Az életem nem mondható felhőtlennek, világ életemben tökéletes pszichiáter szerettem volna lenni, de nem minden úgy jött össze ahogy én azt akartam. Bárcsak minden egyszerűen ment volna, de nem; sajnos a sors közbe szólt. Nem kaptam állást azzal az indokkal, hogy nincs munka lehetőség már, így csak egyetlen mód maradt, hogy ideiglenesen megéljek. 7-vel ezelőtt keveredtem bele először a prostituált szakmába, akkoriban ebbe a munkába kellett meneküljek, míg nem kapok lehetőséget arra, hogy egy neves kórházban kapjak állást. Az alakom tökéletes volt és még a mai napig is  formában tartom magamat, remekül értettem ahhoz hogy csábítsam el a férfiakat pillanatok alatt. Talán emiatt is van, hogy hamar beilleszkedtem a prostituáltak közé, mindeközben úgy éreztem mintha mocskos lennék, gyötört a bűntudat… azért imádkoztam bárcsak hamar be tudnám fejezni ezt a munkát. Szerencsére a kitartásom és a rendíthetetlenségem miatt csak 2 évig kellett ebben az iparban elhelyezkednem, két évembe telt mire elértem azt a célt, hogy elismerjenek és egy hozzám méltó állást kapjak. Las Vegas első osztályú pszichiáterre lett belőlem a legelőkelőbb kórházában, amit megbecsülők bármi áron, a múltamról viszont képtelen vagyok beszélni. Csak pár ember tud a titkomról, hogy mivel kerestem a kenyeremet hat évvel ezelőtt. Igen azóta sok év eltelt, igyekeztem kitörölni az emlékeimből azt a részét, hogy egy ideig mi lett belőlem.

1 éve annak hogy az élet az utamba sodorta Jason-t, ő az a doktor aki a tabletták ereje hatalmába kerítették, elkezdte szedni, de képtelen volt lerakni így hozzám fordult segítségért. Egy héten 3-szor szoktunk találkozni, idő után rádöbbentünk mindketten hogy mi már régről ismerjük egymást. Ez kicsit boldogsággal, de félelemmel is töltött el, hiszen egy régi jó barátom akit 20 éve nem láttam bajba keveredett… gyógyszerfüggő lett, és egy maga nem tudja letenni, ez a szenvedély már régóta tart nála. A kapcsolatunk egy normális doktor-orvosnak mondható, hiszen jelenleg én vagyok az orvosa hiába ő is egy orvos, most ő szorul ápolásra. Ha éppen nem orvosoljuk a szenvedélyét akkor a barátságunkat ápoljuk, a legtöbben azt hiszik 20 évnyi távolság után nem lehetünk ugyan azok a barátok. Szerintem viszont a barátságunk egy pillanatra sem romlott meg. A szabadidőnkben, persze ebből nem sok idő akad, de ha van akkor igyekszünk minél többet együtt lenni, s felidézni a rég múltat.

A munkám számomra nagyon fontos, nem engedhetem meg magamnak hogy egy folt is essen a becsületemen, talán emiatt is titkolom nagyon hogy prostituált voltam 2 éven keresztül. Szégyellem azt a korszakomat, de nem tagadhatom meg, inkább csak eltemettem magamban nagyon mélyen. S csak imádkozni tudok azért hogy senki ne jelenjen meg a múltamból. Új életet kezdtem, ez egy új Dr. Lucianne Tatiana Hale!