USA, New York, 1992.12.07. 21 Egyetemista Civilians Nicholas Hoult

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:

Intelligens: Matematika, fizika, elektronika, robotika, mind mind az ő asztala. Igazi géniusz, így hát sokszor nehéz is követni a logikáját.

Kreatív: Legyen szó tudományos vagy szociális tevékenységekről, ő az első, aki megszólal, ha valaki felteszi az ominózus kérdést: Van valakinek ötlete?

Magabiztos: Ha kérdést intéznek hozzá, határozott a válasza, ahogy a véleménye is. Nem inog meg saját igazában, nem hunyászkodik meg.

Precíz: Hiszen lehetetlen új világot építeni hibás koncepcióval. Lehet, hogy a napja egy káosz, de a munkája helyén rend uralkodik.

Talpraesett:A legrosszabb helyzetből is van kiút. Legalábbis ő így tartja, és még mindig él, így lehet valami ebben a mondásban, nem igaz?

◆ negatív tulajdonságok:

Akaratos/Makacs: Ha ő egyszer eldöntötte, vitának helye nincs. Legalábbis szerinte.

Arrogáns: A túlontúl intelligens emberek sajátja, hogy képesek úgy melegebb éghajlatra küldeni másokat, hogy azok észre sem veszik.

Cinikus: Hogy magának PhD-je van? Miből, barbie-ológiából?

Nyers: Még ha van is érzéke a finom modorossághoz, gyakran hanyagolja ezt az olykor igen hasznos tudást.

Öntörvényű: Ki állítja, hogy ezt nem lehet? Hogyan is szabhatná meg néhány korlátolt selyem majom egy zseninek, hogy hol vannak a határai?

◆ egyebek:

Az embernek általában egy szakot is épp elég végigszenvedni egy egyetemen, nem hogy kettőt, netán hármat. Ráadásul egyszerre. Valószínűleg egy fokkal könnyebb úgy a helyzet, ha fotografikus memóriával rendelkezel, és az sem hátrány, ha az IQ-d 188 körül mozog. Persze egy ember sem érthet mindenhez, nincs ez másképp vele sem, azonban sosem izgatta magát olyasmik miatt, amikre sosem lesz szüksége az élete folyamán.

Az anyja egyedül nevelte őt három évvel ezelőttig, mikor is autóbalesetet szenvedett és nem élte túl. Damiant a nagybátyja gondjaira bízták, akivel nem felhőtlen a viszonyuk azóta sem.

Történet vagy szerepes példa

Hétfő

Ó igen... ó nagyon igen.... Ó... a francba. Erre az órára is csak azért jöttem be, mert Trish Macey oltári szólót ígért be, és szellemi táplálék mellett a testi karbantartás sem utolsó. Erre most Danielson itt bámul. Látom a tekintetében, hogy pontosan tudja, mi a szituáció.

- Slater, az Isten verje meg, mégis mit képzel magáról? Hát ennyi intelligencia nem szorult magába meg tisztelet?!
- Mondja csak, prof, de tudja kívülállóktól nem fogadok el kritkát az intelligenciára vonatkozólag - sóhajtok fel elégedetten. Matt mellettem úgy vigyorog, mint egy idióta. Persze az is. Mind azok. Lassú, barbár majmok. Vegyük ezt a fazont, Danielsont. Professzor állítólag. Van egy tézise bizonyos atomfúziós energiákról, több helyen publikálták, ect. Nem egész három percembe telt egy akkora lyukat találni azon a csodás bizonyításon, mint egy kráter a Holdon.

Szánalmasan fest, ahogy levegőért kapkodva fogalma sincs, mihez kezdjen. Tudja, hogy nem érinthet. Ne fognak kirakni a suliból, ahhoz túl sokat érek nekik. Trish befejezte, én elégedetten hátradőlök, várva a választ. Ami persze a 'Takarodjon'.

- Semmi gond Tanár Úr, már el is mentem - fölényes mosollyal távozok, nincs ebben semmi meglepő. Még csak nem is élveztem különösebben a megalázását, elvégre az ember gyakorlatilag észre sem veszi, ha eltapos egy hangyát.

Elindulok hazafelé, útközben majd gondolkodom. Az esti programon, az energia konvertáló biomechanizmusokon. Így szokott ez menni. És persze számolhatok vele, hogy Eric nem örül majd neki, mikor az iskolából valaki telefonálni fog. Még mindig jobb, mint az egy héttel ezelőtti kiruccanásom a pénzmosóba. Bevallom, attól még mindig kissé sajog a jobb vállam. De összességében jobban jártam vele, mint az eredeti 'golyó a fejbe' ajánlattal. Élni tudni kell. Életben maradni, legfőképp.


Egy héttel korábban...


Egy pisztolyt tart a fejemhez. Eszméletlen, mennyire primitív, agresszív állat. Persze a bicepsze van vagy két kiló, nem az eszéért tartják. Csak egy szimpla, levágásra szánt marha.

- Nagyon okosnak hiszed magad, mi, kisfiam? - A hangjából önelégültség, az ingéből meg izzadtság bűze árad.
- Az egyetlen közös dolog bennünk. A különbség viszont az, hogy én tényleg az vagyok. Komolyan, eressze már le a kezét, az axillaris régiói olyan szagot árasztanak, mint egy fehérje feldolgozó üzem.
Lehet, hogy nem a legjobb hasonlat volt. Olyan bambán pislogott rám, mint egy hegyi troll. Talán meg kellene fontolnom a fajtani újrasorolását. Közben kikecmereg a karikázásból, valószínűleg ennyi időbe telt neki feldolgozni, hogy ez egy sértés volt.

Néhány pillanatnyi sötétség. Ez történik, ha az ember keményen ütközik egy fegyver markolatával. Egyszerű fizika. Mint a gravitáció, ami a padlóra húzott. Meg az az erő, amivel a jobb karomat fogja, hogy felrángasson.

Ez még egy darabig fájni fog. Azzal az órmótlan csővel a hátamban terel ki a hátsó kijáraton. Újabb ékes bizonyítéka, hogy ez egy neandervölgyi szintjét sem éri el.

- Megyek magamtól is, ha esetleg közli, hogy merre, és még a rángatás energiáját is megspórolja - közlöm hátra sem pillantva. Igazából kissé meglep, hogy tényleg elenged. A fegyvert persze le nem engedné. Nem rémisztenek ezek a vízipisztolyok.
- Csak szólok, hogy a sarki biztonsági kamera pont minket vesz. - Még oda is intettem neki, hogy biztosan tudja, melyikről van szó. Szépítő körülmény, hogy nem fordította el a fejét.
- Hazug kis patkány vagy.
- Tévedés. Se hazug, se patkány. Homo sapiens. Tudom, hogy nehéz ilyen társaságban a kettőt megkülönböztetni, de talán egy kis edukációval...

Tűzjelző. Tökéletes időzítés. Erre már hátrakapja a fejét, és itt az én esélyem. Szerencsére a futs képességét hamar elsajátítottam. Az ember barátja az Őskor óta. Persze minden tervnek lehetnek rizikói. Ilyen az a golyó, ami a megrángatott jobb vállam súrolta. De a lét csupán egy karcolás, nem igaz?

Csak a szokásos hétfők...