Szicília-1986.06.02. 28 Amibe jó a pénz. Maffia Jai Courtney

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: Soha nem hagy félbe semmit, nem fél senkitől és semmitől, jó fizikuma van, nagyon jó bunyós és a fegyverekhez is ért.

◆ negatív tulajdonságok: Könnyű befolyásolni a pénzzel, nagyon forró fejű, a családon kívül szinte senkit sem tisztel, könnyen csavarják el a nők a fejét, imádja a balhét.

◆ egyebek: Azt leszámítva, hogy nem vallásos, ízig-vérig egy forróvérű olasz férfi.

Történet vagy szerepes példa

Történetem Szicíliában kezdődik, ahol születtem.  Marinella egy kisváros, amely Szicília Délnyugati partján helyezkedik el. A családom tipikus olasz család. Nagyon sok rokonom volt, akikkel szoros volt a viszonyunk. A nevemet apám bátyja után kaptam, aki még gyerekkorukban meghalt. Vincenzo bácsikámon kívül apának volt még három testvére, úgyhogy öten voltak összesen. A legidősebb volt Vincenzo, akit meghalt, mint említettem. Utána Margareta néném, aki annak ellenére, hogy lassan ötven éves, elég jól tartja magát. Utána Mauricio bácsikám, aki valahol Franciaországban él, de vele már nem igazán tartjuk a kapcsolatot. Ő egy évvel fiatalabb Margareta nénikémnél. Utána következik apám, Desmond Matrizio aki negyvenhét éves. És a legfiatalabb pedig Nina, aki igazából vér szerint nem a nagynéném, de mivel gyerekkorában a mamáék magukhoz vették, ezért ő is családtag. Ő harmincnyolc éves és ő is elég jól néz ki. Tizenhárom évesen vele vesztettem el a szüzességemet is. Akkor ő volt huszonhárom. Kicsit talán fura, de a családom nem normális. Sportos fiatal voltam, ő is jól nézett ki, úgyhogy ezért is volt viszonyunk évekig. Miután megházasodott, született két gyerek és valószínű, hogy mind a kettő az enyém, mert hasonlítanak rám, de a férje ezt nem veszi észre. Apám részéről ott van még a mama, de sajnos szegény papa már meghalt. A Matrizio rokonságból így van legalább tizenegy unokatestvérem, amiből kettő az én gyerekem. Ezt nem is akarom tovább bonyolítani, úgyhogy áttérek anyám részére. Habár itt sem járunk jobban. Az ottani mamám, az ottani nagyapám fogadott lánya volt, de felcsinálta többször is, mert egymásba szerettek. A legidősebb itt anyám, Nicole, aki negyvenhat éves. Anyám után jön Ester, aki negyvenkét éves. Aztán alatta Toni, aki negyven. Ezután pedig Carlos, aki harmincöt. Vito, aki harmincnégy. Az utolsó gyerek Linda, aki velem egy idős. Erről az ágról pedig tizennégy unokatestvérem van, de Linda terhes, úgyhogy úton van a tizenötödik is. Mi pedig négyen vagyunk. A két bátyám, akik kétpetéjű ikrek már harminc éve, Michael és Francisco. Utána jövök én és utánam pedig a kishúgom Mary, aki még csak huszonkettő, de már van három gyereke. Mikor az ikreket anya megszülte, akkor csak tizenhat volt, apa pedig tizenhét. Mivel elég korán születtek, ezért apának is korán kellett dolgozni kezdeni. Egy halász cégnél volt raktáros, de közben az iskolát is befejezte. Aztán jött sorba a többi gyerek is, de nem volt gond, mert apa egyre följebb lépett a ranglétrán és mára már övé a cég. Mikor tizenhét lettem, akkor költöztünk Amerikába, hogy apám terjeszkedjen a céggel. Michael és Francisco beszállta az üzletbe, de én nem. Linda pedig a háztartást vezeti, mert a férje elég jól keres ahhoz, hogy eltartsa a családot. Viszont nem akarok előre rohanni, úgyhogy kicsit visszaugrok és elkezdek most már magamról mesélni egy kicsit. Már iskolás koromban is csak a baj volt velem. Tiszteletlen voltam és bajkeverő. Mivel nem akartam tanulni, ezért zsebpénzt sem kaptam soha, úgyhogy magamnak kellett megszerezzem. Először zsebtolvaj voltam, majd ahogy idősödtem, már betörtem üzletekbe is. Marinella egy kisváros, úgyhogy nem volt olyan, hogy riasztó vagy bármi. Ha ügyesen csináltad, akkor