Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
A hétvége a fiataloknak volt való. A vén rókák, jártas tanultak a hét közepén belefáradtak az életnevű stratégia játékba. Rájöttek, hogy nem ők nevetnek a végén, s így igyekeznek a legelején kiesni, hogy kiégett idejüket hasznosnak tartott haszontalanságokra használják. Én ezen az alapon aztán ittam. A szerda este, a nagy vízválasztó, mikor mindenki magasról szarik a főnökre. Elfogy a motiváció, a gyerek üvölt, az asszony nem borotválja a fanszőrzetét, és a családapa is rájön, hogy inkább mulat a kocsmapult előtt, újrateremti húszas évei gyümölcsét, minthogy belenyugodjon valami módfelett elbaszott folyamatba. A baráti társaságom legnagyobb része már kenyérkereső jószág volt, aki függött a vezetőség szeszélyeitől. A legjobbnak az bizonyult, ha együtt levetkőztünk a kocsmapult tetején, apróért riszáltuk megereszkedett, hájjal töltött, narancsbőrös hátsónkat. Ma este szegényes volt a felhozatal, társaságunk főben számlálva sem érte el a négy főt. Gale nem számított egésznek, miután a földön feküdt a második felese után. Ricky és Roxanne jól bírták, megütötték az én kiképzett szintemet. – Akkor jöjjön az ötödik vodka áfonya. Gale… gyere kicsi szívem. Te állod a következő kört. Roxanne-nel nehézkesen felráncigáltuk ivópartnerünket; az időtől kibolyhosodott kardigánjába bújtatott karjait ráfektettük a pultra, s hátsója alá odatoltuk azt a marha kényelmetlen támlanélküli bárszéket. – Akkor kérünk mind a nyolcunknak egy-egyet. Gale szavait hatalmas röhögés követte. Majd ittunk, röhögtünk, ittunk, röhögtünk, és végül arra kaptam a fejem, hogy aki nem táncol kisietett a retyóra, én pedig magamra maradtam. Megtámasztottam fejemet a pulton, a szotyihéjat szenvtelen mozdulattal a földre söpörtem, s helyébe a Marlboros cigarettás dobozt fektettem. Szinte még tele volt, s ez a látvány orgazmus közeli állapotba hozott. Kedvem lett volna csókokkal hinteni a dobozt, de rúzsos ajkaim közé inkább csak egy szálat tűztem be hetykén. Olyan jóízűen szívtam a dohányt, olyan élvezettel… és akkor leszakadt odakint az ég, Isten békákat küldött, a mellettem ülő tetvektől vakarózott, sáskák törtek át a légkondicionáló berendezés szitáján, betondarabokként porladtak semmivé a felhőkarcolók, láncról láncra mállott semmivé a város ismert hídja. Autók dudáltak, gyerekek sírtak. Én pedig próbáltam a lehető legnyugodtabban szívni a nívós dohányt. Eljött a szerda esti, kibaszott apokalipszis. – Vedd le a szemedet a cigarettámról. Ne támaszkodj ilyen közel hozzám. Tudod… még nem ittam eleget. Ilyenkor harapok. Szóval takarodó van Bosworth… S ha nem volt hajlandó engedelmeskedni, akkor ráhamuztam a kézfejére, mintha nem is ott támaszkodna a csiklókon csodát művelő ujjakat egybefogó kézháta.
A város egyik legpuccosabb szórakozóhelyét választottam arra, hogy a szerda estémet egyrészt élvezettel töltsem el, egy kis szórakozással, másrészt pedig gazdag nőcik tárcájából emeljem el a holnapi, holnaputáni és azutáni vacsoráim, egyéb kiadásaim összegét. Mivel a fotózással egyelőre nem tudtam fizetni minden kiadásomat, kénytelen voltam egyéb melléktevékenységekből is pénzt vinni a házhoz. Pénzt pedig hogyan lehet a legkönnyebben szerezni? Törvénytelenül. S mivel ebben igazán profi voltam, lévén, hogy már tizenéves korom óta emeltem el mások tárcáit tökéletes módon, eszem ágában sem volt felhagyni ezzel a mesterséggel. Nyakamat jobbra balra mozgatva, felsőtestemet ugyanezen irányba, a zene ritmusára döntöttem, hol előre- hol hátra. A kezeimet felhasználva feldobtam mozgásomat, s helyettesítettem béna lábtechnikámat, amit a nagy tömeg miatt amúgy sem látott senki. A lényeg felül volt, s ha a felsőtestemmel elég jól hoztam az igazi buli huligánt , úgy nem volt nehéz csajokat összeszedni. A lényeg amúgy is a kézmozdulatokban és a tekintetben volt. Na meg persze a tökéletes mosolyban. A heringek módjára összetömörült emberseregen igyekeztem átverekedni magam, s próbáltam a tánctér azon részére kerülni, ahol viszonylag kevesebb ember mozgolódott. Ez egyelőre ahhoz kellett, hogy felmérjem a terepet, kiszúrjak néhány pénzesebb macát, aztán pedig akcióba lendülhessek. Mosolyogva szemeztem néhány csajjal, majd a pultnál támaszkodókat kezdtem el sasolni amikor ismerős arcot láttam meg. Lara Jones- Hawson támasztotta fejével a pultot, úgy tűnt hogy ismét felöntött a garatra, ez pedig még nagyobb mosolyt csalt az arcomra. Egy pillanatra felidéződtek bennem legutóbbi részegsége emlékei, s bevallom, bennem megmaradt egy s más abból az éjszakából. Az a dögös, szenvedélyes Lara, aki letépte rólam az inget és vadmacskaként vetette magát rám az ágyban. Villódzó fények dobták fel a sötét helyiség szürkeségét, neon színekben világított a bárpult, így nem volt nehéz a tánctérről odakeveredni. - Lara Jones-Hawson, nahát micsoda véletlen, hogy éppen itt találkozunk . –Széttártam kezeimet, ahogy mosolyogva léptem közelebb, s pillantásomat tekintetébe fúrtam. Ha még emlékezett, akkor ezen a helyen ismert meg engem , Cora leány és Lincoln legénybúcsújának egyvelegén. Akkor még őszintén tudott rám mosolyogni, s nem úgy nézett rám, mint egy senkiházi bűnözőre. Közelebb lépve megtámasztottam mellette a pultot, s pillantásom cigarettás dobozára szökött. Tele volt az egész, én meg éppen nikotin hiánytól szenvedtem. - Harapsz? Úgy, mint múltkor? – Másik kezemmel teste mellett támaszkodtam meg, s egészen közel hajoltam hozzá, így satuba fogva őt a pulthoz. - Meghívjalak egy italra? Szeretem, ha részeg vagy. Olyankor nem csak a cigarettát teszed az ajkaid közé. – Perverz mosoly kúszott arcomra, ismét piszkálni akartam Őt némi célozgatással. S még mielőtt beváltaná az ígéretét, s tényleg megharapna, gyorsan hátrébb is húzódtam, s egyúttal egy nagyon ügyes trükkel már a cigarettája is az ujjaim közt nyugodott. Nem kevés időt vett igénybe, míg a két ujjas trükköt begyakoroltam, s beszéd közben eltüntettem kabátujjamban a teljes dobozt. - Sziasztok, Lara ki ez a pasi? – Roxanne a tánctól kimelegedve esett a pulthoz, s máris vadásztekintettel nézett végig rajtam. Tipikusan olyan nőnek tűnt, aki nem éri be egy pasival, s akinek valószínűleg marhára bejött a fizimiskám. (mellesleg nem csodálom, az mindenkinek bejött). - Helló, nem is tudtam, hogy ilyen csinos barátnői vannak Laranak. – Mosolyogva fúrtam pillantásomat a nő barna íriszeibe, de