Ha Greta valamit igazán gyűlölt, az a középszerű élet volt. Túl önző és becsvágyó volt ahhoz, hogy belássa, a legkevésbé sem volt rossz élete. Középosztálybeli családból származott, és bár nem vetette fel őket a pénz, szülei szeretetben és becsületben nevelték fel Őt, és öccsét Quintont. Valójában megvolt mindene, akár egy amerikai álomba is beleillett volna a gyermekkora. Kertvárosi ház fehér kerítéssel, gondoskodó anya, szorgos apa, és kapott egy testvért is.


Minden gyermek életében eljön az a pillanat, amikor öntudatára ébred, ás rájön, hogy a világ sokkal  tovább terjed, mint a saját szobája. Ahogyan teltek az évek, Greta jelleme egyre inkább eltért attól, amit a szülei elvártak volna. Akkor változott meg minden, amikor a család megvásárolta az első színes televízió készüléküket. Bár már Greta születésekor bevezették ezt az eszközt, édesapjuk sokáig ágállt az ellen, hogy ők is behódoljanak az új technikai vívmánynak. Végül Katharine folyamatos győzködése megtette a hatását. Hirtelen kinyílt a világ, és mire észbe kaptak, csak azt látták, hogy Greta szájtátva bámulja a képernyőt.


Greta teljesen megszállottja lett egy olyan világnak, amitől a szülei elvből tiltották. Marilyn Monroe lett a példaképe, és bár az egykori szexszimbólum 1962-ben elhunyt, ez nem akadályozta meg a fiatal lányt abban, hogy ne rajongjon érte. Mindent megtett azért, hogy az összes információt összegyűjtse róla. Szobájának falát az ő képei borították. Még az sem tántorította el a céljától, hogy a könyvtár azon részéből lopjon, ahol a régi újságokat tárolták. Szemrebbenés nélkül rejtette kabátja alá azokat a magazinokat, amelyben akár csak egy kép is szerepelt az egykori színésznőről. Kincseit az ágya alatt tartotta, egy meglazult padlódeszka alatt, elrejtve édesapja, és annak haragja elől. Greta lázadt, szülei pedig minden eszközzel próbálták visszarántani a valóság talajára. Nem engedték, hogy drámaszakkörbe járjon az iskola mellett, és ahogy betöltötte a tizennegyedik életévét, minden iskola után, és minden szombaton a család festékboltjában kellett dolgoznia.


A szigorú szabályok, és a folyamatos tiltás pont az ellenkezőjét érte el a fiatal lánynál, aki a legnehezebb korszakba lépett. A viharos tinédzserévek Gretanal fokozottan igaznak bizonyult. Ahogy teltek az évek, úgy kerültek előtérbe az egyre kihívóbb ruhák, erős smink, és a jellegzetes vörös rúzs. Greta volt az a lány az iskolában, akitől minden anya féltette a gyermekét. Nem akarták, hogy a lányuknak egy ilyen lázadó barátnője legyen, a fiús anyák pedig féltették gyermekük becsületét. Ahogy mondani szokták, a tiltott gyümölcs a legfinomabb, és Gretaban minden megvolt ahhoz, hogy ezt a szerepet tökéletesen betöltse. Emiatt rengeteg veszekedés, ordibálás, ajtócsapkodás volt otthon. A szülők nehezen viselték, hogy a lányuk hírbe hozza a családjukat. Nem egyszer volt arra is precedens, hogy Greta a kijárási tilalom után, kiskorúként még az utcán csatangolt, és a rendőrség vitte haza.


