Winston Cross

Karakter személyisége

Wins nem lesz kedves, rendes és udvarias veled, virágot sem ad és bókolni is csak a buta libáknak szokott, akiknek két szép szó is elég a lábtárogatáshoz. Vérbeli maffiózó, nem tiszta munkával szerzi meg a pénzét, céljai érdekében mindent elkövet, képes zsaroláshoz is folyamodni, ha arról lenne szó. Humora gúnyos, szemtelen fazon, ami a szívén, az a száján. Nem túl nyugodt természet, ha valaki felbosszantja, akkor előveszi a stukkerét és golyót repít a nemesebbik tagjába, vagy , ha nincs kéznél fegyver, akkor jöhet a pillangókés, esetleg az ököl. Nem szívesen vereti magát össze, de néha előfordul, hogy testi erejét kell alkalmaznia. Mindig az életével játszik, ez miatt tartós kapcsolatot sem tudna fenntartani, családra pláne nem lenne ideje, ráadásul akkor már lenne valami, amivel őt is megtudják fogni. Éppen ezért nem is igazán hajt arra, hogy komolyabb kapcsolata legyen, többnyire futó viszonyokba keveredik, és eddig nem is volt olyan nő, aki lelkileg is megfogta volna. Élvezi az életet, iszik, cigizik, imád pókerezni, szereti a jó kocsikat és a jó ételeket, imádja a pénzt. Rengeteg haverja van, barátja már annál kevesebb, akiben meg is bízik. Mindenféle biznisszel foglalkozik, ki hinné róla, hogy egykor papnövendék volt?

◆ kedvencek:
- pénz
- luxus
- cigi
- whiskey
- szőkék, barnák, vörösek
- tuningolt autók

◆ utált dolgok:
- zsaruk
- börtön
- elérhetetlen dolgok
- arcoskodó barmok
- flegmázók, beszólogatók
- ügyvédek, öltönyösök

◆ egyebek: van két tetkója, egy top gun felirat és egy szerencse patkó

Karakter kinézete

Vagány, sportos stílust szereti, ezért többnyire farmert visel pólóval. Cipőben bakancs a nyerő, vagy a motoros csizma, amihez nélkülözhetetlen a bőrdzseki. Ha az üzlet megkívánja, akkor öltönyt is húz, de azt annyira nem szereti. Egyébként sportos testalkatú, bár van egy kis sörhasa, nem szőrteleníti agyonra magát, csak éppen ott, ahol kell, haja sötétbarna, szemei is, arca gyakran borostás. Bal kezén ezüstgyűrűt visel, jobb karján egy széles bőr szíjjal ellátott órát.
◆ különlegességek: pl?

Történet vagy szerepjátékos példa

- Úúú, angyalom, micsoda virgácsaid vannak, nem akarsz egy kis táncbemutatót tartani nekem?- Széles vigyor terült el az ajkaimon, egyik kezemben cigaretta füstölgött, másik kezem felcsusszant Clarissa combján , s ujjaim eltűntek a lány szoknyája alatt, de ez csupán egy pillanat volt, mert Clar rácsapott a kezemre és mosolyogva hajolt közelebb, hogy elvegye előlem az üres sörös korsót.
- Cross, te javíthatatlan vagy, az a szerencséd, hogy én így is imádlak. - Tekintetem, mely egy ideig dekoltázsán időzött, most zöld íriszeire fókuszált, s vigyoromból egy mámoros mosoly futott az arcomra.
- Én is imádlak Clar, te vagy a kedvenc pultos lányom. - Vetkőztető tekintettel figyeltem, ahogy elriszál miniszoknyájában , és betolat a pult mögé. Nevezhetnek perverznek, szexéhes disznónak is akár, de tény, hogy nem vetettem meg a női nemet, ha meg tálcán kínálták magukat, akkor meg pláne nem fogadtam vakságot. Én sosem neveztem bűnösnek magam, a nők tehettek mindenről, ők kínálták fel magukat, én csak egy szerencsétlen áldozat voltam a sok közül. Clarissa egyébként is az a típusú nő volt, aki néhány vendég előtt nemet mondott, viszont folyamatosan cicázott velem, s mikor a főnök éppen nem volt bent és vendég sem volt a portán, olyankor azért szívesen nyitotta szét nekem a lábait a pult mögött, vagy éppen a raktárban.
- Cseles vagy , figyellek ám! - Mutattam felé cigarettát tartó kezemmel, s magam elé húztam egy újabb korsó sört, a mai estén már a másdikat. Nem voltam részeg, bár tény, hogy a kedvemen sokat dobott az a két korsó. Unottan ücsörögtem a pultnál, hisz jobb dolgom nem volt, otthon nem várt se feleség, se gyerek, se kutya, se macska. Valójában tényleg nem volt semmi elfoglaltságom, kezdtem magam egészen szánalmas alaknak érezni, hogy még csak egy normális barátnőt sem tudok felmutatni magam mellett. De nem tehetek arról, hogy nem vagyok olyan típus, aki kitartó és hűséges lenne. Elég elviselhetetlen stílusom van, egy normális gondolkodású nő menekül előlem, ezért általában csak a Clarissák jutnak nekem...
- Cross, mi van veled?- Kérdezte a pult mögül Clar, miközben eltörölte előttem a pultot, majd néhány poharat kezdett áttörölgetni.
- Semmi...- Legyintettem halvány mosollyal, majd elnyomtam a cigimet és egy újabbra gyújtottam rá. Az öngyújtóval elbohóckodtam egy ideig, nehezen akart meggyulladni a láng, de aztán csak sikerült belőle tüzet csiholnom, s végül még a cigarettám is meggyulladt. Mélyet szippantottam belőle, majd kifújtam a füstöt, ami újabb szürke felleget varázsolt körém. Elég sokan voltak a bárban, a zene is tetszett, ezért ütemesen kezdtem dobolni ujjaimmal a pult tetején. Egy újabb adag füstöt fújtam ki, amikor valaki lehuppant mellém a bárszékre. Illatából ítélve nőci, így természetesen azonnal felmértem a terepet, hogy mégis kihez van szerencsém. Hanglejtéséből, arcvonásaiból és hajzuhatagából ítélve máris megvolt a személyleírás.
- Csak nem Juliehoz van szerencsém? Ennyire hiányoztam?- Vigyorogva fújtam felé a füstöt, és felé fordultam. Figyelmem már nem Clarissára terelődött, hanem Juliettere, aki szépségével vívta ki a figyelmemet. Az már csak egy plusz volt az egészben, hogy a haverom bárjában dolgozott, és imádok kekeckedni vele.
- Minek köszönhető ez a morcosság, ki az, aki még nálam is nagyobb seggfej volt és így kiborított téged? Csak nem a férjed? Segítsek megbosszulni?- Most sem tudtam elkerülni, hogy gondolataim ne vonuljanak perverz irányba, de nem tudtam megállni, hogy ne játszadozzak vele.