Igazából csak az bánja, hogy nem volt idősebb, mert ha az lett volna akkor egyszer orvosként anyját meg menthette volna. Leginkább ez az oka annak, hogy orvos akart lenni. Rossz volt látni, hogy ő nem tehet semmit, végig kell néznie ahogy azt aki megszülte, kinek az életét köszönheti, egyszerűen végig kell néznie hogyan fogja ledönteni a beteg, a rák a szervezetét, és ő csak tehetetlen dühvel kellett végig néznie, nem csinálhatott semmit. De ha időben születik meg jó pár évvel ezelőtt, akkor lett volna ideje felkészülni. Bár erről az álmáról nem mondott le, csak… hát kicsit háttérbe szorult. Ebben a percben nem olyan fontos, minek ha az anyján nem tud már segíteni? Habár ez az a felfogás amit nem szabad követnie, anyja nem e szerint élt és neki sem szabad. Anyja azt szeretné ha egyszer híres kutatóorvos váljon belőle, ha segítene másokon úgy ahogy gyerekkorában megálmodta, nem pedig apja kétes hírű üzletébe szállna be. Mégis édesapja nagyon ragaszkodik hozzá, hiszen ő az egyetlen gyermeke és nem akarná amit oly nehezen oly sok munkával ért el ( bár lánya szerint azt nem annak nevezné, sosem értettek egyet ebben), hogy olyan kezekbe kerülne akiben nem bízna, nem akarja, hogy ne családi vállalkozás maradjon belőle. És azt sem akarja, hogy valami pipercköchöz menjen feleségül, olyat akar aki rátermett, aki majd tudja irányítani a sötét hírű üzleteit, segítve lányát. Ő már az egész életét eltervezte, kár, hogy a lánya ezt nem így gondolja, kár, hogy neki nincsenek ilyen vágyai. Na nem, ő biztos hogy nem fogja félelemben élni az életét, mert éppen mondjuk a rendőrség akár melyik pillanatban rátörhetik az ajtót és bilincset kattanthatnának a csuklójára. Hát ő aztán nem evett meszet, inkább tisztességesen tengeti a napjait, úgy hogy megment másokat nem pedig úgy hogy megöli őket, nem ő elhivatott az orvosi hivatásra, csak azt nem tudja, hogy merre is szeretne menni.
Elereszti a füle mellett a kutya ürülékre tett megjegyzést és inkább sietne a többiek után, mert eddig is elég kényes volt a helyzet, de valahogy úgy érzi, hogy még mindig nincs vége. És amikor a férfi a keze után kapva állítja meg, nos jól gondolta. Halk sóhajt ereszt ki ajkai közül, ez az egész el van cseszve nagyon, íriszei akaratlanul is a férfi ajkaira téved, amik eszébe juttatják a tegnap éjszakát, hogyan milyen hevesen csókol, milyen keményen markolássza a hátsóját… Megrázza a fejét, ez nagyon nem jó, ki kell vernie a fejéből az ilyen emlékeket, ez… ezt sehogyan sem lehet megoldani.
Próbálta lenyugtatni magát, hogy még véletlenül se csináljon újabb baklövést, viszont a doktor szavai újra felkorbácsolják a mérgét, dacosan rántja ki kezét a másikéból, kicsit vicces ahogy apró termetével fel kell pislognia rá, de ez nem akadályozza meg abban, hogy újra dühössé váljon, vagy pimasszá.
-Már megbocsájtson doktor úr,- direkt magázza, szavakba cseppnyi gúnyt csempészve ami igazából nem udvariasságról árulkodik, sokkal inkább az ellenkezőjéről.
-De nem tudom, hogyan kell bánni egy olyan főnökkel aki tegnap este felvitt az ágyába és megdugott, ja igen durván, enyhén szólva is. És ha nem tetszik, hogy itt vagyok, ha veszélyt jelentek a… „karrierjére” akkor rúgasson ki vagy rúgjon ki, nem fogom befogni csak azért a számat mert maga azt parancsolja,- hogy kellőképpen hangsúlyozza mondandóját egyik ujjával még jól meg is böködi izmos mellkasát.
