Madrid, Spain, 1983. szeptember 18. 30 rendőr cops Charlize Theron

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: anyáskodó, bátor, pörgős, határozott, őszinte, céltudatos

◆ negatív tulajdonságok: bunkó, kritikus, manipuláló, lobbanékony, rideg, szétszórt

◆ egyebek: Van egy három éves kislánya, Ginevra. Azt hiszi, hogy megölt egy embert, aki konkrétan Gin apja, és "boldogan" él ezzel a tudattal együtt. Nem tenne jót neki, ha most megjelenne, és emberölési kísérlet miatt beleköpne a levesébe a rendőrségnél, ahol éppen vezető pozícióba került, na de a sors kifürkészhetetlen, nem igaz?

Történet vagy szerepes példa

- Anya, anya, nézd! Ezt most rajzoltam. - kiabál Gin a szomszéd szobából átrohanva a dolgozómba, majd az asztalra csúsztatja a papírlapot.
- Nagyon szép, Gin! És kik ezek, akiket lerajzoltál? - nézek le rá mosolyogva, majd újra a rajzra, ahogy kicsiny ujjacskáival a pálcikaemberekre mutat.
- Ez itt én vagyok, látod? Hosszú, szőke hajam van. Neki is szőke a haja, és nagyon szép! - mutat a másikra. - Na, kitalálod, ki az? Igen, te vagy! És ez pedig Apa. Nem tudom, hogy így nézett-e ki, de én így képzelem el. Kék szem, sötétbarna haj. Ugye egyszer mutatsz róla képet, Anya? - néz fel rám a gyönyörű, árva szemeivel, mire elszorul a torkom, és csak egy apró mosoly kíséretében bólintok.
- Majd ha nagy leszel. - a rajzra meredve pedig megelevenedik előttem a múlt, és újrajátszom magamban a jelentet...

***

- Fer, ne haragudj, de én nem fogom tudni vállalni ezt a gyereket. Egyszerűen nem vagyok apának való. Nézz rám! Talán majd tíz év múlva igen, de most? Nem. - áll elém, és a pultnak dőlve, olyan nyugalommal az arcán tekint rám, mintha az előbbi monológja semmi nem lett volna. Lerökönyödöm. Huszonhét évesen még én sem tudom elképzelni magam, mint anya. Sőt, életemben nem gondoltam még arra, hogy nekem egyszer gyerekem lesz, és tessék! Itt állok nyolc hónaposan, hatalmas hassal, és életem szerelme közli velem, hogy magamra hagy? Na nem!
- Tessék? Azt akarod mondani, hogy egyedül hagysz egy állandóan síró csecsemővel? Ezt te sem gondolod komolyan Max! Ha szeretsz, nem teszed ezt... - mondom ideges hangon, mire ő széttárja kezeit. Mintha nem is ő lenne, egyik pillanatról a másikra megváltozott.
- Nem tehetek mást, Fernanda. Ha te meg akarod tartani a gyereket, akkor én elhagylak. - von vállat, mire akkora düh gerjed bennem, hogy elvesztem a fejem.
- Mégis mi a faszt kezdenék a gyerekkel, ha megszültem? Ha megcsináltad, igazán vállalhatnád érte a felelősséget, nem gondolod? Hogy lehetsz ilyen bunkó, mi? - kezdek el üvölteni, és dühömben nekirohanok, és könnyekkel küzdve ütni kezdem. Ő sem tétlenkedik, nagy erővel lök rajtam egyet, és a földre esek, egyenesen a hasamra. Hangosan felnyögök a fájdalomra, és mire felkapom a fejem, már csak egy nagy bőröndöt látok Max lába mellett.
- Hazamegyek Rómába. Hidd el, nem lennék jó apa, jobban jársz nélkülem mi bella. - mondja és se puszi se pá, megindul az ajtó felé. Nekem sem kell több, tenyeremre támaszkodva feltápászkodom a földről, és dühömben a pulton lévő kést szorítva a kezemben indulok meg gyors léptekben utána, és egyenesen a hátába szúrom.
- Dögölj meg Maximo Lombardi! Inkább így hagyd el a gyerekedet, mintsem felelőtlenségből. - morgom dühösen, miközben kezemen végig folyik a vére, ő pedig a földre rogyva nem mond semmit. Már nem tud. Nagyot nyelek, és könnyeim patakokban folynak le az arcomról. Jézusom. Megöltem. Szorításom elenged, és a nagy konyhakés kiesik a kezemből, éles hanggal érve földet. Halott...

***

- Halloooood, Anyaaaa!? - ráncigál meg a lányom, és én a fejemet kissé megrázva nézek le rá. - Bepisiltem. Ne haragudj, nem direkt volt, csak nem figyeltél rám, csak bambultál a rajzomra. - mondja szégyenlősen, és lesütve a szemét.
- Semmi baj, gyere, átöltözünk. - fogom meg a kezét, és elindulok vele a szobája felé.
- Azért remélem, hogy Apa sem mérges rám most a felhők mögött. - motyogja az orra alatt, mire én elfordulok, mert ilyenkor a szívem megszakad, hogy egy idióta "leszaromsága" miatt, Gin apa nélkül fog felnőni.
- Biztos vagyok benne, hogy nem haragszik rád. - mosolygok, majd mélyet sóhajtva elterelem a gondolataimat a múltról...