Miyako Uchiha

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: határozott | önfejű | magabiztos | segítőkész | megbízható

◆ negatív tulajdonságok: egoista | vulgáris | nagyképű | haragtartó | türelmetlen

◆ egyebek: nyíltan vállalja, hogy aszexuális | nagyon magas a fájdalomküszöbe | mániákusan rajong a macskákért | van egy kisebb fegyvergyűjteménye otthon | van egy együttese, Black Rose Dying néven futnak

Történet vagy szerepjátékos példa

- Szeretlek.
- Csönd!
- Szeress.
- Csönd...

*

Az egymáshoz simuló, izzadt testek tömegében tekintetem azt az egyetlent keresi, akit már nem egyszer láttam itt, de valahogy a tekintetem nem akart rátalálni az annyira jól ismert, kócos fekete hajkoronára. A lányt, akivel tegnap este itt volt, már megtalálták a szemeim, most éppen egy másik férfi ölében vonaglott az egyik kanapén, amit nem akartam tovább bámulni. Igaz, nekem annyira mindegy volt, mit csinál... Rendeltem még egy whiskyt, majd tovább kerestem azt, aki miatt idejöttem.
Végül rátaláltam, a személyzeti ajtó mellett állt, az árnyékba húzódva, ahova már nem értek el a neonok villogó fényei, ahol ugyanaz a sötétség rejtőzött, mint az én lelkemben és az ő szívében. Tudtam ezt nagyon jól, hiszen egy test és egy vér voltunk, jobban ismertem őt bárki másnál... Hiszen Madara a testvérem. Együtt nőttünk fel, együtt váltunk azokká, akik most vagyunk.
Végre észrevett, ajkaira fagyos mosoly kúszott fel, majd intett nekem, hogy kövessem. Felhajtottam a whiskymet, majd a pultra tettem egy bankjegyet és a táncoló, vonagló tömegen át elindultam felé. Elég agresszívan taroltam magamnak az utat az emberek között, majd amikor senki sem figyelt, eltűntem a nehéz vasajtó mögött.
- Madara...? - A hangom, hiába volt csak erőtlen suttogás, visszhanggal verődött vissza a lépcsőház falaitól. Meghallottam a nevetését pár lépcsőfordulóval a fejem fölött, és magassarkú ide vagy oda, futva indultam el utána. Csak a tetőn értem utol; a párkány szélén állt, a lábai alatt egész Tokió terjeszkedett, villogó fényektől szikrázóan, és olyan volt, mintha valami delíriumban úszna, mint én, amikor hagytam, hogy magával ragadjon néhanapján a hév.
- Madara...?
- Tudtam, hogy itt leszel, Miyako. Régen láttalak, kishúgom. Hiányoztál. - Elhúzódott a tető szélétől és tett egy lépést felém. Kicsit tartottam tőle, hiszen a családban mindenki tudta, hogy a legidősebb bátyám nyolc éves korától az elmegyógyintézetben volt... Vagyis teljes húsz évet, és csak nemrég engedték ki. Állítólag hangokat hallott és árnyakat látott, amik nem léteztek... Egyesek azt állították, hogy megszállta az ördög. Mások azt mondták, hogy Madara őrültnek született. Vagy a szüleink miatt vált azzá, aki. Én - személy szerint - kedveltem őt, ráadásul az egész családból én voltam az egyetlen, aki látogatta őt az elmegyógyintézetben... Talán ezért volt a kapcsolatunk, hm, hogy is mondjam... Erősen bensőséges. Mert néha megesett, hogy neki kedve volt elmélyíteni a kapcsolatunkat, és csak én voltam karnyújtásnyira; és akkor a karja nyúlt is és elmélyítette a dolgokat tizenkilenc és fél centivel... De az már nem a keze volt.
- Te is nekem, Madara. Mondd csak, hol voltál mindeddig? Amióta kiengedtek, egy szót se hallottam felőled... Ichigo aggódott.
- Ichigo elmehet a búsba. Nem érdekeltem, amikor be voltam zárva, amikor meg kiengedtek, hirtelen igényt tart rám... - Lemondóan sóhajtott, majd magához húzott és szorosan átölelt. A mi kapcsolatunk már rég átlépte egy egészséges testvéri kapcsolat határait, így mindennemű lelkiismeret furdalás nélkül álltam lábujjhegyre hogy megízleljem az ajkait, amik annyira csábítottak minden egyes alkalommal. Bánatosan elmosolyodott, majd eltolt magától, és komolyan rám nézett. - Igazából... Búcsúzni jöttem. Eltávozom. A Gehenna már vár rám.
- Madara, ugye... nem arra gondolsz, amire én? - Döbbenten néztem rá, amikor egy utolsó csókot lopott tőlem és visszatért a párkányra... Ami huszonöt emelettel Tokió fölött volt. - Én... Szeretlek.
- Csönd!
- Szeress...
- Csönd...
Aztán leugrott.
Én pedig magamra maradtam az épület tetején. Madara...
Lemondóan sóhajtottam és visszatértem a szórakozóhelyre. Kellett egy whisky.
Most.