-Mit nem mond, képzelje én sem, valahogy két menet között erről elfelejtett beszámolni,- fut végig rajta ridegen pillantása.

A tegnap éjszaka valószínűleg élete hátra lévő részére rányomta a bélyegét, még mindig érzi égő csókját az ajkain, még mindig vágyik rá, az érintésére. Arcára túlzottan kiül érzéseinek nyoma, igazából nem is érti miért is a férfit hibáztatja azért ami történt, mert sem ő sem a lány nem hibás érte. Talán annyiban, hogy elfelejtették ezt az apró dolgot el mesélni a másiknak, sosem gondolták volna hogy valaha újra találkoznak, mégis így történt, mégis még mindig vágyakozik utána, aki bele kóstol a jóba, az nem akar lemondani róla, ugye? És igen bizonyára nem kellett volna így beszélnie vele, de a lelke mélyen tudja, hogy ha más próbálta volna meg talán ki is penderíti a kórházból, bár az igaz, hogy ő akkor is így beszélt volna, ha semmi sem történt volna közöttük. De történt, és már tegnap szabálysértést követtek el, holott még fogalmuk sem volt róla.
-Lehet, hogy azért érdekel annyira mert nem tíz évvel ezelőtt történt, hanem pár órája, te vagy az aki felelősséggel tartozik?- csattan fel mérgesen, még azt is elfelejtette, hogy magáznia kellene, bár amikor tette akkor is csak inkább cinizmusból tette nem pedig tiszteletből, ezzel akarta megmutatni, hogy nem fél tőle, talán? Az apja személyiségét örökölte néha ugyan olyan bunkó tudott lenni, mint ő és nem érdekelték a többi dolog. Sokszor ahhoz hogy elérje céljait bárkin át tudott volna gázolni, és nem félt bemocskolni a kezét, lásd leendő mostohaanyja aki elmenne az ő kishúgának is ugyebár.
-Csak közlöm veled, hogy egyszer majd orvos szeretnék lenni, az, hogy ha összefekszem a főorvosommal, nem hinném, hogy a bizottság túl jó szemmel vélekedne róla, valószínűleg ki is rúgnának.- arca egyre jobban vörösödik el, na nem mintha ha arról lenne szó nem tudná szó nélkül elintézni a dolgot. Édesapja minden bizonnyal gondoskodna róla, egy csettintésébe kerülne és a szebbik megoldásként lefizetné őket, hogy hunyjanak szemet e fölött, rosszabbik esetben pedig szívesen kinyírna egy két arcot. De Tatiana nem akar így érvényesülni, ha így tenne akkor mennyire lenne elhivatott? Ja, pontosan, semennyire sem, és nem nem azért akar orvos lenni hogy ilyen dolgokért folyamodjon. Ha így akarna tenni akkor simán mehetne haza és beszállni a családi bizniszbe, ugye hogy nem túl kecsegtető? A lány számára legalábbis semmiképpen sem az.
-Ha jól emlékszem nem én voltam aki elkezdte a célozgatást, hanem te, szóval lehet hogy magadon kéne állítanod kicsit mert a végén még….- egyre jobban kezdi bele lovalni magát, de aztán ajkára fagynak a szavai mikor egy kis ujjböködés után a férfi a falnak taszítja őt. Majd pár centire megáll előtte, tenyerét az izmos mellkasra helyezi azzal a céllal, hogy eltolja magától, mert… mert az lenne a helyes ugye bár? Halk sóhaj röppen ki a szájából mikor a másik ajka finoman érinti fülének felületét,még mindig azon van, hogy el kell tolnia magától, habár az öle fájdalmasan lüktetni kezd a vágytól, hogy újra megkapja azt amit tegnap is.
-Mégis mit ne csináljak? És mit teszel kirúgsz? Szeretném közölni veled, hogy amit éppen művelsz úgy hívják…. Munkahelyi zaklatás… vagy inkább hatalommal való vissza élés?- pimaszságnak szánta, viszont mikor megérzi a fenekébe markoló két hatalmas tenyeret, csupán csak vágytól rekedtes hangra futotta amitől biztos, hogy a férfi hatásának tudható be.
