Van pár dolog a világon, amit nagyon utál. Ilyen a felkelés, a tüsszentés, a megfázás, a dugóban ücsörgés vagy, amikor az anyám felhív és csicsereg a telefonba 45 percen keresztül. Mégis, amit a legjobban utálok az a vásárlás. Konkrétan, a ruha vásárlás, mert azzal egy fél nap elmegy, ha az ember nem akar rövid idő alatt rossz holmikat összeszedni.
Most viszont kénytelen vagyok ezt megtenni, mivel az egyik munkatársam meghívott az esküvőjére még... hát már nem most, és az, hogy vegyek magamnak egy szolid koktél ruhát, valahogy teljesen kimaradt eddig. Most pedig, mikor három nap múlva már esedékes a mennyegző, én még mindig ruha nélkül vagyok. Van pár holmim, nem erről van szó, csak épp, ha már egy esküvőről van szó, megérdemelnek annyit, hogy ne az agyon nyúzott ruhámban jelenjek meg.
Mivel már tudom jól magamról, hogy jó pár órán át kell nézelődnöm, mire megtalálom a tökéletes darabot, amiről úgy érzem, hogy szívesen felvenném és még jól is érezném magam benne, reggel kilenckor útra kelek. Ez viszont, már a harmadik hely, ahol vagyok de tanulva az eddigi hibáimból, az öltöző fülkében hat ruha várja, hogy mindet felpróbálgassam.
Az első olyan... nevetséges a maga babarózsaszín színével és még a szabása is borzalmas. Ezért az első gondolatom az, hogy mégis minek köszönhetően került ez oda? Fogalmam sincs, mi tetszett benne először.
A második egy halvány zöld darab, ami még tetszik is, csak épp cseppet nagy rám és úgy lóg rajtam, mint tehénen az a bizonyos gatya.
Mindeközben, hogy ki figyel és ki röhög rajtam, nem igazán tud érdekelni, mert már az ideg szét akar vágni és komolyan azon gondolkozok, hogy farmerban megyek arra az esküvőre. Vagy épp el se megyek. Na jó, az bunkóság lenne, hiszen Tyler az egyik legjobb arc, akivel együtt dolgoztam valaha.
A következő [You must be registered and logged in to see this link.], amit magamra kapok fehér és, bár nagyon tetszik, fogalmam sincs igazából, milyen színű ruhát illik viselni egy esküvőn, mégis ez nyeri el eddig legjobban a tetszésem. Igaz, hogy láttam egy feketét is, ami borzasztóan jól néz ki, de mindig mindenhol feketében jelenek meg, mintha gyászolnék.
Szóval, a fehér ruhácskámban, ami épp a nyári évszaknak megfelelő, laza kis lenge költemény, ott illegetem magam a tükör előtt az üzlet közepén, abban reménykedve, hogy sikerült végre megtalálni az igazit. Bár valójában nem lenne rossz kikérni valakinek a véleményét.

Teljesen belemélyedek a vásárlásba és a ruha nézegetésébe, mikor ismerős hang csapja meg a fülemet és hamarosan a tulajdonost is meglátom magam mellett a tükörben. Egy pillanatra meglepetten pislogok, de aztán inkább azon kezdek agyalni, hogy mégis miről beszélhet a régen látott ismerős.
-Szia. Mihez gratulálsz?- lesek rá értetlenül, aztán képtelen vagyok nem végig nézni azt, ahogy átveszi a pólót. Oké, ez most meglehetősen kínos, épp ezért inkább visszapillantok magamra a tükörben.
-Jó látni, hogy még egyben vagy.- mosolyodok el végül, mert az az egy biztos, hogy tényleg örülök, hogy még életben van. Bár figyelemmel követtem én, mert olykor kérdezősködtem felőle, de na. Jobb a saját szememmel látni, hogy egyben van még, mellesleg igen jó formában.
Nem kerüli el a figyelmem, hogy alaposan végig mér, de arra nem tudok igazából rájönni, hogy tetszik-e neki amit lát vagy sem. Ki mástól kapnék jobb véleményt, mint Kentől, aki már a tangám láttán is teljesen kész volt? Ha erre a ruhára azt mondaná, hogy csinos, akkor neki el is hinném, hogy így van. Vagy épp ő lenne elfogult, mert bejövök neki és akármit vennék fel is tetszene neki az összkép? Fogalmam sincs, de amikor látom, hogy hamarosan elsétál mellőlem, utána szólok.
-Várj. Mi a véleményed? Egy esküvőre mennyire kirívó?- állok meg előtte, közben lepillantok magamra és még körbe is fordulok. Komolyan nem tudom eldönteni, hogy megfelelő öltözék-e oda vagy sem. Lehet, hogy inkább feketét kellene választanom. Az mindig megfelelő és mindig csinos. Lehet, hogy gyászos szín, de ugyanakkor elegáns is. Ez tény.
-Komolyan nem tudom, milyen ruhát válasszak. Már a harmadik üzletben vagyok.- sóhajtok egyet, aztán jut csak eszembe, hogy megkérdezzem, ő mégis mit keres itt? Tény, hogy másképp néz ki. Mintha nyugodtabb lenne és nem is tudom, lazább. Nem a szokásos öltönyben virít vagy zakóban és ez fura.
-Te mit csinálsz itt? És, hogy vagy?- kérdezem végül barátságos mosollyal az arcomon, miközben nem kerüli el a figyelmem, hogy nem egy nőszemély Kennel szemezget. Meg tudom őket érteni, mert jóképű pasas, ahogy azt is meg tudom érteni, hogy rám csúnyán néznek, mert épp vele beszélgetek.

Szabályosan röhögőgörcsöt kapok, ahogy Ken beszélni kezd, de közben persze legalább háromszor bocsánatot kérek. Maga az elképzelés, hogy férjhez megyek, elég durva. Főleg, mert egy hónapja találkoztunk kb és akkor még nem volt senkim. Ezek szerint azt feltételezi rólam, hogy egy hónap alatt vagyok olyan hülye, hogy férjhez menjek?
-Jézusom. Dehogy megyek férjhez. A kollégám házasodik. Miből szűrted ezt le, Ken?- röhögök tovább, de aztán csak fejet csóválva sóhajtok egy nagyot. Hát ez jó kör volt. Én meg a házasodás. Az egy dolog, hogy elmegyek egy esküvőre, de a sajátomat egyenlőre kihagynám még. Nem igazán vagyok amúgy sem az a csivitelős menyasszony típus.
Ahogy kikérem a tanácsát, némiképp meglep a reakciója. Most komolyan olyan fura, hogy kikérem egy férfi véleményét? Szerintem, ha Ken úgy találja, hogy jó ez a ruha, akkor máris meg vagyok a vásárlással. Miért keresgélnék tovább, ha ez a tökéletes? Abból viszont, ahogy végig néz rajtam, valahogy nem ezt érzem és arcomra máris kiül a zavar.
-Azt nem mondtam, hogy cseréld le a ruhatáramat, csak segíts választani.- vonok vállat kicsit kisebb lelkesedéssel már, aztán követem tekintetemmel, ahogy közelebb lép hozzám. Nem tudom, miért veszi úgy azonna, hogy ez egy felkérés volt keringőre vagy, hogy álljunk neki flörtölni, de igazából túlzottan nem zavar. Ha neki jól esik... mellesleg én se sértődök meg, ha ismét érzékelteti velem, hogy vonzónak tart.
-Ha nem fog tetszeni, amit szerválsz nekem, úgysem fogom felvenni.- vonok vállat, miközben visszasuttogok vigyorogva, majd összefonom mellkasom előtt karjaim és felvont szemöldökkel lesek rá, ahogy kivesézi nekem, mit is jelent a fehér ruha. Bár szívem szerint arcon röhögném.
