LV, 1994.12.08. 20 Bitch Media Sandy Syn

Karakter személyisége

Akaratos, önző, beképzelt liba. Ezek most jó tulajdonságok vagy rosszak? Akikkel nem vagyok jóban és hát lássuk be, sok ilyen ember van, ezeket terjesztik rólam. Az, hogy igazuk van vagy csak féltékenyek, nem érdekel. Egy biztos, megválogatom, hogy kivel állok szóba. Sokoldalú vagyok, szeretek új dolgokat kipróbálni, szokatlan, merész helyzetekbe is belevágok. Azt hiszem eléggé bevállalós vagyok minden téren. Hatalmas a pofám, ha valami nem tetszik, egyből véleményt nyilvánítok, mindenre és mindenkire tekintet nélkül. A munkám mindig más. Hol modellkedek, hol szerepet kapok egy filmben… ami jön. Viszont egy dologból nem engedek. Én vagyok a Framed in blood nevű rockzenekar frontembere. Nem volt egyszerű kivívni három rocker faszi tekintélyét, megdolgoztam érte, be belátták, hogy szükségük van rám. A hangomra, a dalszövegeimre és nem utolsó sorban arra, ahogy a gitárral bánok. Imádom a fellépéseket, a színpadon érzem magam igazán jól. A lényeg, hogy szerepeljek.

