i need you darling, come on set the tone...

Vendég

Benji&Corina
It's late in the evening glass on the side...I've been sat with you for most of the night...

[You must be registered and logged in to see this image.]

Pörgés… ez az, amit én szeretek… főleg este. Utálom az olyan műszakokat, amikor pangás van. Nem érzem értelmét bejönni… és szenvedjek ébren, mikor csak a pultot támasztom. Szerencsére ritka alkalmak, ma pedig különösen sokan vannak, szóval én különösen felpörögtem már most. Sőt, még segítség is kell, nagyjából az összes pultostól, aki itt dolgozik és másnap nem reggeles. Bár nem értem, hogy ez miért probléma nekik… volt, amikor én is 0-24 ébren voltam… és nem hisztiztem, de hát mindegy is.
- Mit adhatok édes? – Támaszkodok meg a pulton a következő ember előtt, aki azt hiszem a sorban következett. Nem igazán érdekel… vagyunk itt egy páran, nem is nézem, ki mikor áll a pulthoz. Szóval, a lényeg, hogy igazából az első előttem álló emberhez szóltam hozzá, aki történetesen nem is olyan ronda… elő lehet venne a cuki Cori-t, aki nem vet meg egy kis flörtöt olykor. Azt úgyis szeretik a vendégek.
- Koktélt tudsz?
- Hogyne tudnék szivi… egy bárpult mögött állok, ugyebár… mi a kívánságod? – Szememmel egy röpke pillanatra még végig is mérem, na nem, mintha ő ne tette volna ugyanezt, de hát, én, ellentétben sok más lánnyal, beismerem, hogy utazok erre a pult mögött. Szeretem, ha megnézik, amit adok nekik… ha nem akarnám, felöltöznék rendesen és nem bájolognék. A szűzkurva a legrosszabb…
- Csinálj valami erőset…
Nagy nehezen kibírtam, hogy ne röhögjem szembe. Ismerem már ezt. „Én kemény vagyok, bírom a piát…” Aztán két pohár után az asztalon táncol félpucéran, vagy meg se tud állni a lábán. De sebaj, keverek én neki erőset, ha úgy gondolja.
- De magadnak is egyet, az én kontomra, cica.
Cica? Na jó… ilyen apróságon nem akadok fent… hívtak már ennél cifrább neveken is a pult mögött, ezt inkább már csak elengedem a fülem mellett.
- Én ma nem iszok, de azért kösz… majd legközelebb… - A nem iszok azért túlzás lenne, 1-2 feles azért lecsúszik, de túl sokan vannak ahhoz, hogy ennél többet megengedjek magamnak. Inkább keverem most ki a koktélt a drága vendégnek, természetesen azért ügyelve a látványra, na meg azért nem is csak úgy, elbújva csinálom. Nyilván nem fogok üvegekkel zsonglőrködni, meg hasonlók… pultos vagyok, nem mixer, bár ahogy elnézem, a dekoltázsom jobban érdekli, mint amit csinálok. Hát sebaj, ez a kis dekoltázs jó sok borravalót hoz nekem általában, szóval nézze csak nyugodtan.
- Tessék drága, jó szórakozást. – Elveszem a pénzt, amit elém csúsztat, és már megy is el, ami azt jelenti, hogy a visszajáró ugyebár az enyém. Beütöm gyors az összeget, a többit zsebre és már fordulok is meg a következő áldozathoz, azonban meglepődve kell tapasztalnom, hogy aki a pultnál van, azt is már kiszolgálják. Azért teszek egy „kört”, de csak azt fedezem fel, hogy az én drága nappalos kollégám is szabad, szóval oda is lépek hozzá.
- Édesem, csinálsz nekem egyet azokból a csodás kávéidból? – Mosolygok rá, miközben egyik kezemet finoman vállára támasztom. – Olyan sok jót hallottam róla, hogy bűn lenne kihagyni…

[You must be registered and logged in to see this link.] öltözék: [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vendég

Nem értem miért hívtak be engem is estére, elvégre a senki sem iszik kávét ilyenkor, maximum egy-két egyetemista, ügyvéd, rendőr...de ők meg megoldják házilag a dolgot, idáig nem vonszolják el magukat. Biztos attól félnek, hogy elnyeri őket az itteni hangulat.

