STORYLINE 1. - Egy zálogház kirablásával kezdődött...

STORYLINE...

Menni fog… Menni fog… A picsába mennie kell! – resztázom kinn a kukák mögött és szemmel tartom a terepet. A stukker itt van a kezemben. Éles.. kétség sem férhet hozzá, de kell a lé. A lééé.. IGEN! – vágom oda a fejem feltornyosulva benne a büdös kurva emléke, amelyik lenyúlta az egész készletet. Ha elkapom.. ha még.. egyszer.. elkapom...!

- Az tuti hogy helyben kibelezem.. – suttogom vele kifújva az utolsó szál füstjét és a betonba taposom. Keresem a dobozt. Ja.. Üres. És egy halom csikkben térdelek mégis csak lesen azt az ajtót. Nyílik, és csukódik.. Kibaszott csilingeléses, esélyem sincs hogy észrevétlenül bemenjek. Hááátakkooor.. – veszek egy nagy levegőt és szívom mélyre, benntartom, aztán egyszerre fújom ki.

- Gyerünk! – lököm oda keményen és a farzsebemből kihúzom a maszkot. Jobbra és balra nézek, csendes a terep, nem láthat meg senki. Sötétedik.. Jóóól van! SIKER! – vigyorgok meg egyet, de fő lépés a koncentráció. Jobbra és balra nézek. Megint, habár az előbb is tudtam nincs ott senki se. Csak az ajtó felé lépkedek.. Át az úton, a villanyok megvilágítanak részben, de jól tudom errefelé nincsenek kamerák. Utánanéztem.
Már közel az ajtó.. Még valaki kijön, a szemeimbe néz, de én lesütöm a tekintetem. Újabb cigi.. újabb cigi kell, de baszod DNS??
Már csak két lépés.. már csak kettő.. – kapaszkodom bele a maszk szélébe és egyetlen pillanat alatt rántom fel. OKÉ! A stukker a bőrdzsekimből a kézbe, rendesen rászorítok, egy utolsó levegő.. még egy lépés, az ajtón a kezem és..

Csilingel!

- Ez egy kibaszott rablás mindenki takarodjon a földre! – a hatás kedvéért durran a golyó, egyenesen a plafonba, de nem érdekel a pofámba hulló vakolat egy része. Csak körülnézek. Kurva gyorsan kell felmérjem a terepet, ki van benn. Nem sokan, mázlim van, az a faszfej ott a rácsok mögött, ő fogja kiszolgáltatni a lényeget, a többiek meg…

Egy zálogház kirablásával kezdődött…

Nagyjából fél órája vége Marble professzor előadásának, s a taxi kényelmesen gurul be és áll meg a megadott címen – csaknem öt perccel azelőtt, hogy az a bizonyos lövés kilyukasztotta volna az üzlet mennyezetének vakolatát.
Horatio szenvtelen arccal adja át az úti költséget a deréknak nem mondható taxisnak. Egyáltalán, hogy van képük elkérni ekkora összeget, ráadásul még elvárják a borravalót is.
A professzor sosem fukarkodott ez utóbbival, elvégre mindenkinek élnie kell valamiből. De mindennek megvan a határa! Ez után köszön el a sofőrtől, s száll ki a sárga autóból. A taxi szinte azonnal tovább hajt, míg az idős férfi határozott léptekkel indul el az ajtó felé, majd nyit be a zálogházba. A nyílászáró fölé szerelt csengettyű teszi a dolgát most is, a rácsos fülkében gubbasztó becsüs egyből az ősz hajú, öltönyös jövevényre emeli a tekintetét.
– Jó estét kívánok! – köszön a bent lévőknek a professzor, majd egyenesen a rácsos fülke elé járul.
Szó, mi szó nem volt sok kedve ehhez a külvárosi kiruccanáshoz, több okból sem:

Kocsija a szervizben és a város ezen részén (és általánosságban taxit fogni estefelé/este Vegas-ban szinte lehetetlen.)
Zálogházba járni annyira nem az ő műfaja! Elaine azonban ragaszkodott hozzá, hogy jöjjön el és nézze meg azt az állítólag eredeti és állítólag XIII. századi pecsétgyűrűt, amit néhány napja ez a jóember ajánlott eladásra a feleségének, aki sajnos éppen Los Angelesben tartózkodik egy nagyon exkluzív aukción.

Nem mintha Horatio ezt bánná. A felesége kifinomult nő, meglehetősen jó szimattal a régiségek terén és a saját pénzét természetesen arra költi, amire szeretné. Ellenben a professzor nagyon nem díjazza, hogy neki kell efféle diplomáciai utakat megejtenie, mondván, hogy érezze az eladó, hogy komoly vevővel van dolga, aki megnézi az árut, vagy legalább küld valakit, aki megnézni helyette. A felesége hangja ellentmondást nem tűrően csengett a telefonba, s bár Horatio a legkevésbé sem tartja magát papucsnak, a családi béke érdekében – és mert Eliane-t egyedül nem engedte volna erre a környékre – jobbnak látta maga idejönni.
– Horatio Marble vagyok – mondja a boltosnak, elhagyva mindenféle tudományos fokozatot. – Pár napja beszélt a feleségemmel egy pecsétgyűrű kapcsán, azért jöttem, hogy megnéz…
Tovább szőni azonban, hogy miért jött, nem tudja, az ajtó nyílik, csilingel, majd egy lövés dörren, s a doktor elméjében csak ekkor fogannak meg azon szavak, hogy mit is kér a fegyveres fickó. Zokszó nélkül térdel le, majd fekszik a földre, s onnan próbál felnézni a rablóra egy pillanatra. Ő maga is igyekszik felmérni ki/mi/merre van még idebent rajta kívül. Szégyen, vagy nem, eleddig ezt meg sem figyelte…

Zálogház rablás...

