Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
,,Egy bunkó faszfej. Bocsánat a csúnya beszédért, de mikor nyitom a szám, hogy köszönhessek neki, ő megelőz; ,,Kusshadj, különben szájba verlek.” Ezek után szóljon hozzá az ember bármit is?!"
- Egy porbafingó az egyetemről
,,Mr. Gicquel? Hú, hát Ő nem egy átlagos tanítvány. A munkái lehengerlőek. Precíz, és kreativitását jó páran megirigyelhetnék szaktársai közül. Viszont sokszor elképeszt a látvány, hogy egy meggyújtatlan cigaretta lóg ki a szájából, miközben az órát tartom, esetleg szemináriumokon rajzol vagy fest. Nem egyszer kéredzkedett ki dohányozni, és szinte már őrjöngött, mikor másodjára mondtam neki nemet. Az már csak hab volt a tortán, mikor egy vízipipával érkezett az órára. Persze addig győzködött, míg az egyetem egyik terén tartottam meg az egyik szemináriumot - ami inkább volt pletykakör, mintsem tanóra. Egy őrült figura ez az Armin, ám szép jövő vár rá, ha végre valahára megjavul."
- Mrs. Coleman (Armin egyik tanárnője)
,,Eeeeez egy ökööööör! Ha akarnál se tudnál mellette szomorú lenni. Mintha...mintha...az lenne az életcélja, hogy a másikat boldoggá tegye! Ennyit is Arminka napfényes oldaláról... Úgy bánik veled, ahogyan te vele. Ha rosszat mondasz neki, esetleg ártasz...megbosszulja, de duplán kapja vissza az a merész, aki neki nemtetsző módon viselkedett vele. Ennek ellenére nagyon kedves srác, csak tényleg...ne mondj neki nemet. A lelke mélyén érzékeny, s szeretetéhes, de ő ezt még magának sem meri bevallani. Pedig már elég jól kiismertem őt, hiába a rosszfiús álca... Jaaaa, és egy ideje próbálom arról leszoktatni, hogy ne a képembe fújja a füstöt...de ez lehetetlen. Én viszont nem adom fel!"
- Chloe (Armin legjobb barátja)
,,Az a legnagyobb probléma Vele, hogy önmagán kívül nem bízik senkiben. Néha még azt se hajlandó tudomásul venni, hogy rajta kívül vannak mások is a világon. Papolhat neki az ember naphosszat valamiről, ha le se tojják! Remek vezéregyéniség, és itt a karon elég megosztó személyiség. Van aki próbálna közeledni felé, de nagyon nehéz behódolni neki. Van, aki megpróbálja kikészíteni, de ismerik őt, s zsivány módszereit, és inkább visszavonulót fújnak.
Mit is mondhatnék még?
Ó, igen...nem bírja ki, hogy ne kócolja össze a hajamat, hogy ne hozzon cikibe mások előtt. Hiába kapja vissza tőlem, bármilyen módon is szemétkedik...ő duplán hálálja meg mások erőlködését. Mindezek ellenére Ő a legjobb barátom, talán több is ennél...Ő a testvérem, de ezt soha nem tudhatja meg!”
- Milo (Armin szerelme, s bátyja)
céltudatos
okos,művelt
kitartó
önálló
oltalmazó
magabiztos
másokat lenéz, leszól
forrófejű
szeszélyes
egoista
erőszakos
makacs
➽ Koffein-, és nikotinfüggő. ➽ Rajong a művészetért, s a zenéért. ➽ Megveti az alkoholt - egy csepp sem csúszott le még a torkán. Erre roppant büszke. Másoknak azt mondja, hogy gyógyszert szed, azért nem ihat, holott ilyesmiről szó sincs, csupán nem szeretne apja sorsára jutni, ki mindig öntudatán kívül ment haza a kocsmából. ➽ Homoszexualitását titkolja. - Legjobb barátai SE tudnak másságáról. Milo csak sejti mindezt, s minden erején azon van, hogy ,,lebuktathassa” a fiút. ➽ Élvezi az élet minden egyes percét, ám sokszor szeret elvonulni, egyedül lenni, s csendben rajzolni. ➽ Szeret fogadni másokkal - szinte bármit bevállal azért, hogy Ő nyerje azt meg. ➽ Saját szórakoztatása érdekében képes bárkit kellemetlen helyzetbe hozni. ➽ Sokszor flangál póló, trikó nélkül az utcán. ➽ Nem fél semmitől, rettenthetetlen - ezt a látszatot próbálja mindig kelteni, ám valójában retteg a kutyáktól, és minden szárnnyal rendelkező élőlénytől. ➽ Balkezes.
