Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Ez elég jó volt. Gyorsan végeztem, ráadásul ismerős kuncsaft. Negyvenes, kopaszodó úriember, akiről meg sem mondanád, hogy szabadidejében egy pink hajú, nőnek öltözött férfival, vagyis velem tölti az idejét, hogy aztán hazamenjen és lelkiismeret furdalással lefeküdjön a felesége mellé. Ezt így kell csinálni. Mindenki másra vágyik, ha neki ez kell, hát tegye meg. Itt vagyok, mindig a rendelkezésére állok, hiszen nem hálátlan, megfizeti a szolgáltatásaimat. Nem mondom, hogy bejön, egyáltalán nem az esetem, de gond sincs vele, tiszta, mindig rendesen fel van öltözve, látszik rajta, hogy otthon amúgy az van, amit a felesége akar. Itt meg az, amit ő. Velem kiélheti magát. Felkapom a ruháimat és egy vastag köteg bankjeggyel a táskámban lépek ki a lakásból, amit erre a célra tart fenn a pasi. A mi kis titkos találkozóink helyszíne. Jó ez a nap, nem kevés pénzt kaptam szinte alig munkáért, nekem ez nem megerőltető, hiszen mára nincs is több kuncsaft. Hazafelé veszem az irányt, majd amint otthon vagyok végre és belépek a liftbe, nem annak az emeletnek a gombját nyomom meg, ahol lakom, hanem a legfelső szintet. A tetőterasz. Különös a gondolkodásmódom, az egyszer biztos. Hiszen ki megy fel a tetőteraszra, ha tériszonya van? Hát én. Szeretem feszegetni a határaimat, aztán át is lépni. Néha jólesik egyedül, távol mindenkitől, a várost nézve gondolkodni vagy csak úgy lenni és kikapcsolni kicsit. Kilépek az éjszakába, pontosabban az ébredező hajnal fogad fent. Öltözékem laza, egy egyszerű tornacipő, szűk rövidnadrág és póló van rajtam, elvileg szabadnapos lettem volna, gyorsan kellett összekapnom magam. Ennek a kuncsaftnak meg nem a máz kell, hanem én. Fogalmam sincs mit szeret annyira bennem, de amíg megfizeti, addig ez nem is számít. Pink hajamba belekap a szél, nem is bánom, úgyis meleg van. Kár, hogy nem hoztam magammal piát, jólesne most valami, de így be kell érnem a cigivel. Kotorászni kezdek a táskámban, de valami elnyomja a zajt. Egy még hangosabb zaj. Először megrezzenek, bár nem vagyok félős, arra számítottam, hogy egyedül leszek itt, ahogy mindig. Mégis ki lehet az, aki rajtam kívül felfedezte ezt a helyet? Lassan lépek ki az ajtó takarásából és megpillantok egy másik alakot. Egy férfit, méghozzá nem is akármilyen férfit. Nem vagyok szívbajos, meg sem várom, amíg ő is észlel, bár ki tudja, lehet, hogy csak nem akar rólam tudomást venni. Én viszont igen, ha már itt van. - Te sem tudsz aludni vagy csak kiszellőzteted magad? – kérdezek rá. Egyből nekiszegezem a kérdést, nem szoktam mellébeszélni. Normális sem vagyok, az biztos. Ki tudja mit keres itt. Akár le is lökhet innen. Akár meg is erőszakolhat. Bár nem. Azt élvezném. Kicsit közelebb sétálok, most úgysem tűsarkú van rajtam. Ha mégsem tisztességesek a szándékai, hát van megoldás. Elfutok vagy valami ilyesmi. Szerintem még azt sem tudja eldönteni, hogy nő vagyok vagy pasi, bár első ránézésre mindenki a nőre szavaz. Néha magam sem tudom. Különben is, mindenki annak tart, aminek akar. Aztán mire észbekapok, már alig egy karnyújtásnyira vagyok a férfitől.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: TJ & Candy Kedd Júl. 08, 2014 8:14 pm
Mindenkinek van egy titka, de míg a legtöbb embernél ezek a titkok csak apróságok voltak, TJ legrejtettebb gondolata olyasvalami volt, ami most kivezette lakásának tetejére, hogy igyon és befejezzen mindent. Befejezze, mert nem lát kiutat, mert olyan szörnyűség történt vele, amit talán soha fel nem tud dolgozni, mert olyan haszontalan korcsot csinált belőle az a véletlenül gellert kapott töltény, hogy inkább elveszi saját életét, mintsem szembenézzen a mindennapokkal. Mert egyszerűen nem akart, nem tudott... Csak ült ott magányosan, egy fél literes bourbont már kiürített, s most kezdett hozzá a másodiknak. Csak nézte az ébredező város, annak egyre hangosabb káoszát, figyelte az éledező forgalmat, azt egyre nagyobb tömegekben hömpölygő emberáradatot. Csak figyelte őket, nézte azokat az átlagos arcokat az átlagos életükkel, néha nagyot sóhajtott, szájával ritkásan cuppogott. A fejében egy régi dallam csendült fel néha-néha, de már nem tudta, hogy melyik lehetett és hogy végülis honnan a rákból jutott eszébe a szám. Szemei lassacskán le-lecsukódtak, de amint előredőlt, mindig felriadt, mindig felébresztette a félelem, hogy leesik. Mert az tető szélén ült, egy magasított párkányon, ahonnan lelógatta a lábait, sarkával néha megkocogtatta a homlokzat téglával rakott falát és ivott. Egy kortyot, majd még egyet, hogy aztán egy harmadik merítés kövesse gyomrába a többit. Csak rázta a fejét a magasságon, újra nagyokat sóhajtott és egy egyszerű mozdulattal szabadult meg a már kiivott üvegtől: csak egy apró lökés, pont annyi kellene neki is, hogy szétloccsanjon az agya az aszfalton. Ez lehetett az a hang, ami felriasztotta a másikat, hiszen a vastagfalú palack millió darabra törve jelezte útjának végét, amihez erős hanghatás társult. - Kurvára semmi közöd hozzá picsa! - a kérdésre adott válaszán nem sokat gondolkodott, inkább az állatias énje felelt, reflex szerűen folytak le szájáról a szavak. Persze eléggé hallatszott rajta, hogy már volt benne légköbméter és a dülöngélés is árulkodó nyom lehetett. Mindenesetre nem ismerte fel a másikat, annak ellenére, hogy egy házban laktak és már többször is látta a színes jelenséget, most azonban annyira összemosódott benne minden, hogy egyszerűen nem tudta összerakni a képet. - De ha mindenképpen tudni akarod, akkor erőt gyűjtök! Vigyorgott egy hatalmasat, olyan szélesre nyitva a száját, hogy aprócska nyálfolyam indult meg fogai közül, amit szabad kezével törölt le, majd bourbonnel teli kezével megborította a palackot, hogy a karamell szín üdítő a gyomrába juthasson. - A kurva életbe, de mar ez a szar! Nyalta meg alsó ajkát, legalább is ő úgy gondolta, hogy csak azt nedvesíti be, helyette pedig az egész szája nyáltól lett csillogó, majd kissé előredőlt, hosszan kémlelve a sikátor mélyét. - Szerinted milyen magasan vagyunk?
Ezt a meglepetést nem gondoltam volna, hiszen általában senkivel nem futok össze itt. Ebben a mai világban senkinek nincs ideje semmire, még arra sem, hogy elvonuljon kicsit, csak rohan mindenki. Lefogadom, hogy van, aki nem is tudja, hogy van tetőterasz. Erre itt ez a pasi, bár nem éppen használható állapotban és nem is a megfelelő helyen, de ki tudja mi lesz még ebből. Nem értem mit keres a tető szélén. Elképzelésem van, tekintve, hogy az ital mennyisége is több a kelleténél, de talán mégsem, talán csak annyira részeg, hogy azt sem tudja mit csinál. A picsa megszólításra elhúzom a szám, de nem teszem szóvá, megszoktam és ez amúgy sem a legjobb alkalom, hogy ezen vitatkozzak vele. - Erőt? Mégis mihez? – szóval tartom, nyilvánvalóan nem szomjas már, éppen ezért kiszámíthatatlan. Ma csak ilyen pasik jutnak nekem? Felsóhajtok és még egy kicsit közelebb lépek. Azt hiszem ilyenkor beszéltetni kell, bár nem értek ehhez, de egy filmben láttam. Kipróbálom, kénytelen vagyok, hiszen elkapni nem tudom, egyedül nem bírom el, de valamit tennem kell. Kezdetnek azt a piát kéne elvenni tőle, de nem megyek közelebb, még várok egy kicsit. - Elég magasan. Attól függ, miért érdekel. Amúgy pontosan nem tudom, nem az eszemért szoktak szeretni – kerülöm a választ és játszom a hülyét. Ez nagyon jól megy. Mindenki ezt várja tőlem, a buta libát keresik, aki nem kérdez, nem beszél, csak csinálja, amit mondanak neki, ráadásul nem is gondolkodik. Én meg elhitetem velük, hiszen fizetnek a szolgáltatásaimért és végülis ez is az. Nem nehezebb eljátszani a hülyét, mint elhitetni a partnerrel, hogy én is nagyon élvezem, pedig általában nem. Viszont most nem is ez a lényeg. Már tudom, miért érdekli, hogy milyen magasan vagyunk. Le akar ugrani, de azt nem most fogja megtenni. Nem fogom hagyni neki. Az összes tünetet felfedezem rajta, amit egy részeg produkálhat. Jó, pár kivétel talán még van, de nem kéne többet inni és azt hiszem ezt szóvá is teszem. - Nem szeretnél megkínálni? – intek a fejemmel az üveg felé, ez pont jó alkalom lenne arra, hogy elvegyem tőle, de valamiért úgy érzem, nem fogom megkapni. Annál önzőbb és részegebb. - Elárulnád mi a fene lehet akkora probléma, ami ide hozott a tető szélére? A legtöbb dolog megoldható. Könnyen vagy nehezen, de lehet érte tenni. Ez biztosan nem jó megoldás, amit most csinálsz szépfiú. Gyere inkább velem – vetem fel, nem kerülgetem tovább a dolgot. A hülye is tudja, mire készül. Ezt viszont mellettem nem fogja megtenni.