Az ujjamat nézegetem, azon is a gyűrűt, miközben beállok a sorba. Fel se nézek, teljesen a magam kis világába zárkózok. Nem… nagyon nem akarom ezt odaadni senkinek, pláne nem zálogba adni, pénzért… de sebaj, ha Franknek sikerül segítenie, akkor úgyis visszakapom. Mondjuk úgy, hogy eldugtam otthon… ez a felfogás jobban tetszik. Munkába úgyse viselhetem az aprócska ékszert, amit még nagymamámtól kaptam…. és úgyis mindig dolgozok. Most is oda igyekszek, természetesen. Állítólag hoztak új beteget, kíváncsian várom. Egy pillanatra felnézek, hogy megnézzem mennyien is vannak előttem, ahogy beállnak mögém a sorba és a kicsit sem kedvem srác jelzi, hogy ugyan haladjak már előre, ha már itt állok előtte. Egy idősebb férfi áll a pultnál, mögötte egy nem túl barátságosnak kinéző párocska, meg egy fiatal lány… legalábbis hátulról annak tűnik, de hát a mai világban ki tudja? Ez gyorsan meglesz…
Nagyot sóhajtok, miközben lehúzom ujjamról a gyűrűt és tenyerembe zárom. Jobb ez így, könnyebben odaadom. Tudom, persze, gyerekes… de annyira ragaszkodok az ilyesféle apró tárgyakhoz, hogy nehéz lemondanom róluk. Pláne olyanhoz, amihez az egyetlen normális családtagom fűz…
Épp hátrafordulok, mikor megpillantok egy alakot az ajtóban, sötét ruha, hosszú haj… ennyit tudok kivenni, s már bent is van, immáron maszkkal az arcán.
Szemeim elkerekednek, s szavaira egy pillanatra lefagyok és csak bámulok rá egyenesen, mintha csak a képzeletem játszana velem.
Nem igazán hiszem el, hogy én egy ilyen szituációba keveredtem, s még a lövést is csak igazán halkan hallom. Kezem a zsebemben, benne a gyűrűmmel a másik kezemben tartott táskám a földön landol, de én még mindig nem akarom felfogni, hogy nekem is ott kéne, vagy tesznek róla, hogy ott legyek.
Aztán hirtelen körbenézek, s látom, hogy körülöttem mindenki úgy cselekedett, ahogy kell. Na jó… szóval valós a dolog… kezem remegni kezd, én pedig először csak leguggolok, fel se merek már nézni, majd letérdelek. Az ösztöneim automatikusan azt akarják, hogy valami olyan helyre menjek, ahol nem érhet baj, ne maradjak itt, nagyjából a középpontban, de valahogy nem tudok mozdulni… helyette, - persze tudom, nem okos ötlet… de.. – felnézek a hosszú hajú illetőre és úgy fekszek le a földre végül, immáron szinte mindenhol remegve, kezemet visszacsúsztatva zsebembe.

ღ öltözék: itt | ...

Vendég

- Jackie, elég legyen már ebből! - szólok rá Chan-re, aki valami hülye oknál fogva a kínai fickóra akart volna hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy felettébb fánk testű és még csak nem is sárga. Oké, tőlem ez hülyén hangozhat, hiszen csak a szemeimre kell nézni, olyan mandulák, hogy a fák is értem siránkoznának - sóhajtottam fel ismét, és mielőtt belementem volna az öncsodálatba, amitől mindig is mentes volta, oldalra billentett fejjel néztem a kijelzőt és a benne megbúvó férfi tükörképét.
- Nem értem, mi bajod van, Carley. Azt csinálom, amit mondtál. A kamerákon mindent látni - szabadkozott fogkrémreklámba illő vigyorral Chan, mire a pillantásom a bögyös szőkére, a szinte alig szoknyácskájára és a nagyon is ribancos platform csizmájára siklott. El nem tudtam képzelni, hogy mit ettek sokan a buta libákon. De persze én is csak egy test voltam sokak számára, így nem igazán kellett volna nekem ezt eldöntenem.
- Azért fizetlek, hogy nézz utána pár alaknak, erre te élvezkedni akarsz. Ha majd megkaptam, amit akarok, rólad is lehet szó, de addig tedd azt, amit mondanak neked - vált nyugodttá, kedvességtől mentessé a hangom, és ha nem is éreztem, hogy megfeszültem, Jackie reakciója, az, hogy igyekezte volna a testét becsomagolni a legkisebb gombóccá, valami biztosan eltorzult bennem, és ez volt az az alkalom, hogy megráztam a fejem, leengedve mindenféle feszültséget, amivel járt ez a végeláthatatlan kutatómunka. - Bocs, Jackie. Legközelebb hozok egy nyalókát, ígérem - mosolyogtam volna, de egészen vérszegényre sikeredett, így inkább felhagytam vele, felkaptam a táskámat is egyedül hagyva a fantáziájával Fánk urat, felsétáltam a lépcsőn, de valahogy nem az várt, aminek kellett volna.