☇ Szülei elváltak még pelenkás korában. Négyen mentek kétfelé: Armin ment az apjával Las Vegasba, Milo maradt Phoenixben, az anyjával. Milo tudja, hogy van egy testvére, Armin pedig abban a hitben élt, hogy egyke gyerkőc, egy alkoholista apukával a nyakán. ☇ Második nevét szégyelli, de ami az övé, az az övé alapon megtartja azt.
Történet vagy szerepes példa
Az egész egy kibaszott gólyatáborban kezdődött…
Tópart menti faházakba pakoltak, mintha általános iskolában lennénk, és kötelezően kellene cserkészkednünk. Könyörgöm...nem természetmukik vagyunk, hogy nézzük a víz hullámzását, hogy elaléljunk a hulló falevelek alkotta szépségétől, ahogy az azok színkavalkádja teszi színesebbé a talajt. Elvileg itt spanolni kellene a szaktársakkal, miközben röhejes feladatokkal próbálnak minket ,,a nagyok” cikibe hozni. Felcímkéznek minket bátorságunk, gyávaságunk miatt. Megtalálják az ember gyenge pontját, s hamar visszaélnek ezzel. Csak nehogy én találjam meg valaki érzékeny pontját...mert az illető nem csak egy címkét kap a homlokára, hanem egy egész plakátot.
Persze mindez tök jó buli...lenne, ha mások nem csak azt látnák az egészben, hogy pia, pia, és még több pia. Emellett gondolom legtöbb férfitársam egy fél kotongyárral jött ide, és a bokrokról lehulló levelek helyére használt óvszerek fognak kerülni.
Az ember soha, semmilyen körülmények között nem osztaná meg titkait másokkal. Hazugságban élni nem túl kellemes. Az érzés, mikor valami nyomja a szíved, s világgá kürtölnéd, hogy megszüntesd ezzel a fájdalmat...szörnyű! Nincs kire támaszkodjon az ember a mai világban, rosszakarók vannak mindenhol.
Vagy mégsem?
4B - ezen jelzésű lepratelepre pakoltak be engem két sráccal ÖT NAPRA. Előbb értem a szállásra mint ők, s volt meglepi a két karton cigaretta, a tíz üveg kóla láttán. Aztán mikor belestek a hűtőbe, jött a nyivákolás, hogy mit keres ott a másfél polcnyi műanyag poharas Starbucks kávé. Ők se gondolták azt, hogy én egy fél milliméternyit is fogok moccanni amiatt, hogy a tejbepapijuk bekerüljön a hűtőbe. Aki kapja marja alapon birtokba vettem a hűtőt, s a kis koszfészekben levő legjobb helyen levő ágyat. Ajtó mellett, ablak alatt.
Marco és Milo. - Én pedig Arminként vezettem a szobában levő névsort, s ezáltal már ki is alakult a hierarchia ebben a legénylakban. Szerintem az egyik szervező nagyon benézett valamit a névsor alapján...óóóó, hát persze…Medard. Milo azonnal szimpi lett, de a másik...egy ecsetfejű nyálgép, rózsaszín v-nyakú felsőben, szűk farmerben. Ilyen egy állítólagos alfahím. Pffff. Ha csajból lennék, akkor dobnám be magam nála.
Marco állandóan azt vágta a fejünkhöz, hogy mekkora homárok vagyunk. Én nem adom egyértelmű jeleit annak - ellenben Milo-val -, hogy homokos vagyok, de ha már ő buzinak könyvelt el minket, a vöröskével gondoskodtunk arról, hogy a legrosszabb rémálmaiban is minket lásson. Milo egy fél délutánt pocsékolt el azzal, hogy beszerezzen egy átlátszó körömlakkot valamelyik hisztigyártól, végül egy halovány rózsaszínnel tért vissza. A fürdőben levő szappant legalább négyszer átkente a lakkal, én pedig ámulva figyeltem azt a gennyládát. Tenyerembe hajtottam fejem, miközben röhögve gondoltam végig mi is lesz tervének az eredménye.
