Több rovásban részesült már a munkahelyén, mert ittas állapotban érkezett meg, hogy feladatát elvégezze. Mondhatni nagyon közel jár ahhoz, hogy elbocsássák minden további nélkül. Többször felszólították, hogy az alkoholista életvitele nem megoldás és menjen el kezeltetni magát. Azóta odafigyel, hogy hét közben keveset iszik, míg a hétvégén többet. Az alkoholtól képtelen megválni, aminek megvan a maga oka, hogy miért. Nem dicsekedett el senkinek sem, hogy mennyire szerencsétlen az élete. Két nővel összeházasodott, de mindkettőt elvesztette egy év után. Míg az egyiket elgázolta egy autóbusz, addig a másik öngyilkos lett. Mivel nem telt el sok idő a kettő között, így nyúlt az italhoz, hogy keserűségét tompítsa. Az egészben az a rossz, hogy végül az alkohol rabjává vált és attól a naptól fogva létszükségletévé vált, mint az embernek a levegővétel. Emellett kialakult benne egy szerepjátszási függőség, hogy a környezetét saját kitalált valóságának fogadja el, hogy azáltal sohase kelljen csalódnia vagy újabb fájdalmakat átélnie. Vannak persze pillanatai, amikor teljesen normális és szerethető emberként mutatja magát, de ahhoz több időt kell eltöltenie az illetőnek. Szerepjáték függőségének jellegzetessége, hogy mindig a másik külsejével kapcsolatos a szerep. A fehér ruhások nála az orvosok, a sötétek a boszorkányok és megvan neki a többi színre szintén lebontva. Emellett az arc formája, vonásai szintén meghatározóak, sőt a megjelenés és a kisugárzás szintúgy jelentőséggel bír. Mai nap sem kelt fel úgy, hogy ne ivott volna egy jó adag sört. Felöltözött szépen, aztán mivel három nap szabadságot kért, így eszébe ötlik a pszihiáter. Még sosem volt kezeltetni magát, vagy elmenni oda, mert túlságosan sebezhetőnek érezte magát. Most pedig erősnek hiszi magát, mint egy hős lovag dagadó mellkassal. Távozik otthonról, majd elindul a közeli helyhez, ahol úgy véli van ilyesmi. Néha nekimegy pár malacnak, sőt egy boszorkány elgázol. Bocsánatot kér, aztán indul tovább. Fél órás séta, mikor megáll az épület előtt. Kifújja a levegőt, aztán benyit az előtérbe. Az előtér után megkeresi a megfelelő ajtót. Azon van egy felírat, amit gondosan elolvas és többször. Alkohol hatása alatt nem mindig jön le neki elsőre, hogy miről szól a dolog. A kis váróterem szerűségbe nem talál várakozót, ami egyet jelent. Vagy túlságosan hamar érkezett, vagy ennyire nem köztudott ez a hely. Megfogja a kilincset, majd lenyomja. Meg kell lepődnie, mikor amaz megmozdul. Szóval itt van valaki, fut át az agyán. Benyit és csukja be maga után. Mikor a szobát teljes terjedelmében látja, akkor megáll és felhúzza a szemöldökét. Rendezett munkakörnyezetről árulkodik. Kisebb felfájása van, de mindenesetre beletúr a hajába. Nagyot sóhajt, mert nem tudja hogyan tovább. Elvégre eljönni eljött, de ezután mit kell tennie? Annyira égő számára ez a helyzet, hogy az arcára teljesen kiül a zavarodottság mindenki kifejező eszköze. Nagy erőfeszítés árán mozgásra bírja lábát, hogy az asztalnál ülő valakihez sétáljon. Mikor jobban ki tudja venni az alakját, akkor szó szerint elfütyüli magát. Csinos és fiatalos nőt lát, s az utóbbi miatt hirtelen beugrik máris a másik szerepe.
-Szia Hugi! Tetszik a ruhád – közli vele egyből az első szembetűnő dolgot. Azonban itt nem áll le, mert azon nyomban odasétál a másikhoz. Ha amaz nem ellenkezik és ha feláll a helyéről, akkor egy meleg testvéries ölelésben részesíti.
- Jöttem hozzád beszélgetni, mert más embereknek baja van velem.