A rácsos ablak mögötti fickó mereven bámult előre, valami után kajtatva a pult alatt. Az amúgy is csendesebb kis bolt teljesen kihaltnak hatott, tétovázva bár, de az ujjam rásimult a kilincsre, és mielőtt még meggondolhattam volna, kilépve azon a vendégtérbe értem, ahol a látvány egy erőtlen pillanatra lefagyasztott. Mi az istenért hangszigetelt Chan hülye kamrája? Mi a francot művel odalent a tag? Ám meghagyva azt, hogy az ereimben szétrobbant szinte az adrenalinlöket, morogva, mogorva káromkodással néztem a maszkos tagra, követve a többiek példáját.. könnyedén engedve le a testem a padlóra, csak egy pillantást vetve az áldozatokra. Vagyis.. akik éppen a földön lézengtek, és csak remélni tudtam, hogy egyikük sem hajlamos az öngyilkosságra, a hisztire, vagy bármire, amivel felhívnák magukra a figyelmet.
Ahogy a rács mögött állóról semmit sem tudtam, ezért is néztem fel inkább a maszkos férfire inkább, kitalálva, hogy mit tenne meg azért, amiért pisztolyt rántott..

Egy VÉNEMBER! Az öreggel nem lesz gond, féltik a szaros életüket; a mögötte álló lány úgy be van szarva mint az atom, a nyálgép a kezeiben meg igyekszik felmosni a padlózaton, és a KÖLYÖK! A kölykök hangosak.. - villan át a fejemen, de vele az is hogy egyetlen ütéssel ütöm ki ha kéne.
Az újabb kis tyúk, értetlenkedve nézelődik körbe, de a nagypofájúnak tűnő seggfej mögötte, már vagy 2 másodperccel hamarabb is fekszik a földre, mint hogy az előbbi azt mondaná fapapucs.

- Nem hallottad, kisanyám!?? - erősítek rá ha már kell, és a látatlanul beremegő lábaimmal a pisztoly megmozdul a kezemben - Ha nem akarod hogy kilyuggassam a bőrödet, kurva gyorsan rakd le magad a földre! - valahogy önkéntelenül mozgom meg, a feszültség?? Leszarom bassza meg, fekszik! Az is fekszik! Meg az is! - húz sebességgel körbe a szemem, amikor az előbbi kis kurva még mindig lassított felvételben dolgozik.

- Úgy mintha élnél! - adom meg a segítő löketet, és a pisztolyt újrabiztosítva a füleinél, úgy tűnik végül kurvára megértett.

- NEM taperolsz!!! - ugrik a fegyver a rács mögött ülőre, az is vén.. nem mai gyerek, de egyből lejön hogy jól betanulta a szabálykönyvet és máris a riasztóért nyúlkál. - Ezek csak rácsok tata.. nem golyóálló mellény! - lépek közelebb, és betolva a pálcák közé a stukkert, találkozik a homlokával.

A hirtelen kicsapódó ajtóra, hirtelen pördülök meg. ÚJABB KURVA! Mi a.. fasz!! Ma mindenki ide jött eltölteni a szabadidőket?? És akkor csap meg a hirtelen felismerés.. Én ezt ISMEREM!!!

NEEEEEE-NE-NE-NE-NE-NE-NE.. - ugrik át a villanás a fejemen, a fehér hibrid! A parkoló!! És a dzsúdózó kurva a kicsavart késsel a tökeimen!
Inamba száll a bátorság, de alig tart pár másodpercig hogy érdekeljen. Nemismer meg-nemismer meg.. Itt a maszk a fejemen!

Megköszörülöm a torkomat mielőtt a stukival a kis cafkára intek, de nem beszélek, csak a végével jelzem, hogy neki is jobb ha nem kerül luk arra a csodás kis bőrére.

- Szóval ott tartottunk tata, hogy fogd meg szépen azt a zsákot.. és tömj bele mindent amit ott a páncélban találsz! - bököm fejjel jelzés értékkel, nem mintha külön mondani kéne. - Az értéktelen vacakokat nyugodtan hagyhatod. - fűzöm hozzá mellékesen, mire gyorsban végigvonul a szemem a többieken, tudom hogy kurva nehéz ennyi embert, egyszerre földön tartani. Még csak az kéne hogy valaki hősködni kezdjen!

/Bocs a hosszért, össze kellett szedjelek Titeket!/
//Mindenki minden njk-t mozgathat, csak figyeljünk egymásra, ki-kit hova rakott. Wink

//

Egy zálogház kirablása

A földön fekve nem túl jó kilátás nyílik a boltra. Horatio egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy ez vele történik-e meg egyáltalán. Persze, ez itt Vegas! – mondhatná bárki… itt az ilyesmi mindennapos, vagyis ez a rablás történik a kaszinókban éjszakáról éjszakára.
De az Istenért már!
Ennek azonban hangot nem ad, egyszerűen csak fejben lefutatja mi ilyenkor a hivatalos forgatókönyv ún. ideális esetben. A rabló kirámolja az üzletet, s amennyiben nem nyomta meg a riasztó gombját a boltos, távozni fog, s remélhetőleg senkit sem lő le.
Mennyi pénz lehet egy zálogházban? Mennyi érték…?
A professzor óvatosan fordítja meg a fejét, s minekután ő állt a rácsos kaszni előtt, vélhetően ő van a legközelebb(?) a maszkos „úriemberhez”. Mélyet sóhajt, s igyekszik nem nagyon tekintgetni. Vagy talán mégis, de a fejét alig emeli meg. Azt figyeli elsősorban, hogy ki merre helyezkedik el tőle. Annyit biztosan lát, hogy mindenki a földön, s tőle nem messze fojtott sírás hallatszik. Vajon attól a lánytól jön, akire erélyesen ráparancsolt a maszkos, vagy egy másiktól…? Ezt nem tudná megmondani…

Zálogház rablás...

