Valahogy itt ragadt. Csuda tudja megmondani mi tartotta a városban. Tuti nem a tökig aranyban és fehérben flangáló Elvis imitátorok, és nem is az, hogy már ezredszer kell hallania a Viva Las Vegas-t a szálloda telefonján. Oké, szerette ő is a Királyt, de kezdte túlzásnak érezni. Most is csak félig aludt még, kezdett szépen lassan ébredezni, és azon kapta magát, hogy spórolva a nézéssel csak az egyik szemét nyitotta ki. Elvis meg csak süvöltötte Viva...vivaaaa Las Vegas.
- Jól van már, mindjárt, mindjárt. Még egy kicsit!- Kezia belefúrta a fejét a párnába és onnan dünnyögött valamit tovább, valószínű valami olyasmit, hogy valaki vezesse le a királyt a színpadról és ne engedjék fel többé ha drogozik. Végül alaposan összegyűrődött arccal tápászkodott fel, és emelte fel a kagylót.
- Meghaltam. Temetésem holnap kettőkor bármelyik temetőben.- morogta cseppet sem leplezett gúnnyal a hangjában és a vonal másik végén megismerte az ügynökének Morris-nak a mély baritonját. Amely ha akarta simogatni tudott, ha akarta akkor olyan volt mint a szögekkel telepakolt ostorvég.Jelen pillanatban inkább a simogatást választotta, sejtette, hogy a tegnapi ereszd el a hajam után a kis hóvirág nincs éppen toppon.
- Lumikello, drága kis egyetlen selyemvirágocskám.- lágyan indított és Kezia szinte azonnal vigyázzba vágta magát az ágyon még talán ki is egyenesedett, szabad kezével kiseperve az arcába ragadt, összetapadt tincseket. Morrison hangja magáéval Zeuszéval vetekedett amikor végül csattant egy hatalmasat.- Szedd össze magad kislány! Nyolckor fodrász, tízkor manikűrös, délben küldetek neked egy kis salátát, és kettőre mehetsz a találkádra. Judy már annyira unta, hogy a fülét rágod egy jó fotós után, hogy szerzett neked egyet. A címét átküldtem e-mailben. Legyél kedves nem zárt garbóban menni, ahogyan a múltkor a dedikálásra abba a moziba. A férfiak a két szép halmocskádért mennek oda, amit nem egy kötött garbóba bepaszírozva akarnak látni. És ha már hosszú ruhát veszel fel, az ég szerelmére legalább combig felhasított legyen, néha villanjanak ki azok a cuki kis combok.- még talán hiteles is lett volna ez a hízelgés Morrison szájából, ha nem lett volna meleg. De az volt az istenadta, és Kezia pont ezért választotta az ügynökének. Egy gonddal kevesebb. Még néhány aprócska információ arra vonatkozóan, hogy mennyi a jelenlegi egyenlege, milyen befektésekről kapott ajánlatot, hány filmes megkeresése volt. Ez utóbbi érdekelte a leginkább. Kettő valami középkategóriás marhaság, mese figurák átültetve filmre. Uncsi és elcsépelt. Néha találhatnának ki valami eredetibbet, minthogy Csipkerózsikából leszbikust csinálnak, vagy éppen a három kismalac sajátságos feldolgozásban kerül a filmvászonra. És a rendíthetetlen ólomkatona sem a farka miatt kapta a nevét, ahogyan a balerina papírmasé kisasszonynak sem voltak brutálisan nagy mellei, amiket belenyom a....na szóval a mesékre épülő filmekből köszöni szépen nem kér többet. Az utolsó azonban ígéretesen hangzott, bár Morrison állította, hogy ez valami szenvelgős melodráma, némi szexel megfűszerezve, Kezia nem bánta, kérte a forgatókönyvet. Egy magányosan élő boszorkányról szólt az erdőben, aki...na jó, szóval jöhet a forgatókönyv át fogja nézni, bár így látatlanban az első kettőt szíve szerint elutasítaná. El is fogja.