- Mármint, hogy összefekszem a tanárommal? Minden bizonnyal titokzatosabb lenne… hova lett a mélyen tisztelt főorvos, aki fél órával ezelőtt a hivatásról papolt,- piszgálgatja tovább, de amikor ajka leér a nyakára, halk nyögés hallatszik, tudja, jól, hogy most kellene lepattannia, ameddig még nem kerülnek ennél is nagyobb veszélybe, viszont, már bizsereg a lába köze, józan esze elment nyaralni. Mielőtt gondolkodhatna határozottan kapja el ingének gallérját majd rántja magához, magas sarkúban van, így is csimpaszkodnia kell, hogy ajkához közelíthessen.
-Ez… etikusnak tűnik?- leheli ajkaira a kérdést.

Igazából arra számítottam, hogy eltöltök egy kellemes estét a barátaimmal, de amikor a pultnál megláttam valami elbájolt vele kapcsolatban, talán a kiskutya szemei, vagy az a pimaszság, határozottság ami áradt belőle, az a férfias, erőszakos kisugárzás, ugyan akkor látszott rajta, hogy van modora, hogy tudja mit akar. Azt tartja a mondás, hogy titokban minden nő egy férfiban az apját keresi, hát eddig jó nagy baromságnak tartottam ezt a mondást mégis ki az az idióta aki kitalálta. De igazából apa is ilyen, gondolom legalábbis a főbb jellemvonásai ezek, egyéb, más milyenek mellett, mint hogy előszeretettel öl embert, és hogy mások halálán gazdagszik meg. Jason… ő természetesen nem, mert hamar rádöbbentem arra, hogy orvos, és nem is akármilyen de ha úgy veszik a főnököm, és a tanárom, ez így szépen össze jött, nem?
-Hisztizek? Hisztizek???!- csúszik feljebb vagy két oktávot a hangom, hova lett az a férfi aki fél órával ezelőtt itt állt? Még, hogy én hisztizzek, azt hiszi, hogy azt mondja ő a férfi és el van intézve minden? Mégis miből gondolta ezt, meg hogyan? Azért nem csak ő volt ott abban a hülye ágyban és nem csak az ő állása és az ő élete forog kockán. Én is szeretnék itt maradni, és orvos lenni, és… mégis mikor lett ilyen egoista, hímsoviniszta seggfej? Mintha tegnap este még egy kedves, magas fickó előtt volna aki minden áron ki akarta fizetni a piáját. Pár óra baromi sokat változtat a helyzetükön, nyilván ő is ideges, hiszen hiába tegnap még nem tudtuk, de attól még tény, hogy ő a főnököm és mielőtt tudomást szerezhettem volna róla, hát megfektetett a főnököm, már akkor szabályt szegtem. Nem mintha zavarna, mármint sokszor szegtem szabályt, nincs miatta bűntudatom, inkább csak amiatt, hogy ezt szeretném megtartani, és nem kirúgatni magam, pláne azt nem akarom, hogy apám kezdjen el rendelkezni mert akkor abból semmi jó nem szokott kisülni.
-De ha a tudomásukra jut, akkor nem fogja érdekelni őket, hogy hallotta-e vagy sem ennél rosszabbat, az én múltammal nem, és szeretnék egyszer orvos lenni, felfogtad? -Sziszegem mérgesen, úgy látszik szavaim, mint a falra hányt borsó, az egyik fülén be a másikon meg ki. Szép gesztus, hogy magára akarja vállalni a felelősséget, de semmi értelme, abszolút semmi, és azzal nem megyek semmire ha azt mondja, hogy ő tehet róla… Ki hinne neki? Na ugye, hogy senki…
-Honey, csak abból lehet hülyét csinálni aki hagyja, és nem mellesleg tegnap este nem így gondoltad!- vágom oda neki merész hangon, pimaszul miközben a szívem a bordáimnak feszülve dobol ahogy eszembe jut, hogy mit is művelt vele tegnap este és hogy igen… valóban szeretnék kapni belőle újból, talán még az sem izgat, hogy a főnököm, már úgy is, mindegy nem?
