Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Nem szoktam ilyenekbe belemenni, de kivételesen nem valami nevesebb szállodában találkozok az ügyfelemmel, vagy nála, hanem egy bárban. Igazából nem igazán akartam belemenni, de sokat fizet… és hát, nem keltené jó híremet a dolog, ha emiatt válogatós lennék. Ahogy kell, kicsíptem magam, nyilván nem kurvásan, bár az én esetemben ez ironikusan hangzik. De… szóval, csak szépen, visszafogottan, de azért úgy, hogy megforduljanak mögöttem az utcán. Szeretem látni a pasik reakcióját, még azt is, ahogy végigmérnek. Tisztában vagyok vele, hogy amiatt, amit csinálok, sokszor nem is néznek igazi nőnek, de a tekintetek után nem igazán érdekel ez. Ahogy meglátom a helyet, még egyszer elfintorodok, azt hiszem túlságosan is a jóhoz szoktam… meg a luxushoz, de aztán csak ráveszem magam, hogy belépjek az ajtón. Tekintetemmel egyből keresni kezdem, ki is lehet az illető, bár ő előbb felismer engem, azt hiszem. Le is ülök a pulthoz, keresztbe teszem a lábam és előre dőlök, jelezni a pultosnak, hogy rendelnék. - Dupla vodkát, citrommal és jéggel, édes… - Még mosolygok is hozzá, a legtöbbször ennyivel, meg a kivágott dekoltázzsal el lehet érni, hogy ingyen legyen az az ital. Pénzből élek én is, ha ki tudom használni az ilyesmit, hát miért ne tenném? Ha olyan hülye, hogy bármi reményében a ház vendége leszek… elvégre, aki hülye, haljon meg, ahogy a szép mondás mondja. Meg is kapom az italt, csúsztatom neki a pénzt, és ahogy azt vártam, vissza is csúsztatja, közben megsimítva a kézfejemet, mire én csak megjátszva magam nevetek. Ahogy belekortyolok az italba, keresni kezdem, hogy itt van e már az illető. Nem szeretem, ha megváratnak, főleg, ha időpontot beszéltünk meg. Nem azért beszéltük meg, hogy ne akkor jelenjen meg, ugyebár. Kezdek egyre türelmetlenebb lenni, a vodkát is már majdnem megittam, mikor feltűnik egy pasi, aki egyből kiszúr és perverz vigyor terül el arcán. Kiválló… egy pöcsfejjel van dolgom. Nem baj, sokat fizet, jöhet a póker arc. Oda is lép hozzám egyből, nem teketóriázik, máris fogdosni kezd. Elnyelek egy fintort magamban és azt se jegyzem meg neki, hogy majdnem fél órát késett. - Meggondoltam magam, a wc-ben leszopsz és az elég. Nincs időm máshova menni. - Nem ebben egyeztünk meg… - Rázom meg a fejem még mindig tartva a magamra erőltetett mosolyt. Minek néz ez engem? Holmi útszéli prostinak, aki akármilyen lebuj koszos wc-jében letérdel elé? Mondtam én, hogy pöcsfej. - Kit érdekel, pénzt kapsz, azt csinálod, amit én akarok… - Én ezt nem így gondolom… de lehet nyugodtan máshoz fordulni, az utcasarkon biztos talál olyat, aki ezt megcsinálja, én nem fogom. – Jelentem ki, most már kevésbé kedves mosollyal. A vendégemnek azonban csak eltorzul az arca, megragadja a kezemet, amire fel is szisszenek és lerángat a székről, magához húzva. - Egy olcsó kis kurva vagy, ha azt mondom leszopsz, akkor bizony azt fogod tenni… én fizetek, te szolgáltatsz. – Magyarázza és el is kezd rángatni maga után, amire persze próbálok ellenállni. Nem igaz, hogy senki nem veszi észre, hogy ez mit csinál. Oké, hogy Las Vegas, de azért ne éljünk már olyan világban, hogy nyilvános helyen konkrétan ezt művelik. - Ide figyelj, először is, kurvának lehet, hogy kurva vagyok, de olcsó biztos nem vagyok... másodszor pedig megmondtam, hogy mi a helyzet, még a telefonban. Én nem egy útszéli kurva vagyok, úgy hogy rohadt gyorsan engedj el mielőtt tökön rúglak úgy, hogy egy ideig gondolni se merj ilyenekre…- Most már kihozott a sodromból, de tényleg. Nem értem az ilyet, mit képzel? Tudja nagyon jól, hogy én egy bizonyos szolgáltatást nyújtok és elmondtam, hogy mit vagyok hajlandó vállalni és hogyan. Ez pedig bőven nem fér bele… és miért nem? Mert megtehetem… van bőven annyi kuncsaftom, hogy ne akarjak ilyen kis pitiáner dolgokat elvállalni. Viszont ő úgy látszik nem igazán akarta megérteni, mert továbbra is maga után húz, sőt, szavaimra meg is fordul és még a kezét is felemelte. - Meg ne merészelj ütni… - Jelentem ki azonnal, amire egy pillanatra még hezitál is. Komolyan mondom, ha megüt, kiherélem...
Egy telefonhívást kapott, ami pontosan olyan volt, mint egyébként lenni szokott. A területén volt egy kis csetepaté, amit csak az ő szuperereje - egy kilencs milliméteres Beretta - tudott megoldani. De pontosan ezért fizettek neki a mindenféle ügyfelek védelmi pénzt, hogy ha akció van, akkor szolgálatba állítsa magát és elrendezze az ügyet. Akár erőszakkal is, ha csak úgy lehet. A telefonban csak megmondták neki a címet és hogy az egyik lányával erőszakoskodik valaki. Nos ezzel az állítással több probléma is akadt, vegyük őket számításba! Először is nagyon jól tudta minden aprópöcsi ebben a városrészben, hogy a bár az ő védelme alatt áll, mindenféle huncutsággal őt fogják megkeresni és olyankor igencsak morcos szokott lenni, ha elszakítják a szappanoperája elől. Most is így történt, szóval már nem tudta meg, hogy Felicity most tényleg a gyerekének az anyja vagy elcserélték a lombikokat a beültetés előtt. A fasz kivan! Másodszor minden aprópöcsi azt is tudja, hogy a környék lányai az ő lányai, szóval nem ildomos bántani őket. Bár a leírás, amit a pillangóról kapott, nem egyezett egyik profillal sem a fejében, de a kurvák jönnek és mennek, nem tarthatta mindegyiket a fejében. De ha a csapos azt mondta, hogy striciként ildomos lenne megjelennie és megvédenie az érdekeltségét, akkor ő bizony odamegy és betör pár fejet. A fasz kivan kettő! Harmadszor minden aprópöcsi azt meg pláne tudja, hogy vele nem baszakszik senki. Volt híre a városban ... na jó, inkább hirhedt volt, de ez egy mellékzönge. Bár nem vizeltek maguk alá az emberek, ha kimondták a nevét és a galambok sem röppentek szanaszét, ha említették, de annyi biztos, hogy mindenki tudta, ki az a Trey Jefferson. Illetve nem, mert mindenki úgy ismerte, hogy TJ. A fasz kibaszottul kivan három! Gyorsan odaért a helyszínre, hiszen a környéken volt, majd a bár elé parkolt a kocsival, hogy utána kiszálljon és elinduljon a bejárat felé. A hangulat persze nem árulkodott arról, hogy éppen egyik ingóságát akarják kihasználni olyan módon, amit senki sem szeretett, de a pultos azonnal jelentett, ő pedig a páros vélt helyének irányába igyekezett. Egy viperát engedett szabadjára, melynek teleszkópos felépítése fél méterrel nyújtotta meg a kezét, de ez pontosan elég volt ahhoz, hogy valakinek nagyon be tudja zúzni az arcát. - Mi a fasz folyik itt rózsabimbó? - nézett a fickóra, majd Orianat kezdte fixírozni. - Te meg mégis ki a pöcsöm vagy aranyom?
Ez a kis pöcsfej… nem hiszem el, hogy lehet valaki ekkora tapló. Feltehetőleg ezért nem tud pénz nélkül nőt összeszedni magának. Meg is próbálom beváltani az igéretemet, mert bár megütni nem ütött még meg, de igen csak kezdem unni, hogy ráncigál és közben még szorítja is a kezemet. Az hiányzik még nekem, hogy egy bár koszos wc-jében erőszakoljon meg ez a senki. De szerencséjére pont úgy foprdul, hogy a szűk ruhám és a helyzet miatt nem tudom, csak bokán rúgni, amire csak ránt egyet a karomon. Bakker, ez nyomot fog hagyni… hogy fogok így kinézni az ügyfelek előtt? Nem akárkik fekszenek az ágyamba… - Eressz már el te seggfej! – Szólok rá utoljára, mire feltűnik egy alak, pont mielőtt berángathatna oda, ahova akart. Éppen időben, jó hogy nem akkor, amikor már letépdelte rólam a ruhámat. Na mindegy, nem leszek hálátlan… viszont emberünk csak magához ránt és próbál jó képet vágni a dologhoz. - Csak kéreti magát a kis kurva, neked meg semmi közöd hozzá, mitugrász… - Szól oda a faszi, majd én is a jövevény felé pillantok, mivel hozzám is szegezett egy kérdést, amire csak felvonom a szemöldököm. - Hát biztosíthatlak róla, hogy az biztosan nem vagyok… - Teszem hozzá rögtön, majd mivel a drága vendégemnek elterelődött a figyelme, sikerül kirántanom végre karomat a a szorításából és ugyan fogalmam sincs, hogy ki az, aki idejött, biztos a helyi rosszfiú, de azért teszek felé egy lépést. Hiába van vipera a kezében, csak nem szándékozik engem leütni vele… szóval, nyilván a kisebbik rossznak tűnik, mint ez a pöcs. - Menj és verd ki magadnak, de én biztos a számba nem veszem… Megmondtam, hogy nem vagyok egy útszéli kurva. – Teszem még hozzá, újdonsült bátorsággal. Az ilyen esetek miatt egyre inkább elgondolkodok azon, hogy megéri nekem az, hogy egyedül vagyok? Mi van, ha több ilyen barommal sodor össze a sors… egy szállodában még oké a dolog, hívom a biztonságiakat. De itt? Senki le se szarta, hogy egy prostit a wc-be rángattak. Bár azért nekem a homlokomra ez biztosan nincs írva. - Na jól van, most már elég ebből. Te elhúzhatsz innen, ez rád nem tartozik… - Int fejével a férfi felé, majd rám néz. – Te pedig most már nagyon gyorsan fogd be és csináld, amiért fizetnek, vagy kapsz egy-két színt a szemed alá, babám.