Az első kérdésre nem felelt, mert magának is elég nehezen tudta bevallani, hogy meg akarja tenni, amire készül. Ehhez kellett az alkohol, a picsáját zsibbasztó több órás üldögélés, egy fél doboz cigaretta és a minden mindegy attitűd. Mert tényleg mindegy volt minden egyes pillanat, amit ezen a sárgolyón eltöltött. Na nem mintha kicsi TJ-kel szerette volna benépesíteni a világot, de azért még szeretett volna pár lyukat felnyársalni, néhány muffot megtömni, egy-két puncit telepumpálni és még ki tudja milyen szóvirágokat tudott volna használni a tevékenység leírására. Ez azonban most már mind mögötte van, mint a csaj, aki éppen beszélt hozzá. - Meg a melled miatt sem... - vigyorgott fel, majd meghúzta az üveget és hatalmasat sóhajtott utána, mivel az alkohol megint marni kezdte a gigáját. - De a tested bombajó! Tudtam volna vele mit kezdeni! Vigyorgott fel újra, majd magához szorította az üveget, jelezve, hogy ebből bizony senki más nem fog inni ezen az estén, mint Trey Jefferson és legyen bármennyire is szívdöglesztő a maca azzal a rózsaszín hajával, de nem engedi rácuppanni. Másra meg már feleslegesen cuppanna, hiszen az egykor volt daliás húslőcse mára megdöglött. Végérvényesen. - Ez nem, ez már kinyúvadt... - harapta be a száját annyire erősen, hogy apró csíkban vér serkent alsó ajkából, amit szabad kezével mázolt szét az arcán. Felszisszent, amikor a bourbon marni kezdte a sebet, de csak benyakalt vagy három kortynyit a karamell szín nedűből. - Már nem lehet mit tenni! Újra Candyre nézett, majd tekintete a sikátor alját kereste ismét. - Nincs se kutyám, se macskám ... senki sem sírna értem, ha leugranék. Talán még szívességet is tennék minden köcsögnek a világon! - kiáltotta el magát, kezeit széttárva ordított a városra és annak minden egyes lakójának. Vajon csak az alkohol beszélt belőle? Vagy tényleg az övé volt minden egyes gondolat? Ilyen magaslatokban nem szárnyalt az elméje, csak azt tudta, hogy van egy célja és azt el kell érnie. Aztán elcsendesedett, újra magához szorítva az üveget, babusgatva, ringatva a négyször alakú palackot, majd ismét a mélység foglalta le a figyelmét. - Dehogy megyek veled, nem tudnék veled mit kezdeni. Csak besülnék, te meg kiröhögnél, mert ismerem a fajtádat ... nagyon jól ismerem! - Candy felé fordult, szemei olyan görbén álltak, hogy nem is biztos, hogy a másikat nézte, de a szavakat neki szánta. - Szépek vagytok, gyönyörűek és bármit megkaptok a testetekkel, aztán ha már mindent kicsaltatok a fasziból, akkor továbbálltok egy újabb pénzes péniszt keresni... Így van vagy nem így van? Te is ilyen csaj vagy, nem? Ilyen csaj vagy te is, nem?
Úgy tűnt nem is figyel rám, mintha meg sem hallaná, amit mondok. De aztán csak rátapintott a lényegre. A mellem... Aha, szóval annyit ivott, hogy nem esik le neki, valójában nem vagyok nő. Jó lenne azt hinni, hogy annyira profi a sminkem, hogy emiatt hisz nőnek, de nem, ez csak a piának köszönhető... és csak egy egészen kicsit annak, hogy sokat adok a külsőmre. Ha már fizetnek értem, kapjanak is valamit cserébe. Ez üzlet, semmi más. A testemből élek, jól kell kinéznie. Amit aztán meg is erősít, fura összefüggésben. Nem nagyon értem mire gondol, de bejövök neki, ez jó pont. A részegek általában őszinték. Legalábbis állítólag, én nem iszom gyakran és akkor sem sokat. - Még kezdhetsz vele bármit, ha akarod – jegyzem meg úgy mellékesen, nem annyira fontos most ez a téma, de ha ezt akarja, hát legyen. Részegen úgysem képes semmire, a gond csak az, hogy nem lenne ellenemre. Meg az, hogy csajnak hisz. Elég kellemetlen lenne, ha az ágyban jönne rá, hogy mi van a ruhám alatt. A piából persze nem kapok, mindegy, nem is magam miatt akartam elvenni tőle az üveget, de azt hiszem az a kis maradék már nem árthat neki annyit. A kis monológjára csak a szemem forgatom. Aztán szokás szerint nem tudom magamban tartani a véleményem. - Ja és akkor az a megoldás, ha leveted magad innen és szétloccsansz a járdán? Tényleg szép terv, a gond csak az, hogy ezzel nem teszel szívességet senkinek. Az a sok köcsög mind rajtad fog röhögni. Kapd már össze magad baszd meg, az ott lefelé a gyengék útja. Te az vagy? Szerintem rohadtul nem, úgyhogy próbáld meg felemelni a valószínűleg szexi segged és idejönni – fakadok ki, az ilyet nem bírom. Ez nem állapot, bármi is történt, nem az a megoldás, ha leugrik. Az a könnyebb része a dolognak, szembenézni vele már egészen más. Az férfias. Ő meg ránézésre nem egy olyan alak, aki megfutamodna. És miért akarom megmenteni? Fogalmam sincs. Talán csak azért, mert a legtöbb emberrel ellentétben még szorult belém némi jó érzés a többi ember irányába. Nem hagyom itt, nem fogok elmenni mellette, amikor le is beszélhetem erről a hülyeségről. Hiszen ez az. Nagyon. - Miért akarsz bármit is kezdeni velem? Hidd el, tudom... sokat ittál, de majd reggel, ha akkor is akarod, kezdhetünk egymással valamit – próbálom rábeszélni, hogy jöjjön velem. Tényleg nem szexre gondoltam, de jellemző, pasi. Neki piásan is csak ez jár a fejében. - Nem vagyok olyan. Kurvára nem. Egyáltalán nem ismersz, szóval ne hasonlítgass másokhoz, ha kérhetem. Igen, az igaz, hogy pénzes faszokat keresek. Pontosabban ők keresnek engem. Kurva vagyok. Egy kibaszott kurva. A testemből élek, eladom magam, hogy legyen pénzem. Most jobb? Mert nekem nem – bukik ki belőlem egy újabb adag. Régen nem beszéltem ennyit. Bár van olyan kuncsaft, aki beszélgetni akar, de annak általában az a vége, hogy panaszkodik, én meg hallgatom. Engem meg senki nem hallgat meg. - Gyere velem. Hidd el jobb lesz, mint itt. Ne aggódj, nem akarok szexet. Már forog a gyomrom az ondó ízétől – vágok egy fintort. Közelebb lépek és kinyújtom felé a kezem. Jöhetne végre, a lakásomban biztonságban lenne.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: TJ & Candy Csüt. Júl. 10, 2014 1:14 am
Csak vigyorgott azon, hogy bármit kezdhetne a másikkal, és talán el is pirult volna, ha nem lenne már így is vörös az alkoholtól. Furcsa szokása, hogy a fejébe száll az összes vére és elvörösödik, ha a kelleténél többet iszik. És most mindenképpen többet ivott, tulajdonképpen idén már nem is nagyon kellene lerészegednie, annyi töltike volt már benne. Aztán megszeppent, szája összehúzódott, tökéletes "o" alakot vett fel, amikor hallgatta a másikat, és elég furcsán pislogott, hiszen először csak bal szemének pilláig mozogtak, majd mindkettő, hogy végül csak a jobb oldalon csukja és nyissa a szemfedőt. Megszólalni nem nagyon tudott, nem csak ezért, mert tulajdonképpen elég keveset értett abból, amit neki mondtak, hanem azért is, mert a nyelvére valahogyan csomó került. Oldani próbálta egy kis bourbonnel, de a kívánt hatást nem sikerült elérni, ízlelőszerve még inkább ellenkezett vele. - Nem érted, hogy miről beszélsz! - mutatott ujjal a lányra, majd keze azonnal aláhullott, hiszen annyira fáradt volt már, hogy nem tudta sokáig tartani a végtagot. Felszisszent, hiszen ujjai a betonon koppantak, amit egy újabb korttyal próbált enyhíteni, de a mennyei manna nem jött már az üvegből, hiszen kifogyott. Egy egyszerű mozdulattal szabadult meg a feleslegessé vált kelléktől, s pár másodperc múlva újabb csattanás volt hallható, mint pár perccel ezelőtt. Figyelte a szilánkokat, bár nem látta őket, de még kapaszkodott valamibe a párkányon, nem esett le, nem billent meg. - Nekem akkor már úgyis tökre mindegy lesz, röhögjenek rajtam... Röhögjenek mind! Kibaszottul röhögjön rajtam az egész világ! - hangja ismét erősödött, kiabált a Nap első hajnali sugaraival, majd nyalogatta a száját, mert az annyira kicserepesedett, hogy egy tetőfedő is megirigyelte volna a kiváló munkát. - Kurvára nem érdekel...! Hangja halkult, majd szinte már csak magának beszélt, magának zokogta a szavakat, melynek taknya jobb felkarján száradt a törlés után. Hangosan szipogott egyet, majd újra a másik felé fordult, és bár hallotta a szavakat, ismét csak részek ragadtak meg az elméjében. - Nekem nincs pénzem... Nem tudnám megfizedni a lyukad! - előbb még pityergett, mint egy hisztis picsa, most már vigyorgott és dölöngélt, adta újra az előző formáját. - Pedig szeretem a szép magas puncikat, olyan hosszú lábuk van, mint egy istennőnek! Akkor te is istennő vagy? Mosolya megint csak szélesedett, majd meglátta maga mellett a kinyújtott kezet, amit elkapott és megpróbálta maga mellé rántani Candyt, bár kétséges volt az akció sikeressége. Mégiscsak részeg volt, nem tudott magáról, de ha valamilyen módon mégiscsak sikerült maga mellé húzni a másikat, talán még a gerincre vágás is sikerült, hogy átkarolhassa a derekát, akkor mélyen a lány szemébe nézett, a lehető legkomolyabb arcát mutatva neki. - Én még sosem kóstoltam gecit ... még a magamét sem, úgyhogy fogalmam de sincsen, hogy miről beszélsz. - bólintott egyet, majd ujjai ama bizonyos póló alá kúsztak, tapintva Candy derekának vonalát ... persze, ha minden az elképzelései szerint történt. - Gondolom sokan mondták már, de akkor is kurvára gyönyörű vagy... És most megcsókollak! Szája már csücsörödött és hajolt egyre közelebb, de az ajkak találkozója elmaradt, hiszen a túl sok alkohol végre megtette a hatását és agya végleg felmondta a szolgálatot ... legalábbis az éber állapotot. Már azt sem érezte, hogy a homloka csattanhatott Candy száján, persze csak abban az esetben, ha a másik ennek nem állt ellen.
