2012 tavasza - A nagy találkozás

  Csak én vagyok, és a krupié, Jake velem szemben.
Jobb kezem mutató-, és középsőujja közt egy zseton, s azzal kocogtatom az asztalt, miközben azon gondolkodom kérjek-e egy újabb lapot 18-ra. Nagy dilemma, de inkább nem. Ez a baromarcú itt előttem bármennyire is azt próbálja sugározni, hogy kérjek, nem fogok. Tudom, hogy a következő lap miatt bőven meghaladnám a huszonegyet, ami számára lenne csak öröm.
- Elég! - lassan felpillantok rá, és hogy húzzam az agyát, egy újabb zsetont pakolok eddigi tétemhez.
Az osztó lapja egy nyolcas. Figyelem, ahogy felfedi az eddig nem látott kártyáját, majd örömömben felkiáltok.
- Nem lehetséges, hogy már az ötödik kört nyered meg! - morran fel krupié, s kissé idegesen kezdi el keverni a paklit.
- Ezt hívják úgy, hogy szerencse, apukám! Figyeld meg, hogy a hatodik is az enyém. De ne aggódj, tizediknél leváltalak, mert megunlak. - bevetve legcsábítóbb tekintetem, kacsintottam rá, s már vártam az újabb lapokat.

---

Eközben Balthazar irodájában

- A szőke szukát akarom! Hozd ide azonnal! - morran fel székéből, poharát az asztalára csapva, miközben egyik embere elindul, hogy megkeresse a célszemélyt.
- Rohadt kurva, kiesz itt a vagyonomból... - morog maga elé, majd egy újabb whiskeyt lehúzva várja, hogy megérkezzen a várva várt hölgyeménye. A kamerák mindent látnak, így hát Ő is.

---

  A háznál egy bubi, nálam pedig két négyes.
- Split és mindegyikre duplát! - jelentem ki magabiztosan, egy másodpercig sem elbizonytalanodva. Érzem, hogy ez a mai nap az enyém, és a sok zsetoné, ami nemsokára papírpénz formájában kerül zsebembe.
Hunyorogva pillant rám az ürge velem szemben, mintha érezné, hogy sántikálok valamiben. A nyerni vágyáson kívül semmi titkolnivalóm nincs.
  Mindkét négyesemre kapok kettő-kettő lapot. Az egyik végül 16, a másik pedig...
- BLACKJACK, köcsög! - örömöm kissé bunkóra sikerült, ám egy cseppet sem zavartatva magam elkezdek tapsikálni, végignézve, ahogy kapom a zsetonokat.
A tizenhatosomra tekintek, majd Jake szemeit bűvölöm. Szegény úgy néz ki, mint aki rettegne attól, hogy nem kap fizetést ebben a hónapban. Nem tehetek arról, hogy nem tud csalni, mint ahogy a krupiék nagy része.
Kicsit talán megsajnálva, eközben mégis a nyerésre gondolva, kettő zsetont dobok a kártyáimra.
- Lapot! - utasítom kis barátom, mikor egy óriási mancsot érzek vállamon. Mit sem törődve ezzel, izgatottan várom a végeredményt, mikor valami, illetve valaki búgni kezd a fülembe.
- Majd később, most velem jössz. - az illető belemarkol a vállamba, így próbálva engem leszedni a székről. Sikertelenül.
- Kopj le, ez itt az én asztalom. - kezemmel leszedem az idegenét vállamról, mire ő ismét bepróbálkozik.
- Kussolsz, és jössz. - hangja erőteljesebbé válik, tenyere ismét vállamon, ám ezúttal a másikon.
- Kórház, második emelet. - dörmögöm magam elé, egy fikarcnyit sem törődve azzal ki áll mögöttem.
Hogy mire céloztam mindezzel? Természetesen a fülészetre.
  Amint ezt kimondom, szó szerint lerángatnak a székről. Kezeim hátam mögött összefogva, az öltönyös ember úgy szorít, hogy lassan behorpad a csuklóm.
- Pont az ilyen kis rohadékoktól akarjuk megtisztítani ezt a helyet. - dörmögi, majd bekísér egy irodába, ahol egy úriembernek nem mondható egyén van.

