Hol kezdjem, hol kezdjem, hol a francba is kezdjem? Talán...áh, nem téged úgy sem érdekelne, de olyan dolog történt velem amit a büdös életbe nem fogsz elhinni. Kapaszkodj meg:
MEGSZÜLETTEM!!!
Komolyan mondom, nem hazudok, mint minden viszonylag értelmes ember én is előbújtam egy viszonylag napos napon, anyámból aki úgy öt órát vajúdott mire előjöttem, míg apám véresre harapva a bajszát üldögélt a váróban.
A gyerekkoromról egy szót sem érdemes beszélnem, hisz az iskolába járáson és a mindennapi életen kívül semmi értelmes vagy említésre méltó nincs. Na, jó csak talán az, hogy mindig üvöltöttem, ha leakarták nyírni a hajam. És most nézz rám, majd vissza a történetre majd újra rám....
Utálom, ha valaki baszakszik a hajammal. Csak én baszakodhatok a hajammal. Meg a szakállammal.
Annyi szentséges, hogy gyerekkorom óta zenész akartam lenni és el is értem. Tizenkilenc évesen miután elvégeztem a hegesztő és vassal munkálkodó szakmámat mentem is zenével foglalkozni. Ez persze elsőre csak annyit jelentett, hogy csináltam egy gyárban pár fasza és hangosan hangoskodó dobot. A szabadidőmben pedig tömtem a fejem szendvicsekkel és cigivel, illetve őrült dalszövegeket írtam. Aztán egyik nap egy csávó megmutatott egy számot, amire én azt mondtam, hogy:"Egész király, ezt a gitárszólót én is megakarom tanulni!"
Őszinte leszek: két hónap alatt eltudtam játszani az Iron Man riffjét. Nem volt saját gitárom, a barátom szétzúzott "Black Panthers" feliratú gitárját használtam. Mikor ezt Michael barátom meghallotta, elkezdett cseszegetni, hogy tanuljak meg más számokat is. Nem fűlött a fogam hozzá, az Iron Mannel tökéletesen elvoltam. Aztán egyik nap véletlenül elrontottam az egyik pengetést és hoppá!
Ez nem is hangzott rosszul! Na még egyszer!
Hoppá! Ez jól hangzik!
Elkezdtem tovább próbálgatni, majd írtam hozzá szöveget. Ebből az amatőr kornyikálásomból lett meg a későbbi bandám első száma a "Suicide Survivor".
Hamarosan lett elég pénzem hozzá, hogy vegyek egy saját gitárt. Ennek örömére az első csehóba fogtam magam majd elénekeltem a számot. Többnyire tetszett az embereknek, de nem volt nagy siker. Bánatomban rendesen leittam magam, csak arra emlékszem, hogy két baszom nagy termetű csávó elém áll majd megkérdezik, hogy nem akarom e a bandájukhoz csatlakozni. Igen felelet képen lehánytam a magasabbikat, Roger Michaelst.
Ő lett a "My DeathStar" dobosa.
Lényeg a lényeg, hogy két hét múlva az otthonomban keresett fel a két srác, amikor józan voltam. Jó anyám, aki világéletében kedves asszony volt, persze kapásból beinvitálta a két életfogytig kinézetű őrültet, akik szép szavakkal rávettek, hogy legyek a bandájuk tagja vagy laposra vernek. Kapásból igent mondtam és nem a fenyegetés miatt. Hanem mert két perc múlva a derékig érő loboncos, alacsonyabbik csávó anyámmal együtt palacsintát csinált, a másik pedig apámmal sakkozott. A szüleimet kapásból megszerették. És aki a szüleimmel jóban van, az velem is.
Ezerkilencszáznyolcvankilenc volt mikor megalakultunk "Coltus King's" néven. Voltam én egy elektromos gitárral és mikrofonnal, volt Roger Michaels a dobok mögött, Eddie Royald a basszusgitárjával és végül Tony Sevia a cigifüst és a szinti mögött. Utolsó tagunk teljesen elütött tőlünk, kiköpött Flake Lorenzre, a Rammstein szintisére ütött.
