[You must be registered and logged in to see this image.]
A külváros utcáin mászkálva számolgattam a dolgozókat. ~1-2-3-4... Hol az ötödik?~ Átgondoltam párszor, hogy biztos ötöt küldtem-e ki ma az utcára. Párszor átszámolgattam a neveket aztán rájöttem, hogy nem én nem tudok számolni hanem valaki nem hajlandó dolgozni... ~Amber, már megint Amber...~ Kiszálltam és megkérdeztem a többit tudnak-e valamit róla de Ambernek se híre se hamva. Visszaszáltam matt fekete Mercedes-embe és tovább kerestem a hölgyet. Bementem a legkisseb sikátorokba is mikor teljesen bebizonyosodott, hogy Amber elszökött ismét.
Már a nap vöröslött a Las Vegasi "táj" allján amikor elindultam Amber lakásához, hogy kopogtassak. Nem lakik olyan messze az utcától ahol a lányok mozognak ezért nem kellet sokat kocsikáznom. Felsétáltam a lépcsőn és bementem a panel épületbe ahol ez az úrihölgy lakott. Az épület kopott, piszkos, mocskos volt a sarokban csövesek hányása és néhány lépcsőfokon heroinosok véres tűje. A negyediken lakik úgyhogy inkább fellépcsőzök nem bízok meg ebben a liftben. Mikor már majdnem felértem csobbanás szerű hangot hallottam mintha beleléptem volna egy pocsolyába de mikor lenéztem rá kellet jöjjek, hogy nem egy beázásba léptem hanem egy jókora nagy kutya bélsárjába.
-Aaaagh! Rohadék, ide kell szaratni a kutyát! Az új Bugatti cipőm...
Ekkor már tudtam, hogy jól móresre kell tanítanom azt a szajhát! Kissé megtörölgettem a lépcső peremén a cipőmet majd felmentem az ajtóhoz. Kopogtam hármat de nem volt válasz... Ismét kopogtam hármat kissé erőteljesebben és olyan fél perc elteltével egy kislány nyit ajtót.
-Szia az anyukád itthon van?
-őőőőő
Szólt lágy vékony hangon de nem vártam meg míg szól.:
-Mind egy is. Bemehetek?
De erre sem vártam meg a választ arréb tessékeltem és bementem. Nem volt otthon de felmértem a terepet, ám nem találtam semmi érdekeset.
-Neharagudj, hogy zavartalak -elővettem a tárcámat és kerestem egy 10 $-ost majd a kislány kezébe nyomtam- vegyél belőle magadnak valamit! Jah! És ha az anyukád hazajön mond meg neki hogy Aldo kereste!
Majd gyorsan lelépcsőztem vissza az autómhoz. Az ég már feketéllett és az utcán köztérvilágításból csak 1-2 lámpa égett. Beültem az autóba majd visszaindultam a többihez de mikor befordultam a sarkon észrevettem valami érdekeset! Mintha az a keresett Amber lenne! Kicsit rágyorsítottam majd beletapostam a fékbe!
-Hova-Hova?!
Dühösen szálltam ki az autóból majd szapora sétával mentem oda hozzá és fogtam meg a vállát!
-Most majd megtanulod!
Majd rántottam a vállát magam felé, hogy arcát célbavehessem és megadhassam neki az első nevelői pofont!

Késő estére járt az idő, és mivel még eszemben sem volt fellőni a pizsit, inkább megszavaztam egy kis éjszakai motorozást.
A fekete BMW átvágott Vegason, és bevette magát a csendes, elhagyatott külvárosba. Csak egy kört tettem volna a környéken, amikor az egyik utcába kanyarodva az összes kijelző fénye kialudt, a motorzúgás pedig elcsendesedett, végül a járgány nemcsak lelassult, de meg is állt.
- Ilyen nincs… – dörmögöm kelletlenül.
Megint kezdi. Egyszer már eljátszotta velem a kicsike, hogy bedobta a törölközőt. Fent a hegyen. Jól megtréfált minket Ville-vel. Most legalább bent vagyok a városban, és a mobilom is működik, ha annyira makacskodna.
Próbálom újraindítani, ráhúzni a gázt, de meg sem mukkan. Érthetetlen. Pedig a haverral alaposan átvizsgáltuk. Nem találtunk semmi meghibásodásra utaló nyomot. De ezek után a járgány tutira nem ússza meg a műhelylátogatást.
