Ma végre nem egy unalmas nap kezdődött, ez különleges volt. Mitől is volt az átlagtól eltérő a hét eme napja? Attól, hogy ma elmegyünk Barcelonaba pár napra. Igazából nekem nem kellene vele mennem, mert ez is egy újabb üzleti út, de rávett, hogy menjek vele, mozduljak ki egy kicsit. Ha tudná milyen gyakorisággal megyek el itthonról a tudta nélkül tuti nem vinne el, sőt akarná válást is követelne. Szerencsére ő ezzel nincs tisztában, úgy gondolja én pusztán egy itthon ülő háziasszony vagyok aki a férjének hála nem szegény. Meghagyom ebben a hitben, nem fogom belőle felébreszteni, hisz az senkinek sem használna. Helyette engedem, hogy valótlan dolgokat képzeljen az életemről amit maradéktalanul kihasználok. Most is tuti fogok keríteni magamnak egy jóféle partnert akivel jól elszórakozhatok. Már akkor is ezt tervezem mikor a ruháimat pakoltam és jelenleg is, mialatt leellenőrizem hogy minden fontos kelléket elraktam-e és úgy látom igen. Tobias is elkészült már, ezért a csomagokkal együtt kimegyünk taxival a repülőtérre ahol sikeresen elérjük a kilencórás gépet mellyel eseménytelenül, monoton hangulatban és hosszan telik el mire elérjük az úti célunkat, majd ott elfoglaljuk az előre kért szállást, kipakolunk és míg az uram elmegy a megbeszélésére addig én egy lenge öltözékben elindulok felfedezni a várost és találni magamnak valakit akivel jól érezhetem magam.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Hülyeség volt így eljönnöm, most már tudom. Hülyeség és nagy felelőtlenség. Jobban át kellett volna gondolnom, legközelebb nem feledem. Remélem, nagyi is meg fog bocsájtani nekem. Nem szerettem volna megbántani, de elegem volt már mindenből. Én csak felejteni akartam, távol akartam lenni a várostól. Egyszerűen ki akartam törni abból a megszokottá vált házból, szobából. Túl sok volt minden, túl sok. Egy percig nem akartam arra a nyomorúságra emlékezni, csak sodródni akartam. Ami a legfontosabb, egyedül lenni.
Bár most, hogy némi segítséggel eljutottam a szállodai szobámba, már egyből nem tűnik olyan jó ötletnek. A nagyinak nem is szóltam, már most bűntudatom van miatta. Talán mégis csak szólnom kellett volna. Előhalászom a zsebemből a mobiltelefonomat. Majd végigtapogatva megkeresem a billentyűk között az első gombot. A gyors hívómon nagyi van beállítva az egyesre. Még szerencse, hogy cseréltünk mobilt. Ő megkapta az én érintőképernyős telefonomat, én pedig kaptam egy téglaphonet. De legalább tudok vele telefonálni. Kitapogatom a tárcsázógombot, és hívom a nagyimat. Felveszi, és sűrű bocsánatkérés közepette megnyugtatom, minden rendben van velem. Igaz, hogy ez hazugság, és ő is tudja. Viszont tudja, hol vagyok és most csak az számít.
Pár perc toporgás után úgy döntök, ha már eddig eljöttem, akkor valamit csinálok is. Nem akarom fölöslegesen költeni a pénzt, főleg, hogy most a műtétre kéne spórolnom. De most betelt a pohár, és nem bírtam otthon maradni. Még a pénz sem érdekelt, az első gépre vettem jegyet, ami épp akkor indult. Így kerültem ide, Barcelonába.
Bezárom az ajtót, és valahogyan kijutok a szállodából. Követem a hangokat, próbálkozom a tájékozódással. Amit sikerül kitapintanom, jobban mondva, beleütköznöm egy padba, leülök. Élvezem a meleget, és nem is tervezek innen egyhamar tovább menni.