Az éjszakai élet már nem nekem való, enyhe túlzással kezdek kiöregedni ebből. Nem mondom, hogy nem járok el szórakozni, de annyi biztos, hogy nem a munkahelyemen fogok kikapcsolódni. Még a végén rossz hírnevem lenne...sose lehet tudni.
Mivel a kávézó, illetve kávézni vágyó vendégek száma egyenlő a nullával, ezért csak állok és várok arra, hogy leteljen végre a szinte háromnegyed napos műszakom.
Néha-néha megnézem magam a kávégép tükröződő oldalán, de aktivitásom ennyinél ki is merül. Két sármellenőrzés után nekidőlök a pultnak, s az órára bambulva figyelem azt, ahogy jár a mutató. Rettentő izgalmas dolog ez!
Úgy öt perc elteltével, szemem sarkából látom, hogy drága kolléganőm közeledik. És hát hova máshova, ha nem felém...
Kétlem, hogy nem lenne kit kiszolgálnia. Ha azért jön, hogy engem kicikizzen amiért nem c sinálok semmit, akkor máris jobb, ha megfordul, és visszamegy a bázisára.

Az ,,édesem" megszólításból merek arra gondolni, hogy hozzám beszél. Egy ásítás után - persze szám elé tartom a kezem, nem engedek neki betekintést a tökéletes fogsoromhoz -.
- Hogy én mennyire nem bírom, ha valaki ennyire csöpögősen nyálas... - gondolatban forgatom szemeim, ám a valóságban továbbra is csak a pultot támasztom, s akárcsak egy szobor, megdermedve állok. Csak a szemem mozog.
- Mindegyikből egyet? Nem lesz az úgy kicsit sok? - szemöldököm a magasba szökik, kezét pedig úriember módjára leveszem a vállamról, majd ellököm magam a pulttól, s célba veszem a polcot, ahol a csészék lógnak, majd leveszek egyet.
- Jó ideje bűnözöl már, hallod-e. - poénból mondom mindezt, ám hangomon hallatszik, hogy fél gramm sértődöttséget vittem bele. Ha tényleg ennyi jót hallott a kávéimról, akkor nyomban kérnie kellett volna, nemigaz?
- Mondj egy számot egy és tizenhét között. - egy kacér mosollyal pillantok felé, miközben életre keltem a kávémasinát. Nyílt titok, hogy amolyan meglepetést kávét akarok neki összedobni, ami annyit tesz, hogy ő mond egy számot, s ami annak megfelelő a választékban, akkor azt kapja. Ha valóban csodásnak nevezték a főzeteim, akkor elvégre teljesen mindegy mit iszik meg.
Kávéból amúgy sem lehet rosszat csinálni...

Vendég

Benji&Corina
It's late in the evening glass on the side...I've been sat with you for most of the night...

[You must be registered and logged in to see this image.]