mielőtt még a kezemet nyújthattam volna bemutatkozásra, úgy éreztem, Lara legszívesebben egy karóval döfne le. - Nos hölgyek, nekem van egy kis dolgom, de ha visszajövök, megtáncoltatlak. – Rákacsintottam a szőkére, diadalittas mosollyal fúrtam pillantásomat Laraéba, majd sarkon fordultam, s elindultam azért, amiért érkeztem. Persze, ha már megszereztem azt a doboz cigarettát, az első dolgom az volt, hogy rágyújtsak egy szálra. S miközben szívtam a cigit, tekintetemmel fürkésztem a prédákat. Egy ötös fogat, egy hatos és így tovább. A legtöbb csaj csoportban érkezett, egyikük sem tűnt nagyon gazdag spinének, de aztán kiszúrtam egy kisebb társaságot. Három nőt, kettőt egy-egy deltás részeg csávóval, egyet pedig egy magában ücsörögni a szobi szörp mellett. Közelebb araszolva azonnal feltűnt, hogy miféle ékszerek virítanak a bigén, ahogy az órájából is meg tudtam ítélni, mennyi is lehet a maca havi keresete. Hm, talán még feleségül is veszem. Az elkövetkezendő fél órában azon igyekeztem, hogy megtáncoltassam. Sikerült is lenyúlnom tőle némi pénzt, miközben taperoltam, majd utána még két áldozat is becsusszant. Mikor úgy éreztem, hogy nem ártana egy kis szünetet tartanom, biztonságba vonulni és elrakni a lenyúlt pénzt, ezt meg is tettem. A férfi wc-hez vonultam hátra, megfigyeltem, hogy nem-e követ valaki, majd mikor láttam, hogy az utolsó csövelő is elhagyta a mosdót, előkaptam a pénzt és számolgatni kezdtem. ** - Szavadon foglak – Roxanne visszakacsintott, s már maga előtt látta,hogyan fog felébredni az idegen ágyában. Amint a férfi eltűnt, azonnal barátnőjére pillantott. - Ki volt ez a jó pasi, honnan ismered? – Csillogó tekintetéből is látszódott az érdeklődés, s egyértelmű volt, hogy ő bizony szívesen megismerné Jamie Bosworthot.
A terpeszkedő hímegyed tesztoszteronja zavaróan elnyomott. Rám mászott. És ha éppen nem ilyen céltudatosan művelte a mászást, akkor is belemászott az életembe. Élvezte, hogy ott lehet, ahol nem kívánatos személy. Nem tudtam letagadni magam. – Bosworth… – egész hosszan elhúztam vezetéknevét, miközben arcomat cigarettabűzös tenyerembe temettem. Ennél látványosabban nem is szenvedhettem volna a közelében. Doboltam a pult sikamlós felszínén, pillantásommal visszavártam társaságomat. Egész testemmel elfordultam Bosworth-tól, de sikerült úgy satuba szorítania, nehogy hiányolnom kelljen gyűlölt társaságát. Feladtam. Belesóhajtottam a hangzavaros pub gomolygó füstfellegébe, s vontatottan ráemeltem forrongó tekintetemet a férfire. Ha ezt akarja, hát tessék. Nézzen csak. – Hívj. Költsd csak rám a pénzed. Valami nagyon drágát… a legdrágábbat. Nem is kérem. Egyenesen akarom. Miközben a szavakat formáltam, egy percre sem vettem le szemem a férfiről. Hogy lássa, tényleg szükségem van egy újabb italra, magamhoz vettem a sörösüveget, s nagyokat kortyolva, lehúztam annak maradék tartalmát. Ahogy végeztem a könnyű habbal, szám sarkából indulva, végignyaltam szám alsó peremét. Látni akartam, milyen érzéseket váltok ki a férfiből ezen aljas tettemmel. Eszem ágában nem volt újfent vele tölteni az éjszakát, vagy egy kósza pásztorórát az itteni wcfülkék egyikében. Csupán tudatni akartam vele veszteségét. – Tudod, mire kellettél nekem? Hogy legyen valami a lábam között. A kispárna pont úgy megtette volna, mint a te silány teljesítményű… hogy is mondjam… csoffadt harmadik lábad. Mikor végre eltávolodott tőlem, fellélegeztem. S mivel a nikotin már amúgyis kiürült tüdőmben, hátra nyújtóztam a pulton, hogy elérjem függőségem kincsesládáját. Pillantásommal nem követtem kezem útját, a vakvilágba kapálóztam, s mikor percekel később is csak a pohár alátétet markolásztam, feltételeztem, hogy a pult mögé löktem a Marlborot. Picsába. Csak azért nem gyanúsítottam meg azonnal Bosworth-t, mert Roxanne akkor érkezett vissza. Sokkal jobban örültem volna, ha a túlpörgött spermabanknak méltó ellenfelei is érkeznek, vagyis a két srác is visszatolja farmeres hátsóját hozzánk. De bárhogy tekintgettem, nem tűntek fel. Talán Gale beleesett a klotyóba. – Nehogy bármit is elhiggy neki! Azt mondta rendel nekem egy piát, de az is csak ámítás volt… Legyintettem egyet a férfi irányába, s visszafordultam a pulthoz. Komolyan kezdett érdekelni, hová tűnt az a cigaretta. A föld nyelte el? – Szevasz, seggfej! Túlharsogva a zenét a férfi után kiáltottam, majd Roxit a mellettem lévő székre rántottam. Az illuminált nőszemély rácsuklott a székre. – Ez a pasi kérlek a keresztlányom keresztapja, a keresztségbe fogadott párom. Érted? Egy házban lakunk. Kétszer szexeltem vele. Kétszer… Ha nem lett volna érthető, még ujjaimmal is felmutattam a számot. – Te mázlista dög! Én is akarok... – Neeeem! Én szerencsétlen! Nem egyeztünk ki, és csupán Gale és Ricky jelenléte miatt függesztettük fel a Bosworth-vitát. Az ivászatba fektetett energiánkat a következő húsz percben a táncparketten kamatoztattuk. Roxanne figyelmét lekötötte, hogy Jamie-t kergesse. Mivel a lány neki indult a tömegben, hátha rátalál a jóképű hazudozóra, Ricky felajánlotta, hogy követi. Gale-lel ketten maradtunk a parketten. A srácnak olyan mindegy volt, hogy miféle zene szűrődik ki az erősítőkből, az összeölelkezős pózon kívül mást nem tudott elképzelni. Engedékenyen nyakába akasztottam hát kezem, de a varázst megtörte, mikor mami kicsi a seggemet kezdte tapizni. Nem ittam még eleget, hogy összefeküdjek a szűz kisfiúval. Menekülőre fogtam. – Mindjárt jövök, jó? Rendelj valamit inni. Megpaskoltam a srác oldalát, majd megfutamodva célba vettem a mosdókat. Tudniillik, hogy soha nem használtam a női wc-ket. A férfi oldal mindig kulturáltabban nézett ki, és amúgyis kevesebben használták. Jól bevált elvként alkalmaztam ezt ma este is. Betörve az ajtót, az előtérben találtam magam. Nem voltam egyedül, motoszkálás, halk neszezés zavarta össze a kintről érkező vérpezsdítő dallamot. Egy lépés, és a mosdó kagylók sora mellett Jamie Bosworth számolta tulajdontárgyait. Vagy inkább más tulajdontárgyait? Nem bírtam nem észrevenni, hogy farzsebében ott lapult a cigarettám. Már megint. Miért mindig a gyengepontomon próbálkozik be? Vége, megölöm. – Bosworth. Ezekkel töltöd ki a nagy, légüres tereket az alsóatyádban? Mi a francot keres nálad egyáltalán a cigarettám? Azonnal add vissza… Feldühödött bika módjára vettem célba a férfit, s ha nem nyújtotta azonnal felém a dobozt, mellkason löktem.