Rámkiált, én pedig felsikítok. Ez ugyebár automatikus reflex, legalábbis nálam biztosan, főleg, hogy szinte közvetlen mellettem van. Legszívesebben megszólalnék, sőt, minden porcikám akarja, hogy megszólaljak, de a fegyver kattanása valahogy megállít. Szépen, lassan mozgok, annak ellenére, hogy sürget, úgy érzem, mintha megbénult volna minden porcikám. A szemeibe nézek, talán azért, hogy láthassa mennyire félek. Úgy talán nem lesz szíve lelőni... vagy csak én vagyok olyan hülye, hogy ilyet teszek, lehet ezzel csak hergelem. Minden esetre a földre érkezek, becsukjam szemem, s zsebemben markolom gyűrűmet. Nem adhatom azt oda... nem... azok után, amit kapni fog szegény bácsitól a pult mögül, csak nem ez a hülye gyűrű fog kelleni neki... ami számára nem ér sokat, számomra viszont sokkal többet... és persze, hülyeség ezen agyalnom, hogy milyen fontos nekem a gyűrűm, de ha nem terelem el a figyelmemet, félek, hogy ki fogok borulni... és ha nem leszek önmagam, akkor nem csak saját magamat fogom veszélybe sodorni, úgy hiszem. Szóval csak csukott szem... és koncentrálj arra, hogy nincs itt senki és semmi... nincs gond, nem borulhatsz ki.

ღ öltözék: itt |sajnálom, hogy eddig tartott, ígérem a következő sokkal gyorsabb lesz és nem tartom fel a játékot.

Vendég

Csak egy pillantást vetettem azokra, akik féltek, akik a földön voltak, nem többet. Valahogy volt egy sejtésem, hogy a rácsok mögött a férfi nem fogja annyiban hagyni a rablást. Az utolsó pillanatig ragaszkodtak sokan ahhoz, amit a sajátjuknak éreztek.
Halkan sóhajtottam fel, elnézve a sarkok felé, ahol úgy gondoltam, van kamera. Van bármi, ami a megmentőnk lehet, de csak csalódottan elhúztam a szám. Sehol semmi. Mint egy hülye akciófilmben, ahol biztosan meghal majd valaki. Nem foglalkoztam ~~egyelőre~~ másokkal. Ujjam csúszott a táskámhoz, annak hajtásán be a szütyő belsejébe, de nem volt ott semmi, ami segíthetett volna. Egyetlen kés, egyetlen.. eszköz sem, amivel magamra irányíthattam volna a maszkos figyelmét. Egy halk csessze meg hagyta el ajkaimat.
Megmozdultam ott, lent, a padlón, nem hagyva, hogy ténylegesen bármit is tegyek azért, hogy én legyek az öngyilkos jelölt a csapatban. Még nagyon nem akartam meghalni, és nem ez a férfi fogja kioltani az életem csak amiatt, mert neki kell a lóvé. Ha tudta volna hogy...
Ráncoltam a szemöldökeimet, mialatt körvonalazódni látszott egy terv, de ahhoz még túl keveset tudtam, túl hirtelen történt minden.. és csak reméltem, hogy Jackie-nek hamarosan kell valami az üzletből, nem csak azt a lufit fogja bámulni nyálfolyatás mellett a képernyőn.
Az elhamarkodott döntések mindig visszájára fordultak. Nem akartam kockáztatni.. még, ezért is maradtam csendben, hallgatva a többiek mocorgását, az esetleges pityergést, s egy pillanatra csak, de elidőzött a tekintetem az öltönyös öregen, aki abban a másodpercben valamit Joey-t juttatta eszembe.

- Ne forogj tata, mert keresztüllőlek! - irányul a stukker az alig messze ficánkoló öregre, de fél szemem még a pakolón van, úgy reszket mint a kocsonya, csak ide ne fosson ijedtében! - Nézd meg a követ közelebbről! - taposok rá a hátára előttem de csak míg megteszi - ha megteszi - viszont akkor ugrik a szemembe az előbbi kis barna aki a zsebében matat.

- Te meg azonnal elő a kezed látni akarom! - hagyom hátra az öreget, öles léptekkel a másikat megközelítve és a feje felé fogom a pisztolyt! - Azt mondtam senki nem nyúlkál mert egy kibaszott lyukat kap a fejébe! - forgom meg magam körül sorba körbevizslatva a terepet, de minden nyugodt senki se siránkozik. A mai lesz a szerencsenapom, bassza meg!
El is szabadulna egy kőkemény vigyorom, de észbekapok még idejében, a kurva életbe, nem bukhatok el!
És ekkor villan be az az ötlet!

- HÉ! - fordulok azonnal az utólag kimászott göndörre. - Te honnan kerültél ide, Te kurva! - mászom hárommal közelebb. - Mi ez a titkos ajtó, mi a fasz van ott lenn!?! - Érdekel?? MÉG NAGYOBB ZSÁKMÁNY! Az értékesebb árut szokták ezek a mocskok elrejteni titkos rekeszekben. Milliomos leszek, az Isten bassza meg!! Mégis befeszül a figyelem.
A ringyót... közvetlenül ne közelítsd meg.. Észveszejtőek a kis játékai, és tuti van valahol egy újabb kése!