Ahogy sétálok eme csodás hely utcáin magával ragad a szépsége. Pár röpke óráig azt csodálom bolyongva az utcákon. Nem félek attól, hogy esetleg eltévedek, mivel a táskámban ott pihen a gps funkciót tudó telefonom, ha meg az véletlenül csődöt mondana akkor is van szám amivel útbaigazítást tudok kérni. Szerencsére mindig is jól tudtam tájékozódni, annak idején a szülővárosomban alig volt olyan zug amit nem ismertem volna. Mondjuk azt nem árt hozzátenni, hogy kis település volt, ha egy kicsivel kevesebb lakosa lett volna falu maradt volna. Bár mostanra már nem biztos, hogy ki tudnám magam ott ismerni, hiszen lassan egy évtizede mentem el onnan. Mára már Torontoban tudok hasonlóan jól tájékozódni, mint abban a községben ahol felnőttem. Barcelona valahogy egyikhez sem hasonlítható, valahogy az egyedi arculatával vonzza a kíváncsi tekinteteket, nem hiába lehet olyan közkedvelt úti célpont. Én sem tudom megunni a sétát, mely közben nézelődök, de a lábaim azért elfáradnak közben, így mikor beérek az egyik parkba leülök az első padra és onnan élvezem a napsütéses időt és a madarak gyönyörű énekét mit a járókelők lépteinek zaja tarkít. Magam épp azt ellenőrzöm, hogy hívott, vagy küldött-e valaki smst a lenémított készülékre - az eredmény nem - mikor egyszer csak azt veszem észre, hogy egy férfi ül le mellém. Méghozzá egy igazán helyes férfi ahogy azt rögtön megállapítom. Mintha valami gond lenne a szemével, hiszen kis híján rám ült, még szerencse, hogy időben arrébb tudtam csusszanni. Emiatt persze nem haragszom rá, hiszen az ilyesmi szinte bárkivel megtörténhet. Egy ilyen helyes pasinak különben is sok mindent elnéznék, még azt is, ha a következő pillanatban nekem esne - mármint nem bántalmazásként -. Azt kicsit sem bánnám, bár azért valószínűleg leállítanám, de csak addig, míg el nem érjük az útba kerülő első hotelt. Azonban most inkább jobb, ha nem ábrándozok ilyesmiről, inkább jobbnak látom megpróbálni beszélgetni vele.
- Szép napot! - köszöntöm, hátha a fülével nincs baj.

Nem vagyok jól, minden egyes levegővétellel elfogyok. Elfogy a lehetőségem a jobb életre. Mindörökre így fogok maradni, mármint ilyen nyomorúságos helyzetben. Valahonnét elegendő pénzt kell keresnem, csak az a bökkenő, fogalmam sincs, hogyan tegyem meg mindezt. Állj! Ma úgy terveztem, mikor felszálltam arra a gépre, hogy el fogom felejteni egy rövid kis időre minden bajomat. Még nem tudom, hogyan is fogom csinálni. Azt hazudtam a nagyinak, jól vagyok. Akkor is, ha ez hazugság. De én ma tényleg jól akarom magamat érezni, legalábbis a helyzetemhez mérten jól. Valami olyanra vágyom, ami nem megszokott, amit nem találok Las Vegasban. Talán ezért ültem fel az első európai járatra.
Régebben voltam már itt párszor, mikor meccseim voltak. Szerettem azt az időszakot, mert nyerőszériám volt. Na igen, addig a bizonyos gáláig nyerőszériám volt.
Lehet, innom kéne, hogy jobban legyek. De azt tudom, hogy a pia semmire sem jó megoldás. Semmire sem megyek, ha pár órára felejtem el a bajomat, és kapok hozzá ráadásként egy alapos macskajajjt. Abból nem kérek, inkább olyan kéne, amiben nem vesztem el az öntudatomat. Hiszen valahogyan még vissza is kell keverednem a szállásomra. Valamire azt hiszem, leírattam a szálloda címet. Ha nem, akkor eléggé nagy bajban vagyok.