Kicsi van már abban az üvegben, legalábbis innen úgy látom. Viszont mindenképpen több, mint ami a pasinak kéne. Neki csak egy ágyra van szüksége, semmi másra. Őszintén nem irigylem a holnap miatt, kellemetlen lesz az ébredés. Fogalmam sincs mennyit ivott még ezen kívül, de egy üveg is kellően sok. Csoda, hogy nem kapott még alkoholmérgezést. Nem mintha tudnám, hogy mik a tünetei. Lehet, hogy pont ezek, amiket produkál. Felvonom a szemöldököm a kijelentésére. Méghogy nem értem. - Én értem, elhiheted. Te vagy az, aki nem érti miről beszélek, de nem is csodálom – intek a fejemmel az üveg felé. Lassan ki is ürül, ahogy gondoltam és reméltem is, hiszen nincs több, nem ihat többet és nagyon nem is kéne. Az üveget viszont ledobja, leejti, mindegy hogyan nevezzük, de valahol lent ér földet a mélyben. - Most ez mire volt jó? És ha valakinek a fejére esik? Már mindjárt feljön a nap, ilyenkor már elég sokan mászkálnak odalent. Te sem ugorhatsz le. Ha unod az életed, hát az a te dolgod, de ne másnak a nyakába vesd magad. Várd meg a ma estét – javaslom, bár nem éppen jó megoldás, arra pont megfelelő, hogy kialudja magát és remélhetőleg estére ez már csak egy gondolat marad, amit most tervez. A hangulatváltozásai kezdenek ijesztőek lenni, nem gyakran látok férfit sírni, főleg nem úgy, hogy vigyorgás és hisztérikus nevetés váltja. Felsóhajtok. Tennem kell valamit. Fogalmam sincs mit, csak egyet tudok. Innen el kell vinnem valahogy, mielőtt kár tesz magában, ráadásul a szemem láttára. - Nem mondtam, hogy fizetned kell. Csak annyit mondtam, hogy másoknak is vannak problémái. Mi lenne, ha mindenki így akarná megoldani? – elmélkedek, inkább csak magamnak, a férfi most nem képes normális beszélgetésre. Jó, ha egyáltalán eljutnak hozzá a szavaim. Gyermeki őszinteséggel feltett kérdésére felnevetek. - Igen, az vagyok. Egy istennő, aki most azt parancsolja, hogy gyere vele – ekkor nyújtom ki a kezem, de amit tesz, arra nem számítok. Eszembe jutott, hogy esetleg nem fogja meg, hogy elküld a fenébe, de az, hogy leránt magához, meg sem fordult a fejemben. Pedig ezt teszi, én meg meglepettségemben elvesztem az egyensúlyom és lehuppanok mellé. - Nem maradtál ki semmiből. Néha egész tűrhető az íze, de amúgy nem a kedvencem – nem tiltakozok, nem teszem szóvá, inkább csak mozdulatlan maradok, tériszonyom van, nem is kicsit. A szám kiszárad, a tekintetem le sem veszem a férfiről, nem merek oldalra pillantani, mert akkor leszédülnék. - Ez most mire volt jó? – kérdezek rá mégis, a hangom már nem annyira meggyőző, remeg az idegességtől. Kapaszkodót keresek, de nem találok. Ekkor kúszik a keze a pólóm alá és kíváncsian tapogatni kezd. - Sokan mondták, de tőled különösen jól esik – a csók gondolatától viszont megijedek, nem magam miatt, hanem miatta. Ha túléljük ezt az éjszakát, reggel majd én leszek a hibás, a hülye kurva, amiért nem szóltam, nem figyelmeztettem. Hiszen tuti, hogy nem meleg. Egyfolytában csak a nőkről és a lyukakról beszél, ami alatt valószínűleg nem az én fenekem érti. Ennek ellenére nem tiltakozok, nem tudok, nem akarok, de a mozdulat félbemarad, ajkai helyett a homloka csattan rajtam és felszisszenek a fájdalomtól. - Bassza meg, ez fájt. Hallod? Mozdulj meg és menjünk innen – morgok egy sort. Panaszosan nyögök fel, de nem mozdul. Piszkálom kicsit, akkor sem. Ez most alszik vagy itt dobta el a kanalat rajtam? Akkor sikítok. Hangosan. Magam sem értem, hogyan sikerül leszedi magamról úgy, hogy egyikünk se a mélyben kössön ki, de hamarosan mellettem van és nem rajtam. Itt kezdődik a következő kör. A cél a lakásom, pontosabban a háló, de én már az előszobával is megelégszem. Próbálom felszedni a földről, de egyszerűen lehetetlennek tűnik a feladat. Mégis, ha csak nem tér magához, a karját átvetem a vállamon és szinte húzom magammal, el a liftig, majd megnyomom a megfelelő gombot és már csak a kulcsot kell a zárba tennem.
Nem már egyáltalán nem hallotta és nem azért, mert beadta a kulcsot. Sosem bírta jól az alkoholt, kész csoda, hogy most képes volt összefüggő mondatokban beszélni ennyi bourbon után, de valahogy mégiscsak sikerült neki. Nem vette észre, hogy mekkorát csattant a homloka a másikon, nem tudott semmiről sem, ami a környezetében történt. Arra sem túlzottan ébredt fel, amikor Candy végül lelökte magáról, talán csak egy apró morgást hallatott magából, olyan reflex szerű képződmény agyának egy még félig éber részéből. Fejében nem pattogtak gondolatok, testének egyet izma sem mozdult, egyedül az alapvető funkciók tartották életben, tehát vett levegőt és dobogott a szíve. Ha rajta múlott volna, akkor tüdeje már nem mozogna fel és alá, vére pedig nem zubogott volna keresztül az érrendszerén. Ezeket azonban nem tudta kikapcsolni, így el kellett szenvednie, hogy a másik felállítja - nem úgy - és elkezdi vonszolni. - Csó... csó... cszsókojj meg! - egy pillanatra elérte az éberség állapota, de nem túl sokáig és akkor is csak az előbb hallott lemez egy apró barázdáját játszotta le a fejében lévő fonográf. A tű azonban gyorsan félresiklott és újra az eszméletvesztés jótékony sötétségébe burkolózott az agya, kicsit talán még jobban terhelve Candy vállát a súlyával. Most nem panaszkodott, hogy a liftben kell utaznia, hiszen nem is tudott róla. Pedig, ha a másik elmondta volna neki ... na jó, akkor sem érdekelte volna, szóval ... ha éber lett volna, akkor semmiképpen nem szállt volna abba a fémdobozba, abba az utazó koporsóba, abba a lélekvesztőbe, amitől legrémesebb klausztrofób félelmei jutnak napvilágra. Most azonban semmiről sem tudott, ami körülötte folyik, csak azt tudta, hogy ... semmit nem tudott. Talán akkor, amikor Candy a zárba tette a kulcsot, akkor eszmélt újra, akkor nyitotta ki a szemeit és nyomott egy hatalmas cuppanósat a másik arcára, majd vigyorgott, mint a tejbe tök. - Kinyallak! Ennyi volt az ő újabb adaléka a beszélgetésükhöz, majd ismét feketeség öntötte el az agyát, s kissé össze is rogyott, aminek az lenne a következménye, hogy fejjel előre ismerkedett volna meg a másik ajtajának keretével, annak iszonyúan kemény sarkával. Persze csak akkor, ha Candy nem vigyázott rá eléggé.
Ez is megvan. Kilépünk a liftből, pontosabban én kilépek, a fickót meg húzom magammal és már csak a kulccsal kell betalálnom a helyére. Azt hittem jól bírom a strapát. Van, amikor több kuncsaftot is ki kell szolgálnom egy este, nem mondom, hogy nem fáradok el, de bírom. Viszont egy pasit, aki ájultra itta magát, elég nehéz lerángati a tetőről, egészen a lakásomig. Néha felnyögök a súlytól, sajnos csak attól. Az élvezettől sokkal kellemesebb ehhez hasonló hangokat kiadni. Milyen kiszolgáltatott tud lenni az ember, ha részegre issza magát. Ha nem én találtam volna rá, hanem bárki más, akár ki is használhatná a helyzetet. Én nem fogom. Ekkor tér magához a ma esti társam, hiszen az már biztos, hogy ezt az éjszakát nálam tölti. A fáradt nyögés mellett egy meglepett nyögésre is futja, amikor kapok egy cuppanós puszit. - Hajrá, megteheted – válaszolok röviden, pedig majdnem felnevetek. Éppen kinyalhat... csak nem pont úgy, ahogy ő azt gondolta. Ennél jobban nem is bonyolódunk bele a beszélgetésbe, megint az alkohol győz, ismét a sötétségbe taszítja, ahol minden mindegy. Olyan hirtelen csap le rá, hogy majdnem összeesik és az utolsó pillanatban lépek közbe, megszakítva a folyamatot, így nem csattan a feje az ajtófélfán. Még csak az kellett volna... Megkönnyebbülten sóhajtok fel, pedig különösebb okom nincs rá. Fogalmam sincs mióta húzom magammal, de még mindig csak az ajtóban vagyunk, nem az ágyban. De jó is lenne az ágyban vele... Mondjuk főleg akkor, ha meg is mozdulna, nem csak feküdne, de arra valószínűleg nem fog sor kerülni. Nem várom a pillanatot, amikor rendesen magához tér és rájön, hogy nem vagyok nő. Valahogy sejtem a reakciót és tényleg nem vágyok rá. Közben az ajtón belülre kerülünk, be is zárom mögöttünk, nem akarom sem azt, hogy elszökjön, bár ez most nem fenyeget, sem kellemetlen vendégeket. Már csak a folyosón kell megtenni pár lépést a nappali és a háló között és végre... megérkezünk. Az egész lakás, így a háló is tükrözi az ízlésem. Olyan, mint én, sok a rózsaszín, de azért nem túl színes. A szoba közepén egy hatalmas ágy, jó magas, tele párnákkal és egy puha takaróval. A ruhákat nem tartom itt, azoknak külön szobájuk van. Direkt hívom így, hiszen az a hely akkora, mint másnak a szobája. Fél kézzel félresöpröm a párnák egy részét, hogy a férfi végre ott legyen, ahol lennie kell. Az ágyban. Vízszintben. Azért teszek a feje alá párnát, meg leveszem a cipőjét. Én esküszöm, hogy csak ennyit akartam. A gondolat viszont nem hagyott nyugodni. Csak még pár ruhát leveszek róla... Attól nem lesz senkinek baja, nem? Elvégre nem kényelmes így aludni. Ezért követi a felsőt a nadrág is. Kissé megremeg gyakorlott kezem, amikor az övvel babrálok. Felpillantok rá, mint aki tudja, hogy tilosban jár, de nyoma sincs annak, hogy a férfi ébren lenne. Leveszem róla a nadrágot is, szemmel felmérem a helyzetet, aztán betakarom. Megállok itt, én nem vagyok olyan... Én csak a cipőm veszem le és bebújok mellé. Az nem tilos, nem? Csak odabújok egy kicsit. Egy egészen kicsit, de ennyi, semmi mást nem csinálok vele.
Érezte, hogy valami megváltozott. Valami pihepuha és kellemes érzés vette körül, valami olyan nyugalom, ami már régen nem volt a sajátja. Érezte a változást, de nem igazán tudta besorolni sehová sem az élményt, de ez nem is volt meglepő, hiszen elméje még mindig a sötétben tapogatózott. Az sem okozott nagyobb bonyodalmat, hogy egyre kevesebb ruha volt rajta. Érezte a bőrét nyaldosó hideg levegőt, majd szinte sokkolta a testére terített lepedő hűvössége, de akkor valami forróság öntötte el: Candy testének közelsége. Kiszáradt a szája, megnyalta automatikusan, majd valahogyan erőt vett magán az elme és megmozdította az egyik kezét, hogy közelebb húzza a másikat, annak forró testét. Azonban ez nem volt elég a férfi tudatalattijának, hiszen egy másodpercre megébresztette a felsőbb gondolatokat, és oldalára fektette, hogy szembe kerüljön Candyvel. Ekkor lendült a másik keze is, teljesen magához szorítva a lány alakját.
-*-
Ismeretlen helyen ébredt, legalábbis nem tudta beazonosítani a szobát, amit a pislogások közepette látott. A fejét most legszívesebben levágta volna, hiszen elég volt egy apró mozdulatot tennie, agya máris felsikoltott a kegyetlen bánásmód ellen, elméje olyan hangerővel üvöltötte a tiltó parancsot, hogy szinte beszakadt a dobhártyája. Azonban valamit mégis tennie kellett, hiszen olyan helyen volt, amit nem ismer és olyan rózsaszín hajszerkezet cirógatta a tokáját, amit még sosem látott. És tulajdonképpen miért is ölelge a csajt? Megszólalt volna, de annyira száraznak érezte a torkát, mintha szögesdróttal csavarták volna körbe a gégéjét és pár rózsakoszorút is odaerősítettek volna a nyelőcsövéhez. Persze egyik kínzóeszköz sem volt kéznél ... toroknál, így nyelt egy nagyot, pislogott még párat és halkan, nagyon halkan szólalt meg. - Te kicsoda vagy? Lassan beszélt, nagyon lassan, hiszen saját szavai is fájtak neki és bármennyire zsibbadt minden egyes izma, mégsem mert mozdulni, hiszen azzal azt veszélyeztetné, hogy a feje is kibillen az éppen aktuális nyugalmi állapotból. És azt egyáltalán nem szeretné, hiszen ki akarna egy nukleáris robbanást minden másodpercben a koponyája alá? - És hol a tökömben vagyok? - szavai újra olyan nem létező sebeket szakítottak fel az agyában, amiket egyszerűen egyetlen halandónak sem lenne szabad átélnie, hiszen ... mégis mit a faszt gondolt, hogy annyit vedel?