Eljött az este fénypontja; fürdeni ment Marco…
- Vigyázz a szappannal, Szivi. Igazán... sikamlós... - duruzsolta Milo kacsintva, én pedig ajkaim összeharapva arra koncentráltam, hogy ne kezdjek el hangosan röhögni. Mikor a szappan koppant a zuhanytálcán egyszer, Milo halkan kuncogott, én pedig párnát nyomtam a fejembe, hogy ne hallatszódjon az épp kitörekvő hangos nevetés. Mikor másodjára koppant, s Marco káromkodni kezdett, Milo felsőjét ledobva lépett be a fürdőbe, majd a zuhanyfüggönyön át bekukkantott, majd bele belemarkolt a srác fenekébe, majd szinte vihogva battyogott vissza a szobába. Eközben egy alsógatyára vetkőztem, majd a kisház ajtaját becsukva markomba rejtettem a kulcsot, és befeküdtem Marco ágyába, s ágyékomat eltakartam takarójával. Megkértem Milo-t, hogy gyújtson meg nekem egy cigit, s miután a nikotin elárasztott tüdőmet, lassan kifújom a füstöt, s nézem ahogy az elszáll. Ekkor megjelenik Marco, s szemöldökvonogatva, ezzel is hívogatva őt, megpaskoltam az ágyat. Szerintem a látvány magáért beszélt, s külső szemlélőként én egyből bepattantam volna magam mellé...vagy magamra. - Rohadjatok meg, nyomorult faszfejek! - hangján parányi aggódás, s félelem hallatszik, amit káromkodásával próbál meg elnyomni, s törölközővel a derekán lépett ki a fürdő ajtaján, szaladva a bejárati ajtóhoz. A kilincset rángatva próbált azon kijutni, de elkezdtem csilingeltetni a kulcsot, majd a röhögve hajítottam azt oda neki, s Ő csapot-papot otthagyva rohant át egyik fajtársához.
Innentől kezdve ketten maradtunk tovább a koszfészekben.
Másnap délután
- [...]házanként várjuk a rajzokat, festményeket a Bibliához kapcsolódóan. - MIÉÉÉÉRT?! - zendül fel a tömegben drámaian kérdésem, és körmömmel végigkaristolva arcomon rögtön Milo-ra nézek, mintha Tőle várnék valami isteni sugallatot. - A legjobban teljesítők alkotásai kikerülnek az egyetem falaira, és egy kis extra meglepetésben is részesülnek! Én nem lazsálnám ezt el… - mindez elmegy fülem mellett... - Noé bárkája. - tanácstalanul vonja meg a vállát, mire szemöldököm homlokomra szalad. Mindent vártam Tőle, csak ezt nem. - És én még azt hittem, hogy Vitruvius-tanulmányos tetkód után mondasz valami frappánsabbat. De egy biztos, én menekülő szafarit nem fogok lerajzolni. - reménytelenül legyintve fordulok sarkon, s indulok vissza a putriba. Farzsebemből előrántom cigisdobozom ,s rágyújtok egy nyugtató nikotinrúdra.
