Kylen Norah Monroe

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: A végletekig kitartó ✘ erős, kemény személyiség ✘ bátor, nem fél megmondani a véleményét, bár olykor ez inkább rossz, mint jó ✘ optimista ✘ nagylelkű ✘ céltudatos, szinte bármire képes, hogy elérje a céljait... szinte.

◆ negatív tulajdonságok: Agresszív, hajlamos megütni embereket, akár önvédelemből, akár csak azért, mert kihozzák a sodrából ✘ sokszor hazudik, szinte észrevétlenül ✘ van hogy bánatában alkoholhoz vagy más szerekhez fordul ✘ nehezen szeret meg bárkit is ✘ szeret játszadozni másokkal ✘ vakon bízik meg emberekben, ezáltal könnyű becsapni, van, hogy a saját csapdájába esik bele.

◆ egyebek: Bár nehezen megszerezhető, csak beadta a derekát egy embernek. Szereti, ha vele is úgy bánnak, ahogy ő bánik másokkal, szereti, ha agresszívan viselkednek vele, szereti, ha a végén minden elfajul és nincsenek határok.

Történet vagy szerepjátékos példa

Hiányzik a vadsága, az, hogy megüt és én visszaütök. Azokról az esetekről pedig a konyhapulton inkább nem is beszélnék.
Azt akartam, hogy megkeressen, miután elhagytam, esetleg utánam jöhetett volna, nem?
Gondolataimban olyan vagyok, mint egy nyavalygó tini, aki élete első pasijáról áradozik. Mit ne mondjak, nekem ő volt az első, akivel tartósabb volt a kapcsolatom, előtte max 1-2 hétig bírtam. Nem szeretem a virágokat, főleg, ha allergiás vagyok rá, nem szeretem a csokit sem, sőt még a romantikus gyertyafényes vacsorákat sem. Nem kell nekem semmi ilyesmi, nem vagyok az a fajta lány, akit ezekkel lehet elvakítani. Akkor esek el csak, ha ellöknek, ha az én módszereimet használják ellenem. Elcsábítanak, amint rájönnek miket szeretek, majd otthagynak... vagy én hagyom ott őket.
Megint egy üveg tequilával a kezemben mászkálok, mintha nem lenne más választásom. Látni akarom, és érezni a vad és szenvedélyes csókját, ahogy keményen a falnak nyom és gyorsan tér a tárgyra, szinte pillanatok alatt. Őrült lennék talán? Inkább különcnek nevezném magam, amiért ezt szeretem. Nem vagyok átlagos, nem is akarok az lenni, utálom ezt a szót.
Megcsalt, de nem érdekelt jobban, minthogy megmutassam: jobb vagyok, mint a többiek. Olcsó ribancok voltak azok a nők, tudtam, hogy miért csinálja. Féltékennyé akart tenni, nem? Azt akarta, hogy jobban törekedjek arra, hogy csak én legyek. Minden pillanatban nem lehettem vele, viszont esténként megmutattam, hogy én is tudok olyat, nem csak ő. Flörtöltem pasikkal, táncoltam velük, engedtem nekik, hogy fogdossanak itt-ott, de még csak a csókig sem jutottam el velük. Mikor odajött elrángattam, verekedés nélkül úsztuk meg ezeket, hogy aztán nekem és neki legyen a legjobb. Szeretett? Én szerettem, de nem annyira, hogy ne tudjam otthagyni, abban a szobában, egyedül, mikor még mélyen aludt. Lehet nem is őt szerettem, csak azt a másságot, azt a vadságot, amit ő adott nekem.

Drága Alex!
A héten utazom Las Vegas-ba, remélem örülsz majd nekem. Képzeld, szörnyen hiányzik már, hogy hozzád vágjak egy könyvet vagy bármi mást, ami a kezem ügyébe akad. Neked is hiányzik, hogy kegyetlenül birtokba vedd a testem, ugye? Kérlek, mondd, hogy egy cseppet sem változtál és még mindig a régi agresszív seggfej vagy. Tudom, hogy vágysz rám, jobban, mint én rád.
xoxo K. ♥
P.S.: A kurváidat felejtsd el egy kicsit, most én leszek az egyetlen. Nagyobbat ütök, mint régen.

A levelet feladtam neki, egészen pontosan négy napja. Az utcákon bolyongok, keresem a lakását, és őszintén megmondom, fogalmam sincs honnan szereztem meg a címét, de ez nem is fontos, csak az számít, hogy megvan. Készülj drága, jó napok, hetek, hónapok várnak rád. A telefonszámomat egy rúzsfolttal együtt a tequilás üvegen megtalálod, amelyet pont most tettem le az ajtód elé. A csengőt megnyomva már ott sem vagyok, remélem szeretsz játszani, és majd megkeresel. Hívj fel!