Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
lment. Itt hagyott. Az a hülye bátyám már megint belekeveredett valamibe! Reggel két boríték fogadott az asztalon. Az egyikre az volt írva, hogy ébredés után bontsam ki, a másikra pedig az, hogy hét nap múlva, ha nem jönne haza haza. Nos, nem mondom nem sejtem mi van az utóbbiban, de inkább nem nyitottam ki. A másikat meg pár nagy ásítást követően, a székre leülve bontottam ki.Hát apám, ha ilyen későn kelsz mindig, sose találsz aranyat.
Gondolom észrevetted, hogy nem vagyok - furcsállnám ha nem, hiszen állandóan engem nyaggatsz és faggatsz -. Nyílt titok mi a helyzet, csak te egyszerűen képtelen vagy megérteni. Mindegy, majd észhez térsz egyszer. (Igen Picur, ezzel azt akartam mondani, hogy túl fiatal vagy.) Szóval, ha minden igaz hét napig még az árnyékomat sem fogod látni. Rád vár a főzés, mosás, takarítás. Bizony. És most nézz fel a sarokba...illetve a sarkokba, majd integess a bátyusnak!
Azonnal felejtsd el a takarítónős gondolatod, mert tudod mi nálunk az első számú szabály. - Rajtunk kívül ide más nem jöhet! Így hát kénytelen leszel TE, kisasszony, mindent megcsinálni, amíg én sziesztázom. Kupi lesz, Noelszépség kint lesz. Az utcán, egyedül, a gépe nélkül. Ezt vedd komolyan. Nem bírom már azt a rumlit, amit magad köré tudsz csinálni!
Majd jövök, addig is csók a pufók pofidra, ne gondolj rám sokat!
A bátyám a Föld legnagyobb bunkója, akinek a rosszindulat, és a szarkazmus ott rejtőzik minden egyes szavában. Most sem okozott csalódást. Felnéztem a fal sarkába, és őszintén szólva, egyáltalán nem lepett meg az, hogy kamerákat tett fel. Gondolom ha ide is pakolt, akkor a ház többi szegletében is fellelhetőek ezek, kivéve a kis bunkeromat. Integetés helyett a középső ujjamat lobogtattam, amit gondolom örömkönnyek közt fog fogadni, amint visszanézi a felvételeket. Meg van ez veszve, hogyha azt hiszi, én nekiállok port törölgetni, söpörgetni, mosogatni. Jó hogy nem vett nekem egy takarítónő jelmezt is. Értem én, hogy fél attól, hogy lebukhat, elvégre különböző térképek, s fényképek vannak kitűzdelve a ház falaira. Emberek, éttermek, szállodák tömérdek mennyiségben. Tudom, ez a bátyám szentélye, ami a házat illeti, de azért ez mégis csak túlzás, amit csinál.
Elégedjen meg azzal, hogy kiviszem a szemetet. Már lassan két zsákban van szemét, ami rettenetesen bűzlik, és szinte már maguktól fognak kimászni a kukáig. Egyébként is, ma fogják elvinni délután, úgyhogy újabb ok ez arra, hogy ha nagy nehezen is, de felálljak, s mint két leszakadt fülű szatyrot, húzzam azokat magam után. Az egyik kamerába kukkantva, modelleket meghazudtoló módon pózolok egyet a két zsákkal a kezemben, majd viszem is ki azokat a kapu elé.
Pókemberes mamuszban, és skótkockás pizsiben díszelgek immáron a ház előtt. A két zsák a járda szélén, de én idióta a kukát meg hátul hagytam. - Miért kínoz engem az élet ilyen faszságokkal? - dünnyögöm magamban, míg a ház túlsó feléhez érve megragadom a kukát, majd nagy kínok közepette előreviszem. Ám mikor belehajítanám a két zsákot, ha szomorúan nem is, de morcosan fogadom azt, hogy az bizony megtelt. Körbenézek hogy megtudjam más is van-e ilyen helyzetben, de mindenki háza előtt csak a kuka virít. - Remek. Elindulok az egyik zsákkal, abban reménykedve, hogy valakiébe bele tudom csempészni. Utam nem tart sokáig, drága jó szomszédom kukájába kukkantva látom, hogy az is tele. Én pedig a lustaság császára vagyok, nincs kedvem egy fölös batyuval, ebben a remek öltözetben végigjárni az utcát. A végén még azt hinnék kidobott a nem létező csajom. Egy cseppet sem foglalkozva azzal, hogy ki láthat meg, s ki nem, felkapom a zsákot, majd annak teljes tartalmával kidekorálom Corina drága kis előkertjét. Vagy nem is tudom minek is nevezi ezt a borzalmat. Büszkén biccentek egyet, miután a kukatartalom ,,véletlenül kiborult”, s a szép zöld füvet ellepte pár chipses zacskó, féltonnányi zsebkendő, ilyen-olyan kajás doboz, s talán még a bátyám egyik lyukas alsója is ott virít. Vagy lehet, hogy az az enyém?! Mindegy. Vegye azt egy kis ajándéknak.
Elégedett vigyorral vágtatok befele a lakásba, a hűtőt megcélozva előveszem a tejet, majd a szekrényből életem harmadik szerelmét, a mézes müzlit. Pikk-pakk kész a reggeleim. Hogy megünnepeljem, amiért egyedül vagyok, hátrabattyogok a kertbe, s annak közepére ülve, a tállal a kezemben nézek ki a fejemből, majd lassan kanalazgatni kezdek. Valójában az egyetemen kéne dekkolnom, de ott úgyis a reménytelenek közé vagyok már besorolva.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Corinoel Pént. Aug. 22, 2014 6:22 pm
Noel&Corina
You hit me once I hit you back... you gave a kick I gave a slap...
Ah, már megint itt a reggel… olyan korán. Kiráz a hideg a gondolattól, hogy fel kell keljek, pedig muszáj. Vagyis… nem lenne muszáj, de éjszaka lusta voltam sötétíteni, miután hajnalban hazaestem a munkából… és most az a rohadt napfény felébresztett elég csúnyán. Kómásan, a szokásos alvószerelésemben, ami egy bugyi, szépen kimászok az ágyból és elmászok a konyháig, hogy magamba öntsem az életmentő kávémat. Komolyan, ez a folyadék nélkül nem is tudom, hogyan funkcionálnék még. Egy mosolyt eleresztek, amikor a konyhába lépve már meg is érzem a kávé mennyei illatát… isten áldja a modern technológiát és az előre beállítható kávéfőzőt. Felpattanok a konyhapultra és ott kezdem el szürcsölni, feketén, tej és cukor nélkül az isteni italt, meg közben kikotorászok a szekrényből némi kekszet, hogy valami táplálék is legyen a gyomromban. Ezt a csodás folyamatot csinálom még vagy 10 percig, amikor is az ablakon kinézve egy hidrogénezett hajú, pizsomás nyikhajt, két akkora szemeteszsákkal, amibe ő is lazán beleférhetne. Lepattanok a pultról, hogy közelebbről röhöghessek a drága szomszédom szenvedésén, persze kicsit hunyorognom kell, hogy fókuszáljak, ugyanis szemüveget felhúzni luxus, kontaktlencsével meg a franc szórakozik hajnalban… még a végén kibökném a szememet. Konkrétan majdnem kiesik a kezemből a bögrém, amikor meglátom, hogy mégis mi az istent csinál ez a kis… kis… szavakat se találok rá, hogy micsoda. Már indulnék az ajtóhoz, amikor realizálódik bennem, hogy oké, hogy laza vagyok, de azért egy szál franciabugyiban nem fogok az utcán táncikálni, még akkor se, ha legszívesebben belefojtanám a szemétkupacába a kis nyüzüge dögöt. - Kis mitugrász… kitekerem a nyakadat… - Dünnyögök, miközben pillanatok alatt sikerül hatnia a kávénak, vagy az idegességnek… nem tudom. De elrobogok a szobámba, magamra kapok egy pólót meg egy rövidnadrágot és már indulok is ki, de természetesen addigra már eltűnik. Na nem, mintha én szedném majd össze ezt a csodát, a bejárónőm szépen fogja szidni őt, de ez nem erről szól… ez elvi kérdés. Márpedig ez bosszúért kínálkozik. Ahogy elindulok a ház oldalán, észreveszem, hogy a célszemély éppen a hátsó kertben örül a fejének, hogy milyen okos volt… nekem pedig támad egy kis ötletem, mivel tudnám meglepni én is, így korareggel. Egy kis ajándék, hogy ő is ugyanúgy fel tudjon ébredni, ahogy én. Minél halkabban próbálok meg továbbmenni, egészen a hátsó kertemig, hogy ne vegyen észre, útközben kezembe fogva a slagot. Szépen a fal mellett elsétálva megnyitom a csapot… és amint kellő közelségbe kerülök egy laza jéghideg vízáradatot zúdítok felé, a kerítésen keresztül, telibe találva a hátát a drágának. Remélem félrenyeli a hülye gabonapelyhét ettől a kis meglepetéstől. Ha esetleg hátrafordul, a slagot elzárom és elégedett vigyorral arcomon integetek neki, a mozdulatsort egy szép kis nemzetközi jellel befejezve, a középső ujjam mutatásával. - Legközelebb a képedbe kapod, törpike… - El is dobom kezemből a slagot és elégedetten elsétálok a teraszra az asztalig, ahol is kihúzok egy szál cigit az ott heverő dobozból és meg is gyújtom, miközben gyönyörködök az alkotásomban.
i lesz, ha Corina rájön a gaztettemre? Hát semmi! Az se biztos, hogy észrevett. Feje mint egy hordó, esze mint egy dió. Állítólag azt hiszi, hogy okosabb nálam, de úgy vág az ő esze, akárcsak egy papír kés.
