Naima Peterson

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
-hatalmas szíve van
-mindig mosolyog
-erős kisugárzású
-kitartó
-gyerek bolond
-bohém
-szabadelvű

◆ negatív tulajdonságok:
-önfejű
-hirtelen haragú
-nehezen bocsájt meg
-rossz evő
-válogatós
-kishitű
-borzalmas énekes

◆ egyebek:
-nehezen érteti meg magát a lányokkal, ez alól kivétel húga Connie, de vele is kemény harcok árán sikerült békés légkört alakítania
-Nathan-el hullámvölgyekben tarkított kapcsolatban élnek, titokban természetesen, amíg nem látják elérkezettnek az időt, hogy beszámoljanak érzéseikről a szüleinek

Történet vagy szerepjátékos példa

Cigaretta füst, hangos zene, fények, kábulat, bódító illatok. Még csak éjfél van, de kezd kicsúszni a lábam alól a talaj. Egy kocsmában vagyok, igen ezt én is tudom. Már a hatodik tequilámat gurítottam le, elszívtam egy doboz cigit, pedig rosszul vagyok tőle. Kevin mellettem van, érzem leheletét a nyakamon, ujjait hasamon, ajkát a tarkómhoz nyomva. Tudom, hogy ő is totál ki van ütve. Érzem a marihuána jellegzetes illatát, felismerem, mert ismerem már. Ismerem a hatását is, lassan fél éve barátkozunk egymással. Komótosan mozdultam a kanapén, fejem rábicsaklott Kevin vállára, aki valami érdekes kinézetű löttyöt kortyolgatott. Az emberek együtt mozogtak a zene ritmusára, szívem a fülemben dobolt, bárgyú mosollyal néztem, ahogy egy srác épp egy vele nem egy súlycsoportú csajt fűz. Gyenge próbálkozás, én már rég elküldtem volna a csaj helyében.
Valaki elhúzta az üvegajtót, hűvös levegő kígyózott lábam alatt, felkúszott combjaimon és libabőrt hagyott csupasz vállaimon. Körbepillantottam a helyiségben, ismerős arcokat kerestem, de minden összemosódott a szemem előtt. Ingatag léptekkel, kapaszkodó után kutatva indultam meg a tömegben, fel a lépcsőn, gondosan kikerülve minden csókolózó párocskát. Még egy utolsó pillantást vetettem a kanapén kuporgó, matt részeg pasimra és eltűntem a mosdóban. Fogalmam sincs, mennyi időt töltöttem bent, de a lelkemet is kihánytam és tiszta fejjel botorkáltam lefelé, kettesével szedve a fokokat vissza Kevinhez. Csak hogy a pasimat sehol sem találtam. Hiába néztem át az egész házat, eltűnt, köddé vált. Kint a kertben nagyobb buli volt, mint a házban, mégis azt gondoltam, Kevinnek valahol itt kell lennie. És a megérzéseim nem csaltak, meg is találtam, nyelvét épp legnagyobb ellenségem torkán nyomta le, farkát pedig az említett ribanc markolta. Alig 24 órája még könyörgött nekem azért, hogy ismét egy pár legyünk. Térden állva sírt, azzal ígérgetett, hogy megváltozik, mert értem érdemes ilyen drasztikus elhatározásra jutni. Kurvára nem így van… rájuk csaptam az ajtót és befogott füllel otthagytam a bulit.
Nem azt terveztem, hogy hazamegyek, mégis egyenesen a házunk elé vittek a lábaim. Az ablakok sötétek voltak, hiszen az ott lakok már rég az igazak álmát aludták. Kislány koromban azt hittem, hogy valami csoda történt velem. Tejeskávé bőröm elütött a bátyám hófehér bőrétől. Akkor még nem tudtam, hogy a szüleim - akiket mindig is annak tekintek majd – valójában örökbe fogadtak. Mikor már annyi idős voltam, leültettek és elmesélték, hogy a vér szerinti szüleim meghaltak egy balesetben. A házunk leégett, senki nem élte túl, csak én. De én is csak azért, mert aznap délután nem voltam otthon. Az elsődleges gyámjaim Peterson-ék lettek.