Elkezdem kapkodni a levegőt mikor közel hajol hozzám, testemen izgatottság fut végig, bizsergés a lábam közétől indulva szerte ágazva háloza be a testemet.
-Akkor…- tenyere végig simít a fehér köpenybe bújtatott izmos vállon felfelé a nyakához,- miért nem teszed?- suttogja halkan, sejtelmes hangon ahogyan a gallérjánál fogva húzza lejjebb a fejét, hogy elérhesse őt.
-Valamit tud az a lány, ha pár óra alatt sikerült?- nyögöm ajkaira, úgy hogy szám selymes bőre épp hogy csak érintse az ő felületét, leheletem szinte perzseli az arcát. Hangos sóhaj szökken ki ajkaimon amikor tenyere melegét megérzem a szoknyám alá bekúszni, egy pillanat alatt nedvesedem be és kezdem el gyorsabban szedni a levegőt. Kissé meglepődök amikor hirtelen a fallal szemben találom magam, újabb sóhaj csúszik ki számon mikor nyakamon megérzem ajka puhaságát, kissé oldalra billentem a fejem, hogy jobban oda férjen a szóban forgó testrészhez, úgy ahogyan illik.
-Nem lesz gyanús, hogy én még nem követtem a többieket?- kérdezem rekedtes hangon a vágytól, nem mintha annyira izgatna ebben a pillanatban, mert nem igen, csak rajta szórakozom. Élesen szívom be a levegőt, mikor megérzem ujjait a lábam között, fenekemet kinyomva dörgölöm hozzá, ahol érzékelem hátulról, hogy már harcra kész, ha lehetséges ez még jobban elveszi az eszemet, csak őt akarom, most, itt, és az sem érdekelne ha ránk törnék az ajtót.
Ujjaimmal bele kapaszkodok a hajába hátulról, miközben hátamat neki döntöm, alulról teljesen neki feszülök ujjainak, lágyan ringatva a csípőmet.
-Ahh,- nyögdécselem hangosan, miközben fogaim az ajkamba mélyed,- szeretem, hogy ilyen vagy…- lihegem.

Hirtelen elkezd viszketni a tenyerem egy jóféle pofonra mai azon a fenemód dögös arcán csattanna, de annyira, hogy a helye megmaradjon pár napig legalább. Még hogy hisztizek, ja neki bizonyára könnyű lehet, hiszen ő neki már van diplomája, velem ellentétben, akinek még baromi sokat kell tanulnia, és dolgoznia, hogy kézhez kapja. Jó, nem mintha nem lehetne megoldani az én problémámat is egy két dologgal, apa nyilván segítene megtudná oldani nem éppen törvényes módon. De én nem akarok így diplomát szerezni, azt akarom, hogy legálisan szerezzem meg amit akarok, pont úgy mint a normális emberek. És nem pedig arra vágyom, hogy a maffiavezér faterom puccolja ki előttem az utat tisztára.
-Nem, nem azt csinálom, és ha nem vakarod le egy percen belül a képedről azt a vigyort, esküszöm, hogy megteszem én, de az fájni fog,- még mindig sziszeg, miközben csokoládé szín íriszei forró dühöt sugároznak, amit bele fúr a másik nefelejcskék íriszeibe, hogy elrejtse kezei remegését, tenyerét ökölbe szorítja, körmeit bele vájja a tejfehér bőrébe,hatalmas önkontrollra van szüksége ahhoz, hogy ne tegyen semmit amit később megbánhat. Az agya azt súgja, hogy addig fogja magát és meneküljön amíg még lehet, amíg még jobban nem bonyolódik bele valami olyanba, amit később határozottan megbánhat, és nagy valószínűséggel meg is fog bánni.