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: TJ & Candy Vas. Júl. 13, 2014 12:12 am
Egészen jó ez a helyzet így. Kicsit úgy érzem, ki is használom, de mindent meg tudok magyarázni. Nem akartam, hogy ruhában aludjon... és nem akarom, hogy fázzon, csak azért bújok oda. Szinte megdermedek, amikor megmozdul, de nem ébred fel, öntudatlanul fordul felém, a tudatalattija arra ösztönzi, hogy átöleljen. Apró mosoly kúszik az arcomra, bár semmi okom rá. Ez csak egy ösztönös mozdulat. Mégis jól esik, annyira, hogy el sem tudok aludni, fogalmam sincs meddig figyelem a mellettem alvó férfit és mikor térek át az álmok világába. Reggel, legalábbis gondolom, hogy reggel van, hiszen a kis mozgolódásra fáradtan nyitom ki egy pillanatra a szemem, egyből arra késztet az éles fény, hogy be is csukjam. Hallom a kérdést, de nincs erőm megszólalni, egy nyögésre futja. Valahol az álom és az ébrenlét között lebegek, de már így is elmémbe kúszik a gondolat, hogy most eljött az igazság pillanata, most megtudja mi a helyzet és mindjárt lelép. Pedig én nem akarom. Nem értem miért, de nem. Régóta nem aludtam ilyen jót, akkor sem, ha elég kevés volt. Lassan felemelem a fejem, megtámaszkodok a könyökömön és szemügyre veszem a férfit. Reggel, másnaposan is szívdöglesztő. Megszólalok, hiszen mondanom kell valamit. - Jó reggelt – ennyire futja elsőre, aztán rámosolygok, de hiába, nem húzhatom az időt. - Candy vagyok, tegnap találkoztunk, fent a tetőn. Nem rémlik semmi? – nem adok túl sok információt, szerintem még nincs olyan állapotban, hogy mindent rázúdítsak. - Hülyeséget akartál csinálni, meg kicsit sokat ittál, én meg nem akartalak otthagyni – folytatom tovább, ha nem reagál. Ha igen, akkor is. Hátha ettől beugrik neki pár dolog a tegnapról. - A lakásomban vagyunk, itt aludtál. Elárulod, hogy mi volt ez az egész? Nem volt olyan egyszerű elcipelni idáig, szóval legalább ennyit árulj el... ja és ne mozdulj, mindjárt jövök – eltűnök a konyhában, kávé és pirítós, semmi extra. Úgy tippelem mást nem fog befogadni a gyomra, sőt talán a tea jobb választás lett volna, de a kávé segít felébredni. Bár felőlem addig fekszik az ágyamban, amíg akar. A legjobb, ha sokáig. A megpakolt tálcával térek vissza a hálóba.
Vannak pillanatok egy ember életében, amikor reménykedik az időutazásban. Bár valamilyen szinten résztvevője volt a tudámányos fantasztikumnak, hiszen az utolsó emléke az volt, hogy önfeledten iszogat a ház tetején, most pedig egy habos és babos hálószobában ébred egy nővel. Illetve, azt tulajdonképpen nem tudta volna megmondani, hogy mivel, hiszen a másik hangja egy kicsit mélyebb volt, mint egy átlagos nőnek és olyan erős arcéle volt, mint az endékás súlyemelőnőknek. Mindenképpen furcsa teremtmény volt, de azt nem mondhatta volna, hogy felismerte. Valami mintha derengett volna, de a filmszakadás eléggé kifeketített mindent az éjszakából, szóval nem emlékezett semmire. És a következő napot is szívesen megúszta volna, hiszen bármennyire is jól érezte magát tegnap, mármint lehet, hogy jól érezte magát, már nem tudta, de az ébredés és a másnap sok volt neki. Túl sok és fáradt elméje ismételten csak az időutazást kérlelte valami felsőbb hatalomtól. Csettint egyet és máris holnap lesz, a fejfájása már régen a múlté, nem akar folyamatosan rókázni és a szemét sem zavarja a napsütés. - Nem, egyéltalán nem rémlik semmi... - hangja nyúzott volt és fáradt, és inkább csak nyöszörgött, mintsem értelmes mondatot préselt ki magából. Ám azonban annyi biztos volt, hogy minél inkább éberebb lett, annál jobban kezdett emlékezni. No nem arra, amikor majdnem alkoholmérgezést kapott, hanem arra, ami előtte történt. Amit az orvosnál hallott... - Pedig jobb lett volna, ha otthagysz. Ennél a fejfájásnál az is jobb lett volna... - próbált volna felülni, de egyszerűen nem ment neki, mert amint megmozdította a fejét, azonnal visszazuhant az ágyra. A rózsaszín párnák közé. Jaj, anyám! A csajnak nem kellett mondania, hogy nem mozduljon, magától is rájött, hogy nem kellene semmi meggondolatlant tennie. Csak feküdt az ágyon és hallgatta a kommentet, majd figyelte, amint a másik elviharzik és egy bögrével, meg némi piritóssal tér vissza. Nem volt sok kedve enni, hiszen a gyomra még mindig émelygett, a kávéhoz pedig meg kellene mozdulnia, amit most inkább mellőzött. - Most nem kérek semmit. - jelentette ki, majd kitakarta magát, mert kezdett melege lenni a paplan alatt. Legnagyobb meglepetésére egy szál alsónadrágban mutatkozott a másik előtt, ami kicsit izgalmas távlatokat nyitott a beszélgetés további menetét illetően. - Történt valami tegnap este, hogy így kivetkőztem magamból? Candy talán közelebb jött hozzá, talán volt egy kicsiny éjjeli szekrényke az ágy mellett, ahová lepakolta a kávét és a piritóst, talán elég közel került TJ-hez, hogy a férfi jól megnézhesse magának az állítólagos megmentőjét. Szemei nehezen szokták meg a fényt és a papagáj kinézet sem segített ezen sokat, de minél jobban figyelte a másikat, annál inkább formálódott meg egy gondolat a fejében, amitől újra hányingere támadt. - Ugye... - mosolygott fel kicsit bizonytalanul és zavartan. - Ugye nem te vagy a travi a harmadikról? - meredt egészen hosszan Candyre, majd próbált újra felülni, ami most sikerült is neki, bár a fejében a világ összes bánata egy pontba sűrűsödött és olyan fájdalmat okoztak, hogy szinte sírni tudott volna. Bár akkor biztosan sírni fog, ha kiderül, hogy egy buzival töltötte az éjszakát egy szál alsóban.
Egészen jól alakulnak a dolgok, bár én még tudtam volna aludni, a vendégem legalább magához tért. Ahogy kinézett tegnap, azt hittem ronda vége lesz, de szerencsére nem. Kicsit azért várhatott volna még, de nem vagyok telhetetlen. Öleltem volna még, de sóhajtva húzódok el, hogy felmérjem a helyzetet, aztán cselekedjek. Nem csodálom, hogy neki nem ez a legkellemesebb reggele. Ennyi alkoholmennyiség után az is csoda, hogy egyáltalán képes megszólalni és nem csak nyögéseket hallatni. - Nem tudom mi vitt erre rá, de kicsit durva volt, amit tegnap műveltél. Hidd el, ha otthagylak, akkor most nem egy ágyban, legfeljebb egy zsákban feküdnél, több darabban – szemléltetem a helyzetet. Ha onnan lezuhant volna, egy ép csontja sem maradt volna... persze valójában ez lényegtelen, mert túl sem élte volna. Nem várok köszönetet, csak azért reméltem, hogy reggelre másképp látja a helyzetet és örülni fog, amiért nem hagytam, hogy megtegye, amire készült. Nem tudom mi váltotta ezt ki, de nem aludta ki a problémáját. Ebből következően nem csak valami apróság, szerelmi bánat vagy ilyesmi lehet. Valami durvább, amit lehet, hogy meg sem fogok tudni. Elvégre semmi közöm hozzá. - Ugyanmár, ne nyafogj, mint egy kislány... ez csak egy fejfájás, nem mondom, hogy kellemes, de el fog múlni – vágom rá a kijelentésére, mielőtt eltűnnék, hogy reggelivel térjek vissza. Persze értem én, még korán van ehhez, így aztán leteszek mindent az éjjeliszekrényre, hátha meggondolja magát. Kicsit zavarba jövök a kérdésre, ami egyáltalán nem jellemző rám. Úgy érzem magam, mint egy gyerek, akit csínytevésen értek. Végülis olyasmit tettem, kis csíny volt, semmi több. Megálltam az alsónál, pedig megtehettem volna, hogy azt is leveszem. Még mindig kevésbé lett volna durva, mint lezuhanni a tetőről. - Nyugi, nem történt semmi... Túl részeg voltál, szóval semmi értelme nem lett volna. Szeretek nyomot hagyni az emberekben, na meg... bizonyos alkoholmennyiség után úgysem működik a műszer – kuncogok, bár nem vicces a helyzet, ez a része valójában az. Aranyos, hogy azt hiszi, történt bármi is köztük több üveg pia után. Bárcsak történt volna... de ez más kérdés. Azt viszont sejtem, mi lesz a következő kérdése, hiszen néz, nagyon néz és talán kezd neki összeállni a kép. Tegnap még nőnek nézett, ma viszont... Felteszi a kérdést, de nem éppen úgy fogalmazza meg, mint ahogy vártam. Elhúzom a szám. - Mondhatjuk így is, bár a travi megnevezést nem szeretem. Én nőnek tartom magam – vonom meg a vállam, nem vagyok sértődős, szóval túl is teszem magam a dolgon és csak remélem, hogy nem fog felpattanni és elrohanni. Nem mintha túlzottan ugrálhatna így, de ki tudja mire képes, ha rájön, kivel töltötte az éjszakát. - És most? – adom meg a kezdőlökést, hogy mondjon valamit, tudni akarom mire gondol. - Nem történt semmi, csak beájultál, én meg lehoztalak ide, bár talán más nem tette volna meg, nem tudom... szerintem ebből a szempontból mindegy, hogy nővel, férfivel vagy travival töltötted az éjszakát, nem? – ezt soha nem értettem, miért nem lehet valakivel csak úgy aludni. Miért kell mindjárt valami hátsó szándékot keresni. - Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de nem akarod elmondani, mi volt ez? Néha, ha az ember kibeszéli, máris sokkal jobb és nem is tűnik már olyan nagynak az a probléma. Próbáld meg szerintem – leülök az ágy szélére és rámosolygok, hátha megnyílik nekem. Magam sem értem miért akarom a nyakamba venni a gondját, egyszerűen csak így érzem helyesnek.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: TJ & Candy Kedd Júl. 22, 2014 7:00 am
Egy apró pillanatra megnyugodott, hogy mégsem buzult meg, hiszen nem állt fel szerszáma ennek az izének. Bár valóban rengeteget ivott és valószínűleg amiatt nem történt semmi, de jobb volt a tudat, hogy nem lett senki köcsöge. A börtönévek alatt is sikerült elkerülnie minden efféle közeledést és inkább csak cellájának sötétjében matyizott néha-néha, aki pedig megpróbált közeledni a hátsójához, az bizony megjárta. Őket a betegszobára utalta, neki pedig a magánzárka jutott. És a hírnév, hogy vele nem lehet seggbekukizni. Így talált rá Drake is, amikor kijött a börtönből... No nem az ánuszi absztinencia miatt, hanem a kegyetlen viselkedése végett, de ez egy teljesen más sztori és egyáltalán nem tartozik ide. - Akkor egyedül vagy ezzel a véleményeddel. - jelentette ki kételkedve, majd fogadta az újabb kérdést, amire egyelőre nem tudott válaszolni, hiszen Candy szájából újabb szavak bújtak elő, kicsit talán még jobban feszegetve az idegrendszerét és másnaposságát. S ha valóban az történt, amit a másik mondott, akkor bizony hálásnak kellene lennie neki. Hálásnak az életéért, de vajon tényleg úgy történt minden, mint ahogyan ő mondta? Tényleg megmentette az életét? - Nem vagy senkim, szóval nincs közöd hozzám! - fakadt ki egy pillanatra, majd amikor Candy leült, úgy ugrott fel, mintha egy leprással osztozott volna egy ágyon. A mozdulatot azonban nem tudta irányítani, hiszen még túlságosan is benne volt a tegnap esti légköbméter okozta fájdalom, így az első adandó alkalommal elvesztette az egyensúlyát és amint tudott, elzakózott pontosan az ágy előtt. Bármennyire próbált kíméletesen a földre zuhanni, a geci gravitáció erősebbnek bizonyult nála és sikerült úgy bevágnia a fejét, hogy egy apró része ismét az eszméletvesztés felé vette az irányt, újra arra gondolt a tudatalattija, hogy megint Candy gondoskodó kezeire bízza magát. Azonban az ájulás elmaradt, csak feküdt ott, néhány igen ízes szitokszót hallatva magából, miközben fejét vakargatta és nyöszörgött is egyben. Azonban annyira megtetszett neki újra a vízszintes póz, hogy nem mozdult onnan és a plafon festését kezdte fürkészni. Így aztán egyre kínosabbnak érezte a helyzetet, ezért körbenézett és kereste Candyt, hogy ebben a pillanatban mit csinálhat vele. Talán újra megmenti?
