New York – fél évvel ezelőtt

- Vannak dolgok amikre egyáltalán nem vagyok büszke. Nem, ez nem egy kibaszott vallomás. Csak… Ah, nem tudom. Lehet hagyni kéne az egészet a fenébe és tovább szörfölni a csúnya nagy interneten. ~ ujjaimmal a telefon mocskos képernyőjén játszok. Látom, érdekel a téma, mégsem forog tovább a nyelvem. A mentális gát, a tiltás ott villog a fejemben. Ezer egy szitkot elordítok egy templom közepén, de a múltam… A múltam egy egészen más téma. Egyáltalán barát vagy? Elkalandozik tekintetem a seszín szemeden de nem látom benne a bizalmat. A saját paranoiám tükröződik vissza. Ujjaim a karcsú üveg felé kapnak és egy újabb kortyot húzok a maró italból.

- Ennél szarabbat nem tudtál volna hozni? ~ elengedek. Az ital bátorságot ad. Vagy csak ostoba vagyok? ~ Mi az hogy miért vagyok ennyire rákattanva a netre? ~ az alkohol ködmámora lassan rákúszik az agyamra, kérdéseid sorrendje immár teljesen mindegynek tetszenek, csak azt hallom meg amit én is akarok. ~ Egy kibaszott ősember vagy bazdmeg?! Mintha nem lenne faced vagy twittered? Jaj, ne álszenteskedj… Fogadok minden este a crushodra masztizol akit kurvára nem fogsz megszólítani. Elmész? Tényleg, elmész?! Wow, ez aztán meglepő! Akkor csá. Hülye picsa. ~ megbántottalak. Újra. Már megint elmentél. Miért jössz vissza mindig? Nem elég egyértelmű? Nincsenek, nem lehetnek barátaim. Egy rohadt métely vagyok ebben az elbaszott világban amit még csak véletlenül nem talált meg a sebész keze. Hátradőlök a székben és a telefonért nyúlok. Még csak meg sem fordul a fejemben hogy utánad menjek. Túl szentimentális lenne.
Ahogy ujjaim egyenletes ütemben siklanak a képernyőn valaki közelebb lép az asztalomhoz. Felpillantok, de nem kellett volna. A kocsma magánya már senkinek sem számít?
Megrögzött alkoholisták támasztják a pultokat, fiatal sihderek intézik ilyen olyan üzleteiket a sötét árnyak rejtekén. Attól bazdmeg hogy a sarokban vagy még kurvára látlak… Kis szarosok. Kellemes félhomály uralja a helyiséget, csak a motoralkatrészek ezüstös csillogása töri meg az egyhangúságot. Igazából nem is tudom miért ezt a dizájnt választották. Kurvára nem jár ide egy motoros sem, az a dagadt tehén pedig, akié a kocsma, rohadtul nem férne fel egyre sem. Mióta menő ez? Lil G kérdés nélkül vágja be magát a boxomba, sötét képen negédes vigyor terül el.

- Yo-yo-yo, mizu kiscsaj?

- Na mi van kiengedtek a ketrecből?

- Hahahaa… nagyon vicces! ~ már majdnem elolvasnám az újabb üzenetemet amikor leejtem az ölembe a kezemet. Ez a fasz valamit akar. És nem kicsi dologról van szó.

- Mi a jó büdös lófaszt akarsz?

- Hé, meglátlak, kedvenc ügyfelem, gondoltam csevegünk! ~ megvillantja harminckét fogas vigyorát. Az aranyfogak valótlanul csillannak meg a lámpa sárgás fényében. Véreres szemeiben már ott bújkál a kérés, csak arra vár hogy tovább erősködjek. Összefonom a karjaimat és hátradőlök. Ezt az elégtételt tőlem aztán nem kapja.