Nagyban nyammogok a müzlimen, s gondolkodom az élet keserves dolgain, mikor egy váratlan pillanatban, mintha jégcsappal basztak volna hátba. A kegyetlen hideg víz érzésétől megugrom picit, s a kezemben levő tálat el is dobom. Aranyat ér ez a müzli, jobb, ha tudja, hogy ezért még megfizet. - A picsába, észrevett! - nyugtáztam magamban a tényt, mikor betalált a jéghideg vízzel. Nem hiszem el, hogy állandóan figyelőzik ez a lány, ahelyett, hogy átaludná az egész napot. Mindkettőnknek tenne egy szívességet. De nekem egy nagyobbat. Mindig eldörmögöm magamban, hogy aláírta a halálos ítéletét, amikor bosszútáll, de egyelőre még itt van előttem, úgyhogy az aláírása biztosan hamis volt... - Baszki, nem az egyik virágod vagyok. - kissé a dühtől fűtve mormogom, majd megjegyzése hallatán világossá válik, hogy ő márpedig fel van készülve a legközelebbre. Hát legyen. A törpike szón fennakad a szemem. A fűben üldögélve valóban olyan lehettem, mint egy kerti törpe, piros, kúp alakú sityak nélkül. Ám mikor felállok, egy óriás vagyok a magam száznyolcvanhárom centijével. Na jó, túloztam. Viszont az egyetemen, akik csajnak néznek, gyakran elmondják milyen elől deszka, hátul léc csaj vagyok. Nem akarom én elkeseríteni őket, hogy tévhitben élnek a nemem miatt... Középső ujját látva azt hiszi, hogy elpirulok? Ugyan. Hidegen hagy. Vagyis mégsem. Megjegyzést muszáj tennem rá. - Hogy törne le az ujjad. Lányok ilyet nem mutatnak, c-c-c. - okos tojás módra kezdem el csóválni a fejem. - Legközelebb inkább mosd meg a hátam, kösz. - jegyeztem meg verbális megnyilvánulására, majd egy hirtelen mozdulattal felpattantam. Persze a csontjaim recsegnek-ropognak, akárcsak egy vén tatának. Ha már most ilyen bajom van, mi lesz később?!
Lekapom a pizsifelsőm, majd egy határozott mozdulattal a szomszédasszonyhoz dobom. Bízom abban, hogy a fejére sikerül dobnom a pizsit, de mivel hátul nincs szemem, ezért ezt kizárnám. - Ne akard, hogy ezt is levegyem... - nézek rá hunyorogva, s Igaz, hogy a mondatom egy perverz fasziéra hasonlított, és valójában fogalmam nincs egyelőre mi lenne miután levenném a gatyám, de valamit kitalálnék. Annak örülnék, ha nem kéne látnom ezt a nőnek titulált valamit. Ha a gatyámat kell levennem ahhoz, hogy elillanjon most innen a kerítéstől, én aztán megteszem! Na jó, ez egy kicsit gyerekes hozzáállás, de valahogy el kell üldözni innen ezt a nőt. Sokszor én kezdem a kiüldözési hadműveletet, az igaz, ám a kisasszony se panaszkodhat. Ha tankkal mennék neki a házának - ami lehetetlen, de tök jól hangzik -, akkor is itt maradna. Egy sátorban. Ebben egészen biztos vagyok. Még mielőtt bármit is tudna valójában reagálni, sarkon fordulok, csapot-papot otthagyva a kert közepén, s a vállamat megvonva megyek is be a házba. Persze, ha bármiféle beszólással próbál vérig sérteni, azt örömmel fogadom. Enyém az utolsó szó, ő pedig azt hiszi, hogy az övé...idióta.
Eszembe jut bátyó kamerás ötlete. Ha lenne valami bizonyítékom arra, hogy állandóan ki akar cseszni velem Corina, zaklatásért talán fel is tudnám jelenteni. Én lennék a világ legboldogabb embere, ha bilincsben - Ó igen, ó igen! - egy ördögi mosoly jelenik meg arcomon, ami hamar el is illan. Nem merek hozzányúlni a bátyám cuccaihoz, mert tuti biztos ziher, hogy kitekeri a nyakamat. Meg kell várnom míg hazaért - mert ugye hazaér! - és megkérem, hogy segítsen. Nem mintha nem tudnék egy ilyet beszerezni és bekötni, de Ő az, aki ezerszer jobban ért az ilyesmihez. Sebaj. Majd később talán ez az ötletem mevalósul.
Átöltözöm valami normálisabb öltözékbe, ami egy Supermanes felsőt és egy háromnegyedes melegítőgatyót jelent. Nem tagadom, bírom a szuperhősöket... Ja, és a felemás zoknimat nem hagyhatom ki a sorból. Mondhatni az a szexepilem. Az egyik babzsákot megragadva, kicincálom azt a kertbe, az egyik tudomisénmilyen fa alá, majd ismét belépek a házba Sorátért, a laptopomért. Ha a szomszéd ismét bevetni a slagját Soránál...a Pokolnál is rosszabb következik, annyi szent. Bekapcsolom a gépet, majd lehuppanok a babzsákra. Micsoda zsákos napom van ma, nem? Először a szemeteszsák most meg ez...
Mindeközben azon töröm a fejem, miként tudnám megbosszulni ezt a slagos ,,mulattságot”.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Corinoel Vas. Aug. 24, 2014 11:31 pm
Noel&Corina
You hit me once I hit you back... you gave a kick I gave a slap...
Borzasztó nagy elégedettséggel tölt el a tény, hogy egyrészt sikerül alaposan meglepnem, másrészt még a nyamvadt kis tálját is elhajítja és szép hangeffekteket is kapok hozzá. Komolyan… már csak ezért megérte ma felkelnem. Imádom nézni, ahogy szenved… én ugyan nem fogok szenvedni túl sokat az ő kis mutatványától… nemsokára megérkezik a bejárónőm, lehet az ő kezébe is odaadom a slagot, miután elvégezte a dolgot. Biztos szíves-örömest adna még egy fürdőt a drágaságnak. - Igaz, te vizet se érdemelsz… - Szólok még félvállról vissza a kis beszólására. Na nem, mintha akkora kertész lennék… van zöld gyepem, amiről szintúgy nem én gondoskodok, meg némi sövényem… meg 1-2 fa, de az se érdekel túlzottan. Az udvar lényege úgyis itt hátul van… oda pedig nem kell növény, max cserépbe, dekorációként, azzal pedig én biztosan nem törődök, elvégre minek? Hogy belehányjak részegen? Vagy éppen más tegye ezt meg? Fölösleges ostobaság és pénzkidobás… - Nincs neked akkora szerencséd, hogy ilyen kérésed teljesüljön… - Még ki is nyújtom hozzá a nyelvemet neki, miközben kényelmesen hátradőlök a széken, beleszívva a cigerettába. Nincs is ennél szebb dolog, süt a nap, és egy ázott Noelt bámulhatok szenvedni a szomszédban… - Azt hiszed belepirulok a kis férfiasságod látványába? Ne nevettess, kérlek… bár lehet akkor tennéd meg, ha tényleg lehúznád… Ha nem menne be, még bőven ellennék ilyen és ehhez hasonló beszólásokkal, de elrontja a mókámat azzal, hogy betolja a képét a négy fal közé. Igaz csak pár percre teszi, ami idő alatt én kényelmesen elszívom a cigimet, aztán megpillantom a laptopját. Ó baszki… a meló, ami miatt felkeltem reggel. Remélem még nem késő… szépen be is caplatok az én kis drágaságomért, na meg a maradék kávémért, gyorsan áramra rakom és vissza is dobom magam, nagyjából az előző pozíciómba, lábakat az asztalra és egy újabb cigire gyújtok, miközben elkezdek okoskodni a gépemen, most már kicsit se törődve a szomszéddal. Van nála fontosabb dolgom is, ami még pénzt is hoz a házhoz… már, ha sikerül megcsinálnom. Francba, néha jól jönne annak a drogos idiótának a feje… Nem mondom, hogy hiányzik, de azért az esze elkélne. Lehet majd meglátogatom egy-két tippért, esetleg cserébe viszek neki némi finomságot. Józan úgyse lesz… és tiszta se, azt hiszem előbb halna meg, mintsem ezek az élvezeti cikkek nélkül éljen. De hát, megvan a magához való esze, ha neki ez kell, ha így boldog, hát csinálja. Az ő élete… még szerencse, hogy én nem függök ennyire ezektől az apróságoktól… csak a barna löttytől, ami bögrémben csordogál. Az pedig annyira nem káros, esetleg csak abban a dózisban, amiben én nyomom. Bár minden függő ezzel kezdi, nem? Áh… mindegy, én nem leszek olyan ostoba, mint ő…
a igen, kivételesen jól beszél. Vizet nem érdemlek, ugyanis engem tejben-vajban kell füröszteni. És szívmelengető érzés az, hogy Corina egyetért ebben. Még ha ezt a maga módján is fejezte ki. Nem mondanám magam antiszociálisnak, ám az akut emberundorom gyakran előjön. Nem vagyok egy barátkozós figura, jól megvagyok én egyedül is, ám azt egy cseppet sem tudom elviselni, ha valaki nyaggat, vagy állandóan az idegeimen táncol. Amióta ideköltöztünk a bratyóval, állandóan meggyűlik a bajom ezzel a nővel itt mellettünk. Sokkal jobban örülnék, ha egy nyugdíjasklub mellett laknék, nem egy punkszerűség mellett. Fúj. Nő létére olyan ocsmányan tud viselkedni, hogy arra szavakat se tud találni az ember. Néha életcélomnak érzem azt, hogy másokat elkergessek magam mellől. Ám ez a csaj aztán lehetetlen küldetésnek tűnik. De nem adom fel! Eljön még az én időm, amikor egy fehér zsebkendőt lobogtatva fogok tőle elbúcsúzni, örömkönnyek közepette.
