Isabella Nadia Rossi

Karakter személyisége

„Beléptél a szobába, s nem tudtam levenni rólad a szemem
Olyan voltál, mint James Dean, nem vitás
Jóképű és halálosan dögös..” (Blue Jeans)

„Ne félj tőlem, ne szégyelld magad,
Légy részese a feltámadásomnak,
Rózsák bálványa, csodálatos lélek, már tudom, ki vagy,
Vezess háborúba mesteri parancsaiddal” (Bel Air)

„Elegem van abból, hogy őrültnek érzem magam
Belefáradtam abba, hogy addig vezetek, amíg a szemeim előtt csillagok nem lebegnek
Arra várok, hogy azt mondjam
„Bébi, én túl sokat küzdök, inkább motorra ülök és eldübörgök” „ (Ride)

„Menjünk és szívjunk be,
Hosszú az út, de mi tovább megyünk,
És közben megpróbáljuk jól érezni magunkat” (Born To Die)

„A piros ruhám van rajtam ma este
Táncolok a sötétben, a halvány holdfényben
Megcsináltam a hajam jó nagyra, szépség királynő stílus
Magassarkúak lent, élőnek érzem magam” (Summertime Sadness)

„Lehetnél az enyém, lehetnél az én kedvesem ma este
Megcsókolhatnád a gyümölcs ízű ajkaimat a ragyogó napfényben
Mert eléggé tetszel, mindened amid van, hát nem tudod” (Lolita)

„Fények, kamera, akció
Nem tudta, hogy ennyire fog szórakozni

Ugyan már, tudod,  hogy szereted a kislányokat
Ugyan már, tudod,  hogy szereted a kislányokat
Lehetsz az apukám
Lehetsz az apukám „  (Put Me In A Movie)

„Mert baby mi arra születtünk, hogy gyorsan éljünk és fiatalon haljunk,
Rossznak születtünk, szórakozzunk jól,
Drágám, te és én, egy vagyunk,
Csak higgy, gyerünk.„ (Never Let Me Go)

Mániás nő:
✓
➙ kedélyes
➙ vicces
➙ optimista, a legtöbb esetben csak a jót képes meglátni
➙ könnyen ismerkedik
➙ gyors gondolkodású, mindenre van megoldása
➙ szereti, és kívánja is a szexet, de még nem nevezhető függőnek
➙ imád enni (kivéve a paradicsomot, olívát, krumplit és a halat)
➙ szociális alkat
➙ kreatív

✘
➙ ingerlékeny
➙ nyugtalan
➙ robbanékony
➙ úgy gondolja, neki többet szabad, mint másoknak
➙ néha ön- és közveszélyes (imádja a sebességet)
➙ imád vásárolni (ékszerek, ruhák, cipők, kozmetikai szerek)
➙ türelmetlenné válik néhány esetben
➙ tartósan semmi nem köti le (amiatt sem volt még soha tartós kapcsolata)
➙ keveset alszik
➙ nyughatatlan - valamit mindig kell csinálnia
➙ megpróbált már öngyilkos is lenni - bal csuklóján keresztben egy vékony heg árulkodik a történtekről
➙ a jókedv áthajlik depresszióba, magányba, egyedüllétbe sok esetben egyetlen pillanat alatt


◆ egyebek:
ajakfeltöltést végeztek rajta
Lolita a beceneve prostik körében
klausztrofóbiás és fél a teljes sötétségtől
tetovált
bárban énekel, ha akad ideje
Lamolepet szed a betegségére, ami normalizálja az állapotát
ponrófilmben is szerepelt már