/Bocs mindenkitől, nem kaptam mailértesítést.. Mad

/

Vegas külvárosának zálogházai kész kincsesbányaként szolgálnak azoknak, akik tudják mit és merre érdemes keresni. Az általános közhiedelemmel ellentétben ezek az üzletek ugyanis nemcsak ékszerekkel kereskednek – persze a forgalom nagy részét azért csak az aranyak és ékkövekkel díszített giccsek adják – de az üzletek gyakorlatilag azt vesznek be zálogba, amit csak akarnak. Pontosabban amihez értenek annyira, hogy fel tudják becsülni az érzékét. Porcelánok, elektronikus kütyük, komplett hifi tornyok, Blu-ray lejátszók és felvevők, komolyabb szintetizátorok, videokamerák és persze ami engem személy szerint a leginkább izgat - fényképezőképek is akadnak szép számmal. Basszus, egyszer egy komplett DJ pultot is láttam az egyik üzletben! A lényeg, hogy mindent, de tényleg mindent bevesznek, amiben üzletet látnak, amit fel tudnak értékelni, vagy szimplán csak ami a tulajnak megtetszik.

No nem mintha nekem havonta szükségem lenne egy új gépre, de ismerősök vagy épp ismerősök ismerősei előszeretettel kapnak elő néha a farzsebükből, hogy segítsek neki ilyen olyan csillivilli masinát lőni emberi áron lehetőleg minimum hudeelszállt pixeleset és még fölöslegesebb digitális zoommal ellátott szépségeket, amivel gyakorlatilag a macskájuk bolháiról is tökéletes portrét tudnának lőni sorozatban. Minimum.

És hogy mi ebben a buli mindannyiunknak? Nagyon egyszerű. Ugye mindenki látott már nagyon cuki, csoportokba verődött japán turistákat? És a nyakukban fityegő csudacsilli Nikon gépeket? Pipa. A sok idióta kis ferdeszemű elzarándokol Vegasba – a lehetőségek és korlátlan költekezések otthonos kis katlanába, betéved egy Casinoba és játszani kezd. Na jó, nem mind és azok sem mind agyatlanul, de idióták minden országba kellenek. Nélkülük ugyan miből is maradna fenn a társadalom? Tehát játszanak és vesztenek. Újra és újra, míg egy részük kénytelen megválni pár holmijától, hogy legalább ne maradjanak minuszban, mielőtt hazautaznának egy rakás élménnyel gazdagodva és nézány ékszerrel vagy egyéb aprósággal szegényebben. Az üzletek sem ostobák, tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a zálogba adott holmik nagy részét nem fogják kiváltani. A legtöbben egy hónapig tárolják a zálogosított termékeket, majd ezen felül van három nap türelmi idő, mielőtt a bolt polcaira kerül eladásra az áru. A saját hasznukkal természetesen. Innen tulajdonképpen már bárki megveheti, aki kedvet érez némi vadászatra. Pár százalék haszon nekem, s és még így is olcsóbban jutott hozzá az ismerős ismerősének ismerőse a masinához, mintha boltban vette volna újonnan. Mindenkinek megvan a saját kis haszna, a bolhának az új profilképe fészbúkra és a turistáknak sem kapja ki senki a bal veséjét egy félreeső sikátorban.

☆ ☆ ☆

– Kérlek, mondd, hogy ezt csak vicc volt. – kerekednek a szemeim, s még a telefont is eltartom a fülemtől.
– Hááááát.... – hallom újra a hangját, mikor hajlandó vagyok újra funkcionálisan használni a telefont. Nem viccelt.
– Csezd meg, Pete! Végigjártam miattad a fél várost! Esetleg nem gondolod, hogy pár órával korábban is közölhetted volna, hogy a kishúgodnak vadászol egy cuccot, aminek a legfontosabb kritériumai, hogy lehessen vele kattintgatni és legyen rózsaszín?
– Héj, Liza nem a húgom! – áll neki kijavítani, mintha ez bármin is változtatna.
– Tudod mit? Pont leszarom, hogy a csajod vagy a tengerimalacod miatt pattogtatsz órák óta!
– Okké, okké. Igazad van, de...
– Persze, hogy igazam van te töketlen idióta! Ha ezzel kezded, akkor meg sem próbálok komolyabb cuccot lőni nektek. Sőt, ennyi erővel te is felemelhetted volna a segged és bevánszoroghattál volna a legközelebbi Best Buyba és vehettél volna valami cuki kis vacakot a csajnak! – nem, nem kiabálok. Még nem.
– Ne már Amy! Pont azért kértelek meg téged, mert Lizzy valami komolyabb cuccot szeretett volna végre.
– De.....! – kezdem majd csak egy artikulálatlan nyüszítésre futja, amire a járókelők többsége nagy ívben kerül ki. Nem mintha eddig nem néztek volna furcsán, de ez már rég fel sem tűnik. Pedig magamhoz képest még kifejezetten konszolidáltan sikerült felöltöznöm. A hátamon feszülő szárnyak és a tegnap felkent élénk magenta hajszínező persze barátságosan ellensúlyozzák az egyébként szinte tökfekete ruhámat.
– Amy.... Kérlek.... Csak még ezt az egy helyet nézd meg! – próbálkozik kitartóan. Csak tudnám, hogy minek.
– Pete.... Életem egyszem gyönyörűséges csillagvirága. Fogd már fel, hogy egyetlen komolyabb gépet sem találsz, ami rózsaszín lenne! Tehát álmodd meg kérlek, hogy jó lesz valami gagyi, ami rózsaszín, vagy veszek egy normális tükörreflexes cicát, Nina pedig befestheti utólag akrilfestékkel, vagy az egyik körömlakkjával. –vázolom az opciókat, s oda sem figyelve nyitom ki az üzlet ajtaját. A csilingelő hangot észre sem veszem, s az is csak pár lépés után tűnik fel, hogy valami nagyon nem stimmel. No nem Pete okoskodása zavar össze, sokkal inkább az a maszkos pasi és a többi földön fekvő szerencsétlen.
– A jó kurva életbe. – foglalom össze a látottakat, majd teszek egy lépést hátrafelé. Pete még mindig duruzsol valamit a fülembe, de perpill pont leszarom az egészet. – Tényleg már csak ez hiányzott a napomból. – morgom mély átéléssel, ahogy tekintetem megállapodik a maszkos ürgén. Seggfej.

