A szél úgy süvít, hogy kis híján az autón keresztül is érzem. A járgány bár új, úgy zörög mint egy fagyoskodó csontváz bordái. Az út nem éppen kellemes, régen elhagyatott helyre megyünk így nem újították mostanában fel a helyet. A beton egyenetlen és hepehupás. Hatan ülünk a kocsiban és a levegő egyre nehezebb. Mindnyájan izgulunk, mint mindig ha olyan maffiával kötünk üzletet, akikkel nos nem vagyunk éppen túl jóban. A sofőrünk, Donnie-Boy a negyedik cigire gyújt rá és úgy remeg a keze, mint az istennyila.
Ő még új és fiatal. Félti az életét.
Az anyósülésen Dermoth foglal helye, míg a hátsó ülésnél én, Jared, Thomas és végül a tág hátsó résznél a csomag mellett, Greg.
Mi régiek kevésbé izgulunk, több üzleten is túl vagyunk már. Volt amelyik jó volt, volt amelyik nagyszerű volt és volt amelyik emberes gyilkolásba fulladt. Ha minden igaz a mainak hiba nélkül kell végződnie. Ha nem vertek át minket.
Egy fegyverkereskedőtől hoztuk a fegyverzetet, ám pár héttel a vásár előtt volt vele egy kis afférunk. Szépen mondva, meg volt fenyegetve. Ha bosszút esküdött akkor most valami szar kínai gyártmányú fosok vannak berakva a táskába. Bár átnéztük a csomagot és normálisnak tűnt minden fegyver, nem lehetetlen hogy átverésben van részünk. Az esetben halottak leszünk.
Bármennyire tagadom, tartok az orosz maffiától. Elég veszélyesek és e nép tagjaival is volt már dolgom. Miattuk kerültem egyszer kómába, mikor pár centi híján szíven lőttek.
A kocsi végül megáll nagy zörgéssel egy elhagyott épületnél. Valamikor motel lehetett, elnézve a rozsdásodó hirdetőtáblát. A neon csövek már rég feladták a harcot és már a nagy Isten tudná csak rendbe hozni őket.
Kipakoljuk a cuccokat és várakozóan állunk a kocsi mellett. Korán jöttünk, de ez a legkisebb baj. Személy szerint azért izgulok, hogy ne kapjak golyót a fejembe.
Az izgalom elmulasztása képen egy cigit teszek a számba majd rágyújtok. A távolban már hallom, hogy a kocsi egyre közeledik.
Kezdődjék az üzlet!