Leülök arra a padra, amibe kis híján elzuhantam. Kellemes az idő, csak ki kéne találnom, mihez is fogok itt kezdeni. Valamint, mennyi időt fogok itt eltölteni. Kéne egy program, valami...
- Mi?- rángat ki egy hang a révületemből.
Mégis mióta ül mellettem valaki?
- Magának is- villantok arra fele egy csibészes mosolyt, amerről a női hang jön, majd egy kacsintással fejezem be a mondatot.
A további kérdéseket, hogy elkerüljem, előveszem a napszemüvegemet és felcsúsztatom az orromra. Immáron teljes a fedezetem.

Szerencsére a fülével valóban nincsen semmi baj, jól hall vele. Ez jó hír, így még kisülhet valami érdekes ebből a találkozásból. Azt kicsit sem bánnám, egy ilyen csinos sráccal bármikor szívesen összegabalyodnék. Most lenne is hozzá alkalmunk, mert a férjem éppen egy megbeszélésen ül. Akár még helyszín is akad, ugyanis egyenlőre senki sincs fent a szobánkban, bár ha azt nem használhatnánk hát kivehetnénk egyet. Még az sem baj, ha a szemével valóban gond van, hiszen tapintással és halással egész jól lehet pótolni a látást egy menet során. Csináltam már sötétben párszor és jól meg voltam a vaksötétségben. Úgy érzem ma este úgy fogok szórakozni ahogy már egy ideje nem tehettem. A mellettem ülő hangjából úgy hallom nem veti meg az érett nőket és ennek örülök. Manapság már többen csak a fiatal csitriket értékelik és bele sem gondolnak, hogy egy kicsivel idősebbnek jóval több tapasztalata lehet. Mindegy, az az ő bajuk, nekem most úgysem egy olyant sikerült kifognom, hanem egy valamivel értelmesebbet. Remélem tényleg lesz értelme szóba állni vele.
- És mit keres egy ilyen helyes fiú? - kérdezem meg a hangomban sejtetve, hogy mára bizony nem kizárólag beszélgetést tervezek.

Most, hogy a napszemüvegem a helyére kerül, magabiztosabban ülök a padon.
Hamár eljövök idáig, akkor élvezzem is, nem? Eszem ágában sincs itt hagyni a mellettem ülő ismeretlen nőt. A hangja csábítóan mély és fűszeres.
- Kalandot- adom meg az egyszerű választ.
Érzem, ahogy rögtön egymásra hangolódunk. Itt és most nekem egy búfelejtőre van szükségem, ami kiragad a melankóliából. Egy ilyen gyönyörű helyen... még ha látnék is belőle valamit! Akkor sokkal élvezetesebb lenne.
Közelebb húzódom hozzá. A teste mozgásából, halk levegővételéiból határolom be a helyzetét.
- Esetleg lenne kedve csatlakozni hozzám?- teszem fel a merész kérdést.
Nem zavar, ha idősebb. Bár nyilván idősebb nálam, az ilyet lehet érezni az ember hangján. Azon sem akadok fel, hogy helyes fiúnak titulál. Ez inkább amolyan felhívás a keringőre, amit most kivételesen szívesen fogadok el. Pedig nem vagyok én ilyen durr-bele típus. Egyedül nagyanyámnak köszönhetem, hogy a nevem felkerült a prostik radarjára. Ennek kifejezetten nem örülök, mármint a hobbijának. Alkalomadtán “meglep” egy-egy éjjeli pillangóval vagy escorttal. Néha már én félek a tulajdon nagyanyámtól. Mégis honnan ismeri őket? Honnan tudja, kit kell felhívni? A végén még kiderül, hogy az öreglány egy vöröslámpás házat vezet. Na az lenne ám a nagy kontra.
- Nem bánná meg- jegyzem még meg, jelezve, a döntés csak rajta áll.