Egyre kevesebbet dolgozott a festékboltban, a legvégén már a szülei döntöttek úgy, nincs szükség többet a lányuk munkájára, miután rajtakapták füves cigit szívni a hátsó raktában. Jogosan merült fel a kérdés bennük, vajon Greta hány alkalommal dolgozott, és szolgálta ki úgy a vevőket, hogy közben illuminált állapotban volt? Így Greta elesett attól a kis pénztől is, amit ott kapott a szüleitől. Sürgősen új ötletre volt szüksége, és az újabb lehetőség nem is váratott olyan sokáig magára. Szülei a gimnázium elvégzése után egy kereskedelmi iskolába íratták be lányukat, akinek jól láthatóan nem volt kedve ehhez az egészhez. Mivel nem volt lehetősége még arra, hogy elmenjen otthonról – a kevéske spórolt pénzét hamar felélte a hajnalig tartó bulik alkalmával -, így elkezdte az iskolát. Az egész egy valamire volt jó, hogy megismerte a város legbefolyásosabb és leggazdagabb ügyvédjének a fiát, aki szintén arra a szakra írattak be, mint Gretat. A fiatal, és becsvágyó lány felismerte a lehetőséget a fiúban, hiszen rajta keresztül jutott el az apjához, aki köztudottan egy szoknyavadász volt. Nem is kellett sok, hogy Greta sajátos szépségével, csinos alakjával és fiatalságával elbűvölje a középkorú férfit, aki nem mellesleg még jól is nézett ki. Titkos románc kezdődött kettejük között. Nem volt ez szerelem, inkább egy viharos, szenvedélyes kapcsolat. A férfi élvezte a Greta által felkínáltakat, cserébe pedig megígérte, hogy összehozza majd az egyik producer ismerősével. A lány nem is vágyhatott ennél jobb lehetőségre! Szinte látta maga előtt a vörös szőnyeget, és érezte szájában a márkás pezsgőt. A férfi ígéretéhez híven meg is szervezte a találkozót, és azonnal egy állást is kínáltak neki, bár nem egészen azt, amire számított.



Akkor este a Greta eldöntötte, itt az ideje elköltözni otthonról, de azt még nem tudta, hogy ez sokkal hamarabb bekövetkezik, mint azt ő eltervezte. Azon az estén, amikor a producerrel mulatta az időt, Will, az ügyvéd felesége megtudta, imádott férje kivel mulatja az időt estkénként, amikor otthon kimaradozik. Nem volt rest, és azonnal  a Coleman szülőkhöz rohant, és hatalmas cirkuszt rendezett. Mire Greta hazaért, már nem volt ott, csak a bevörösödött fejű apa, és az összetörten zokogó anya. A lánynak öt perce volt, hogy összepakoljon és eltakarodjak otthonról. Will ezek után elutasító volt imádott szeretőjével, és a régi nagy ígéretek, mely szerint bérel egy lakást kettejüknek és az lesz majd a ő szerelmi fészkük, semmivé foszlott. Barátoknál húzta meg magát, visszaélve a vendégszeretetükkel, de így még San Franciscoban tudott maradni. Ezekben az időben még tudta tartani a kapcsolatot az öccsével. Titokban ment az iskolájához, hogy láthassa. Ő volt az egyetlen a családből, aki olyannak fogadta el, és szeretette őt, amilyen valójában volt. De végül Ő is Greta ellen fordult, így a fiatal lánynak nem volt tovább maradása. Így utazott a korábban megismert producer unszolására Las Vegasba. Megakarta valósítani régen dédelgetett álmát, amelyből végül nem lett semmi.


A világot jelentő deszkára azonban sosem kapott meghívást a nő, hiába is próbálkozott töretlenül. Helyette egy egészen más világba került be, hála a munkájának, és a lassan kiépülő kapcsolatrendszerének. Ahogy az évek teltek, úgy lépkedett előre a cégben, és már nem ő volt a piramis legalján. Egyre több mindenért felelt. Csak akkor kísért el bárkit is, ha kifejezetten Őt kérték. Egyébként a lányok utánpótlásáról gondoskodott, estélyeket szervezett, és voltak olyan feladati is, ami nem éppen volt legális. Élvezte ezt a fajta életét. Szabad volt, és abban a sajátos kis világában még híres is a maga nemében.


Ekkor volt az, amikor Quinton felkereste apjuk állapotával kapcsolatban. Greta addigra teljesen elhidegült a szüleitől, immáron érzelmileg is, ami jóval több annál, mintsem az, hogy nem beszélnek és nem tartják a kapcsolatot. Teljes érdektelenséggel fogadta a hírt, és még csak meg sem próbált úgy tenni, mintha érdekelné őt az, mi van a szüleivel. Testvére viszont sokkal inkább érdekelte, még akkor is, ha a kapcsolattartásuk kimerült pár ünnepi képeslapban, és születésnapi telefonhívásban. Nem felejtette el azt sem, amikor felhívta és találkozót beszéltek meg. Bevallotta neki azt, amit már korábban is tudott. Valójában örült, hogy Quinton felvállalja másságát, és nem rejtőzködik tovább. Büszke volt az öccsére, még ha ezt nem is tudta megfelelően kimutatni. Az érzelmek kimutatása sosem volt az erőssége, talán azért sem, mert nem volt az az érzelmes típus. Kapcsolatai sokkal inkább voltak felszínesek, mint igazak. Számára a férfiak nem jelentettek többet puszta szórakozásnál. Szerette és élvezte a figyelmüket, az imádatukat, de ha átléptek egy bizonyos határt, amely már kötődéssel járt, azonnal leépítette őket. Azon az aggodalmán már rég túllépett, hogy képtelen a mély szeretetre, és szerelemre, ahogyan azzal is tisztában volt, hogy egy kőszívű lotyónak tartották a háta mögött. Senkinek sem volt akkora mersze, hogy ezt egyenesen a szemébe mondja. Mindezek fényében Greta volt az, aki a legjobban megdöbbent azon, milyen hatással volt rá az a férfi, akit jóval később ismert meg egy jótékonysági gálán. Olyan törvényszerű volt az egész, ahogyan a terem két különböző pontjáról összeakadt tekintetük, és itt nem álltak meg.