Az egy dolog, hogy a kedvenc porcelántálam a földön landolt, ezzel több diribdarabra tört, de hogy még ingyen zuhanyt is kapok...szappan nélkül, az már mindennek a teteje! Nem gondoltam, hogy ennyire szarul fog indulni a reggelem. - Kezdődött a szeméttel, most meg folytatódik egy másikkal. Egyszerűen nincs agyam még gondolkodni ilyenkor, és teljesen meggondolatlanul cselekszem, illetve szólalok meg. Még ez a hideg zuhany se ébresztett fel teljesen.
Akárcsak egy durcás kölyök, bebattyogom a házba, hogy átöltözzek, ám a kisasszony most az, aki nem bírja ki, hogy ne vágjon vissza. Valójában én sem értem magam, hogy miért akartam itt megmutatni a csodálatos modelltestem (khm). Bla bla bla - csupán ennyit hallok, és nagy nehezen kibírom, hogy ne reagáljak. Képzelem, hogy királypiton méret alá Ő aztán nem adja. Arról meg nem tehetek, hogy hisz abban az ázsiai sztereotípiában, hogy mi rejtőzik a legtöbb húzott-szemű gatyájában. - Neked aztán a mindegy is mindegy úgyis. - mégiscsak muszáj voltam odabökni neki valamit, immáron úgy, hogy a pizsinacim letolva, a You can keep your hat on-t dúdolva, az ajtóból kidobva a gatyómat a kert közepére becsapom magam után az ajtót. Miért tettem mindezt? Nem tudom. Zizi vagyok, ám az előbb történtek ellenére aránylag jó a kedvem. Corinának is had legyen egy fél másodpercnyi boldogság az életében...
Pár perc után, miután összeszedtem a babzsákom, s szaladok be Sora után, imádkozva azon, hogy a szomszédasszony slagja ne lépjen újra működésbe. Bekapcsolom a gépem, majd belehuppanok a babzsákba. Szinte elsüllyedek benne. Egy óriási terpeszbe teszem lábaim, Sorát az ölembe kapom. Persze a szomszéd most biztosan azt hiszi, hogy őt utánozom, ám valójában ő utánoz engem... Mint minden egyes reggel, most is első dolgom megnézni azt, hogy hány tanár nyivákol amiatt, amiért nem járok be az óráikra. Mintha tényleg annyira hiányoznék nekik. Azt se tudják ki vagyok, de levelet tucatszám tudnak küldözgetni. Nem mindegy nekik, hogy mit csinálok?! Egyik váratlan pillanatban egy hangos telefoncsörgés hallatszik. Bátyám videóhívást kezdeményez. Remek. - Merném elutasítani... - fut át agyamon a gondolat, hogy talán jobb lenne nem beszélnem vele. De lehet baj van, vagy végre magyarázatot kapok arra, hogy miért és hova tánt el csak úgy szó nélkül. Elfogadom a felkérését, s egy hatalmas vigyor kerekedik arcára mikor meglát kint a kertben.- Szevasz tökfej! Füles rajtad? - Úgy néz ki? - Takarodj be érte!! - Ahhhj, hagyjál már. Keress máskor. - Hwang Kyung-taek... - egy másodperces szünetekkel mondja ki eredeti nevem. Tudja, hogy ezt rühellem. - Jó, meg se szólalj, mingyá' jövök. - dörmögöm magam elé halkan, majd szaladtam befele a fülhallgatómért. A gépem felkapom, s viszem is magammal, mintha csak egy tálca lenne. A bátyám halkan kuncog, csak tudnám min. Sokszor érzem azt, hogy minden egyes lépésemet követi. Azt hiszi, hogy rosszat akarok csinálni. De könyörgöm, szobamoly vagyok! Ki se mozdulok itthonról, nem kell állandó felügyelet nekem.- És megöltétek egymást már a szomszéddal? - kérdezi teljesen váratlanul. Nem gondoltam volna azt, hogy tud a kettőnk elüldözéses dolgáról. Őt mindig is hidegen hagyta az ilyesmi, csak magával van/volt elfoglalva. Nem válaszolok, csak megyek a szobámba, hogy a fiókomból előkotorásszak egy fülest. Miután megvan, visszamegyek a kertbe, újból lehuppanok a helyemre, és egy cseppet sem törődöm azzal mi zajlik körülöttem. Úgy beszélgetek tovább a bátyámmal, hogy rajtam kívül más ne hallja, amit ő mond. - Még élek. Illetve élünk. - jegyeztem meg kissé hangosan, hogy a szomszéd számára is nyilvánvaló legyen, hogy róla van szó. Persze gondolhat másra is, de őt ismerve elkezd majd kombinálni. - Ha ennyire nem bírod elviselni, és valami maradandót akarsz neki...szervezz a kertjébe egy nyilvános nudipartit! Úgyis szeret bulizni, nem. - Néha úgy letagadnálak, baszki. De igen, elvileg szeret. Egyébként sincs eszénél a napok túlnyomó részében. - fejem csóválva kezdek el hangosan röhögni. - Meghirdetem én neked, ha azon múlik. Csak legyen úgy három nap múlva, hogy fel tudjanak készülni az emberek. - Mégis mi mindent kell hozniuk?! Bőrönd se kell, te idióta. - ha a szomszéd fülel, nem hinném, hogy bármit is sejteni fog. - Nos, ez igaz. Adj fél órát, és megcsinálom neked azt a hirdetést...ütős lesz! - Negyven alá ne is tedd a korhatárt! - tettem hozzá mellékesen, majd a kapcsolat megszakadt. Visszatérek ezután a leveleimhez, és örömmel veszem, hogy tanároktól egy sincs. Bezzeg a SPAM ládám az tele van minden szarsággal. Ilyen-olyan-amolyan akciók, idióta reklámok, meg tudom is én mi. Egyszer kapnék egy valóban csodálatos levelet... Na mindegy, nem fogok siránkozni. Míg a bátyám válaszát várom, bekapcsolom a világ [You must be registered and logged in to see this link.], majd miután az elindul, elkezdem a gépemen doboltatni az ujjaim a zene dallamára, s szinkronban énekelem ezt a förtelmet, a nevetgélős részt ugyanolyan szörnyen utánozva. Ha Corina nem ment be mostanáig, akkor remélem olyannyira fogja élvezni a koncertet, hogy valami sürgős dolga akad mondjuk a belvárosban.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Corinoel Csüt. Szept. 04, 2014 4:38 pm
Noel&Corina
You hit me once I hit you back... you gave a kick I gave a slap...
