Hangosan koppan a murvás úton bokacsizmám sarka amikor Cassie maga után vonszol, egy nagyon rövid farmer nadrág van rajtam és egy kissé laza, fehér trikóval, fekete melltartóval, Szőke fürtjeim hullámosan omlanak a hátamra, ami leér egészen a fenekemig.
-Nyugi már, nem maradunk le semmiről sem,- forgatom meg a szemeimet amikor megpillantjuk már a kihalt gyártelep körvonalait a lenyugvó nap előtt.
-Ja, de nem akarom, hogy Enriccot megint lecsapják a kezemről, tudod milyenek ezek a hülye kurvák,- sziszegi mikor szinte már futnom kell utána.
-Nem tudom, hogy mit akarsz egy olyan pasitól akinek nem áll a cerkája,- kuncogok hangosan két lihegés között. Barátnőm hirtelen megtorpan, majdnem bele ütközöm, és szinte vicces látványt nyújt ahogyan cuki arckifejezése hirtelen haragossá válik.
-Ez nem vicces… és amúgy is csak pletykák, tudod milyenek a környéken…- sziszegi szinte az arcomba, mire én csak a vállamat vonogatom. Igazából hidegen hagy, hogy a fickó impotens-e vagy sem. Még csak pár napja, hogy haza jöttem Európából, talán egy hete, de máris balhéba keveredtem, ugyan már nem tudom miért, de már megakart verni az a hülye liba. Ha Aidan pont nem jelenik meg, akkor nem tudom mi történt volna, de mint a hős lovagom mindig ezt csinálja. Mindig akkor jelenik meg amikor éppen szükség van rá, bármilyen értelemben. Erre inkább most nem akarok gondolni. Scottie meghagyta, hogy ne merjem elhagyni a házat egy darabig, de nem volt kedvem a házban ücsörögni egyedül, és amikor megjelent a láthatáron Cassandra, hogy jó páran bulizni fogunk a szokott helyen, hát gondolkodás nélkül pattantam fel. Cassie nem is igazán jó barátom, sőt talán még a barát szót sem érdemli ki, inkább csak egy haver akivel jókat lehet bulizni, piálni és ő is imádja a gyorsulási versenyeket. Nem olyan mint Fleur, ő olyan mintha a nővérem volna, kiskorom óta ismerem és ő a legeslegjobb barát a világon, ha esetleg a helyzet úgy adódna és el kéne tüntettned egy hullát, ő örömmel lenne ott és segítene neked, szóval igen ő a világ legjobb csaja is. És ebben a helyzetben jól jön egy ilyen barát. Ugyan is azért léptem le Olaszországból mert a fickótól akitől szereztem a cuccot, kölcsönvettem némi anyagot, na meg pénzt. Nem mintha szüksége lenne egy olyan hapsinak rá, mint Ric, ugyan is dúskál az ilyesmiben. Enyhén szólva…. És most sikerült Fleur-al eltapsolnom az összes pénzt amit csórtam, a bátyám és Aidan nem is tud róla, szerintem ha tudomást szereznének, Scottie biztos hogy zárdába vinne most azonnal.
Végre megérkezünk a helyszínre már jó páran itt vannak, a felét ismerem is, Cassie azonnal eltűnik az impotens fickó felé, ahogy megpillantja, újbóli szem forgatás a válaszom, majd elindulok egy ismerős arc felé. Adrian. A szomszéd srác, aki velem egykorú, és akivel együtt nőttem fel, ő is ugyan olyan rajongója az ilyen buliknak, versenyeknek és a rögbinek. Detto, mint én. Gondolkodás nélkül ugrom a nyakába, épp, hogy sikerül elkapnia. Majd azonnal az ölébe kap és szorosan ölel meg, boldogan viszonzom a meleg fogadtatást.
-Héé, elveszett bárány, mégis merre felé csatangoltál?- koppint az orromba vigyorogva, körülötte még három srác van itt. Mindegyiket ismerem, de csak látásból, intek nekik is mosolyogva.
-Hát erre is arra is, de élek,- mutatok még mindig vigyorogva magamon végig, majd össze húzott szemekkel kezdem méregetni és csak ekkor tűnik fel a motorház tetején lévő cucc, csíkokba húzva.