Nem tért még teljesen magához, ebben biztos vagyok. Egyrészt látom, másrészt láttam tegnap este is... Nagyon edzésben kéne lennie ahhoz, hogy úgy induljon a reggel, mintha semmi nem történt volna tegnap. Szinte már nekem is fáj, ahogy belegondolok, mit érezhet, de ő kereste magának... Mindenesetre nem siettetem, nem erőszakolok rá semmit, egyszerűen csak érdekel, miért tette, amit majdnem megtett. Végülis magához tért, szóval akár ki is rakhatnám, de az nem én lennék. Nem várok hálát, nem várok semmit, de azért emberszámba vehetne. Mondjuk nem lenne rossz, ha nem ordítana le. - Na oké, állj le. Lehet, hogy nem vagyok senkid, viszont ezt normálisabban is lehet közölni. Különben is van jobb dolgom, mint a nyafogásod hallgatni, csak kedves akartam lenni és segíteni. Tényleg be szokott jönni, ha elmeséled, máris jobb lesz. Szóval még meggondolhatod magad – vetem fel az ötletet, talán csak túl korán van, túl nehéz lenne fejfájással beszélgetni, de ha akarja, én meghallgatom máskor is. Még ha kihasználtam volna a helyzetet megérteném a hangnemet és a felháborodását, de én aztán tényleg semmit nem tettem. Jó, levetkőztettem. Az akkora bűn? Nem hinném. Lehuppanok mellé az ágyra, nincs kedvem ácsorogni, nem tudok mit kezdeni magammal, de ahogy a fenekem ágyat ér, ő máris felpattan. Persze kevesebb ereje van, mint amennyi ehhez a mozdulathoz kell, kissé túlméretezte a dolgot, így aztán amint felugrik, már huppan is a földön, feje koppan a padlón, én meg egyből ugrani készülök utána, h segítsek, de amikor meglátom, hogy a plafon felé pislog, visszateszem a fenekem az ágyra. Onnan pillantok le rá, kissé előredőlve, hogy a látószögébe kerüljek, hiszen látom, hogy keres a pillantásával. Persze nem fogom otthagyni a földön, ha nem tudja összeszedni magát, de előbb lássuk, mire megy. - Nem vagyok különböző a többi embertől, nem vagyok fertőző... egyszerűen csak más vagyok. Ezt pont neked, egy felnőtt férfinak kell magyaráznom? Igazán szokatlan módon mutatod ki a hálád... amit persze nem várok el, csak egy kis emberséget – nem akartam kioktatni, ő erőszakolta ki magának. Ha már így alakult, nem tartom magamban a véleményem. - Két választásod van. Vagy összekapod magad, felkelsz onnan és mehetsz haza, vagy maradhatsz is, ha képes vagy ember módjára beszélgetni. Ebben az esetben még segítek is összekaparni magad, az ágy nyilván kényelmesebb volt – lemászok mellé, letérdelek a földre. - Különben is, hányat mutatok? Elég rendesen bevágtad a fejed. Kellett neked ugrálni – felemelem elé három ujjam és remélem, hogy tényleg egyben van. Még csak az kéne, hogy tényleg ápolásra szoruljon és ittragadjon nálam. Persze semmi kifogásom ellene, ha nem morog állandóan. Kicsit jobban fölé hajolok, kíváncsi vagyok, innen hova menekü. Már ha tud. - Az, hogy egy szobában vagy velem, még nem jelenti azt, hogy buzi leszel. Azért édes, hogy félsz tőlem – mosolyodok el. Hiszen mi másért sietett volna annyira, hogy végül a padlómon kössön ki. Nyilván fél tőlem.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: TJ & Candy Szer. Júl. 23, 2014 9:56 pm
Nem így kellett volna az egésznek történnie... Egy másik világban valószínűleg nem esett volna össze, nem terült volna el Candy padlóján és nem hallgatta volna a másik kioktatását. Mert annak vette, amit a másik mondott és most bemufurckodott, nem válaszolt neki. Csak feküdt a hátán, néha cuppogott egyet-kettőt és nagyon látványosan nem csinált semmit. Még akkor sem mozdult, amikor a travi fölé hajolt és az ujjait mutogatta. - Három... Három ujj. - válaszolt neki mégis, majd pillantott a másikra, s ha lehet, még alaposabban megfigyelte magának a vonásait. Egy pillanatra lecsukta a szemét, vett egy mély levegőt és akkor beugrott neki, egy másodpercre újra a tetőn volt, újra látta maga előtt a felkelő nap sugaraitól megvilágított arcot, hogy akkor mennyire gyönyörűnek tartotta a másikat, hogy abban a szent pillanatban ... Jézus, Mária és Szent József! - Meg akartalak csókolni? - fintorodott el egy pillanatra, majd elfordította a fejét, hiszen valami megindult a gyomrából, de mivel az rettentően üres volt, a rókareptetés is elmaradt. Még szerencse, hogy nem ivott a kávéból, mert akkor most újra látta volna valamilyen gusztusosabb formában. - Nem félek tőled, nem félek semmitől! - jelentette ki határozottan, majd hirtelen felült, amit nem kellett volna, mivel újra elszédült. Most azonban jobban kezelte a helyzetet, kezével kapálózott egyet, hogy valami biztos pontot találjon, amiben megkapaszkodhatott, így a véletlennek köszönhetően Candy testére esett a választása. Mármint benne kapaszokodott meg. Mármint a másik oldalát sikerült elcsípnie, aztán magához húznia. Ebben a pillanatban egy újabb kép kúszott az elméjébe, amit a másik illata és közelsége váltott ki, s egy szó töltötte meg egész valóját... Csak remélni tudta, hogy a másik megtartja, mert megint ájulhatnékja támadt, de azért minden elgyengült mivolta ellenére nem menekült az eszméletvesztésbe. - Ugye az csak valami rémálom és nem történt meg az, hogy azt mondtam, kinyallak? Mélyeket szippantott a másik illatából, figyelte annak keményen metszett, mégis kissé nőies vonásait, és csak egy hatalmasat tudott nyelni, mert a szerencséjének tartotta, hogy impotens volt. Ebben a pillanatban örült neki, hogy katonája nem szalutált a másiknak, mert bármennyire is tudta, hogy Candy egy férfi, egy hímtaggal rendelkező és női ruhát hordó transzfesztita ... veszettül jól ki tudott nézni ilyen közelről. - Bocs... - engedte el őt, majd fordult meg és hátát az ágynak támasztotta. - Tudod, elég személyes a dolog, és még magam sem tudom, hogyan kezeljem az egészet. Ezért gondoltam, hogy a lehető legegyszerűbb megoldást választom. Felnézett Candyre, hiszen eddig a padlót kémlelte, majd újra lesütötte a szemeit, hiszen bármennyire is el volt a fejében rejtve az éjszaka történései, az illatok, a mozdulatok, a látvány és a viselkedés egyre inkább tárta fel előtte az eseményeket. - Gondolom, nem így kellene viselkednem azzal, aki visszahúzott a párkányról... Trey vagyok, de mindenki TJ-nek szólít. Nyújtotta a kezét, s addig nem mozdította, amíg a másik nem viszonozta a gesztust.