Egy pillanatra azért elröhögöm magam a kis mutatványán… de aztán gyorsan lefagy ak épemről a vigyor, nem, pozitív értelemben nem fog ez a kis tökfej szórakoztatni. Bár… ha belegondolok, ha nem utálnánk egymást ennyire, lehet, hogy még jól ki is jöhetnénk. Nehéz ezt kimondani, de ahogy észrevettem, még valami közös is van bennünk. Ő is úgy szereti a gépét, mint én az én drága, egyetlen, okos kis babámat, aki éppen itt csücsül az ölemben. Na jó, nem leszek túl érzelgős, nem az én világom. Csak őt tudom becézgetni ilyen édes kis szavacskákkal. Na de álljunk is neki a feladatnak. Átfutom még egyszer az e-mailt, amit kaptam a részletekről. Már megint valami ostoba, pitiáner egyetemista, aki plagizált… és oldjam meg a kis gondját, hogy ez ne derüljön ki. Komolyan, gyerekjáték, ezen tanultam meg az egész művészetét a dolognak. Félig-meddig így éltem túl az egyetemet, azon felül, hogy azért valamennyire talán érdekelt is, amit tanulok. Talán azzal is kereshetném a kenyeremet, de közel se lenne akkora buli, mint a clubban dolgozni. Végül is… vezető beosztás van ígérve, lehet még ki is játszhatom ezzel drága édesapámat. Feltornázom magam addig, hogy a hely menedzsere legyek, úgy is be tudom édesgetni magam annak a tuloknak az ölébe annyira, hogy megoldjam, akkor pedig egy dolog már pipa, ház pipa, már csak… egy-két apróságnak kell megfelelnem. Családalapítás… meg én… ostoba, régimódi barmok. Na mindegy is, nem fogok ezen agyalni, inkább kezdek el pötyögni a gépemen, megpróbálva nem figyelni arra, hogy mit magyaráz a szomszédban a kis tökfej. Egy pillanatra, szófoszlányt elkapva, mintha rólam, rólunk beszélne, de annyira nem érdekel, hogy különösebben odafigyeljek, inkább újabb cigerettára gyújtok és lehúzom a maradék kávémat, felkapom a lapit, és bevágom magam a függőágyba. Furcsállom kicsit, hogy vissza se akar vágni… nem szokta ilyen könnyen feladni, de nem, Cori, nem leszel paranoiás tőle… egyértelmű, hogy a te visszavágásod jobb volt és szórakoztatóbb is… legalábbis számodra. Időközben hallom az ajtó nyílását és be is lesek a teraszajtón. - Hello! A házban nincs sok dolga, de a szomszédom hagyott egy kis meglepetést, amint az már biztosan feltűnt. – Szólok be vigyorogva a házba, mire választ nem kapok, csak tompa káromkodással egybekötött ajtócsapódást. Nagyon ajánlom, hogy ez ne azt jelentse, hogy felmondd, csak pusztán a nehezével kezdi, különben kitekerem a nyakát ennek a nőnek… Az hiányzik még, hogy telefonálhassak újabb munkaerőért. Még ha én csináltam volna, talán meg is értem, de ez nem az én szépségem volt, szóval okolja a szőkeséget érte. Remélem lesz annyi esze, hogy visszaadja kicsit az ajándékot… Más éppen nagyon belemerülnék a kódok csodálatos világába, amikor is valami macskanyávogás szólal meg a szomszédban, egyenesen a tökfej szájából. Felvont szemöldökkel pillantok fel, figyelve, milyen nagy beleéléssel szólózik erre a borzalomra. Óóó, tudom, hogy nekem szól ez a csodaszerenád… majdnem meg is hatódok tőle. - Azt hittem már macskát kínoznak… - Szólok át, nem különösebben idegesen. Igazából, ez a mindennapi, megszokott hangulat, de nyilván tudhatja, hogy nem fogom annyiban hagyni. Leteszem tálcára amit éppen csinálok, majd, először is elindítok egy hangrögzítő programot, amivel felveszem a vinnyogását. Később ez még nagyon is jól fog jönni, azt hiszem… talán megváltoztatom az üzenetrögzítőjének a szövegét, erre a csodára… vagy valami hasonló. Időközben az asztalról magamhoz varázsolom az otthagyott fülhallgatómat, benyomom a saját zenelejátszómat és megszabadítom magam a zajtól. Amint az ő koncertjének végét sejtem, nekikezdek én is s sajátomnak, olyan hangosan énekelve, ahogy csak tudok. Még szerencse, hogy nem áldott meg az ég valami szép hanggal, a végén még élvezetes is lenne, amit csinálok. Bár az én zeném nem idegesítő, az előadásom annál inkább. Még jó, hogy nem hallom, amit reagál rá és fel se nézek, csak folytatom tovább, amit eddig elkezdtem… mert a meló időre megy, ugyebár… ha lebukik az a kis idióta, nem kapok pénzt és még rossz hírem is kelti a kis pancserek körében. Az pedig nem lenne előnyös számomra.
ogy mi a helyzet ezzel a csajjal? Lássuk csak: rühellem, ki nem állom, gyűlölöm, utálom, megvetem, iszonyodom tőle. Ha egy icipicit is moderálná magát az esetek nagy részében, talán nem lenne köztünk ez a hajcihő. Lehet meg kéne próbálnom máshogy viszonyulni felé? Áhhh, a végén félreértené.
Valójában ez a csodálatosnak egyáltalán nem nevezhető nóta olyan, mintha róla szólna. Az ő szájából sokkal viccesebb lenne ezt hallani. Főleg a nevetős részt. Legalább valóban lenne okom arra, hogy valami segítséget hívjak neki, aztán elvigyék végre egy kis időre. - Neeeem, nem a börtönbe, hanem a diliházba. Azt viszont rohadtul kezdem unni, hogy ez a nőnek titulált valami állandóan kopizni tud csak. De ha ő így, akkor én úgy. Én ráérek szórakázni itt, nincs semmi dolgom. Az már teljesen mellékes, hogy egy kicsit sem élvezem. Na jó, egy pindurkát mégis. - Csak egyszer akadnál le rólam. Csak egyszer! Akár csak tíz percre is. - megforgatva szemeim, lassan felé fordulok, majd tovább folytatom műsorom, míg az én rettenetem véget nem ér. Mintha nem tudnám, hogy igazából én vagyok a ludas...imádok másokat hibáztatni, jót tesz az én lelkemnek, de nagyon! Arra viszont kíváncsi lennék, hogy vajon Ő fogja-e felszedni a szemetet a kertjében, vagy megvárja, míg ott rohad el? Jobb lesz, ha valami gázmaszkot beszerzek magamnak... - Bár tudom, hogy imádatod örökké üldözni fog, de megfojtasz már ezzel a szeretettel. - imitálva azt, hogy egy könnycseppet törlök le arcomról kezdek el szipogni, mikor egy halk csipogás jelzi azt, hogy üzenetem jött. Bratyó az. Gondolatban remeg a lábam, mert kissé félve nézem meg azt, mit írt. Prüntyőke, megvagyok! Atom lesz, de nem árulok el kulisszatitkokat. Már írt egy német turistapár, hogy szívesen mennének, mert ilyet még nem próbáltak ki. Én csak annyit mondtam nekik, hogy valami sátrat hozzanak... Az időpontot holnap után, délutánra tettem. Elvileg ők egy nappal előbb jönnek. SZÓVAL HOLNAP! Na kinek van a legjobb bátyja? [...] Hát persze, hogy neked! Nem, á nem, egy kicsit sem hiszi magát nagynak... Ha holnap itt nudizó németek fognak megjelenni, hétszentség, hogy az egyetemen alszom.
Corina zenéjét meg azt kell mondjam, hogy szeretem, de valószínűleg csak azért, mert sokat megy a rádióban...vagy már tőle hallottam rengeteget, nem emlékszem. Úgyhogy nagy pechjére ezzel nem ér el nálam semmi olyat, amit ő eltervezett. Az, hogy ő káricsálja, csak bassza a fülem, de nem különösebben foglalkoztat. - SINGIN' I LOVE ROCK 'N' ROLL... - éneklem vele együtt a refrént, bár nem hiszem, hogy ő ezt hallja. Kezeim a magasba lóbálva még tapsikálok is az ütemre. Azt hiszi majd ennyivel beijeszt a lakásba? Cöh. Bezzeg múltkor valami vinnyogó zenéket bömböltetett...na akkor már enyhén szólva forrt az agyvizem. Igazán remélem, hogy a vírusirtója - már ha rendelkezik egyáltalán olyannal - most fog frissíteni, és azzal a borzalmasan hangos, s éles pittyenéssel ezt jelezni is fogja úgy, hogy Corina fél pillanatra megsüketüljön. - Halkabban vonyítsanak már! Alszik a gyerek! - ordít valaki torkaszakadtából az utcáról. (Még jó, hogy szunyókál a kis poronty, mi?) Gondolom a szembe szomszéd az, aki sokszor előszeretettel üldögél a háza előtti padon gyerkőcével. Elvinni babakocsival sétálni már luxus. Hát jó, ha Őfelesége így szeretné, majd én gondoskodom arról, hogy halkabb legyen a környék. Micsoda jó szívem van, nem? Úgy téve, mintha valakivel pötyörésznék nagyban, befurakodom Corina gépébe. Nem érdekel mit csinál, vagy épp mit nem, gondoskodom arról, hogy a következő a zenelistájában a [You must be registered and logged in to see this link.] legyen. Ha hülyeségről van szó, arra vevő vagyok, így ez a csodálatos zene hozzám is eljutott. Arról már ne is beszéljünk, hogy a híres táncot tudom valameddig. Ez után hónom alá kapom Sorát, s a ház fele veszem az irányt. Muszáj vagyok ISMÉT enni valamit. Mikor Corina befejezi műsorát, elvileg a ketchup zene fog beindulni neki. Remélhetőleg gyakorlatilag is, s mielőtt belépnék az ajtón, felé fordulva elkezdek annak refrénjére táncolni; ami annyit tesz, hogy a kézmozdulatokat csinálom. - Kalimpálok igen. Ez nem tánc, amit azok a csirkék művelnek a klipben.