A nap hátralévő részében úgy mozgott mint akit egy végtelenített sínpályán tologatnak ide meg oda. A fodrász vacakolt egy darabig a hajával, és át akarta festeni még extrémebb szőkére. Na azt adja meg neki a jóisten, a lány hallani sem akart róla. A manikűrös legalább kussban volt egész idő alatt, és a déli saláta elég hamar elfogyott, sőt kevés is lett. Állítólag fogynia kellene, mert senki nem kíváncsi a hurkás pornócicákra. Kit érdekel mire kíváncsiak? Amúgy meg dehogynem, csak éppen be nem ismernék a világért sem. Egy óra volt, hogy végre el kezdett készülődni, miközben felfelé menet a liftben felhívta Sam-et az itteni fickót, aki segített neki. Még egy hetet marad a fotózás miatt, intézkedjen arról, hogy ez idő alatt a szobáját megtarthassa, természetesen ez esetben már saját költségén. Nem kér a továbbiakban vendéglátást, két estély több is volt mint sok. De hát ezt is Morrison vállalta el neki, az ő hülye és könnyelmű ígérete miatt lett két nagyon jól elcseszett estéje. Illetve majdnem kettő. Végül aztán egy teljesen más ruházatot vett fel mint amit meghagyott neki az ügynöke. Nem véletlenül. Ez a fotó, most nem olyan fotó lesz. Valami egészen másra vágyott. Különlegesre, és ezért is keresett hozzá különleges művészt.
- Okés Judy szóval ne legyen öreg, és ne legyen tejfölösképű fiatal suhanc sem. Lehetőleg ne legyen szőke - először nem értette a lánynak mi ez a fóbiája a szőkéktől, aztán Morrison elmesélte neki a finn srác történetét, jobb ha nem Keziától kérdezi meg, mert le fogja érte harapni a fejét. Nem kérdezte meg, jobb a békesség alapon.- Olyan kell, aki nem meleg.- Okés, hogy jobban látják a szépséget meg minden, de egy olyan férfi akinek a legkisebb érdeklődése sincs a nők felé, nem fogja meglátni benne azt, amit Kezia szeretett volna megmutatni. Pont emiatt keresett férfi fotóst.- Viszont olyat sem akarok, aki leimádkozza rólam még a bőrt is, és a fényképeket zömében úgy képzeli el, hogy magának a kis gyűjteményébe, leginkább selfie üzemmódban. Magamnak akarom a képeket és nem az ügynökségemnek. Teljesen magán biznisz, Judy.- így kapta meg végül mélben a belváros egyik kis műtermének a címét, ahova taxival vitette el magát. Vegasban az évszakok is kissé másabbak mint bárhol, itt nincs olyan hideg, bár a mai nap némiképp hűvösebbnek ígérkezett. Borongós volt, és lógott az eső lába is. Amikor kiszállt az autóból éppen ezért összébb húzta magán a kis kabátkát. Olyan volt mint bármelyik lány, nem nagyon rikított ki a tömegből, és erre a készülődésnél nagy gondot is fordított. Amíg mások talpig sminkben lépnek ki az utcára, ő éppen fordítva. Igyekezett a legvisszafogottabb szineket használni az arcára.
Amikor az ajtóhoz lépett kicsit elbátortalanodott, nem is mert kopogni. Hülyén érezte magát. Idesétál egy vadidegen műterméhez, időpont és mindenféle egyeztetés nélkül. De ez volt ő, ilyen attraktív, ugyanakkor hajlamos volt időnként lassabb tempóra is váltani. Megemelte a kezét és már éppen kopogni készült volna, amikor az első ilyen jellegű mozdulatát visszafogta, helyette a haját simítgatta át többször is picit feszülten. Mi a fene van vele? A kamerák kereszt tüzében nem érzi magát ennyire elveszettnek mint most. Talán azért mert ez nem a természetes közege. Ő már annyira odagyógyult, hogy az életben a legegyszerűbb dolgok igazán problémát okoznak neki. Mint például egy ajtón bekopogni. Őrület. Végül aztán némi hajbabrálás és kabát gyűrögetés után csak bekopogott azon az ajtón és észre sem vette amikor idegesen kezdte rágcsálni a szája szélét. Zavarodottabb volt mint az első filmje próbafelvételén. Pedig akkor még ruha sem volt rajta.