A sokadik sikertelen próbálkozás után hatalmas sóhajjal adom fel, és az út szélére gurulok. Leszállok a nyeregből, és kitámasztom a motort. A fekete bukót lehúzom a fejemről, hogy az ülésre tegyem. Körbenézek. A közvilágítás gyér, sehol egy lélek, minden nyugodt. A belvárosi autózúgást elhozza a szél, és valami sziréna vijjog a távolban.
- Jól van. Én most elmegyek sétálni. De mire visszajövök, melegen ajánlom, hogy összeszedd magad. – döngöm a járgánynak finnül, mire a dzsekim zsebeibe rejtem a kezeimet.
Talpig feketébe vagyok öltözve. Fekete farmer, fekete csatos csizma, és az elmaradhatatlan fekete bőrdzseki. Árnyékként lépek el a motor mellől, és sétálok tovább a járdán. Hosszú fekete hajam szabadon omlik a vállaimra. A csizmám talpai tompán koppannak a betonon. Kényelmes léptekkel haladok az utca vége felé. Jól esik ez a kis séta a hűvös éjszakában. Nem strapálom magam felesleges gondolatokkal, inkább csak merengek. De olyannyira, hogy a közelemben hirtelen lefékező fekete kocsi felbukkanása sem zökkent ki. A fülem hallja a fékcsikorgást és az ajtócsapódást, a mögöttem csattogó határozott, sietős lépteket, de a pillanat valahogy kívül esik a tudatos észlelési tartományomon. Mit sem törődve az egésszel, gyanútlanul megyek tovább. Vagyis csak mennék. Megérzem az erős kéz szorítását a vállamon, ahogy valaki hátulról megragad és durván visszaránt. Váratlanul ér az egész helyzet. Minden olyan hihetetlenül gyorsan történik. Nemhogy reagálni, de még pislogni sincs időm. Az idegen férfire ugrik a tekintetem, ahogy maga felé ránt. Alig fókuszálok az ábrázatára, amikor a keze gyorsan eljár és egy jókora pofon csattan az arcomon. Rohadtul csíp, és akkora a lendülete, hogy kénytelen vagyok elfordítani a fejem.
Úristen! Mi a szent szar volt ez???!!! Ez a szokás Vegasban? Ennyire rühellik a külföldieket?
Először szóhoz sem jutok a döbbenettől. Aztán felfogom, mennyire fáj az arcom. Ez a fájdalom észhez térít. Kell nekem éjszaka kint bóklászni a városban egyedül...
A következő maflás, ha jönne, már nem ér váratlanul és biztos, hogy nem engedem betalálni. Távol áll tőlem az agresszió és a bosszú, nem szokásom ütni, verekedni, viszont megvédem magam, ha kell. Most még nem ütök vissza, és mogyorót sem morzsolok. De ha a tag még nem engedte el a vállam, a kezét lelököm magamról.
Merőn a kinyalt fazon képébe bámulok, a szemeim gyilkos villámokat szórnak.
- Hé! Magánál teljesen elmentek hazulról? Kopjon le! – ripakodok rá erélyes altommal, miközben a sajgó arcomat dörzsölöm a tenyeremmel. Futó pillantást vetek a férfi alakjára. Elegáns. Jólszituált… nak tűnik. De milyen ember az olyan, aki csak úgy lepofoz egy járókelőt?
A rohadt életbe... Férfi még nem ütött meg. Birdie pofonja nem számít. Az nem volt szándékos. Csak betépve fantomdobolt a levegőben, én meg rossz helyen ültem.

Betalált az első pofon. Majd most megtanulja, hogy senki sem szórakozhat Aldo-val! De mikor eltalálta a hölgyet az első saller hamar rá kellett jönnön, hogy elhamarkodtatott ütés volt ez és előbb kérdeznem kellett volna.
-A-a-amber?
Makogtam ijedten de rá kellett jönnöm, hogy akinek vöröslik az arca az nem az akit keresek és a nyakleves nem megérdemelt volt, ám ezek után én megérdemelnék kettőt-hármat de jó nagyot. Kínomban nem tudtam mihez kezdeni, nem tudtam mit mondjak. Tudtam, hogy nincs magyarázat és szégyent hoztam az úriasságomra. Ilyet egy úriember nem tehet meg... Megütni egy nőt...