Talpam alatt ropogott az öreg padló, ahogy felsétáltam a verandára, becéloztam a padot, amit még apám fúrt fel a plafonra, hogy a húgommal legyen min hintáznunk, de megtorpantam, ahogy élesen kirajzolódott előttem az ágyon kuporgó Nathan alakja. Hangosan szuszogott, néha fel is horkantott és dőlt belőle a pia szag. Megböködtem a lábammal, felvettem a védekező pózt, amit még a krav maga oktatóm tanított és vártam. De nem történt semmi, szóval közelebb léptem, most ujjal próbálkoztam, már csak pár centi, de hirtelen megmozdult, elkapta a csuklóm és az ölébe rántott.
-Nathan, eressz el, Naima vagyok. – Feszítettem mellkasának tenyeremet, próbáltam eltolni, de még félrészegen is bitang erősen tartott. Felnéztem a szüleim ablakára és elgondolkodtam azon, hogy felsikítok, hátha valaki észrevesz minket, de elvetettem az ötletet. - Tiszta hülye vagy, gyere lefektetlek. – Húzódtam hátrébb, de követett engem. Nagyot nyelt, ajkai kicserepesedtek a folyadék hiánytól, cigaretta és olcsó szesz szagát árasztotta, de volt a szemében valami, ami elvonta a figyelmemet minden apróságról. Olyan vágy és szenvedély tükröződött íriszeiben, amilyet még sosem láttam. Megijesztett, de ugyanakkor fel is csigázott. Nathan sosem viselkedett igazi testvérként, ő nem volt az a fajta, aki megvédett másoktól, nem pátyolgatta a lelkem és nem hatotta meg a sírásom sem. Nem úgy, mint Connie. Egy időben azt hittem, csak azért ilyen velem, mert nem ugyan az a vérünk, de idővel rájöttem, hogy nincs bennünk semmi közös. Ez az egyetlen oka annak, hogy nem volt igazi bátyám.
-Annyira… gyönyörű vagy. – Nyögte halkan, whisky és kóla szaga csapott meg, de nem is ezektől rándult görcsbe a gyomrom. Szavaiban ráismertem az én vágyaimra is és ettől meglódult a szívem, de mielőtt még átadhattam volna magamat a felhőtlen örömnek, eszembe jutottak a szüleink, akik nem így neveltek minket. Igaz éveket töltöttek azzal, hogy kettőnket kibékítsenek és némileg elviselhetővé tegyék a ház légkörét, nem nagyon jártak sikerrel. Leszámítva az elmúlt egy évet, amikor Nathan teljesen megváltozott.
-Túl sokat ittál. Bűzlesz és aludnod kéne. Alig 6 óra múlva te is, meg én is elutazunk. Addig pihenned kéne. – Tűrtem el szeme elé tévedt kósza tincseit, megigazgattam gyűrött pólóját és amikor enyhült a szorítása csuklóm körül, óvatosan kihúztam a kezem és a bejárati ajtóhoz sétáltam. A kulcs hangosan csörrent a zárban, de a házba csak órákkal később jutottam be.
Hátam a kemény házfalnak ütközött, tüdőmből kiszorult a levegő, ajkaimat mohón csókolták. Nathan nem arról híres, hogy gyengéd és türelmes típus. Legalábbis a híre megelőzte. Nem voltak bókok, randik és lopott pillantások. Kemény, durva szex a ház verandáján, az éjszaka közepén. Nem vártam mást tőle, pontosan ilyennek ismertem meg, de a néhány elveszett pillantás és a szemében izzó tűz elhitette velem, hogy akit ismertem, képes a változásra.