megúsztad. Miután az Egyesült Államokba költözünk, azon belül a New Yorki Hell's Kitchenbe, újra kellett mindent kezdenem. Új környezet, új barátok, de könnyen feltaláltam magam. Nagyon sokat verekedtem, ezért minden iskolából kirúgtak, úgyhogy apám beíratott ketrecharcra, ahol levezethetem a feszültséget. Onnan is kitiltottak, mert azt a maradék szabályt sem tartottam be, ami volt. Ha elkattantam, akkor a bírónak is nekimentem, de olyan is volt, hogy már az öltözőben összevertem az embert vagy nekimentem egy szurkolónak, aki engem szidott. Aztán ahogy idősödtem, elkezdtem több törvénytelen dologba benne lenni. Szereztem erre vevő ismerősöket is. A legjobb barátom egy német származású gyerek volt, Daniel, akivel együtt jártam edzeni. A másik barátunk egy jamaikai gyerek volt, Damian akit a környéken ismertünk meg, mint díler. Így hárman kezdünk el magunknak pénzt szerezni. Persze még csak tizenévesek voltunk, ezért nyilván nem úgy, mint a nagyok, de hasonlóan. Mi boltok helyett más fiataltól kértünk védelmi pénzt, megvertünk mást pénzért. Betörtünk iskolákba, hogy megszerezzük a dolgozatokra a válaszokat és egyéb apróságok. Kispályások voltunk, de a mi generációnkban nagykutyák. A nőknél is nyerők voltunk, mivel volt pénzünk. Imádtuk az idősebb nőket, ezért mindenféle bárokba jártunk, ahol a harmincas nőket csábítottuk el. Nem egyszer kellett verekedni azok udvarlóival vagy férjükkel. Nem mondom, hogy mindig győztesként jöttünk ki belőle, de ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetően keményebbek voltunk a kortársainknál. Daniel egy elég jóképű gyerek volt, aki nyugodtabb típus volt. Damian pedig a folyamatosan rizsázó, rafinált néger gyerek. Én pedig voltam az, aki először ütött, ha baj volt. Mondhatni, hogy kicsit ők is tartottak tőlem, mert agresszív voltam már akkor is, de nem tudtam volna bántani egyiket sem. Aztán volt egy eset, ami örökre nyomot hagyott bennem. Daniel egy olyan nőt dugott meg, akinek a férje kicsit nagyobb kaliberű volt, mint mi, úgyhogy szegény gyereket szétverték, majd a nyakára kötelet kötve lógatták le egy hídról. Másnap találtak csak rá. Damiannal akkor egy kicsit meghúztuk magunkat, de a bosszú járt a fejünkben. Ahogy idősödtünk, egyre több embert szereztünk magunk mellé és belevágtunk a csempészetbe és kiépítettünk egy droghálózatot is. Előfordult, hogy valakit meg is öltünk, ha az utunkba állt vagy csak jeleztük, hogy nem látjuk szívesen a környéken. Megoldottuk, hogy a rendőrök se avatkozzanak közbe vagy ne fogjanak szagot. Aztán elkezdtünk védelmi pénzzel is foglalkozni, majd kurvákat futtatni. Szépen terjeszkedtünk és mikor elég hatalmunk volt, végeztünk Daniel gyilkosaival és minden vagyonuktól megfosztottuk. Ekkorra voltam huszonhárom éves, de sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem. Damian és én elterveztünk egy bankrablást is, hogy plusz pénz jöjjön a házhoz. Az utóbbi időkben sokat veszekedtünk, hogy ki is irányít igazából, de sosem gondoltam volna, hogy képes hátba támadni az a rohadék. Minden tökéletesen alakult. Megvolt a pénz és időben voltunk. Öten mentünk elvégezni a melót, de csak Damian és én éltük túl. Az a rohadék mindenkit megölt és engem is megakart, de rossz helyen talált el. Hátulról lőtt fejbe, de nem sértette az agyamat, úgyhogy élve megúsztam, de börtönbe kerültem. Öt évet kaptam, amit le is töltöttem tisztességesen. Egy fél éve szabadultam, de az első dolgom az volt, hogy megkeressem Damiant. Egy bárban találtam meg, ahol lelőttem. Nem ismertek fel, mert szakállat növesztettem, hosszú hajam volt és napszemüveg rajtam. Azért, hogy véletlenül se kapjanak el az emberei, Las Vegasba jöttem, a bűnök városába, hogy új életet kezdjek. Bármilyen melóba benne vagyok, amit jól megfizetnek.