- Csevegjünk. Kigyógyultál már a hivből? – röhög, nem tudom tényleg azon amit mondok vagy csak nem akarja elszúrni az esélyeit. Elterpeszkedik a szűk kis boxban, kitölti a helyedet melyben tangózhattál volna vékony kis testeddel. Elkapja dühös pillantásom fényét de nem foglalkozik vele. Valamit belekiabál a kocsma csendjébe, talán rendelt, nem figyelek. A gondolataim egészen máshol járnak. Kényszeresen szorongatom a telefont az asztal alatt és várom az üzenetedet. Mindig bocsánatot kérsz. Csak pár perc. Ezt sem értem, te rimánkodsz a bocsánatért nekem… Annyira… Olyan vagyok mint Aliz csodaországban. Legalább annyira elcseszett, csak szarabb a díszlet. Dumál és dumál, lassan eljut hozzám mi a faszról tud összehordani ennyit.

- És a teste… hallod! Istennő! Formás kis mellek, kerek kis popsi…

- Rám akarod sózni valamelyik lottyadt seggű kurvádat?

- Hallod, isteni a csaj! Maga… ~ keresi a jelzőket de nem találja. Üres tekintete szép jellemrajzot ad. Sóhajtok egyet és felemelem a telefont. Megszorult és ügyfelek kellenének neki. Már majdnem azt hittem komolyabb lesz a téma.

- Adok inkább egy jó tanácsot. A szőrös mellű ribancaid helyett keress normális picsákat. Akik lehetőleg nem hányják keresztbe a szobát egy kis pia után.

- Hé… az csak egyszer volt! Kurvára elvertem utána a ribancot! Láttad, igaz láttad?!

- A faszomat érdekli hogy elverted-e vagy sem! Nekem kellett a mocskot feltakarítani! Még mindig ott van a baszott folt a szőnyegen. Azt kellett mondani a főbérlőnek hogy odafostam mert nem engedtek be a klotyóra…

- Kurvajó vaaaagy!

- Nem érdekelnek a ribancaid Lil, már Wayne-hez járok.

- WTF?! Ahhoz a geciputtonyhoz?? Egy normális seggű nője sincsen!

- Leszarom, legalább nem kell a mocskukat sikálnom.

- Figyelj! Ezt most más lesz…

- Ne fárassz. ~ bling-bling. Megjött az sms. A szívem a torkomban dobog, próbálom félvállról venni de nem megy. Azonnal megnyitom. Csak egy szó, sajnálom. Örömöt érzek pedig az agyam azt mondja felesleges. Nem tart majd soká, hamarosan te is eltűnsz az éterben mint mindenki más. Pörögnek az ujjaim a samsungon, próbálok valami kedveset kifacsarni neked. Egész jól megy. „Mindegy. Holnap megyek és kinyallak. Deal?” Szinte látom magam előtt ahogy elvörösödsz és azonnal ki is törlöd a rövid kis szöveget. Túl erős az erkölcsös kis énednek?
Tudom hogy kitörlöd. Ezerszer átkutattam már a mobilodat. Bizalmatlan lennék miközben naponta kurvázok? Igen. Kibaszottul fájna ha más nő nyalná a melled. Megszállottan figyellek, te pedig semmit sem tudsz erről. Vagy sejted és ezért vagy még mindig mellettem? Kilövöm a telót és felpillantok, Lil még mindig a ribancot méltatja.

- Igaz megszokta a… kemény szeretetet? ~ dőlök előre és szegezem neki a kérdést mely egyedül érdekel a témában. Szélesedik a mosolya, tudja, megvan az üzlet.

- Minden nap verem a ribancaim… Csak hogy tudják mi a dörgés. Vágod?

- Vágom. Akkor este. Ha megint valami lógó csöcsű vén kurvát küldesz nem lesz több üzlet. ~ búcsúzok érzékenyen és felállok. Meghagyom Lilnek a fizetés jogát, ha már megzavarta magányomat.
este

#NSFW
Valamit sikerült megtanulnom az évek alatt. Neked kell az erősebbnek lenned. Az okosabbnak, kitartóbbnak, pofátlanabbnak… Nem lehet hezitálni vagy kifogásokat keresni.
A lábamat az ágy sarkán pihentettem, elnyúltam a piszkos zöld karosszékben. Fogadjunk hogy még a Kennedyk is itt kurváztak. Legalábbis a bútorzat biztos azokból az évekből maradt. Gyanúsan nyikorog a szék minden mozdulatomra, de nem nagyon törődök vele. Félig könyökölve nézem a telefon kijelzőjét és írom le az újabb hazugságokat.