-Ez nem így van. A fehér ruha csinos és karakteresebb tőle az ember arca. Nem azért tetszett meg, hogy a pasik figyelmét felhívjam magamra. Az már a ti dolgotok, hogy mit vesztek le abból, ha egy nő fehérben van. A dekoltázsom pedig... nő vagyok. Nem hordhatok magas nyakú garbót állandóan.- még szép, hogy megvédem magam és valahogy tényleg nem is értem a fehér és a kufircolás közti kapcsolatot, de biztos ő tudja jobban. Minden esetre érdeklődve figyelem, milyen ruhát fog választani.
Fekete. Persze, hogy fekete. Én is ezen filóztam, csak hát folyton feketében vagyok. Gondoltam kissé változatosabb is lehetnék, de igaza van. Az a legjobb. Csak nem biztos, hogy ebben a kiszerelésben.
-Nem lenne rossz, de minek ez a kígyó-szerű habos babos izé a nyakába? Egyébként is mi van, ha én ki akarom dobni, amim van? A menyasszony is kidobja, pedig épp bekötik majd a fejét.- lesek fel rá némiképp megsértve, mert valamiért úgy érzem, hogy csak őt zavarja, hogy valaki esetleg láthatja a dekoltázsom. De miért is ne láthatnák? Nézni lehet, csak nem kézzel. Ennyi az egész.
-Szóval jó fiú lettél. Ezt jó tudni.- bólintok, miközben ismét neki látok átnézni a többi ruhát és próbálok találni valami értelmeset, ami nem is röhejes, de nem is olyan, mintha a Mária Magdolna rend falai közül szabadultam volna ki. Valami csinos kell.
-Ha már fekete... nem lenne jobb ez?- fordítom felé a [You must be registered and logged in to see this link.], ami épp a kezem közé került és még tetszik is. Nem mondhatja rá, hogy hivalkodó, ugyanakkor csinos darab, amit büszkén viselnék. Bár nem is értem, miért érdekel pont Ken véleménye?

Nem mondom, hogy nem hízelgő számomra, hogy már most képes lenne féltékeny lenni minden pasira, aki csak rám néz, ugyanakkor meglepő is. Tényleg mély benyomást tehettem rá azzal a kilógó tangával, vagy fogalmam sincs, mivel értem ezt el nála, de borzasztóan édes. Ha viszont ismerne tudná, hogy egy-egy nagyobb rendezvényen sűrűn írom a homlokomra a "kopj le" feliratot, aminek köszönhetően a legtöbb pasi meg se kísérli, hogy a közelembe férkőzzön. Nem még, hogy megpróbáljon velem összemelegedni. De ezt ő honnan is tudhatná? Nem ismer még ennyire és ugyebár, csakis tőlem függ, hogy megismerhet-e jobban. Vagy talán, már nem is állna az a randi ajánlat?
-Még a végén zavarba jövök, Ken. Minden esetre köszönöm. Kedves vagy, de semmi okod más pasik miatt aggódni. Neked máris előnyöd van, mivel túléltünk egy érdekes akciót együtt. Ők ezt nem mondhatják el magukról.- vigyorgok rá barátságosan és még én is észre veszem magamon, hogy jóval másabb vagyok most, mint akkor voltam. Mentségemre szóljon viszont, hogy most épp nem vagyunk életveszélyben és nem kell üldözőset sem játszanunk. Csak két fiatal felnőtt vagyunk egy ruha üzletben, akik ismerik egymást valahonnan.
-Szívesen maradok és segítek. Úgy sincs ma már más dolgom. Az egész napot a vásárlásnak szenteltem, mert tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolgom. A fagyit pedig, ki nem hagynám.- mosolygok továbbra is, ahogy megkér, hogy tartsak vele és úgy döntök, hogy most nem koptatom le és nem leszek tuskó. Nem halok bele, ha eltöltök vele egy kis időt, mint magánember és esetleg én is megpróbálom megismerni Őt. Nem mondhatom rá, hogy nem jól néz ki és azt sem, hogy titkolóznom kellene előtte, hiszen nagyon jól tudja mivel foglalkozom, ami már kapásból könnyít a helyzeten. Utálom, mikor kamu szövegeket kell kitalálnom, hiszen egy FBI ügynökkel senki sem szívesen ücsörög egy bárban. Legalábbis, ezt tapasztaltam eddig.
-Akkor te igen régi módi lehetsz. Viszont, az a dekoltázs nem volt durva. Láttam már durvábbat is, hidd el.- jegyzem meg halovány mosollyal az arcomon de, hamár a fehér ruha le lett szavazva, kikérem az ő véleményét. Szerez is egyet, ami éppenséggel meg nekem nem tetszik, de végül nem kell sok idő és meg is találom a tökéletes göncöt, amit magamra aggathatok az esküvőre.
-Nem bűn, hogy féltékeny vagy, csak épp se okod nincs rá, se jogod, valamint a hangulatod se lesz tőle rózsás. Nem vagyok egy esküvőn bepasizós fajta.- jegyzem meg komoly arccal, bár ezt ő nem tudhatja.
Igazából magam sem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá. Hízelgő a közeledése és aranyos is, de csak férfias mértékben, ugyanakkor nem tudom, hogy hagyjam-e közeledni vagy mi a fenét kezdjek vele. Ötletem nincs, mit akarok és azt se tudom, hogy képes lennék-e változtatni az életvitelemen, ha úgy adódna. Semmit nem tudok, de végül úgy döntök, hogy ma nem ezen fogok agyalni. Csak eltöltök vele egy kis időt, aztán majd kiderül.
-Ha már az én ruhám sikeresen elő került, akkor te jössz.- fogom meg a fekete koktélruhát az akasztójánál fogva és úgy indulok el Kennel a férfi részleg felé. Csendben figyelem, ahogy összekapkod magának pár holmit, végül megállok mellette a tükörnél és várom, hogy fel is próbálja azokat, közben pedig fejben azt idézem fel újra és újra, amit az imént mondott. Nem is tudom, kifejezhetné-e szebben, hogy piszkosul tetszek neki abban a fekete ruhában.
-Hát... én személy szerint nem bukok a rajzfilm figurákra és őszintén szólva, kissé gyerekesnek is szoktam gondolni, de ugyanakkor bohókás és vicces is. Neked pedig jól áll. Egy unalmas hétköznapi viseletnek simán megteszi.- veszem alaposabban szemügyre, bár igazából én már most látom, melyikben lesz szívdöglesztő. Az ing. Az ing minden pasit férfivá tesz, ha pedig még a színválasztás is jó, akkor esélytelen, hogy rossz választás lenne.
-Nadrágot meg ilyesmit is akarsz majd venni?- kérdezem végül kíváncsian, hiszen addig én akár azok közt is kotorászhatnék, hogy annyival könnyebb dolga legyen, ha már itt vagyok vele.

Ken és Kendall, A második kör

Honnan tudhatná Ken, hogy Kendall miként viszonyul egyes rendezvényen a férfiakhoz. Ráadásul sosem tudhatja, hogy melyik érdekes szemfüles személy csap le rá. Másik részről, mi van ha mély hatással lesz valaki a nőre? Akkor ő elmehet a levesbe. Most az első, hogy a lány kegyét elnyerje, s annál nincs rosszabb érzés, mikor mégis leszorul a második helyre. Utál veszíteni, de ezt egyelőre nem köti rá a másik orrára.