-Öhm… itt meg mi folyik? - ő pedig vállat von majd megpróbál arrébb penderíteni, de nem hagyom magam.
-Az ami nem a kislányoknak való, szóval húzd el a csíkot aranyom,- felvonom a szemöldököm, majd oldalra billentem a fejem. - Félsz, hogy a bátyám megtudja?- mire ő csak hevesen bólogatni kezd,- nos ez a mi titkunk marad, - kihívóan vonom fel a szemöldökömet majd szinte egyszerre hajolunk a kocsi motorháztetejére és kezdjük el szívni a port, utána a kezem ügyébe akadó whiskey-vel fokozom a hatást, imádom ezt, tudom, hogy nem egy nőies pia, de egyszerűen imádom.
-Mit szólsz egy versenyhez pancserkám?- lököm meg a vállammal őt.

A homok lassan száll felfele. A régi, lerobbant gyártelep szakadt kerítésein kisebb-nagyobb csapatok másznak át. A telep régóta üresen áll. A néhai tulajdonos csődbe ment a válság idején, cégét eladta. Azonban a hely lebontására nem maradt pénz, így a romos épületegyüttes évek óta gazdátlanul várja a megváltást. A helyi bandák kedvelt találkozópontja lett mind illegális versenyeket, mind illegális kábítószer kereskedelmet illetően.
- Magyarázd el még egyszer, Michael!- néz ki az egyik épület első emeleti ablakából Marino. Jobb oldali járomcsontjánál hosszú, heges forradás. Karját keresztbe téve szemléli a vöröslő Napot, amint a horizont alábukik.
Megfordulva leveszi napszemüvegét és lassú léptekkel a rozoga tárgyalóasztalhoz megy. Ez a helység valamikor irodaként funkcionált a gyár tulajdonosának. Manapság a helyi bandák foglalják el, ha titkos üzelmeket akarnak folytatni.
- Magyarázd el, mert rohadtul nem értem. Mit nem lehet érteni egy egyszerű kérésen?!
Amióta Amerikába érkezett Marino, egyik megrökönyödés éri a másik után. Az a bizony nápolyi este volt a legsúlyosabb előjel.
Ekkor kicsapódik a kabin ajtaja, hatalmas hanggal ütközik a hajó falával. A visszhangja még hallatszik. Marino lassan hátrafordul és Háromujjú szemei közé néz.
- Tudom, hogy maga az, Marino! Tudom, hogy maga az!
A pisztoly elsül.
A férfi önkéntelenül ráncolja homlokát az emlékképre. Háromujjú aznap súlyos hibát követett el. Nyíltan szembeszállt a cupola egyik legnevesebb és legidősebb család tagjával. Marino bár pozícióját nézve eltörpül Signore Marinoval, az édesapjával szembe, valamint a fivéreivel szembe, tekintélyét nézve nem. Árulással vádolni egy felesküdött tagot mindig rossz ómen. Háromujjú akkor ásta meg névtelen sírját.
Michael, aki Marinoval szemben az asztalnál ül, idegesen nézelődik. Gondosan ügyel, egy pillanatra se találkozzon tekintete Marinoéval.
- Magyarázd el! Sei una testa di cazzo!*- ver egyet az asztallapra Marino. A festék, ami a mennyezetről omladozott az évek alatt, fehér porként szóródik szét.
- Ma che cazzo fai, coglione?! Azt akarod, hogy a szaros cupola a seggedben lihegjen?! Cesso!**- ordít Marino. Michael érti minden szavát, mivel a La Cosa Nostra tagja és szülei olasz származása révén.
- Rohadtul nem értesz te semmit, bastardo!
Marino ott hagyja a magába roskadt Michaelt az épületben. A bejáratnál várja őt az egyik embere. Apró biccentéssel jelzi neki, olvadjanak bele a tömegbe. Amint eltűnt a nap, előkerültek Las Vegas legmélyebb bugyraiból a vétkezésre túlzottan is hajlamos fiatalok.
A férfi bordái sajognak, megváltásért sikítoznak a mozgáskor. A lengőbordája eltört. Mellkasán keresztbe vastag kötés. Vannak olyan sebek, amik sosem forrnak be.
