Na ennek is eljött a maga ideje. Marianne meggyőzött, hogy nézzem meg milyen ez a night club. Vinnie's Night Club.
Hát még itt se jártam, öreg.
Sima fekete pulóvert kapok magamra, sötétkék farmerrel és egy barna bakancssal. Tudom nem nagy szám, de minek? Nem követem a divatot, nálam a fasza divat valahol Andy Warholnál.
A fickó egy isten verte zseni volt!
A csuklyát a fejemre húzom, amint bezárom az ajtót és elindulok az utcán. A fülembe, az út erejéig, berakom a fülest és nagyon halkan dúdorászva sétálok. Nem hosszú az út, körülbelül három-négy saroknyira vagyok.
A közepesen hangos zene ami messziről árad, szinte zsinegként mutatja az utat. Vagy elszórt morzsaként.
A fülemben halkan cseng October Soinien hangja.
Ezt is Marianne ajánlotta. Nem nagyon hallgattam a számait, de el kell ismernem, van hangja a lánynak.
Egy zebránál megállok, mert kocsik sora halad az úton. Mellettem egy fiatal édesanya mered maga elé fáradtan, mellette egy körülbelül hét éves kislány álldogál. Az apróság zöld szemeit rám emeli, bágyadt tekintete a csuklya alá próbál betekinteni. Egy pillanatra oda kapom a tekintetem majd bandzsítva kidugom a nyelvem.
Annak ellenére, hogy a képem tele van tetoválásokkal, elneveti magát, amire a fiatal nő is rám néz. Addigra újra magam elé meredve várom a kocsik megállását.
Bingó! Újabb pár utcányi néma séta, mikor is egy rövid sorba állok.
Nem kell sokat várni, az ajtó előtt álldogálló tüskés hajú kidobó gyorsan beinvitál mindenkit aki rajta van a listán.
Ha minden igaz, én magam is rajta vagyok...
Mikor sorra kerülök megkérdezi a nevem. Gyorsan odalököm neki, hogy Shaun Zom-B.
Ezen a néven szoktam bemutatkozni.
A következő pillanatban hirtelen világosság áraszt el, ahogy lelöki a csuklyát a fejemről a kidobó.
- Mit rejtegetsz?! - mikor kiszúrja az arcom elkomorul az övé. - Na, ne! Ilyen gyökereket én be nem engedek! Már rég elmúlt Halloween!
- Ne bomolj, rajta vagyok a listán és nem csináltam semmit! - sóhajtok és ráemelem a tekintetem.
Azta rohadt, ezt se piskótával etették...
- Gondod van, rémarc? - emeli fel a hangját.
- Haver, csak engedj be! Nem tettem semmi rosszat!
- Milyen hülye név az, hogy Zom-B?
- Khmm...művésznév.
- Mitől vagy te olyan rohadt nagy művész?! - lép közelebb a kidobó.
Komolyan szerintem azt hiszi, szkinhed vagyok a kopasz fejem miatt. Mondjuk meg is értem, a srác félvér lehet én meg...nos elvagyok látva pár félreérthető tetkóval.
Viszont az, hogy belém köt már rohadtul cseszi az agyam, ezért kicsit én is felemelem a hangom és úgy válaszolok.
- Sírokat ások képzeld! Nagyon szép tud lenni egy szépen megásott sír! Nehéz ám egyenletesen megcsinálni!
Ajjaj, asszem most azt hiszi, hogy a halálával fenyegetem! Pedig ezt csak iróniának szántam! Mert mégis ennyi rajzzal magamon mi lehetek? Kutyagondnok?

Komolyan én csak jól akartam magam érezni, erre még a klubba se engednek be. Röhej.
Ja nem....ez Rob Dyrdek műsora...na mindegy...
Ez a debella állat mereget azzal a vörös szemeivel, olyan mint valami elcseszett harci bika és még morog is, az orrán meg úgy dől a forró szuszogás által kilökődött hő, hogy lassan rövidnadrágba öltözhetek.
És hopp kapok egy lökést a mellkasomra!
- Szóval sírásó, mi?! - dörmögi a debella. - Talán civódni akarsz, haver?
Civódni?? Ki használ ilyen hülye szavakat mostanság?! Ha nem lennék szarba és nem csúszott volna fel a pillanat tört része alatt minden férfiasságom a büdös fenébe, akkor még röhögnék is.
Na, de most legkomorabb pofa és szúrosan a szemébe nézek. Azért nem kívánom a pofám ennél jobban elcsúfítani. Bár az igazat megvallva, ennél már csak szebb leszek.
- Mi bajod van vele? Ha nem is szép szakma, de meglehet belőle élni!
Ezt kezd kicsit viccesé alakulni inkább, legalább is az én szememből, de ekkor megérkezik a másik aki ha lehet ilyet mondani...
Ijesztőbb.
A fickónak olyan izmai vannak, hogy (ha nem is bújhat el mellette) egy pillanatra egy fájdalmas szisszenés hallatszik fel tőlem.
Ha ez behúz nekem, akkor búcsút mondhatok az orromnak...
A kérdésére gyorsan kapcsolok és már válaszolok is.
- A haverod nem akar beengedni. Semmi rosszat nem tettem, ő meg itt kötekszik! - jelentem ki.
Semmi fenyegető hangsúly nincs a hangomba, leginkább a fickó szúros szemének a látványától. Nem csinálok a gatyámba, de azért nem szívesen futnék vele össze egy sötét sikátorba.