Minzhi, Kína, 1989.12.19 24 rendezvényszervező civilek Ming Xi

Karakter személyisége

Nagyszájú, hétalvó, okos, magabiztos, őszinte, gondolkodó, megállíthatatlan, sportos, jó megfigyelő, szemfüles, flörtölő, takarékos, munkamániás, határozott, bájos, pontos, elkötelezett, kitartó, hisztis, bizakodó, reményteli, humoros, lelkes, pozitív, lobbanékony, tudatos, kreatív, haragtartó, .

Munkamániás - Nem akart mindig rendezvényszervező lenni, nem is hitte, hogy ilyen fiatalon ilyen sokan elismerik majd. Imádja a nyüzsgést, az intézkedést, szinte csak a munkájának él, emiatt gyakran felejt el enni, vagy csak nincs rá ideje.

Önálló és független - Soha nem volt a "vágjunk fel a származásunkkal, mert attól leszünk valakik" viselkedés híve, az iskola elvégzése után nem fogadott el anyagi támogatás szüleitől, és imád a saját pénzéből élni. Megdolgozik mindenért, és sokkal jobban esik neki úgy hazamenni, hogy, nem függ a szüleitől, és nem fél, hogy bármikor megzsarolják, hogy minden, amit elért az nekik köszönhető. A férjétől is nehezen fogadja el a segítséget, de mivel tudja, és érzi, hogy ezzel nem lebéklyózni akarja, szépen lassan megszokta, és megtanult vele élni.

Hétalvó - Ez kifejezetten egy olyan tulajdonsága amit ki nem állhat. Bárhol, bármennyit képes aludni, és ha nincs meg a napi alvásadagja, hisztis lesz, kiakad, és az ég óvjon akkor tőle. Napi alvásadagnak tíz óra számít, de talán kezelhető akkor is, ha csak nyolcat alszik. De ne próbáld ki!

Őszinte- Ha olyan embert keresel, aki azt mondja, aranyos vagy, mikor épp az ellenkezőjét gondolja, rossz ajtón kopogtatsz. Őszinteségét nevelőapjától örökölte, és nagyon gyakran, nagy előszeretettel él ezzel a lehetőségével. Keményen, kíméletlenül, gyakran elég nyersen fogalmazza meg a véleményét, ami miatt kevés barátja van, a legtöbben tartanak tőle, de azért a kevés barátért a halálba menne.

Sportos - Imád mozogni, és ez meg is látszik rajta. Mindig is hiperaktív volt, ezért fut rendszeresen, Lenézi a lusta embereket, nem szereti, ha valaki csak amiatt hagyja el magát, mert nem figyel magára, aztán meg siránkozik.

Történet vagy szerepes példa

Két apám van. Melegek. Adoptáltak.
Mikor ezt a három mondatot kimondod, mindenki úgy néz rád, hogy legszívesebben az arcukba másznál, és átrendeznéd, hogy ne tudjanak ennyire lealacsonyítóan nézni. De mégsem teszed, csak bájosan mosolyogsz, a hajadba túrsz, majd telefonhívásra hivatkozva gyorsan elslisszansz a helyszínről. Aztán megszokják, és rájönnek, hogy nem is olyan nagy dolog, hiszen millió meleg pár van a világon, miért ne fogadhatnának örökbe egy kínai kislányt. Talán mert abban az időben az nem volt divat, az se, hogy felvállald, te igen is meleg vagy. Nem is vállaltad, nem merted, vagy csak nem akartál különc lenni, ha nem érdekeltek az emberek lefitymáló nézései. Hiszen van neked anyád is, anyakönyvileg mindenképp, aztán hogy őt nem látod, csak évente egyszer, karácsonykor, az már abszolút nem lényeges, hiszen nem ő nevelt olyannak, amilyen vagy, nem ő virrasztotta át veled a beteg éjszakákat. Mert hisztis beteg vagy, és ezt be is vallod, jobb, ha egyedül maradsz olyankor, de vannak olyanok, akik még ezt az örömöt sem adják meg neked.
Nem lesz meg a menü időben, és akkor nem lesz mit készítenem az éhes vendégseregnek Irie, szerezd meg a menüsort!
A lenéző, és a néhány sajnálkozó tekintet mellett sosem voltál magányos. Nem vagy mindennapi személy, első ránézésre látszik rajtad, ha akartál volna se tudtál volna magányos lenni, némely ember csak úgy tapad rád, még ha legszívesebben leráznád magadról őket, mint a kutyaszőrt. De azért valahol mélyen élvezed, nem? Hiszen középpontban vagy, mindenki téged dicsér, egészen kellemes, szívet melengető érzés, még neked is. Még sem az érdekel, legalábbis gimnáziumban nem az érdekelt, hogy minden lány rád legyen irigy, vagy minden srác téged istenítsen, hiszen neked ott volt a legjobb barátod, a szomszéd fiú, akivel már ovi óta együtt jártatok, mindenféle fejtágító intézménybe, aki mindig megnevettető kis fecniket hagyott a postaládában, ha épp elutaztál két napra a nagyanyádékhoz, hétvégén, mire visszajössz, boldog legyél. Sosem volttok szerelmesek, és talán soha nem is lesztek, hiszen sosem buktál arra a sármra, ami neki van. Néha nem érted magad ugye? Hiszen a férfi nem egyik díszpéldánya, figyel rád, ismer, annyira egyszerű lenne minden. De tudod, hogy két napig se bírnátok ki egymás mellett. Arról már nem is beszélve, hogy szerelmes is vagy, mert az vagy bizony, egy felhők fölött repkedő pillangó, ha csak megpillantod, hogy megérkezett a tied melletti irodába, a mosolyát, a pajkos szemei csillogását. Menyasszonya volt valamikor… te pedig megrendezted az esküvőjüket. Nem akartál beleszeretni, nem akartad újraírni a „Szeretném, ha szeretnél” forgatókönyvét. De beleszerettél, ő pedig megnősült, majd elvált, te pedig azóta se mondtad el, mi is történt azon a bizonyos estén, egy hónappal ezelőtt, amikor elmentél a házához. Csak a névjegyedet hagytad ott, egy kis üzenettel a hátulján, amire azóta se kaptál választ. Csak reménykedsz, hogy ő találta meg, és majd egyszer, ha minden jól megy, visszaüzen neked, és végre elhív randizni. Szeretnéd te azt igazán? Hiszen már majdnem egy éve él plátói szerelemben, a heti egyszeri beszélgetés, vagy a havi egyszeri kávé nem elég neked? Nem vagy kétségbeesett, hiszen gyönyörű vagy, és vonzó, bárkit megkaphatsz, és meg is kapsz, nem élsz burokban, mint más szerelmes nők. Talán emiatt nem vesz komolyan, de ne változz meg. Szereted önmagad, szeresd mindig, mert csak önmagad nem fog elhagyni.
Menüsor Irene!
A hang a fejedben, a mély jól ismert tónus folyamatosan dumál, megállíthatatlanul követeli a figyelmet a munkád felé, amit annyira szeretsz, ami három év alatt annyi sikert és elismerést hozott neked, nem kellene pont most, mikor egyenes úton van az áttörés felé, elhanyagolnod. Felveszed a telefonod, tárcsázol, és időpontot beszélsz meg, csak hogy a hang elcsituljon, és minden visszakerüljön a megszokott kerékvágásba. Már rohansz is anyagot nézni, ültető kártyákat rendelni, tortát kóstolni, mert nem lazsálhatsz egy másodpercre se. Ez a te életed! Éld!