- Zavarba jössz? Ezt újdonság hallani tőled. Még nem láttalak pirulni, pedig szívesen megnézném, hogy úgy miként festesz. – jegyzi meg egy édes mosollyal az arcán, sőt látszik, hogy alaposan megvizsgálja a beszélgető társa bájos arcát.  Próbálja elképzelni magában, hogy miként fest, amikor elpirul vagy zavarban van. Nem sokáig teszi, mert rájön, hogy közelébe sem fog érni az elgondolt piroslás, mint amilyen valójában lesz.
- Köszönöm, hogy maradsz velem. Így van alkalmam jobban megismerni. Legalább most nem lövöldöznek ránk. A fagyit megkapod, csak nem tudom milyen formában szereted fogyasztani? Elég a tölcséres, vagy inkább randinak felfogva a mai napot, inkább kehelyben szeretnéd? Nem kell most eldöntened, elég ha elmondod, mikor távozunk ebből az üzletből. – szól hozzá, miközben ő sem gondolja másképp, mint meg kell ragadnia az alkalmat. Persze nem szabad nyomulnia, inkább ízletes beszélgetést folytatni Kendallal. Ken tudja Kendall egy titkát, hogy melyik szervezetnek dolgozik, azonban ez nagyon bizalmas információ. A főnöke világosan elmondta, hogy ha lebukik a lány, akkor mindenképpen vége a pályafutásának. Magyarán elég durva titoktartási nyilatkozatot kellett aláírnia.
- Ezt aztán jól megkaptam. Régimódi vagyok, aki szereti az eleganciát és nem a kidobott testrészeket. Akkor meg minek hordja a ruhát az illető? Noh mindegy, nem érdemes ezen összevesznünk. – ezzel vége a fehér ruha sorsának. Nem pocsékolják rá a szavakat. Ezután következnek az egyik ruha, aztán a nő választása. Szerencsére megtalálják a megfelelő darabot, ami mindkettejüknek megfelelő. Csak most jön rá, hogy titkon a partnere kissé meg akar felelni az ő ízlésének. Aranyos a részéről, azonban nem hívja fel rá a lány figyelmét. Visszatérnek a féltékenység témakörére, amin elgondolkozik. Megbízzon benne, hogy nem az a bepasizó fajta? Nem tud vele lenni a nap 24 órájában, sőt nincs alkalma megfigyelni a mindennapjait. Nincs más választása, mint előre. Meg kell bíznia benne.  
- Jó megbízok benned, és elhiszem, amit mondtál. – közben lehelet vékonyan érinti meg mutató ujjával a másik állát. Hamar elveszi, de reméli veszi az adást tőle. A nő koktélruhája páratlanul szép, és biztosan jól fog mutatni benne. Magában morgolódik, hogy valószínűleg lemarad a látványról. Férfi részlegbe érkezve összegyűjti azokat a ruhákat, amit ő gondol. Először a kacsásat veszi fel, azonban a női ítélet hamar leszavazza. Eggyel többet tud Kendallról. Szóval nem rajzfilmes, akkor valószínűleg lehet szeret moziba járni, vagy otthon nézi.
- Szeretsz moziba járni? Milyen filmeket szoktál nézni, ha időd van? – teszi fel a kérdést, miközben arra koncentrál, hogy a kacsásban miként érzi magát. Egyik helyen sehogy se jó, ráadásul segítője szintén leszavazta. Lehúzza magáról, hogy a narancssárga pólót nézze meg. Ebben jól érzi magát, elegáns benne, talán ezt nem fogja leszavazni a másik semmi miatt. Igen, meg akar felelni kicsit a másik ízlésének. Mikor a ruhadarabnak eldől a sorsa, akkor leveszi és lepakolja a megfelelő helyre. Jön az ing, amit hamar felveszi. Hogy hogyan fest benne? Azt látja a tükörben, azonban Kendall véleményére kíváncsi. Vajon a szín összeállítása nem megfelelő? Különösen jól érzi magát az ingben, jobban mint a pólóban.
- Igen, nadrágot szintén szeretnék, mert csak boxerben különösen festenék az utcán. Rád bízom, hogy milyet hozol. – válaszolja neki nevetve, mert egyszerűen képtelenségnek találja, hogy alsóneműben mászkáljon mindenki szeme láttára. Ráadásul perverznek gondolnák. Az ing után jön a kék felső, amit szintén megmutat a lánynak. Észre sem veszi, hogy most itt a társaságában, ebben a nyugodt környezetben kezd teljesen elvarázsolódni a lényétől. Simán mondhatta volna, hogy kopjon le és keressen magának, ehelyett megmutatja neki a segítőkészségét. Már múltkor szó esett róla, azonban ebben a helyzetben jön rá, hogy mennyire  buta volt akkor. Úgy gondolja a fagyi nem elegendő, hogy háláját kifejezze, ezért akcióba lép. Közeledik hozzá, aztán lágyan érinti meg a karját, hogy közel hajolva füléhez ezt a szavakat mondja meglehetősen édesen.
- Köszönöm segítséged, Kendall – varázslatosan ejti ki a szavakat, ráadásul az érintésről sem szabad elfeledkezni. Érezni lehet, hogy tiszteli őt, megbízik benne. A másik nevének kiejtésénél ügyel arra, teljesen egyedi legyen a kiejtése. Hogy mitől válik ilyen egyedivé? Attól, hogy a nőt egyre jobban kiismerve, egyre többet tud meg róla. Ha a lány választ neki nadrágot, akkor a kezéből leteszi a felsőket, amiket közösen választottak ki.
- Jobban szereted az ajándékokat vagy esetleg a virág párti vagy? – puhatolózik tőle, hogy későbbiekben mesterien meglephesse valamivel. De természetesen nem tudja abbahagyni a beszédet, ami azt jelenti, hogy teljesen felolvadt a másik társaságában. Mesélni kezd magáról, s ami eszébe jut.
- Ottawában születtem, ami szerintem egy nagyon kellemes hely. A születésnapom október 18-ra esik, jelenleg huszonhat éves vagyok. Jelenleg nincs állásom, de majd sofőrködésből akarok megélni, persze nem abban a világban. Egyik rossz tulajdonságom, hogy rendszerető vagyok. Képes vagyok órákat takarítani a lakásomban, hogy aztán patyolat tiszta legyen minden. Másik a kíváncsiság, ami jelenleg szintén nagy adaggal van bennem. - hagy szünetet, hogy ne legyen túl sok egyszerre. Mikor úgy érzi mehet tovább, akkor folytatja.
- Ki fogsz nevetni a mostaniért, de minden póktól félek. Legyen az mű, vagy igazi. Ez gyerek koromban alakult ki, mikor beleestem egy kisebb aknába, ami tele volt pókhálóval és pókokkal. Régebben olyan súlyos volt rájuk a reakcióm, hogy több esetben kellett kórházba vinni. Elküldtek szüleim kezelésre, de nem teljesen sikerült kigyógyítani a fóbiámból. Most már csak annyiban nyilvánul meg, hogy rögtön rosszul érzem magam és falfehérré válok. Ezt csak egyes egyedül te tudod. - meséli el ezt, ami nagyon sebezhetővé és gyengévé teszi a férfit. Hiába bátor, ezen nem tudja túltenni magát.

Még szép, hogy szeretné látni, ahogy zavarba jövök. Csak az a baj, hogy ez nem fog megtörténni. Nem ám. Lehet, hogy azt mondtam zavarba jövök, de csak azért, mert ilyenkor ezt szokás mondani. Messze vagyok én még attól, hogy elpiruljak. Amúgy sem vagyok pirulós fajta és kétlem, hogy épp most jönne ez ki rajtam.
-Nem is fogsz látni pirulni. Ahhoz korábban kell felkelned.- vigyorodok el, majd a köszönetére bólintok egyet és figyelmesen végig hallgatom. Mit veszíthetek, ha azt a fagyit inkább kehelyben kérem és nem tölcsérben? Azaz, ha randinak vesszük a mai napot és nem csak egy találkozásnak? Szerintem semmit. Maximum, ha mást nem, legalább egy jó barátot szerezhetek magamnak.
