Az édesanyját szerette, kit szeressen az ember lánya, ha nem éppen az anyukáját? Na de telefonon beszélni vele? Maga volt a pokol. Egyrészt mert annyira kevésszer vett levegőt, hogy Kezia néha attól félt valami komoly baja lesz ( iszonyatosan sokat tudott beszélni), másodsorban pedig hajlamos volt három nyelven kommunikálni, és átváltani oroszról finnre, majd át angolra, végül vissza oroszra, és ezen nyelvek változatos kavarodását követte a beszélgetésük, úgy álatlában. Mindezt egy fél órásra lerövidített telefonbeszélgetés kíséretében. Nem...továbbra sem fogadta el azt a hivatást, amit a lánya választott, de nagyjából egy éve már beletörődött, és a karácsonyi képeslapok szépen lassan átmentek egymás hívogatásába, szigorúan a konzervatív apa tudta nélkül, aki azóta nem állt szóba Keziával, mióta a lánya egyik filmjével lepték meg egy július 4-i partin a barátai. Az édesanyja persze más volt, neki a lánya a feje tetejére is állhatott volna, vagy éppen lilára mázolt felsőtesttel integethetett volna a Niagara legtetejéről a nagy zuhatag mellől, ő akkor is szerette. Persze nem fogadta el az új életmódját, bár a kíváncsiság időnként előtört belőle és olyankor mindenféle kérdést tett fel neki, amire válaszolna is az ember lánya készséggel, ha a barátnőiről lenne szó, de nem az anyjának. Kék és fehér színek voltak jellemzőek rá, ezen a mai napon, amikor még mindig Vegasban múlatva az időt úgy döntött tart egy olyan napot, amikor random kinézi magának a város valamelyik bárját és beül. Egyedül, természetesen, ami nála szinte mindennapos volt. Ott volt Samuel aki kézséggel elkísérte volna a kisasszonyt bárhova, ahova csak óhajtott volna menni, de Kezia már igazán nem akart visszaélni a jóindulatával. Persze ott volt a kisördög benne is, hogy ezzel a feleségének törthetne borsot az orra alá, amiért ok nélkül gyanusította...rendben, hogy Sammy boy édes pofa volt, de nagyjából az unokaöcskösnek tudta volna elképzelni, akit a strandon fejbe lehet vágni a labdával, akkor sem fog megsértődni.Úgy nagyjából így lehetett volna jellemezni.
- És mondd csak kislányom a következő filmedben is lesznek olyan...izék...hogy is hívjátok ti azokat a holmikat amiket mindenféle helyekre be lehet du...- a lány a szemeit forgatta és azonnal belefojtotta a szót az asszonyba, sőt idegességében ő volt az aki most finnre váltott
- Anyaaaaa! Az ég szerelmére, ugye nem gondolod komolyan, hogy ezt veled fogom megbeszélni?
- Miért nem, hiszen az anyád vagyok
- Pont azért. Amúgy is mióta tudod te, hogy mik mennek az ilyen filmekben?- perszehogy tudta, a barátnői, kivált az orosz Léna....na az aztán megérte a pénzét, annyi biztos. Hat nyelven tudott visítozni, állítólag falat rengetően. Hogy honnan tudta? Na jah, Kezia kisasszonynak is megvannak a maga információ forrásai, főleg ha olyan körökben mozog amilyenben ő.Vannak ám abban a közegben is olyan mocskos titkok, amelyek bizonyos embereknek sok pénzt megérnek, hogy ne derüljenek ki, másoknak meg még többet, hogy mégis. Azonban neki pont az adta meg a báját és a különlegességét, hogy nagyon is tudott titkot tartani, de szerette éreztetni, hogy azt bármelyik pillanatban piacra dobhatja megfelelő ellenszolgáltatásért cserébe. Szerette a pénzt ezt le sem tagadhatta volna, arra azonban rájött, hogy voltak dolgok, vagy még mindig vannak amiket pénzért nem lehet megvenni, legyen az akármilyen. Hiányzott, hogyne hiányzott volna, egy őszinte ölelés, vagy legalább egyetlen őszinte szó kimondva, de az illúziók bizony drága mulatságnak számítottak, hogy megengedje magának, így aztán az utóbbi időben jobbára csak hamisakat vásárolt, csillogó pillanatokat, amikben eltemetkezett és alkoholgőzben olvadozva suttogta el vagy éppen visította bele az éjszakába azokat a bizonyos szavakat. Neki nem ment...így nem ment. Akivel meg ment volna...nos az nem volt. Maradt az egyetlen vigasz, az örök hármas: Jack - Jim - Johhny. A csalhatatlan pasi koszorú. Néha kicsit sok volt belőlük, de legalább tudták mi a csízió. Annyit sosem ivott, hogy kiüsse magát, legalábbis nyilvánosan soha. Morris kitekerné a szép kis nyakát, ha megtenné, és persze nem lenne több munkája sem. Néha, amikor magányosan ácsorgott valamelyik szálloda erkélyén eljátszott a gondolattal, hogy egy nagy botránnyal örökre kiírathatná magát ebből a mókuskerékből, de aztán rájött, hogy pá év múlva úgyis kiöregszik, abbahagyja, és útána élvezi a megkeresett vagyonát, talán vesz egy narancsültetvényt valahol Californiába, és vissza sem tekint. Vagy hazaköltözik...Finnországba.
A fenekével tolta be a bár ajtaját, és meglazította magán az apró kis kabátkát. Kék volt mint a tenger, és a blúz hasonló színű, bár talán a kelleténél kevésbé diszkrétebb, de hát addig mutogassa magát amíg van kinek és legfőképp van mit. Hófehér farmer és egy kék színű, szigorúan magas sarkú cipőt viselt. Amúgy sem volt túl magas, kellett az illúzió.
- Oké anya leraklak...mondom leraklak megérkeztem, fontos tárgyalás lesz úgyhogy nem tudok tovább beszélni veled, majd hívlak...sziaaaaa anyaaaaa.- húzta el a fülétől a telefont, és a  vékony hófehér sálacskát tekergette ki a nyakából. Nagyot fújva huppant le a bárszékre, és rendezgette el maga mellett a dolgokat, a tengerkék műbőr táskát a pultra dobta a haját is eligazgatta. Egy rögtönzött kis cihelődés, és már vette is szemügyre a csapost. Lenyalt hajú, apja korabeli muksó, így első ránézésre tudja a dolgát, úgyhogy ki is rendelte az ő kis örök hármasát.
- A triumvirátust kérném, minimális jéggel és egy kevés rágcsálni valót, valami sós megteszi, ami van, nem vagyok válogatós. De sajt nem kell.- tette még hozzá Vic-re pillantva és így kezdésnek egy bűbájmosolyt is küldött felé. Fene tudja miért de kókedve kerekedett. Akkor jutott eszébe, hogy a csapos hallhatta amikor a mamának kamuzott, hogy tárgyaláson van így aztán, mintha ugyan szükséges lenne, valami magyarázatfélét még hozzáfűzött.
- Az anyák...nem lehet őket lerázni.- fűzte össze a pulton a kezét, és tényleg....de tényleg végtelen türelemmel várta a srácokat....na ez tényleg édes hármas tudott lenni, ha igazán szüksége volt valami jóra az ember lányának.