Kissé aggódva hajolok a férfi fölé, végülis akármi baja lehet. Az egy dolog, hogy nem volt szép tőle, hogy ilyen hatalmas sebességgel akart elkerülni a közelemből, hogy az végül a földre taszította, de a feje akkorát koppant, hogy még nekem is fájt. Haragudni lenne kedvem, de nem tudok. Inkább letesztelem, mennyire van magánál. - Nagyon jó, számolni tudsz, ez jó jel – sóhajtok fel a megkönnyebbüléstől, de már némi gúny is vegyül a hangomba. Pedig... talán nem kellett volna így rázúdítanom a véleményem. Másnapos, valami gondja is van, én meg megszoktam, hogy a legtöbb ember úgy néz rám, mintha én valami különleges dolog lennék, nem is ember. Pedig egyszerűen csak így érzem jól magam. Szóval nem tudok rá haragudni és ebben nagyon is közrejátszanak azok a szemek... El tudnék veszni bennük, de már látom, ez is csak egy álom marad. Egy szobában sem akar lenni velem. Nincs időm sajnálni a dolgot, mert máris nekemszegez egy kérdést. Hirtelen nagyon éber lesz. - Mégis vannak emlékeid a tegnap estéről? Helyes – vigyorodok el. Én tényleg nem akarom megszivatni, de ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki. - Akartál? Hát igen, úgy is mondhatjuk... soha nem felejtem el azt a pillanatot, olyan... romantikus volt – sóhajtok egyet és elmerengek a dolgon, közben majdnem elnevetem magam, de csak majdnem, ahogy meglátom az arckifejezését. - Nyugi már... igen, akartál, de beájultál és amúgy sem hagytam volna. Nem azért, mert nem vagy elég jó faszi, mert hm... hát jól nézel ki na, ez van... Azért nem hagytam volna, mert pont ezt akartam elkerülni. Szinte sejtettem, hogy józanon egészen más lesz a véleményed rólam, mint alkohol mámorban. Nem akartam, hogy másnap... vagyis ma legyen mit megbánnod. Mondjuk éppen van mit, de az nem ilyen jellegű – fejtem ki neki a dolgot elég hosszan, de ez van, szeretek beszélni, csak nincs rá sok lehetőségem. Munka közben vagy nem lehet, vagy ha akarja is az illető, hogy beszéljek, általában valótlan dolgokat kell mondanom, mint azt, hogy mennyire élvezem, mennyire jó. - Aha, nem félsz... – nevetek fel, ezzel a kijelentéssel nyilvánvalóvá tette, amit eddig is tudtam. Nem tudom tovább piszkálni, hiszen megint felugrik, pontosabban most csak felül, de olyan hirtelen, mint az előbb. Persze, hogy most sem megy a dolog, ehhez még túl másnap van, de nem foglalkozik ilyen apróságokkal. Ebben az esetben én vagyok az, aki egy újabb eséstől megmenti, bár akaratomon kívül. Egyszerűen belémkapaszkodik, kicsit én is elvesztem a mozdulattól az egyensúlyom, de még időben kapcsolok és megtartom őt is, nem csak magam. Fura érzést vált ki belőlem a közelsége, nem is nagyon akarom elengedni, de azzal magyarázom magamnak, hogy csak azért tartom, hogy biztosan összeszedje magát és ne ismét a padlón kössön ki. Egy pillanatra azt hittem ismét elájul, de nem, az ébrenlét határán maradt, újabb emlékfoszlánnyal gazdagodva. - Hát, amit azt illeti, mondtál ilyesmit is. Még mielőtt megkérdeznéd, nem... nem tetted meg – kuncogok, újabb ok, amiért én nem fogok sokat inni. Nem mintha eddig azt tettem volna. Kellemetlen lehet ilyen emlékek után kutatni. Ha már nem emlékszik rá az ember, maradjon is úgy. Jótékony feledésbe merülve. Még mindig nem engedem el és ő sem siet elhúzódni. Mintha megállt volna kicsit az idő, a pillanatban maradtunk és ahogy rámnéz... Nem tudom mire vélni, hiszen az előbb még menekülni akart, most pedig nem látok rajta mást, mint azt, hogy össze van zavarodva és... még valamit, amit nem értek vagy csak nem akarok érteni. Nem illik ide. Nem illik ahhoz, amiket mond. Ekkor húzódik el, én meg vonakodva, de hagyom. - Nem akartam tapintatlan lenni, csak gondoltam hátha jobb lesz. A te döntésed, a te életed, de ha meggondolod magad... – fenntartom a lehetőségét, végülis miért ne. Meg aztán kinek is mondanám el? Amúgy sem szoktam szinte senkivel beszélgetni ebben a házban, máshol meg biztosan nincsenek közös ismerőseink. Nem hiszem, hogy egy körben mozgunk. Olyan, mintha zavarban lenne vagy talán csak újabb részek állnak össze az éjszakából, nem tudom, de vágni lehetne a feszültséget köztünk, amit aztán végül ő tör át, amikor felém nyújtja a kezét. - Candy – fogadom el a felém nyújtott kezét habozás nélkül, kis mosollyal. - Mindegy, hogyan viselkedsz TJ. Nem tartozol semmivel, egyszerűen csak... ki akartam szellőztetni kicsit a fejem, te is ott voltál fent és... nem hagyhattalak ott, ennyi az egész. Talán más leszarta volna, hogy éppen le akarsz ugrani, nekem ez nem ment. Jobban vagy már kicsit? – nem tudom miért, egyszerűen csak úgy jön, kinyújtom a karom és megérintem, igazgatok egy kicsit a haján, pedig semmi szükség rá, egyszerűen csak így jön ki a mozdulat, de vissza is húzom a kezem, mint aki megégette magát. Még csak most kezd kicsit megenyhülni, nem akarom egyből elrontani, ami eddig helyrejött. - Tudod, nem ismerlek, de... örülök, hogy végül nem a legegyszerűbb és legrosszabb megoldást választottad. Még jó, hogy olyan sokat ittál – mosolyodok el, hiszen az nagyban hozzásegített ahhoz, hogy le tudtam ide hozni. Józanon nem tudom, mennyire lett volna meggyőzhető, de mindegy is. - Nem tudod elképzelni, milyen nehéz volt lehúzni idáig – kuncogok, tényleg nem volt egyszerű, de azért nem is akkora darab, hogy ne lehetett volna megoldani. Kicsit húzom azért, oldom a feszültséget. Én is elhelyezkedek mellette. - Ugye azóta... meggondoltad magad? Mármint remélem már nem akarod megcsinálni. Hülyeség lenne – váltok komolyabb hangnemre. Ha még mindig azt a hülyeséget forgatja a fejében, hát nem fogom hagyni. Nem engedem, hogy kilépjen innen.
Hatalmasat sóhajtott, amikor megérezte magán Candy érintését, s már éppen elsodorta volna a gondoskodó ujjakat, amikor visszafogta magát. Csak maga alá húzta a sarkait, alkarjai a térdein pihentek meg, állát pedig a kezeide fektette. Onnan pillantott a lányra ... igen, rettentően jól tudta, hogy a másik egy férfi, de ha ő nőnek képzeli magát, akkor kicsoda ő, hogy ellenkezzen vele? Szóval! Onnan pillantott a lányra, majd válaszolt, már amire tudott, hiszen Candy szája egy pillanatra sem állt meg. - Igen, már jobban vagyok, csak még mindig forog a szoba. Talán a sok rózsaszín miatt. - mosolyodott el, majd újra elveszett a lány arcának vonalaiban. Az agya egyszerűen nem tudta befogadni, hogy amit maga előtt lát, az valójában egy férfi, miközben egy másik szemmel nézve a hónap legjobb csaja ült előtte. És ez kurva jó hónap volt a baleset előtt! Szándékosan nem beszélt arról, ami odafent történt, hiszen nem volt büszke arra, amit a tetőn akart csinálni. Egyáltalán hogyan is gondolhatott arra, hogy ez lesz a megoldás? Miért hitte azt, hogy ha elveszi magától az életet, akkor jobb lesz? És mi lett volna akkor, ha nem sikerül? Egész életében ágyhoz lenne talán kötve és még a farka sem áll fel a szexi ápolónőknek... Melyik pornófilmben is volt az? - Épp ez az, nem ismersz... Lehet, hogy a világ jobb hely lenne, ha Trey Jefferson már nem lenne... - hatalmasat sóhajtott, majd a kávéért nyúlt, leemelte a szekrénykéről és belekortyolt a fekete italba. - Rohadt jó. Mosolygott egy egészen aprót, majd visszatette az előző helyére a bögrét és felvette az előző pozitúrát. Csendben és halkan szuszogott, majd vett egy hatalmas, nagy levegőt és amikor kifújta megnyugodott. - Utoljára Brenda nővér igazította meg a hajamat így, mint te az előbb. - elmosolyodott újra, majd folytatta. - Ő volt az első szerelmem... Fiatal volt, elhivatott és annyira jól állt neki az a fekete ruha. Észre sem vette, hogy mennyire elkalandozott. - Húsz éve nem láttam, vajon mi lehet vele? Pillantott fel, majd egy pillanatra nem értette, hogy mi a pék faszának mondta el ezt Candynek, úgyhogy kicsit megköszörülte a torkát és az utolsó kérdésre összpontosított. Mélyet sóhajtott újra. - Nem mondom, hogy meggondoltam volna magam, de ... egyelőre nincs kedvem újra próbálkozni. - mosollyal próbálta oldani a mondatot, majd ismét a kávéból kortyolt, hogy aztán visszategye a helyére a bögrét. - Kérhetsz tőlem bármit, és akármi legyen az, kérdés nélkül megteszem. Ennyit csak megér, hogy megmentettél, nem? - mosolygott fel, majd hátradőlt, hogy fogadja a kérést.
Kissé mintha kezdene megenyhülni. Persze nem akarom elkiabálni, de talán a kezdeti sokk, a másnaposság és a tegnapi emlékek lassan utat engednek a normális gondolatoknak és belátja végre, hogy nem ellene vagyok, hanem mellette. Kérdésemre meg is erősíti, amit magamtól is gondoltam már. - Az a lényeg, de hidd el, leszel még ennél is jobban. Mondjuk, ha nem ugrálsz másnaposan és nem szerzel még szükségtelen sérüléseket. Ami meg a rózsaszínt illeti… az is csak egy szín, de ha bántja a szemed, ott a nappali – vonom meg a vállam, szeretem ezt a színt, de különösebben egyik sem zavar. Nyilván a saját lakásom olyan, ami nekem tetszik, de ha valaki a kékkel van kibékülve, az én szemem azt is megszokja. - Vagy csukd be a szemed és aludj. Az még jobb megoldás – a másnaposság legjobb ellenszere az alvás. Akár haza is küldhetném, hiszem aludni otthon is tud, mégsem teszem. Ha menni akar, hát nem tartom vissza, bár nem is örülnék neki. Legalább nekem is van társaságom és neki sem kellene most egyedül lennie. Szerencsére eddig eszébe sem jutott hazáig szaladni. Nem tudtam meddig mehetek el, meddig kérdezősködhetek, de tényleg érdekelt, mi vitt rá egy látszólag erős és gondolom független férfit, hogy ilyesmit vegyen a fejébe annyira, hogy a megvalósításig is majdnem eljusson. Gyakorlatilag a szerencse, majd én tartottam vissza attól, hogy földet is érjen. - Nem hinném, hogy jobb hely lenne a világ. Minden ember értékes és biztosan van, akinek hiányoznál. Meg se próbáld bemesélni, hogy nincs – mosolygok rá. Nem piszkálom, csak azt az egyszerű kis mozdulatot engedem meg magamnak, aztán hagyom kávézni meg csak úgy lenni, hogy rendezze a gondolatait. - Az első szerelmed? Ó, szóval több is volt? Szerencsések – nem tudom mire vélni a kis kitérőt, de egyáltalán nem bánom, az egész pillanat olyan más lesz tőle, régen nem beszélgetett így velem senki. Sőt, ha beszélgetek is, akkor is csak a szexről. Az egész elég lelketlen és unalmas is. Pedig izgalmasnak kellene lennie. - És most? Nem vár senki otthon? – kérdezek rá óvatosan. Valamiért… nem is tudom miért, de szeretném tudni, akkor is, ha fájdalmas lesz belegondolni. Figyelem a mozdulatot, ahogy belekortyol a kávéba és eljátszom a gondolattal, mi lett volna, ha tegnap nem ájul el és nem is húzódtam volna el, hanem tényleg hagyom, hogy megtörténjen. Mi lett volna, ha megcsókol. Ezt már valószínűleg soha nem tudom meg, elég egyértelműen a tudomásomra hozta, hogy szóba sem jöhetek nála. Már az is haladás, hogy képes egy szobában maradni velem. Kíváncsi pillantásait nem tudom hova tenni, betudom a helyzetnek, még véletlen sem fordul meg a fejemben, hogy amúgy esetleg tetszenék neki, ha… Hát igen, ott az a ha és az ott is marad. - Akkor megmondom mit kérek… Verd ki a fejedből ezt az egészet. Nem tudom még mindig, hogy mi vitt rá, de abban biztos vagyok, hogy ennyit nem ér. Ha ezt megígéred, azzal megelégszem. Nekem úgysincs szükségem semmi olyasmire, amit meg is kaphatnék – vonom meg a vállam kis mosollyal. Ő megtudná adni, de nem fogom megkérni rá. Hiszen nem akarja megadni.