Hmm, ilyen sem volt mostanában! A fickó valahogyan nem ismerte fel, ami annyira szokatlan volt, hogy lányos zavarában majdnem bemutatkozott a kezét nyújtva. Na jó, ez költői túlzás, de azért mégiscsak hogy veszi a bátorságot ez az embernek már nem sokáig nevezhető húsoszsák, hogy ne tudja, ki a franc az a TJ? Azonban nem is törődött vele tovább, hiszen nemcsak ezt a hibát követte el a másik. - Lehet, hogy nincs közöm hozzá, én mégis magamévá teszem a dolgot. - figyelte, ahogyan a lány mozdult és kiszabadult a szorításból, majd ökle - ha lehet - még jobban rászorított a fegyverre és csak várta, hogy a pacák kezdeményezzen. Ennek ellenére megmosolyogta Oriana szavait, de figyelme egy pillanatra sem lankadt. Pedig nem ismerte a lányt és volt egy olyan sejtése, hogy nem is a kurvája. Legalábbis a másik túl finom teremtésnek tűnt ahhoz, hogy az ő lukai közül való legyen, fellépése azonban mégis indokolt volt a helyszín miatt. És akkor a fickó elkövette azt a hibát, hogy keménykedni próbált a szavakkal és nem fülét-farkát behúzva osont el a vizeletén. - Az volt az első hibád, hogy nem ismertél fel. - hangja színtelen volt, nem kiabált, inkább csak magyarázott. És amikor befejezte első mondatát, visszakézből lendítette a viperát és pontosan állcsúcson kapta a másikat. TJ közelebb lépett, amikor a probléma a falnak dőlt, hatalmas ordítás közepette. - Az volt a második hibád, hogy balhéztál ebben a bárban, ami az én védelmem alatt áll. - lendült újra a vipera, de immár nem a fejre mért ütést, hanem emberünk bal térdét csapta meg a hajlatban, amitől az a földre vágódott. - Az volt a harmadik hibád, hogy bántani akartad, ami az enyém. - térdelt rá a földön fekvő mellkasára, majd újra lecsapott esélytelen ellenfele fejére, krátert hagyva az orra helyén, amitől amaz elméje ájulásba menekült. TJ még köpött egyet a fickóra, majd felállt a mocsokból, hogy Oriana felé forduljon. - Eszednél vagy baszd meg? Miért a pultosnak kell hívnia, hogy elszaródott a helyzet? - förmedt a lányra, majd újra az ájult pubira pillantott. - No, zsebeld ki gyorsan a faszt, aztán visszaviszlek a placcodra. Igyekezz...
Akaratlanul terelődik tekintetem az illetőre, amikor vissza a kuncsaft jelöltre, aki biztos nem fog azzá válni… sőt, soha többet ilyesmi. Csak és kizárólag a megszokott helyeken fogok ezentúl mozogni, az biztos. Egyből mosolyra húzódnak ajkaim, ahogy behúz egyet a faszinak, aki erre felkiált, de még megpróbál utánam nyúlni. Mi az isten? Maga elé akar húzni? Hülye barom… kis puhapöcs, csak a szája nagy. Tipikus agyalágyult barom, aki azt hiszi övé a világ, aztán ha valami helyzet van, fülét-farkát behúzza. Még egyet lépést hátrálok, és a falnak dőlve, karba tett kézzel figyelem, ahogy laposra veri az illetőt, sőt, a vigyort se tudom letörölni arcomról. Komolyan, már csak popcorn kéne…baromira élvezem a kis műsort. Szóval ilyen, ha valakinek stricije van… egészen elgondolkodtató a helyzet. A kis pöcsfej földre kerül, a verőember pedig felém fordul. A mosoly eltűnik az arcomról és felkapom magasba a szemöldököm. Ennek elmentek otthonról? - Na jó… először is, köszönöm, hogy segítettél… - Jobb azért ezzel kezdenem, mert tényleg hálás vagyok érte. Ha nem jön ide, ezek a kis nyomoroncok ott kint hagyják, hogy megerőszakoljon a wc-ben…vagy ami rosszabb, megverjen… akkor aztán jó ideig nem tudnék dolgozni. - Másodszor, nincs szükségem a kis piti pénzére… - Ha nagyon szükségem lett volna rá, akkor feltehetőleg elvállaltam volna azt is, amit akar. De nem… azért van egy szint, ami alá nem megyek. Lopni nem lopok… nem vagyok piti kis bűnöző. Ilyen téren legalábbis. - Harmadszor pedig, nekem nincs placcom és te biztosan nem viszel engem sehova… nem vagyok közönséges kurva, pláne nem a te kurvád… - Na jó, azért a hangsúlyt visszavettem és megpróbálok a lehető legnyugodtabban válaszolni. Veszélyes embernek tűnik… és egytől megszabadultam, nem kéne a nyakamra szabadítanom még egyet. Pláne azt, aki kirángatott a szar helyzetből. De azért sajnos a stílusomat nem mindig tudom moderálni, ami nem mindig szerencsés, de hát, amit kimondtam, már nem tudom visszaszívni. Ami a szívemen, az sajnos legtöbbször a számon. Kivéve ha kuncsafttal vagyok. De ő nem éppen az a fajtának tűnik, aki luxus prostikkal mulatja az idejét… - De… egy italra meghívhatlak, ha már kisegítettél…
A lánynak nem kellett megköszönnie a dolgot, hiszen ez volt a dolga. Ő volt a strici, aki megvédi a lányait, különben nem lesz bevétele. Ilyen egyszerű volt a képlet, nem kell mögé túl sokat látni. Azt sem méltetta szóra, hogy nincs szüksége a pénzre... Igazán rossz hozzáállás, amire csak rázni tudta a fejét, így ő hajolt le a fickóhoz, kereste meg a tárcáját és fosztotta ki. Olyan kétszáz dollár lehetett az ipsénél, amit örömteljesen tett zsebre: könnyű préda. Oriana harmadik kommentje azonban megszakított mindenféle további tevékenységet, csak kiegyenesedett és a lány elé lépett. Egyenesen a másik szemeit fürkészte, fejét elfordította, majd válaszolt. - Nem mondom, jól esne egy pofa sör, de mit értessz az alatt, hogy nem vagy a kurvám? - hangja nyugodt volt, mintha az előbb nem dúvadként intézte volna el a támadót. - Bocsika, kimennék a vécére. Elengednél? - Ez kurvára nem az a hely és időpont, hogy megszellőztesd a pinádat. Szóval ülsz vissza a helyedre és kusshadsz, amíg lapot nem osztok neked! - egy lány zavarta meg kettősüket, akinek talán már nem is kellett kimennie a toilettre, mert TJ szavai elintézték a folyó ügyeket. S tegyük hozzá, a fenyegetőleg tartott vipera is sokat segített abban, hogy békén hagyják őket. - Szóval, még egyszer megkérdezem és remélem, jól fogsz válaszolni, a te érdekedben. Ez itt az én környékem, te pedig itt csak akkor srtichelhetsz, ha nekem dolgozol. Feloldanád akkor ezt az ellentétet? Tartotta viperát Oriana állához, majd monológja ideje alatt újra a zöld szemeket fixírozta.
- Pontosan azt értem, amit mondok… - Kezdek a mondanivalómba, amikor egy lány megszakítja a dolgot. Én már állok is félre, hogy átengedjem, mert hát, hol zavar az engem, hogy ő éppen mosdóba akar menni? Úgyse akarok itt tartózkodni már. Azonban amikor a férfi válaszol, nem tudom visszafogni, hogy ne nevessem el magam. Persze halkan teszem mindezt, főleg a lány arckifejezését látva, sőt, kezemet is finoman szám elé emelem, hogy leplezzem a dolgot. Hát, végül is így is el lehet küldeni valakit a franca… kevésbé elegáns módon. Tekintetemet visszafordítom rá, miután ismét ketten maradunk, és kicsit ismét előszedem a pókerarcomat. Oké, Ori, számolj el háromig, mielőtt válaszolsz. Nem biztos, hogy a legjobb pillanat, hogy elővedd an agy szádat és pofátlan legyél. A monokli, se a véraláfutás nem tartozik az új sminkdivatok közé, szóval neked se kéne azt viselned. - Figyelj… nyugodtan megverhetsz a viperáddal, vagy akármi mással is, attól még a tény, az tény. Nekem se placcom nincs, se stricim, szóval biztosan tudom állítani, hogy nem vagyok a kurvád. Ami pedig a helyet illeti… nem igazán vagyok jártas az efféle… üzletekben, arról pedig rohadtul nem én tehetek, hogy ez a pöcsfej éppen itt akart találkozni. De ha ez megnyugtatja a p… a lelkedet, akkor többet nem jövök ide. – Ajkamba haraptam, hogy ne folytassam, pedig egy-két szarkasztikus kommentet még hozzá tudtam volna tenni a kis mondandómhoz. De hát tényleg, elhiheti, hogy nem direkt jöttem ide, hogy a kis útszéli ribancoktól elvegyem a kuncsaftokat. Eszem ágában sincs leállni olyan emberekkel, akik ilyen helyeken törzsvendégek. - Kell az a sör, vagy sem? Nincs szándékomban egész este itt állni… - Teszem még hozzá, teljesen nyugodt hangnemben, még el is mosolyodok. Tőlem aztán lehet kemény legény… nyilván verekedni nem fogok tudni vele, nyilván, ahogy látom van befolyása is, de engem akkor se fenyegessen már, valami idióta barom miatt. Különben se vagyok a legjobb kedvemben, azok után, hogy ez a barom mit akart velem csinálni…. Miközben a választ várom, azért lepillantok karomra, amin szép pirosan kirajzolódik 5 ujjlenyomat és még fáj is… remek, pont ez hiányzott nekem most.