  Nagy, és kényelmesnek látszó bőrfotelben egy nyurga fazon, már csak egy birman macska hiányzik öléből, amit cirógathat, miközben próbál komolynak, és rettenetesen befolyásosnak tűnni. Persze asztaláról nem hiányozhat az italos pohár, amit szerintem hatszor megszabadított a whiskey borzalmas színétől. Mert ugye az italos üveg hegyekben áll asztala mellett. Kezével legyint kettőt, jelezve az emberének, hogy elengedhet.
  Lassan végigmér, szúrós tekintetével próbál megölni, de gyilkolás helyett csak egy kérdést vág hozzám.
- Mi a titkod, szajha? - feláll, két lépést odébb lép, s tovább bámul rám.
- Maga meg miről beszél? Nincs semmiféle titkom. Egyébként se kötném arra a pinokkió orrára. - lazára véve a figurát, karba teszem kezeim, s kissé lenézően pillantok beszélgetőpartneremre, mire ő közelebb lép, s nyakamnál megragadva a falhoz nyom.
- A kérdésemre válaszolj, te cafka. Nem létezik, hogy zsinórban ennyiszer nyerj. - alig kinyitva a száját préseli ki magából a szavakat.
- Csak szerencsés vagyok. - elkerülve a vele való szemkontaktust, nézek jobbra, balra, fel, le, mire irhám próbálom menteni.
- Adjon egy paklit. - nyújtom tenyerem, várva a kártyákra, majd miután elenged, s megkapom a kártyákat, jól összekeverem, mindvégig a nagyfőnök szemébe nézve. Az asztalára csapok két lapot, majd egyet elém színnel felfelé, míg a másik egyelőre titok.
  Neki tizenhét, nekem egyelőre egy kilences. Rákönyöklök asztalára, s felpillantok rá, várva az ítéletre, hogy most mi legyen.
- Elég. - dörmögi, s hangján érezni, hogy vannak kételyei.
Elmosolyodom, majd felfordítom a lapom, mire egy tízes bukkan fel.
- Tizenkilenc. Ház nyert. De látja, szimplán szerencsétlen. Nem kell ide a buhera. - jegyzem meg teljesen komolyan. Eközben látom ezen az állaton, hogy forr az agyvize. Vörösödik, s egy ér dudorodni látszik homlokánál. Ökölbe szorítva egyik kezét próbálja visszafogni magát attól, hogy megüssön egy nőt. Az előbb meg majdnem megfojtott.
  Pár óriási sóhaj után valami felcsillant a szemében. Valami ötletszikra jelenhetett meg nagy fejében, mert arckifejezése teljesen megváltozott. Hirtelen nyugodt, s higgadt lett, hangneme jóval barátságosabbá vált.
- Idefigyelj. Van egy ajánlatom számodra... - leül foteljába, kezével jelzi, hogy foglaljak helyet vele szemben.
Azóta nem ejtette ki a kurva szó egyik szinonimáját se rám...

---

---

2012 nyarától történtek - röviden

  Az első találkozásunk Balthazarral mondhatni remekül sikerült, még ha ezt akkor, s abban a pillanatban nem így gondoltam. Felkért, hogy dolgozzam krupiéként a kaszinójában. Minden egyes lépésemet, játékomat figyelte. A pénz, csak úgy dőlt neki, ő boldog volt. Én meg fizetésemelést kaptam, így tett boldoggá. Eleinte.

  Nem szeretnéd te sem, hogy részletezzem a köztünk történteket, elég ha annyit mondok, hogy a felesége lettem 2013. június 23-án.
Az esküvőkor nem csak a szertartáskönyvet írtam alá, hanem egy szerződést is, miszerint Balthazar kaszinójának altulajává válok. Nincs is szebb egy pár által működtetett dolognál...mindaddig, míg az egyik fél fel nem hagy ezzel.
Még ha akaratán kívül is teszi ezt, teljesen váratlanul. - Balthazar eltávozott az élők sorából.
Ezt úgy tudtam meg, hogy egyik biztonsági emberünk - aki a legjobb barátaink egyike -, közölte velem kegyetlen hírt, s egy levelet nyújtott át nekem, miszerint az egész kaszinó az enyém, s próbáljam kikészíteni a konkurenciát, a szomszédban.
Abban a pillanatban zokogtam, össze-vissza csapkodtam, dobálóztam. Akkor sem tudtam, s most is képtelen vagyok felfogni, hogy az ember, akit a világon legjobban szeretek (illetve szerettem...de utálatos egy szó ebben a formában), nem lehet már többé velem. Soha. Ráadásul egy egész kócerájt hagyott a nyakamon. Egyedül nekem ez sok, de muszáj vagyok tartani a frontot, ha nem akarok elszegényedni. A konkurenciát el kell távolítani, be kell zárni, s a lehető legtöbb pénzt megszerezni az elvileg ártatlan,s csak szórakozni járó emberek zsebéből.

  Northman kaszinó, hogy robbannál fel magadtól! Járna ott egy arab, s rejtene el egy bombát! Lehetőleg a főnök alatt!
Kerüljön az életembe...de eltávolítalak a térképről!
Remélem keresed már az új kontinenst, ahol letelepedhetsz a nyomorult kaszinóddal!