- Nem lehetne először inkább a fürdőszoba? - kicsit rendbe szedné magát, hiszen még mindig úgy érezte magát, mint a mosott szar, amit egy szélvédőn kentek szét szívlapáttal. És akkor még finoman fejezte ki magát, hiszen ő és az alkohol sosem voltak barátok, most meg talán még ellenséggé is váltak. Viszont kellett neki Candy válasza, és ha az mégis nemleges lenne, akkor sem túlságosan nagy gond, hiszen az ötödiken ott volt a lakása, majd megoldja ott a tisztálkodást. Nem szólt semmit arra, hogy mennyire szerencsések voltak a szerelmei, hiszen nem volt mit mondani. A gyerekkori szerelemmel ugye nem törődik az ember, később pedig csak futó kalandok voltak, semmi komoly vagy velőtrázóan érzelmes. Legtöbbjük csak a testiségről szólt, amelyek később barátságokká satnyultak, hogy végül minden kapcsolata megszűnjön velük véglegesen. S volt már valóban, ténylegesen, teljes szívvel szerelmes? Nem tudta volna megmondani, hiszen... de nem is volt lényeges. - Nem, nem vár otthon senki. - kicsit lehangoló volt ezt így kimondani, hiszen minden gyerek arról álmodik, az árvák pedig mindenképpen, hogy minél hamarabb hatalmas családjuk lesz és feleségük, annyi gyerekkel, hogy kitegyen egy focicsapatot. Az ő élete azonban több banánhéjon is elsiklott, így a lehető legtávolabb került a megállapodás gondolatától is. - Szóval teljesen a tiéd vagyok... Mosolygott a másikra, majd sóhajtott egy hatalmasat. - Szóval se pénz, se valami csecsebecse, ne hívjalak meg vacsorázni, csak azt akarod, hogy felejtsem el az egészet és lépjek túl rajta? Inkább kettőt és könnyebbet... Újra mosolygott, majd felült az ágyra, mert a seggét már erősen zsibbasztotta a kemény padlón való lét. A kezét nyújtotta a másiknak, s ha ő elfogadta, segített neki a felállásban és maga mellé ültette, de azért pár centiméter távolságot megtartott tőle. Ismét körbenézett a szobán, majd megfogta a bögrét és kiitta annak tartalmát. Csak ült ott fáradtan, ölében a bögrével, bámult maga elé és ennyi. Az apátia tökéletes mintapéldánya. - Azt meg hogyan érted, hogy nincs szükséged olyanra, amit meg is kaphatsz...? - tűnődött el a kijelentésen, de valahogyan nem fordult át elméjében a fogaskerék, így nem értette ezt az utolsót.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: TJ & Candy Vas. Júl. 27, 2014 1:13 am
Felkaptam a fejem a kérdésre, a legalapvetőbb dolgot nem ajánlottam még fel. - Ó a fenébe, ne haragudj… jobbra az első ajtó, törölköző pedig a polcon. Bármelyiket használhatod – vágtam rá egyből. Alap lett volna, hogy felajánljam a fürdőt, de annyira lefoglalt a nem mindennapi helyzet, hogy pont erről feledkeztem meg. Azt már fel sem ajánlom, hogy segítek kibotorkálni vagy valami, mert a végén még félreértené, azt meg nem akarom. Így is elég kellemetlen volt a tény, hogy miattam van egy szál alsóban. Jót akartam, nem gondoltam bele, hogy milyen gondolatokat eredményezhet egy ártatlan vetkőztetés. Ha szeretne valamit, úgyis szól. Mondjuk ezt magam sem hiszem el. Nem ismerem, de annyira azért már igen, hogy nem fog segítséget kérni. Hát majd lesz valahogy. Válaszára kicsit elszomorodok és magamra ismerek. - Ezekszerint te is egyedül élsz és még egy állatod sincs. Átérzem a helyzet előnyét… és a hátrányát is. Csak azt nem, hogy eddig miért nem futottunk össze… rendesen – kissé elgondolkodok, de a választ nagyon is jól tudom. Azért, mert szóba sem állt volna velem, ha nincs a tegnap este. - Vigyázz, még a végén komolyan veszem, hogy teljesen az enyém vagy – mosolyt csal az arcomra mégis. Visszaránt a jelenbe és nem hagy elmerülni a gondolataimban, amit egyáltalán nem bánok. Eleget vagyok velük, jólesik végre egy kis társaság. Kérdésére csak megrázom a fejem. - Nem, szóba sem jöhet, nem fogadok el pénzt meg semmit sem, nem azért tettem. Olyat meg ne is ajánlj fel, amit nem tartanál be. Nem hiszem, hogy velem akarsz mutatkozni akármelyik étteremben is… szóval a vacsora csak úgy jöhetne szóba, ha te főzöl. Tudsz? – válaszolok egyből. Még a feltételezés is… Nem pénzért csináltam, nem várok el semmit, de ez egy ilyen világ, megszokhatnám már, hogy csak érdekből tesz bárki bármit. Kivétel persze van, de ritkán. - Ez mondjuk elég nehéz kérés lenne, nem? – mosolyogtam rá, a felém nyújtott kezét meg némi hezitálás miatt elfogadtam. Nem azért, mert nem akartam, csak kellett egy kis idő, amíg leesett, hogy igenis ő nyújtja felém a kezét és nem készül éppen menekülni. Hát, legalább hozzám mer érni, akkor is, ha egy kevés távolságot továbbra is megtart. - Úgy értem , ahogy mondtam. Szószerint – a szőnyeget bámultam, lábam végighúztam rajta és úgy néztem, mintha valamit érdekeset látnék. Zavarban vagyok. - Van neked elég bajod, nem kell még az enyém is – sóhajtok, de úgy érzem ezzel még nem mondtam el semmit, így belevágok kicsit, éppen csak annyira, hogy értse mire gondolok, de nem akarok panaszkodni. Nem most, nem neki. Nem őt akarom ezzel fárasztani. - Nem mondom, hogy mindenem megvan, de többnyire azért igen. Amit pénzen meg lehet venni… Semmi olyanra nincs szükségem, hiszen vagy megveszem vagy… lehet jópár dolog nélkül is élni. Viszont nekem olyan valami kell, amit nem lehet pénzért adnak… szerintem el tudod képzelni – mosolyodok el szomorúan. Nem egyszerű a helyzetem, nem arról van szó, hogy más vagyok, ez még annál is több és bonyolultabb. Talán örökre kurva maradok, ameddig lehet. Nem tudom. Jelenleg nem tudok semmit, csak azt, hogy most, ebben a pillanatban jó. - Nem a fürdőbe akartál menni? Gyere, megmutatom hol van – vetem fel mégis, pedig elhatároztam, hogy nem teszem meg. Nem mozdulok, inkább megvárom, mit szeretne, mutassam meg vagy megtalálja.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: TJ & Candy Vas. Júl. 27, 2014 4:07 pm
- Mit értessz az alatt, hogy rendesen összefutni? - lepődött meg egy kicsit, miközben felállt az ágyról és hosszú, nagyon hosszú percekre megkapaszkodott annak támlájában, hogy szokja az új helyzetet. Lenézett a másikra, annak furcsán vonzó vonásaira, majd kicsit megrázta a fejét és a beszélgetésre koncentrált. - Általában hajnalban jövök haza, végigalszom az egész délelőttöt, délután egy kis punnyadás, estére meg megint a meló. Az átkozott mókuskerék minden nap... Láttalak már párszor, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire ... normális vagy. Tudod, a csomagolása alapján megítélni valakit. Kacsintott egyet, majd sóhajtott egy hatalmasat és megtett két lépést az imént mutatott ajtó felé. Nem siette el, mint az előbb, nem tett meggondolatlan lépéseket, s inkább tűnt egy vén trottyosnak, mint egy ereje teljében lévő férfinek. Most viszont úgy is érezte magát, ahogyan kinézett és már csak a maga elé kitűzött célt akarta elérni: a fürdőt. Azonban nem megy egyszerre az egész séta, kissé megbillent, de a fal megfogta és ha már ott volt, meg is pihent egy pillanatra, miközben visszanézett Candyre. - Főzni azt nem tudok, de remekül rendelek pizzát és kínait. - mosolyogta el magát, majd végigmérte a másikat, annak majdnem hibátlan alakját. A börtönben is sikerült elkerülnie a seggbekukit, most sem igazán vágyott rá, és bármennyire is lehetett vonzó a másik, kategórikusan elutasította őt. - Szóval, ha olyanod van, akkor ehetünk egy jó édes-savanyút... Arcán megint mosoly jelent meg, majd ellökte magát a faltól és továbbcsoszogott a cél irányába. Ujjai már a kilincsre feszültek rá, majd benyitott, de még nem ment át a köszöbön. Gondolatai között forgatta a lány utolsó szavait, majd sóhajjal a szája között fordult vissza. - Már régen letettem arról, hogy megtaláljam a szerelmet, azokat a bizonyos igényeim pedig kielégíti pár kurva. Legalább nincs dráma és vihar a biliben... - fanyar volt, de ami az érzelmeit illette, már régen elveszített minden reményt. Nagyon jól tudta, hogy nem fog túl hosszú életet élni, nem fog senki mellett megállapodni, bármelyik pillanatban jöhet egy srác pisztollyal a kezében, bármelyik nap lehet az utolsó. - De örülök neki, hogy te még reménykedsz. Kacsintott egyet, majd belépett a fürdőbe, de az ajtót nem csukta be. Egy törölközőt vett le a polcról, majd a zuhany közelébe készítette, gatyájától pedig egy könnyed mozdulattal szabadult meg. Vajon figyelte Candy? Nem tudta, hiszen nem nézett maga mögé, de ha igen, akkor ez egy apró ajándék volt neki a mentőakció miatt. A zuhanyfüggönyt nem húzta be, gyűlölte, amikor a műanyag a testére akar rátapadni, majd megnyitotta a vizet és amikor a hőmérséklet megfelelő lett, aláállt ázni. Hosszan és jó alaposan lemosta magáról a tegnap este fáradalmait, aztán a szappanért nyúlt, de ahol a tisztítószernek lennie kellett volna, csak tusfürdőket, samponokat és még ki tudja milyen izéket talált. - Nem találom a szappant! - kiáltott ki Candynek, majd ki is pillantott a fürdőből, hátha megpillantja a másikat. S ha találkozott a tekintetük, akkor a lány felé fordult, és csípőre tett kézzel ismételte meg az előzőt, de már csendesebben. - Nem találom a szappant...
