Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
◆ pozitív tulajdonságok: alapos, kötelességeit teljesíti, komoly, előzékeny, türelmes, precíz
◆ negatív tulajdonságok: rituálék embere, kiismerhetetlen, titkok embere, bosszúvágyó, könyörtelen
◆ egyebek: Két éve felhagyott a gyilkolással, amikor a már leukémiával diagnosztizált Ludmilát feleségül vette. A nő pár héttel ezelőtt életét vesztette. Eredeti neve Nikolay Drukov.
◆ összességében: Dohányfüst szállt fel kóbor hullámokban a mennyezet felé hüvelyével megpihenve a hamutálban. A szemben lévő komorfekete festék repedezve kezdett el mállani a falról bele a nedvességbe, aminek bordó színét elrejtette a fénymentes terület. Ivan mosolya nem ígért neki semmi jót, és ha azt is beleszámolta, hogy hány hullát tekerhettek bele fóliába, az elkövetkezendő percek hallatlan fájdalmat ígértek neki. Szerencsére nem a saját részéről. - Itt van mindegyik? - kérdezte az öreg kalapos, Lester pedig csak egy bólintással jelzett, lassan átadva azt a négyszer kétszáz dollárnyi összeget, amit értek a holttestek. Darabja kétszáz, és ha közte, valamint a jelenlegi holtak közt kellett volna választania, mindent megtett azért, hogy ő jöjjön ki győztesen. Ameddig Ivanék dolgoztak, lassan gombolta ki ingét, hogy a vérpettyezte fehér anyag lekerüljön a testéről. A kevlár, valamint az alatta lévő trikó megvédte a komolyabb sérülésektől, csak az az egy, felkarjáról lassan csörgedező vérfolyam nem tetszett neki. Egy-két kapocs, három pohár dupla whisky és egy kiadós alvás lesz majd a gyógyír a sebre. - A legközelebbi viszontlátásra - az öreg hangját meghallva csak egy biccentéssel válaszolt, hagyta, hogy a házból kisétáljanak a takarítók, akikben mióta a szakmában volt, mindig is bízott. Több, mint tíz éve már. Miután magára maradt a hiányos, vértől és hulláktól mentes kócerájban, akkor lépett csak oda az asztalhoz és nyomta el a csikket. Tíz darab volt benne. Annyi idő kellett a takarítóknak. Egybe sem szívott bele. Mindet csak meggyújtotta, hagyta, hogy elégjenek maguk után hagyva mentolos illatot is. A nikotin ölt, egy képzeletbeli lyukat égetve a tüdőkbe. Lester a fejre célzott a legtöbbször.
Történet vagy szerepes példa
Ahogy belenézett a kávézóban a tükörben, ismét meglátta őt, ennek ellenére csak rá kellett néznie a pult mögötti fiatal nőre, aki azzal a vad mosollyal fogadta, amivel minden egyes nap. Kívülről tudta, hogy a jobb felső négyes kissé elfordulva nőtt, a bal alsó hatos pedig tömést rejtett. Fehéret, ami annak a jele volt, hogy adott magára a nő, de nem annyira, hogy ne egyen édességet éjt nappallá téve. Minden egyes látogatásakor a vörös, lófarkas kis nő olyan mosollyal köszöntötte, ami sosem hatotta meg, viszont értékelte. Úgy hasonlított a lány Ludmilára, mint egy száraz kenyérszelet a legjobb steak-ekre. - Espresso cukor nélkül? - csicseregték neki, amire bólintással felelt. - Espresso cukor nélkül - ismételte meg a szavakat, zsebeiben kutatva elő a megfelelő mennyiségű aprót, amit a pultra, a műanyag tálcára helyezett. Tizenöt százalék borravalóval. Nagyjából fél perccel később helyezkedett el egy üres asztalnál, mire a korábbi barna felemelkedve átült a vele szemben lévő székre. Már negyedik napja követték őt látszólagos árnyak, mégsem tett ellenük semmit. Hatan voltak. Egy kopasz a Range Roverben az utca másik felén, az ötvenes éveiben járó szmokingos férfi, aki a The New York Times-ot olvasta a postaláda mellett, a virágkötő kis nő a szemben lévő üzletben, aki a kirakatot rendezte, Danny a törpe, Sven, aki egymagában itta a kávézó egyik sarkában a teáját, és Tanya, aki leült vele szemben. - Meglep, hogy ennyi ideig nem láttalak - kezdett bele a beszédbe Lester, megkeverve a sűrű fekete folyadékot a kanalával. Balra kétszer, majd jobbra kétszer. - Világot láttam - válaszolta a szőke olyan bűbájos mosollyal, ami csak kitelt tőle. A legtöbb férfi beadta a derekát ezt látva és a nő tenyeréből ettek, Nikolay viszont tudta, mennyire veszélyesen halálos a nő. Mint az albínó fekete mamba. A hallottak egyértelműen azt jelezték, hogy a Tanya azóta is ugyanazzal kereste a kenyerét. A gyilkolás jövedelmező üzlet volt a világ minden táján, csak a megfelelő kuncsaftokat kellett hozzá megtalálni. A gerinctelen férgekből pedig dögivel volt, bármerre is nézett az ember. - Mennyit kapnál? - hátradőlve a széken folytatta a diskurzust, mintha csak a vízkeresztségről lenne szó, amiben még minden évben részt vesz. Az oroszok hagyományait követte, amikor volt ideje rá. A nő veszélyes mosolyt villantott rá, ami egyet jelentett azzal, hogy amiatt küldték, végezzék ki őt. Tudta. Már semmi mást nem tudtak tőle elvenni, mert a felesége meghalt. A Dodge Charger RT nem ért számára annyit, mint Ludmila. Nem kapott választ, csak a nő átható pillantását. Gyűlölte ezért, és ha még okkal is akarnák eltenni láb alól, meg is értette volna. - Ha elkezdődik, te halsz meg - nézett Tanya szemébe röviden, és ha két éve fel is hagyott a pénzért való gyilkolással, nem felejtette el, hogy kellett golyót ereszteni valaki koponyájába, hogyan kellett nyakat törni és hogyan kellett csontot repeszteni. Csak már nem az foglalkoztatta az idő nagy részében, mégsem lehetett a maffiától olyan könnyen megszabadulni. Ő mégis felállt az asztaltól, köszönés nélkül távozott a kávézóból. A menhelyen úgyis szükségük volt rá. Rengeteg csóváló farok, szenvedő tekintet figyelte minden alkalommal a mozdulatait reménykedve. Az állatok sokkal jobban értékelték a jelenlétét és a társaságát, mint bárki, akit ismert. Ludmilát kivéve.