,,7 év, az 7 év…”Egy igazi amazon vagy.
Mindig is katona szerettél volna lenni, ám erről lebeszéltelek. A rendőröknek több hasznát veszik - ezzel hitegettelek jóideig, mire átgondoltad az életed. Ahogy teltek a hónapok, te úgy kezdtél el a rendvédelem felé kacsintgatni. Állandóan krimiket, akciófilmeket nézettél meg velem, néha már
majdnem könyörögtem, hogy legyél már csak egy picit is átlagos, és valami csöpögőset üljünk végig. Férfilelkű nő módjára mondtál határozott nemet.
Mindig is apád haragja elől menekültél. Szöktettelek már meg éjszakánként, titokban meglátogattalak mikor hetekig tartó szobafogságot kaptál: szóval tudod, minden ilyen agymenést megtettem Érted.
Meghalt öreganyám, és a tőle kapott örökségből elhoztalak Vegasba a huszonegyedik szülinapod alkalmából. Itt nagylány lehetsz - gondoltam, pedig már rég tudtam: már gimi óta egy lehengerlő nő vagy.
Albérletben laktunk, átlagos körülmények között. Elvoltunk - akár egy átlag, és majdnem unalmasnak mondható szerelmespár.
Aztán mindketten dolgozni kezdtünk, onnantól változott meg minden;
Azon riherongyok sorába álltál be, akiknek egy pillanat alatt felbolygatja érzelmeit egy bájgúnár. Szép lassan ment tönkre a mi kapcsolatunk, míg azzal a másikkal szebb jövőt láttál magad előtt.
7 évet csak úgy magad mögött hagytál...4 hónapért cserébe. Hát kellett ez neked?! - Na ugye hogy nem!
Utólag sopánkodni rohadt könnyű, csak hiába teszed. Engem
soha nem látsz viszont abban a formában, ahogy abban a hét - utólag már átkozott - évben.
Idővel minden gondolatod a múltra terelődött, olyannyira, hogy a nehezen megszerzett állásodnál kihasználtad azt, hogy beleférkőzhetsz néhány adatbázisba. Meglepődtél, mikor nem a szöszi, bongyor hajú hülye gyerek jelent meg a képernyőn, mi?
Tudtam, hogy van élet utánad is; ezért igyekeztem mindenen, tényleg mindenen változtatni.
Túl sokat törődtél az én
ártatlan mindennapjaimmal, és ez a munkád rovására ment. Felmondtak neked kemény nyolc hónap után, bravo!
Te ennek ellenére sem adtad fel; megkerestél a munkahelyemen. Ha naponta nem is, de legalább kétnaponta megjelentél ott. Voltál annyira ravasz, sunyi, aljas, vagy nem is tudom hogyan jellemezzelek: de volt képed pincérnek jelentkezni oda, ahol dolgozom.
Természetesen elutasítottak. - És még csodálkoztál is ezen! Ugyan Picim, én előbb voltam a terepen, nem kerülhetsz ilyen könnyen közel hozzám.
Követsz, szinte már betegesen. Majdnem a seggembe vagy, és azt hiszed nem veszem észre. Szinte minden mozdulatomról tudsz. Én viszont csak a létezésedről tudok, annyit sem bégettem feléd, hogy hello.
Eltervezted, hogy kerüljön amibe kerül, Te visszacsinálod a múltat, és ismét kéz a kézben fogunk járni.
Aha...igen bátor, és vakmerő vagy. Jobb, ha tudod: egy nő neve vésődött halállistám legelső sorára...mit számítana már egy férfi...esetleg egy újabb nő?
Én a helyedben jobban vigyáznék, Cicu…a kereszt ott a fejed felett.A végén majd sírköveden látom viszont. Milyen kár is lenne érted.
Ohhh, még mielőtt elfelejteném; hogyan bírná el az a hatalmas szíved azt, ha megtudnád, hogy egy férfivel töltöm el a mindennapjaim, az éjszakáim nagy részét? - Összeomlanál, és a maradék önbecsülésed is eltűnne.
Éééédes kicsi Szívem; egy másodpercig nem sajnálnálak. Csak magadnak köszönhetsz mindent.
Volt egy aránylag biztos háttered. Mostanra már szinte semmid nincs...