és ezúton is köszi a lehetőséget. * - *

A kiscsaj KUSSOL! A kisss kuuurva, bezzeg alig egy hónapja volt mit mondania a rohadt szukának! Szélesre húz a vigyorom a maszk mögött, kedvem lenne most nekem.. megfingatni a kis csirkét, de ekkor valami nem várt hiba csúszik be. Cseng az ajtó.. - Te balfasz, nem zártad BE! - én vele pördülök és belép egy...
Hát ez meg ki a fasz!??
De nem engedek sok időt a töprengésre, az amit egyből kiszúrok az egy kurva telefon!

- DOBD EL A TELEFONT TE BÜDÖS KURVA VAGY KERESZTÜLLŐLEK! - most a kiscsaj virító színű koponyájára szegeződik a fegyver és hogy megteszem e!? Ha nem teszi le azt a szart biztosan, de közben fél szemmel.. fél szemmel igyekszek azért figyelni a dzsúdózó kis ferdeszeműre, mielőtt megint beveti azt a.. szamurájizét és meglékel.

A kiscsaj.. ha cselekszik, és tényleg lekúrja azt a szart a földre, gyorsban lépek közelebb hogy beletapossam a hideg kőbe, de ha lefagy.. akkor én lépek közelebb és kikapva a kezéből nekivágom a földnek. Velem nem fogsz baszakodni kisanyám!

- Most pedig húzz oda a többiekhez! - utasítom, ha nem lép közbe, ha engedelmeskedik, a stukker végével mindvégig követem. Más se hiányzott már mint még egy hülye tyúk a képletbe!
Ez a mai mégsem a szerencsenapom...

Egy zálogház kirablása

A parancs egyértelmű, s ebből Horatio azt is leszűri, hogy kissé kolerikus a betörő úr.
Ez nagyon nem üdvös – heves vérmérséklet + patthelyzet + kudarcélmény együtt sosem vezet jóra, pláne, ha a delikvens rablást követ el ezen tényezők jelenlétével.
Horatio behunyja a szemeit, próbál az arcát érintő kőpadló hidegére koncentrálni, s kizárni a rabló nőkhöz intézett szavait, kizárni a fojtott nyüszörgést… kizárni a kellemetlen inzultust, miszerint éppen az imént tiporták meg a hátát!
…mikor hirtelen felcsilingel az ajtó, s a csacsogásra már a professzor szemhéjai is felpattannak. Onnan, ahol fekszik, hirtelen nem látja, hol áll maszkos, de Amyt szinte azonnal észreveszi (ez most a vidámszínű göncök nélkül sem lenne nagy kunszt). Aztán belép a rabló is a látóterébe, s a nő akár teszi amit mond, akár a telefont a rablónak kell kivégeznie, Horationak feltett szándéka végignézni a jelenetet, bár arra már ügyel, hogy a fejét meg se próbálja felemelni a padlóról…
Vajon a pénztáros riasztotta közben a rendőrséget…?
Vajon kívülről bárki észreveszi mi történik?
Nem mintha a professzornak olyan ideái lennének, hogy erről a környékről a helyiek olyan nagyon vágynának arra, hogy szemtanúként beidézzék őket a rendőrségre, bíróságra. Sokkal egyszerűbb a fejüket elfordítani és a szemüket lecsukni. És talán egyszerűbb lenne itt feküdni és hallgatni…
…aztán valami mégis megmozdul az után, hogy látja/hallja(?) Amyt letelepedni a padlóra… vagy pont azért, mert a nő lefagyott…(?)
– Miért nem megy el, amíg megteheti? – ahogy kimondja, tudatosul benne, hogy a maszkos talán a következő pillanatban röpít golyót a fejébe. De a dolgok jelenlegi állása alapján az is lehet, hogy a rablás végeztével mindenkit megöl…

Hölgyeim és Uram! Lett ihlet!
Jelentem, összekapartam magam. Bár meglehet, csak egy rövid időre!
Elnézést a stagnálásért, meg kellett lelnem újra az öreget.

Úgy nézem nem épp az udvarias bemutatkozással kezdjük remélhetőleg rövidreszabott ismerettségünket a maszkos istenbarmával, sőt, van egy olyan sanda gyanúm, hogy még teázni sem fog meghívni. Pedig milyen kellemes hangja van! No esélyesen nem ezen a frekvencián.

A telefont reflexből tartom el a fülemtől, a kezem leengedve ejtem a padlóra, csak a tetejével, hogy ne sérüljön a.......