Történet vagy szerepjátékos példa

Fél évvel ezelőtt

Ujjai a hajába merültek, miközben forró nyelvével végignyalt telt, bíborszín alsó ajkán. Szemei azonban a tőle pár méterre álló öltönyös férfin ragadtak, elképzelve, hogy a kasmír puhaságú anyag milyen izmos testet fedhetett, megjött a kedve a szexhez, és még azt is megengedte volna Adonisznek, hogy olyan feje volt, mint egy rothadt baracknak, amibe bele sem akart volna kóstolni. Soha a büdös életben. Lassú, elnyújtott mozdulattal simított végig ujjaival az állványon, elképzelve, hogy arról továbbhaladva a skarlátvörösben pompázó körmei karistolták végig a mikrofon fémességét belesóhajtva reszketegen, amit még a fellibbenő szellő sem volt képes feledtetni. Elképzelte, ahogy a férfi előtt leguggol, ujjai felfelé simítanak izmos combján, s ahogy az ujjbegye váltotta fel a körmének simítását a mikrofonon, úgy érezte az ajkai közt, a nyelvén és az érintésébe zárva a férfi makkját.
- Penny! Ó, Penny! Más volt, mint a többiek - kezdett bele halkan, tettetett fájdalmat elegyítve hangjába, ami leginkább a szemben álló Adonisz becsomagolt farkának célzott dorombolásra hasonlított. - Nem szerette, ha reggel korán ébresztették. Főleg nem egy orbitális baszást követően – sóhajtotta bele szórakozottan a mikrofonba. Hogy felhördültek-e a hozzátartozók, az sem érdekelte igazán. Megvolt a kiválasztottja, akivel hamarosan egy kósza szexre is lesz ideje, mielőtt még Manny-hez kellene bemennie a bárba. Csak mindent a maga idejében! Inkább visszatért a szemben állóhoz gondolatban, lassan kiszedve a mikrofont az őt fogolyként közrezáró műanyag tartóból, és ahogy a tenyerébe simult az eszköz, lágyan beharapta alsó ajkát, gondolatban pedig már ott tartott, hogy a férfi megremeg a szája alatt. Kezét hirtelen emelve fel a haján nyugvó napszemüvegét lecsúsztatta orrnyergére, ezzel is elrejtve a tekintetébe vegyült vágyat a nézőközönség elől. Kedve lett volna Marilyn Monroe híres pár sorosához, amit Kennedy-hez intézett, de Penny elcseszte. Nem a szülinapja volt, hanem a temetése.
- Hol is tartottam? - mosolyodott el hirtelen, amit egy aprócska, éles nevetés is követett. - Ja igen! Penny, Penny a téma - tekintetével még mindig azt az izmos testet figyelte amott, de muszáj is volt beszélni. Elvégre a holt lány a barátnője volt! Vagyis ezt mondták. Hogy ő mit gondolt erről, az senkit nem érdekelt. Úgyis csak egy szakadt riherongy volt ott két mazsolára aszott öreggel, na meg még pár haszontalan hontalannal, és akkor jöttek az együttérző prostik. Mint egy kisebb hadsereg. Nem tetszett ez a nőnek, de ki volt ő, hogy isten bárányaitól megtagadja a kollektív sírást?
- Szóval én mentem be azonosítani őt a hullaházba - kezdett bele egy másik témába, de nem is igazán érdekelte,miről beszélt csak járt a szája. - Még jó, hogy nincs nyitva a koporsó! Isten a tanúm rá... - mutatóujja fellendült a felhőtlen kékség felé egy újabb reszketeg sóhaj kíséretében - hogy olyan ocsmány volt, hogy még a dögkeselyűk sem álltak volna magukat kelletni mellette - kirázta a hideg, ahogy visszagondolt a két héttel ezelőtti esetre. A boncolásnál már nem maradhatott ott, amit azért sajnált, mert mindig is érdekelte az anatómia, ha már a szexből és az éneklésből állt az élete többségében.
- Mint egy groteszk valami, amit csak úgy odapakoltak az asztalra. A fejét szétverték. Gondolom valami nagyobb dologgal; baseball-ütő vagy ilyesmi lehetett, az oldalán a bordái mentén meg kifilézték, lassú folyamként szivárgott még mindig a vér a nyílásokból - ráncolta össze a szemöldökeit, ahogy visszagondolt, és az fix, hogy ő nem így akart meghalni. Soha! Inkább utánanéz annak, hogy lehet valaki profi módon öngyilkos, ha oda fog jutni, de az tuti, hogy nem lesz gyilkosok portékája! - Az ujjai.. egytől-egyig eltörve, és fele arca pedig megkeményedett, kiszáradt lávaként mosolygott rám - hirtelen mosolygás fogta el, ami rövid, torz nevetésbe torkollt, de sikerült pár másodperc után visszafognia magát, amiben nagy segítség volt az Izomember megmozdulása is; láthatóan megkeményedve várt az őt kényeztető ajkakra, Miss Rossi pedig semmit sem várt volna annál jobban. - Eltűnt minden ékszere, és szerintem tuti valami sorozatgyilkos lehet a dologban, mert hát na, tudjuk, hogy Penny mennyire imádta a gyűrűit, a piercingeket, amiket mindannyian láttunk. Azokat is kitépték odalentről. Tudjátok.. szóval hogy a... - folytatta volna szívesen a leírást, hiszen ha ő látta, akkor úgy gondolta, megérdemelte volna mindenki ugyanazt a tudást, de a pap kikapta a kezéből a mikrofont rémült, bűnbánó és korholó arccal, miközben ujjai előbb a homloka, majd a mellkasa közepét, végül a bal, majd jobb vállát érintették. A nő érdeklődve figyelte végig ezt a furcsa rituálét, sosem vonzotta az Istenfélés és a vallásos hit.
- Az Úr bocsássa meg Önnek ezt a bárdolatlanságot, hölgyem!? A holt lelki üdvéért, kérem távozzék! - fojtott, karcos hangján szólította fel pap, mire a nő megvonta a vállait, lehajolva egy maréknyi földet szedett fel, amit ledobott a koporsóra. Még nem volt itt az ideje, de neki távoznia kellett. A következő másodpercben már meg is indult a fekete hajú fickó felé, akinek nem mondott semmit, csupán a tiszta keze feszült rá az ágyékára, a merevedést pedig már a felette lévő anyag sem volt képes takarásban tartani. Ha már el kell mennie, akkor a saját vágyai szerint fogja megtenni, miközben egy férfi benne mozog.
- Ne vesszen kárba a farkad - suttogta a fickó nyakába, mielőtt még a nyelve futott volna végig a borostával fedett bőrön.