Elpillantok a tömeg felé, na megy egy elég hisztisnek tűnő nő felé, aki nagyon azt akarja, hogy kiszolgáljam. Látom a szemében, ha fejébe tudnék olvasni, akármennyibe fogadok, hogy éppen engem szid, hogy milyen léha vagyok és hogy nem igaz, hogy nem lehet odaadni a felest, amitől majd úgy fog viselkedni, mint egy utolsó ribanc. Hát babám, bizony én ezért nem fogok odafáradni, jól látod, húzhatsz odébb máshoz, dolgom van, márpedig, ha én kávét akarok, akkor azt fogok inni.
- Ha csak ennyi lenne a bűnöm… - Nevetek, nem, közel sem olyan megjátszottan, ahogy a szituációban lehetne, elvégre nem az az elsődleges célom, hogy flörtölgessek Benjivel. Bár nem egy rossz pasi, azt azért el kell ismernem… de valamiért bosszant, hogy ilyen sznobnak mutatja magát… és érdekel.
Felpattanok a pultra, háttal az embereknek, hogy még véletlenül se gondolják azt, hogy most elérhető vagyok számukra és közben felsőm alját egy kicsit felkötöm, valahol derekam környékén… baromira meleg van itt már megint. Mintha törvényszerű lenne, hogy a szórakozó helyeken meg kell halni a melegtől. Nem kell ide ennyi ember… menjenek máshova, leheljék be azt, főleg, hogy a fele már nem is fog fogyasztani, csak telehányni a mosdót. Ez az estéknek a legrosszabb része… mikor már túl részegek az emberek. Az eleje még egész vicces… a vége már laza, de a „csúcspont”… azt utálom.
- Hmmm… legyen a hatos… de nekem jó legyen. Szomorú lenne, ha csalódnom kéne. – Ha már úgy reklámozzák a többiek… - Lehet erős… azt hiszem bőven rám fér…
Na meg egy cigi… az is rám férne… de előbb megvárom azt a csoda kávét, a kettő együtt működik csak igazán jól, még ha nem is reggel van.
A nagy koncentrálásban, ahogy a kávé készítését figyelem, először fel se fogom, hogy a hátam mögött nekem óbégatnak, egészen addig, amíg meg nem érzem, hogy valaki a hátsómat próbálja fogdosni, amiért igazán elismerésem neki, ugyanis rajta ülök éppen.
Megfordulok és megragadom a kezét.
- Még egy ilyen mozdulat és kidobatlak innen. Ha valamit akarsz, menj máshoz… - Szólalok meg, teljesen nyugodt hangon. Ismerem már a fajtájukat, tudom, hogyan kell velük bánni, pár részeg idiótával volt már dolgom… Ahogy látom ez is egy lesz a sokból… ugyanis a következő, amit megérzek, feltehetőleg valahogy felmászott a székére, amiért megint csak elismerésem, mert nem túlságosan ura önmagának, de a kezeit a derekamra helyezi és felfelé igyekszik. Na nem, ez már több a sokból… az ilyenekre tökéletes eszközöm van.
Leszedem kezeit magamról és le is pattanok a pultról, ezzel a mozdulattal pedig a mosogatóból kihúzom a csapfejet, amivel a kancsókat szoktuk tisztítani és meg is nyitom a vizet, egyesen a képébe az illetőnek.
- Azt hiszem nem ajánlatos megvárni az őröket, csúnya, erős bácsik, akik seggbe is rúgnak útközben, ha szeretném… szóval most azonnal vigyétek el innen a haverotokat, mielőtt még baj lesz… - Magyaráztam, most már kicsit több idegességgel. A vizet elzártam, a csapot visszaraktam és ismét hátat fordítottam a tömegnek, nem érdekelve, hogyan fog ez folytatódni. Remélem lesz annyi eszük, hogy elhúznak innen nagyon gyorsan… Kis barom, nem is értem, hogy mit képzelt.
- Khm… elnézést ezért, egyesek nem tudják, hol a helyük. – Mosolyodtam el, ahogy tettem egy lépést Benji felé és a készülő, vagy már elkészült kávé felé. – Még jó, hogy megtanultam már kezelni az ilyen kis majmokat…

[You must be registered and logged in to see this link.] öltözék: [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vendég

Miért is nem lep meg, mikor megjegyzést tesz a bűnözős dologra?!
Elég csak ránézni erre a csajra, és lerí róla, hogy valami bűzlik körülötte. Ezen a báron kívül…
Talán ez az egyik legnagyobb problémám vele. Gyönyörű, és vonzó lenne a kriszkrakszok, s kirívó viselkedése nélkül. Értem én, hogy szórakozóhelyen dolgozik, és nem árt beleolvadni a környezetbe, de ez a fajta kiszolgálás nekem túl sok. Itt, a nyugalmi részlegen - ahogy én szoktam hívni - is akadnak barmok, akik állandóan reklamálnak, vagy a kávé mellé adott keksz, vagy épp a ,,förtelmes” zene miatt. Ha csupán ennyi gondom lenne, én lennék a világ legboldogabb embere!
Valahol éheznek, szomjaznak az emberek, páran meg egy nyamvadt kis édesség és a hangulat miatt nyavajognak. Az ilyesmi emészthetetlen a gyomromnak. Az meg pláne, hogy valaki sportot űz panaszkodásból.
- Szeretném én tudni, hogy miket is művelsz? - tör fel belőlem a kérdés, miközben a ,,vendégem” máris a pulton.
Kekeckedik...már megint, illetve még mindig. Van, amikor engem próbál levenni a stabilan álló lábaimról, van, amikor magának akar tetszeni, van, mikor szimplán magára akarja hívni a figyelmet. - Az utóbbi gyakoribb lehet szerintem.
Zanzás nekem ez az egész, hogy mit miért művel, de szerencsére nem kell, és nem is akarom megtudni miért is viselkedik így valójában.