Akkor pontosan értette, amit a csaj mondott, ha már egyszer Oriana is megmondta, hogy ez így van. Akkor nem lehet ellenkezni, még akkor sem, ha a földön fekvő vadbarom éledezni próbált és böfögő hangon próbált valami értelmezhetőt kipréselni a torkából. - A helyeden maradsz koca, vagy hullazsákban visznek el! - és a koca, akinek igazi nevét homály fedte eleddig, feladta a próbálkozást és visszamenekült a vízszintes pózba, fejével koppanva a padlón. Hallgatta a kissé hosszabb monológot, majd megnyalta a száját és elvette a viperát, de csak azért, hogy Oriana combjához tartsa, hogy a másik mégse felejtse el, kivel van dolga. - Se strici, se placc... Érdekes. Gondolkodott hangosan, majd szipákolt egyet az orrán, aztán ellépett a lánytól és összecsukta a fegyvert. Intett neki, hogy kövesse és miközben az asztalok és boxok között lavírozott a bárpult felé, addig gondolkodott. Leült egy székre, a pultostól rendelt egy sört, majd a lányra pillantott. - Minden rendben van ott hátul TJ? - Ja, csak van egy nagyobb szarkupac a földön, ki kéne takarítani. - válaszolt őszintén, majd belekortyolt a kapott sörbe. Már nem törődött a pultossal, csak Oriana volt előtte és az a szarság, amit okozott. - Se strici, se placc... Gondolkodott újra hangosan, majd cigarettára gyújtott, miközben összeszedte a gondolatait a helyzettel kapcsolatban. - Rohadt pikáns a katyvasz, amit összehoztál szöszke... Mosolygott egyet, majd mélyet szívott a cigiből. Hosszan és mélyen töltötte meg a tüdejét a káros anyag, majd gyorsan megszabadult a füsttől, hogy aztán legurítson még egy kortyot hideg italából. - Ez az én területem, itt csak azok a lányok dolgozhatnak itt, akik nekem jattolnak. Aki ennek ellenére mégis megpróbál szólózni, az rohadtul megbánja. De fizetsz nekem egy sört, ami jó pont, így felajánlhatsz valamit, amitől meggondolom magam. - TJ csettintett a szájával, majd újra ivott a söritalból, hogy teljes figyelmét a lánynak szentelje.
Megint csak megmosolyogtat, ahogy a férfival kommunikál, amikor az meg próbál felkelni. Az a baj, hogy ezek után se fogja a kis nyomoronc meggondolni kétszer, hogy bárki mással úgy bánjon, ahogy velem bánt. Na de az már nem az én bajom lesz… bár ha nincs az illető, akkor biztosan én is rosszul járnék. Megérzem a hideg fémet bőrömön, majd le is pillantok rá, de, azt hiszem az én bajomra, nem ijedek meg tőle. Tényleg meg kéne tanulnom félni az ilyen helyzetekben, azt hiszem. Egyszer an agy pofám fog a sírba vinni… pedig régebben milyen jókislány voltam, pont, mint Jenny. De hát ez már a múlté. Ahogy int, el is kezdek menni utána, elvégre egyrészt megígértem a sört, másrészt, én isi nnék, harmadrészt, nem biztos, hogy meg akarom várni, amíg ő kényszerít, hogy kövessem. Teljesen hülye én se vagyok, a nagy szám ellenére se. Időközben a nevét, vagy valamiféle becenevét is megtudom. Miután ő lekommunikálja a dolgot a csapossal én is rendelek magamnak még egy vodkát, aztán leülök vele szemben. - Katyvasz? Igazán nem értem, hogy mi az isten bajod van… megnyugodhatsz, nem fogom ellopni a nőid elől a kuncsaftokat, nem is itt szedtem fel, pusztán idehívott, hogy találkozzak vele itt… - Magyarázok, de nem úgy, mint aki menteni akarná bőrét, csak egyszerűen közlöm. Közben én is előhalászom a kis ezüst dobozkámat és kihúzok belőle egy cigerettát, majd az asztalra könyökölve dőlök kicsit előre, jelezve, hogy igazán adhatna tüzet, aztán csak én is beleszívok a cigibe, bár nálam ez sokszor kevésbé élvezet már, mint sem megszokás… csak, egyszerűen azt érzem, hogy kell. Olykor pedig, szinte meghalok, hogy a mérges füst szétterüljön tüdőmben… és úgy érzem, hogy akkor kapok csak igazán levegőt, ha beleszívhatok egy cigerettába. - Nem értem, hogy miért kéne bármit is felajánlanom… mint elmondtam, nem szándékozom ellopni a kurváidtól a kuncsaftokat… nem áll szándékomban itt lenni a későbbiekben. Nem éppen az én területem. Mondtam, nyugodtan megmutathatod, hogy te vagy a jani, de attól még nem fog változni a helyzet… és nem is érzem úgy, hogy bármivel is tartoznék azért, hogy itt voltam. Ha valamiért is fel kéne ajánlanom valamit, az az, hogy megmentetted a formás kis hátsómat… - Magyarázok két slukk között, majd belekortyolok az italomba is, amivel eddig játszadoztam, pontosabban a pohár szélével, miközben beszéltem. - Szóval ilyen, ha valakinek stricije van… - A megjegyzés leginkább magamnak szólt. Persze Tia anno beavatott egy-két dologba, de arról én is csak a mendemondákból hallottam, hogy milyen is egy stricivel dolgozni.
- Cseszd meg szöszke, kurvára tetszik, ahogyan beszélsz. - ismerte el őszintén a gondolatait, majd vigyorogva hajtotta le sörét, hogy aztán rendeljen még egyet ... immáron a ház számlájára. - És jaja, ilyen, amikor van stricid... Megmondom, hova mész és mennyi százalékot adsz le, cserébe megvédelek minden szartol, ami csak történhet veled. Szerintem kurva jó üzlet. Kacsintott a másikra, majd ő is rákönyökölt a pultra, cigijéből szipkázva egy hosszabb slukkot. Amikor újra két ujja között volt a csikk, folytatta. - Mióta vagy az iparban? Csak azért kérdezem, mert vagy zsír profi vagy és sikerült ügyesen elkerülnöd, hogy valakihez tartozz, vagy tök új vagy a piacon és még nem fedeztek fel... - Kiraktam a hátsó ajtón... - És? - Azt hittem, hogy érdekel. - Nem látod, hogy éppen beszélgetek? Nagyon gyorsan takarodj a szemem elől, vagy kiheréllek! - a kicsiny beszélgetés közte és a pultos között zajlott, de úgy tűnik TJ nem igazán akart társalogni a másikkal. Így a pacák felszívódott, ő pedig ismét Oriana felé fordulhatott. - Szóval, mióta vagy az iparban?
