Juliette Cosette Thirly

Karakter személyisége

A munkám ellenére van bennem valami végtelenül kislányos. A nevetésem inkább hasonlít egy óvodáséjéra, könnyen lehet zavarba hozni, elpirítani. Ugyanígy áll a helyzet az ajándékokkal is. Egy szép, piros falevélnek ugyanúgy örülök, mint mondjuk egy nyakláncnak. Könnyen sértődök meg, de nem duzzogok sokáig, sőt, én kérek bocsánatot miután kisírtam magam. Nagyon függök a barátaimtól, szeretek mesélni, táncolni és viccelődni. Imádom, ha valaki a hajamat piszkálja, vagy fésülgeti. Nem ítélek első látásra, de aki nagyon lejáratja nálam magát, ahhoz soha nem fogok szólni többé. Mert fájdalomban már túl sokat volt részem, nem akarom, hogy így is bántsanak.

◆ pozitív tulajdonságok:
# nagyon jó táncos vagyok
# soha nem hazudok
# tudok énekelni
# nehezen leszek ideges
# jól főzök

◆ negatív tulajdonságok:
# elég naiv vagyok és nem kicsit gyerekes
# sértődékeny vagyok
# folyton elhagyom a cuccaimat
# ha valakivel összeveszek mindig én kérek bocsánatot
# ragaszkodó típus vagyok

◆ egyebek: amit fontosnak tartasz a karakterről
# van egy bátyja, Gaspard
# a másik testvére öngyilkos lett
# a szülei meghaltak, mikor tíz éves volt

Történet vagy szerepjátékos példa

- Letty!! Gyere le de rögtön, hallasz?! – Ordított fel Christopher, de oda se fordultam, csak sétáltam tovább a híd peremén. Dülöngéltem jobbra-balra, kóválygott a fejem. Az üveg kiesett a kezemből, lezuhant a mélységbe, és eltűnt a habok közt. Vajon a testvéremet is így nyelte el? Ha a természet értünk van, miért nem vette észre, hogy rosszat tesz, és egy csodálatos embert vesz el tőlünk? Hát vak?! Ha beszélhettem volna vele, még köztünk lenne, nem kellett volna ezt tennie, az Istenért, hiszen a húga voltam, szükségem volt rá! és most is van… Honnan vette ezt a hülyeséget? Hogy senki sem szereti… Gaspard is oda volt érte, csak el kellett költöznie. Hárman voltunk testvérek, mikor Gas elment ketten, és ezt ő rosszul vette le, de hogy ő meg cserébe itt hagy engem?! Hát hol igazságos ez? Pont a születésnapomon. Tökéletes ajándék, köszönöm szépen, jól esett. Nem engedték meg, hogy lássam a holttestét, Chris sem engedett oda, ő azonosította be helyettem. Ma úgy ébredtem, hogy teljesen egyedül voltam, és dühös, nagyon nagyon. Mielőtt Chris hazaért volna eljöttem ugyanahhoz a hídhoz, amihez a testvérem tegnap, egy üveg bor kíséretében. Fél óra múlva már fent álltam a korláton. Nagyon este volt, és kihalt minden, senki sem akadályozott volna meg. De sírni kezdtem, és ez teljesen lefoglalt, annyit sírtam, hogy addigra Chris is ideért, vagyis csak a híd alatti sétálóútra. Egy percem volt, nagyon szűken. A habok felé fordultam. Szinte láttam magam előtt, ahogy ő tegnap széttárta a karját és elengedte magát. Ugyanezt tettem, lehunytam a kezem. A szél tépte a ruhám, szőke fürtjeim arcomba csaptak, csikizték az orrom, a számba is belementek. Előredőltem, átvillant a fejemen, hogy nem tudok úszni sem. Éppen belelendültem volna, mikor egy erős kar kapta el a derekam és lerántott az útra.
- Az istenit Cosette, hát neked teljesen elment a józan eszed?! – Szorított magához, nyakába temettem arcom, olyan finom illata volt, kicsit kijózanított. Újra eltört a mécses, Chris a hajamat simogatta, mérges volt, mégis nyugtató szavakat suttogott nekem, miközben egyre beljebb húzott a korláttól. Nem ellenkeztem, nagyon fáradtnak éreztem magam, nem álltam ellen semminek.
- Gas hamarosan megjön Letty, felhívtam, úton van… ideköltözik hozzád, nem hagyunk egyedül, ne aggódj – Suttogta, és átkarolta csípőm, lassan mentünk hazafelé. Arra próbáltam koncentrálni, hogy a bátyám hamarosan megjön, és nem megy el újra. Az utolsó megmaradt családtagom… ha Christ nem számítom bele, bár ő csak a legjobb barátom. Szégyelltem magam amiatt, amit tenni akartam, semmivel sem lett volna jobb, senkinek… talán még nekem sem.