Peking, Kína | 1989. január 21. 25 Szobalány Civilians Dannie Riel

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
- kedves (bár nem mindig jellemző rá)
- mindent véghez visz, amit elhatároz
- kreatív
- határozott
- jó emberismerő

◆ negatív tulajdonságok:
- hűtlen
- hirtelen haragú
- szeret mindent megbosszulni
- nagyszájú
- pletykás

◆ egyebek:
- partikirálynő; nem mindig tudja, hogy hol a határ.
- sokszor adja be a derekát pár férfinak a hotelben, ahol dolgozik - vagy épp ellenkezőleg; ő mászik rá valakire, mit sem törődve azzal, hogy ki is rúghatják ezért. Vagy talán már a főnök is megvolt neki?!

Történet vagy szerepes példa

- 1989. január 21-én születtem Pekingben. Anyám thaiföldi, apám pedig kínai.

- Általános iskola után elvégeztem a középiskolát, de semmiképp sem akartam egyetemre menni. Mindez azért volt, mert gimiben elég rossz társaságba keveredtem. Legalábbis a tanárok gondolták így, én annyira nem, hiszen jól éreztem magam.

- 19 éves koromban úgy döntöttem, hogy elmegyek dolgozni. Nem érdekelt milyen meló lesz, csak pénz legyen. Egy hotelben lettem szobalány. Nem kellett hozzá nagy ész, és még aránylag élvezetes is volt.
Egy ideig. Míg ki nem derült egy-két dolog.
Lássuk csak;
~ A hotelben mindenkinek volt egy névtáblája, ám nem az igazi nevünk állt rajta. Én például Li Xiang voltam. Egyedül a tulaj tudta, hogy kik vagyunk igazából.
~ Az ott dolgozók különféle beceneveken szólították egymást, innen ragadt rám a Lora név. Hogy miért ezt kaptam, fogalmam nincs. De előszeretettel ajánlom mindenkinek azt, hogy úgy hívjon.
~ Dekoratív nők, és iszonyat jóképű fazonok dolgoztak ott. Nem véletlen...
    A hotelnek volt egy titka. Amit csak a dolgozók tudtak, és vállalták, hogy titokban tartják, különben kampec. A titoktartásért cserébe egész jó summát kaptunk. Nem hiába;
A titok az volt, hogy akik előre foglalták le a luxuslakosztályokat, azoknak különleges meglepetésben volt általában részük. Miután bejelentkeztek, a londínerek felkísérték őket a szobájukba, majd egy szobalány is velük ment, akik welcome drinket szolgálták fel. Nos, amolyan különlegesség volt, hiszen egyik ital se nagyon tartalmaz extra erős altatót a világban, nemde?
Nos, miután megkapták az italokat, azok úgy általában 20-30 perc után teljesen kiütötték az embert. Hogy ezt ellenőrizzük, a paplanokat mindig utólag kellett felvinnünk. Ki volt ez találva rendesen.
Aki pedig nem fogadta volna el, azzal vártunk, míg rendelt valami kaját vagy piát, és abba tettük az altatót.
    De miért is volt erre szükség? - Röviden-tömören: A főnökünk kapcsolatban állt valami feketén dolgozó dokival, akinek különféle szerveket ígért.
A hotelben az ártatlan áldozatok mit sem sejtettek erről, sőt, a többi vendég se sejtette, hogy mi zajlik a háttérben.
Miután a főnöknek lejelentettük, hogy xy már "alszik", ő jött és intézkedett.
    És mi történt azokkal, akiket elvittek? - Hmmm, annyit elárulhatok, hogy nem érték meg a másnapot. A klinikán, ahol a főnökünk haverja munkálkodott, megvizsgálták a "donorokat", és akik megfeleltek, azokat vitték és tovább...akik viszont nem voltak egészségesek, azokat megölték. Hát nehogy már megtudják mik történnek, illetve történtek.

    Teltek-múltak az évek, míg egy nap megjelent a rendőrség, és a főnököt kereste. Minden munkás próbált úgy tenni, mint akik nem tudnak semmiről, ám kiderült, hogy az egyik kirúgott csajszi árult be minket. Mindannyian a főnök bűntársai voltunk ugyebár, így hát menekültünk is...ha nem is feltűnően.
    Egy gyors átváltozás külsőleg, egy repülőjegy Vegasba. Hála a jó égnek, hogy senki nem tudja az eredeti nevem. Li Xiangot kereshetik egy jóideg, hah.
És miért pont Vegas? - Pont olyan pörgős város, mint amilyenre vágyom. És talán még a rendőrség se köröz.
Vagy talán mégis?