Egy újabb adag müzlit csinálok, majd leülök a konyhaasztalhoz, s Sorát ismét életre bírom. Muszáj vagyok játszani, már két napja be sem léptem. Igen, ez ÓRIÁSI tragédia. Két kanál között elkezdem beírni a felhasználónevem, s jelszavam.
The information you have entered is not valid. Please check the spelling of the account name and password.
- Ne ne ne ne ne!!!! - nem egyszer lettem már megszívatva ezzel, hogy jelszót változtattak nálam. remélem csak elírtam valamit. Újból beírom, egy ujjal nyomogatva a billentyűket, tuti ami fix alapon. Éssss siker. Immáron szépséges orkom virít a képernyőn, s máris belépek a fantasy világába. Ha már a valóság rettenetes itt kint a kertben...
A hozzászólást Noel Kuushi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Szept. 23, 2014 7:35 pm-kor.
Egy pillanatra pillantok csak a törpike felé, miközben éppen az egyik leghíresebb Joan Jett számra pattan a zenelejátszó és persze éneklem vele, nem törődve, hogy milyen is a végeredmény, amikor észreveszem, hogy ő is éppen énekel. Szerencsére eddig nem hallottam, de hát, azért jót röhögni mindig ér, ezért leveszem a fülesem… ekkor hallom meg, hogy a szomszéd is éppen csatlakozik a kórushoz, csak más szólamban és még a szöveget is elrontja… buta liba… - Vegyél neki füldugót, ha az nem zavarja, hogy te vonyítasz, akkor mi se! – Szólok vissza neki, roppant kedvesen, majd vetek egy pillantást a szőkeség felé. Valamit nagyon gépel, de ez azt hiszem azt jelenti, hogy leakadt végre rólam és a zenémről, ezért füles vissza és hallgatom tovább a zenét, ütemre mozgatva a fejemet, most már én se szólózok tovább, inkább folytatom a munkát. Ajh, de nincs kedvem hozzá, bár már csak pár perc és megleszek. már éppen az utolsó simításokat végezném, amikor valami borzalmasság kezd el szólni a fülembe. - Mi a f…? A kis törpike… esküszöm megnyúzom… - Már éppen emelném fel a laptopot az ölemből, amikor villog az e-mail fülecske, hogy üzenet jött.
Kész vagy már? Fontos nagyon, remélem nem szúrod el… sok pénzt kapsz érte és bizalommal ajánlottak téged… ha lebukok, kirúgnak az egyetemről…
Megforgatom a szemem és felsóhajtok. Nyaggasson még párszor és olyan plagizálást varrok a nyakába, amiről még életében nem hallott… kis szerencsétlen. Ha még le se tudja vakarni maga a nyomokat, akkor ne csinálja. - Szerencséd van, pöttömke… - Motyogok magam elé, aztán visszatérek az előbbiekhez, miközben persze átállítom a zenét, valami hallgathatóbbra. A fejmozgás marad, a ritmus is marad, csak éppen a női zenész férfi lesz és kicsit több lesz benne az értelmes gitárszóló… pont ideális a munkára. Közben eltornázom magam az asztalig, hogy egy újabb cigit húzzak elő, amit meg is gyújtok és úgy fejezem be a munkát.
Örülhetsz… megvagyok, most már biztosan nem fogják tudni lenyomozni. De legközelebb ne sürgessél, mert a végén még megcsúszik a kezem és csak rontok a helyzeteden. A pénz másik felét pedig egy órán belül kérem…
Megy a válasz az e-mailre, alig, hogy elküldöm egy másik fülecske ugrik fel. Nocsak, a törpike kockulni fog… anno nagy hiba volt neki, hogy elfogadta a steam felkérésemet, de hát nem tudhatta, hogy én vagyok… Na hát akkor bosszúhadjárat indul… Pár pillanaton belül megjelenik a már jól ismert sárkány, na meg a zene és már bent is vagyok a karaktereim között. Nézzük csak, melyikkel szívassuk a kis drágaságot? Kiválasztom a szép kis druidámat és már bent is vagyok Azeroth csodás világában. Rákeresek a törpiképre, és már nyomában is vagyok. Ó, a kis drága azt hitte, hogy most majd jót fog szórakozni… hát én biztosan. Miután rábukkanok a kis orkjára, természetesen már nyomom is a spelleket rá, amíg meg nem hal… és hát jó szomszédként őrt állok a teteme mellett. Lehet ugyan máshol is feltámadni, csak hát, kockáztassunk, hogy roncsolódik a cók-mók? ha esetleg azt csinálja, természetesen követem.
„Úgy is tudod, hogy megtalállak drága… hiába menekülsz…”
küldöm a csodás kis üzenetet neki, miután másodjára is levadászom. Lépjen csak át másik karira, megtalálom én könnyedén… és mindig lesz egy nálam, aki erősebb az övénél, ugyan nem feltétlenül az én érdemem az összes, de nem is ez a lényeg most, hanem az, hogy elrontsam a játékát a drága, édes, aranyos kis szomszéd fiúkának…
ogy fél másodpercig tartó mosollyal nyugtázom a szomszéddal történteket. A szembeszomszéd állandóan másokat nyektet, érdekes módon csak akkor, amikor ő kint ücsörög a gyerekkel. Bezzeg amikor ő vonyít torkaszakadtából, valami hetvenes évekbeli zenére, az aztán sokkal jobb, mint a mi műsorink Corinával. Az új zenén gondolom meglepődött a kisasszony, de biztos nincs annyi esze, hogy rájöjjön, én lemezlovaskodtam neki. Had higgye azt, hogy azért tudtam mit hallgat, mert annyira hangos. Mondjuk erről szó nincsen, de hát akinek egy marék hangyányi esze sincs... Muszáj vagyok játszani, ám előtte, illetve közben enni. Az egyik nem megy a másik nélkül. Legalábbis nálam. Gép előtt ülve valójában bármit megeszem. Ezt nemegyszer használta ki már a bratyó, de erről jobb nem beszélni. Fájó pont a kis szívemben.
A konyhában telepszek le a kedvenc eledelem, s az első számú csajom társaságában. Megnyitom a WoW klienst, majd bepötyögve minden adatomat először nem jutok be. Kisebbfajta szívinfarktust tudok kapni olyankor, mikor nem a karakteremet látom az enter billentyű lenyomása után, hanem egy kisebb ablakot. Szerencsémre másodjára már a szépségeim vannak előttem. Azt se néztem meg ki az, mi az, melyik realm, pusztán nyomtam egy entert, s beléptem. Ám ekkor egy halk pittyenésre leszek figyelmes. E-mail az egyik haveromtól, hogy jó lenne, ha mennék suliba. Persze nem azért, hogy növeljem a hatalmas kobakom, hanem mert találkozni akar velem Gömbi, az ál-mexikói haverom, aki bevezetett valójában az online bankrablásba, vagy mi. - Bemenjek? Ne menjek? - spekulálok, miközben az órára nézek, s pikk-pakk átgondolom hány órára is tudnék - vagy nem tudnék - beülni. Ám ekkor megszólal a ,,halál hangja”. - Hát ez meg ki a tököm? - kérdezem magamban magamtól. Jól ismert hang volt ez, épp megdöglöttem a WoWban. Leteszem tálcára a levelezőm, majd ismét a játékablakot nézem. Áh, egy köcsög allis! Meg se lepődöm ezen. Hogy kiket fogadok el barátoknak itt-ott-amott, arról sokszor nem is tudok. A barátlista háromnegyedét nem ismerem, pusztán csak úgy elfogadtam a felkérésüket. Gondoltam okozok nekik egy fél percnyi örömöt. Esküszöm fogalmam nincs arról ki a picsa lehet ez a nelf. Egyáltalán nem rémlik a neve. Mindig is gyűlöltem a druidákat, és az, hogy allis, ez még csak ,,ront” a helyzeten. Allis dudun kívül a sámánokat gyűlölöm még - de őket csak azért, mert a nyomi totemeket az ég világon soha nem tudtam használni rendesen. Nincs két agyam... Bőven elég nekem felfogni hogyan működnek a lockok perpillanat. A skillbarom mondhatni üres, és össze-vissza van rajta minden. Ez a dolgozó karim, a mágusom szolgájának is szoktam nevezni.