Nincs kedvem kérdéseket fel tenni még, honnan jött, mi a neve. Először tisztázzuk a dolgokat, aztán mondhatna valami jó helyötletet. A legjobb nekem a szobám lenne, onnan nem is kéne már elmozdulnom. Na, akkor csak meg kéne keresnem azt a papírt, amire ráírattam a hotel címét. Remélem, még meg van valahol a zsebeim mélyén. Lehet, hogy meg kéne nézni... belenyúlok az egyik zsebembe, és apró, helyeslő sóhajjal állapítom meg, hogy meg van az az ostoba kis cetli.
Az arcomat a nő felé fordítom, mintha őt pásztáznám. Az ilyen apró figyelmességek minden nőt levennének a lábukról. Még akkor is, ha nem látok, figyelek az ilyenre. Nő az esélyem akkor, nem igaz?

Úgy érzem megvalósítható a tervem, miszerint szexelek egy jót. Ez a srác meg nem néz ki rosszul, egész fiatalnak is nézem ami azt sejteti, hogy jól bírja az ilyesmit. Ráadásul úgy látom ő is benne lenne a dologban, szívesen megmozgatna. Egyből egy hullámhosszon vagyunk, szinte vibrál körülöttünk a levegő és ez nagyon jót sejtet. Azt érzem, hogy mi ketten még jó néhány erotikától túlfűtött pillanatot fogunk átélni és ha ez így van minden kockázatot megér. Mosoly húzódik az arcomra, amikor meghallom a válaszát és közelebb húzódik hozzám. Tetszik nekem ez, nagyon is. Veszi az adást és ezt jó tudni. Nem szeretem, ha fölöslegesen célozgatok, mert kiderül, hogy a falnak beszélek. Azonban ez a csinos fiú még ha látásproblémákkal is küzd hülyének nem hülye és a hallása rendben van. A kérdése ebben csak megerősít és ez tovább fokozza az örömömet.
- Ezer örömmel. - felelem és én magam is minél közelebb bújva hozzá megcsókolom, ha engedi - persze igyekszek vigyázni a napszemüvegére, nehogy véletlenül lelökjem a fejéről -. Forrón, tüzesen ízlelem az ajkait ezzel is éreztetve vele mennyire kívánom. Lassan szakadok el a szájától, majd eszembe jut, hogy nem ártana elmennünk valamerre, ha folytatni szeretnénk azt, amit elkezdtünk.
- Megmutatod a szállásod? - kérem meg rá kérdezve és igyekszek úgy hangsúlyozni, hogy sejtse valóban szórakozni szeretnék vele egy jót. Vágyom erre a fiúra és minél hamarabb meg is akarom kapni. Az sem érdekel, ha egy lepukkantabb hotelban szállt meg, ahol éppen csak ágy van, akkor is kefélni szándékozom vele. Nem túl gyakori, hogy ennyire akarok valakit, hogy még a szállása minősége sem érdekel, azonban ő valahogy megfogott. Van benne valami sárm, aminek képtelenség ellenállni és én nem is akarok, ha már ilyen szépen alakultak a dolgok használjuk ki a kínálkozó lehetőséget és élvezzünk ki minden percet. Szerencsére óvszer is van nálam, szóval attól sem kell tartanunk, hogy véletlenül teherbe esek - mára már megtanultam, hogy ezt mindenképpen vigyem magammal, ki tudja mikor lesz rá szükségem. Már minden csak rajta múlik.

Elégedetten elvigyorodom, mikor ajkait a számra tapasztja. Tetszik a rámenőssége, így egyből viszonzom a csókját. Kezeim megtalálják csípőjét és gyengéden megszorítom, amikor magamhoz húzom.
Jelenesetben pont leszarom, kinéz minket. Vagy kinek keltünk feltűnést. Na jó, legbelül foglalkoztat valamelyest. Nem szeretném dutyiban eltölteni a barcelonai rögtönzött kiruccanásomat. Bár, ha ezzel a nővel tennének egy cellába...
- Ja igen, a szállás- vigyorodom el. Érzem, ahogyan a két gödröcském előbukkan a szám sarkában. Állítólag ettől még jóképűbb leszek. Legalábbis pár hölgy ismerősöm ezt állítja. Én pedig hiszek nekik.