◆ egyebek: szeretem a piercingeket

Történet vagy szerepes példa

Az egész ház a miénk. Lenyűgöző ez a luxus, a fényűzés. Mindig is szerettem az ilyet, de csak pár pillanatra, kölcsönbe, csak azért, hogy kipróbáljam. Amúgy nem ez az én természetes élőhelyem. Valami lazább helyen, akár a turnébuszban jobban érzem magam. Most viszont ez, hogy Caiden elhozott ide, kimondottan jó ötlet volt. Bírom ezt a srácot és nem csak azért, mert hasonló a nevünk. Egészen… jól kijövünk egymással. Az ágyban és azon kívül is. Ez pedig ritka nálam. Nem titok már előtte sem, hogy nem vagyok prűd és nem vetem meg a jó szexet, akármilyen felállásban. Nekem nehezen lehet olyat mutatni, amin megbotránkozok, de olyat is, ami meglep. Neki most mégis sikerült és ezzel megint rendesen bevágódott nálam. Fogalmam sincs honnan tudja, hogy az ajtófélfa tetején van a kulcs, de egy kis tapogatózás után diadalmas mosollyal emeli le a zsákmányt.
- Tessék, mondtam, hogy ez a ház ma a miénk – vigyorog rám, én meg ugyanolyan széles mosollyal válaszolok. Elképesztő, mire nem képes azért, hogy meghódítson. Hozzásimulok, amíg a zárral szórakozik.
- Eddig még nem vágtál át… de most nem gondoltam, hogy tényleg igaz és itt töltjük a napot. Caiden, ez… pazar… kurvára – nem szoktam megválogatni a szavaimat, ha az esik jól, hát akkor kimondom, ahogy jön. Tudok úrinő lenni, ha az kell egy filmben vagy a fotókon, de ha magamat kell adnom, akkor ilyen vagyok. Szabadszájú és fékezhetetlen. És ez valamiért bejön a mellettem álló pasinak, aki máris szabaddá teszi az utat előttem. Be, a luxus irányába. Elképesztő látvány fogad. Minden új és modern, valószínűleg a legdrágább bútorok.
- Azt nézd meg… az a kanapé… szinte már érzem milyen kényelmes – ámuldozok. Összecsapom a két kezem, a szemem csillog, mint egy kislánynak, aki csokit kapott és már indulok is. Nekifutásból, cipővel, ahogy vagyok. A kanapén landolok, nevetve huppanok rá és szinte sikítva tudatom a világgal, hogy én most nagyon jól érzem magam. Ennek ellenére most is, mint mindig, öntörvényű vagyok. Mielőtt Caiden rám mászhatna, menekülőre fogom.
- Na bébi, teszteljük már le ezt a kanapét… - morog csalódottan az én drága hím egyedem, de nincs mit tenni, én fel akarom fedezni a házat. Majd utána esetleg… hiszen mi lehet izgalmasabb, mint egy idegen házban, a lakók tudta nélkül szexelni? Hát nem sokminden. Caiden állítása szerint megfigyelte már, hogy mikor nincsenek itthon a tulajdonosok, ahogyan azt is, hol tartják a pótkulcsot. Fogalmam sincs miért és mennyi ideig figyelte a házat, de nem is érdekel. Csak az, hogy most itt vagyunk és azt csinálunk, amit csak akarunk. A konyhába trappolok és szinte feltépem a hűtőt.
- Ohh jesszus… Caiden, azonnal gyere ide… ilyet fogadjunk, hogy még nem láttál – a hűtő tele van mindenfélével, van olyan, amiről azt sem tudom, hogy micsoda. Drága ételek és italok, a szemem sem tudja elsőre befogni. Tátott szájjal bámulok. Beharapom az alsó ajkam, tanácstalanul méregetem a finomságokat, aztán egy üveg pezsgőt emelek ki és Caiden kezébe nyomom. Ő a férfi, bontsa ki. Természetesen pohárból iszunk, amíg pukkan a pezsgő, nagyjából az összes szekrényt végignézve végre a poharakra is rátalálok. Minden bizonnyal drága darabok, de kit érdekel.
- Ránk – kacsintok a fiúra, kissé félreérthető a kijelentésem. Hiszen én nem adtam eddig jelét annak, hogy bármit akarnék tőle azon kívül, hogy rendszeresen kúrálgat. Másra nincs szükségem egyelőre, legalábbis azt hiszem. Bejárjuk az egész házat, míg végül rátalálunk a hálóra is. Az egész olyan pazar, mint a ház. Hatalmas ágy, puha párnákkal és ízléses ágytakaróval. A falon végig tükör, a kilátás egyszerűen elképesztő. Belátni persze nem lehet, ezt már tudom, hiszen amíg a ház előtt ácsorogtunk, semmit nem láttam. Rejtőzködő tulajdonosai vannak, akik ennek ellenére szeretik a kilátást. Meg tudom érteni. Simán el tudnám nézni akár holnapig is, de nem azért vagyunk itt. Elindulok az ágy felé, menet közben ledobom a pólóm és a vállam felett kihívóan pillantok hátra Caiden-re.
- Na mi van, meggondoltad magad? Vagy csak a szád nagy? – provokálom, ahogy mindig, de tudom, hogy imádja. Feltüzeli, ha ilyen vagyok, csak nem vallja be. Szavakkal legalábbis nem. Tettekkel annál inkább. Eldőlök az ágyon, ő meg rám veti magát és… fogalmam sincs mennyi idő múlva, a kimerítő szextől fáradtan, levegő után kapkodva vesszük tudomásul, hogy hangok szűrődnek fel az alsó szintről. Hazajöttek.
- Azt hiszem vége a bulinak – kuncogok. Más talán megijedne, de én nem. Mondjuk szerintem más be sem jött volna, nem mert volna, vagy ha mégis, hát biztosan nem érezte volna magát ilyen otthonosan, mint mi. Kapkodva, nevetgélve öltözünk, folyamatosan csendre intve a másikat, de nem megy, jó kedvünk van. Az ablakon át távozunk a lakásból. A pezsgő, a poharak, a hálóban szétdobált párnák és az összegyűrt lepedő árulkodnak csak arról, hogy itt járt valaki. Az viszont, hogy ki, titok marad. Mi pedig nevetve sétálunk a naplementében. Caiden az egyetlen, aki igazán közel áll hozzám, mint férfi. Kíváncsi vagyok, legközelebb mivel fog meglepni.