Be kell valljam, igencsak meglepődök a reakcióján. Eddig nem pont így beszélt velem és nem is igazán így állt hozzám, de azt hiszem megjön az ára annak, ha nagy a szám. Végül is, ezt bőven elismerésnek vehetem, főleg, hogy vigyorog is mellé. Nem, mintha célom lett volna lenyűgözni, én csak… őszinte vagyok. Néha túlzásba is viszem, de sebaj. Akkor se hagyhatnám, hogy valami muszklimacsó itt fenyegessen, mikor semmi rosszat nem csináltam. Legalábbis nem szánt szándékkal. Ugyan miért akarnék én bármit is csinálni egy olyan helyen, ahol nem kéne? Lehet ez a kis suttyó is azért pont ezt a helyet választotta, mert itt könnyebben erőszakoskodhat. Utólag belegondolva lehet bele kellett volna rúgnom egy jó erőset… Na mindegy, már késő bánat. Belekortyolok az italba, sőt, amikor a pultos ideér, gyorsan le is hajtom a maradékot, aztán kérek tőle még egy adagot. Meg persze végighallgatom a kis szóváltásukat, amire majdnem el is nevetem magam, de azért visszafogom, inkább csak mosolygok a bajszom alatt, vagy hogy szokták mondani. Úrihölgy vagyok, vagy mi a fene, mármint, ennyire egy prostituálthoz képest lehetek az. Bár lehet ebbe nem kéne belemennem. - Már elég régóta… bár, nem tudom, hogy mi nevezhető annak… de, mondjuk úgy, hogy már jó ideje. Azt hiszem, nem olyan körökben mozgok, ahol eddig szükség lett volna arra, hogy „felfedezzenek”. Magamnak szereztem az ügyfeleket… és van így is bőven… - Vonom meg végül a vállam. Viszont… felkeltette az érdeklődésemet, de az is, hogy megéri e neekm ez a dolog. Mert… eddig nem igen kellett megvédeni, ha meg igen, hívtam a biztonságiakat, bár volt már, hogy kaptam fenyegetést, mondjuk feleségektől… de hát én tehetek róla, hogy a férjük kurvázik? Elhihetik, hogy nem én mentem lobbizni és lihegni a nyakukba, hogy csald meg a feleséged és még fizess is érte, te barom. - Én azt értem, hogy az útszéli… prostiknak miért kell strici… de én más ügyfélkörrel mozgok. Nem vagyok az a szakadt ruhában az utcára kiállok és várom, hogy valaki lecsapjon rám fajta. Azt hiszem a bordély se éppen az én világom… - Elnyomom lassan a cigerettámat és nagyot kortyolok az italba. – Esetleg ilyen… alkalmazottaid is vannak? – Nem is igazán tudom, hogy mi erre a jó szó, de azt azt hiszem nem fogom használni, hogy kurva. Nem igazán szeretem, mert ez már inkább lett szitokszó, mint foglalkozás jelzője. Meg hát, a kurva, meg az, amit én csinálok, mondjuk úgy, hogy külön kategória. Legalábbis én szeretném ezt hinni…
Hallgatta a lányt, majd söréhez fordult és apró kortyokkal megitta a negyedét. Hosszan és mélyen szippantott a cigiből, majd végigmérte Orianat és megnyalta a száját, mert a szenvedély perzselte cseperesre ajkait. Na, mondjuk ez eléggé buzis egy kifejezés volt, úgyhogy maradjuk annyiban, hogy azért nedvesítette meg, mert megkívánta a kis prostit. Bólintott egyet, majd szipákolt egy újat az ujjai között tartott nikotinforrásból, hogy aztán a kátrányos lehelettel együtt válaszoljon. - Ismerem a fajtádat... - ennyivel összegezte a másik mondandójának első felét. - Azt hiszed, hogy több vagy azoknál, mint akik az utcasarkon strichelnek. Azt hiszed, hogy mindentől és mindenkitől meg tudod védeni magad... Azt hiszed, hogy jobb vagy. Elárulom, hogy egy szart! Nem folytatta tovább, megállt egy pillanatra, majd elnézte a gyönyörű sminket, a vonzó ruhát, a márkás cipőt és az egész összeképet, mely luxus kategóriáról árulkodott. Elnézte őt és bár nem tudta, hogy mi állt a háttérben, azt pontosan tudta, hogy a lány jobbra érdemes és ha akarna, akkor minden más lehetne, ami nem kurva. - Kicsit másként működnek a dolgok az utcán, mint ahogyan az elképzeled. - javította ki a másikat. - Nem rongyokban állnak ki a lányaim, mert akkor nem figyelne fel rájuk senki, és az nagyon ritka, hogy erőszakoskodnak velük. Egyrészt azok a puhapöcsök pontosan tudják, hogy hol a helyük, másrészt többsége ismer engem ... nem személyesen, de tudják, ha ganéj módra viselkednek, akkor golyók nélkül mennek haza. Összegezte a véleményét, majd folytatta. - Viszont én jobban aggódnék magam miatt a helyedben, a gazdagok és szépek között több a rohadt alma, mint a mocsokban. - kacsintott egy pillanatra, majd felállt és Oriana mellé állt, átkarolta a derekát és egész közelről folytatta. - Eddig mindegyik fizetett? Szerencséd volt... - simított végig a lány arcán, persze csak akkor, hogy Oriana nem ellenkezett. - Mindegyik csak addig ment el, amiben megegyeztetek? Kurva nagy mákod volt... - haladt lejjebb az ujja és már a lány mellein köröztek keselyűként. - Úriember módjára viselkedtek? Te vagy a legmázlistább prosti az egész világon, akivel eddig találkoztam... - jutott el egészen a másik combjához és roppant tenyere erősen mart rá a hófehér bőrre. - Azt hiszed, hogy annyira tapasztalt vagy és mindent tudsz erről a kibaszott világról, csak azért, mert néha pénzért szétteszed a lábadat? Nem tudsz szart sem és csak azért, mert eddig csak kultúrált vendégeid voltak, nem vagy több, mint egy kis kurva... Egy kis prosti, akit megkívántam és akinek szívesen megmutatnám, hogy hol van a helye. Szóval, mennyi a tarifa?
Az italomat kortyolgatva figyelem a velem szemben ülőt, akiről baromira nem tudom eldönteni, hogy milyen ember is valójában. Azt hiszem, lebecsülném, ha csak ostoba mamlasznak nézném, aki az erejét fitogtatva akar mindent elérni… kár, hogy nem vagyok valami jó emberismerő. Inkább csak levonok következtetéseket, amiről nagyon azt akarom gondolni, hogy igazak. A kijelentésére egyszerűen elnevetem magam. Szóval ő úgy gondolja, hogy ismer engem és tudja, hogy milyen vagyok… hát milyen aranyos… Azonban nem válaszoltam neki rögtön. Hagytam, hogy végigmérjen, sőt, még kihívóan keresztbe is tettem a lábamat, jobban megvillantva azt. Formás kis lábacskák, az tény, minek takargassam akkor? Tekintetemmel az övét néztem, miközben időnként belekortyoltam a vodkába. Csak csendben hallgattam tovább, magamban megfogalmazva a véleményemet, majd akkor is erősen rászegeztem a tekintetemet, amikor felállt. Odasétált mellém és kezét egyből derekamra simította. Tudom én, hogy a szövegével, sőt az egész fizimiskájával arra szolgál, hogy megfélemlítsen. Hogy megmutassa, hogy ő mindent tud, én meg biztos csak egy ostoba kis prosti vagyok, aki kevesebb nála, mert ő éppen embereket ver, vagy veret meg a pénzért, meg egyéb, tisztességtelen módon szerzi meg. Ő nyilván különb nálam… persze… viszont, még mindig nem szólalok meg. Csak egy apró mosoly ül szám szegletében, ami kellően magabiztos, legalábbis tekintetemmel párosítva. Nem fogok félni tőle… ha akart volna, megverhetett volna ott is, ahol senki se látja, vagy akár megerőszakolhatott volna, vagy akármi más. De nem tette, szóval miért pont itt és most féljek? Ahogy combomba markol, egy egészen picit felszisszenek, de mosolyom megmarad és állom a tekintetét, szándékosan nem nézve le kezére. Miután feltette utolsó kérdését aprócskán megköszörülöm torkomat és megiszom am aradék vodkát, lassan az asztalra téve a poharat. - Először is… nem, rohadtul nem ismered a fajtámat, drága. Nem, nem hiszem, tudom, hogy több vagyok… mondhatsz akármit. Lenézhetsz azért, amit csinálok, de mégis, ha mi nem lennénk neked is kevesebb pénz lapulna a zsebecskédben, nem igaz? – Kezdem, továbbra is mosolyogva. - Egy szóval se feltételeztem, hogy a te lányaid éppen rongyokban járnak, őszintén? Nem is érdekel, hogy miben járnak… engem senki se fog arra kényszeríteni, hogy ott álljak nap hosszatt és pár lihegő szájú puhapöcs autójába beszálljak. – Kezemet mellkasának támasztom, ahogy felé fordulok kissé. - Hidd el, bőven láttam, hogy mekkora mocsok van a gazdagok és szépek világában, de nekem csak 1 esetleg 2 órára kell azt elviselnem, szóval… legyen… - Kezem a nyakára vándorol, amin finom mozdulattal simítok végig, ha nem szakít meg a folyamatomban. - Hogy mázlista vagyok? Kötve hiszem… ha az lennék, akkor nem itt ülnék, veled szemben, hogy meghallgassam, milyen kis pitiánernek tartasz azért, amit csinálok… Nem… nyilván nem ment eddig mindig minden flottul, viszont nem véletlenül nem az utcasarkon állok… meg tudtam eddig védeni magam, a magam módján, vagy tettem róla, hogy más megvédjen… Ebben talán mázlista vagyok. – A pultos felé intettem, hogy kérem a számlát, majd visszafordulok TJ felé. – Ami a tarifámat illeti… magas, nagyon is magas, de mivel ilyen szépen kérted, kapsz egy kis kedvezményt… Hova szeretnél menni? – Teszem fel végül az egyszerű kérdést, táskámból kihalászok egy bankjegyet, amit azt asztalon hagyok, ezzel le is tudva az estének ezen részét.
Magabiztosnak tűnt a lány és az is előfordulhatott, hogy abban a szent pillanatban, mélyen és legbelül annak is érezte magát. Mennyiszer, de mennyiszer látta már ezt a kacér pillantást, ezt a kivagyi tekintetet más lányok szemében, mennyiszer törte le a ribancok lázadó kedvét és verte őket addig, amíg be nem adták a derekukat. Persze manapság már nem volt ennyire könyörtelen, erre már embereket alkalmazott, sőt olyan is előfordult már, hogy készre puhított lányokat vett Kínából és Malajziából. Szegények egy jobb élet reményében kifizetnek egy kisebb vagyont, majd konténerekben heringként átutazzák a Csendes-óceánt, hogy aztán eladják őket kurvának. Dupla haszon a szállítóknak, nekik pedig könnyebbség. És akkor az oroszokról még nem is ejtett gondolatot. Azonban nem hagyta, hogy az üzlet ennyire eltérítse a gondolatait, hiszen Oriana ujjai a mellkasát érintették, majd felejthető szavak után már a nyakán érezte a tapintást. Igazából felfogta azt, amit a másik mondott, de nem nagyon érdekelte. Mégis, mit tud a másik az életről, annak szennyéről és bűzéről, melyben ő minden egyes nap megmártózik és aprópénzt halászik ki a zavarosból? Valószínűleg tévképzetei voltak a lánynak, de nem azért volt itt, hogy felhomályosítsa, hanem azért, hogy beverjen egy arcot ... és immáron azért is, hogy megkeféljen egy ordas puncit! - Menjünk hozzád. - jelentette ki egyszerűen a kérdésre, majd ellépett a másik mellől, hogy engedje felállni. - Menj előre, mindjárt utolérlek, még dolgom van ezzel a pöccsel... Fejével a pultosra bökött, majd megvárta, hogy Oriana tovalibbenjen azokon a formás lábain, hiszen csak remélni tudta, hogy megértette a nyilvánvalót: a következő szavakat nem az ő fülének szánta. - Adj egy pohár vizet, de kurva gyorsan! - a fickó meglepődött, de természetesen engedelmeskedett, és amikor elfordult a pohárért, nem vehette észre, hogy TJ egy kicsiny kék pirulát halász ki a tárcájából, amit veszett sebességgel bevett a szájába. Amikor megkapta a vizet, leküldte a tablettát, majd biccentett és Oriana után igyekezett. Amikor újra megérkezett a lány mellé, megmarkolta a seggét és felvette a nő lépéseinek ritmusát. - A kocsim... - mutatott egy visszafogottan rozsdásodó, enyhén roncstelepre való Buickra, amit már régen be kellett volna olvasztani és hűtőt kellett volna belőle gyártani. De még mindig ment és ez volt a lényeges. Megbízható egy csótány volt a kocsi, ami eddig mindent túlélt. - De mielőtt túlzottan beleélnéd magad, egy centet sem fogok fizetni neked... Hiszen olyan szépen kértem, nem? Vigyorgott fel, majd nyitotta ki az ajtót, hogy beszálljon a verdába és ugyanezt várta a másiktól is.