@Anestesia: Bébi, hidd el, nem kérném ha nem lenne fontos… Ellopták az irataimat miközben a vonat felé tartottam. Nem tudom elhagyni az államot, de pénz nélkül a papírokat sem tudom megcsináltatni…
@DonnyBoy: Édes, majd én odautazok! Vigyázok rád és imádni foglak <3 <3 <3
@Anestesia: Nem akarok mást én sem. De most nem jöhetsz. Az apámnak most lesz a tárgyalása… Tanúskodnom kell, az ügyvédekkel vagyok egész nap, a maradék időmben meg dolgozom… Nem tudom, nem szabad elterelnem a figyelmem!! Az apám szabadsága múlik rajta…
@DonnyBoy: Milyen ügyvédetek van??
@Anestesia: Nem tudom, egész jónak tűnnek… Akiket találtunk ennyi pénzért…
@DonnyBoy: Csak a legjobbakat fogadd fel!! Küldök mindjárt pénzt!
@Anestesia: Nem tudom mi lenne velem nélküled… <3 Elvesznék, vagy már meg is haltam volna…
@DonnyBoy: SZERETLEK!
@Anestesia: Én is SZERETLEK!!!

Vibrál a másik telefon, felcsendül az sms hangja. Bling-bling! Danny csak röhög ezen, pedig mennyire igaz… Kapás van! Ötezer dollár csusszant át a számlámra. A félreértések elkerülése végett, jól eldugott kis számla egy faszomnyi országban, hogy még nehezebb legyen lenyomozniuk. Hidd el, jól körüljártam már a témát. Egy újabb szerelmi passzusba kezdenék amikor egy félszeg kopogtatásra leszek figyelmes. Lehet már próbálkoztak csak belemerültem a Donnyval való beszélgetésbe. Kurva jó fej vagyok és küldök neki egy csöcsös képet búcsúzásképp és zsebre dugom a készüléket. Ha jól sejtem megjött a ma esti szórakozásom.
Beletúrok a hajamba, kicsit megigazítom magamon a pólót és kikukucskálok. Valóban, egy picsa feszeng a bejárat előtt. Kitárom az ajtót, a folyosót pásztázom a tekintetemmel. Senki. Nem mintha ez bármit is jelentene ebben a világban. Egy fiatal kislány áll előttem, Lil végre nem baszott át. Csk néz rám nagy szemekkel. Úgy tűnik mintha nem erre számított volna. Szűk kis göncei szorosan tapadnak sápadt kis csontos testére, hosszú, vörös tincsei csak jobban sápítják. Takargatja a karját de teljesen felesleges, már elsőre levettem hogy egy kis drogos szuka. Zöld szemei tompán csillognak, száraz ajkai véresek a fogai nyomán.

- Na mi kéne? – szegezem neki a kérdést miközben megtámaszkodok az ajtófélfának. Figyelem, raktározom az infokat. Bármi hasznos lehet még.

- Lil küldött. – dacos komorsággal nyögi ki a jelszót, láthatóan nem verték még ki belőle a büszkeséget. Szóval ezért küldte hozzám. Igazi seggfej…

Elállok az ajtóból, hagyom hogy bemenjen. Miután belépett bezárom, a biztonság kedvéért a széket is a kilincs alá teszem. Mondjuk azt, hogy ez a b tervem. A lány kicsit megszeppenten figyeli a tevékenységem, talán most kezdi realizálni mibe is ment bele. Tétován néz körbe a kies kis szobában, személyes tárgyak után kutat? Kár lenne. Olyan mint akármelyik olcsó kis motel a nagy almában. A hetvenes évek dizájnja, vérfoltok és töredezett bútorok. Az a réteg ahol én mozgok csak ilyen helyeken fordul meg. A dohányzóasztalon a laptop táskám és a fényképezőgép. Megakadt rajta a tekintete. Tudom, drága cucc. De a fiatal kis tinikkel ellentétben akik csak a kis pattanásnyi mellük mutogatására használják nekem komolyabb céljaim is vannak vele.