-A lényeg édes, hogy csupán azért zavar az a fehér ruha, mert nem előtted fogom benne illegetni magam.- vonok vállat, hiszen ez az egésznek a lényege, nem? Gyanítom, ha arról lenne szó, hogy mellette ácsorogva viselném, nem lenne ennyire ellenére. Egyébként se egy extrém ruháról van szó. A maga módján még elég szolid is. Manapság egy kis dekoltázs villantás teljesen elfogadott, nem úgy vélekednek róla, mint a 17. században.
-Ha nem bíznál meg bennem, se zavarna Ken. Nem a barátnőd vagyok attól még, hogy bejövök neked. Nem kell neked felelnem a tetteimről. De mindegy. Nem kell aggódnod, nem tervezek több udvarlót beszerezni melléd, mikor veled sem bírok.- vigyorodok el, hiszen az utolsó megjegyzésem nem letolás akar lenni. Inkább vicces megjegyzés arra, mennyire kitartó, amit megjegyzem, tisztelek benne. Bár ettől még nem feltétlenül okos dolog, hogy épp velem akar kikezdeni. Túlságosan érzelmi nyomorék vagyok én ahhoz, hogy magával az udvarlás résszel tudjak mit kezdeni. Valahogy sose ez volt nekem a legfontosabb, hanem inkább a munkám.
-A mozit szeretem, de nem sűrűn járok ilyen helyekre. Én tényleg munkamániás vagyok, akár hiszed, akár nem.- mosolyodok el közben kissé kényelmetlenül, mert ezek szerint teljesen elképzelhetetlen valakinek, hogy ez nálam már betegesen azt jelenti, amit. Nem tudnám megmondani, mikor kapcsolódtam ki utoljára, mert ha meg is fordulok valami bulizós helyen, sokszor az is a munkám része és épp megfigyelek valakit.
Miközben ezt közlöm Kennel, figyelem, ahogy pólót vált és hálát adok az égnek, hogy lemondott arról a kacsásról. Felnőtt férfi. Igen is, hordjon olyan ruhákat, amelyek ezt sugallják és, ha már itt tartunk, fogok is egy fehér v nyakú pólót és oda pakolom neki a felpróbálandó cuccok közé.
-Nem is azért kérdeztem, mert azt hittem volna, hogy pucéran akarsz flangálni. Gondoltam, farmerod talán van és nem kell, de akkor nézek neked valamit.- férfi ruhákat válogatok. Édes jó Istenem, mi történt velem? Szerintem ilyet még életemben nem csináltam. Örülök, ha magamnak nem kell keresgélnem, erre most egy majdnem tök ismeretlen pasinak válogatok. Biztosan beteg leszek. Vagy közel a vég. Fogalmam sincs, de valami van.
-Az "utálom a meglepetéseket" kategóriába tartozok. Se virág, se más ajándék. Nem szeretem, mert nem tudok úgy örülni neki, mint ahogy azt elvárja az ember, így megkímélek mindenit attól, hogy végleg bunkónak gondoljon.- de tényleg. A karácsonyos estéket is utáltam régen otthon, mert bár rohadtul vágytam valamire, nem látszott rajtam az öröm, mikor megkaptam. Nem ugrálok visítozva, nem hálálkodok órákig, csak az a kényelmetlen vigyor virít az arcomon, amit senki nem tud hova tenni. Így aztán szép lassan megkaptam mindig mindenkitől, hogy nem tudok semminek örülni. Ezért is lett szokás az, hogy pénzt kaptam, amit aztán arra költhettem, amire akartam. Ez volt a legjobb megoldás.
-És ne hálálkodj. Szívesen segítek.- vonok vállat egy mosollyal karöltve, aztán figyelmesen hallgatom Ken rövid bemutatkozását, ami bevallom, tetszik. Mármint az, hogy ilyen nyíltan elmondja nekem és egy pillanatig se titkolózik, mint ahogy azt várná az ember. Az pedig végképp tetszik, hogy még azt is megossza velem, mi a legnagyobb félelme.
-Ebben társadra találtál. Rettegek a pókoktól.- elképzelem, ahogy ücsörgünk valahol, megjelenik egy pók és mi mind a ketten sikítva rohanunk el onnan. De komolyan. Érdekes egy jelenet lenne, de ettől függetlenül nem röhögném ki soha emiatt vagy nem tartom kevesebbre. Mindenkinek meg van a saját félelme, csak van, akinek épp olyan, amivel nem fut össze nap, mint nap. Például, ha valaki a bohócoktól fél... senki nem jár minden nap vidám parkba.
-Ezzel szemben én ritka kupis nőszemély vagyok. Se időm, se kedvem nincs takarítani, ugyanakkor mindig mindenemről tudom, hogy hol találom meg. Egyedül az aktáim vannak jól elrendezve, mert másképp nem látnám át őket. Azt a kevés rendmániámat is ott élem ki, máshol nem.- jegyzem meg, ha már ő is elmond magáról pár szót és bár, ezért talán szégyellnem kellene magam, mert a társadalomban az az elfogadott, ha mindig minden élére van vasalva és minden mértani pontossággal helyezkedik el mindenhol, én teszek erre magasról. Rossz ember lennék? Lehet, de akkor sem leszek egy tündérke, aki reggeltől estig a lakást nyalja, hogy aztán másnap előlről kezdjen mindent. Nekem fontosabb dolgom van.
-Remélem, boxert nem akarsz venni. Azt nem fogok neked válogatni, ha nem nagy gond.- mosolyodok el, miközben egy újabb adag ruha mellett sétálok el és már a harmadik farmert veszem magamhoz. Ha már vásárolni akar, adok én neki lehetőségeket, aztán meglátjuk melyik lesz jó. Épp ezért végül, mikor a harmadikat is kiválasztom, Ken kezébe nyomom őket és biccentek a próbafülke felé.

Természetesen a lányt egyszer kell egy olyan gyengébb pillanatban látni, mint a pirulás. Egy részről azt jelentené, hogy jó nyomon jár a szívének elrablásához, és egy cseppecskét puhítani kell rajta. De látja ám, hogy Kendallban emberére akadt, mert eddig egyetlen egyszer sem látta elgyengülni, vagy halvány jelét látni , hogy megfogta. Kicsit aggasztó, de nem szabad nagyravágyónak lennie.
- Nem? Akkor szerintem besminkelem kis pirosítóval az arcodat, mikor éppen a legjobb dolgokat nézed az álomvilágban. Másnap reggel meg csodálkozhatsz, hogy mi történt veled. – adja meg a saját válaszát, hogy had gondolkozzon rajta. Egy aranyos mosoly jelenik meg az arcán, miközben a szemei azt a üzenetet küldik az előtte levőnek: „Nem fogsz ki rajtam cukorfalat!” Hallgatja a másik gondolatmentét, s el kell ismernie, hogy nagyon helyén van az esze. A nő győzött ebből a szempontból, de így lehetősége adódik rá, hogy igazán frappánsan fejezze ki magát.
- Én édes? Ilyen megszólításokkal bombázol? Akkor te cukorfalat leszel, akinek helyén van az esze. Ez nagyon szeretem benned, mert nehéz megvezetni. Ha előttem illegetnéd magad benne, akkor megtudnád a végeredményt. – direkt nem mondja ki, hogy az mit takar. Hagyja társát, hogy gondolkozzon és tippeljen.