Milo követ. Mintha az árnyékom lenne. vagy egy seggnyaló pudli. Rágyújtana, de nincs tüze. Hát miért is lenne?! Egy elveszett kisfiú lenne nélkülem - pedig még csak egy napja ismerem! Megszánom egy kis paraszttűzzel, mire szinte észrevétlenül, de végigsimít arcomon. Állandóan érintkezni akar velem. Vagy bökdös, vagy lökdös, esetleg legbecsesebb részemhez nyúl, s igyekszik zavarba hozni…
Aznap este
Egy kisebb füstfelhő keletkezik körülöttem, ami lassan halványodik, s mintha félhomály töltené be a szobát. A bögrémben levő kávé utolsó pár cseppje beleszáradt annak aljára, s az erős illat csiklandozza orromat. - Kraken...Jónás és a cet… - Milo a semmibe beszélve kezdi el felidézni, hogy mik ragadtak meg elméjében, mikor a Bibliáról tanult. Neki valamiért mindig valami állatokról szóló jutott eszébe, én pedig sokkal inkább Jézusra asszociáltam azonnal. Nem tagadom, hogy Noé bárkája hallatán nem mozdultak meg a fogaskerekek a fejemben…de Kraken még rátett egy lapáttal. Azonnal nyomozni kezdtem valami zene után, hogy megadja a kezdőlöketet. Ezt bömböltetve körülbelül harmincadjára, átváltok egy másikra. Lázba hoz, még inkább ösztönöz arra, hogy a fejemben megjelenő képet skicceljem. Újabb cigaretta kerül ajkaim közé, hogy a kávé erős szagát elnyomjam a füst szagával...majd elkezdem felvázolni tervemet. A keresztre feszített Jézus alkotja az első árbocot egy hajón, ki óriási kínok közepette, lüktető fájdalommal végtagjaiban, s talán a legnagyobb fájdalomérzet a lelkében hasít végig. Zihálva próbál levegő után kapkodni, mire ereje elhagyja...eközben Leviathan vészjósló csápjai készülnek fogságba ejteni a hajót, mire a hullámokban haloványan elrejtett imádkozó kezek lapulnak. Ha Jézushoz nem is, Istenhez még fohászkodhatnak a hajón levők...vagy hiába? - Nesze, színezd ki...a hajóról ne hagyd ki a zöldet. Tudod....a polip nem csak hobbiból mászott elő. - odanyújtva neki életem talán második remekművét, Ő csak csodálkozva néz rám. Lelkesen kutakodik a ceruzák után, majd elmélyül a munkában. ~ Hm, még a nyelvét is kidugja, úgy koncentrál! ~
Egy héttel később az egyetemen
Milo-val sétálva a folyosón, két igencsak érdekes csaj dekkol a rajzunk előtt, s tátott szájjal, arra mutogatva nem tudják hova tenni a látványt. Hümmögnek, fintorognak, próbálnak valami értelmeset is kiadni a szájukon, de nem megy nekik. - Ezek a Gicquel tesók nagyon betegek. - szólal meg a szöszke... - Tesók?! - egyszerre bukkan fel belőlünk a kérdés, mire összenézünk, s öklünket összeütjük... Oké, egy percig sem kételkedtem afelől, hogy Milo a barátom. De hogy már testvérnek hisznek minket? Enyhén szólva...nevetséges. Majdnem sértő!
,,Bele sem merek gondolni hányszor verné a falba az öklét, mikor kiderülne, hogy a testvérem. Mikor bemutatkozott a táborban, azt hittem ott helyben szörnyethalok! Lefagytam, és mikor megkérdezte mit nézek annyira, hirtelen azt válaszoltam, hogy szamarat. Drámaian elcsodálkozott ezen, olyannyira, hogy azt hittem színművész szeretne lenni. Cserébe kaptam egy jó kis fejmosást arról, hogy róla, illetve neki mit tilos mondani, illetve hogyan viselkedjek vele szemben. [...] A Gicquel-fivérek- így emlegetnek minket. Ha jobban szemügyre vesznek minket, rengeteg hasonlóságot lehet rajtunk felfedezni... Ez szép és jó, ha nem néznénk más szemmel mi egymásra. És másfél éve van ez...csak diplomázzunk le, és soha ne lássam Őt!“
Örülök annak, hogy nem lett rövid előtörid, mint amit kitűztél magad elé Mondjuk úgy, hogy megéri téged olvasni, és fejlődsz xDDD Már nem azt a lenyitható menüféle jellemleírást csinálod xDDD
Ami a karaktert illeti: tudnék neki találni legjobb (és hetero) havert, mert van, vagyis volt olyan karim, aki összeillene Arminnal xDDD Nagyon tetszik, hogy ilyet alkottál, és a be nem vallott másságát érdekes lesz kijátszani, szeretném, ha valaki megalkotná Milo-t (igen, ez előrevetíti a kérésem, miszerint hirdesd meg mindenképp ) Kíváncsi vagyok, Armin mikor jön rá az igazságra
A művészete miatt pedig a részemről mindenképp számíts majd egy játékra, mert vagy meg lesz rontva (Danielle XD) vagy pedig támogatva lesz az alkotása (Melissa). Találkozzunk majd játéktéren *-*
Üdv köztünk, Armin, aki nem Medard xDDD Foglalj gyorsan avit és már mehetsz is játszani