- Én kiállok ellened!- szólal meg érdes, rideg hangon Marino, mikor Adrian nem válaszol a feltett kérdésre.
Megvetően végigméri az autó motorháztetején megmaradt fehér anyag elpazarolt maradványait. Majd kíméletlenül Olivia szemei közé néz.
- Úgy is rég láttuk egymást.

* Faszfej!
** Mi a faszt csinálsz, te barom?! Szarházi!

Tudom jól, ha Brandon tudná, hogy ebben a pillanatban itt vagyok, nos akkor is elráncigálna egy zárdába, mondjuk ő mindenért elráncigálna még szerencse, hogy valami dolga van. Mostanában olyan fura lett a bátyám, nem tudom mi van vele, de mondjuk nem is nagyon faggattam. És igazából először eszembe se jutott ide jönni, míg meg nem jelent Cassie az ajtóban, hogy nézzünk el ide. Sejtettem, hogy amiatt az impotens majom miatt akar eljönni, és igazából nem is érdekel, nem vagyok egy elveszett lélek és tudtam, hogy lesznek ott ismerőseim, haverok, a bátyám haverjai. Ami mondjuk nem olyan jó dolog, de már mindegy. Bár lehet nem kéne az utcán mutatkoznom, pláne azok után ami pár nappal ezelőtt történt. Azt hittem az a fickó el is fogja felejteni, hogy mit tettem, mármint, hogy kölcsön vettem tőle ezt azt. Cuccot, pénzt, és mivel neki amúgy is rengeteg van…. Enyhén szólva, nem hiszem, hogy miattam kerülne utcára. Ebben a hitben voltam egészen addig, míg fel nem kaptam Fleurt és el nem vittem San Francisco-ba, ahol is azt terveztük, hogy eltapsoljuk mindazt amit sikerült Ric-től kölcsön vennem. Hát a sivatagban kocsikázva történt egy kis véletlen baleset, amiről igazán nem tehettünk. Elütöttünk egy embert, szegény, vagyis utóbb kiderült, hogy nem is annyira szegény, de sajnos meghalt. Azonnal. Fleur elkezdte átkutatni és kiderült a fickó olasz, és nem is máshonnan származik, mint Ric. Ez nem lehetett véletlen egybeesés, így szinte biztos voltam, hogy ő küldte a nyakamra. Hát még sem olyan feledékeny a pasi, mint ahogyan gondoltam. Aztán legjobb barátnőm felvette az ötletet, miszerint mi lenne ha mi most felgyújtanánk a holtestet, senki nem tudja meg, nyom sem marad utána. Ez tűnt a legjobb megoldásnak, ezért gondolkodás nélkül tettük meg. Végül azért mégis csak sikerült elszórni a pénzt, de azután nem történt ilyen különleges esett. Mondjuk nem is nagyon mutatkoztam társaságban vagy az utcán, ha ki is mentem, akkor olyankor amikor kevesen lézengenek az utcán, illetve, csak a tengerpartra, hogy fotózzak, nem sokára fel kell mutatnom valami melót az újságnak különben kipenderítenek onnan. Nem mintha az zavarna, mert más miből is megtudok élni, na meg Scottie dolga is jobb lett, amiről inkább nem is akarok tudni. De imádok fényképezni, legalább annyira mint a versenyeket és a rögbit, így hát nem akarom magam kirúgatni. De aztán megjelent a barátnőm, és nekem meg muszáj kimozdulnom, megfulladtam volna, ha még egy pár órát egyedül kell töltenem abba a lakásban. Arról nem is beszélve, hogy a szervezetem szinte sikított az adrenalin után, hogy kocsiba pattanjak, és végül engedve ösztöneimnek itt vagyok. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó ötlet volt-e. Aztán meglátom Adriant, gyerekkori haveromat, azonnal hozzájuk is sodródom, miután sikerül az orrunkon az első kört lenyomni, a régi szép idők emlékére versenyre invitálom őt. De ő bőszen hallgat, mire felvonom a szemöldökömet, és már valami csattanós, de szégyenbe hozó válaszon töröm a fejemet. Amikor szinte egyszerre szólal meg egy férfi és ő. Hanglejtése azonnal a fülembe kúszik, ismerős, megpróbálom bemagyarázni magamnak, hogy nem az olasz fickó az, de akcentusa igen meggyőző. Bájos mosolyt varázsolok ajkaimra ahogy szembe fordulok vele, még mindig a whiskeys üveg nyakát szorongatva.
Nefelejcskék szembogaraim akaratlanul is végig mérik, és… talán tetszik neki a látvány, mielőtt keményen nem fúródnak az ő méregzöld íriszei közé. Nemet akarok mondani, kitalálni valami kifogást, és elhúzni, mert ismételten szinte majdnem biztos vagyok abban, hogy talán a sérelme miatt jött. Nem…. Be nyugtatóztam, a tag totál elájult, nem is tudhat róla! Büszkeségem végül nem engedi, hogy nemet mondjak, és a versenyszellemem, a francba is.
-ismered a tagot?- áll mellém Adrian mire én csak bólogatok, jól meghúzom a whiskey-s üveget, majd közelebb lépek hozzá.
- Mit keress itt Vegas porában egy előkelő olasz hapsi?- vonom fel kihívóan a szemöldökömet, mire oda érek hozzá, még egyet húzok az üvegből. -Nem is tudom, a múltkor is elég béna voltál. Mi lenne a tét?- fúrom pillantásomat csillogva az övébe.

A barát hangja elveszik a tömegben. Minden összeszűkül, egyedül Olivia alakja rajzolódik ki tökéletesen. Ahogy keze az üveg nyakára szorul, szőke haja szinte világít a sötétben.
Ric szeme elsötétül, amint végignézi, ahogyan a lány férfiasan meghúzza az üveget. Majd lustán arcán egy csúfondáros mosoly rajzolódok. Egy farkas bőrbe bújt angyal, aki azt hiszi, álcájával mindenkit megvezethet. Ha tudná, hogy a férfin nem fognak az ehhez hasonló női praktikák. Nem úgy, mint a körülötte ácsorgó alakok, kik a verseny hallatán közelebb húzódtak hozzájuk. Bár az este még korai, az egekig felmagasztalt bandatagok nincsenek még jelen. Azonban a lóerők és az illegalitás csábító vonzerő. Ric szenvetlenül konstatálja, a drogkereskedelem is reneszánszát éli. Ostoba, ostoba népség. Akár emberi mivoltukat is hátrahagyva bármit megtennének egy istenített grammért. Eladni a lelküket az ördögnek semmi. Mintha a pillanatnyi gyönyör és kábulat menekülő út lenne a sötét világukból.
A férfi karba fonja kezeit. Izmai megfeszülnek Olivia közeledésére. Lába biztosan áll a talajon. A sértésnek szánt megjegyzés harmatcseppként peregre Ric-ről. Elszántan próbálja megfejteni az előtte álló lányt. Elegendő lenne kinyújtani a karjait és satuba fogni. Addig szorítani, amíg élete rövid gyertyája ki nem huny. Annyira egyszerű lenni, túl egyszerű.
- Az igazságot- tesz egy lépést Olivia felé Ric, szeme sokat mondóan megvillan a sötétben. Angol szavai szinte dallamos könnyedséggel peregnek végig a levegőben maguk után vonva az éjszaka agresszivitását.
- Mia bella, a te vezetési képességeid hiánya miatt sodródtál nekem. Én csak részese volt a te balgaságodnak. Mielőtt autóba ülsz, ellenőrizd, ismered-e a pedálokat.
Ric, mintha elgondolkozna. Az emberek izgatottan szorosabb körben állnak körülöttük. Halkan sugdolózva kötnek fogadás a férfira vagy a lányra, némelyik megkockáztatja mindkettőjük kiesését.
A férfi ereiben felzubog a vér. Szeme a lányéval egyszerre csillog. A bosszú az agyában zakatol.
- Három teljes nap az itteni házamban és feltétlen engedelmesség. Ha vesztek, nem kerülsz börtönbe és megkímélem az életed. Úgy hallottam nem ízletes a sittes koszt. És az a fránya egyenruha... kicsit sápasztana, vero?