Bambán bámultam szegény nőre és szégyenemben hozzá sem tudtam szólni. Csak vöröslött az arca az ütésemtől és még csak esélye sem volt, hogy kivédje de nem is próbált meg visszaütni csak ő is nézett rám. Végignéztem rajta és gondolkodni kezdtem. ~Mit mondjak neki? Ez egy gyönyörű lány, dögös ebben a fekete szerkóban. Nem túl elegáns de az biztos hogy jól néz ki... Egyetlen hibája csak az arca amit én csúfítottam el...~
Majd mire ezt végiggondoltam és ismét a szemébe néztem szúrós tekintettel nézett a hölgy és hamar felháborodás hallatszott hangján, jogosan.
-Őőőő... Elnézést hölgyem nagyon szégyenlem magam, tudjaa... őőő..
De csak hebegtem és habogtam nem tudtam kimagyarázni magam. Megvakartam fejem és körülnéztem van-e valaki aki látott de az utca már sötét volt és nem nagyon volt kint senki. Éppen, hogy néhány lámpa pislákolása világított valamennyire na meg talán egy kicsit a hold is adott egy kis látótávolságot az embernek. Autók se nagyon jártak csak egy kicsit hallatszott néhány kocsi zaja a távolból. De tudtam, hogy ez nem segít ez úriemberhez nem méltó. Attól, hogy még nem látott senki nem mehetek el csak úgy mint ha mi sem történt volna. Kárpótolni akartam a hölgyet valahogy.
-Tudjaaaa összekeveertem valakivel és nagyon szégyenlem magam emiatt, hogy megütöttem.
Majd ismét töprengeni kezdtem. ~Mivel kárpótolhatnám? Biztos van valami aminek örülne~
-Tudtnám esetleg kárpótolni?
Aztán hirtelen amik eszembe jutottak elkezdtem felsorolni.
-Ta-talán elvihetném egy vacsorára valahová, nem messze van a közelben egy étterem biztos tetszene önnek... Va-vagy esetleg hazavihetném... Messze lakik? Biztos kényelmesebb lenne egy kocsival. Vagy fogadjon el tőlem némi pénzt. -hirtelen matatni kezdtem a zsebembe a pénztárcámat keresve.- Tudja nem szokott velem ilyen történni nagyon röstellem, valahogy mindenképpen kárpótolni szeretném. Kérem ne haragudjon rám egyáltalán nem akartam önt bántani!
Írtó kellemetlenül éreztem magam, sosem bántok nőket csak néha a rosszab kurváknak adok egy-két pofont de az sem komoly, nagyon bántott emiatt a lelkiismeretem. Csak remélni tudtam, hogy megbocsájt nekem a hölgy.

Hála az égnek, kapcsol a fickó, hogy valamit nagyon benézett, és nem emel rám még egyszer kezet.
Amber? Francokat… Minden esetre nem lennék a csaj helyében. Nem tudom ki lehet, de ha esze van, tuti nem a csaja. Aztán ki tudja. Lehet ez az Amber durván szereti.
Meg kell hagyni, azért nem csak meglepődtem, de meg is ijedtem. Bassza meg, ez itt Amerika! Jó hogy! De legalább a tag is becsületesen megilletődött, olyannyira, hogy a szavakat sem találja, amivel moshatná magát.
Még egy utolsót dörzsölök az arcomon. Az ujjaimon csillogó ezüstgyűrűk érintése kellemesen hűs a bőrömön.
Kénytelenül is félmosolyra görbül a szám egyik sarka, és mellé kurta, halk röhögés böffen ki belőlem.
- Ahha. Szóval összekevert valakivel… Már azt hittem, hogy ennyire utálja a metált. – próbálom elbagatellizálni az incidenst. Nem vagyok egy hisztikriszti. Balesetek megesnek. Főleg velem az utóbbi napokban. Ez is valami olyasmi. Ha hazamegyek, és közben összefutok a folyosón a szomszéd sráccal, a felduzzadt arcnak hála, megint azt hiszi, hogy a pasim ver. Persze, az a nemlétező egyfolytában ütlegel.