- Szeretsz fotózni? – a táskáját a fotelbe dobja ahol előzőleg ültem. Nem találkozhatott még sok klienssel. A gyakorlottabb ribancok már tudják, az olyan arcok mint én, nem szeretnek dumálni. – Megnézhetem?

- Ha hozzányúlsz eltöröm a kezed. – megáll a keze. A levegő hirtelen megfagy a szobában. Hátrébb lép de nincs tovább menni, már csak a fal maradt. – Ribanc vagy, így is foglak hívni, kurvára nem érdekel a kibaszott neved. Most pedig… Szórakoztatni fogsz. Ha elbaszod meg kell büntesselek. – az asztalhoz lépek, felkapom a gépet és levágom magam a székbe. Persze előtte kidobom belőle a táskáját. A fene akar beleülni valamelyik használt tűjébe… Elkattintok pár képet. Hát ehhez kurva sok photoshop kell majd hogy valahogy ki is nézzen. Az a majom meg csak áll ott mint egy rakás szerencsétlenség és nem tudja mit csináljon.

- Én… nem…

- Pózolj, vetkőzz. Csak csináld, mert már kibaszottul unlak.

- Nincs zene…

- Ha véresre verem a segged az jó ütem lesz? – a motiválás mestere vagyok, tudom. Láthatóan remeg, próbálkozik hogy visszaszorítsa a sírást de alig megy neki. Fáradtan sóhajtok fel. Ebből kurvára nem lesznek jó képek. – Ne bőgj bele a kamerába bazdmeg… Fordítsd el azt a lófejed és akkor pucsítsál. Tégy úgy mintha jó nő lennél. – elfordul, tekereg. Kicsit darabosak a mozdulatai, de a kamerának ennyi pont elég. Állítok az élességen, felállok a fotelből és próbálom elkapni a legjobb pózt. Egynek nem rossz.

Egy darabig így megy, a végére már egész belejön. Némán kattogtatok, ő pedig lelkesen mozog.

- Akkor most vetkőzz. – megáll. Komolyan, van egy pimpje és erre a kurva mondatra nem számított? Lehet testileg oké, de az agya már kurvára elszállt… - Egy kis fű talán jobban segítene? – hajolok egész közel hozzá és suttogok negédesen a fülébe. Nagy csillogó szemekkel fordul felém.

- Valami erősebb…?

- Minek nézel bazdmeg, a sarki fűszeresnek? Elszívod a dekket vagy befogod és eltakarodsz a francba.

- Én nem akartam ezt… - feltör belőle a sírás mely eddig hullámokban emésztette. Próbál kontaktust keresni velem, megsajnáltatni magát, de én látom az álságot a szemében. Épp elég drogossal mozogtam már együtt ahhoz, hogy ezek a szentimentálisnak tetsző faszságai még véletlenül se hassanak meg.