Mint aki jól végezte a dolgát, széles mosollyal telepedtem meg a mosdóban, hogy megszámoljam, milyen összeget sikerült lenyúlnom az utóbbi három csajtól, akik már valószínűleg az arcomra sem emlékeztek. Mindegyikük alaposan betintázott, s mikor a nevemet kérdezgették, hasra ütés szerűen dobtam fel olyan férfi neveket, melyeket legfeljebb a naptárból ismerhettem, velem azonban semmilyen kapcsolatban nem álltak. Ezen módszer szerint a szerda estén voltam már Frank, Brady és Wes. Ez az ötlet mindig bevált, s általában, ha észre is vették, hogy eltűnt valamijük, máris ismeretlen pasasok után kezdtek kutatni. A tökéletes svindler ismérve az volt, hogy szabályszerűen játszott. Mindent pontosan és precízen megtervezett, ezzel csökkentve annak kockázatát, hogy a rendőrség kezére fusson. Az én taktikám egész egyszerű volt. A különféle nevek feldobása mellett mindig kitaláltam magamnak egy személyiséget, egy foglalkozást. Mindig olyat, amire az adott hölgy rákapott. Sztorikat hintettem magamról, de mindig olyanokat, melyekbe nem lehetett belekötni. Soha nem árultam el magamról túl sok dolgot, csak éppen annyit, amit az adott helyzet megkívánt. Igyekeztem egy kicsit titokzatos maradni, amolyan csábító féle. Ezekhez még párosult tökéletes, jól begyakorolt kézmozdulatom, amivel könnyedén ürítettem ki női retikülök és pénztárcák tartalmát. Ezen az estén úgy éreztem, nagyot sikerült akasztanom, s hogy tudjam, milyen összeg jött össze, alig vártam már, hogy az utolsó részeg félnótás is elhagyja a toalettet. Amint kiszambázott a helyiségből, azonnal bankár módjára kezdtem ujjaim közt pörgetni a dollárosokat, s gyors számolással felmérni a végeredményt. Közeledvén az utolsó dollárosokig , mosoly szökött ajkaimra. Pechemre azonban nem voltam elég körültekintő, mert túl későn vettem észre, hogy valaki a helyiségbe lépett. A hang ismerős volt, ráadásul női, mire összeráncolt homlokkal , némi értetlenséggel pillantottam a hátam mögé. Lara Jones-Hawson. A fene vinné el ezt a spinét, hogy valahogy mindig rám bukkan. Millió gondolat megfordult a fejemben, de legfőképp azon kérdések kavarogtak bennem, hogy mégis mit keres a férfi mosdóban. Végig pillantva rajta, látva alkoholtól csillogó tekintetét volt egy kósza gondolatom, hogy talán újra a lábai közé akar engem. - Mi az Lara, mióta jársz Te utánam. Csak nem újra arra a szottyadt harmadik lábamra vágysz, amitől egy hete még úgy ziháltál a francia ágyon? – Szemtelen mosollyal fúrtam pillantásomat tekintetébe, miközben összefogtam a köteg dollárost, hogy dzsekim bal zsebébe csúsztassam a köteget. - A cigidet mondjuk úgy, hogy eltulajdonítottam, mivel szabadon hevert ott a pulton. Tudnom kellett volna, hogy a Tiéd? – Vállat vonva léptem közelebb, miközben az őt bizonyára idegesítő vigyor még mindig ott játszott ajkaimon. Naná, hogy tudtam, az ő cigijét vettem kölcsön. Mivel nekem már nem volt bagóm, s akkor még pénzem se, kénytelen voltam rányúlni az övére. - Adjam vissza? – Egy pillanatra kivettem a dobozt, felmutatva meglóbáltam ujjaim közt, majd hogy jobban piszkáljam, első zsebembe csúsztattam a dobozt. - Gyerünk, ha kell, vedd csak el, tessék. – Pofátlanul csúsztattam olyan helyre a dohányt, hogy ha akarja, kénytelen legyen letaperolni. Élveztem, hogy húzhatom az agyát, de azt már nem tudtam megfogalmazni, hogy miért. - Hohóó de agresszív ma este valaki. Ez az, ezt élvezem benned Hawson. Még egy kis ital és arra fogsz kérni, hogy a doboz cigid helyett valami egész mást adjak a szádba. – Felröhögtem. Nem voltam annyira beképzelt alak, de két éjszaka is bizonyította azt, hogy Lara bizony igen csak élvezte a velem együtt töltött pillanatokat. Még ha nem is emlékezett rá, én tisztán láttam magam előtt azokat a szenvedélyes együttléteket. - Na mi az? Nem mered elvenni? – Közelebb lépdeltem hozzá, kezemmel megtámasztottam a wc ajtaját, s közelebb hajoltam hozzá. Pillantásom ajkai, s zöld íriszei közt járattam. Észre sem vettem, hogy dzsekim belső zsebébe tökéletes rálátása lehet a lopott dohányra.