The city of sins awaits you
Oriana Bray
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 34
◮ tartózkodási hely : Vegas, baby
◮ hozzászólások száma : 25
◮ join date : 2014. Jun. 09.
Tárgy: Re: Trey&Oriana Hétf. Aug. 11, 2014 9:12 pm
Egy apró mosollyal ajkaim szélén bólintottam a válaszára, majd fel is álltam a székről és elindultam kifelé, ahogy azt kérték. Persze nem sietős léptekkel, csak szépen, komótosan. Hogy őszinte legyek, nagy volt a kísértés, hogy hátraforduljak, vagy csak megpróbáljam kideríteni, hogy mégis miért volt olyan hű de fontos, hogy előre jöjjek, de talán tudok anélkül is élni, hogy megtudom azt a hű de nagy titkot. Szóval akkor mostantól kezdődik a szerep, amit abban a pillanatban felöltök, amint klienssel lesz dolgom. TJ eddig nem az volt számomra, ezért fölöslegesnek éreztem az állarcot… bár amennyire ismeri a „fajtámat”, ahogy ő mondja, talán még így is fölösleges lenne, hiszen tudja, hogyan működik a dolog. Megjátszom, hogy olyan borzasztó módon feltüzel, hogy olyan borzasztó módon kívánom, ahogy még egy férfit se életemben, hogy ettől mérhetetlenül nagynak érezze magát és elhiggye, hogy övé a világ közepe. Azt hiszem TJ nem feltétlenül az az ember volt, akinek erre szüksége volt… bár ki tudja? Mindenkinek lehet kicsi önbecsülése még akkor is, ha nem azt mutatja… és olykor azoknak is jól eshet, ha simogatják az egójukat, már ha el tudják hinni, hogy az a valóság, nem csak egy prosti játéka az érzékekkel. Ahogy kilépünk és az autójára mutat, egy pillanatra azért megakadok, de nem… nem vagyok én finnyás lányka, csak meglepődtem, fogjuk arra. A kijelentésére viszont akaratlanul is nevetés tör ki belőlem. Csak visszafogottan persze… Be is szállok az autóba, aztán fordulok csak felé. - Értem én, hogy tapasztalatlannak nézek az élet terén, de ostobának is, drága? – Nyilván tisztában voltam vele, hogy nem ez lesz az az este, amikor a legtöbbet fogok kaszálni. Már akkor letettem erről, amikor az a pöcs ki lett iktatva… de mondjuk úgy, hogy ez a fizetségem azért. Azt hiszem nem pont TJ az az ember, akit éppen visszautasíthatok, ha okosan akarok gondolkodni. Miután elindul, közlöm vele a címet, én pedig kényelmesen hátradőlök. Maradok annál a taktikánál, hogy majd akkor dorombolok, ha vakarják a fülem tövét… előre nem illik amúgy sem, nem igaz? Mondjuk a lakásom nem pont vendégfogadó képes, de azt hiszem nem is az összkomfort fogja felállítani azt, aminek állnia kell, szóval nem is törődök ezzel… amikor megérkezünk, csak egyszerűen kiszállok az autóból és elindulok a bejárati ajtó felé, miközben táskámból már halászom is ki a kulcsom. Nem a leggazdagabb környék, nyilván… de azért nem is egy akármilyen lepukkant hely. Pontosan olyan igényes, amilyennek lennie kell, hogyha néha, nagyon néha idehozok egy klienst. Nem igazán szeretem, mert ez valamilyen szinten a privát zónám… amit ha átlépnek, akkor már nem feltétlenül a prostituálttal találják szemben magukat. Hátrapillantok, majd kinyitom az ajtót, a kulcsot és a táskát ledobom az ajtó melletti szekrényre, és a nappaliba megyek egyenesen, ahol is töltök magamnak egy pohár vodkát, amit rögtön le is húzok. Hangulatba hozom magam a kis itallal… aztán fordulok csak meg, teljesen felé. - Kérsz valamit inni?
Tárgy: Re: Trey&Oriana Hétf. Aug. 11, 2014 11:56 pm
- Tényleg kérnél pénzt tőlem, azok után, hogy megmentettem a kis pofikádat? - rázta meg a fejét, majd indította a kocsit és miután meghallotta a címet, belső GPS masinája lokalizálta a helyszínt és útvonalat épített fel a fejében. Azonban mindenképpen érdekes volt, hogy egyetlen hang sem hangzott el az egész utazás alatt, amit nem nézett volna ki a csajból. Mármint azt, hogy képes hosszabb időre is befogni úgy a száját, hogy az arcába éppen nem egy faszt dugtak. Azonban nem érdekelte túlságosan az egész, csak vezetett és amikor megérkeztek, követte a lányt annak lakásába, majd megszabadult bőrkabátjától, hogy immáron csak egy farmer és egy póló legyen rajta. - Egy sör jól esne. - jelentette ki, majd várta, hogy kapjon a kesernyés nedűből. Ha már a kezében volt az ital, akkor mélyet hörpintett belőle, ha nem rendelkezett a lakás ilyen egyszerű extrával, akkor nélküle is megvolt. Mindenesetre levágta magát a kanapéra, majd a lányra nézett és hosszan méregetni kezdte annak vonalait, kebleit, seggét, csípőjének vékony alakját. Ha volt söre, azt lerakta a kanapé melletti asztalkára, ha nem volt, ez a mozdulat kimaradt, de pólójától mindenképpen megszabadult, amit követte cipője és a zoknija is. Nem is volt annál kiábrándítóbb látvány, mint amikor egy férfi zokniban kefél... - Mutasd meg, mi van a piros ruha alatt... - engedett meg magának egy fél mosolyt, majd visszatért a söréhez, ha volt neki. - Nem kell sietned, add meg a módját rendesen. Ivott még egy kortyot, majd várt. Szerette a sztriptízt, annak erotikus kisugárzását és egyértelműen a férfiak győzelmét látta benne a nemek harcában, hiszen a nők elhitték, hogy a sztriptíz és a rúdtánc akár lehet sport is, amikor csak péniszmeresztő mutatvány a részükről.
The city of sins awaits you
Oriana Bray
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 34
◮ tartózkodási hely : Vegas, baby
◮ hozzászólások száma : 25
◮ join date : 2014. Jun. 09.
