- Ó Rómeó, miért vagy te Rómeó, tagadd meg atyád, és neved hajítsd el...
- Amúgy neked nem a Moulin Rouge-ra kellene készülnöd?
- Ja, de. De most ehhez volt kedvem! Kívülről tudom már azt a szart. Ne cseszegess folyton. Szóval. Ó Rómeó. Miért. Vagy. Te. A. Kikúrt. Rómeó.
- Most min röhögsz?
- Hogy egy kurva vagyok, akinek Júlia a szerepálma! Tiszta röhej!

Na. Az úgy kezdődött, hogy. A kisfiam Gavrilonak neveztük el. Vagyis nem is én, hanem az a ketrecmarha, aki felcsinált, mikor tizenhét voltam. Valami ukrán fegyverkereskedő volt, mondjuk nekem azt mondta, hogy hittantanár, de már akkor is volt egy sanda gyanúm róla, hogy nem mond igazat. Lényegtelen. A lényeg az, hogy ő lelépett, a gyerekem meg otthon van Kentuckyban anyuéknál.
Amiatt a majom miatt jöttem Vegasba. Igen, igen, az ukrán miatt. Na meg a színház miatt, mert kis mezítlábas parasztlány koromta arról álmodom, hogy egyszer enyém lesz a Broadway. De hát maradt a bébi, meg én egyedül, úgyhogy a gyereket összecsomagoltam és feladtam postán kb, én pedig maradtam, hogy vigyem valamire, meg főleg azért, hogy keressek pénzt.
...meg főleg azért, mert az új pasim, Lucas focista volt, szőke, és iszonyat szexi. Azon a jótékonysági esten találkoztam vele, amikor én felléptem, ő pedig elárvereztetett valamit, gondolom az aláírt alsógatyáját, vagy ilyesmi. Na mindegy. Meghívott egy italra, és egy óra múlva már szexeltünk a lakásán. Egy hét múlva meg odaköltöztem, hogy minél többet tudjunk szexelni. Értitek. Ez ilyen egyszerű.

- Na de cica, most mi bajod, én...
- Késtél! Láttalak a tévében azzal a szőke bulakirálynővel! Bazeg a Nicki Minaj hozzá képest deszka volt!!!
- Édesem, ő csak az egyik...
- Jaj tudom! Az egyik gyerekkori barátod! Nem, nem, a testvéred! Sőt, az ANYÁD! Lucas ne nézz hülyének! Tudom én, hogy más ajándékkosarába pakolgatod a füstölt kolbászod! De ebből elég volt! Azt hiszed, velem mindent megcsinálhatsz?
- Bébi, én...
- Ne bébizzél, te kurafi! Bébi vagyok? IGEN? Bébi???? Na ezt kapd ki te bunkó!
- Az a trófeám, cicus, a trófeámat ne, én...
- Nézd, megfogom, felemelem, és háromra kivágom az ablakon, egy..
- Ne
- kettő...
- TEDD LE!
- HÁROM!

...nem tudom mit volt oda azért a szar kis sajtolt fémlemezért. Úgy kivágtam a huszadikról, hogy csak úgy süvített.
Aztán Lucas engem vágott ki úgy az ajtón, hogy csak úgy süvítettem!
Cikis helyzet volt, na. Munkát kellett találnom. Még én csak-csak el lettem volna a csekélyke színésznői fizetésemből, de anyámék finoman jelezték, hogy a gyerek pénzbe kerül, úgyhogy kénytelen voltam más meló után nézni.
A lakótársnőm ajánlotta az escortkodást. Azt mondta elég szép és elegáns jelenség vagyok, mondjuk utána hamar kiderült, hogy pontosan addig a pillanatig vagyok az, míg ki nem nyitom a számat. Basszameg, Kentucky-ból jöttem, mit várnak mégis? Szegény csaj mindent megpróbált pedig. tanítgatott.
Sajnos nem sok sikerrel.

- Tegeződjünk, rendben? Sokkal jobban kedvelem a fesztelen estéket.
- Ahogy parancsolod. (Nekem aztán tökmindegy basszameg, hogy tegezlek -e vagy sem. Te fizetsz, te diktálsz faszikám!)
- Olyan tartózkodó vagy, alig szólaltál meg eddig egész este.
- Nem szeretem az üres fecsegést. (Nem a faszt nem. Csak jobbnak látom, ha inkább kussban maradok.)
- Ó értem. Egész este csak bámulsz a gyönyörű szemeiddel. Szépnek találsz? Szép vagyok?
- Szép vagy, szép vagy... Mondjuk a szar se csúnya...


...na itt fejeződött be kurvagyorsan az escort pályafutásom, és akkor úgy voltam vele, hogy pénz az kell, szingli vagyok, szeretem a szexet, elmegyek prostinak annak nem kell pofáznia annyit.
Úgyhogy most prostituált vagyok, plusz színészkedem egy lepukkant színházban, ja, és Júlia a szerepálmom. A lakótársammal egymás agyára megyünk, élvezzük az életet, blablabla.
Ez van egyelőre.

...the rest is still unwritten.

based on: TILLIE AT CAUTION <3