Semmiféle hátsó szándék nem volt bennem. Esküszöm, hogy míg Gale tapogatta a hátsómat, eszembe sem jutott, ahogy Jamie Bosworth letépte rólam múlt héten a pamut tangát, hogy belemarkolhasson az izmos testrészbe. Tényleg… csak egy kicsit. És akkor tessék, berobbanok a férfiaknak fenntartott mellékhelyiségbe, és meglátom őt! Ilyenkor hogy ne süljön le a bőr a képemről. Éppen rá gondoltam akció közben. Már ami megmaradt nekem abból az alkalomból. Még szükségem volt pár napra, hogy részletgazdagabb legyen kettőnk története, de türelmesen vártam, hogy gondolatban újra érezhessem, amit ott és akkor annyira élveztem. – Haha, dugd a zsebedbe a harmadik lábadat. Ha annyira jó lett volna, most emlékeznék. A fanyar ízű, gúnymosoly megtette hatását, hiszen parancsszóra ugrottak be az események. Képek villóztak, míg össze nem kapartam magam hamvaimból. A hideg rázott, libabőrös lettem. Egy pillanatig elhittem, hogy a félhomályban meztelenül állunk egymással szemben. Megőrültem volna, hogy vágytam erre az önelégült baromra? Elittam volna minden önkritikámat? Hogy lehet, hogy nem látok mást, nem hallok mást, nem érzek mást, mint Őt? Ez lehetetlen. Szóval ott tartottam, hogy kezembe vettem a durva hajú söprűt, és feltakarítottam magam a padlóról. Mint aki kemény, kihúztam magam. – Én szívok fekete Marlborot. Nagyon jól tudod. Benne volt az öngyújtóm, a kövekkel kirakott. Ráírjam a nevem? Vagy mi? Ne bosszants Bosworth… Akkor már újra magam alatt voltam. Forró dühvel estem neki a férfinek. – Azt hiszed, hogy nem merek benyúlni a zsebedbe? A lehető legszánóbb arckifejezésemmel ismertettem meg Jamie-t, miközben kézfejemet már le is toltam a szűkös farmernadrág zsebébe. Egész mélyre dugta azt a rohadt dobozt. Ha már ott jártam, természetesnek tartottam, hogy ujjammal elmozdítsam a vékony anyagbelsőt és tiltott helyekre tévedjek ujjaimmal. A dobozt megtaláltam, de még nem akartam kivenni onnan a kezemet. Kellően közel kerültem hozzá, és kelletlenül élveztem ezt. Miközben beszéltem hozzá, ide-oda járattam kifeszített tenyeremet nadrágzsebében. – Honnan van ennyi lóvéd? Strici vagy, hímkurva, vagy illegálisan bezsebelted ezt az összeget? Kérek belőle. Kérem a felét. Egy háztartásban élünk. Jó lesz az neked, ha mindig teli doboz cigarettával várlak haza. Hatvan-negyven százaléknál abban is benne vagyok, hogy piát vegyek neked. Gondolkodj… megérné az neked? Szerintem igen. Közben ujjbegyeimmel kitapogattam a boxer alatt rejtőző hímtagját. Nem voltam rest körmömmel apró köröket leírni annak felszínén. Észre sem vettem, milyen önfeledt gonosz vigyor költözött eközben arcomra. – Mindegy honnan van. De akarok belőle. Nincs munkám. Élnem kell valamiből, amíg nem veszem fel a kiscsaj pénzét. Ne légy savanyú. Mennyit kapok belőle, hogy ne hívjam rád a zsarukat? Élvezve, hogy zsarolhatom, s tényleg sarokba szoríthatom, neki dőltem mellkasának, és elégedetten figyeltem, miképpen reagál talpraesettségemre.
- Azt hiszem , Hawson. – Mosolyogva még közelebb hajoltam hozzá, tenyerem alatt éreztem a kintről dübörgő zene taktusait, melyeket éppen csak csitított a vékony szerkezetű faajtó. Hazudnék, ha azt mondanám, az est során egyetlen korty italt sem gurítottam le a torkomon, csak hogy jobban elviseljem azokat a ronda macákat. Az ital pedig megrészegít, s még kívánatosabbá varázsolja az amúgy is kívánatost. Lara s az én esetem pedig egészen különleges volt, hisz minden egyes alkalommal, mikor részegen kerültünk egymás közelébe, átléptünk azt a bizonyos határvonalat. S ugyan jelenleg egyikünk sem volt durván alkoholos mámorban, s közel sem értük el a múlt heti szintet, attól a vonzalom még ott dübörgött a levegőben. Cukkoltam Larat, direkt piszkálódtam, hogy kihozzam belőle azt a vadmacskát, aki egyet jelentett kellemesebb énjével. Macska-egér játékot űztünk, s néha úgy gondolta, nem is utáljuk annyira egymást, mint amiről azok a bizonyos jelek árulkodnak. Mosolyogva fúrtam pillantásom Lara íriszeibe, akit sikerült rávennem arra, hogy zsebembe nyúljon, s maga halássza elő a kívánt dobozt. Nem hiszem, hogy perverz lennék, de élveztem, ahogy kezét a zsebembe csúsztatta. S mi az, hogy csúsztatta. Lara igazán értett ahhoz, hogyan tüzelje fel a férfit. A kis piszok. Még én gondoltam azt, hogy talán majd zavarba jön, őrjöngeni fog, hisztériázni, s toporzékolni hogy adjam vissza a Marlborloját. Ehelyett mit tesz? Könnyedén veszi az akadályokat, s Ő próbál engem zavarba hozni. Ha zavarba nem is, izgalomba mindenképp. Míg alig néhány másodperccel korábban még csak a cigis doboz érdekelte, később már a keze ide-oda járt, s egyértelműen ott mozgolódott. - Titok. Hehe, stricinek nézek én ki? Na ez még jobb, hímkurva..egyéb ötlet? – Felvontam szemöldökeimet, s jobb lábammal kicsit előrébb léptem, egyrészt hogy még közelebb legyek hozzá, s még inkább élvezhessem ügyes keze játékát. - Hm, nem is tudom. Ezeket a dolgokat én is meg tudnám venni magamnak. Valami komolyabb ajánlatot kellene tenned arra, hogy a felét neked adjam. – Mosolyra húzodtak ajkaim, ahogy lepillantottam, s láttam hogy még mindig nem halászta ki zsebemből a cigarettás dobozt. Már nem is azt kereste..Lara már valami egész más után kutakodott. Pillantásom újra találkozott íriszeivel, s közben nem voltam rest kezemet a fenekére csúsztatni. - Hiába hívnád a zsarukat, nem tudnál bizonyítani semmit. Teljesen fölösleges lenne. Viszont megmutathatom azt, hogyan szerezz magadnak saját lóvét. Minden nehézség nélkül. Amúgy sem szeretsz dolgozni, ezt tudom. Szóval, mit tennél meg azért, hogy ennyi pénzt szerezhess? Hm? Tekintetem újra lesiklott arra a pontra, ahol eltűnt kézfeje, s ahol már nem lett volna több hely egyéb ingóságok elrejtésére. - Na ne mond, hogy ennyi idő alatt nem sikerült megtalálnod azt a dobozt . – Visszapillantottam rá, rosszfiús mosoly telepedett meg ajkaimon, s kezem sem csúszott lejjebb fenekéről. Legfeljebb fel-alá.
– Mindenre gondoltál mi? Egyáltalán nem voltam megelégedve Jamie Bosworth munkájával. Teljesen elfelejtkezett rólam. S ha nem hozom fel, hogy már pedig nekem kell a ma esti keresletének a baráti ötven százaléka, akkor nem ajánlja fel, mint a háztartást vezető női egyénnek. Tény, hogy nem voltam a minta anya, aki főzött mosott, takarított, de kérlek! Modern mintára végeztem a dolgom. Beengedtem az ágyamba, mindenféle bizalmi alap nélkül. Száműzhettem volna a kanapéra, de néha megmondom, jól esett érezni arcszeszének mentás illatát. Ha ott feküdt mellettem, s ugyan nem érintett, valóságosabbnak képzelhettem el verejtékező álmaim előtt, ahogy végigzongorázzuk a kéjes előjátékot. Szinte már éreztem is, ahogy hozzámér, megcsókol, fülembe súg. A sötétben talán neki sem lett volna ellenére, ha fölébe kerekedem. A libidójának jókedvén is csak dobtam volna, ha hagyom, hogy újra és újra tegye a dolgát, és bizonyítson tehetségéről. És aztán eljöttek a félreérthető reggelek, mikor a lábam újra ott szorította csípőjét, fejem mellkasán elterülő szerelemszőnyegén hevert. Volt mit magyarázkodnom, de vöröslő zavarba még nem estem tőle.