Mozdulatait figyeltem, hogy ugrani tudjak, ha kell. Úgy néz ki képes rá és még a végén tényleg összetöri magát, legalábbis amilyen mutatványt bemutatott az előbb, jobb, ha figyelek. - Úgy értem, hogy szóba is állni egymással, nem csak idegenekként elmenni egymás mellett. Végülis egy házban lakuk – vonom meg a vállam, senkivel nem tartom a kapcsolatot, csak azt az idős nénit ismerem a földszinten, meg mostmár TJ-t. - Ráadásul te egyedül élsz, én meg a lakótársammal, szóval nem számíthatunk sokmindenkire egy olyan helyzetben, mint... – be sem fejezem a mondatot, már nem koptatom a szám, úgyis rájött már szerintem, hogy nagy hülyeség volt, amit eltervezett a sok alkohol hatására. - Ugyan, ez megszokott. Az emberek mindig a külső alapján ítélik meg a másikat, főleg engem, de... Normális? Ezt sem mondták még nekem... Bár kinek a mi a normális. Mindenesetre köszi – mosolygok rá, engem nem szoktak dicsérni. Amiket kapok, azok csak üres szavak, nem nekem szólnak, hanem annak, amit nyújtok, amit teszek, de nem a személyemnek. Azt végképp nem gondoltam volna, hogy egy ilyen esemény kell egy normális, őszinte beszélgetéshez. Bár a titkát még nem tudom, attól még őszintének érzem. - Milyen meló ez? Látod, még ebben is hasonlítunk, mindketten az éjszakában dolgozunk – kuncogok, nyilvánvalóan nem ugyanaz a munka, de attól még vicces, hogy ebben is egyezünk. Kicsit helyezkedek az ágyon. Nem szeretek sokáig egy helyben lenni, főleg olyankor, ha kicsit zavarban érzem magam vagy nem is tudom, a férfi közelsége olyan dolgokat vált ki belőlem, amit nem kéne, nagyon nem. Így aztán úgy érzem, babrálnom kell valamivel figyelemelterelésként. Kicsit arrébb teszem magam az ágyon, kicsit szórakoznak ujjaim a takaróval. - Szóval kínai... szavadon foglak – mosolyogtam rá vissza, valójában nem lenne ellenemre. Az étkezés is elvileg társas dolog, vannak olyan helyek a világban, ahol órákig ülnek az asztalnál nagy társaságok és csak esznek. Ehhez képest én azt sem tudom mikor ettem asztalnál, általában csak bekapok pár falatot, többre nincs étvágyam és időm sem. Meg persze nem utolsósorban együtt tölthetnénk még egy kis időt... Nem utolsó szempont. Közben egyre közelebb a cél, TJ már szinte a fürdőben van, alig pár lépés választja el. - Kurvák, na igen... A célnak biztos megfelel, ha csak a kielégülés a cél... Én azért még reménykedem, hátha így is kellek majd egyszer valakinek – sóhajtok fel, hát itt a különbség köztünk. Ő a másik oldalon áll. Fizet a szexért. Őszintén irigylem azt a kurvát, akinek szerencséje van hozzá. Vajon állandó csajhoz jár? Ezt azért mégsem merem megkérdezni. Még nem. - Mondjuk azt nem értem, miért fizetsz a szexért, amikor semmi szükséged rá. Le merném fogadni, hogy nagyon sok csaj ingyen is a kedvedre tenne, különösebb macera nélkül is – hiszen tudom, miért jár kurvához. Nem tartozik elszámolással, ha vége a körnek, akkor elmegy és nem kéri számon, ha nem hívja egy ideig. Mondjuk szerintem a nem hivatásos lányok között is vannak olyanok, akik felfogják, hogy csak egy éjszakára szól a dolog. TJ közben eltűnt a fürdőszobában, de nem kerüli el a figyelmem, hogy nem zárta be az ajtót. Legalább száz okot fel tudnék sorolni, hogy miért nem, de valójában fogalmam sincs. Eszembe sem jut utána menni, egészen addig, amíg meg nem hallom a zuhanyban csobogó víz hangját. Fogalmam sincs miért, de azt hittem csak megmossa az arcát vagy valami, zuhanyra nem számítottam, nem mintha ellenemre lenne. Sőt. Harcot vívok magammal. A józan eszem azt mondja, hogy maradjak a fenekemen, de a másik felem arra késztet, hogy csak egy kicsit lessem meg. Úgysem veszi észre... Ha meg mégis... Hát ezen ráérek akkor gondolkodni. Úgy tűnik ez az énem erősebb, hiszen már állok is fel, de két lépés után megtorpanok. Kezem ökölbe szorul, szinte fájdalmas a mozdulat, ahogy visszahuppanok az ágyra. Nem szabad... Ezt nem illik, meg különben is csalás az egész, meg kellene elégednem azzal, hogy alsóban megcsodálhattam. TJ szavai nyomán viszont mindkét énemnek egyszerre tettem eleget. Felpattantam, mielőtt a következményeket mérlegeltem volna. - Az nem véletlen – szólaltam meg kicsit hangosabban, hogy a zuhany alatt is hallja. A fürdő felé tartottam, de azzal nem számoltam, hogy esetleg meztelenül zuhanyzik, ahogy az emberek általában szoktak. Legalábbis ezt mutathatta az arckifejezésem, ahogy megálltam az ajtóban. Mozdulni sem tudtam, talán a nyálam is csorgott, ezt nem tudnám megmondani, mert nem éreztem semmit, nem létezett semmi, csak TJ látványa. - A... szappant... – ismételtem meg gépiesen a szavait. Hangosan nyeltem egyet, szám kiszáradt. Tudtam, hogy mozdulnom kellene valamerre, de nem ment. Ő meg rá is tett még a helyzetre azzal, hogy csípőre tette a kezét, egyértelműen a megfelelő helyre vonzotta ezzel a tekintetem. Bele kellett kapaszkodnom az ajtófélfába, hirtelen úgy tűnt, mintha forogna a fürdő és nem lenne elég biztos a talaj. Végülis erre vártam, ezt akartam, legalább a látványt, ha már nem érinthetem, mégis meglepetésként ért. - Azért, mert nincs szappan, csak tusfürdő. A feléd közelebb eső – találtam meg végül a hangom, de még így is kissé rekedtes volt, hallatszottak rajta illetlen gondolataim. Menekülni kéne, vissza a biztonságos szobába, de valamiért megint a rosszabb énem vette át az irányítást és arra késztetett, hogy kinyissam a szám. - Esetleg meg is moshatom a hátad, ha szeretnéd – vetettem fel. Ezt most tényleg kimondtam? Legszívesebben szájbavágtam volna magam, de ha ez nem lett volna elég, tettem is előre egy lépést. Csak egyet, mert nem akartam túl messzire menni. Őszintén szólva nem akartam sehova sem menni. Legfeljebb a zuhany alá, nincs is jobb egy közös fürdésnél.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: TJ & Candy Hétf. Júl. 28, 2014 9:22 pm
Miért hagyta nyitva az ajtót? Egyszerűen gyűlölte a gőzt és így tudott szellőzni a kicsiny helyiség. Persze számított arra, hogy Candy esetlegesen meglátja, de ez tulajdonképpen mindegy volt, hiszen már látta nő és férfi is meztelenül, s egyáltalán nem volt szégyellős, emellett takargatnia sem kellett semmit. Jó alakja volt, izmost teste és egy viszonylag szilaj hímtagja ... mely most üzemképtelen volt. És jó ideig az is marad. - Na mi van? Nem láttál még ilyet? - vigyorodott el a kissé megrökönyödött Candy látványán. - Vagy eltakarjam? Ajánlotta fel a megoldást, de valahogyan nem volt ínyére az efféle takargatást. Mégis, mi a franc baja van az embereknek, hogy szégyellik magukat? Az életben a legfontosabb dolgokat meztelenül csinálja az ember: csupasz seggel jövünk a világra és a szexhez sem kell túl sok ruhadarab. Ezeket kivéve meg úgy ragaszkodunk a ruhánkhoz, mintha nélküle nem is léteznénk... Ez a helyzet azonban most nem az volt, amire túlságosan sok gondolatot kellett pazarolnia, hiszen kapott választ és amikor odafordult, meg is találta a tisztítószert. Egy erőteljesebb nyomással fröcskölt mintegy diónyit a kezébe, majd visszafordult a zuhanyrózsa felé és felkarjait, mellkasát szappanozta be a krémes anyaggal. Újabb adag a kezébe, majd a hasát is érte a kissé nőies illattal megáldott tusfürdő, majd végül még egy nyomatás a tenyerébe, hogy a lába közét is megmossa, előről és hátulról is. - Nem tudom, nem lesz vizes a ruhád? - kérdezett vissza a felajánlásra, majd megvonta a vállát és újra megszólalt. - Ha neked nem gáz, akkor nekem sem... Hiszen ez csak egy ártatlan mosdatás. Egy fickó megmossa egy másik férfi hátát és ezzel el van rendezve a dolog. Felnőtt emberek mindketten, tudják a helyén kezelni a helyzetet, és tényleg, mi van abban, ha hozzáér a másik. Na jó, Bubbanak és Smithynek nem engedné, hogy megfürdessék, de azzal a két tagbaszakadt állattal nem is volt olyan viszonya, mint Candyval. A lány ugyanis megmentette az életét, és ha ezért meg akarja mosni a hátát, akkor legyenek túl rajta minél előbb és nevezzék egymás kvitteknek. - Ígérem, nem nyúlkálok semerre. - vigyorgott fel, majd újra a lány felé fordult, aki idő közben meg is tette az első lépést. - De ha nincs kedved, akkor ne fáradj, megleszek a piszkos hátammal is. Kacsintott a másikra, majd arcát mosta meg a tenyerébe gyűjtött vízzel és már éppen ott volt, hogy elzárja a csapot, ha ebben nem akadályozza meg a másik.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: TJ & Candy Kedd Júl. 29, 2014 12:19 am
Ez egyre jobb. Éppen csak sikerült legyőzni a rosszabbik énem, próbálok jó maradni, erre pont ő, a kísértés maga nem hagy nyugodni. Ártatlannak tűnik a kérdés és valójában az is, de a látvány már nagyon is korhatáros. Nem engedhetem meg magamnak, amit most teszek, hiszen nem egy faszt láttam már, most mégis, nem mozdulok, nem visz arrébb a lábam és egy értelmes szót sem tudok kinyögni. Teljesen a hatása alá kerülök. Ennél jobban már csak akkor jövök zavarba, amikor eljut a tudatomig a kérdése. - De ööö... láttam már – válaszolok, bár elég hülyén hangzik pont az én számból, de semmi jobb válasz nem jut az eszembe. Kivághattam volna magam a helyzetből, de csak még inkább elönt a vörösség. Egyre jobb. - Nem kell, engem aztán nem zavar a meztelenség – legyintek, persze azért kíváncsi lennék, fordítva mit szólna. Ő van könnyebb helyzetben, de nem úgy tűnik, mintha szórakozna rajtam. Talán neki tényleg természetes, hogy mások előtt zuhanyzik. Ez jó pont. Én sem vagyok szégyenlős, de nem azért, mert kurva vagyok. Azért vagyok kurva, mert nem esik nehezemre mások előtt meztelenkedni. A tusfürdőt megtalálja végül, már szinte várom, hogy mikor teszi szóvá a nőies illatát, de ez elmarad vagy csak későbbre tartogatja, nem tudom, de nem is a szavak foglalnak le. A látvány annál inkább. Az én szám viszont megint jár, meggondolatlanul és már éppen készülnék valami jó szöveggel, amivel menthetem a helyzetet, de úgy tűnik nincs rá szükség. Nem akad fenn, nem kezd el egyből tiltakozni, pedig amikor felébredt legszívesebben másik bolygóra menekült volna. Erre tessék. Egy ártatlan kérdés és egy vállvonogatás, ennyvel elintézi könnyelmű felajánlásom. Talán illetlenség, már régen vissza kellett volna mennem a szobába, de odaragadtam az ajtófélfához, onnan pont jó rálátás nyílik a zuhanyfülkére, pontosabban a zuhany alatt álló tökéletes testre. - Nem érdekel, ha vizes lesz – válaszolom röviden, hiszen ez az igazság, a ruhám az utolsó, ami most érdekel. Van másik, ez meg majd megszárad. Lépek egyet, haladni akarok, hiszen nem utasított el, itt a lehetőség, végre hozzáérhetek rendesen és nem kell a következményektől tartanom, hiszen ő engedte meg. Mégsem merek egyből odarohanni, húzom az időt, pedig közben TJ már vészesen közeledik a fürdés végéhez. Az utolsó pillanatban lépek oda, nem hallhatja, hiszen a lépéseim hangtalanok, csak érezheti, ahogy végigsimítok a hátán. Csak úgy, hiszen ezután nyúlok a tusfürdőért. Összemaszatolom vele, ujjaimmal bejárom a hátát, hosszú körmeim néha finoman szántják a bőrét. Már egészen habos, de nem akarom abbahagyni. Ujjaim az oldalára csúsznak, onnan egészen kicsit előre, de úgy rántom vissza a kezem, mint aki tudja, hogy tilosban jár. Lassan mosom le róla a habot. Fogalmam sincs, hogy csak én hallom egyre gyorsuló lélegzetvételeim vagy ő is, de az nekem nem lenne jó, nagyon nem. Már tiszta, nem is habos, mégsem lépek ki a zuhany alól. A ruhám vizes, kicsit a hajam is, de a legkevésbé sem érdekel. Már kezd ciki lenni, de akkor sem teszem ki a lábam a zuhanyfülkéből. - Igazad volt, vizes lettem – jelentem ki. Halkan, annyira halkan, hogy szinte suttogok. Talán még valami van a hangomban, de azt még én sem tudom, hogy mi. Talán nem is akarom.