Most itt sem szabadna lennie, el kellene különítenie a két dolgot, de én még sem vagyok képes rá, pedig mindketten csúnyán megüthetik a bokájukat, nekem talán lehet, hogy fontosabb, mert ez kiút egy olyan életből, amibe az apám kényszerített bele, illetve még mindig kényszerít. Mégis tegnap este óta a férfi olyan hatással van rám amivel nem tudok mit kezdeni, tudom, hogy kerülnöm kéne, hogy csak bajt fog hozni a fejemre, még sem képes vagyok megtenni valamiért, mégis vonz az a nyers férfiasság ami belőle sugárzik. Egyszerre pofoznám fel, és karmolnám szét a hátát szex közben.
-A rohadt életbe is, mond hány éves vagy harminc, vagy öt? Nekem fontos ez… és nem akarom, hogy kirúgjanak,- emelem fel a hangom, mert akkor talán sikerül bevernem a fejébe, mondjuk eddig se nagyon tűnik úgy, mintha foglalkozna vele, sokkal inkább vezérli most a farka, azt hiszem büszke lehetek magamra, nem? Csillogó íriszeim az övéibe fúrom, amikor tekintete az arcomon állapodik meg, magassarkúban vagyok, még legalább másfél, ha nem két fejjel minimum magasabb, így fel kell emelnem a fejem, hogy rá nézhessek.
-Azt hiszem ezt bóknak kellene vennem, nem?- vonom fel a szemöldököm érdeklődve miközben finoman az alsó ajkamba harapok, Pillái árnyékot vetnek tejfehér arcomra ahogy lecsukodnak a szemhéjaim mikor a férfi hatalmas tenyere a fenekemre vándorolva belé markol, az én ajkaimról is röppen egy halkabb sóhaj. Hátal fordulva neki, hátsómat hozzá dörgölve érzékelem, hogy Jason is harcra kész már odalent, ágaskodó férfiassága keményen feszül a fenekemnek. Ujjaim határozottan markolnak bele az ében színű fürtökbe, miközben oldalra billentett fejjel kínálom fel neki hattyúnyakamnak bársonyos puhaságát, mindeközben teljesen nekifeszülök ujjainak, csípőmet ritmikusan mozgatva, hogy ezzel is a kielégülés felé sodorjam mér eléggé felizgult testemet, egyre hangosabban kapkodom a levegőt, ebben a pillanatban nem is érdekel más, csak az hogy végre megkapjam amire vágyok, ebben a pillanatban az sem izgatna, ha ránk nyitnának, ha felfedeznének minket. Hangosan felnyögök amikor két ujját egyszerre érzem meg magamban, még gyorsabban kezdem el mozgatni altestemet, ezzel együtt még erőszakosabban markolok a fürtjeibe teljesen felforrósodtam, szó szerint lángol a testem. A következő amire feleszmélek, hogy megérzem belém vágódni, erősen, keményen…
-Várj… a gumi….- lihegem szaggatott hangon, ahogy mindkét kezemmel megtámaszkodom a fal sima felületén, habár nincs könnyű dolgom. De ahogyan a férfi elkezd heves tempót diktálva mozogni bennem mindenféle gondolat elpárolog a fejemből, és csak ara tudok gondolni, hogy: még, még, még, még…
Nyöszörögve, nyögdécselve egyre hangosabban adom ki magamból azt amit érzek az sem érdekel, ha bárki meghallja.
-Még…. Még… keményebben,- nyögöm ahogy teljes erőmből neki feszülök, amikor is valaki be akar nyitni, de ugye nem tud mivel zárva az ajtó, így elkezd dörömbölni rajta az illető.
-Van itt valaki, azonnal nyissa ki,- kiabálja befelé...