Tárgy: Re: Trey&Oriana Kedd Aug. 12, 2014 12:37 am
Bólintok a kérésére, bár talán túl hamar, mivel fogalmam sincs, hogy mit rejt a hűtő… de talán sört azt csak-csak… Bort biztos, arra nagyjából minden este szükségem van. Nem, nem vagyok alkoholista, tudjátok, napi egy pohár még egészséges… szóval a kettő-három se lehet egészségtelen, annyira. Egy pillanatra átfut rajtam, hogy kibújok cipőmből, de aztán rájövök, hogy nem, még nem vagyok ott, hogy komfortba helyezem magam, most még munka van, még ha ingyen munka is… Fogjuk fel úgy, hogy szórakozás. Az úgy jobban hangzik pici fülecskémnek. Kinyitom a hűtő ajtaját, és egyből kiszúrja a szemem a keresett italt, amit ki is veszek, némi ügyködés után pedig le is szállítom a pohár italt, majd visszatérek a saját kis itókámhoz, azonban ezúttal némi jéggel és kicsit többet töltök ki, a már klisének mondható naranccsal, hogy lassabban fogyaszthassam el. Nem zavar, hogy bámul, sőt mondhatni szándékosan állok úgy, fordulok úgy, hogy szinte kövessem szemeinek útját, s pont azt a pontot hangsúlyozzam ki, ami annak örömöt okoz. Egy huncut mosolyra kanyarodik szám széle, ahogy meghallom a kívánságát, majd a második mondatra szánt szúrós megjegyzésemet is lenyelem. Nem, ügyféllel nem pimaszkodunk, most megkaphatja Oriana teljes csomagját, ha arra vágyott… félmunkát nem végzek, még ha úgy is jó vagyok, akkor sem. Azt hiszem némi bizonyítási vágy él most bennem, ha már annyira lenézett, ha már annyira keveset gondolt rólam ahhoz képest, ami vagyok, akkor valahogy be kell neki bizonyítanom az ellenkezőjét. Igenis jobb vagyok, mint az útszéli prostik, akik csak úgy leszopnak valakit pár dollárért alkalmanként, aztán viszlát van. - Kérésed számomra parancs… - Felemelek egy távirányítót, természetesen a megfelelő zene igazán fontos a megfelelő sztriptízhez… Egészen közel sétálok, de pont annyira, hogy ne legyek elérhető távolságra, csak ha mozdulna bármerre is, de már lépteim is lassúak, tekintetem pedig egészen megváltozik. A mosolyom mögött bújó huncutság beköltözik oda is… Először hajamat engedem ki, hogy utána lassan beletúrjak, miközben csípőm már követi a zene ritmusát, egyenesen a szemeibe nézek, még akkor is, ha azok nem éppen az enyéimet vizslatják, hisz jelen esetben nem az a fő attrakció, ugyebár. Ha tudom, hogy ilyesmire vágyik, nyilván egy kicsivel több ruhadarabot húzok magamra, hogy némivel több értelme legyen a műsornak, de így is bőven meg tudom oldani, hogy hatásos legyen, úgy hiszem. Egészen lassan oldalra fordulok, majd háttal neki, s hajamat is előrehozom, úgy kezdem el oldalt húzni a cipzárt a ruhámról, szépen, lassan, először csak vállamat szabaddá téve a két apró pánttól, amin ujjam hegyével finoman végig is simítok, közben alsó ajkamba harapok. Egészen lassan húzom lefelé azt a cipzárt, még mindig háttal neki, még nem az anyag lassan enged és miután elengedem a földre kerül, elővillantva a fűzőmet, a harisnyatartót és az aprócska francia bugyit alatta. Alig észrevehetően kilépek a ruhából és odébb is rúgom, majd először előrehajolok, kivillantva formás hátsó felemet, s csak utána fordulok meg, még mindig bőven távol attól, hogy meg tudjon érinteni ülő pozíciójából. Ujjam hegyével lassan simítok végig először karomon, majd dekoltázsomon, végül a fűző anyagán és az aprócska részen, ami a harisnyatartó és közte van. Aztán hátradobom hajam, s lassan teszek pár lépést felé, természetesen nem elfelejtve a zene ritmusát, s ha éppen nincs hátradőlve, akkor finoman hátralököm kezemmel, de egyelőre csak egyik lábamat rakom fel mellé a kanapéra, s lassan, finoman simítok végig rajta, közben továbbra is szemeit nézve… Határozott mozdulattal lököm el magam a földtől, hogy másik lábamat is a kanapéra helyezzem, azonban maradok álló pozícióban először még, stabilan, nem félve attól, hogy a magas sarkak ellenére meg billenek, vagy leesek. Úgy mozgok egy ideig a zene ritmusára, majd lassan támasztom meg kezeimet vállán, dekoltázsomat közel hozva arcához, hogy immár térdelni tudjak a kanapén, az ölébe ülve. - Csak azt szeretnéd látni, ami a piros ruha alatt van… vagy esetleg azt is, ami ez alatt van? – Pillantok le a fekete, csipkés anyagra, miközben kezemet lassan felkarjától a nyakáig simítom.
Ezt már szerette, ha a csajok ennyire megadóak, ha parancsnak veszik azokat a félmondatokat, amiket olykor-olykor utasításba ad. S amint a zenét meghallotta, feledte a sörét, feledett minden mást és zavaró tényezőt, amit a külvilág jelentett és csak a ritmus maradt, meg az arra táncoló lány. Annyiban tévedett Oriana, hogy nem találkoztak a tekintetük, hiszen bármennyire is volt vonzó a másik teste, TJ-t megfogta a másik pillantása és hosszú másodpercekig, amíg a zipzárral ügyködött a lány, elveszett az íriszekben, azok csodálatos fényében. El kellett mosolyodnia, hiszen imádta a vörös anyag alatt feltáruló látványt, a csipkés fűzők mindig is a gyengéi voltak, és a francia bugyi ... nagyon jóba lesz Orianaval, ha ennyire közös az ízlésük. Hosszan és mélyen vette a levegőt, amíg a lány odasétált a zene ütemére a kanapéhoz, majd engedte, hogy amaz hátralökje. Amikor a hosszú lábak egyike megjelent mellette, tenyere azonnal rámarkolt a harisnyába burkolt formára, simogatta és élvezte a selyemszerű anyagot ujjainak hegyén, majd amikor a másik kilóméter hosszúságú végtag is megérkezett, arra is rámarkolt a vádli környékén. Imádta ezt a pózt, és ha Oriana tudta volna, hogy mennyire szeret nyalakodni, akkor nem hajol előre, hanem ráül az arcára, de a dekoltázs látványa kárpótolja valamennyire. - A fűző és a harisnya marad, csak a bugyitól szabadulj meg. Jelentette ki határozottan, majd a lány fürkész ujjaira pillantott, amik a nyakán kényeztették. Jobbja hirtelen ragadta meg Oriana tarkóját, majd mindenféle előzmény nélkül nyomta le nyelvét a lány torkán. Hosszú másodpercekig csókolta őt, itta a dús ajkak zamatát, majd amikor elszakadt tőle, újra azt az igéző tekintetet fürkészte, mely egész éjszaka rabul ejtette. - Állj fel újra... Kinyallak! - jelentette ki, majd elengedte a másik tarkóját, hogy ujjai ismét a vádlit kezdjék szorongatni. S ebben a pillanatban, minden előzetes nélkül hatni kezdett a gyógyszer, férfiassága pedig keményedni kezdett a farmer takarásában, mely természetesen még jobban felpörgette az agyát, de le is hozta, hogy egy ilyen bomba nő társaságában is szüksége volt a szerekre. Megrázta egy picit a fejét, majd várta, hogy végre nyelvén ízlelhesse Oriana csodálatos zamatát.
The city of sins awaits you
Oriana Bray
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 34
◮ tartózkodási hely : Vegas, baby
◮ hozzászólások száma : 25
◮ join date : 2014. Jun. 09.
Tárgy: Re: Trey&Oriana Csüt. Aug. 14, 2014 10:08 am
Egészen furcsa változatosság, hogy a velem szemben álló fiatalember ilyen hosszan állja a tekintetemet… Ilyen tényleg ritkán fordult elő, hisz legtöbbször be se tudtak telni azzal, ami lentebb helyezkedik el, s szinte pásztázta tekintetük testemet, amit szintúgy valami ízléses és borzasztóan szexi fehérnemű takart annyira, amennyire kellett, hogy felcsigázhassa az illetőt. Kismillió ilyen darab található a szekrényem mélyén, ami azt hiszem, tőlem elvárható. Mondhatni már ki se mozdulok nélkülük a lakásból, annyira hozzám nőttek. De álltam TJ tekintetét, s az a megjátszott huncut mosoly kezdett egészen őszintébe átmenni… ejnye Oriana, hát ilyet nem szabad… még mindig tudni kell, hogy mi az a határ, amit nem lépsz át... Ujjaim nem nyugszanak meg nyakán, finoman simítok fel a tarkójáig, amikor a válasz helyett a heves mozdulattal magához húz, amin csak egy röpke másodpercig lepődök meg, észrevehetetlenül, hisz egy profi mindenre fel van készülve, s minden mozdulata természetesnek hat, még ha nem is éppen az. Egyik kezemmel egészen hajába túrok, sőt, ugyanolyan hévvel szinte bele is markolok hajába, már amennyit rövidsége enged. Általában az emberek szeretik ugyanazt a vehemenciát visszakapni, amit adnak, szóval minek itt a finomkodás? A kijelentését követően ujjaim mellkasára tévednek, de csak, hogy ellökhessem magam és ismét felálljak, vele szemben. Azt a bugyit se csak úgy ledobom… ugyan, azt mondta ne siessem el, hát én minden mozzanatot élvezetessé teszek. Először csak az anyag szélével játszadozok egy kicsit, majd végül lassan kezdem el lehúzni, előrehajolva, hogy ismét csak dekoltázsomat mutassam TJ felé, majd alig észrevehetően lépek ki az anyagból és valahova félredobom. Erre már nem igen lesz szükségem ma úgyse… Közelebb lépek, végigsimítok mindkét combján, odahajolok nyakához, egy egészen picit megharapom bőrét, majd hirtelen távolodok el, hogy felálljak az ágyra, most már nem csak a szélére, egészen közel hozzá, térdeimet a háttámlának támasztva, közben nem elfelejtve, hogy a szemkontaktust még mindig tartom.
Tárgy: Re: Trey&Oriana Csüt. Aug. 14, 2014 11:25 pm
Igen, durva volt és rettentően egyszerű ember, így jól fogadta azt is, hogy Oriana egy kissé erőszakosabbra vette a figurát. A lány pontosan tudta, hogy mit kell csinálnia, és nagyon jól értett ahhoz, hogy elcsábítsa. Agyának egy kis szegletében már számolta a rengeteg dollárokat, amiket majd hoz ez a bombázó, azonban nem sokáig utazott ezen a mellékvágányon, hiszen ismét Oriana gömbölyded formáival találta szembe magát, amibe kedve lett volna beleharapni, mint egy érett, lédús barackba. Érezni akarta, ahogyan fogai a feszes mellekbe mélyednek, ahogyan a selymes bőr nyelvét érinti, ahogyan orrába illatos zamat költözik. Azonban nem volt túl hosszan előtte a látvány, hiszen Oriana pontosan azt tette, amit követelt, s miután megszabadult a bugyijától, pár ügyes mozdulattal közelebb került hozzá, ami olyan volt neki, mint bikának a vörös posztó... Újra a lány lábaira kulcsolódtak ujjai, majd egyre feljebb vándoroltak a harisnya puha anyagán. Aztán a fűző stabilitást hozó szövetén időzött pár pillanatot, hogy aztán a melleket temesse tenyerei közé. Keményen, erősen, indulatosan markolta a vágyott halmokat, majd egy váratlan pillanatban Oriana lábai közé csókolt. Ajkai csak röviden kényeztették a barlang bejáratát, csak megmutatták magukat az élvező félnek, mutatóba látogattak a forró öl vendégségébe. Egy újabb csók, de most a bal comb belső felére, majd egy újabb és még egy következő, egy-egy pikáns nyelvmozdulattal kötve össze a szájjal adott bujaságot. - Biztos mondták már, de gyönyörű pinád van. - pillantott fel egy másodpercre, majd Oriana combjai közé vetette a fejét, és nyelvét süllyesztette a forró nedvesség zamatos forrásába. Falta, csókolta, kényeztette a rózsaszín hasadékot, egyre csak többet követelve a másikból, miközben ujjai masszírozták a lány melleit. Pár szívdobbanás idejére elszakította magát, s szuszogva pillantott fel, az előtte tornyosuló nőre, majd aprót harapott a jobb comb belső oldalán. Mosolyogva nézett fel, majd megismételte fogának kéjes kínnal teli erőszakát, hogy utána csókjaival enyhítse az elszenvedett bánásmódot. Igen, élvezte a helyzetet, s ha tehette volna, örökké Oriana combjait és annak találkozásánál lévő szentséget kényeztette volna. Így nem is késlekedett többet, újra visszatért a barlang szájához és nyelvével hosszan nyalt bele, majd a tüdejéből kipréselt hűvös levegővel hűtötte a nyáltól nedves részt. Újra és újra megtette, izgatta és szopdosta a lány kulcsocskáját. Lehetett mondani, hogy kibebaszottul fantasztikus volt ez az egész...