Alapjáraton nem vagyok egy idegbeteg játékos, általában csak fejlesztgetni próbálom a karaktereimet a rengeteg unalmas óráim közepette. Egy valakimmel tudnék büszkélkedni, mégpedig a troll mágusommal. Mondhatni mások holmijaiból összebuherált kari. Ám ez titok. Had higgyék az emberek, hogy valóban volt időm arra, hogy a saját erőmből hozzak össze egy egész ütős kis mágust. Szeret fagyasztani, szó se róla... - Be se léptem, de már nubkodsz. Ügyes! - meg is tapsolnám, ha épp nem lennék halott. Semmi kedvem itt most másokkal harcolgatni, de értékelem, hogy holttestőröm. - Nagyon ,,kedves” vagy, amiért itt őrzöl, de már figyelek... - újraélszetem, s felpotizom magam, ha őrdudu hagyja mindezt. Magamtól nem fogok rá támadni, de ha ő nagyon harciaskodni akar, akkor persze nem hagyom magam. - Kibaszok én Veled... - csak tudnám hogy. Vagy folyamodjak radikálisabb módszerhez? Neeeem, nem vagyok én ennyire köcsög egy nyomi halál miatt... Nem létezik olyan ember, aki megelégedne egy karakterrel. Szerintem ő is azok között van, akiknek szinte mindenhol legalább kettő valakije van. Vajon mit szólna, ha odaállítanám mellé az ő egyik másik kariját? Áh, de az nem jó, mert biztos feljelentene, hujaj. - Legalább áruld már el ki vagy. - pötyögöm. Biztos ismerem, ha már ő így figyeli lépteimet.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Corinoel Pént. Okt. 03, 2014 8:14 pm
Noel&Corina
You hit me once I hit you back... you gave a kick I gave a slap...
Elégedett vigyorral arcomon veszem tudomásul, hogy az akcióm sikeres volt. Persze könnyű volt, váratlanul érte, de hát pont ez a szépsége. Kell neki steam… kell neki jelezni, hogy fellépett a játékba. Nyilvánvaló, hogy le fogom vadászni. Bár, ha úgy nézzük, most ő tartozik már nekem bosszúval, azt hiszem. Bár sokszor ezt már követni se tudjuk, csak szívatjuk a másikat szépen, ahogy kell. - Édesem, ha noob lennék, akkor nem tudtalak volna megölni ilyen könnyedén, nem gondolod? – Megy a whisp vissza. Szemétnek szemét vagyok, sőt, fejlődés közben pont az ilyen barmokat tudom a legjobban utálni… de hát mindig találok egy náluk erősebb karit, akivel visszavágok, mert aki egyszer megöl, azt megbosszulom, még ha csak egy apróság is lesz, de lehet valami fontos dolog kellős közepén ölöm éppen meg, ami felbosszantja legalább annyira. Persze a kempelés nem túl szép dolog… általában ennyire szemét azért én se vagyok, de ez most különleges eset. Hihetetlen, hogy eddig nem csináltam ilyet. Mintha kezdő lennék… Jajj Cori, még neked is van hova fejlődnöd, még ha ezt nem fogod beismerni sose. Pláne nem az előtt, akinek a karaktere éppen előttem ácsorog. Mielőtt bármit is tehetnék, újabb üzenetet kapok, miszerint végre valahára megkapom az egyik mountot, amiért már egy jó ideje küzdök egy idióta rugónál. Komolyan… azok a karakterek a legundorítóbbak, mint amilyenek a zsebesek a való életben. Nem a tehetségükkel tudnak szívatni, hanem a nyomorult kepeségekkel. Na mindegy is. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy most éppen nem azzal fogom elfoglalni magam, hogy újra megöljem Noel drága szörnyecskéjét, egyelőre. - Furdal a kíváncsiság mi? – Írok azért vissza neki, miközben már úton is vagyok a csodamadárért, amire már tényleg baromira régóta ácsingózok. Még az se zavar, hogy kb le fogja nullázni a jelenlegi gold mennyiségemet. Majd… majd ha szükségem lesz rá, akkor veszek. Annyira azért sose volt fontos egy játék, hogy komolyabb összegeket költsek rá, elég az, hogy havonta perkálhatok erre a hülye függőségre. - Nézzük csak… hogyan is jöhetnél rá… kis törpike, ma bizony kaptál tőlem egy szép reggeli zuhanyt, elősegítve a felébredésedet, mert én olyan csodálatos és kedves vagyok, hogy gondolok erre. Na? Sikerült megfejtened a borzasztóan nehéz fejtörőt, bogaram? – Teszem fel a kérdést neki, majd lassan oda is érek a megbeszélt helyszínre, hogy lebonyolítsam a bizniszt. Ezután ismét meglesem, hogy merre is találhatom a törpikét, ha még online és repülök is felé a csodálatos új madárkámon. Lefogadom, hogy neki ilyenje nincs. Legalábbis ajánlom… bosszantana a dolog eléggé. - Na? Hiányoztam életem? – Teszem fel a kérdést, miután leszállok mellé, kivételesen nem egyből betámadva. Várjunk még azzal egy kicsit. Most még ki kell élveznem a döbbenetét. Mert biztos az lesz, ha leesik neki, hogy ki is vagyok. Közben persze elég a cigim, amit szomorúan veszek tudomásul, de lusta vagyok újabb után nyúlni, szóval, csak a kávémba kortyolok egyet, miközben reakcióra várok.
z AFK-s karikat kurvakönnyű kicsnálni, mivel nem vágnak vissza míg békésen ücsörésznek. Egyszer érteném meg, mi abban az élvezet, ha egy nyamvadt ,,dummy-t” püffölhetsz. Tény, hogy a lowokat örömmel vadászom, de őket is csak akkor, ha nagyon unatkozom. Néha viccesek tudnak lenni a reagálások, amiket produkálnak. Persze felelőtlenség egy karit városon kívül hagyni, de az e-mail valahogy fontosabb volt. - Nem vagyok se az ,,Édesed”, se senkid. - nem tudok mást reagálni, megfogott ezzel. De (!) nem azért mert annyira béna lennék, csupán...áh, minek is akarnék feleslegesen magyarázkodni?