- Hatos, hatos, hatos… - végigpörög fejemben a kávélistán levő különlegességek...de a hatos az csak egy egyszerű Cappuccino.
Hmmm. Kolléganőm nem egyszerű eset, így a kávéja sem lehet az. Hiába mondja, hogy lehet erős, nem lesz az, maximum ütős. Igaz, hogy attól, ami épp fejemben motoszkál, attól semmi baja nem lehet még.
- Nem szeretem a lelki terrort. Ha így állsz hozzám, biztosan nem lesz jó. - vonom meg a vállam, miközben életre bírom a kávégépet. Felpillantok, és látom, ahogy egy félig ittas állapotban levő figura közlít a pult felé. Félúton megáll, kiabál.
- Azt hiszem vendéged jött. - mutatok a fazon fele, miközben belemerülök a kávékészítésbe. Ám mielőtt bármit is csinálnék, átballagok az alkoholos italok részlegére.
Beállva a bárpulthoz mutatóujjammal követve az üvegek sorát kezdem el keresgélni a nekem kellő italt.
- Nem hiszem el, hogy nem tudnak ezek rendet tartani itt a piák között! - dörmögök magamban, miközben egy üveg Baileys-t kapok le a polcról. Kelleni fog, bár nem nekem. A mai naphoz nekem valami erősebb kéne…

Visszatérek helyemre, ahol kolléganőm épp megfürdeti a vendéget? Remélem nem én látok rosszul.
Megrökönyödök egy percre, mert nem tudom hova tenni a dolgot. Még mindig az a fickó áll ott, aki nemrégiben ordítozott sakál módjára. Pontosabban már távozóra vette már a figurát.
- Hát itt meg mi történt? - tipegek Corina mellé, s a kávégéphez, leteszem a likőrt mellé, és muszáj vagyok nem a kolléganőm szemeibe nézni...különben az éppen készülő kávéja sose lesz kész, ha most fecserészni kezdek.
Tejgőzölés, majd beleöntés a csészébe - kivételesen a szokottnál nagyobbat veszek le a csészetartóról -, kávélefőzés, majd a tejhab kanállal való rávitele harmadik rétegként a csészébe. - Mondhatni rutin dolog ez nálam, napi szinten csinálok legalább húszat ebből. És még így is keveset mondtam.
A Baileys-t megragadom, lecsavarom tetejét, majd találomra beleöntök egy keveset a csészébe ,,végöntés gyanánt”.
Ha beleszól Corina, ha nem, ezt fogja kapni. Kétlem, hogy tartana attól, hogy ellenőrizni fogják alkoholügyileg, de ebben az esetben elviszem a balhét helyette. Fel-fel pillantok, mikor elkezdi mesélni mi volt ez az előbbi esemény, majd nekiállok díszíteni.
- Egyébként nem ártana helyrehozni a kupit a részlegeden. - jegyzem meg, miközben a hab tetejére szórok egy kis fahéjat, s csokiport. A csészét egy kis tányérkára teszem, mire egy szalvátát, kanalat, kettő cukrot, és egy darabka kekszet is rakok.
- Parancsolj, íme egy megbuherált hatos. Pontosabban egy hatos kevéske tizenkettessel megfűszerezve. - a pultra teszem, majd a farzsebemből előrántok egy tiszta zsebkendőt, s Corina felé nyújtom.
- Ezt pedig akkora, ha nagyon szomorú lenne a dolog… - egy komisz vigyorral vissza is teszem ,,helyére” a zsebkendőt, mielőtt Corina el tudná venni tőlem azt.
Ízleni fog neki, ebben biztos vagyok. Ha netalántán mégsem, akkor még mindig itt a csap, ahova kiöntheti az egészet.

Vendég

Benji&Corina
It's late in the evening glass on the side...I've been sat with you for most of the night...

[You must be registered and logged in to see this image.]