- Oh, és akkor most mi lesz? Elmeséled az élettörténeted? Azt hogy hogyan jutottál ide? Várj, tudod kit érdekel? Senkit. Engem pedig főleg nem. Eltakarodsz, vagy azt csinálod amit mondok. – nem tetszik neki a válasz, tisztán leolvasni az arcáról. Eddig egészen másmilyen játszmázásokhoz volt szokva. Dühösen, gyűlölettel gombolja ki a párduc mintás felsőjét és dobja a földre. Egyre jobban nem tetszik a hozzáállása.
Bárcsak látnád ezt az egészet. Meggyűlölné, örökre. Nem kéne többet azzal foglalkoznom mi lesz veled. Mi lesz kettőnkkel… Szabadon élhetnék mint a madár, semmi sem szabhatna határt. Mégis itt jársz minden egyes nap a fejemben. Egyszerűen nem tudok szabadulni az emlékedtől.
Egy fekete csipkés tanga landol a halom tetején. Sima szeméremdombja világít a szoba sejtelmes csendjébe. Rágyújtok a vicces cigire. Melankolikus érzés fog el ahogy a megszokott íz szétterjed a számban, s a keserédes füst elárasztja a tüdőmet. Remeg, de nem a hidegtől. Vizslatom mintha csak egy állat lenne melyet a vágóhídra küldtek. Semmi hús, x lábak és apró mellek. Vörös tincsei csapzottan hullanak vállaira. Hány éves lehet? Biztos nincs még tizennyolc. Vajon honnan szökhetett meg? Mintha nem is magamat hallanám. Végülis nem teljesen mindegy? Csak egy újabb szajha aki feledést hozhat. Áthidalom a kettőnk között feszülő távolságot és a szájába nyomom a cigit. Úgy kapja el mintha az élete múlna a dolgon. Mélyeket szippant, várja a csodát, de nála az még nem jöhet el. Ujjaimmal óvatosan érintem a bőrét, lassan cikázok végig a gerince vonalán. Nyakához hajolok, mélyen beszippantom bőre illatát. Izzadság és vodka kombinációja facsarja az orrom. Úgy tűnik nem én vagyok ma az első vendége. Belemarkolok a hajába és hátrarántom a fejét.

- Azért lefürödhettél volna bazdmeg… - rábaszom az ágyra és kioldom az övemet. Kurvára nem vagyok megelégedve.

Ülök az ágy szélén és egy újabb cigarettára gyújtok. Csapzott vagyok és fáradt, tincseim rendezetlenül omlanak le meztelen hátamra. A rongyszőnyegbe fúrom lábujjaim, lehunyt szemekkel adózok a nyugalomnak. Kell pár perc mire összeszedem magam. A lány félájultan fekszik még, fázósan bújik meg a pokrócban. Undor fog el ahogy magamon végignézek. Remeg a kezem, csak a cigaretta hoz enyhülést, szemeim sarában könnycseppek ülnek. Nem tudom miért okoz örömet ha ezt csinálom. Bele sem akarok igazából gondolni. Eldobom a csikket mely már az ujjamat égetné és a kezeimbe temetem az arcom. Megint rád gondolok.

Nem kell sokat várnom, felcsendül egy ismeretlen mobilhang. A kiscsaj nem mozdul. A nyakamat merném rá tenni hogy Lil az. Minden alkalommal felhívja a lányait mikor úgy sejti már végeztek, az ő elmondása szerint hogy ne basszák el feleslegesen a pénzt. Egész jó üzletember lehetne. Ha képes lenne megtartani a jó bőröket. Felhúzom a nadrágot és visszadugom az övet. A lány továbbra sem reagál a hívásra. Vállam fölött hátrapillantok. Már majdnem megszólalnék, jó tanácsot adni neki, de figyelmeztetem magam. Teljesen felesleges. Szívott egy kis cigit, ivott rá, most ő az élet császára, még ha vörös hurkák szántják végig a seggét. Felkapom a pólót és a bőrdzsekit majd összeszedem a maradék holmim. A pénzt az ágy sarkára dobom. Már épp kilépnék az ajtón amikor Lil magasodik fölém. Olyan mint egy nagy vadállat, fújtat a lépcsőzéstől, biztos megint beszart a lift, ajkán a kérdés, de megelőzöm. Hátrabökök az ágyra és kikerülöm. Majd ők lerendezik egymás között. Hangosan csattan hátam mögött az ajtó, nemsokára a kiscsaj sikítása töri meg a folyosó monotonitását. Újabb cigire gyújtok. Ez már nem az én dolgom.