Hogy a francba tehet fel egy ilyen hülye kérdést?! Nyilvánvaló, hogy azért kérdezek, kíváncsiskodom valami után, mert tisztában szeretnék lenni azzal. - Tuti csajból vagy. - pötyögöm, majd egy kanál müzlit kapok be, s a kanál a számba marad. Míg Ő eltűnik - remélhetőleg örökre -, addig hazautazom, s Orgrimmar határában telepszek meg. Eközben eszem pár kanál müzlit, különben lefordulok a székről, ha nem jutok már ilyenkor egy teljes adag kajához. Úgy a második kanál után kikerekednek szemeim. Aztán a következő mondatot látván tátott szájjal pislogok a monitorra, a kanál pedig a földön. - UGYE TE MOST SZOPATSZ?! - hiába nevezik kiabálásnak a caps lockolást, szívem szerint torkom szakadtából ordítanék, de ennél nagyobb betűkkel nem tudok írni. - Elég lett volna, ha annyit írsz, törpike. - sőt, bőven sok. Nem nem nem nem, ilyen nem létezik! Egy ember hív ezen a világon törpikének...egyetlen egy. Úgyhogy még tévedni se tudok, ki a fene ez a nyomi. - Látom mindegyik életed szereted tönkretenni, Miss Hathaway. - nem azt akarom ezzel mondani, hogy egy macska lenne, kilenc élettel, mert ő már egy döglöttnek számítana, és mínuszban van rendesen. Ez a hülye, picsákhoz illő módon való becézés pedig egyszerűen kiakaszt. De mi mást is várhat az ember az ilyenektől? Még a hideg is végigfutott hátamon. ,,Csodálatos és kedves.” - magzatként talán az volt. - Rohadtul nem. Na, de...arany virágszálam, történelmi pillanat következik. - akár fel is írhatja a naplójába, kérvényezheti, hogy hivatalos ünnep legyen, az, amit én most tenni fogok. - Ellépek tanulni…bár úgyse tudod mi fán terem ez a szó. - nem, nem a WoWpediát fogom átnyálazni, hogy miként kéne valaki agyára menni. Bemegyek az egyetemre. Beszélnem kell Gömbivel, mert ez így nem állapot. Amint elküldtem ezt az utolsó kis szösszenetet, máris kilépek, s Sora mély álomba szenderül - magyarul kikapcsolom, majd hónom alá kapom, s lemegyek a szobámba. Kinyitom ruhásszekrényem, ahonnan lekapom a leg(f)első dolgot, ami a kezem ügyébe kerül; az otthoni melegítőm. Rikító narancssárga együttes, oldalán két fehér csíkkal. Egyszerű, mégis nagyszerű viselet, ha fázom idelent...nem utcára való, mert azt hiszik kukás vagyok. Aztán szedhetném össze a kupit Corina háza előtt. - Most ez is megteszi, úgyse órára ülök be. Felkapom táskámat, amiben pár könyv csak nehezékként van, majd bezárom szobám ajtaját, felrohanok a bejárati ajtóhoz, ahol megragadom a gördeszkám, kilépek az ajtón, bezárom az összes zárat rajta, aztán gurulok is a suliba. Belépve az épületbe, megpillantom Gömbiéket - kik törzshelyünknél ülnek, laptopjukkal az asztalon -, és azonnal feléjük haladok. Se hello, se pacsi, se semmi. - Az a kretén, szőke liba a szomszédban kinyírt WoWban, baszki! - csapom táskámat az asztalra, majd levetődöm az egyik székbe, szemöldököm összevonva pislogok a nagyobbik Gömbi fele, ki épp jól kacarászik. - Mentségemre szolgáljon, hogy a Te üzeneted néztem. Úgyhogy most tartozol valamivel. - kezemmel megtámasztom fejemet az asztalon, és fapofával várom, mikor hagyja végre abba az idegesítő röhögését. - Mégis mit tehetnék én?! - pillant rám aprócska szemeivel, teljesen értetlenül. - Bármit, akármit, ami neki rossz. Nem bírok már azzal a lánnyal. Éjjel-nappal figyelőzik, mintha valami nyomozó veszett volna el benne, de közben hót’ hülye. - Egyértelműen jelszócsere. Vagy bannold, esetleg töröld a kariját. - szólal fel kisGömbi, ki mindig feltalálja a spanyolviaszt. - Ajjj, fogd be a pofád, különben képentöröllek. Legitóbb is majdnem miattad vittek be a rendőrök közé. - bár szó se róla, ő is húzott ki a csávából. Ez mondjuk most egy cseppet sem tud érdekelni. - A legújabb divat az, hogy visszaállítják egyes szintűre karaktereket. - szólal fel a nagygömböc, majd gyorsan gépelni kezd. - Elég macerás a dolog, de megéri. Ahogy látom, Arg orkod eléggé gyatra, tök feleslegesen tartogatod. - gépelése alább hagy, majd kattintgatni kezd, miközben egy gondolkodónak tűnő tekintet ül ki arcára, amit egy sejtelmes vigyor követ. - Ahahaha, meg ne próbáld. Ha ilyen történne Argedus felemmel, gyilkolnék. Ha Safrith drágaságommal csinálná ezt meg valaki, én öngyilkos is lennék. - előbb-utóbb úgyis dutyiban végezném szerintem, akkor már nem mindegy hogy hackerkedés vagy gyilkolás miatt? - Akkora kárt nem is csinálnál, csupán pár napot vennél el a szerencsétlen életéből. Minden cucca megmaradna, csupán a szintje pottyan vissza egyre. - duruzsolja fekete bajsza alatt, mire felkapom székem, s beülök mellé. - Várj csak. - tekintek a képernyőre, ahol egy ismerős program látszik. - Ezzel nem az aranyat lehet csak megbuherálni? - kérdezem kissé értetlenül. Nem egy olyan program van, ami fogjuk rá, hogy működik. Nagyot nem lehet vele csalni, hiszen könnyű lebukni azzal, ha valakinek rögtön megvan mindenből a legszuperebb. - Elvileg de, gyakorlatilag pedig bármilyen számot átírhatsz. Az már másik kérdés, hol, és mennyire. Leginkább kamu rollback-hez csinálják. - Ez az, amikor kapsz egy hamis patch note-ot, nem? Mert akkor erről már halottam, de humbugnak tűnt az egész. - szemem felcsillan, s egyre lelkesebb vagyok. - Ez. Mondd kire keressek, aztán egy életre hagyjál békén. - fejét csóválva dörmögi, majd rám néz, s várja az áldozat nevét. - Anaelle. Nem tudom hány n meg l van benne, de mindenképp egy druidát keress. Gömbi egy gyors-,és gépírót meghazudtoló módon kezd el pötyögni. Leáll. Kattintgat. Farkasszemezünk - bólintok ,,igen, ő az” alapon. Megint gépel, ezennel egyesével, mutatóujjával nyomkodja a billentyűket. Felém fordítja a gépét, mire egy program jelenik meg előttem, ahol Anaelle alapadatai vannak. Immáron a szintje egyes - elméletileg, gyakorlatilag még nem. - Csekkold a dolgokat, aztán nyomd az áment. - huncutnak se nevezhető mosolyával próbál lenyűgözni, majd hátradől székében. - Ennyire köcsög MÉG ÉN SE tudok lenni, hogy rögtön vissza egyre. - sóhajtok, majd a képernyő közepén levő kis rubrikába az egyest kitörlöm, s azt felváltja a 66-os szám. - Legalább az ördög vele lesz...vagy mi. Jah. Mindegy. Mindig ráveszel valami ökörségre, ami aztán a végén megtetszik. - Gömbire pillantok hunyorogva, mire ő csak legyint. Ujjam az egeren, a mutató az oké gombon. Gondolkodom, hogy megtegyem-e a dolgot vagy sem. De hüvelykujjam elkolbászol a billentyűzetre… És enter. - Az orkommal is muszáj leszek, mert így nagyon feltűnő lesz. Cseeeeszd meg! - hisztis kölyökként vonyítok fel, mire a folyosón levő összes szempár felénk szegül. Körbenézek, majd dühösen sóhajtok egyet, s Anaelle nevét átírom Aregedus-ra. Újabb enter, majd lecsapom Gömbi laptopjának tetejét. - Visszaállítható minden, ne dünnyögjél már itt. - szokásos higgadtságával ül tovább, s nagy pocakjára teszi összekulcsolva kezét. Nem bírom ilyenkor. Egy sunyi dög ez a Gömbi...de talán ezért is a haverom. Ebből az egész mindenségből Corina először is annyit láthat, hogy játéka közben hirtelen megjelenik a főképernyő, ami közli vele, hogy dc van. Mily’ kár. Mindaddig kapja az üzenetet, míg újra nem indítja az egész játékot. (Ha kilépett volna eközben, akkor ez nincs.) Miután ismételten visszalép, egy gyönyörűséges maintenance várja. Esetében szerencsére ez rövid - csupán öt perc, de általában az emberek ugye egy órát várnak. Próbálkozni szabad természetesen... Teljesen hamis patch note-ot láthat a bal oldalon, miszerint az exp bar bugos lett, ezért mindenki visszalépett egy bizonyos időbeli állapotára. Aztán mikor megpillantja karakterét, az teljesen más öltözékben várja őt... - Rollback. Az egyik kedvenc szavam mától! Persze elkezdhet gyanakodni a drága szomszédom, hogy valami van, de talán nem rám fog gyanakodni, ha megpillantja, hogy én is ugyanannak a hacknek lettem az áldozata. Úgy fél órát meg beszélgetek Gömböcékkel, majd hazagurulok. Rettenetesen kíváncsi vagyok mi fog rám várni. Lesz hisztéria, avagy sem?
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Corinoel Kedd Nov. 04, 2014 4:40 pm
Noel&Corina
You hit me once I hit you back... you gave a kick I gave a slap...