A kétezres évek elején már mi is Flakenek hívtuk. Igazából mindegyikünknek volt egy beceneve: Roger volt Silence mivel utálta mikor próba közbe valaki megzavarta ilyenkor mindig felordított, hogy:"CSEND!(SILENCE!)" Eddienek Bear lett a neve, mert a kilencvenes években eléggé meghízott és egy medvére hasonlított, én meg lettem a Burns (Eredetileg Sideburns volt, azaz pajesz, de később csak Burnsre rövidült). Kisebb koncerteket vállaltunk el, őszintén szólva nem voltak hatalmas turnék, szóval Indiába meg Japánba sosem jutottunk el. A legmesszebb Finnország volt és Oroszország. Három külföldi turnénk volt a többi csak amerikai. Az évek teltek és szép lassan mindegyikünknek lett családja. Az enyémről nem sokat beszélnék, a nejem szült egy gyereket majd rám bízta. Na már most, adott egy énekes aki nem éppen apa szerepű. Mi a halált kezdjen egy gyerekkel? Pót anyukák sokasága vett körül és pár hónapig ellestem minden mozdulatukat és tanultam tőlük, mellette koncerteztem. Egy alkalommal a koncert közepén az egyik szervező futott oda hozzám, hogy:"Mr.Lyson, a kislánya babakocsiját most viszik körbe a nézők." Én persze kapásból szívrohamot kaptam és elkezdtem a mikrofonba kajabálni, hogy nincs e benne a gyerek. Hál' Istennek Roger megjelent mellettem és a kezembe nyomta a lányom körülbelül a következő szöveggel:"Legközelebb ne enged, hogy felmásszon a dobra."
Nem mondom, nehéz dolgom volt a kicsivel, de azóta felnőtt. De attól függetlenül a lányom.
Végül mint minden a banda is megszűnt, 2004-ben. Roger fia Angliába költözött, az apja pedig kiment hozzá meglátogatni majd egy rövid üzenetet küldött nekem, hogy nagyszerűen érzi magát és kint marad. Nem hibáztattam, imádja Angliát és eleve már a családja felé húzta a szíve mint a banda felé. Eddienek az egyik csuklója eltört egy autóbalesetben ezután pedig már nehezebben játszott végül ő maga hagyta el. Azóta New Yorkban gitároktató és istenemre marha jó tanár. Tony pedig újra összejött a volt feleségével, aminek bármi hazugság nélkül állíthatom, hogy baromira örültünk. A nő persze Wisconsinba lakik, ezért felköltözött hozzá és egy kis éttermet vezetnek, aminek DeathStar lett a címe. Ahányszor eljárok oda, mindig meglátogatom őket. Én pedig tartalék gitáros lettem kisebb bandákba illetve magán projekteket tervezgetek és tanácsokat adok. És most elmondanék, néhány érdekességet:
- A "My DeathStar" név onnan ered, hogy egyik nap leültünk megnézni a Star Wars című filmet és minket elvarázsolt a Halálcsillag. Rá két hétre vettünk egy makettet és elkezdtünk veszekedni, hogy kié mire én rávágtam, hogy:"Az ÉN Halálcsillagom!" Nos innen ered a név.
- A bandának soha nem voltak gondjai a drogozás vagy az ivással. Na jó utóbbit rendesen küldtük, de nem voltunk egy Ozzy Osbourne vagy Mötley Crüe skálán. Drog soha nem volt.
- A hajzat ötlete úgy a nyolcvanak évek végén alakult ki a fejembe. A titka a szappan illetve a hajlakk. A szakállam már igen régóta növesztem. Mindig is akartam szakállat.
- Mikor sok idő után anyámékhoz beállítottam, már hosszú hajjal és szakállal apám elkerekedő szemei felbecsülhetetlenek voltak, hát még a szövege:"Fiam...úgy nézel ki mint egy igazi hülye. Nem ittál egy kicsit sok sört?"