Sokan úgy tartják, hogy nincsenek pozitív tulajdonságaim. Sajnos ezzel részben egyet kell, hogy értsek mivel nem sok jó írható fel a javamra. Ha nagyon megerőltetem magamat talán kevésbé vagyok kőbunkó és szarkasztikus szemétláda.
◆ pozitív tulajdonságok:
– Kitartó személyiség vagyok. Ha valami kell akkor azt megszerzem akármilyen áron.
– Rátermett vezető vagyok habár mások szerint inkább egy mini diktátor. De a vezető szót jobban kedvelem.
– Leleményességemnek köszönhetően mindig találok módot a bosszúim kivitelezéseire.
– Akár hiszitek akár nem ha valami érdekel rettentő szorgalmas vagyok. Legyen szó mondjuk egy érdekes témáról szóló prezentáció elkészítéséről.
– Ha kedvellek akkor nagyon szerencsés ember vagy mivel a barátaimért bármire képes vagyok. (Na meg átlagosan a legtöbb embert utálom)
Na elértünk a személyiségem jelentős részét képviselő tulajdonságaimra. Tisztában vagyok azzal, hogy nem én vagyok a legártatlanabb és szentebb ember de hát ez vagyok én, ilyenné szabtak az évek.
◆ negatív tulajdonságok:
– Erősen rasszista vagyok. Tudom nem szép dolog meg egyenjogúság van és egyéb blabla amit már ezerszer hallottam.
– Bosszúálló típus vagyok. Nem jó velem komolyabban ujjat húzni mivel leleményességemnek (lásd fentebb) köszönhetően nem finoman viszonozom mások felém intézett nem megfelelő viselkedéseit.
– Túlságosan durva stílusomnak köszönhetően nagyon sok embert bántok meg nap mint nap. A legszomorúbb az egészben, hogy engem ez egy cseppet sem érdekel.
– Ha valaki tényleg nagyon kihúzza azt a bizonyos gyufát nálam akkor az jobb ha fut. Nem félek ledobni a kabátomat és bemocskolni a kezemet az illető orrvérével. Habár tényleg nagyon fel kell húzni ahhoz, hogy így viselkedjek. Talán életem során csak kétszer viselkedtem így.
– Sajnálom azokat akik nem értik a szarkazmusomat. Akik nem ismernek azt hiszik, hogy csak viccelek. Ó szegény hülyék.
És még hosszasan sorolhatnám negatív tulajdonságaimat. Szerintem ha mindet összeírnám akkor a listával körbetekerhetném minimum négyszer az egyetem épületét.
◆ egyebek:
– Hiába szőke a hajam színe rám nem igazak azok a hülye viccek. Talán meglepő de egészen értelmes és intelligens nő vagyok.
– Szívem ügye a feminizmus.
– Nagyon szeretem a klasszikus krimi témájú könyveket. Mint például Agatha Christie írásai.
– A szóbeszédekkel ellentétben kicsit sem vagyok könnyen kapható. Az évek során csak 4 kapcsolatom volt. Nem vagyok az a „hű de nagy pasifaló” csak egyszerűen a férfiakkal néha sokkal könnyebben megtalálom a hangot mint a nőkkel.
– Az éjjeli baglyokhoz sorolom magamat.
– Tumblr love, Tumblr life
– Képes vagyok akár napokig xbox és ps játékokon függeni.
Sötét múlt:
Sokáig gondolkodtam azon, hogy hogyan is lehetne ezt finoman megfogalmazni de végül úgy döntöttem nem köntörfalazok. Nem akarok senkit sem untatni a legeslegelejével szóval a picit eseménydúsabb kis kori éveimre ugrok.
Anyám természete enyhén szólva kibírhatatlan volt már akkor is. Apámat folton lelki terrorban tartotta amit természetesen egy idő után megelégelt és lelépet engem otthagyva arra a mániákusra. Ami lenni szokott ilyenkor általában egy nem egészen jó módú családnál az velünk is megtörtént. Az egyedül élő anya nem tudja ellátni magát és három éves lányát ezért egyre sötétebb ügyletekbe bonyolódik a megélhetés és a napi kokain adag megvétele miatt.
Ez rendszerint abból állt, hogy nap mint nap más és más férfiakkal toppant be az apró Los Angeles-i lakásunk ajtaján. Persze akkoriban nem értettem kik és miért vannak a lakásunkon de mára ez már világos mint a nap. Nincs mit szépíteni egy igazi ribanc volt. „Tevékenységét” talán annyira nem ítéltem volna el ha csak a napi betevőért csinálta volna de nem így volt.
