Las Vegas, 1994. Szeptember 1. 20 Egyetemista Addicts River Viiperi

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: barátságos, eszes, jó fej, társaságkedvelő, fáradhatatlan

◆ negatív tulajdonságok: önpusztító, lusta, makacs, pénzszóró, önfejű

◆ egyebek: hát ilyen nincs, majd minden jön szépen sorban a játékok során

Történet vagy szerepes példa

Tanulni kéne, de már annyira elegem van abból a vaskós könyvből, hogy legszívesebben apám fejéhez vágnám. Túl sok törvény van, ami engem baromira nem köt le, és kisebb gondom is nagyobb annál. Sürgősen anyag kell, vagy kikészülök idegileg… ráadásul este lesz egy buli is, amire el kellene jussak, de addig ki nem tehetem a lábam a lakásból, ameddig nem tanultam meg legalább egy szót. Vagyis anya ezt mondta, ami számomra egyenlő a nagy semmivel, hiszen nem most fogom elkezdeni a szófogadást.
Mióta bekerültem az egyetemre, eléggé megváltozott az életem. Az első fordulópont, már a legelső hétvégén megtörtént. A szaktársaimmal elmentünk inni, mondván, hogy az mekkora jó buli. Mivel volt miből, és úgy voltam vele, hogy új suli, új lehetőségek, akkor miért ne? Ez volt az első alkalom, hogy egy ivászat után részegen keveredtem haza… azután minden egyes hétvégén folytattam ezt a szokásomat. Mindemellett a poén az, hogy ugyanúgy jól teljesítettem az egyetemen. Úgy látszik, hogy számomra egy nap berúgással telik, a másik józanodással, de akkor se változik a teljesítményem. Aztán történt az újabb forduló: az első egyetemi buli. Annyira emlékszem csak, hogy egy szobában ébredtem, mellettem egy lánnyal, nem messze tőlünk egy sráccal… persze egyikünkön se volt ruha. A fejem iszonyatosan sajgott, semmire se emlékszem, csak arra, hogy rengeteget ittam, meg cigit szívtam. Talán abban volt valami, esetleg az italban, azt már nem tudom, és nem is derült ki. Az egészben viszont az volt a legfurcsább, hogy nem zavart. Felszabadultabbnak éreztem magam, nem volt az, hogy anya szabályoz, vagy éppenséggel a beteg apám társaságában kell lennem.
Tudjátok… nem volt úgymond fényes gyerekkorom. Apa katona volt, alig láttam, de mikor megszoktam a közelségét, megint el kellett mennie. Eltávolodtunk egymástól, hiszen egy idő után azt vettem észre, hogy nem érdekel, ha a közelemben van, vagy nincs. Tudom, más nem ezt mondaná, hiszen örülne, hogy az apja katona volt, és hazatért a frontról, de én nem ilyen vagyok. Engem már az sem érdekelne, ha megint visszahívnák. 16 évesen nyúltam először alkoholhoz, 17 voltam mikor cigizni kezdtem, mert megtehettem. Persze, mindezt titokban, hiszen anyu nem díjazta volna, bár ő se nagyon foglalkozik velem, mióta új pasija van. Mostanság azon vagyok, hogy vigyázzak a húgomra, segítsek az apámon, és hogy elvégezzem az iskolát. Ez csak úgy tudom elérni, hogy hétvégenként elmegyek piálni a szaktársakkal, az egyetemi bulikon szétcsapom magamat, és szórom a pénzt, mert megtehetem.
S már megint elkalandoztam, ahelyett, hogy a leckémmel foglalkoztam volna. Ha ez így megy tovább, el fogok késni a buliról, és megszívatnak a többiek, amiből köszönöm szépen nem kérek. Elég volt egyszer, többször nem akarom átélni…