Hát most viszont az ütő is megállt bennem. Józan voltam. Szinte józan, és ez a gyűlölt alfa hím ott nyugtatta két tenyerét a fenekemen. Nem hogy nyugtatta, mert nyugtalanul járt-kélt fel-alá, mintha szabadna. De akkor én mit szóljak, aki már tudta, hogy mit keressen abban az alsónadrágban? Egy romlott, erkölcstelen ribanc lennék? Áh, dehogy! Egészséges étvágyam van. Szalvétát kell nyújtani, nem hashajtót! – Meg tudnád, de soha nem veszed. Elszívod a cigimet, kiiszod a hűtőből a sörömet, és a ropimat pont olyan röhejes mozdulattal aprítod porszemekké, ahogy én szoktam. Ezt mindet megvehetnéd magadnak, de nem teszed. Enyhén oldalra döntöttem fejemet, miközben rátaláltam a vadul hullámzó tengerkék íriszekre. Ott volt abban minden. Múlt-jövő líneáját tükrözték a pajzán élvezetek képétől homályos pillantások. Nem tagadta meg magát, ahogy én sem. Így széles vigyorba rántottam ajkaimat. – Tudni akarom… taníts meg. De adj egy kis motiváló előleget. Akkor azt hiszem, bármit… Kijelentésemre a pulton heverő zöldhasúakra böktem, s szabad kezem ujjaival közelebb is araszoltam a magasra tornyosuló összeghez. Kérdése egy pillanat erejéig elbizonytalanított, s távolinak tűnt az út a pénztől ujjbegyemig. – Ne mondd már, hogy azt akarod, hogy a dobozzal foglalatoskodjak. Vagy szűk lett a hely odabent, Bosworth? Lazítsunk a nadrágodon? A szűkösnek tűnő farmerból eszem ágában nem volt kihúzni kézfejemet, s még tovább ingereltem a férfit. Körök helyett fel-alá járattam ujjamat férfiasságán. Azt akartam, hogy sziszegjen, jelét adja az élvezetnek. Nem megyek ki innen pénz, és a tudat nélkül, hogy sikerült Bosworth-ot felizgatnom. – Szóval ha este együtt alszunk, akkor most adsz nekem pénzt, és még leckéket is, amikkel megélhetek? Te olyan hálás tudsz lenni egy kis simogatásért… dorombolsz is, ha tovább csinálom? A tenyérbe mászó szavak eltűntek, csúfondárosan felnevettem, és hátrébb léptem a pasitól.
- Minek tenném, ha sokkal kényelmesebb kivenni a sört a hűtőből, a ropit az asztalról, a cigit pedig a zsebedből? – Piszkálódva kérdeztem vissza, miközben vigyorogva futtattam pillantásomat szemei, s ajkai között, melyek annyira kívánatosak voltak. Míg egyik tenyerem még az ajtó lapján pihent, tovább érzékelve a kintről dübörgő zenét, addig jobb kezemmel folytattam a megkezdett kis játékot. Ha Laranak szabad volt nadrágom zsebében fel-alá járatnia ujjait, úgy nekem is szabad volt vele játszanom. - Hm, kezd egész érdekes lenni. Szóval, ha megtanítalak, bármit megteszel nekem..- Kiszélesedett a vigyorom, ahogy elképzeltem, mi mindent tehetne meg nekem. S ez alatt nem feltétlenül a szexre gondoltam. Azt anélkül is elértem nála, hogy bármit kéne adnom cserébe. Hirtelen olyan dolgok ugrottak be, hogyan ugráltatnám Őt a lakásban, hogy intézze a dolgaimat. Főzzön, mosson rám, vigye ki a szemetet, hozzon nekem a tévé elé sört és sorolhatnám. Ó igen, ezen képek villantak be előttem, némi erotikával fűszerezve. - E-e, ne olyan hevesen. – Megállítottam a zöld hasú dollárok felé araszoló ujjait, s a pénzt még mélyebbre dugtam kabátom belső zsebébe, hogy egyelőre még ne vehessen belőlük. - Első lecke, ne légy mohó. Ha megtanítottam néhány trükköt, és sikerül ma este szerezned legalább húsz dollárt, akkor a felét neked adom. Ezt veheted ösztönzésnek is akár. – Rámosolyogtam Larara, aki még jobban ingerelt odalent, s már szemmel láthatóan felhúzott. Pillantásomat zöld íriszeibe fúrtam, kérdésére a válasz elég egyértelmű volt, s hogy ezt még jobban tudatosítsam benne, már mindkét kezem a fenekén araszolt. Lara ügyes mozdulatai egyre jobban fokozták vágyamat, s azt hiszem ekkor vettem észre pillantásában azt a csaló tüzet. Mosolyából, pillantásából is láttam, mennyire élvezi a helyzetet, hogy úgymond „kínozhat”. Ujjait egyre gyorsabban járatta, amivel sikerült belőlem élvezettel teli sóhajt kicsalnia. Bokszeremen keresztül is érezhette kemény férfiasságomat, amit már én sem akartam fogságban tartani. - Szeretnéd a tartalmát? – Buja mosoly szökött ajkaimra, ahogy közelebb hajoltam hozzá. Kivételesen bedőltem a női csáberőnek, s teljesen biztos voltam abban, hogy Ő ugyanúgy akar, ahogyan én Őt. Mozdulatait újabb sóhaj hagyta el ajkamon, s már meg akartam csókolni, mikor hirtelen felnevetett, s szavait követve hátrébb lépett tőlem. - Háhá, de viccesek vagyunk. – Gúnyos mosollyal fogadtam váratlan hátrálását, ami meglepett. Túlságosan beindított ahhoz, hogy rájöjjek az aljas kis csalásra. Ő viszont látszólag nagyon boldognak tűnt, amiért megtréfált. Mondhatni már-már gonosz mosoly futott ajkaira, miközben kiélvezte döbbent vonásaimat. Hirtelen léptem utána, csuklóit elkapva magasba emeltem azokat, majd a feje felett egy kézzel összefogtam, s az ajtónak szorítottam, miközben szabad kezemet lábai közé csúsztattam. - Ne mond, hogy legszívesebben nem éreznéd magadban.. – Kölcsön kenyér visszajár alapon működtem, s ha már ő is kicseszett velem, érezze, milyen az, ha nem fejezik be azt, amit elkezdenek. Nem voltam kellően erőszakos, éppen csak szenvedélyének egy kis szikráját akartam felébreszteni, de pechemre megzavartak, s nem tudtam folytatni. Az ajtón ugyanis már dörömböltek, így nem szoríthattam tovább Larat, s nem vehette köztünk kezdetét egy izgalmas menet. Elhúztam hát a kezemet, s magam is hátrébb léptem a nőtől. - Én adok neked leckéket, te kipróbálod és ha összeszedsz húsz dollárt, megkapod a pénzem felét. Áll az alku? – Kezemet nyújtottam az alkura, miközben az ismeretlen fószer értetlenül méricskélt minket. Csak egyetlen mogorva pillantást vetettem rá, hogy még csak véletlenül se foglalkozzon velünk két másodpercnél tovább, majd visszapillantottam Larara. - Gyere utánam. – Azzal előre mentem, áttörtem magam a tömegen, majd a bárpult egyik üres részénél telepedtem meg. - Két whiskeyt – Intettem a pincérnek, aztán ha Lara időközben odaért mellém, átkaroltam a nyakát, s közelebb húztam, hogy a fülébe súghassak. - Csak ülj itt, figyelj arra, hogy mit csinálok és hogyan. – Közben megkaptam a két whiskeyt, s máris két üléssel arrébb pályáztam, ott hagyva Larat. Egy harmincas éveiben járó nő ücsörgött a pulton, szívószállal kavargatva Martinis poharát. Látszott rajta, hogy jó családból származik, s tömve lehet