Kapcsolatuk, amely újfent a titokra és bujkálásra épült, szenvedélyes és őszinte volt. Greta most először érezte azt, hogy egy olyan férfival sodorta össze az élet, akire felnézhetett. Kettejük sajátos romlottsága vonzotta őket egymáshoz. Bár Greta már nem volt fiatal, hiszen betöltötte a negyvenet, egyiküket sem érdekelte ez. Még akkor sem, ha Greta nem hasonlított azokhoz a fiatal, üresfejű nőkhöz, akik nap mint nap körülvették Josephet. Az egész viszony nem tartott tovább pár hétnél, de az annál intenzívebb volt. Az utolsó találkozásuk alkalmával elutaztak a városból, hogy egy hetet távol a valódi élettől, a munkától és a feleségtől eltöltsenek. Josephnek mindig is remek ízlése volt, és nem csak a nők terén. Az elnöki lakosztályt vette ki a város legfelkapottabb szállodájában. Talán jól is végződhetett volna a történetük, ahogyan a habbal elárasztott yakuzziban kortyolgatták a drága pezsgőt, de nem így történt. Elvégre mindketten erős személyiségek voltak, így várható volt, hogy ez hamar kiütközik. Joseph elkövette azt a hibát, hogy azt gondolta, Greta olyan lesz, mint a többi nő. Ajánlatott tett neki, amely tartalmazta azt, hogy bérel neki egy lakást, és továbbra is folytathatják a viszonyukat. Greta úgy érezte, ugyanabba a helyzetbe kertült, mint húsz évvel ezelőtt. Azzal a különbséggel, hogy akkor még egy taknyos kislány volt csupán. Mostanra pedig egy ambiciózus felnőtt nő lett, aki nem volt hajlandó ilyen alkuba belemenni. Nem akart Joseph kitartottja lenni, és hamar világossá vált számára, hogy más reménye nem is lehet. A férfi, aki elsőként ébresztett fel benne ismeretlen vágyakat és érzelmeket, soha nem fogja egyenrangúként kezelni. Azon az estén találkoztak utoljára.


Tizenöt évet töltött Európában, és vezette a rá bízott céget, amelyben már nem csak alkalmazottként dolgozott, hanem tulajdonostárs is lett. Rövid idő alatt sikerre vitte a céget, és a bevételét megduplázta. Mindezt nem éppen a legtisztább eszközökkel tette. A cég hivatalosan egy escort cég volt, de valójában az ott dolgozó lányok nagy része prostituáltként dolgozott. Greta még a kiköltözéskor megváltoztatta keresztnevét Gloriara, majd egy éven belül egy dúsgazdag építészmérnök felesége lett. Gloria érdekből ment hozzá a férfihoz, nem azért, mert bármiféle nagybetűs szerelmes érzett volna iránta. A férfi nemzőképtelen volt, így gyermekei sem voltak, Gloria pedig nem vágyott anyai örömökre. Arról nem is beszélve, hogy ő volt az első és egyetlen az örökösödési listán. A férfi nem éppen egészséges életmódja megtette a hatását, és a hazásság kötésük után alig öt évvel szívrohamban elhunyt. Gloria elhunyt férje nevét megtartva élt tovább, és építette a cégét. Végül az új választások keresztül húzták minden addigi tervét, és veszélybe sodorta a már korábban jól felépített, és nem kevés korrupcióra alapozott cégét. Ezért úgy döntött, visszaköltözik egykor lehagyott városába, és folytatja ott eddigi tevékenységét.