Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
én vagyok... Aki állítólag jobb arc annál, mint amilyennek hinnéd – de nem olyan jó arc, mint amilyennek ő hiszi magát. --- Akit a szombatesti bulikon ismertél meg. --- Akit a szombatesti buli után aztán nem is láttál. --- Aki órahosszat képes nyafogni neked szinte bármiről, csak nyafoghasson. --- Akitől gyerekként mindig féltettek téged a szüleid. --- Aki a gimiben folyton saját zenekart akart. --- Akit naponta küldtek az igazgatóiba, vagy elzárásra. --- Aki nem tűr fodrászt maga körül kétszáz méteres körzetben. --- Aki felsorolja neked az éppen toplistás zenekarokat, a zenekaroknak évszámostul minden lemezét, és a tagjaik kedvenc színét, vagy ételét. --- Aki mindig is macskás volt inkább. --- Aki nem tudja minden végtagján megszámolni, hány emberrel volt már orgazmusa. --- Akinek a világon a leghelyesebb szőke az exbarátnője. --- Akit a leghelyesebb szőke exbarátnője a pokolra kíván. --- Aki nem áll szóba az apjával. --- Akiért az anyja folyton aggódik. --- Aki csak dokumentumfilmekért kapcsolja be a tévét. --- Aki egy a millió alulértékelt zenész közül. --- Aki amúgy teljesen mellékes, de újságíró gyakornokként gályázik. --- Aki kételkedik abban, hogy egyébként valaha újságíró lesz. --- Akiről a főnöke határozottan állítja, hogy örülhet, ha takarítóként szerez állást valahol, amint kirúgják. --- Aki nem eszik McDonald’s-ban. --- Akinél mindig van papír zsebkendő. --- Aki tartja a fejedet, ha hánysz. --- Aki meghallgat. --- Akit soha nem kell meghallgatni. --- Aki csak úgy van. --- Aki valahogy mégsem létezik. --- Aki nem is tudja, hogy lehetséges ez. --- Aki próbálkozik... és aki elbukik.
◆ kedvencek: zene, kaja, pia, macskák, kockás jegyzetfüzetek, emberek
Szóval, hogy hogyan is nézek ki? Hát, lássuk csak… mennyire akarod pontosan? Van egy anyajegy a fenekemen, ami az excsajom szerint tök jól néz ki, bár jó magam nem nagyon tudom, hogy mi vele a helyzet… mármint, az ember nem nézi egész állónap a fenekét, nem? Bár, lehet, hogy nem is ezt szeretnéd hallani te… nem, tényleg nem. Hát jó, akkor nézzük máshogy. Magas vagyok, jóképű (saját belátásom szerint?), vékony, éppen ezért nem szívesen állok meg sokáig a benzin kutakon a mexikói kamionsofőrök mellett. Főleg azokat kerülöm, akiknek kilóg az alsónadrágjuk. Azt nem tudom, hogy te vajon mennyire neveznél engem izmos teremtménynek. Amíg nem állok meg a strandon fürdőnadrágban a szörfös csapat kapitánya mellett talán még reménykedhetek, hogy lesz olyan, aki engem gondol a legkigyúrtabb, legerősebb teremtménynek, akit nem, hogy a Föld a hátán hordoz, de még Atlasz helyére is beáll tartani a bolygót… Na jó, azért, aki ezt gondolja, lehet, hogy vak. Igazából csak beképzelem magam egy erősebb fickó helyzetébe, de tisztában vagyok vele, hogy csak egy fogpiszkáló lehetne méltó ellenfelem. Most mit tegyek? Ez van. Spirte. Ja, nem, nem reklámozok, csak… ugorhatnék gyorsan? Szóval, a ruházat. Farmer, póló vagy ing, kötelezően tornacipővel, hideg esetén pulcsival vagy kabáttal. Időjárástól függ, na meg ki az a hülye, aki meg akar fázni? És mesélnék én tovább is magamról, de tudod mit? Ha így érdekel a küldőm, fotózz le. Az úgy tovább megmarad.