The city of sins awaits you
Oriana Bray
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 34
◮ tartózkodási hely : Vegas, baby
◮ hozzászólások száma : 25
◮ join date : 2014. Jun. 09.
Tárgy: Re: Trey&Oriana Pént. Aug. 15, 2014 3:36 pm
Egy egészen apró pillanatra lehunytam szemeimet, ahogy megéreztem TJ kezeit lábamon, ahogy megéreztem, hogy végigsimít a harisnya lágy, finom anyagán, de aztán egyből ki is nyitottam és megtartottam a már korábban felvett szemkontaktust. Kezeimet a falnak támasztottam a kanapé mögött, amiért most roppant hálás voltam, így nem kellett attól félnie, hogy esetlegesen hátraborulunk, vagy hasonlók. Mondjuk úgy, van már gyakorlatom a hasonló helyzetekre, éppen ezért nem féltem egy pillanatra se semmi ilyesmitől. De hát lássuk be, ezen a téren már szinte mindenben van gyakorlatom… még abnormális dologban is, pont ezért TJ durvasága se állít meg, sőt, tudok ugyanúgy válaszolni is rájuk, már ha olyan helyzetben vagyok éppen. Valahogy nem is vártam, hogy pont ő gyengéd lesz és finom… Igaz, hogy okoztak már emberek meglepetést… és egy-két jámbornak tűnő emberből pillanatok alatt szabadult ki az állat, de ez fordítva eddig még emlékeim szerint sose fordult elő. Egy férfit ilyen téren viszonylag hamar ki lehet ismerni… és ha kellő gyakorlatod van, tudod is, hogy mi az, amivel még jobban… ameddig csak akarod, elcsábítsd és csigázd a fantáziáját és vágyait feléd. Ahogy kezei mellemhez érnek egészen kicsit előrébb dőlök, kezemet húzva a falon, hogy még jobban teret adjak kezeinek, s ugyan egy pillanatra felszisszenek, de ugyanúgy mosoly ül szám szegletében. A következő felszisszenésem azonban már más természetű… ismét alsó ajkamba harapok, ahogy elhúzzák előttem a mézes madzagot, majd szépen el is szakítják, de már ez a pillanatnyi élvezet is megmutatta, hogy bizony nem lesz nekem rossz dolgom az elkövetkezendő percekben… Bár, így is lehet kínozni egy nőt, sőt, még mennyire, hogy lehet.. tökéletes eszköz… amikor minden egyes alkalommal a hegycsúcs szélén táncolnak, aztán leállnak, mielőtt még megtörténhetne az ugrás. Volt egy kliensem, aki ezt rendszeresen művelte… hogy én mennyire gyűlöltem érte, élvezte, ha a másik fél szenved, én pedig nem játszhattam el ezt fordítva, hiszen mindent az ügyfél vágya szerint. Bár mindig így kínoznák az embereket… lehet gyorsan vallanának… - Ahogy a testem többi része is… - Válaszoltam, de éppen, hogy csak be tudtam fejezni a röpke kis mondatot, máris feltört belőlem egy kéjes sóhaj, amit sok hasonló követett. Azt hiszem nem én voltam itt az egyetlen, aki értette a dolgát, az úriember is igencsak gyakorlott volt ebben a tevékenységben, mert az nem létezik, hogy valaki 1-2 alkalom után ilyen jó legyen. Fejemet enyhén hátrahajtottam, miközben élveztem minden apró mozzanatát a dolognak. Akkor pillantottam csak le, amikor a tevékenység pár pillanatra abbamaradt, s ismét találkoztak tekinteteink. A harapásra ismét csak felszisszentem, váratlanul is ért a dolog, de a szemkontaktus megmaradt. A kis dög élvezi, hogyha fájdalmat okoz… de ugyanakkor ismét csak azt mondhatom, hogy nem lepett meg a dolog… vajon látni is akarja, hogy fájdalmat okoz? Van, akit ez izgat fel… van, aki pedig azt szereti, ha minden apró rezdülés nélkül tűröm a dolgot… - Ennyire finom vagyok? – Kérdeztem halkan nevetve, miközben lenéztem rá, s egyik kezemmel ismét hajába túrtam, az előző módon kicsit megragadva azt, még mielőtt visszatért volna tevékenységéhez. Kicsit azért már frusztrált, hogy abszolút nem én irányítok… akármennyire is szokták a pasik azt hinni, hogy ők azok, akik dirigálnak, azért a mi esetünkben tudatában kell annak lenni, hogy mi vezetjük rá a dolgokra őket javarészt észrevétlenül, most viszont közel sem ez a helyzet… ami bosszant, főleg, hogy nem is olyan kliensről van szó… Képtelen vagyok arra, hogy hátradőlve hagyjam és csak élvezzem a dolgokat.
Tárgy: Re: Trey&Oriana Pént. Aug. 15, 2014 9:02 pm
Minden nyögés, minden elfojtott sóhaj fenséges harmónia volt a fülében, hiszen egyszerűen imádta azt, ha egy nő a kezei és a nyelve alatt élvezi a gyönyör minden mélységét és magasságát. Nem tehetett róla, ez inkább egyfajta fétis volt nála, ami a négy év alatt kialakult az agyában, egy olyan felvett szokás, amit minden egyes pillanatban prezentálni tudott. Hiszen, bármikor előfordulhat, hogy gyógyszer nélkül marad, s akkor ... de erre tilos volt gondolnia. Csak mosolygott Oriana válaszára, s fejben igazat is adott neki, hiszen tényleg gyönyörű volt az egész lány úgy, ahogy volt. Vékony testalkat, mégis volt mit fogni rajta; kedves, mégis vadmacskás arcvonások ... és az a punci! Az a gyönyörűen visszafogott, végletekig ápolt rés, amibe újra és újra bedugta a nyelvét, hogy minél mélyebben nyaljon bele Orianaba. - Igen, imádom az ízed... - nézett fel, majd nyalakodott újra és ismét, egyszerűen nem tudott betelni a másik zamatával. Azonban kezeinek hirtelen más feladatot adott, hiszen elvette kezeit a gömbölyded formákról, lassan és hosszan csúsztatta le a kezeit a lány oldalán, majd a lábain, hogy végül kikössön saját nadrágjánál, melyet egyetlen gombbal oldott ki, majd lehúzta a zipzárját. Egy pillanatra megállt az orális kényeztetéssel, amíg elemelte csípőjét a kanapéról, hiszen valahogyan meg kellett szabadulnia a ruházattól. S amikor megvolt, amikor végre szabadon ágaskodhatott szerszáma, felnézett Orianara és annak csípőjére tette a kezeit. - A lábaid a helyükön maradnak... - jelentette ki ellentmondást nem tűrően, majd lefelé húzta a lány testét, arra kényszerítve őt, hogy azok a valószerűtlenül hosszú lábak megtörjenek a térd vonalánál. Irányította a másik testét, majd amikor Oriana rájöhetett, hogy mégis mit akar, balja farkára mozdult, és azt is a célpontra vezette. Amikor makkja elmerült a barlang nedves forróságában, hirtelen szívta be a levegőt, s mire az imént nyalt ajkak ölelése végigért falloszán, a levegő fennakadt benne, hogy végül rettentő sebességgel szakadjon ki belőle. Csókolta Orianat, ette dús és vörösen vakító ajkait, nyelve pedig követelte párjának táncát, miközben mindkét keze a lány hátsóját markolta meg, hogy segítse a másik rugózását. Lassú tempót kezdett el, hogy szokják egymást ebben a pózban, majd elszakította magát a mézédes szájtól, hogy feljebb tekerje a potmétert a sebességfokozaton. - Ezért még én is fizetnék! - vigyorogta el magát pár nehezen vett lélegzetvétel közben, majd arca újra megkomolyodott, amikor kezei még erősebb ritmust kezdett diktálni. Szemei pedig Oriana pillantását tartották rabigában, egyetlen pillanatra sem fordítva el tekintetét annak lélektükreiről.
The city of sins awaits you
Oriana Bray
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 34
◮ tartózkodási hely : Vegas, baby
◮ hozzászólások száma : 25
◮ join date : 2014. Jun. 09.
