Las Vegas 1989. 08. 15. 24 Vlogger, újságíró Media Evan Peters

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:

Karizmatikus: Beszél és mondja, löki a sódert, de mégsem olyan túlzott tolakodással, ami még kényelmetlen lenne. Bevonzza a tekinteted; nem azért, mert aranyos, nem azért, mert hangos, egyszerűen egyfajta színpadi kisugárzása van, ami megköveteli a figyelmet.

Találékony/Talpraesett:  Olyan helyzetbe kerül, amire nem számított? Miatta nem kell aggódni, gyakran menet közben találja ki, hogy mit és hogyan is akar pontosan. Aggodalomra semmi ok, valahogy mindig jól jött ki eddig a kényes szituációkból.

Gyakorlatias/Élelmes: Koncentráljunk a lényegre, oldjuk meg a problémát. Minek ezt túlbonyolítani? Legyen körülményes, akinek hat anyja van, adjatok egy botot és egy vaskarikát, és megoldom én.

Kreatív: Művészlélek, s ezen tulajdonsága a filmezésen kívül az irodalom területére is kiterjed. Horror, angst tematikájú novellákat írogat, saját bevallása szerint poe-i és lovecraft-i utat követve, nemrég beküldött egyet az egyik nagyobb újságba, ám válasz egyelőre nem érkezett.

Jó színész: Nem arról van szó, hogy egy sorozatban vagy egy filmben helytállna. Ő a mindennapok színművésze – szemrebbenés nélkül hazudik, de tehetségesen csinálja.


◆ negatív tulajdonságok:

Függő: Az addiktív holmikra elég fogékony, legyen szó videojátékokról, marihuánáról vagy LSD-ről. A kokaint még nem próbálta, de nem is szeretné, mióta látott egy dokumentumfilmet, kerüli, mint a pestist.

Depresszív: Nem véletlenül él olyan pörgős és zsúfolt társasági életet, ezzel próbálja kompenzálni  meglehetősen borús és negatív önképét, világszemléletét és belső gondolatait. Meggyőző lendülettel veti bele magát az extrovertált srác szerepébe, de a cikkeiből és főleg a novelláiból határozottan látszik valódi természete.

Szókimondó: Mint sokan az újságírás világában, ő is hajlamos azt képzelni, hogy bármit leírhat. Ezzel nem is lenne baj, ha online keretek között maradna, ám Daniel a mindennapi életben is hajlamos vérig sérteni a másik felet anélkül, hogy észrevenné. Az ilyenek után kapcsol be az a képessége, hogy megpróbáljon minél jobban kijönni a kínossá vált helyzetből.

OCD: Mindig, minden legyen sorban, legyen rendben. Reggel jobb lábbal kell felkelni, a bal kézzel felkönyökölni.  A kopogás mindig tá-ti-ti-tá-tá-szünet-tá-tá kell, hogy legyen. Azért kezdett el marihuánát szívni annak idején, hogy ezektől a frusztrációktól megszabaduljon: van, amikor sikerül. Máskor a tudatmódosító szerek csak rontanak a helyzeten.

Kiszámíthatatlan/szélsőséges: Sosem tudni, hogy mikor vagy minek folyományaként vált át társasági emberből befordult kölyökké. Van, mikor az OCD váltja ki, máskor valamilyen erősebb érzelmi ráhatás. Lehet, hogy egy élénk, pozitív pillanatában találkozót ígér, amire egy hirtelen hangulatváltás miatt végül nem megy el. Az erőszak szerencsére távol áll az alaptermészetétől, ezért ezek a váltások nem vonják maguk után a durva agressziót.


◆ egyebek:

A YouTube-on igen népszerű videó blogger. Van egy saját csatornája, ahová végigjátszásokat tölt fel, mostanra a feliratkozók száma elérte a többszázas nagyságrendet, a megtekintései pedig a milliót.
Ezt annak is köszönheti, hogy egy nagyobb, több fős YouTube Channel társaságából vált ki, illetve a saját feltöltései mellett továbbra is aktív szereplője annak a vállalkozásnak is. Rengeteg állandó rajongója ott ismerte és szerette meg. Az amerikai internetes közösség egyik ismert alakja, nickneve: "Kid"

A netes közösségben szerzett népszerűségének hála kapta meg munkáját a las vegas-i vonzáskörzet leglátogatottabb online újságjánál, ahol a kulturális rovathoz került.

Ugyan volt korábban tartós kapcsolata egy nővel, azonban most életének azon szakaszában van, amikor megkérdőjelezi a saját magával kapcsolatos tudását, például az identitását. Mióta kísérletet tett a saját nemével, biszexuálisnak vallja magát - a férfiak ugyanúgy vonzzák, mint a lányok.