A zsebemből kiveszem a cetlit, amit a nő felé nyújtok.
- Ezen van rajta a szálloda címe- hajolok felé.- Azt hiszem, egy taxit kellene kerítenünk.
Ez elég könnyű feladatnak tűnik. Fogj egy taxit, ami a szállodába visz. Hah, jó vicc. Ha a nő velem akarja tölteni a délutánját, estéjét akkor bizony neki kell gondoskodnia a kocsiról.
- Amúgy Garett vagyok- súgom neki mellékesen, mivel a bemutatkozás eddig elmaradt.
Megmondhatnám neki az első nevemet is. Azonban így ismeretlenben sokkal biztonságosabb a második nevemet használni. Még akkor is, ha Trent megnevezést jobban szeretem.
Majd ujjaimmal megkeresem az arcát, közelebb húzva lopok tőle egy gyors, tüzes csókot. De nem engedek komolyabb folytatást, mert azért tartogatni kell még későbbre is.
- Induljunk- állok fel, és leporolom a nadrágomat. Majd felé nyújtom a kezemet, és mosolyogva várok.- Hölgyem?

Nem szoktam feleslegesen vesztegetni az időt. Úgy vagyok vele, hogy nincs értelme pocsékolni az időt, mert néha így is kevés tud lenni. Most azért van időm, de attól még ki akarok élvezni minden egyes percet ezzel a helyes sráccal. Nem mindig van alkalma az embernek ilyenekbe belefutni, mint ő, akik jól néz ki, ráadásul kedves is. Egészen szerencsés tudok néha lenni, mint például most is. Azt se bánnám, ha fizetni kéne azért, hogy vele legyek, de nem kell, így ingyen érezhetem magam jól. Ez nagyon jó. Már most érzem, hogy nagyon jól fogjuk magunkat érezni a délután további részében. Mindig szeretem, ha az illető, akivel szeretkezek fiatalabb nálam, mert olyan energikusak, ügyesek tudnak lenni. Persze a korosztályom béliekkel sincs bajom, ők is jók tudnak lenni az ágyban, de ha lehet mégis olyant keresek, aki valamivel fiatalabb nálam. A mai fiatalokat nem zavarja, hogy túl vagyok már a harmincon, így is szexinek tartanak és igyekszek is tenni ezért. Például odafigyelek a testemre, naponta használok ránctalanító krémeket, gyakran elmegyek egy-egy edzésre is, hogy formában tartsam magam. Büszke is vagyok magamra, hogy nem látszik meg rajtam a korom, ugyanolyan jól nézek ki, mint pár évvel ezelőtt. Úgy látom Garettnek sem okoz gondot az életkorom, bár lehet észre se vette rajtam. Bármelyikről is legyen szó a lényeg az, hogy szexeljünk egy jót minél hamarabb. Elveszem a tőle kapott cetlit, amin a címe van.
- Én Ingird. - súgok vissza. Úgy vagyok vele, hogy ne szégyenlem a keresztnevem, simán felvállalom. Jó a teljes nevemet nem mondtam, de vele valószínű úgyis csak pár körig leszek együtt, ahhoz meg nem szükséges a vezetéknevemet is tudnia. Hevesen csókolok vissza, amikor az ajkait az enyémre tapasztja. Már most meg van a jó hangulat és ez csak később fokozódni fog. Hamar véget vet neki és felállunk. Kisétálunk a parkból és az út szélén sikeresen megállítok egy taxit. Beülünk, majd átnyújtom a sofőrnek a papírdarabot.
- Ezt az utat én állom. - mondom Garettnek és rákacsintok. Nem olyan nagy dolog, egy taxi nem akkora vagyon, hogy ne tudjam kifizetni, ez a kevés pénz simán megéri, hogy vele lehetek. Lassan, de biztosan megindul a taxi és már nagyon várom, hogy odaérjünk a hotelhoz, hogy élvezzük egymás társaságát.