Tárgy: Re: Trey&Oriana Pént. Aug. 15, 2014 11:39 pm
Egy rövid ideig még próbálom visszafogni a belőlem feltörni kívánkozó hangokat, mintha csak muszáj lenne… mintha nem akarnám megadni azt az örömöt, hogy a másik fél hallja, mert ő, én már csak tudom, hogy mennyire izgató tud lenni, ha az ember hallja és látja annak az eredményét, amit csinál éppen… vagy mintha titkolni akarnám a szomszédok elől. Bár utóbbi kicsit nevetséges, ugyan nem tudják, hogy mit is csinálok pontosan, de leginkább azt hiszik, hogy egy nimfomán munkanélküli vagyok… Amire én legtöbbször vállat vonok, ha meghallom. Kit érdekelnek az ostoba pletykák? Van jobb dolgom általában… mint most is… Azok a kéjes nyögések csak nem szorulnak teljesen belém, s egy idő után egyre hangosodnak és szaporodnak, ahogy TJ kényeztet… Előrehajtottam fejem, amint simítását éreztem oldalamon, s egy ideig figyeltem, amit csinál, majd lehunytam ismét szemem és csak arra koncentráltam, amit lábaim között csinált, amíg ismét meg nem állt. Tudtam, hogy mire készül, csak éppen nem érdekelt, amíg arra nem kényszerített, hogy lefelé kezdjek el mozdulni. - Jobb esetben ez a terv… - Tettem hozzá, most már ismét kicsit visszatérve pimaszabb önmagamhoz, majd szépen-lassan szembekerültem vele, ismét ajkaimba harapva figyeltem arcát. Na pont ez az, amit annyira jó látni és hallani… Egyik kezemmel karját markoltam meg, másikkal pedig tarkóját, miközben ismét visszatértünk ahhoz a vad játékhoz, amit ajkaink játszottak már korábban. Ugyan kezeivel irányított, én mégis most már kezdtem úgy érezni, hogy valahol az én kezemben van a kulcs… és én mondom meg, hogy mi hogyan… Még ha nem is volt ez pontosan így, azért az érzés megvolt és ez már sokkal jobban tetszett. - Még szép, hogy megtennéd… örülhetsz is, hogy ingyen kapod meg… - Pimasz kis mosoly jelent meg szám szegletében és egy pillanatra felkaptam szemöldököm is, amolyan játékosan, miközben gyorsítottam a tempón, ahogy azt kezei is követelték tőlem. A levegőt ismét kapkodva kezdtem venni, s egy ideig álltam tekintetét, de aztán nyakát vettem célba, hogy visszaadhassam ak is kóstolgatását, s egy apró csókot követően fogaimat bőrébe mélyesztettem, akár egy vámpír, aki áldozatára készül lecsapni. De kedvem lett volna egy kis foltot hagyni ott… mert bizony azt nem csak a férfiak szeretik csinálni… de jó kislány voltam és nem engedtem a csábításnak, helyette inkább visszatértem és tekintetét, na meg a reakcióját kezdtem el figyelni. Ó, ha tudnám, már rég a hátába mélyesztettem volna körmeimet… de ami késik, az bizony nem múlik, ahogy a mondás is szokta emlegetni, ugyebár.
Tárgy: Re: Trey&Oriana Kedd Aug. 19, 2014 10:13 pm
Mit jelentett az, hogy állni valakinek a tekintetét? És miért nem teszi meg valaki azt, amit meg akar tenni, csak azért, hogy eljátsza a jó kislány szerepét? Egy ribanc tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az ügyfélnek a lehető legjobb legyen és Oriana már tudhatta, hogy TJ mennyire vadul szereti, hát miért nem engedte el magát a kéj zabolázhatatln tajtékán? Kérdések voltak ezek, melyek nem jelentek meg a férfi agyában, inkább csak diktálta a tempót, melyen amennyire csak tudott gyorsított és amilyen délceg hévvel csak szúrni tudott, olyan erővel döfött minden egyes alkalommal. A vékonyka test, a tenyérbemászóan tökéletes halmok csak úgy pattogtak előtte, csókkal és nyelvének játékával honorálva minden egyes kezdeményezést. Azonban a lány csak reagált, követte az általa kitaposott ösvényt, pedig mennyire szerette azt, ha a partnerei mernek merészet álmodni és a fantáziájukban képpé összeállt cselekményt a való életbe átültetni. Orianatól egyelőre ilyet nem tapasztalt, pedig egy kurvánál ez is alapfeltétel lenne ... legalábbis az övéi pontosan tudták, hogy mikor kell meghunyászkodni és mikor kell vadmacskaként eljárni. Talán mégsem égeti magát azzal, hogy egy ilyen fapinát bevesz a sorai közé... Ekkor csörrent meg a telefonja, melyet az ilyen fülledt helyzetekben általában hanyagolni szokott, de most az a bizonyos csengőhang kergette az őrületbe, amelyik jelezte számára, hogy valami rohadt nagy baj van. Egyszerű mozdulattal szabadult meg a farka köré cuppanó prostitól, majd gyorsan megkereste a készüléket, s miközben felállt a kanapéról, megnyitotta a beszélgetést. - Na mondd gyorsan. - Zavarok? El tudsz szabadulni? Az egyik szállítmánnyal gondok vannak, szükség lenne a rábeszélő képességedre... - Nem zavarsz semmi fontosban. - nézett egy pillantással Orianara, majd tekintete újra elveszett a szoba sarkait számlálva. - Csak egy kurvát tesztelek és éppen bizonyítaná, hogy milyen profi, de... Mindegy, nem lényeg. Hova kell mennem? - A raktárba a Fairchild road-on. - Öltözök és megyek. - bontotta a vonalat beszélgetőtársával, majd a lányra nézett és a nadrágját kezdte felhúzni. - Szűk vagy és a tested is elég jó, de ez kevés. Maradjunk annyiban, hogy nem dolgozol a környéken és mindkettőnknek teszel egy szívességet. Vili? Vette a pólóját, zokniját és cipőjét, majd a bőrkabátját felmancsolva robogott ki a lakásból, ha nem volt semmi sem, ami feltartotta volna. Persze valamit még kellett csinálnia meredő falloszával, hiszen a gyógyszer még mindig hatott. Talán egy kurvájával elintézi a dolgot útban a megbeszélt helyszínre. Jó ötlet!
Azt hiszem azt szokás mondani, legalábbis a mi köreinkben, hogy már „mindent láttunk”. Oké, ez a mondat kicsit tág… kicsit költői is valahol, de nyilván nem ér meglepetésként minket, ha valami váratlan dolog történik körülöttünk. Még akkor se, ha az éppen egy munka kellős közepén történik… így a telefon se, sőt… nagyjából az se, hogy még válaszol is rá az illető. Persze, kizökkent, mert hazudna aki azt mondaná, hogy nem… de attól függetlenül nem hat meg különösebben és nem is tud felidegesíteni, amit TJ csinál, vagy éppen mondd. Gond nélkül állok fel a kanapéról és sétálok el poharamig, amit ismét megtöltök vodkával és azt el is fogyasztom, aztán szépen vissza a kanapéra és leülök, keresztbe tett lábakkal, várva a „kliensre”. Kicsit röhögtetném csak ki magam, ha most elkezdenék hisztizni ilyenért… egy prostituált nem hisztizik, ezt már hamar megtanulja az ember… a prostituált nem barátnő, még csak nem is szerető… csak alkalmi szexpartner, hogy pontosak legyünk. Az egyik kedvenc kifejezésem a szexmunkás… a pasik azért jönnek hozzánk, hogy megfeledkezzenek a barátnőjükről, vagy éppen, hogy pótolják azt, de csak fizikai értelemben. Volt már ugyan, hogy el kellett játszanom, hogy halál szerelmes vagyok és közben ezt kiabálnom… bár nem tudom, hogy mennyire voltam hiteles, a mély érzelmek nem az én pályámon mozognak, vagy én nem az övéken, részletkérdés. De mi csak tesszük, amit kell… szomorúan hangzik, de olykor még könnyebb is, mint megsértődni, vagy kiakadni dolgokon. Akkor azonban, amikor megkapom az úgymond véleményt, kicsit fennakad a tekintetem és a férfi után nézek, ahogy felöltözik. - Te most kurvára viccelsz velem, ugye? – Tör ki belőlem, mikor már az ajtó felé lép. - Először is elvárod, hogy ingyen megdughass, pár perc után pedig közlöd, hogy kevés vagyok? Mégis ki az istennek képzeled magad? Azt se tudod, hogy mire vagyok képes… vagy a te kurváid valami hű de csodagépek, akik fél perc alatt megadják, ami kell? Hidd el, baromira nem hat meg a fenyegetésed… nincs ínyemre az olyasféle terep, amit te a környékednek hívsz… de ez így baromira nem pálya… Menj el, engem nem érdekel… de ha nem láttál belőlem semmit, akkor ne is kritizálj, mert a felét se… sőt a negyedét se láttad annak, amit tudok. Egy elégedetlen kliensem se volt még eddig, nem majd pont egy lepukkant autóval furikázó nagyszájú keményfiú mondja meg nekem, hogy nem vagyok elég jó az ő köreihez… Nos igen, előpattant belőlem a nem éppen szép természetem, amiről nem tehetek… és néha nem is tudok elnyomni. Sokáig tűrök, de hirtelen haragú vagyok és akkor bizony kinyitom a számat és esetleg olyat mondok, amit lehet fél percre rá már megbánnék, ahogy abban se vagyok biztos, hogy TJ is tolerálni fogja, hogy így beszéltem vele. Nem tűnik annak az embernek, aki hozzászokott ahhoz, hogy leüvöltsék a fejét… és most is csak azért tört belőlem elő, mert nem kliens állt velem szemben. Fizető vendég előtt inkább felrobbanok belül százszor, mintsem így kiakadjak. De ez most más helyzet volt… és nem bírom a kritikát se, ahogy azt látni lehet… bezzeg a testvérem… azt hiszem az anyaméhben valahogy minden létező temperamentumot elszívtam tőle… Tekintetemet TJ-n tartva sétálok el a fotelig, ahova köntösömet szórtam, mielőtt elindultam, felemelem és fel is húzom. Eldöntöttem, hogy nem számít a véleménye… én boldogan megvagyok egyedül is, eddig is megvoltam és ilyen szar környékre többet nem megyek dolgozni.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Trey&Oriana 