- Attól, hogy még nem vagy az jelenleg, attól még lehetsz. Ühün, szóval nem bírsz velem? – kérdez vissza sunyi módon, mert egyáltalán nem fogta fel a másik közlendőjét. Ráadásul viccesen válaszol neki, hogy ne a hangulaton múljon az egész.
- Szóval már elfogadsz egy pióca udvarlónak, aki olykor rád tapad, mikor van ideje. Szipp Szipp, friss vérecske – mondja erősen játszva, amitől nagyon nevetséges a férfi. Reméli, hogy az e fajta humort értékeli az ő kiválasztottja, mert ha nem akkor kénytelen lesz benyomni egy FBI-os viccet. Okos húzás lenne a másikkal együtt élni? Míg nincsenek együtt, addig nincs ok az aggodalomra.
- Szuper, akár vásárlás után egyet mozizhatnánk egyet a délután folyamán. Milyen típusú filmeket szeretsz nézni? Akció? Horror? Esetleg romantikus? – bejelenti végül Kendall, hogy munkamániás, amit egészen komolyan gondol. Nincs kedve megkérdőjelezni őt, de szeretné megmenteni a másikat a kimerültségtől, vagy kiégéstől.
- Figyelj Cukorfalatom, tisztelem benned, hogy ennyit dolgozol és ráadásul becsületesen, azonban ha nem adsz magadnak pihenést, akkor hamar kiégsz. Még fiatalok vagyunk, s nincs bennem a szándék arra, hogy időnek előtte tönkremenj. Ha fogalmazhatok így előtted, akkor szeretnélek megóvni ettől, mert te nem veszed észre, hogy nem játék. – aggódik a másik egészségügyi állapota miatt. A zsoldos sofőrködés sem volt másképp. Nagyon hamar munkamániássá vált, miközben az egészségét rombolta. Három hét pihenés után felfrissült, meg másképp kezd el gondolkozni a világról. A bájos kiválasztottja a kacsás póló helyett egy fehér elegáns v nyakút pakol be. Kissé elnézi, hogy rájöjjön, hogy honnan van ilyen jó ízlése? Tán csak nem a férfiúi hatás miatt? Jó nézni, ahogy Kendall teljesen magabiztosan nézegeti a férfi öltözet egyes ruhadarabjait. Néha ránéz, amire egy mosolyt küld felé.
- Szóval jobb szereted, ha megbeszélik veled, hogy milyen ajándékot szeretnél. Vagy teljesen nem szereted az ajándékot? Ne próbálkozzak? Pedig szívesen vettem volna neked egy szép pár fülbevalót a fehér vagy a fekete öltözetedhez. – mondja ki őszintén, hogy volt egy meglepetési terve, ami jelenleg semmit sem ér. Nem megy el a jókedve, hanem továbbra is óvatosan közeledik az egyre közelebb álló nőhöz. Kicsit elgondolkozik, mikor hallja, hogy ne hálálkodjon. Végül arra az elhatározásra jut, hogy ezt sem szereti az édes teremtés hallgatni. Nincs a másik előtt titkolni valója, meg minél inkább megoszt a másikkal egy személyes információt, akkor annál hamarabb közelebb kerül hozzá. Mikor hallja, hogy Kendall szintén fél a pókoktól, akkor egyszerűen elneveti magát. Ennek az esélye egyenlő volt a nullával, de így beletrafálni az egészbe egyszerűen profizmus. Benne szintén lejátszódik egy közös menekülés a pókok elől, csak annyival módosul, hogy kéz a kézben. Végighallgatja a másikat, hogy mit mond a rendről. Nem nézi ezért kevesebbnek, mert rendetlen nő, sőt egészen közel hajol hozzá, hogy kis évődése, apró szurkálása hatásosabb legyen.
- Szívesen pakolnám el a melltartóid, tangáid és bugyijaid a helyükre. De a többi ruháddal szintén rendesen bánnék. Nem szagolgatnám, mint a tiniknél szokás. Csak vissza a helyére, vagy be a mosógépbe. Mellettem nem kellene tündérnek lenned. Az lehetnél, ami jelenleg is vagy. Egy dögös vadmacska. –  jön a témaváltás, ami nem más mint a boxerek kérdése. Elneveti magát, aztán megint játékosan szól, hogy megnevettesse a másikat fura színjátékával.
- Pedig reménykedtem, hogy te fogsz felöltöztetni engem. Én meg téged, Cukorfalat – kacsint oda neki, miközben pimasz mosolyra áll a szája. A pólói megvannak, így most jön a nadrág kérdése. Mikor a másik mutatja a próbafülkét, akkor biccent neki. Azonban nem akar oda egyedül sétálni, így lágyan belekarol a másik karjába. Ha már randiról van szó, ráadásul elég különös kezdéssel. Reméli nincs ellenére a másiknak. A próbafülkéhez érve, azonban fura mód különös elfojtott kéjes nyögések hangja hallatszik. Ránéz Kendallra, hogy ő vajon szintén hallja, hogy odabenn szeretkeznek?
- Úgy látszik, mások más funkciót tölt be. – mondja savanyú arccal, s ha eddig nem volt elég mára a meglepetésekből, akkor most jön az igazán hajmeresztő vállalkozás. Kendallt odahúzza az egyik helyhez, ahol hátulról nem lehet leskelődni. Szépen beállítja maga elé, aztán következik a show. A nadrág lehúzása, hogy aztán felfedje a szexy boxerét. Már kapja fel az első nadrágot. Mikor sikerült, akkor véleményt kér róla. Közben a próbafülkéből kissé hangosabb hangok jönnek, de próbálja figyelmen kívül hagyni. Mikor az egyik nadrágot átbeszélik, akkor veszi át a másikra. Hamar végeznek, s ezúttal több ruhaneműt egyelőre nem vásárol.
- Mehetünk fizetni, menj csak előre. – sunyi módon a fehér női ruhát szintén bepakolja a sajátjához. Beéri a kedves nőt, miközben vigyorog rá. Mikor sikerül kifizetni, az öltözetet, akkor megáll a bolt előtt.
- Ezt fogadd el, mert jól áll rajtad. – nyújtja át  a fehér szép mellkidobós darabot. Tudja jól, hogy a nő nem szereti az ajándékokat, de nem ajándékként vette. Megindul a legközelebbi fagylaltoshoz, miközben reméli, hogy Kendall követi.

Nem igazán értem, miért nagy vágya, hogy zavarba hozzon, de az biztos, hogy nehéz dolga lesz. A pirosítós ügyre viszont tudnék mit mondani, de inkább csak röhögve fejet csóválok. Nem tudna hozzám bejutni éjjel, arra pedig végképp kevés esély van, hogy úgy be tudna festeni, hogy én nem ébrednék fel rá. Igen csak éber alvó lettem az évek alatt, nem beszélve arról, hogy sokszor aludni se tudok, csak altatók segítségével. Emellett, ha ő kipirosítózna, Nobel-díjat adnék neki.
-Cukorfalat? Ez most komoly?- nem éppen tetszik a megszólítás, mert úgy érzem magam tőle, mint egy tíz éves gyerek, de persze az sem biztos, hogy neki tetszik az édes, amit az imént csak azért tettem hozzá a mondandómhoz, hogy meg legyen az éle a mondatnak. Tény viszont, hogy más becenevet is el tudnék magamnak képzelni, de egye fene, nem válogatok.
-Bírnék, ha a testi erőszakot alkalmazhatnám civileken is, de mivel nem lehet, így muszáj vagyok hagyni, hogy udvarolj és szemtelenkedj. Ha pedig megunom, egyszerűen lelépek.- vonok vállat, hiszen más választásom nem nagyon van. Tény mondjuk, hogy pofátlan még nem nagyon volt. Azt nem tűrném el tőle. A taperolásért is megkapta a maga pofonját, meg azért a csókért is. Nem szeretem az ilyesmit, tehát úgy általában nem szeretem a meglepetéseket. Semmilyen téren sem.