Kárpótolni? Erre feljebb szökik a fél szemöldököm. Félrebiccentett fejjel hallgatom a felkínált lehetőségeket. Sandán meredek rá. Öregem… Egy nőverő úriember. Ilyet is csak Amerika tud produkálni.
- Óóó! Nemnemnemnem! Köszönöm. Eszébe se jusson, Miszter! Erre semmi szükség. – hárítom el azonnal a pénzt fejcsóválva. Már akkor tiltakozom, mikor felfedezem a mozdulatot, ahogy a zsebében kezdene matatni.
- A motorom nem messze parkol, kösz.
Fuvarra sincs szükségem. De azt már nem kötöm az orrára, hogy épp makrancoskodik a járgány. Ha nem lennék két keréken, akkor sem szállnék be egy tök idegen férfi kocsijába, akármilyen drága öltönyt visel. Régimódi, tartózkodó lány vagyok. Fő a tisztes távolság. Egy maflás után pláne. Ezen elröhögök még egy darabig.
- De valami hideg jól esne. Mondjuk jég. Ha valóban kárpótolni szeretne.
Oltári. Más lányok örömmel vetődnének egy ilyen kiöltözött, fekete Mercis fickó lábai elé, és ugranának az ajánlatra, hogy éljenek a lehetőséggel, én erre meg meghívatom magam egy vödör jégre. Jellemző egyébként.

A lány hamar túl tette magát az ütésemen. Vagy legalább is úgy tünt, hogy nem vette véresen komolyan a dolgot, de amikor a pénzt veszem elő hamar jelez, hogy ne is tegyem mert nem hajlandó elfogadni. Elég kellemetlenül éreztem magam a dolog miatt és még mindíg nem tudtam mit tehetnék, hogy egyáltalán megbocsájtható ez a dolog. Hát egyelőre csak egyet tehetek, bemutatkozom:
-Mr.Bare, Aldo Bare a becsületes nevem de hívjon csak úgy ahogy kegyednek kényelmes!
Enyhe mosolyt eresztek felé, próbálom jelezni, hogy semmi bajom nincs vele és azt, mennyire sajnálom a történteket. Viszont attól, hogy még bocsánatot kértem a fájdalma nem múlik el és tudom, hogy azzal semmit sem segítek a helyzeten. Kötelességem valahogy jóvá tenni a dolgot! Ám a hölgy a fuvarra sem figyelt fel, sőt neki is megvan a maga járgánya. Kifogytam az ötletekből és még jobban haragudtam magamra ahogy megtudtam nem segíthetek rajta semmit. Viszont amikor már éppen lemondtam a dologról felcsillant a szemem hisz ajánlott valamit amivel tudok neki segíteni. Jég! De honnan szerezhetnék jeget. Ekkora már eléggé eltelt az idő a fejem felett. Ilyen késő este maximum egy két bár van nyitva a környéken de azoknál nem hiszem, hogy van jég. Ha akarja végignézhetem vele a környéket de eszembe jutott más ötlet is.
-Nézze... -nem is tudtam, hogy mondjam el neki elvégre ezek után nem hiszem, hogy szívesen feljönne hozzám- Noss nem hiszem, hogy ilyen késő este már van nyitva olyan hely ahol kapunk jeget az arcára...
Még nyögdécseltem kicsit de aztán nyeltem egyet és nagy nehezen felvázoltam neki a helyzetet.
-Noss tudom nem szabadna ilyet mondani önnek elvégre most ütöttem meg. Amiért még mindíg nagyon szégyellem magam de talááááán ha feljönne hozzám tudnék önnek adni jeget. Már ha csak gondolja, de felőlem mászkálhatunk a városban is hátha találunk valami helyet ahol kapunk jeget, csak gondoltam ez energia takarékosabb lenne.
Nagyon reménykedve böktem ki a hölgynek hátha nem ijedt meg annyira, hogy ne jöjjön fel hozzám mert az őszintét megvallva rohadtul nem volt kedvem kocsmáról kocsmára járni, hogy valahol adjanak egy jeget. SOkkal egyszerűbb lenne ha ezen a csodás estén csak feljönne hozzám a hölgy lejegelnék az arcát aztán marasztalnám egy vacsorára. ~Gyertyafényes vacsora, kicsit jobban megismerhetnénk egymást, egy kis ez, egy kis az... Hmmm szép lenne! Remélem feljön... ~
Kissé el is ábrándoztam míg végignéztem a hölgyön, majd kissé össze szedtem magam és vártam a válaszára.

