Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Tárgy: We are deaf, we are numb Szer. Jan. 21, 2015 6:16 pm
I tried to be someone else But nothing seemed to change I know now, this is who I really am inside. Finally found myself Fighting for a chance. I know now, this is who I really am. Come break me down Bury me, bury me
Csak pár hete vagyok itt, de nem drogozok, és csak házon kívül iszok, akkor sem annyit, hogy rendes hatása legyen. De cigizek, rengeteget, valamivel muszály pótolnom és ez lett az. Egyiket a másik után szívom el. Nem csak a kieső bevitel pótlására cigizek, hanem a stresszre is. Elég komoly elvonási tüneteim vannak már, de még csak nem is ez az igazi gond, hanem a munkaadóim. Kiléptem szépen lassan az összestől, persze az eredménye a képemen virít. Mindenkit felbasztam ezzel a kis tervemmel, és első válaszként óriásit behúztak, vagy mégtöbbet. Néha kikötöttem a kórházban, csak míg összevarrnak, aztán leléptem. Még a kezemet is eltörték ezek a barmok. Minden esetre rettenetesen fáj, és be is gipszelték, csak az ujjaim hegye látszik ki alóla. Most is egy nagyobb gyepálás után térek haza, szőke hajam kócosan, néhol összeragadva a vértől áll szanaszét, orrom alatt még mindig ül pár karmazsin csepp, felszakadt ajkaim közt még mindig cigi ül. Már nem törőddök a fájdalommal, legalábbis próbálok, helyette a dalokat ismétlem, a legújabb a Take me to church, az elött kiadtam a frusztrációmat a The killben, és az elején a Sedated... ahh akkor még zombi voltam kicsit. Eladok belőlük egyet, kettővel meg majd elatom magam abban a retkes bárban. Vah, leszarom, csak legyen pénz, hogy visszafizethessem ezeknek a gyökereknek az adósságaimat. Mielött pépesre vernek. Ahh... ásítva dörgölöm meg sajgó arcom, pedig este hét van, nem kéne még ennyire leharcoltnak lennem. Belépek a házba, de még a kertkapu elött lnyomom a cigimet és kidobom. Szerencsére nem látom semerre Dannyt, így nyugodtan osonok be a szobámba levéve a cipőt-kabátot. Lemosom a képemet, na nem mintha ez sokat segítene, de legalább a rászáradt vér lejön. A rongyos piros sapkát nem veszem le és az ujjatlan kesztyűt sem, így ülök le a szobámba. Előkötrom a fejesemet és a mikrofont, mindegyiket bedugom a laptopba, megkeresem a Sedated zenéjét és elkezdem ráénekelni a szöveget... azt hiszem, egész jó lett, attól függetlenül, hogy eléggé rekedt a hangom. Mikor végeztem felakasztom a fejhallgatót a mikrofonra, állítgatok még pár dolgot, majd kihúzok mindent a laptopból és elfekszem az ágyon, bekapcsolom a lejátszót, hogy megmutassa a kész dalt. Ez egy jó szám lett. Büszke vagyok rá, még ha nem is az én stílusom, illetve valamilyen szinten az enyém, a depis oldalról. Míg megy a dal lehunyom a szememet. Nem szeretem hallani a saját hangomat. Anyáét szívesebben hallanám. A gondolatra megrezzenek. Kinyitom a szemem, kezem fejem fölé emelem, tenyerem friss hegekkel van tele, a kicsit túl nagy pulcsi lecsúszik és felfedi sápadt bőrömet a karomon, és a vörös vonásokat rajta, melyeket még nagyi házában ejtettem, de máig nem múltak el teljesen... na jó, mert kapartam. Nehezített pálya volt a testemnek. Ha anya még itt lenne biztosan nem itt tartanék... Összeszorítom az öklömet és visszacsukom a szemem, összezárt kezemet homlokomra helyezem és mély lélegzetet veszek. Nyugodjak meg. Felsóhajtok mélyen. Fáj a hasam, ennem kéne valamit, nem szoktam igazán étkezni, de ha most nem állok fel úgyse fogok. És bizony nem állok fel...