– Bazdmeg, ezt most miért kellett? – szakad ki belőlem, ahogy ez a seggfej nekilát polkázni a telón. Nem a készülék... az nem érdekel, csak a sim maradna meg egyben, de ezek után... hülye seggfej! Haragosan villan a tekintetem a sötét kis buksija felé, mégis emelem a kezem magam mellett, tenyérrel felé. Mintha annyira tartania kellene tőlem. Persze biztos ami tuti. Lassan lépek hátra, amerre a többiek vannak, de hogy elhasalni a padlón? A nagy faszt!

Nem kapkodom el, csak szééééééép nyugisan, mint egy cirkuszi idomár. Épp csak a keménykalap és a flitteres ruha hiányzik a képből. És az ostor! Na aaaaaz de hiányzik! Mintha bármit is tudnék vele kezdeni... de attól még qrvamenő lenne.

A hang mögülem, valahonnan a bakancs magasságából érkezik én meg lepillantok oldalra. Lelkes kis fazon, de kétlem, hogy ő lenne a megmentőnk. – A helyedben én hallgatnék az öregre. – nézekvissza fel, csak hogy a papa is megkapja a megerősítést és mert téééééééényleg qrvajó lenne, ha a pasi csak szimplán meggondolná magát és kislisszolna a retekbe. De hogy van-e ilyen kicseszett mázlink? Valahogy kétlem....

És a kis kurva PATTOG!!! Azonnal szegezi a homloka közepét a fegyverem, ha nem tetszik a műsor kisanyám, itt az első sor, élvezd! És csak így nézek a szemeibe.

- Valami problémád van, ringyó?! - a szemeim szűkülnek, biztosra veheti hogy nem blöffölök, egy pillanat alatt keresztüllövöm ha valami nem tetszene, és tetszik is! Aztán csak elindul vissza a többihez, és ahogy egyre inkább feszülve az érzés a lábam hirtelen rángatózni kezd, a kis ribanc, ahogy elhúz a többi közé a pisztoly csövével mindvégig követem.

Lasssúúú.. Mint az ágybafosás, és amikor végre rendesen eltehénkedett(?), még mindig.. csak a kiscsajt figyelve fordítom el az ajtón a belső zárat, a felirattal is megküldve.
És ekkor dumál csak be a papa a képbe.

- Lakat a szádra tata, vagy a fogad bánja.. - még ha még lenne neki olyan, de miért nem csodálkozom, a kis pofázógép szól közbe.

- A te helyedben meg csak vigyázz, nehogy véletlenül az agyvelőd legyen ami a hajadat vörösre fesse! - rántom félre a fejemet, a homlokom izzad.. ez az egész.. kibaszottul és KURVÁRA kezd túlnőni a helyzeten, és már le is jön kérdés miért is nem volt ez jó ötlet.
Az a kibaszott, előzetes vizsgálat!
És ekkor mozdul az öreg a rács mögött, taperol a szemétje és azonnal el is hangzik egy golyó!
Az öreg nyöszörögve esik össze, de ne szarj be tata, nem halsz bele!
Asszem...

- Egyéb kérdés?? - nézek végig a tömegen, sokk.. nyálzó kis geci seggfej, aki mind azt hiszi megválthatja a világot. Itt csak ÉÉÉN.. vagyok az aki világot válthat!!! Ééén fogom megmondani ki-mit csinálhat!

Egy zálogház kirablása

Úgy tűnik, hogy az események irgalmatlanul felgyorsultak… még önmagukhoz képest is. Nem mintha Horatio ehhez a ritmushoz volna szokva, így aztán meredten figyel a férfira, s ugyan korábban volt figyelmeztetés, hogy ne tegye, fejét enyhén mégis igyekszik a rabló felé fordítani, majd fülel a lányra, aki úgy tűnik, hogy a későbbiekben még cinkosa lehet…
De mit is gondol? Elvégre mégsem vihet bele mást a privát túsztárgyalós játékába, s ebben bizonyosképpen megerősíti a következő pillanatban eldördülő lövés, aminek hangjától rendesen összerezzen… Jónéhány szívdobbanás múlva lesz képes ismét realizálni a környezetét: előbb nyöszörgést hall, majd egy nő tompán feljajdul, aztán fojtottan zokogni kezd. A következő pillanatban a professzor már azon gondolkodik, hogy mindezt ő… ők okozták-e… másodpercekig is eltart, amíg összerakja mi történhetett, de még az sem biztos, hogy úgy történt… a fejének szegezett pisztoly és a fejéhez vágott fenyegetés nem mondhatni, hogy gondolatserkentő volna. Oldalra pillant, s a közelében felfedezi a színes hajú lányt, immár a földön(?)… Abban még csak nem is reménykedik, hogy a zsarukat valaki kihívja. Ez egy rossz környék, hacsak nem grasszál a közelben egy járőr kocsi, amelynek utasai meghallották a lövést, esélytelen, hogy kiszállnak a zsaruk… jelenleg legalábbis.
Éljen az optimizmus!
– Maga a főnök. – s meglehet, tényleg a fogai bánják, amelyek eleddig még köszönik szépen, néhány őrlőfogat leszámítva, valóban megvannak. – Megértettük. De azzal nem segít magán sem, ha az eladó meghal… kérem… Hogyan… hol találta el? – persze azt pontosan nem tudja, hogy az idős ember, akit a maszkos meglőtt, tényleg eladó-e, esetleg maga a tulajdonos, vagy egyéb alkalmazott… igazából azt sem láthatta, kit talált el a golyó, ami lényegében fölötte száguldott el, csak kizárásos alapon mondja, amit mond. De ha már belekezdett, még ezt megkérdezi. (Annak ellenére, hogy a közeléből hallja egyik túsztársa hangját, amint halkan őt szidja, amiért „felesel” a fogva tartójukkal.) Horatio számára határozottan fontossá vált, hogy az öreg életben maradjon, egyrészt emberbaráti szeretetből, másrészt pedig azért, mert ha meghal, akkor sanszos, hogy újdonsült barátjuk nemhogy berezel, hanem még elvetemültebbé válik, hiszen vesztenivalója akkor már nem sok lesz.

