Geraldina Zoey Blanchard

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:

◆Akaratos
◆Maximalista
◆Harcias
◆Szenvedélyes
◆Fondorlatos

◆ negatív tulajdonságok:

◆Legtöbbször a szívemre hallgatok az eszem helyett
◆Olykor manipulatív s ellenséges vagyok másokkal
◆Hajlamos vagyok a vitákra.
◆Naiv vagyok egyes esetekben
◆A szerelemben vak és süket vagyok.

◆ egyebek: -

Történet vagy szerepjátékos példa

Az életem nagyon nehezen indult, sőt még a mai napig is veszélyes életet élek. Igyekszem minél jobban alakítani az életemet, de a helyemben nem sokan boldogulnának. 2 év telt az óta a bizonyos eset óta. Az élet rendesen megleckéztetett azzal, hogy egy nyaralásról raboltak el idegenek s prostituáltat csináltak belőlem. Egykor egy életvidám, cserfes, kedves és nyílt ember voltam. Már nem adom könnyen magamat, nehéz eset vagyok, s csak azt teszem, amit akarok. Két évig folyamatosan küzdöttem a sorsom ellen, törekedtem arra, hogy megszökjek. Minden próbálkozásom csődbe ment. Beletörődtem a sorsomba, hogy örökre itt ragadok, s ezt nem gátolhatom meg és senki más sem. Egy falat építettem magam köré, hogy többé senki ne férkőzhessen a szívembe, mert az rossz következményekkel járna. Ostoba voltam, hogy hittem a jóságban, abban hogy minden ember változhat, s nincs bennük egy csipetnyi rosszindulat sem. Ez egy nem valós tündérmese, nem hiszek a mesékben, ahogy az emberekben sem. Mr. Grey ki vagy te? A kuncsaftom vagy, s a munkát mindig is elválasztottam az érzelmektől, de veled ez a helyzet komplikáltabb. Akarva akaratlanul is vonzódni kezdtem hozzád. Minden könnyebb lenne, ha nem lenne ez az érzés, és viszony köztünk. Ostoba voltam és naiv mikor azt hittem, hogy mindent megoldok az utolsó ötletemmel. Elhatároztam nem hagyom, hogy miattad s e miatt az érzelem miatt szenvedjek. Sőt nem akarom azt sem, hogy miattam szenvedj, találnod kell valaki mást, aki jobban megérdemel nálam, s nem is erkölcstelen életet folytat.

A viharos találkozás

A szobámban feküdtem s elmélkedtem. Tudtam, hogy egy nehéz döntést kellett hoznom, s tisztában voltam a következményeivel, de nem törődtem vele. Úgy gondoltam ez a helyes, nem néztem az ő szemszögét. Henry olykor rettenetesen megfullaszt, próbáltam már menekülni előle és az érzelmeim elől is, de ez nem sikerült. Valahogyan, nem tudom, hogy, de mindig megtalált. Most is így történt, pillanatok alatt kopogtattak nálam. Nem tudtam ki az, megkönnyebbülve nyitottam ajtót. Nem hittem volna, hogy ő az, de megtalált megint.
-Te? –Meglepettség volt a hangomban, de amolyan kedves és baráti. Egy részem örült, hogy újra látom, hiszen elkezdtem táplálni felé érzelmeket, ahogyan ő ezt elvárta.
-Gondolom, beengedsz, vagy netán tévednék? –A szívem egyre nagyobbat dobbant s nem tudtam mihez kezdeni, teljesen lemerevedtem, sőt egy szó sem jött ki a torkomon. Így Henry fogta magát és besétált a szobámba, majd az ágyon foglalt helyett. Tudtam, hogy eljött a pillanat, amit nem vártam, s aggódtam a reakciójától, de meg kellett tennem. Tudtam, hogy szenvedni fogok, megingok az emberekbe vetett bizalmamban. Pillanatok alatt erőt vettem magamon és leültem mellé, édes pillantást vetettem rá.
-Nem tudom, hogy találsz meg mindig, de így a legjobb, legalább nincs gondom azzal, hogy megkeresselek. –Nagy levegőt vettem, és megfogtam a kezét, nem tudtam hogyan álljak hozzá.
-Döntésre jutottam és nem érdekel, mennyire ellenzed a dolgot, én így látom most jónak. Meg szeretnék veled minden kapcsolatot szakítani… örökre! –A szívem hasadt meg mikor kimondtam az utolsó szót, épp hogy tudtam tartani magamat, rettenetes nagy megerőltetés kellett, hogy ne engedjek utat azonnal a könnyeimnek. Nem értette, hogy mi ütőt belém hirtelen, sajnos én sem magamat, csak úgy éreztem nem vagyok megfelelő számára. Távol kell maradnom tőle s így is fogok tenni bármennyire is akadékoskodik velem.
-Mi történt, hogy így döntöttél? –A kérdései csak még jobban felzaklattak, nem volt hangulatom feszegetni a témát. Az ajtó felé mentem és kinyitottam.
-Sajnálom, ha reményeket ébresztettem benned, de nem érzek semmit irántad. Te csak egy kliens voltál a számomra, semmi érzelem nem volt a dologban Henry. Kérlek, menj el végleg a közelemből!
–Henry felállt és megpróbált megcsókolni, de nem engedtem neki, határozott voltam, de ez volt a helyes. Amint kilépett az ajtón én bezártam alaposan. Hagytam, hogy a könnyeim eluralkodjanak az arcomon, nem törődtem semmivel sem. Továbbra is a gondolataimba mélyedtem. Ez hihetetlenül megerősített és ridegebb lettem. Nem voltam az a kedves kis ostoba lány, akit egykor idehoztak. Új életet kezdek Henry nélkül, még ha ezt a munkát is kell végeznem. De neki meg lesz az esélye, hogy találjon sokkal jobb nőt magának, aki megérdemli a szerelmét.