◆ különlegességek: lábfején, karjain tetoválások
Történet vagy szerepjátékos példa
Végül leültem a poharammal valahol a mosdók környékén egy kis sarokba, és elhatároztam, hogy soha, de soha, de soha többé nem fogok elmozdulni innen. Illetve nem teljesen: határozott szándékom volt itt ücsörögni egy darabig, majd amint megbizonyosodtam arról, hogy a teremben mindenki tökéletesen megfeledkezett a létezésemről – ami egyébként nem nagy feladat, és csak az önérzetem miatt nem állítom azt, hogy ez már akkor megtörtént, amikor megérkeztem – a lehető leggyorsabban lelépek innen. Még lenne pont egy órám, hogy odaérjek Cokkie szülinapi bulijára. Lehetnék olyan emberek között, akiket ismerek, szeretek, akik nem néznek levegőnek, akikkel van miről beszélgetnem, akikhez képest… nem vagyok teljesen más dimenzióban. Egy lecsúszott, részeg utcakölykökkel teli kocsmában is jobb társaságra akadnék, mint itt, ahol első blikkre mindenki erősen a negyvenet tapossa, és úgy kinyalta magát egy laza péntekestére, mint ahogy engem sem fognak a saját temetésemen, és a nyakkendőjük többet ér, mint az egyetlen kis öltönyöm, amit magamra ráncigáltam. Katasztrófa vagyok. Egy két lábon járó katasztrófa, aki még örülne is neki egy kicsit, ha páros lábbal rúgnák ki innét a lehető leggyorsabban… Egyszerűen nem érzem jól magam. Nem azzal a rosszullétfajtával, ami akkor van, ha romlott kaját eszel, nem… a szó szoros értelmében érzem szánalmasnak magam. Az ingem gallérja kidörzsölte a nyakamat, a nyakkendőm szorít, és valami mélyen belül azt súgja nekem, hogy egyáltalán nem úgy kéne állnia egy rendes ünneplőszerű nadrágnak az emberen, ahogy rajtam mutat. Végeredményben azt kell, mondjam, hogy ez életem első és egyben legeslegutolsó céges bulija. Buli? Hah, nem, bocsánat, erre biztos nem ezt a szót használják. Céges parádé? Céges parti? Céges összejövetel? Céges összeröffenés? Céges halk, unalmas zeneszóra való fontoskodó és még unalmasabb beszélgetések, miközben drága italokat iszunk és igyekszünk nem berúgni, mert ilyen helyeken egyszerűen nem lehet berúgni? Berúgás, berúgás… én azért megpróbálnám, hátha jobban lehet bírni tőle ezt a stresszt. Nem is értem, eleve minek jöttem el. Azon kívül, hogy muszáj itt legyek. Valami felettem álló, de belső késztetés? Nem. Nem tudom. Haza akarok menni. Vagy csak el innen. Vagy eleve nem itt lenni, és soha meg nem történtté tenni azt az elmúlt háromnegyed órát, amit az imént végigszerencsétlenkedtem. Lehet róla szó? Megengedik? Kérem. Könyörgöm! Előkaptam a zsebemből a mobilomat, hogy megtudjam, hány órára jár: háromnegyed tizenegyet mutatott. Oké. Tizenegy. Addig még kibírom. Nem. Nem bírom ki. Most akarok lelépni. Most, most! Ah! Majd a poharamra néztem, és kortyoltam belőle. Az alkohol fáklyaként marta végig a torkomat. Hát mit is mondjak? Ez… iszonyú szarul esett.
[You must be registered and logged in to see this link.] All we know is... She's called The Stig.
ELFOGADVA Mint már tegnap is mondtam, engem már a személyiségeddel levettél a lábadról. A többi csak hab volt a tortán. Tetszett, szóval foglalózni és mehet a móka. (: