Lacey Anita Cromwell

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: rátermett, éles elméjű, művelt, nagy szíve van, kedves, a zene és a tánc szerelmese.

◆ negatív tulajdonságok: temperamentumos, makacs, önfejű, szeretné ha felnőttként kezelnék, nem hallgat senkire sem.

◆ egyebek: a sebesség szerelmese, legyen szó motorról, vagy kocsikról, nyomozó szeretni lenni később, a jobb combján található egy tetoválás, ami zene iránti szenvedélyét jelképezi.

Történet vagy szerepjátékos példa

Kézfejére helyezi az állát, szürke színű íriszeit kétségbeesve próbálja az üres lapon tartani, ismét egy újabb dolgozat, ismételten egy elkönyvelhető rossz jegy, édesanyja nem fog örülni neki. Nem érti, hogy hogyan lehetséges, hogy mindenből jó jegyeket tud szerezni.... kivéve a matematika, ha fejbe vernék sem tudná megoldani ezeket a bonyolult feladatokat. Igazság szerint amúgy is hülyeségnek tartja ezeket a bonyolult feladatokat, az életben úgy sem ezekre lesz szüksége. Pláne... nem neki, nem az a vágya, hogy matematikus váljon belőle, sokkal inkább a gonosztevőktől szeretné majd egy nap megpuccolni a világot.
-Okés, nos kérném a papírokat...- mielőtt Lacey észbe kaphatna, a tanárnő kezeibe is veszi a dolgozatát. Keserű sóhajjal indul el kifelé, a barátnője, Amanda tartja vele az irányt, évek óta ő a legjobb barátnője, pontosabban egy éve amióta Los Angelesbe költöztek az anyjával. Eddig Illionisban éltek, ott született, imádja azt a várost a mai napig, hiányoznak az ottani barátai, az éjszakai lógások, annyi baromságot csináltak együtt. Egészen addig a pillanatig, míg végül egy nap a rendőrség kopogtatott az ajtajukon azzal a hírrel, hogy édesapja többet nem fog haza jönni. Amilyen hamar tudták el hagyták a kis várost és Los Angelesbe költöztek, a könnyebb boldogulás reményében. Attól a perctől tudta a fiatal lány, hogy nyomozó akar lenni, többek között azért, hogy egyszer rá leljen apja gyilkosára és megbosszulja azt. Nem is érti, hogy hogyan volt képes valaki egy olyan kedves embert, mint őt megölni, ehhez tényleg nagyon gonosznak kell lennie valakinek. Édesanyja már lassan betölti a negyvenhetedik életévét, próbál ott segíteni ahol tudd, mert nagyon beteg szegény. Szülei később tudták össze hozni a tizenhét éves energikus Laceyt, mivel ő az egyetlen gyerek, úgy vigyáztak rá mint a szemük fényére.
Lac... mi lenne ha ma elugranánk megnézni azt a Statham-es filmet... tudod azt hallottam, hogy nagyon király,- karol bele a szőke hajú, magas termetű Amanda Laceybe. Ő csak mosolyogva rázza a fejét, ahogy belépnek a lépcsőház ajtaján.
-Sajnálom, de nem tudok menni... nincs időm, Seanhoz kell mennem, tudod, és azt mondta, hogy később segít a mateknál is... hátha okosabb leszek,- vág egy kis fintort, aminek köszönhetően fittos orrán ránc keletkezik,- na nem mintha sikerülne, kész csőd vagyok.
-Megint...? Minden nap Mr. Walkerhez jársz, kezdem azt hinni, kihasználja naivságod...- cukkolja a barátnőjét ahogy elindul a lakásuk ajtaja felé.
Amanda... először is kapok érte pénzt, ami nem jön rosszul, sok mindenre elég, és anyán is kell segítenem, nem tudom meddig fog tudni még dolgozni járni. És az is jól jön, hogy néha segít a leckében, így talán nem bukok meg. Holnap találkozunk....- jelenti ki ahogy elindul a lift felé, miközben azon gondolkodik, hogy szegény kutyának hogy adhatott valaki olyan nevet, hogy Spock...? Nevetséges....