Tudom jól, hogy nem kellene itt lennem, vagyis a kórházban igen, de itt ebben az öltözőben miközben ezt művelem a férfival. Sokkal határozottabbnak kellett volna lennem amikor beszélni akart velem, ezentúl nem szabad kettesben maradnom vele semmilyen körülmények között sem, és hogy miért? Mert eddig életemben kétszer láttam, de mind a kétszer, nos határozottan szex lett a vége, ami nem is tudom hirtelen, hogy jó dolog-e vagy annyira még sem. Első alkalommal még foghattam a töménytelen mennyiségű alkohol fogyasztásra, de most, most mégis mire fogjam, hiszen attól függetlenül, hogy kicsit, izé nagyon másnapos vagyok, még józan, tudom, hogy mit teszek, bár azzal is tisztában vagyok, hogy nem szabadna ezt tennem, és nem itt, mert ezért könnyen megütöm a bokámat, nem mintha a felelősségteljes főorvost annyira érdekelné a dolog, ahogy látom. Annyiból kellene állnia a kapcsolatunk, hogy ő a feletessem én pedig a diákja az alkalmazottja vagyok. Ez az utolsó, fogadom magamban, igen és ezt az utolsó alkalmat kellően ki fogom élvezni, az utolsó pillanatig, de ezután még csak egy szobában sem leszek hajlandó tartózkodni vele, hacsak rajtunk kívül legalább három ember nem fog jelen lenni. Az ilyen helyzetek kialakulását a lehető legkisebbre kell csökkenteni, nem fogom elveszteni az esetleges diplomámat azért, hogy az izgatóan dögös főorvos úr párszor megkúrjon… bármennyire is élvezem a dolgot.
-Valóban? És hogyan?- ennél többet képtelen vagyok kinyögni, mert a csípőmön végig simogató ujjainak köszönhetően elkezd bizseregni a őröm, az altestem az ágyékomból indulva elárasztva a testem többi részem, minden egyes centiméterét, ez a fickó megőrjít, ha tehetném egész nap szexelnék vele, és bárhol, bármikor. A következő mondatára már nem tudok felelni, hiszen ujjai keményen csúsznak be rózsaszín résembe, a fájdalom mellé azonnal jelentkezik a jól eső, melengető érzés amit még intenzívebben akarok érezni, akaratlan is elkezd csípőm körözni, ritmikus mozgásba kezdve, hogy testemet a kielégülés felé hajtsa. Szinte észre se veszem annyira bele veszek a gyönyör felé vezető útba, hogy hangos sikkantás hagyja el számat mikor Jason keményen és azonnal tövig merül bennem, de nem igazán tudok az újabb kínnal, ami egyben gyönyört is jelent, hiszen azon nyomban elkezd mozogni bennem, birtokló, egyre gyorsuló ütemben. Egy fél pillanat erejéig megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy kellene használni gumit, amit hangosan ki is fejtenék neki, mert hogy egy baromira nem akarok huszonnégy évesen anya lenni, egy pásztorórából. És kettő, nem mintha kinézném belőle, de azért vannak betegségek, mi egyéb amit nem szívesen kapnék el, mert ahhoz is kurva fiatal vagyok, hogy meghaljak. De ahogy egyre hevesebb tempót diktál minden gondolat kiszáll a fejemből és csak arra tudok gondolni, hogy végre megkapjam azt amit a testem követel, az, hogy megkapja a megérdemelt kielégülést. És akkor lassít, ez most komoly(?), kínzóan lassú mozdulatokat tesz, majd kihúzódik belőlem majdhogynem teljesen, hogy utána, ha lehet még lassabban csusszanjon vissza.
