Brieta Scarlett Harlinsky

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: Okos. Humoros. Tud beszélni. Tud hallgatni. Tudja, mit akar. Tudja, hogyan érheti el.

◆ negatív tulajdonságok: Szeret csipkelődni. Olykor túlzásba viszi. Ösztönlény. Néha vad. Nem érdekli más, csak önmaga.

◆ egyebek: Totál őrült. Vigyázat! Elsőre nem látszik.

Történet vagy szerepjátékos példa

- Igen! Igen! Igen! Nem.
Ez az egész baromira nem lelkesít már. A cipő jó, a táska elmegy. Két árnyalatnyi színeltérés az én szakmámban nem megengedhető.
- Muszáj, hogy tökéletes legyek!
Odavágom Jim fejéhez azt a rohadt táskát. Ő a legmelegebb divattervező és szabó, akit ismerek. Legalább egy hajszálnyi érzéke lehetne ezekhez a sz@rokhoz. Mindegy, kivételesen nem vagyok hajlandó kiakadni, nem igazán éri meg a fáradságot.
- Ehelyett újat varrsz, cimbi - mordulok rá megvetően, majd mind közül a leginkább átokverte angyali mosolyomat villantom rá, hogy biztosan tudja, ez a legszebb a fejemben jelenleg éket verő megfogalmazás. Meg vagyok áldva ennyi idiótával magam körül. Vagy az egész világ arra vágyik, hogy pucéran, csak sminkben és ékszerekkel dekorálva tegyem be a lábam mindenhová? Értem, hogy a testem nem rossz, egy pillanatig sem volt az soha. De a Bankból nyilván mégis kib@sznak így.
Letépem magamról azt a rongyot, amiről ez a nyavalya azt hiszi, hogy ő varrta rám, ó, és milyen pazar munkát végzett vele. Mintha rám öntötték volna, bla, bla bla. Mondom! Mi, szakmabeliek mindig perfektül nézünk ki. A tűsarkúban, és egy szál csipketangában fordulok vissza felé, szemforgatva, két kezem az ég felé emelve lesz a legkényelmesebb leüvölteni a fejét.
- Megérted valaha egyáltalán, hogy hibátlannak kell lennie a ruhának, amit a hibátlan külsőmre akarsz ráaggatni? Ember, kurv@ sokat fizetek neked, és azért neked, mert azt várom, hogy olyan jó legyél, amilyen némelyik kan az ágyban volt velem - hívom fel a figyelmét arra, mit akarok. Ez az egy számít, semmi több. Ő pedig végignéz rajtam, szája sarkában apró mosoly tanyázik.
- Őrült vagy, Csillagom, tudod? Mondd, megérted valaha, hogy a "szakma", amit imádsz, többé nem tart igényt rád? Lásd át végre, ennek a kettőnek valahogy köze lehet egymáshoz - kacsint. Rühellem az igazáért, a korrektségéért. Minden fiatal kis cafka olyan pasiról álmodozna, mint Jim, de mi jól megtaláltuk egymást. Én egy megőrült exkurv@ vagyok. Ő meg egy minden lében kanál kis buzi. De legalább zseniális, ha ruhákról, táskákról van szó. De nem ma.
- Ez az, Jim, mondogasd még. Kipróbálnám, fel tudod-e nyalni magad után a véredet, miközben távozol, ha épp kiáll a hátadból egy konyhakés.
Közben magamra terítek valami rongyot, mégis csak a saját házamban vagyok, tiszteljem már meg néha azzal, hogy nem pucéran lófrálok benne, miközben a magassarkúmmal az üvegpadlót karcolom.
Töltök magamnak egy pohár konyakot. Jéggel. Felülök a konyhapultra, lábaim lóbázom, miközben Jim sajnos csak hímringyók számára "zöld" testét figyelem.
- Igen, tény, már nem tartozom a rövidszoknyás kis rongyok közé. Gazdag vagyok, annak teszem szét a lábam, akinek a kedvem tartja. És ezt nem a szakma szabja meg. Viszont tudod, ugye, hogy te belőlem élsz, Cicavirág? És ha továbbra is élni akarsz bárkiből, azt teszed, amit kérek tőled. Varrsz nekem egy rendes ruhát végre. Mielőtt elkaplak, kikötözlek, és rávezetlek, hogy nem vagy eléggé meleg.
Én is kacsintok rá, ahogy ő tette az előbb. Igen! Gazdag vagyok. Undorító világban éltem, és hasonlóan undorító lettem én is. Épp így tökéletes.