Felkapom egy pillanatra a szemöldököm a lelki terror szóra.
- Nem kell annyira magadra venni, kávézsenikém… Biztosan jó lesz, csak nyugalom van. – Válaszolom félig nevetve, miközben figyelem a bűvös folyamatot, amíg meg nem zavarnak ebben, ugyebár.
De hát, sose okozott gondott pár idiótát egykönnyen lerendezni, ha meg mégis gondot okozna, még mindig itt van pár csodás és erős ember, akik pont azért vannak fizetve, hogy helyre tegyék a helyre tehetetlen helyzeteket és embereket.
- Nem tudtak viselkedni… De megbírkóztam a feladattal. Egy-két részeg idióta nem fog ki rajtam… hiába hiszik, hogy az erőszakoskodásukkal majd előrébb jutnak. – Vonom meg a vállam, aztán figyelem, hogyan készül a kávém. A likőrös üvegnél egy aprócska mosoly kúszik arcomra. Na ezt már szeretem… pont nekem való kávé, mégha ez az alkohol nem is éppen a legerősebb, de kávéba nyugis pia kell, már ha lehet ilyen jelzőt használni rá. Bár már megtettem, meg amúgy is, kit érdekel, hogy lehet e?
Meg amúgy is, ittam már elég alkoholt a mai este során is. Persze azért meg kell találnunk határt nálunk is annál, hogy mikor lehet és mikor kell leállni, de ha meghívnak, akkor van, akinek azért nem lehet visszautasítani… és nem azért, mert én gondolom úgy, hanem, mert teszem azt törzsvendég, na meg nem nyomul. Ez nálam fontos szabály, ha valaki erőszakoskodik, hogy igyak vele, akkor biztosan visszautasítom, vagy kitalálok valamit, vagy őszinte vagyok, helyzettől függ. Sajnos néha, akármekkora is a szám, nem nyithatom ki, hiszen még is csak kiszolgálom az embereket és a célom az, hogy visszajöjjenek. Ez a szakma is néha színészkedés, ahogy sok másik. Csak mosolyogva bólogatsz annak a baromnak, akit legszívesebben páros lábbal rúgatnál ki a helyről, de fizet, amiből neked is fizetésed lesz… ha még mosolyogsz is, akkor talán borravalód is, ami azért annyira nem rossz, még akkor se, ha nem is igazán szorulok rá anyagilag a fizetésemre.
- Kupit? Nincs ott kupi, csak neked nem áll a kezedre.. de majd ha 6-an dolgoztok egy készletre, és annyi ember kiabál italért, hogy levegőt venni nincs időd, biztosan azzal fogsz törődni, hogy rendben vannak e az üvegek a polcon… - Nem, egyáltalán nem szemrehányóan mondom ezt, csak egyszerűen közlöm a tényt. Az esti műszak jóval pörgősebb és kaotikusabb, mint a nappali, ezt már tapasztaltam párszor. Mellesleg meg teljesen fölösleges lenne bármilyen rendet is csinálni, hiszen egyszerre tényleg sokan dolgozunk egy polcra, legyen csak két üveg összecserélve, már teljesen mindegy, mi pedig már hozzászoktunk ahhoz, hogy mit hogyan keressünk… egyszerűbb, mint fellökni a másikat, ha éppen a sor másik végébe kell visszaraknod azt a szerencsétlen üveget, csak odarakod, ahol legközelebb van hely és ennyi.
- Ejha… ez aztán a kávé… - Muszáj elismernem, jól néz ki… nem ehhez vagyok szokva, csak ritkán, amikor bejövök napközben egy kis életerőért ide. Máshova nem is járok kávézni, csak ide, na meg otthon iszom a kávét, de ott biztosan nem szöszölnék ennyit vele, reggel már frissen főzve vár a gépben, kitöltöm és iszom is. Benji mindig túlspilázza, de ezért kivételesen nem szoktam piszkálni. Ha koktélt csinálok én is mindig szórakozok azon, hogy jól nézzen ki.
A cukorral nem is törődve csak a csészét kapom fel és először csak beleszippantok. Ajh, mennyire imádom én az illatát, főleg így, hogy érzem a likőrnek is az édeskés illatát hozzá. Lehet többször kéne zargatnom ilyennel. Legtöbbször csak arra van időm ilyenkor, hogy benyomjam a gépet egy gyors espressora. Ahhoz még én is értek.
- Ennyire biztos vagy magadban? – Vágok vissza a zsepire, persze nevetve. Én is biztos lennék az ő helyében, na de akkor már le is tesztelem ha már ennyire körberajongtam és belekortyolok. Egy pillanatig eljátszom, hogy nagyon gondolkodok az ítéleten, persze tök egyértelmű, hogy baromira jó, nem véletlenül hozzá fordultam.
- Nem rossz, Kalish… határozottan nem rossz. – Persze vigyorgok hozzá, aztán még párat belekortyolok. – Megtarhatod a zsepidet nehezebb napokra… - Teszem azért hozzá pimasz mosollyal. Biztos érti, hogy mire gondolok… nyilván nem a sírásra.
- Cserébe egy koktél?

[You must be registered and logged in to see this link.] öltözék: [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.]