-Nem elfogadlak. Megtűrlek.- szemtelen mosoly jelenik meg az arcomon, miközben tovább keresgélek a ruhák közt és olykor olykor Kenre lesek. Komolyan nem értem ezt a pasit. Azzal szenved, hogy engem megpróbáljon felszedni, mikor más nők a karján csüngnének. Elég körbe nézni ezen a helyen is. Minden liba csorgó nyállal figyeli őt. Érthetetlen számomra ez az egész.
-Teljesen mindegy, milyen film, de akkor már inkább akció legyen. Nem fogok hozzád bújni reszketve, se pedig előtted olvadozni egy romantikus filmen.- és még mindig a szemtelen vigyor virít a képemen. Ismerem én a pasik aljas kis trükkjeit. Ez a nézzünk horrort és egyebek, amik azt a célt szolgálják, hogy ők kihasználják, hogy épp egy nő megijed a filmen vagy romantikus hangulatba kerül. Na ez az, ami rám nem igaz vagy, ha igaz is esetleg, azt nem előtte fogom megtenni. Nem adom meg neki ezt az örömet.
-Nem vagy a védelmezőm sem. Tudom, hogy mikor kell majd megálljt parancsolnom magamnak, ne aggódj. Neked ezen nem kell idegeskedned mert ugyebár, még mindig semmi közöd hozzám.- vágom vissza válaszul, ahogy neki áll nekem tanácsokat osztogatni meg előadni, hogy meg akar óvni a végkimerültségtől, de ezt én inkább egyedül dönteném el.
-Jobb szeretem, ha nem vesznek nekem semmit, Ken. Ilyen egyszerű az egész. Nem vagyok olyan típus és kész.- vonok vállat ismét, mert valahogy ezt tényleg nem tudom jobban elmagyarázni. Úgy vagyok vele, hogy ami kell, azt megszerzem magamnak és nem kell semmiféle adomány. Persze, az ajándékot nem így fogják fel az emberek, de nálam ilyen. Azt érzem közben, hogy én most kaptam valamit, amit viszonozni kellene vagy épp el se kéne fogadni, mert nincs rá szükségem.
-Hm. Szóval te lennél a háziasszony, én meg a lusta dög, aki a tévé előtt sört kortyolgat? Igazán érdekes kép lenne, nem gondolod?- duruzsolom vissza vigyorogva, ahogy előadja nekem, hogy milyen szívesen pakolászná a fehérneműim. Kár, hogy ez hidegen hagy. Mondjuk jót röhögnék a jeleneten, ez tény, de nem azért kellene egy pasi, ha kellene, hogy takarítson nálam.
-Nem, nem. Felnőttek vagyunk. Szerintem külön-külön is fel tudunk öltözni.- szemtelen vagyok már megint és próbálom minden egyes bókját hárítani, de van, amikor nekem sem megy. Úgy udvarol, mint Shakespeare. Még jó, hogy verseket nem áll neki írogatni, mert attól biztosan falra másznék. És még mindig nem értem, hogy mi fogta meg bennem ennyire. De komolyan. Rejtély.
-Ők egymást próbálják fel. Van ez így.- vonok vállat, mintha teljesen hidegen hagyna, hogy nem messze tőlünk valakik épp vadul szeretik egymást, holott eléggé zavar. Miért? Mert ritkán látok ennyire pofátlan embereket, akik képesek egy ruha üzlet próba fülkéjében szexelni. Ettől függetlenül persze extrém hely és izgi lehet, de én biztos nem tenném meg.
-Nem, hogy becsatlakoznál hozzájuk. Úgy sem bírsz magaddal.- vigyorgok rá, miközben felpróbálja a nadrágokat én pedig, már csak azért is másfelé nézek végig. Nem kell nekem, hogy az izmos kis testét itt illegesse nekem, miközben a szomszédban szexelnek. Ez így annyira fura lenne. Viszont, amint végez, megindulok vele a kasszához és kifizetem a fekete ruhámat.
-Mi? De ezt most miért? Nem azért hagytam ott, hogy te meg kifizesd nekem.- sóhajtok egyet, de azért elveszem, mert ugye ő nem nagyon tudná hordani, vagyis kétlem, hogy felvenné bárhova is. Ettől függetlenül viszont sért a dolog, mert nem kértem, hogy vegye meg nekem. Előbb-utóbb megölöm ezt a pasit. De a fagyit azért még megvárom...
-Egyszer nagyon meg foglak verni, ugye tudod?- battyogok mellette, miközben leskelődök ide-oda, végül amint a fagyishoz érünk, alaposan megnézem, mi a kínálat.

Nem egészen tiszte a másikat megpirongatni, mert lehet elfogadja pír nélkül a másikat. Biztosan Kendall az olyan kemény nők közé tartozik, aki életében egyszer sem pirult el, sőt sosem fog. Sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Mikor a másik nevet az osonós tervén, akkor biztosra veszi, hogy jól szórakoztatja a másikat és nem átverésből nevetgél a mellette levő szépség.
- Látom nem tetszik a megszólítás. Akkor hogyan becézhetlek Kendall. Egyáltalán szereted-e, ha valaki becéz? – puhatólózik finoman ebben a témában. Kiszúrja ő, ha a másiknak nem tetszik valami, vagy legalább szól neki, hogy jobb ha befejezné, mert különben bajok lesznek. Mikor meghallja a lánytól, hogy bírna vele, ha megverhetné csak úgy. Felsóhajt aztán odaveti nyugodtan neki.
- Megvernél azért, mert tetszel nekem és próbálok neked udvarolni. Vagy ezzel szeretnéd kifejezni, hogy kedvelsz? – vág vissza frappánsan, hogy legyen min gondolkodnia a szépségének. Azonban alig hárítja el az egyik problémát, mikor jön a következő.
- Csak megtűrsz? Ennyire szerintem nem vagyok zavaró jelenség. Vagy igen? – kíváncsiskodik a nőtől, aki vagy elmondja az igazságot, vagy mélyen hallgat az egészről. Több lehetősége nincs igazából. Lehet szívesen legyeskednének különféle nők körülötte, meg minden szép és jó lenne, azonban egyáltalán nem elvakult nőket szeretne felszedni. Ő inkább hajt Kendallra, aki néha olykor gonosz ugyan, de eltűri az egészet. Következik a következő kérdés, amire szintén fura választ kap.
- Mi van ha én bújok hozzád a félelemtől? S mi van, ha hozzád érve ájuldozom?Ezt megtiltanád nekem?  - teszi fel somolyogva, hogy jól visszavágjon ezzel a másiknál. Nehogy már ő nyerje meg a szópárbajt. Nem engedheti meg partnerének, hogy egy kicsivel győzzön. Érződik a másikon, hogy semmiképpen nem szeretne Ken lekötelezettje lenni. Szomorú tény, azonban egyelőre nem tud mit kezdeni vele.
- Jól van, de aztán ne durcáskodj nekem, ha tényleg nem veszek neked semmit, mikor várod. – mondja neki, hogy nem szeretne olyan helyzetbe kerülni ezután, hogy végül is ő lesz a hibás mindenért. A beszélgetésük olajozottan megy, s egy szál hiba sincs benne. A következő témakör a házi asszonyságról és a megfordított szerepekről szól.