lóvéval a csaj. A már jól bevált Jamie sármot bevetve rámosolyogtam a nőre, egész közel hajoltam az aurájába, egyik kezemmel átöleltem, másikkal elé csúsztattam egy whiskeyt, majd a füléhez hajoltam, s míg belesúgtam a szavakat, egy ügyes mozdulattal kicsippentettem az ölében lévő táskából néhány dolcsit, amit tenyerembe rejtettem. Ha Lara nagyon jól figyelt, láthatta a mozdulatokat, bár tény, hogy elég gyorsan csináltam. Miután megtörtént, s pofont kaptam a nőtől az arcomra, vállat vonva fordultam sarkon, s vigyorogva közeledtem Lara felé. - Láttad? – Vigyorogva ültem le mellé, miközben elé csúsztattam a pénzt, s visszaültem a pulthoz. - A lényeg, hogy soha ne add önmagad. Kitalálsz valamit, megközelíted a kiszemeltet. Eltereled a figyelmét, és míg a fülébe súgsz, addig kell cselekedned. Nagyon gyorsnak kell lennie a mozdulatnak és nem veheti észre. És a legszebb benne az, hogy bármit mondhatsz. Elcsábíthatod, felbosszanthatod, szó szerint bármi lehet, amit az adott pillanat hoz. Na, kipróbálod rajtam? – Fel-le emelgettem a szemöldökeimet, s kíváncsi voltam arra, hogy Lara ilyen rövid idő alatt mennyi mindent jegyzett meg.
Az idő múlását csak az elviselhetetlenségig fokozódó vágyban mérhettük. Nem játék volt a kettőnk között, többről szólt, minthogy sekélyes módon próbáltunk erotikus vágyálmokat kelteni a másikban. Önző módon sokkal több jót akartunk magunknak, mint a szemben feszülő emberi testnek. Sokkal jobb volt érinteni, mint csupán gondolni a harcedzett testre. Az ajtólapnak szorultam, mikor lelepleződött csalfa bujaságom, s egy pillanatig elhittem, hogy kiszolgáltatottságom rosszul esik. Csuklómra szoruló ujj-hurka alatt bizsergett a bőröm. Többet akartam, sokkal többet. Ahogy ő is kérdezte, Őt magát a lábaim közé. Ahelyett, hogy ellenkezve megráztam volna fejem, ragaszkodtam volna hozzá, hogy ez meg sem fordult fejemben, sértő a feltételezés is, hogy mocskos mód meztelenségére asszociáljak, teli szájjal képébe vigyorogtam. Szavak nélkül is tudhatta, hogy józanon is elismerem, nála jobban mást nem is akarok. Reszkető lábaim engedtek fürge ujjainak, akaratlanul nagyobb terpeszbe csúsztattam lábaimat, s amennyire csak kicsavart testhelyzetem engedte, közelebb férkőztem hozzá. Azonban bármennyire is hajlandóságot mutattam a kósza pásztorórára, az odakint dörömbölő ipse tönkre tette a pillanatot. S kéjes nyögés helyett, elégedetlen morgás tört fel torkomból. Ha Jamie nem ránt magával arrébb, feltehetően rácsapom a félig befurakodó fejére az ajtólapot. Agresszívvá tett engem az alkohol, ez nem volt kérdés. – Hát hogyne, csak menjünk innen. Mert túl nagy a kísértés.
Kiszabadulva a mosdóból, újfent visszatértem a pult mellé. A barátaim valószínűleg odakint mulatták idejüket, s cigarettát habzsoltak cigaretta után, ugyanis nem láttam őket a szórakozók között. Nem is kerestem őket túl soká, éppen csak ellenőriztem, hogy egyikük sem lesz tanúja, míg Jamie Bosworth-szal szövetkezek, hogy pénzhez jussak. Nem volt trendi dolog, hogy lehordom a férfit, elárulom, hogy szexeltem már vele néhányszor, majd felkeresem. Neeeem. Minek is kellett nekem összeakadni Bosworth-szal? Átfogva vállaimat magához húzott, és fülembe suttogott. Valahol útközben elmaradt a zöldhasúak iránt érzett rajongásom. Belefeledkeztem közelségébe újra és újra. – Persze, hogy értettem. Akkor is értettem volna, ha közben nem köpködöd össze a fülem. Szavaimat követően sem húzódtam el tőle, inkább csak képen röhögtem, majd zavaró közelségében koccintás után lefertőtlenítettem mocskos nyelvemet. Míg Jamie arrébb állt, s kikötötte, hogy őt kell figyelnem, alaposan szemügyre vettem vonzó hátsó felét. A kép ott szakadt félbe, mikor nagy kegyesen ráereszkedett a bárszékre. Végtére is, muszáj volt néznem, mit művel. Féltékenyen figyeltem, ahogy az érett nőt megközelíti, átkarolja, arcába suttog, combját simogatja. Én is akarom! Jamie percek múlva újra mellettem termett, de még akkor sem láttam mást, mint az összeölelkezett párost. Retinámba égett a kép, és talán az alkohol tett ennyire ragaszkodóvá, de kurvára nem tetszett. Arcizmaimat meg kellett lágyítanom, mikor a férfire néztem. Nem vehette észre antipátiámat az idegen nő iránt. – Ennyi volt? És ebből most megélsz egy hétig? Ebből a piros foltot sem tudod lepúderezni a fejeden – hetykén levegőbe emeltem a papírpénz egy rétegét. Elrugaszkodva a helyemről, szabad préda után néztem. Nekem nem volt kedvem ülő helyzetbe dumálgatni. Meg akartam mutatni a kreativitásomat, ehhez pedig úgy gondoltam, a táncparkettre kell szambáznom. – Hozok neked valami szépet. Mire ezt kijelentettem, gondolatban előrébb jártam. Megállapodott tekintetem egy férfi szőrös alkarjának csukló részén, amit egy Rolex óra fogott át. Jamie karjai közé hajítottam farmerhatású blézeremet, jól láthatóvá tettem csontos vállaimat, s magabiztos csípőringással megközelítettem az áldozatnak valót. Messziről a férfi jól láthatta, ahogy intim zónájába férkőztem, hogy megcirógatva arcélét, könnyed táncra invitáljam. Ujjaim ujjai közé siklottak, a táncolók között pedig egymásnak simulva hullámoztunk az érzéssel. Egész máshol járt az esze. Úriember módjára kívánta tagadni, hogy mennyire lejjebb vágynak tenyerei oldalamon, így rá kellett segítenem, hogy eljusson a farmernadrág csípőre simuló pereméig. hüvelykujja eltűnt az anyag alatt. Néhány mosolygásig engedtem, hogy kedvére felfedezzen, aztán óvatlanul kipattintottam az órát csuklóján. Mintha megelégeltem volna fürge ujjai kutakodását visszahúztam szigorúan derekamra puha kézfejeit. Vállaim puhaságára koncentrált, míg kibújtattam nagy gonddal kézfejét a karórából. Fel sem tűnt neki, ahogy zsebembe süllyesztettem a nagy értékű karórát. Ha hiányérzet fogta volna el, a látszatért eltáncolt néhány perc alatt megvádolhatott volna. De széles vigyora, gondtalan csillogása szemeinek, nem árulkodott ilyesmiről. Büszke voltam magamra, mikor elváltunk egymástól. Siettem vissza a pulthoz szerzeményemmel, nem akartam, hogy Bosworth meglépjen a pénzével. Elvégre abból már nekem is kijutott, nemde? A pénzünkkel. Eddig maximum az ágyunk volt közös, most meg a családi büdzsé… kezdett ijesztő lenni a dolog. – No, papa… Azzal orra elé röpítettem az értékes perecet. – Tessék