- Rendben, Mr. Bare. – mosolyodom kedvesen a férfira, amint bemutatkozik. Nem fogom mindjárt a keresztnevén szólítani, elvégre vadidegen. Nem szeretném, hogy félreértse a nagy „barátkozást”.
És ha már ő megtette, részemről is illik, elvégre nem bunkónak neveltek.
- October Soininen. – fogom egyszerűre. Nem hiszem, hogy ismerősen cseng neki a nevem. Nem olyan embernek tűnik, aki metálkoncerteken csápol, vagy egyáltalán efféle zenét hallgat.
Látom Mr. Bare zavarát, de majd elmúlik. Ahogy nálam is a pofon helyén a sajgás.
Amint részletes okfejtésbe kezd, kérdőn vonul feljebb a fél szemöldököm a homlokom.
Igaza van, felesleges jég után kajtatni, és én sem fogok éjnek idején órákat feccölni bele. De ez a „feljönne hozzám” megüti a fülem.
Halkan, röviden elnevetem magam.
Nem kerüli el a figyelmem a tekintete, amivel diszkréten végigmustrál. Igazán hízelgő.
Nem vagyok gondolatolvasó, ellenben engem sem kell félteni. Van róla sejtésem mi járhat ennek a jóságos szamaritánusnak a fejében, de a világ lehető legrosszabb szobára járóját szólította le. Nincs az az Isten, hogy én pasi lakására menjek! A haverok kivételt képeznek.
- Nagyon kedves. Köszönöm, de otthon már én is tudom orvosolni a problémát. – felelem lágy hangon.
Szeretném mihamarabb elfelejteni ezt a kis incidenst. És ha a fickónak nincs más mondanivalója…
- További szép estét, Mr. Bare. – mosolyodom rá, miközben elbúcsúzom.
Feltehetően ő is megy a saját dolgára.
Sarkon fordulok, és kényelmes léptekkel inkább visszamasírozom a járgányomhoz. Ez egy gonosz motor. Élvezi, hogy hülye helyzetekbe hozhat. Vagy tényleg Grid átka ért utol, amiért megadtam a számát egy meleg rendőrnek.

Bemutatkozásomra a hölgy kedvesen reagált és ő is bemutatkozott. Nevére elmosolyodom majd bólintok.Eztán reménykedem benne, hogy a hölgy valamit reagál az ajánlatomra és feljön hozzám, tényleg nem lenne rossz. Nem akarom egész este rosszul érezni magam amiatt, hogy megütöttem egy ártatlan hölgyet. Reménykedve várom válaszát de hamar csalódnom kell! A hölgy nem hajlandó velem feljönni de hát mit is tehetnék? Nem erőltethetem rá és végülis megértem, hogy nem akar hozzám feljönni. Többet nem próbálkozok annál egy ici-picit több tartásom van mint, hogy könyörögjek egy bőrszerkós hölgynek. Igaz én vagyok a hibás de akkor sem!
-Rendben. Hát akkor.... -elmosolyodok bár ez kissé ál mosoly volt mint őszinte de beleadtam mindent, hogy igazinak tünjön- Örültem is meg nem is, hogy találkoztunk. Nem így kellett volna!
Majd belenézek még egyszer a szemébe a hölgynek és lassan  már el is búcsúzik. Ám hamar valami kopogást hallok itt az utcán valahol. Elég közel járhat így hát megfordulok és megnézem ki lehet az.
.
.
Na megvan? Így van Amber az! Az a mocsok szajha mostmár idetolja a képét. Ölbetett kézzel vár engem és látszik az arcán, hogy meg van sértődve. Ő, amikor nem dolgozik ő van felháborodva. Hamar felhúzom az agyam ismét sarkon fordulok és intek a hölgynek.
-Ééég önnel October! Vigyázzon magára ilyen késő este!
Majd elindulok Amber felé és a kocsiba intem őt. Ezért biztos, hogy nagyot fog kapni...

THE END!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------