- Mi ebben a meglepő? Nem az elébb tárgyaltuk, hogy te nem érnél rá ezekre? Énnekem, meg csak több időm lenne és szívesen csinálnám a kettőnk érdekében. Fehérneműt csak kell viselned a ruha alatt, nem? – kérdez vissza, mert az a megérzése, hogy Kendall semmiképpen nem kockáztatna meg egy bugyi nélküli villantást egy keményebb helyzetben. Az már túl kurvás, ami nem illik egy ilyen finom nőhöz. Édesen játszadoznak a szavakkal, s párharcukat irigykedő emberek figyelik. Biztosan úgy vélik, hogy egy édes pár az, akik szeretik egymást húzni picit. Utána következik a próbafülkében szexelő pár, meg Kendall újabb merész szavai. Nem csatlakozna hozzájuk, mert úgy véli, hogy neki egy sokkal érettebb és jobb partnere van. Nem hagyja magát könnyen megvezetni, sőt elnyerni a szívét szintén kihívás. A nadrág próba után távoznak a boltból a kasszában kifizeti a ruházatokat. Nem lepődik  meg a másik szavain, mikor átnyújtja neki a fehér ruhát. Méltatlankodik, sőt egyből veréssel fenyegetőzik. Nem az első alkalom, hogy ezt mondja neki.
- Szóval ilyen dominás játékokat szereted. Vered a pasikat, hogy engedelmes kiskutyusok legyenek. Vuff Vuff. Csóválhatom a farkam kisgazdám? – kérdezi nevetve, s reméli a másik vele együtt nevet az idétlenségre. Elindulnak a közeli fagyizó felé. Egy kellemes séta után megérkeznek, aztán megvárja, hogy kiválassza a megfelelőeket. Mikor megtörtént, akkor magának egy mangosat és egy banánosat kér. Ha sikerül leülniük az egyik asztalhoz, akkor hozzálát az elfogyasztáshoz. Néha ránéz Kendallra, aki vagy véletlenségből, vagy nem odafigyelésből ken egy adag fagylaltot a szája fölé. Először próbál kúlturált módon jelezni neki, hogy kicsit összekente magát. Mikor nem sikerül a másiknak megtalálnia, akkor egy zsebkendőt vesz elő és édesen letörli.
- Most már nincs ott. – jegyzi meg, miközben teljesen mellé helyezkedik el. Ha már randiról van szó, akkor használják ki a lehetőségeket. Egyelőre a mozizás tűnik jó ötletnek a részéről, mikor eszébe jut egy másik program.
- Van kedved lőgyakorlathoz vagy maradjon a mozizás? S ha már nagyon meg akarsz verni, akkor azt kell mondjam, hamarosan okot adok rá. Vagyis nem tudom. Én jól érzem magam a társaságodban, s egyre inkább az a érzésem van, hogy nem döntöttem rosszul. Szívesen megölelnélek most, s lekapnálak egy apró fagyis csók erejére. Legalább nem mondhatod, hogy váratlanul ér, ha most kijelentem ezeket. Szerintem kedvelsz te is, akkor nem mondogatnád sokszor ezt a megverést. Ha meg megkapom, akkor legalább adjak rá valami igazi okot. – sóhajt fel a végén, miközben odahajol teljesen a füléhez, aztán beleduruzsolja neki.
- Megfogott a szépséged, a páratlan kemény stílusod és mindaz, hogy sok közös vonásunk van. Nem tehetek róla, hogy én a legmegfelelőbb lánynak gondollak, akivel akár szívesen leélném az életem. Szívesen lennék az a férfi, aki segít és támogat mindenben. Nem vagyok a legtökéletesebb, sőt olykor rossz kisfiú vagyok. Képes vagyok elviselni mindent, s elfogadnálak úgy, ahogy vagy. Cseppet sem kell megváltoznod, mint ahogy gondolnád. Legalább meg kellene próbálnunk ezt az egészet, nem? – érezni lehet a szavain, hogy teljesen önmagát adja, s cseppet sem játssza meg magát. Egy újabb vallomás a részéről, hogy biztosítja a nőt arról, hogy cseppet sem fakult utána az érdeklődése. Ki akarja próbálni, hogy ők közösen együtt miként boldogulnak az életben. Egy esélyt kaphatna nem? Hátradűl a székében, aztán kifizeti a fagyizásukat. Kíváncsian várja, mit szól hozzá. Reméli, hogy nem a jól megszokott hideg viselkedést kapja, mint eddig.

Hogyan becézzen? Nem is tudom. Talán sehogy, mert attól mindig kényelmetlenül érzem magam. Bensőségesebb viszonyban talán még el is viselném, ha valami cuki néven becéznek, amit máskor lázasan a fülembe suttog, de most még nem érzem úgy, hogy ennek itt lenne az ideje. Oké, rigolyás vagyok, de nem tudok mit tenni.
-Szerintem maradjunk a Kendallnál.- vigyorodok el végül, mert hát nem akarom megsérteni se, így nem is akarok bunkón válaszolni, csak így szép lazán és normálisan. Már azt díjazom, hogy egyáltalán megkérdezte, hogy becézhet-e valahogy, vagy inkább hanyagoljuk.
-Megvernélek, mert minden mondatomat kiforgatod és képtelen vagy elviselni a vereséget. Az udvarlással nincs baj, amíg nem megy át szemtelenkedésbe szóval, ha nem akarod feladni, felőlem folytathatod.- vonok vállat egy mosollyal, mert hát nekem aztán tényleg mindegy, hogy bókolgat-e vagy sem. Jól esik, ha hallok tőle szép dolgokat, de eddig is léteztem, pedig nem kaptam minden nap ilyen adag ego-t, mint tőle az eddigi két találkozás alatt. Kicsit furcsa is ez így hirtelen és nem is tudom, hogy normális udvarlásnak számít-e ez még, de inkább nem kötözködök. Ha ő kitartó akar lenni, akkor hagyom, hogy az legyen.
-Nem, valóban nem. Mondjuk azt, hogy elvisellek. Ez valamivel enyhébb megfogalmazás.- mosolygok továbbra is, miközben megnyugtatom, hogy ott még azért nem tartok, hogy távol tartási végzést kérjek miatta, de azért van, hogy kicsit már kényelmetlen a helyzet. De... elviselem és nem hisztizek miatta, mert nem akarom megsérteni és mert aranyos is. Rég udvaroltak már így, ilyen vehemensen.
-Meglehetősen nevetséges lenne, ha vagány pasas létedre hozzám bújnál félve egy horrorfilm alatt, szóval ezt inkább passzolnám. Maradjunk az akció filmnél. Azon senki nem bújik sehova.- értem én, hogy tényleg arra megy ki a játék, hogy a közelembe férkőzzön, csak nem biztos, hogy én is akarom. Nem tudom. Szimpatikus Ken, de nem vagyok még benne biztos, hogy tudnék mit kezdeni ezzel az egésszel. Határozatlan vagyok és nem viselem jól a nagy változásokat, már pedig egy pasi az életemben az lenne. Főleg egy ilyen energia bomba, mint Ken.
-Nem szokásom duzzogni. Nem kamasz vagyok már.- jegyzem meg egy félmosollyal és inkább hálát adok az égnek, hogy felfogta a lényegét a mondandómnak: nem kell engem ajándékokkal elhalmozni. Nem vagyok én díva, vagy valami sztárocska, hogy minden nap kapjak valamit. Szülinap még oké, meg Karácsony, de ennyi. Nem kell túlzásba vinni, mert akkor elkényelmesedik az ember.
-Oké, de egyenlőre ne haradj annyira előre. Ne a ruháimon gondolkozz, mert még a közelükben sem jársz.- vigyorogva feltartom a kezem jelezvén, hogy lassítson. Cuki meg minden, csak ne haladjon annyira előre. Mi van, ha sose jut el például a lakásomig? Akkor ennyit a takarításról meg a fehérneműimről ugye.
