Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
December a kedvenc hónapom. Tele vagyok munkával, és ez biztató. Van miből kifizetnem a további munkáimat és felkészülni az ínségesebb időkre. Ami nekem hátrány, hogy nem szoktam kihasználni ezeket a kapcsolatokat a munkában, és e miatt voltak, akik visszaléptek a megbízásoktól. Nem bánom, nem szokásom keverni a szezont a fazonnal. Suzanne az egyik olyan, aki szintén kettéválasztja ezt a két életet. Egyedülálló anya, két gyerekkel. Egy céget visz, társ nélkül, így néha még megbeszélésekre is beülök vele. Nem értem ebből a szempontból, elvégre biztosan találna cégtársat. De ahogy látom, elég önfejű, hogy ezt ne tűrje meg maga mellett. Így én csak mellette ülök munkaebédnél vagy vacsoráknál és kedvesen viselkedek az ügyfelekkel. Most vörös démon vörös hajzuhataggal, ennek megfelelően sötétkékben vagyok, egy karácsonyi buli rendezvényen. Módjával iszom a pezsgőt, inkább falatozgatok. Meg kell mondjam, évről évre egyre kevesebb új arc kerül egy-egy ilyen társaságban elém. Hogy ég-e a képem, mikor kiderül mivel foglalkozom? Nem, mert jó hírem van. Aki pedig ezért lenézne, hát egészségére. Mivel a mosdóba nem megyek utána, ezért inkább egy pezsgőt markolok fel és felaggatott, ízléstelen képeket nézem. Neoart. Inkább nem gondolok semmit.
Legszívesebben a számít tátva ásítoztam volna – bevallom, habár későre járt az idő, nem ez volt a kiváltó ok, hanem sokkal inkább az unalmas kiállítás, amelyen még is könnyed mosolyt varázsoltam az arcomra. Mint ahogyan már bennem is tudatosult a művészeti körök nem kimondottan az én világom részét képezték, azonban a kapcsolat építése és az érdeklátszat fent tartása fontos volt az életemben – elvégre részben a kapcsolataimból éltem meg, s az ismeretségi köröm állandó bővítése alkalmanként némi erőfeszítést igényelt; a cél szentesíti az eszközt alapelvhez ragaszkodva éltem fel fontosabb időtöltéssel is elüthető perceimet.
Unalmas esték nap, nap után jöttek. Az életem nagyobb része pedig romokban hevert, noha mindebből semmit sem lehetett érzékelni. A férjemmel való már együttélésnek sem igazán nevezhető kapcsolatom egyre mélyebbre süllyedt, ami nem bántott, hanem inkább sértve éreztem magamat révén, hogy nem bírtam elviselni a figyelem hiányát – az ő figyelmének hiányával sem tudtam együtt élni, s bármit megadtam volna azért, ha újra olyan tekintettel nézett volna rám, mint régen, azonban ez a múlté volt. A tökéletes pár képében tetszelegtünk, azonban diszkréten méregettük egymást gyűlölködő tekintettel, holott én még szerettem őt. Fájt érte a szívem. Fájt, hogy így alakultak a dolgaink. Fájt, hogy nem tudtam tovább lépni. Ezekkel a gyötrő érzésekkel kellett megbirkóznom, amelyek bosszúvággyal elegyedtek. Hozzáért más nőkhöz – jól láthatóan simította kezét egy másik némber derekára, mire az én ujjaim ökölbe szorultak. Láttam a tekintetében a fellobbanó lángokat, mintha csak gúnyolódott volna velem. Nem hagyhattam, hogy porba tiporjon, mégis majdhogynem vérszemet kaptam, amint a nőre néztem. Bizonytalan voltam, nem tudtam, hogy kötött-e már ki más luvnya ágyában, feltételeztem, hogy igen, de nem mertem elhinni, így inkább próbáltam figyelmen kívül hagyni, viszont olykor mégis képtelen voltam rá. Magányos éjszakáimon mindössze a könnyel áztatott párna volt az egyetlen vigaszom – hiszen még a szeretőim sem tudtak megfelelően a kedvemre tenni! – s mikor másnap a búskomorság fogadott, valamint vörösre sírt szemeim sem derítettek jobb kedvre, nem tettem mást csak magamra haragítottam az embereket – okkal avagy ok nélkül, egyáltalán nem számított –, ezzel botrányok középpontjába keveredve, amelyekben örömömet leltem, mi több mindennapos elfoglaltságommá vált, hogy a bulvárlapoknak csámcsogni valót adjak. – Oh, csak nem Mr. Conelly? – Léptem a férfi mellé, akit már egy ideje figyelgettem. A legutóbbi találkozásunk – mit mondhatnék – igencsak balul sült el, mivel egészen konkrétan szemétté minősítettem a művészetét. – Hogy megy manapság az üzlete manapság? – A legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsítottam, egyszerű kérdés volt pusztán, szinte kötelező révén, hogy érdekelt, hogy a botrányomat követően javult vagy romlott a sora. Mindkettőre találtam éppen elég logikus magyarázatot és mindkettő velem állt kapcsolatban, valamint azzal, hogy a neve az én nevem mellett szerepelhetett. Nagy szó.
Két szépség egyből megkörnyékez, pedig még a vállamig sem érnek fel, magassarkúban. Szerencsére mindkettőt ismerem és a lányok társaságát jobban kedvelik, így semmi olyan helyzetbe nem hoznak, mint némelyik szokott, akik felfalnak a szemeikkel. Mint kiderül, egy barátjuknak keresnek escortot, ezzel aztán nem hoznak zavarba, ezért is mertek finoman szólni, hogy holnap mindenképpen érdeklődnek. Biccentéssel köszönök el tőlük, és már éppen kortyolnék a pezsgőből, amikor meghallom a hangot. ~Az ég rogyna rád.~ - De bizony! – fordulok felé mosollyal, mintha mindig is rá vártam volna. – Ó, tehát érdekli ez a műfaj? – kedves figyelmességbe burkolt célzás a múltkorira, ámde mivel nem keverem a helyzeteket, részemről ennyiben ki is merül. - Öröm itt találkozni Mrs. Ainsworth. Hogyne venném az érdektelenséget. Ám valamiért idejött hozzám. Majd kiderül, milyen okból. - Egészen jól, mint mindig, köszönöm. És önnek? – a múltkori részletes ecsetelése, akármilyen gázul is adta elő, felkeltette az érdeklődésemet. Ellentétben másokkal, a kritikát meghallgatom, még ha nem is fogadom el. Akkor sem tudtam, mert számos ponton hibádzott elmélete, de ugye… okos enged. Mosollyal köszöntem meg figyelmes szavait és észrevételeit. - Egyedül érkezett? – végig sem tudom tenni a kérdésem, amikor egy kiáltás, majd robaj döng végig a kiállító termen. A hang irányába kapom a fejem, majd keresem a partnerem, de még nem látom sehol. Elkapom Ambrosia kezét. - Nem tűnik balesetnek, akármi is az. – a lépcsőfeljáró felé tartok vele, ha nem tépte ki a kezemből a kezét.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Véletlenek márpedig nem léteznek.