MAYBE THIS IS THE FIRST TIME OR THE LAST ONE

Ízléses natúr smink egészítette ki az alig visszafogott megjelenésem. A fekete, combközépig érő, csipkefedésű ruha tökéletesen passzolt a púderszínű magassarkúmhoz. A kiegészítőket tekintve nem maradhatott el az aranykereszt függő, s egy elegáns, egyszerű aranygyűrű, mely a bal kezem középső ujján pihent. Lassan nyaltam meg alsó ajkam, ahogy a fullasztó füstön néztem keresztül, megpillantva a bárpultot, de valahogy Amynek más tervei voltak.
A legújabb, és legkiismerhetetlenebb barátnőmmé vált. Egészen három nappal ezelőttig nyúlik vissza az ismertségünk, amikor a gépem landolt és beköltöztem a lány melletti szobába a Bellagioban. Apám gondoskodott arról, hogy ne érezzem semminek hiányát, legalábbis ami az ő mércéjével volt mérhető. Az egy kicsit sem érdekelte, hogy nem akartam sem fényűzést, sem pedig Las Vegast ilyen körülmények közt.
- Nem akarsz kicsit táncolni? Biztosan lenyűgöznél néhány pasit a spárgáddal. Meg a spicceiddel. Tuti rád nyálzana mindenki, mint valami bulldog - viháncolt a lány, amire azért nem tudtam nem mosolyogni, de volt itt valami... ahogy elnéztem, a táncos dolgokban sem szenvedett hiányt senki sem, valamint a próbákon és az előadásokon kívül nem igen szoktam kitombolni magam. Főleg nem ismeretlen közegben. Oké, lehet, hogy ez hazugság, de kellett valami ürügy.. Kellett!
- Nem dolgozom most, Amy. A balettnak pedig nem hiszem, hogy az itteni urak örülnének vagy értékelni tudnák - nevettem fel vidáman, és valóban: igazam lehetett. Elkaptam a karját, mielőtt tovább csiripelt volna, és inkább a bárpult felé húztam, hogy valamit a szájába is vegyen, akkor legalább csendben lesz egy időre. Legalábbis ebben reménykedtem, és a felszabaduló helyre csusszantam be, amikor egy idősebb, nyakáig varrt kopasz férfi fordult ki a pulttól.
- Szeretnék egy mojitot - mosolyogtam a pultos fiúra, akinek az arca azonnal felvirult, ahogy Amyt meglátta. Hirtelen szőke haj, kidobott mellek és erős smink - mindez azt bizonyította, hogy nem egy visszafogott leányzó.
- Nekem pedig egy dupla whisky lesz. Sok jéggel.. azt szeretem.. a számban. Majd oda kérem - kacsintott a fiúra mutogatás közben, s mindezt mosolyogva néztem végig. Úgy tűnik, Vegasban így kell ismerkedni. Vagy bárhol.. igazság szerint én aligha tartoztam az ilyen könnyű nőcskék közé, már csak apámék miatt is még mindig ott volt a fantom gyeplő a derekam körül. Igaz, nem igen tartottam be az általa kitalált szabályokat. Hisz az istenért! Harminc éves is elmúltam már!
És akkor jött el a pillanat, hogy Amy helyezkedett, Ez a csöpp nő olyan tehén módjára dobta be magát a legközelebbi asztalnál ülő egyetlen férfi mellé engem is húzva magával.
- Szia! Mi vagyunk Amy és Layla - vigyort villantva, na meg a melleit csusszant még közelebb a férfihez, sikeresen fel is borítva az előtte lévő poharat, annak tartalma pedig az asztalon végigfolyva megindult a férfi öle felé a pillanat töredéke alatt. - Hoppá, bocsánat - kuncogott fel a lány, de nem zavartatta magát.
Ha nem mozdult el Aldo a baleset elől amilyen gyorsan csak tudott, akkor sikeresen ráfolyt az ital, s csak akkor néztem rá lemerevedve, de azonnal is kutatva egy zsepi után, hogy mentsem a menthetőt. Ha pedig mégis, akkor egy laza intéssel adtam tudtára, hogy én is észrevettem őt. és csak ebben az esetben mutatkoztam be Amy után én is. Kevésbé szórakozottan.

MAYBE THIS IS THE FIRST TIME OR THE LAST ONE

Egészen hosszú ideig kutakodtam a zsepi után a táskámban, hasztalanul. A férfi már javában törölgette magát, így csak bűntudatosan figyeltem a mozdulatait, Amy pedig lazán stírölve figyelte a férfi ölét. Végül is ő ült közelebb, kettőnk közt, így aztán mindenre rálátása volt és még csak nem is zavartatta magát, hogy ténylegesen is bocsánatot kérjen. Ajkamat beharapva néztem előbb le az asztal lapjára, majd a lány reakcióit figyeltem, ahogy abszolút nem visszafogottan viselkedett. Ha tudtam volna, hogy Vegas ilyen éjszakánként, akkor biztosan apámmal vitába szálltam volna, még akkor is, ha neki más tervei voltak.
Visszafogott mosollyal fogadtam és viszonoztam a kézfogást, már a teljes nevemmel bemutatkozva:
- Layla Seymour - nem hangsúlyoztam, nyomatékosítottam a nevem. Nekem nem mondott semmit. Sosem szerettem kitűnni mások közül. Legalábbis nem a nevemmel, nem apám sikereivel. Mielőtt még folytathattam volna, Amy vette át a szót.
- Hááááááát mi csak erre jártunk és megtetszett az asztalod. Meg te is, ha már itt egyedül szivarozgatsz. Ugye nem bánod?! - vigyorgott elbűvölően a szöszi, és már nyúlt is a férfi szivaráért, de nem nyálazta össze még, csak meg akarta fogdosni. A tetteire döbbenten pillantottam a lány felé, aki úgy néz ki, záros időn belül az idegösszeroppanást fogja elérni nálam, ha így folytatja.
- Itt volt szabad hely. Relatíve szabad - helyesbítettem Amy szavait egy mosoly kíséretében, és ha még lehetőségem lesz rá, a lány jelenléte hiányában biztosan bocsánatot fogok kérni az italos incidens miatt. Szörnyű ez a város! A feltett kérdésre csak megráztam a fejemet, hiszen az előbb kértük ki az italunkat, amit szerettünk volna inni. Nem ártott, ha én voltam észnél a mai nap, mert Amynél úgy tűnt, hogy valami nagyon kicsúszott nála.
- Háááááát - úgy tűnt, szokásává vált ez a szőkének - ha már így felajánlottad, akkor én kérnék. Egy Sex on the beach-et - kuncogott fel vidáman, felém kacsintva. Azon kezdtem el tűnődni, hogy esetleg nem-e öntött fel a garatra már otthon, mert az biztos, hogy nem volt normális! És ezt a múltam tekintetében gondoltam így, amikor.. amikor minden más volt és imádtam, ha egy-egy korty alkohol a számban végezte..
- Én már kértem egy mojito-t korábban, köszönöm. És jövünk neked egy whisky-vel. Ha megengeded, kifizetném - mosolyogtam rá a férfire, aki velünk ellentétben nem árulta még el a nevét. - A következő kört én állnám. Már ha szeretnél következőt - a mosoly töretlen volt, nyugodt, de korántsem olyan elvetemült, mint a férfi és köztem ülő lányé. Aki ahogy elnéztem, bármit megtett volna egy kis figyelemért. És hopp.. helyezkedve még lejjebb csúszott a felsője a melleinél. Istenem! Most komolyan?!