-Nem, nem szokásom lakk cuccban ostorral verni a pasikat. Azért ennyire nem vagyok kemény, de simán lezúzlak, ha az agyamra mész.- csóválom a fejem röhögve a hülyesége hallatán és egy pillanatra el is képzelem magam, mint domina. Hát, nem igazán tetszik a kép, ami megjelenik előttem, szóval inkább hanyagolom az ostoros dolgot. Meghagyom a perverz nőszemélyeknek.
Inkább koncentrálok a fagyimra, amit sikerül nagy nehezen kiválasztani, de még azzal is bénázok egy sort és persze Ken ki is használja a helyzetet, hogy letörölgesse a szám széléről. Na ez már annyira túl húú, hogy nem is tudom, de nem szólok semmit, csak megköszönöm a segítségét. Én viszont nem vagyok ennyire romantikus alkat, de gondolom ez már feltűnt neki, szóval ettől nem fogok pironkodva szerelmesen pislákolni. Nehéz dolga van velem, tudom, de ilyen vagyok.
-Lövöldözhetünk is, de már a mozizásba is bele törődtem. Végül is nekem tök mindegy.- vonok vállat, hiszen tényleg mindegy, hogy filmen nézem, ahogy lövöldöznek, vagy én csinálom. Tény, hogy csinálni izgalmasabb, de hát minden nap szoktam lőni legalább fél órát csak, hogy edzésben maradjak. Emellett, ha most elmegyünk még lövöldözni picit az olyan lenne, mintha dolgoznék. A mozi viszont ritkábban csúszik be a programomba. Mégis csak jobb lenne.
Csendben végig hallgatom, ahogy arról beszél, hogy milyen ő és milyen vagyok én és, hogy meg kellene próbálnunk kezdeni egymással valamit, de én még mindig csak a határozatlanságot érzem magamban. Szimpatikus, mert nem mondom, hogy nem, csak épp nem tudom, hogy ez elég-e ahhoz, hogy két nap után ne akarjam kivágni. Annak meg akkor mi értelme? Azzal csak neki teszek rosszat, így aztán szeretnék még kicsit magabiztosabbá válni ez ügyben, mielőtt komolyabb lépésre szánom el magam.
-Nem tudom, Ken. Én még kicsit várnék ezzel és hidd el, ez a te érdeked. Le kell tisztáznom magamban pár dolgot, remélem ezt megérted.- lesek rá, de azért, hogy ne sértsem vérig még véletlenül se és ne gondolja, hogy ezzel most akkor elzártam magamtól teljesen és nem is akarom többé látni, egy apró puszit adok az arcára, de részemről ennyi a max romantika jelenleg. Fogalmam sincs, hogy tudnék egy pasit belepasszírozni az életembe úgy, hogy ne kergessem az őrületbe.
-Addig maximum leszervezünk még egy-két találkát és, ha már biztos leszek a dolgomban, választ adok, rendben?- mosolyodok el és szerintem ez tőlem elég korrekt lépés, mert azt is megtehetném, hogy visszavonulót fújok és lekoptatom, de mivel jó fej volt velem végig és egy rossz szavam nem lehet rá, megpróbálok tenni az ügy érdekében. Csak ezt a meccset előbb önmagammal kell lejátszani. Meg a fagyival, amit közben halkan majszolgatok.

A becézés témaköre felmerül, hogy miként szólítsa a társaságában levő szépséget. Igazából nem talált neki találóbbat a vadcicuson kívül, azonban ha jobban belegondol, akkor nem teljesen igaz a másikra. Lehet olykor veréssel fenyegeti, de ettől függetlenül a mai nap a másik félnek a megismerésére telik. Ráadásul a kérdése után egyértelmű választ ad neki a nő, hogy ezentúl teljesen elfeledje ezt frappáns névosztós dolgot.
- Rendben, megértettem. Nem foglak becézni másként, mint Kendall – egyezik bele könnyedén, mert szeme előtt tartja a bájos teremtés kérését. Nem szeretné itt elrontani ezt a csodálatos randizást, aminek minden egyes pillanata számára kész csoda. Meg kell tanulnia fékeznie magát, hogy ne forgassa ki a másik szavait, vagy ne mondjon illetlen dolgokat. Szóval hozzá kell még idomulnia Kendallhoz, de mivel csapatjátékos fajtából van, így gondolja sikeresebb lesz. S a szó kiforgatást tényleg megemlíti, amire bocsánatkérő arccal néz rá.
- Bocsáss meg, hogy kiforgattam a szavaid. Nem akartam velük ártani. Ügyelni fogok rá, hogy több ne forduljon elő. – mondja ki a szavakat, miközben nem tudja még, hogy milyen nehéz vállalkozásba kezdett bele. Mivel férfi, így nem fogja megmásítani a szavait. Való igaz, hogy sókat bókol a lánynak, de ezzel csak kifejezi a csodálatát, tiszteletét a másik felé. Mellesleg állandóan látszik a szemében, hogy kíváncsi a másikra. Mikor hallja, hogy a nő szimplán csak elviseli a személyét, akkor döbben rá, hogy ez ellen nem tud mit tenni. Idővel talán változhat e helyzet.
- Vagány pasas? Én? Legfeljebb annak nézek ki. Haah, akkor ezt szintén megbeszéltük, hogy egy jó akciófilmet fogunk megnézni. – meséli el a véleményét, miközben egyetért a film típusával. Másik részről, egyre jobban rájön, hogy el kellene felejtenie ezt a kissé erőszakos nyomulást. Legyen úgy, ahogy a nő akarja, semmi romantika, vagy mozdulat. Minden ilyen megnyilvánulást kerülnie kell, aztán alakulni fog valahogy. Kellemetlenül érinti, de belátja. Ezek után csak mélyen hallgat, pedig nagyon érzi az ingert arra, hogy frappánsan válaszoljon egy-egy válaszra, vagy reakcióra. A fehérnemű témával kapcsolatban a nő nyer, mert teljesen igaza van. Jelenlegi állás szerint nem tudna eljutni a lakásáig, sőt egy jó ideig biztosan nem. Akkor szólal meg, mikor a mozizás mellett felveti az ötletet, hogy elmehetnének lövöldözni. Kendall válasza kissé meglepi, de aztán végül magában dönt.
- Majd lövöldözünk máskor, pihenned kell, ezért megyünk a moziba. – szól hozzá, miközben nézi őt és olykor gyönyörködik a lényében. Az arcára van írva, hogy bele van zúgva, csak éppen nincs viszonozva a dolog. Komolyabb témára váltanak, ami érdekesebb a jelen pillanatban. Megbeszélik közösen, hogyan tovább. Mikor a nő elmagyarázza neki, hogy időre van szüksége, akkor bólint a fejével.
- Rendben, akkor maradjunk ennyiben. – megnyugszik egy kicsit, hogy nem pattintotta le Kendall egyből, mert simán megtehetné. Nem gondolja azt, hogy csupán azért tenné, mert megkedvelte, vagy más okok miatt. Csak találgathat, hogy mi okból döntött így e drága szépség. Mikor az apró puszit kapja, az hihetetlen jó érzés. Úgy véli, hogy meg kell becsülnie, mert nem mindig fog ehhez hasonló dolgot kapni. A csóktól távol áll, sőt nem reméli, hogy valaha kapna Kendalltól. Viselkedésében ez a kisebb vereség csupán úgy jelentkezik, hogy komolyabbá válnak az arcvonásai.
- Autóval vagy? Mert én igen. Szívesen hazaviszlek, aztán délután találkozhatnánk a Hajmeresztő mozinál. De akár az autómba berakhatjuk, s utána mozi. Neked, ahogy jobban tetszik. – szeretné, ha a lány ebben a kérdésben ő döntene.