leszámolni nekem ide, kis tenyerembe a pénzemet. Fél kezemmel háta mögül előre dőltem, hogy most én fogjam őt satuba. Megint provokatívan közel kerültem hozzá. – Remélem tetszik. Egész értékes lehet… Böktem az elé fektetett karórára. Nem bírtam el széles vigyoromat, látnia kellett milyen mód megnövekedett az adrenalin szintem a drága smukk birtoklásától. – Szerintem jó voltam. Kicsit fogdosott, de annyi belefér, nem? Te is mindent feltettél, és bezsebeltél egy pofont is a végére. Mindenki ilyen erőszakosan szokott visszautasítani? – kirívó módon megemelgettem szemöldökömet kérdésem közben. Ha volt olyan szíves és felém fordult, hogy nekem szentelje pillantását, befurakodtam lábai közé, és mellkasára tapadó pólójával kezdtem játszani. – Táncolhatnánk egyet. Hátha mutatsz valami jobbat, mint amit az ágyban tudsz. Egészen megjött a kedvem… vagy keressem meg Gale-t? Biztosra akartam menni, így két kezemmel két oldalon paskoltam meg combját, majd csípőmet egyik, majd másik oldalhoz préseltem.
- Hékás, nem azt mondtam, hogy ennyiből fogok megélni egy hétig. Ez csak egy kis ízelítő volt a módszeremből. Inkább mutass valamit, ahelyett hogy máris lefikázod a módszeremet. – Játékos félmosoly húzódott ajkaimra, miközben pillantásom Laraéba fúrtam. A poharat ajkaimhoz emeltem, s belekóstoltam a whiskeybe, hogy enyhítsem a spiné pofon utáni fájdalmat. Ahogy Lara lehuppant a bárszékről, tekintetemmel automatikusan szemügyre vettem, tetőtől talpig, majd ha rám pillantott, rámosolyogtam. - Csak tessék, várom a zsákmányt. – Azzal elkaptam felém repülő blézerét, majd megemeltem a poharat a levegőbe, s újra kortyoltam, miközben figyeltem, ahogyan beveti magát a táncolók közé. El kell ismerni, hogy nem rossz. Mosolyogva élveztem ringó csípőjének látványát, és kíváncsian vártam a műsort. Nem is ő lett volna, ha nem egy jól öltözött pasast szed ki magának a tömegből. Meg kell hagyni, a lehető legjobb terepet választotta, hisz a táncoló tömegben sokkal könnyebb volt kizsebelni valakit, mint bárhol máshol. Könyökömmel a pultot támasztottam, s úgy figyeltem Lara akcióját. A pasas azonnal rágerjedt, ezt nem volt nehéz levenni abból, ahogy Larara helyezte ragacsos kezeit. Némi fintorral néztem végig a műsort, s bosszantott, hogy Lara nevetve hagyja annak az ismeretlen fószernek, hogy alaposan letapogassa őt. Már kezdtem kételkedni abban, hogy valóban lopni akar, vagy felszedni azt a pasast. - Még egy duplát. – Fordultam be a pultos felé, aki biccentve máris nyakon ragadta a whiskeys üveget, hogy újra töltse poharamat. Két jégkockát is kaptam , aminek kifejezetten örültem, tekintve hogy dög meleg volt a helyiségben, s már gyöngyözött a homlokom. Míg én azt törölgettem, Lara már a pasas karjai közé simult. Nem akartam végig nézni, hogyan bájolog egy nyálas trógerrel. Teljesen a pult felé fordultam, s újra meglendítettem a poharat. Az aranysárga párlat könnyedén csúszott le a torkomon, már el sem fintorodtam rajta. Lassan úgy éreztem, hogy már az ital sem pörget fel, rám tört az öreges fáradtság, ami arra ösztönzött, hogy tovább ücsörögjek még egy ideig. - Hm? – A papa szóra azonnal felkaptam a fejem , pedig nem is voltam még olyan kategóriás pasas, akire ez a jelző tökéletesen passzolna. Lara állt mellettem, úgy vigyorgott, mint a vadalma, s büszkén csúsztatta elém szerzeményét. Pillantásom azonnal a Rolexre siklott, kezeim közé vettem az órát, s megforgattam ujjaim közt. - Édes, az időt szeretnéd mérni vagy megélni akarsz? – Kérdően vontam fel szemöldökeimet, csak hogy hecceljem őt. - Jó, kezdetnek nem is olyan rossz. De ez még csak az első lecke volt, ha tényleg szeretnél könnyedén megélni, mást is fogok tanítani neked. – Rákacsintottam, s mivel ígéret szép szó, előhúztam a zsebemből a korábban zsákmányolt zöldhasúakat, s a felét leszámoltam Laranak. - Csak nehogy a teljes összeget alkoholra költsd. – Jegyeztem meg, s a saját pénzemet visszacsúsztattam a zsebembe. - Kicsit fogdosott? Az ujjait becsúsztatta a felsőd alá. Én már azt vártam, mikor visz téged hátra. – Jegyeztem meg némi fintorral, s talán túlzásba estem. Nem is értem, minek kellett nekem véleményt alkotnom arról, hogy őt mégis hogyan taperolta az a pasas. Ebből még azt fogja gondolni, hogy végig őket figyeltem. Pedig nem is, legalábbis igyekeztem nem őket figyelni. - Haha, vicces vagy. Helyzettől függ. Annak a csajnak olyan dolgot súgtam a fülébe, ami pofont kívánt maga után. De így legalább könnyen megszabadultam tőle. Egészség - Vigyorogva emeltem meg poharamat, s újra kortyoltam, de ahhoz már lusta voltam, hogy Laranak is rendeljek az italból. Meglepett, ahogy a közelembe férkőzött, befurakodott lábaim közé, s a pólómmal kezdett játszadozni. Pillantásom ujjaira szökött, nem mondom ,hogy nem élveztem a közelségét. Még éppen csak sikerült kihevernem a mosdóban történteket, Lara máris zavaróan közel került hozzám. Szemeibe pillantva megfordult a fejemben az, hogy igent mondjak neki és táncoljunk, de azt egész biztosan félreértette volna. Mi több, azt hinné, hogy akarok tőle valamit, s visszaélne a helyzettel. - Miért gondolod, hogy zavarna, ha táncolnál Galel vagy Gabriellel vagy akárkivel, hm? – Gúnyosan kérdeztem vissza, s felegyenesedtem a bárszékről, s kezeit levezettem a combomról. - Azért , mert kétszer megvoltál, nem mondtam azt, hogy ma este is veled akarom tölteni az éjszakát. – A lehető legpofátlanabb vigyoromat öltöttem fel, majd ellépve mellőle direkt egy ismeretlen csaj mellé telepedtem le, hogy folytassam beszerzési akciómat, s még beszerezzek néhány dollárt. Neki erről persze nem kellett tudnia. Hátrafordulva kíváncsian vizslattam arcát, mert látni akartam, hogy milyen fejet vág. Érdekelt, hogy mit gondolhat. S ha engem figyelt, akkor még jobban rámentem a szöszire, csak hogy bosszantsam Larat és kicsikarjam a figyelmét. ** - Lara, egész este téged kerestelek. Eltűntél tánc után és aggódtam érted. Bébi, már azt hittem, le akarsz rázni. – A nem gyengén ittas Gale kezei közé fogta Lara arcát, és hirtelen csapott le a lány szájára, hogy csókkal fojtsa belé a szavakat. - Táncolj velem Lara – Gale teljesen oda volt a lányért, ez minden mozdulatából látszott, főként abból, ahogy a tánctérre igyekezett vonni magával a csajt.