Nem értünk szót, de annyi baj legyen. Amíg meg nem remeg az ujja azon a kibaszott ravaszon.
– Egy szál se – seggfej! Azért a vége már csak némán, ne cukkoljuk fel a kelleténél jobban a kedves idegbeteg rablóbácsit. – Te vagy a napom csúcspontja. – csúszik mégis utána, a bűbájcica mosoly a képemen, az a redvás pisztolycső meg..... vaaaalahogy kezd zavarni az a villogó célkereszt a homlokomon, de hogy hogy is kellene eltüntetni onnan? Kibaszottul elfelejtettem a varázsszót!

A seggem a padlón és hideg ez a kurva kő, de elfeküdni? Bassza meg, de nincs nekem ehhez semmi de semmi affinitásom most mégis... röviden pillantok körbe a többi birkán. Izgalmasan vegyes felhozatal a halkan szipogó kiscsajtól az idegesen remegő, feltehetően elégedetlen vásárlón át van itt minden. Használható? Alig.
Fejem az öreg felé, ő legalább úgy ahogy funkcionálisnak tűnik. Nem mondom, hogy mindenáron mellette akarnék megdögleni, de jóval kevésbé idegesítő, mint a kocsonyaként reszkető sorstárs.

A javaslat persze nem talál megértő fülekre és csak így nagyon zárójelben a fodrászati tipp sem jön be annyira. A lövés viszont..... kurvaélet! Mégsem viccel ez a vadbarom? Ijedten rándulok össze, tekintetem a pasin és vaaaaaaaaalahogy fele annyi kedvem sincs már pattogni, mint eddig. Csak egy egészen, eeeeegészen nagyon picit.

Az öreg veszi át a szót a többi lapít, s a lövés után már a fojtott zokogás sem tűnik olyan zavaróan hangosnak. Éljen! Hogy célt talált-e a golyó? A hangokból ítélve igen, de pattogni? Kösz, de kösz nem. Mégis....

– Ránézhetek a fazonra? – mutatok hátra, amerre a golyó csapódott. – Csak mielőtt elvérezne. – jön a magyarázat, mert peeeeersze, biztos kurvahasznos tudni, hogy a vállát lőtte el a pasi, vagy a hajfestős ötletét tesztelte épp élesben. Basszameg. De hogy él-e? Nincs sok ihletem megkérdezni. Szopás lenne, ha már nem élne. Nagy szopás.

BEJÖNNEK A SZAVAI!! Az öregnek, NANÁ, hogy én vagyok a Főnök, de aztán nem dugul el! Pedig jól tenné a kurva életbe, tényleg ki kell rúgjam a fogát hogy végre megtegye!??

- Kussolj tata, gondolkodnom kell! - szorítom a fejemhez az üres kezemet, ez a kurva maszk FORRÓ!!! Izzadok, és kurvára elegem van belőle, de ezt a helyzetet meg kell oldani!
Lecsorog a víz, végig a halántékomon, és gyorsabban lélegzem. Ez már az.. Tuti annak kell lennie, és ahogy felugrik fejben, hogy baszódjon meg kurvára otthonhagytam azt a kis csomagot, mert ugye kibaszottul gyorsan 3 perc alatt végzek, egyre inkább realizálódik a döntés, hogy életem legszarabb döntése volt!!

- FOGD BE!! - pördülök aztán a lány felé, ahogy most meg neki van beszélhetnékje - MINDENKI FOGJA BE!!! - a tengelyem körül, érzem én hogy ez gyors lesz, de nem állok ellen. Képtelen vagyok..
Nem borulok fel, de csak a lélekjelenléten múlott, mielőtt megkapaszkodok az egyik.. az egyik.. a faszomtudja mi ez, de megvan a biztos pont. Nyelnem kell! Csak hogy ne hallja ez a kibaszott csürhe, gondolkodnom.. Gondolkooodj Hero, GONDOLKODJ! Egy kibaszott HŐS vagy vagy nem!!? Mindeni tudja ezt a környéken, és neked kibaszottul sikerül mindent megoldani!!

- TE! - pördülök aztán megint hirtelen a vénségre. Az öreg kisebb bajt csinál mint ez a szuka akinek úgy viszket a segge, ezért a pisztollyal a rács felé intek. - Húzz oda és nézd meg él e még!! - utasítás?? Ezt biztosra veheti, különben odaküldöm melléje, csak hogy szép legyen az a művészi sor!

A lábam reszket.. Egyre inkább, nyelnem kell, a másik kis vörös kurvát talán óvatlanul meg is közelítem, de ha pattogni mer.. 5 golyó még minimum van a táramban!

» STORYLINE - Megbeszélések...
» Úttalan utakon.. - avagy véget ér ami még el sem kezdődött

STORYLINE 1. - Egy zálogház kirablásával kezdődött...

STORYLINE 1. - Egy zálogház kirablásával kezdődött...

Similar topics

Similar topics