Komolyan megnevettet, ahogy próbálkozik, még a virtuális világban is… Persze, mondhatják, hogy a pénz nem minden… de jelen esetben az, hogy az én oldalaom ennyi van, nagyon is segít az ellene folytatott hadjáratomban. Nem is emlékszek már igazán, hogy miért is utáljuk így egymást… engem egyszerűen irritál, ő pedig mindig próbál, nagyon, de nagyon erősen keresztbetenni nekem, amit persze ugyanúgy vissza is kap. Nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy hagyjam, hogy holmi aprócska, szőke kisfiú kedvére csesztessen az idiótaságaival. Persze, én is kiveszem a magam részét, amikor éppen leng a fehér zászló a bázisok között, van, hogy én lövöm azt át… de hát, ha egyszer unatkozok, miért ne szórakozzak pont vele? Olyan tökéletes célpont… imádom látni, ahogy nemtetszését fejezi ki. Mint egy kis pukkancs… ha nem utálnám ennyire, talán azt is mondhatnám, hogy imádnivaló. Bár, az utálat is igazából olyan szó… ami nem is feltétlenül igaz rá. Inkább, csak mérhetetlenül irritál valamiért. Miután sikeresen elüldözöm a cybervilágból, elégedetten csukom le a laptopom és feltápászkodok, csodásan kényelmes fekhelyemről, hogy némi táplálék után nézzek. A szemétkedéstől egészen megéheztem. Előhúzok egy fiókot, tele szórólapokkal, majd válogatni kezdek, hogy mihez is van ma kedvem… csípős kell… de nem kínai… hmm. Előkutatok egy szórólapot, ami akár egy bollywood film plakátja is lehetne, a telefonért nyúlok és felpattanok a konyhapultra, miközben rendelek. - Szia drága… Kuszkusz lesz, egy kisebb adag mésuival, mehet rá az az isteni csípős szószotok is, mellé sajtos krokett és hozzádobhatsz egy-két baklawát is. – Sorolom a rendelést. Hiába nem vagyok nagy szakács, azért a gasztrovilágban már otthon vagyok, mindenféle nemzetek ételeit illetve. Nem szerettem soha az egyhangúságot, éppen ezért rendelek mindig máshonnan. Főzni nincs időm, se tudásom, se kedvem… Még a végén koszos lesz a konyha. Egyedül pizzát sütni tudok, de hát az nem nagy mutatvány. Ez egyszerűbb és tisztább is… és a jól kipróbált helyek nem okoznak csalódást. - Corina… - már be se kell fejeznem, a vonal túlsó végén a drága férfiú már tudja is az adataimat. Nem hiába… tényleg sokszor rendelek. – Gyorsak legyetek különben csúnya lesz a borravaló… - Teszem még hozzá, majd le is teszem a telefont. Kisétálok a kávémért, vagyis a már csak üres bögrémért, aztán ismét megtöltöm, miközben rágyújtok egy szálra. Igaz a lakásban nem kéne… főleg, hogy olyan csodás idő van odakint, de hát csak én élek itt… engem nem zavar, szóval, innentől kezdve a dolog lényegtelen. A konyha ablakból tökéletesen rálátni a szomszéd házra… nem, nem a törpikéére, a másik, sokkal tetszetősebb szomszédéra, akivel már volt egy-két izgalmas bulink, hogy úgy mondjam. Véletlenül se vagyok kukkoló, de azért, ha már egy szál alsóban mászkál az ablaka előtt, én pedig éppenséggel pont odanézek, egy ideig legeltetem rajta a szemem, majd, mivel leégett a cigi, visszamászok a laptopomhoz, hogy ismét némi zenével örvendethessem meg magamat… és hát a szomszédokat is, ha már itt tartunk. Csinálva magamnak egy kis „portfóliót” képszerkesztgetek egy kicsit, amíg meg nem hallom, hogy csöngetnek. Laptoppal a kezemben nyitok ajtót, a képernyőt nézve. - A pultra – Mutatok a konyhapult felé, majd csak felnézek arra, aki kihozta az ételt… Széééép… Ajh, ha lenne időm, talán még flörtölnék is vele kicsit, de most túlságosan is belemerültem a dolgokba. – Ott a pénz is, a visszajárót dugd a formás kis hátsódat takaró farzsebbe édes. – Dobok felé egy mosolyt, majd miután azt viszonozza és elköszön be is csukom az ajtót. Lerakom a kaja mellé a gépet, majd elkezdek azt kicsomagolni. Elsőként pont a sütemények akadnak kezeimbe, amit bőségesen megpakoltak. Óóóó, nagyon helyes. Épp a kibontás közepén tartok, amikor is üzenetem érkezik stream-en. - Mi a francot akarnak ezek a gyökerek? – Mormogom, miközben rákattintok az üzenetre. Ahogy olvasom tekintetem egyre inkább jelzi, hogy nem igazán értem, hogy mégis mi az istenről beszél. Hogy a karakteremmel van valami gáz? Meg, hogy miért ilyen kicsi a szintje? Egyből fel is lépek a játékba, amikor látom, hogy ez a kis hülye igazat mondott. De csak ennél a karakteremnél… mindegyik másik a helyén van. Hmm… milyen fura… pont az, amelyikkel a kis törpikét szórakoztattam. Egy ideig csak nézem a képernyőt, majd megragadom a süteményes dobozt és úgy indulok ki a házból, egyenesen a szomszédba… nem, kivételesen nem a kis édeshez. - Majd én adok ennek a kis mitugrásznak. – Félúton eldobom a fóliát, ami a dobozt fedi, úgyis vannak emberek, akiket azért fizetnek, hogy ezt felszedjék, meg van most fontosabb dolgom is. Odaérve a ház elé megragadom az isteni baklawát… amit ugyan most kicsit sajnálok, de kit érdekel? Rendelek majd másikat, ha annyira kell… és célegyenesen az ablakának vágom. - Gyere ki te kis szemét! – Kiabálom, miközben az újabb sütemény landol az ablak üvegén. – Gyere ki, vagy megfojtalak! Mit nyúlkálsz te az én dolgaim között kis cyberpatkány? – Csattan a harmadik is… kezdek kifogyni a süteményből, de kezdek egyre idegesebb is lenni.
azafelé gurulván (azon gondolkodám, miként vágom Corinát jól kupán) beugrom az egyik kisboltba, hogy egy kis dobozos, szívószálas üdítőt vegyek, ugyanis a trécseléstől kiszáradtam, no meg persze a reggeli a müzlitől mézes ízű tejet ittam félig csak meg, ugyanis valaki azt hitte, hogy fűfej vagyok, amiért locsolgatni kell. - Alma, barack, narancs, szőlő... - mutatóujjam a dobozok előtt húzom végig, kikeresve azt, amelyikre a leginkább vágyom most. - Áááá, görögdinnye! Ez az én fogamra való. - leveszek egy dobozkát a polcról, kifizetem, majd kilépve a bolt ajtaján a szívószálat letépem annak oldaláról, kiszabadítom a kis zacskó fogságából, s ledobom azt a földre. Nem vagyok környezettudatos ember, sőt. Ha a természetmukik szinte csak demonstrálni tudnak, akkor majd adok én nekik melót - ha már csak ilyen parányit is. Sok kicsi sokra megy, következő szemét a doboz lesz...a szívószállal. Hóhahó! Műanyag, papír együtt? Hiszen ezt már szelektíven kéne gyűjteni. De nem nekem. Megöl a kíváncsiság, hogy mi lehet a szomszédságomban, éppen ezért gyorsabban kezdem el magam hajtani. A gördeszka kerekei egyre gyorsabban gurulnak az aszfalton, majd mikor megpillantom az ügyeletes idegölőmet, hogy a házam előtt dobálózik, felkapom deszkám, majd az utolsó pár métert gyalog teszem meg. Próbálom visszafojtani a nevetést, ahogy Corina egy bolondot meghazudtoló módon ordibál, s valamit a ház fele hajít. Az ablak üvege még a helyén van, s nem apró szilánkokban van a kis terasz előtt. Hacsak Corina nem pillant hátra, akkor odalopakodom mögé, és remélem harsány, dobhártyaszaggató hangja elfedi halk csoszogásom. - Bocs, hogy megzavarlak...de mégis mi a picsa ütött beléd?! - kérdem majdnem kiabálva, ám mégis a kezében levő süti közé nyomom az ujjam, majd megkóstolom azt a ragyadós valamit. Az ablakon lassan csúszik le egy süti, kis mézes utat hagyva maga után. Mintha csak egy csiga mozgását figyelnénk egy üveglapról, amint húzza maga után azt a taknyot. - Hmmm, ez valami isteni. Kösz! - hacsak valamilyen oknál fogva nem tart vissza, akkor a földön heverő sütiket felszedem. Nincs semmi bajuk, egy kis kosz meg amúgy sem árt, azt mondják az okosok. - Na de most húzzál innen inkább szemetet takarítani, aztán akadjál már ma le rólam, de úgy istenigazából! - szinte utasítom, majd a kis dobozomat átpasszolom a háza elé a többi cucc mellé. Ha már egy szemétlerakó lett közvetlen mellettem, akkor miért is ne használjam ki? Ha még mindig nem tartott vissza, akkor lassan kinyitom az ajtót, s az orra előtt vágom be úgy, hogy még a másik utcában is hallatszódjon. Na nem mintha én nem lennék vétkes abban, hogy megajándékozott a finomságokkal, de erről neki nem kell tudnia. Mindent rám szokott fogni, még azt is, amit a másik szomszédja követett el ellene. De tűröm. Még bírom. A kérdés már csak az, hogy meddig.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Corinoel 