A fő ügyfele akit csak nagy fekaként emlegetek nem csak a futtatója hanem még a dílere is volt. Három az egyben mit ne mondjak szép. Nem kell pszichológusnak lennie valakinek, hogy megállapítsa az összefüggést a múltamban lévő személyek és a rasszizmusom oka között. Rejtély megoldva, szívesen.
A fordulópont életemben öt éves koromban következett be amikor is számomra ismeretlen okokból (gondolom valami gikszer adódott a fizetéssel vagy valami ilyesmi) kisebb csetepaté robbant ki a házunkban. Anyám épp egy ügyfelével volt amikor is a futtatója az a benga nagy állat berontott a nappalinkba és egyenesen a hallószoba felé vette az irányát. Az emlékezetem így az idők során igazán megkopott az események egymást követő láncolatát illetően. De a lényeg az, hogy valahogyan lövöldözés ütött ki és az egyik pasas megsérült és már kint is voltak a rendőrök.
A mostohatestvér árnyékában:
Persze ezek után a rendőrség kivizsgálásokat folytatott és elvették anyámtól a gyámságom jogát. Ekkor kerültem apám részéről valamilyen rokonokhoz. Mit ne mondjak mérföldekkel jobb volt ott a sorsom mint régebben. Az igazat megvallva panaszra nem sok okom lehet mivel normális nevelésben részesítetek azaz elláttak és taníttattak. A gondok a pubertáskor beköszöntésével érkeztek meg. Nem voltam az a tipikus mintagyerek jóságukat azzal háláltam, hogy folyton folyvást kiszöktem éjszakkánkánét és sorra jöttek rám a panaszok a viselkedésemet illetően az iskolából. Ekkor persze mindig jöttek az összehasonlítások a mostohabátyámmal ami még jobban olaj volt a tűzre. Egy idő után úgy éreztem, hogy kötelességem tisztelettudóan viszonyulni legalább feléjük mivel valljuk be nagyon sokat köszönhetek nekik így abbahagytam a szökdöséseket és a viselkedésemen is próbáltam javítani. Legalábbis arra törekedtem, hogy ne jusson a fülükbe ha valami olyat csináltam.
Napjainkban:
Úgy érzem most, hogy végre elkezdődtek az egyetemi éveim kezdem elnőni ezt a fajta viselkedést. Vagyis csak javulgatni kezdek mivel fogalmazzunk úgy, hogy csináltam egy jó pár csúnya dolgot a más nemzetiségből érkező gólyákkal és nem csak gólyaavatókor vétkeztem először és utoljára. Előszeretettel cseszegetek szinte mindenkit de talán már nem olyan szinten mint régen. Sokan vannak a kampuszon akik követnek mint valami „bálványt” és nem értem mire fel? Talán a határozott megjelenésem és kiállásom teszi vagy talán ez számít menőnek ? Viszont valakinek fel kéne nyitni ezeknek az illetőknek a szemét hiszen én minden vagyok csak nem követendő példa. Nem is értem a logikájukat, lassan már úgy érzem mintha viselkedésemmel nekik kéne megfelelnem, hogy legyen mit látniuk.
De ahogy említettem talán már változóban vagyok. Hisz próbálom előtérbe helyezni a kedvesebbik oldalamat is néha, hogy ne csak egy nagy bunkónak higgyenek a körülöttem lévők. Fogalmazzunk úgy, hogy az úgynevezett „hirtelen” változásomnak talán köze van egy személynek is. Idegesít a tudat, hogy van valaki aki normálisan visszamer pofázni nekem és nem szarik be akkor sem ha próba elé állítom. Emberemre akadtam végre ezen az átkozott helyen. Hiszen a legtöbb ember eddig tartott valamennyire tőlem. Vagy elkerültek vagy pedig csak szimplán meghúzták magukat a jelenlétemben. De ő más és ez nagyon is idegesít mivel valamiért mostanában elkezdtem a „bizonyítsuk be, hogy több is rejlik bennünk mint amennyit mutatunk” projektemet felfedni előtte. Utálom, hogy valami kényszerít arra, hogy megmutassam más oldalaimat is neki. Nem értem okát talán az aurája vagy mit tudom én. Meg akarom ismerni a kis kínait és azt is akarom, hogy ő is megakarjon engem. Felfogható ez úgy mint az elsődleges célom.