Az OCD-jével kénytelen pszichiáterhez járni, hogy kezelni tudja.

Történet vagy szerepes példa

A kamera forog, az alkotó az asztalhoz ül.

Ebben a tükörvilágban bármit megtehetünk. Meghamisítjuk az időt, kivágunk perceket, hozzátoldunk, lassítjuk, gyorsítjuk, áthelyezzük. Frame-ről frame-re. Bámulsz bele az alsó kis gömbölyű, fekete gombszembe, az elektronika látóidegei beleégetik az arcodat egy másik valóságba, lemásol, megkétszerez. Vagy te és van az a valaki, akit a monitoron látsz beszélni. Az apró nevetőráncok a szeme sarkában, a foga fehér, vigyorog, számodra groteszknek tűnő örömmel. Nem is ilyen színű a hajad. Mégis csak emlékeznél rá, nap, mint nap belenézel a tükörbe reggelente, fogmosás közben, borotválkozás közben, a mosdókagylóra támaszkodva elkeseredetten, görcsösen, bámulva saját arcod a tükör másik oldalán, miközben a reggeli pánikrohamod próbálod legyűrni. Véletlenül bal lábbal keltél, aztán visszafeküdtél még fél órára, csak hogy aztán felkelhess jobb lábbal. Nincs csalás.

Néha nem ártanak a szabályok.

A másik oldalon megszólalsz, a te ajkaid szárazon tapadnak össze - az övé halványan fénylik a világítás fényében és a szavak könnyeden gördülnek le róluk; olyan simán, olyan egyszerű, lélekemelő természetességgel. Megbicsaklik, a derűs arcvonás megtörik, felpattogzik alóla a zavar. Fogod. Kivágod, összeilleszted, elsimítod az egyenetlenségeket. Néhány kattintással születik a tökéletesség. Kiradírozod a szépséghibákat, a reggeli önmagad, és otthagyod a másikat. Első szabály: Emlékeztesd önmagad, hogy mindegyik te vagy.

Néha nem ártanak szabályok.

Egyenesen a szemedbe néz a kamera másik oldaláról; csupán elektronika. Rengeteg apró, pici pixel, mégis annyira él a tekintete – sötét és intenzív íriszek, kölykös mosoly. Ismered az arckifejezést, gyakran látod viszont. Kimerevít. Isten vagy. A saját istened: idő és tér ura. Megállítod, kiemeled, megformálod, ugyan nem vízből és homokból; virtuális teremtés. Újradefiniálod magad. A többiek azt látják, amit te akarsz, hogy lássanak, nem is olyan bonyolult ez, csak ki kell törölni a hibákat, kivágod, elsimítod, kivágod, elsimítod és így tovább.

A render csík halad, az alkotó pihen.

Fújd ki lassan a levegőt és dőlj hátra. Második szabály: fókuszáld a figyelmed, ne kalandozz el! Ne törődj a kényszerképzetekkel! Átfut a fejeden a reggeli ébredés. Milyen különös élmény, ahogy testrészről testrészre érezni kezded magad, tudatába kerülsz a testednek. A hosszú lábaknak, a vállaknak, az ütemesen dobbanó szívednek, a tüdődnek, ahogy betölti a bordák közötti teret. A tudat emlékezete rátelepszik a test emlékezetére; az elméd összeér a fizikai valósággal, ahogy az álomból átcsúszol az ébredésbe. Van közötte egy vékony határvonal, amikor már nem álmodsz, de még nem gondolkozol. Üres edény vagy, melyet az ébredés tölt meg. Mi van, ha egyszer nem ugyanaz a személyiség ömlene vissza? Mi van, ha napról napra ez történik? Sosem ugyanannak lenni. Duplikálódsz. Sok vagy. Ott vagy a kamerában, a tükörben, a napokban – minden egyes napon más és más. Látod, elkalandoztál, megszegted a szabályt, holott néha nem ártanak a szabályok. Nehéz a légzésed, felborul a belső rended, szorongva szedegeted össze a szétzilált darabokat és ABC rendbe sorolod, egyetlen, szabályos vonalba mind.

Beveszed a gyógyszered, egyetlen pixelnyi tabletta, nem több, a feltöltés mérete nem haladhatja meg a kiszabott méretet. Többezer gigányi kétség pihen az elméd hátsó szegletében: lidércnyomások. Villog előtted a kurzor és papírra hányod, kiömleszted. Minden novellád egy külső tárhely. Harmadik szabály: Végy egy nagy levegőt, ne terheld magad lépten nyomon szabályokkal! Enyhülni fog a szorítás, ha nem lesz mit megszegni. Önmagadnak generálod az egészet; otthon is megmondták, a karosszékben ülve is ezt mondták, az iskolában, a munkában.

De ha egyszer kellenek szabályok…