-Jason… ne kínozz,- nyögöm hangosan, ahogy egyre hangosabbá válnak a sóhajaim, nem voltam szégyenlős sohasem, és a szexben azt hiszem nincs semmi szégyellni való, nem mellesleg ha igazán jól műveled akkor az mocskos, és durva, én már csak tudom, az ilyet szeretem, sosem voltam a romantikus együttlétek híve, én inkább azt szeretem ha valaki keményen megdug, mintsem cirógasson, és hát ez a férfi egyértelműen azt teszi…
Akkor elkezdenek dörömbölni az ajtón, majdnem felsikkantok amikor Jason megfeszül bennem, érzem ahogy férfiasságában pulzál a vére, már éppen megszólalnék amikor befogja a számat, nos hazudnék ha azt állítanám, hogy ez a helyzet nem izgató a számomra, nagyon is feltüzel. Miközben egy percre sem áll le, ugyan olyan keményen döngeti, mint az elején, ujjai bele kapaszkodnak abba a kezébe ami a számat fogja be, nem igazán foglalkoztat a dolog, hogy odaát meghalhatja az illető, sőt, mi több ha már egyszer úgy is a pokolra jutok… legalább csináljam rendesen. Ugyan olyan hangerővel nyögdécselek, mint ezelőtt, csak hogy az ujjai közé szuszogok, teljesen neki feszülök a hátsómmal, megpróbálva mozogni, így is hangokat kiadva, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a szabad kezét elkapom és a szemérem dombomhoz érintem hosszú ujjait, majd az ő ujjaival együtt kezdem el masszírozni az ágyékomat, ahogy már szinte nyöszörgök a kezei között, egész testem remeg.

Tudtam, már abban a pillanatban tisztában voltam azzal, hogy nem szabad kettesben maradnom vele amikor azt mondta, hogy beszélni akar velem. A többiekkel kellett volna tartanom, és lehet, hogy inkább szart vakarnom az öregekről. Lehet, hogy sokkal undorítóbb, sőt, valószínűleg, de azért nem rúghatnak ki, mert azzal nem sértem meg a szabályokat. Ellenben azzal amit éppen művelek ezzel a férfival, akivel eleve nem szabadna bizalmas kapcsolatba kerülnöm vele. Igazából négyszemközt sem szabadna maradnom, úgy hogy közben ilyen közel áll hozzám, és azt tesszük éppen amit. Ezért mindketten megüthetjük a bokánkat, de én mindenesetre sokkal jobban. Mindenáron tudja, hogy abba kellene hagynom, hiszen ez nem az a hely, ahol kellene, ilyet tenniük amit tesznek, nem mintha nem szeretné a veszélyes helyzeteket. Mert igazából imádom, főleg ha szexhez lehet kötni őket, de ez fontos nekem. És semmi kedvem sincs apuci kislányát játszva, hagyni, hogy ő intézkedjen helyettem. Nem mellesleg abból aztán nem sülne ki semmi jó, én már csak tudom. A legkedvesebb bánásmód annyi lenne, hogy megvesztegetne mindenkit akit csak tud, és ha ez nem lenne túl nyerő párosítás, hát ha akkor vállvonogatva tenné azt amihez egyébként roppant módon ért: legyilkolna mindenkit aki az útjába kerülne. Éppen ezért nem akarom, hogy erre kerüljön a sor. Habár az is benne van a pakliban, hogy igazából még egy szalmaszálat sem lenne hajlandó keresztbe tenni értem, és ennek az lenne az igazán az oka, hogy apámnak baromira nem jön be ez az orvososdi, nem ő azt akarja, hogy egyszer majd, mondjuk most azonnal lépjek a nyomdokaiba és tegyem azt amit őt. Hát nekem ehhez nincs kedvem, én segíteni akarok az embereken, és nem pedig drogfüggővé tenni őket, vagy megölni. Nem gyilkossá akarok válni, pontosan úgy ahogyan ő is. És nem mintha nem lennék hozzá szokva a kényelemhez, amit megkaptam az évek alatt, de nem mondom, hogy nyugodtan hajtottam álomra a fejemet.
Teljesen a falnak vagyok préselve, és nem ez egyáltalán nem izgat engem, igazából csak a hátam mögött álló, és bennem mozgó férfi izgat, na meg ujjai amikor a szemérem dombomra siklanak, miközben ismételten egyre erősebben, mélyebben mozog bennem. Enyhe remegés fut végig testemen, hangos sikkantással körítve amikor elélvezek.
-Hát tudod, az öregemberek nem bírják az iramot,- nyögi félig hangosan, levegő után kapkodva amikor a férfi eltávolodik tőle.
-Azt hiszem nem ártana lezuhanyozni,- felelem neki csillogó szemekkel, ahogy forró csókot lehelek az ajkaira, majd a kezénél fogva rángatom beljebb a zuhanyzok felé….