Ahogy a pénzt Jamie elém számolta, megfeledkeztem a táncparketten pofára ejtett férfiről. Távolinak tűntek az emlékek, az adrenalin elmosta a könnyűvérűség határát súroló mutatványt, nem láttam túl a pénzhalmon. Az első gondolatom az volt, hogy most akkor ebből hány liter piát fogok beszerezni. A férfi kárörvendése azonban földhöz vágott, s mivel annyira kiszámíthatónak tűntem, fejembe vettem, hogy már csak azért sem cselekszek úgy, ahogy azt várná Bosworth. Ó, majd ha nekem még a hét végén is lesz cigarettám, ő pedig majd a hamutál alját nyalogatja, akkor elmondhatom, hogy látod, papa, erre költöttek a pénzemet. – Te meg ne kurvázd el a te részed. Mr. Bosworth… ez egy jó üzlet volt. Átvettem nyereményemet, farmerom mély zsebébe süllyesztettem, hogy elismerő elégedettséggel megpaskoljam vállát. Az este akár itt is véget érhetett volna. Itt hagyom a pultnál, felélem a fizetségemet, majd otthon Gale-lel ágyba bújok, s elfelejtem, hogy majdnem egy harmadik menetre is sort kerítettem Bosworth-szal a mosdóban. Ehelyett felcsendült a közelben egy jól ismert dallam, s lábaim földbe gyökereztek. Megtámasztottam magam a férfi két combján, s mintha az olyan természetes lenne, hogy őt akarom elcsábítani, minden csáberőm bevetésével kedveztem neki őrjítő csípőmozgásom látványával. Nem Gale-t akartam. Őt akartam. Szomorú lettem volna, ha pótolnom kellett volna Bosworth-t valakivel, aki iránt annyi szexuális vonzalom nem gyúl bennem, mint egy kiskanál iránt. – Rendben Bosworth. Akkor keress valami tág, sokszor megjárt lyukat magadnak. Másodpercek alatt dühödt köd lepte el agyamat, s ellöktem magam a férfitől, hogy szabaduljak zavaró közelségéből. Mi az, hogy visszautasít, és ilyen módfelett pöffeszkedő arckifejezéssel kijelenti, hogy neki nem én vagyok az igazi szexistennő? Hogy szakadna le mind a két golyója ma este! Elmarkoltam tőle blézeremet, kiittam poharának megmaradt aranyló párlatát, s míg letöröltem a szám szélébe furakodott leheletnyi alkohol réteget, figyeltem az üvegpohár vastag falai között vergődő jégdarabokat. Ennyit erről a szemétládáról.
Ahogy belevesztem a táncolók forgatagába, égbe emeltem kezem, hogy pökhendin búcsút intsek neki. De már az sem érdekelt, hogy meglássa, így azonnal vissza is húztam kezemet. Legnagyobb megdöbbenésemre, Gale-t pont ugyanazon a helyen találtam, ahol egy órával ezelőtt hagytam. Ez a pasi akkora lúzer volt, amekkorát négyzetre emelt másik nem helyettesíthetett volna. Mégis volt benne valami, amit rajtam kívül kevesen láttak. A pénzét. Ki hitte volna, hogy a srác kötött pulóvere mögött egy multimilliomos fia lapul. Aztán ki tudja, nem-e cserélték el a gyereket annak idején a kórházban. Neki ütköztem nagymami kicsi fiának, s nem csak én kapaszkodtam meg benne, de a részeg fiú olyan erővel csüngött arcomon, hogy közel kényszerítsen magához egy csók erejéig, hogy azt hittem menten a földön végezzük. Csókolóztam már Gale-lel. Nem is ez volt a valódi probléma. Egyszerűen csak többre vágytam ennél. Bosworth-ra vágytam, mert őt tapasztaltam, hogy mennyivel jobb ennél. Leszakad a pofám, hogy csók közben is a tuskó képe van előttem. – Dehogy is, Gale… azt akarom, hogy gyere át hozzám. Rendben? Dehogy akarlak lerázni… Érezni akartam, hogy legalább ő kíván engem. Hogy van egy férfi ezen a nyomorult szórakozóhelyen, aki akar engem. Az aláásott hiúságomnak a hidegzuhany után babusgatásra volt szüksége.
Hajnali három körül járt az idő. Bosworth még sehol nem volt, Gale már két és fél órája aludt, ráadásul semmire nem volt jó. Még levetkőzni sem volt hajlandó, örültem, hogy a cipőjét leszedtem róla, és betakarhattam. Néhány percig persze gyönyörködtem a vastag keretes szemüveg mögötti férfias vonásokban, de ennél több időt nem pazaroltam rá. Nem Jamie volt. Fehérneműre vetkőzve léptem ki a nappaliba, hogy a nyitott ablaknál cigarettára gyújtsak. Titkon persze azt vártam, hogy hazajöjjön Bosworth, s láthassam arcán a vágyat, hogy megkapjon. Akkor persze visszavonulót fújok, megmondom, hogy ez a test nem neki van kitalálva, és olyan hangosan fogok reggelik sikítozni, rugózni a franciaágyon, hogy reggel a dupla fekete mellett könyörögve kérje a visszautasításáért a bocsánatomat.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: jamie || lara