A férfi egy utolsó lépéssel átszakítja a lány intim szféráját jelző burkot. Megcsapja a whiskey hamisíthatatlan szaga és az elfogyasztott drog illata.

Tudom jól, ha létezik férfi akivel tilos szórakozni, mert könnyen megütheti az ember a bokáját, azt nem másnak hívják, mint Ric Marino-nak, mégis minden egyes pillanatot kiélvezek amikor sikerül átvernem azt a dögös fejét, már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy nem éppen egy kedves fickó, sőt ennek még a fogalmától is messze áll. Lévén az apja is menő és hatalmas drogdíler volt, ő is folytatja apuci családi vállalkozását. Imádok a tűzzel a játszani, imádok minden olyan dolgot amiben versenyszellem lehet, ezt asszem a bátyámtól örököltem, aki nem annyira boldog tőle, pontosan olyan vagyok, mint ő, csak éppen lányban, de a fiúkkal mindig is jobban kijöttem, habár van egy két nőnemű barátnőm is, és itt ki is fújt.
Félelmet kellene éreznem abban a pillanatban ahogy méregzöld lélektükrei elsötétülnek ahogy végig nézi hogyan döntök magamba egy adag, egy jókora adag whiskey-t egyenesen az üveg szájából csókolva. De a félelem helyett valami egészen mást érzek, nem tudom megmagyarázni, izgalmat talán, libabőr kúszik végig a gerincem mentén, és sokakat ez a nézés hátrálásra késztetne, sokakat igen, de én sosem tartoztam azok közé az emberek közé akik ismerik a félelmet, óh nem, én sokkal inkább szeretek szembe nézni, megküzdeni a félelmemmel, legyőzni, a képébe nevetni, jól megszívatni.
Adrian közel hajol hozzám, egészen közel, mikor a fülembe suttog, úgy érzi a bátyám helyett neki kell megvédenie engem ha Scottie fülébe jut, hogy ő is itt volt és bármi bajom lesz, tuti kiheréli őt.
-Liv, szerintem ezt a versenydolgot gondolod meg, a fickó nem tűnik könnyű menetnek, és…- vaskos ujjai törékeny csuklóm köré fonódnak, de kirántom a börtönéből, majd az üveget a kezébe nyomom,- ne aggódj, nem lesz semmi bajom, és nem mellesleg szeretem a nehéz meneteket,- kacsintok rá, innentől kezdve nem szentelek rá több figyelmet, vagyis pontosabban mindenki elveszik a közelünkből, csak Ric-et látom magam előtt, vagy olyan erős kisugárzása van, hogy másokat észre sem veszek, vagy nem tudom, hogy mi lehet velem, de ebben a pillanatban csak a méregzöld szemeit látom, és fanyar parfüm illatát érzem az orromban, ebben a pillanatban csak az jár a fejemben, hogy legyőzzem, hogy az orra alá dörgöljem, hogy legyőztem, hogy én nyertem, ha már a múltkor elrontotta.
-Az igazságot?- kíváncsian vonom fel az egyik szemöldököm, ahogy megvillan a férfi íriszei, nem hátrálok, sőt állom kemény pillantását, hát azt apukám nem tudod meg,- nem tudom mire gondolsz? - biggyesztem le az alsó ajkam szomorúan, mint akinek halványlila gőze sincs arról miről is beszélhet Ric. -Vagy a te bénaságodnak, nem ártana neked sem használnod azokat a szép szemeket, édesem,- vágom oda neki, és még csak most kezdenék bele lendülni, de ekkor a férfi átszakítja a kettőnk között lévő távolságot, érzem a belőle áradó forróságot, meleg lehelete az ajkaimat simogatja amikor megszólal, és egy pillanatra megszédülök, elkap a vágy, hogy megkóstoljam újból telt ajkait, de helyette inkább csak megszólalok.
-Óh milyen kedves valaki, - vágom rá vigyorogva,- biztos vagy te abban? Ha én nyerek le mosod a kocsimat egy boxerben, de úgy kell csillognia, mintha vadi új lenne,- közlöm vele határozottan és olyan természetesen, mintha nem is lenne kérdés, hogy ki fog nyerni.