Egy szicíliai vacsora

Lassan esteledett és a városra ezer színes fényével borult az éjszaka. Darna imádta ezt a napszakot, ekkor volt igazán elemében, és amióta ezt a millió fokon izzó franciát ismerte, még inkább. Az utóbbi napokat azzal töltötték, hogy kiélvezték minden percét legyen szó akár egy luxus lakosztályról valamelyik elegáns hotelben vagy éppen a medencéről,netán egy nyilvános ruhaboltról. Nekik semmi nem volt tabu, és semmi nem volt annyira idegen, hogy ott és akkor ne lettek volna képesek, ha csak rövidke időre is, de áldozni az szex és a szerelem istenasszonyának. Darna úgy érezte, hogy a srác a számára egy tökéletesen elkészített sütemény, amely édes és krémes, és minél többet kap belőle, annál jobban rákattan és annál többet akar belőle. Nem csupán kóstolni vágyott, hanem habzsolni telhetetlenül. Hogy belehabarodott volna? A kisasszony ezt a legerőteljesebben tagadta volna, miközben a feje hevesen bólogatott volna, mint a kutyák az autók hátsó szélvédőjén, és minden utolsó kis porcikája zselé módra rezgett volna Aeron egyetlen érintéséért. Tagadhatatlan, hogy ember nem létezett, akitől ilyen szinten elviselte volna az irányítást, és egyáltalán azt, hogy ágyban vagy éppen a magánéletben akármerre járnak engedelmes kis nyuszikaként simul bele a francia ölébe. Ha jobban belegondolunk a lány egész életében egy határozott alfára várt, még akkor is ha legtöbbször előszeretettel hangoztatta, hogy a kapcsolataiban ő irányít. És akkor megérkezik Aeron a maga teljes valójában robban be az életébe, Darna meg mint valami megbűvölt rongybaba omlik a karjába. A bökkenő csupán az volt, hogy ezt a kapcsolatot úgy tűnt jelen pillanatban csak ők akarják olyan nagyon. Bár Darnának igazából fogalma sem volt róla, hogy Aeron családja miképpen viszonyul hozzá, azért talán volt két sejtése: vagy rohadtul nem érdekli őket, vagy talán ők sem egy hozzá hasonlót képzeltek el a fiú mellé. És itt nem elsősorban anyagi okok motiválnak, sokkal inkább az érdekek és a kapcsolatok.
De ők egyszerűen nem tudtak meglenni egymás nélkül, és Darna úgy érezte, hogy minden éjszaka amit a fiú nélkül tölt elvesztegetett idő, amit sokkal izgalmasabb és hasznosabb dolgokra is fordíthatott volna, úgy mint...úgy mint...szex? Na igen. Volt valami, ami ennél a lánynál nem ezen dolog körül forgott? Kizárt.
Jelen pillanatban éppen a kivilágított negyvenes sugárúton hajtott végig, az autóban valami remek régi kis R&B ritmusa adta a lány alá a lovat, ujjai váltakozva verték az ütemet a kormányon a pirosnál, és vigyorogva bújt el a kabátjában. Sokáig hezitált, hogy melyik kabátját vegye fel a megszámlálhatatlan mennyiség közül, végül a mostani rózsaszín mellett döntött. Egyrészt tökéletesen takarta a ma esti ruháját, másodsorban pedig tudta, hogy a francia megveszik azért ha apró kis habcsóknak öltözik, mert ilyenkor olyan kis enni való volt. Darna megrázkódott és a fülig vigyort le sem tudta volna vakarni az arcáról, amikor sebességbe kapcsolt és már száguldott is tovább. A sráchoz igyekezett, egyrészt látni akarta, hogy a ma esti vacsorára hogyan öltözött fel, másrészről meg gonosz volt, szédíteni vágyott még az ő gattinoját, nehogymár olyan egyszerűen átvészelje a ma estét. Ha Darnának nehéz lesz megállnia, hogy gyakorlatilag a csillogó nappali közepén vesse magát a fiúra, akkor neki se legyen olyan könnyű dolga vele. Szédíteni, és megőrjíteni akarta? Hát persze, mint mindig, és mint úgy csupán kismilliószor azóta, hogy ismerte. A feltámadó koraesti szélben megrezzentek az örökzöldek, ahogyan a hosszú, murvás felhajtón végiggurult az autóval, majd leparkolt a bejáratnál. Mire odajutott, hogy kiszálljon Lens már az ajtóban állt, szobormerev testtartással de egy alig leplezett mosollyal a szája szegletében. Darna megigazgatta a haját, majd határozottan indult meg a komornyik felé.
- Kisasszony igazán örömömre szolgál látni önt ismét.
- Úgyszintén Lens. Ha szabad tudnom az úrfi hogy áll? Mármint az öltözködést illetően.- miközben beszélgetni kezdtek az idős férfi kinyitotta az ajtót, hogy Darna beljebb tudjon fáradni, majd, a kabátját várta, hogy átadja, a mozdulata legalábbis erről árulkodott.
- Nos kisasszony, elég lassan haladunk mint mindig és az úrfi igencsak feszült a ma este miatt. Ha szabad megjegyeznem a szokásosnál is jobban. Nagyjából délután kettő óta nyaggatja Marikát és nagyjából az ötvenedik ugyanolyan árnyalatú zakót próbálja fel. A feleségem türelmes asszony, azt hiszem ez a szerencsénk. Szabad a kabátját Miss Darna?- ő azonban megrázta a fejét és mosolyogva tekingetett a lépcső irányába. Tudta, hogy merre van a gardrób szoba, és ha nem tudta volna, akkor is árulkodó lett volna a hatalmas falakon visszhangként végigfutó "Már megint túl sötét!" felkiáltás. Ezer közül is fel lehetett volna ismerni a francia akcentust, az ő gattinójának összetéveszthetetlen hanghordozását, amint éppen méltatlankodik. Darna és Lens összenéztek és mindkettejük arcán alig leplezett jókedv suhant át.
- Hagyja a kabátomat Lens kérem. Azt gondolom, hogy ha az ön gazdája meglátná a ma esti ruhámat nemhogy a vacsorára nem jutnánk el, hanem úgy egyáltalán egy héten belül sehova.Szóval a kabát marad és felmegyek.- nem várt beleegyezést, vagy úgy bármit, hanem egyszerűen megindul a lépcsőn felfelé, és magában egyre többször mosolyodott el Aeron morgolódását és szuszogását hallva, Marika óvatos megnyilvánulásait azt illetően, hogy a kiválasztott ruha most már biztosan jó lesz, és az úrfi igazán elégedett lehetne ezzel az árnyalattal és hogy ettől keresve sem találnának jobbat, és meglátja mennyire telitalálat az a fehér rózsa, dísz-zsebkendő helyett. Darna igyekezett a cipőjének a koppanását visszafogni, a csodaszép kézi szőttes indiai szőnyegek némiképp sikeresen fel is fogták azokat, így a lány lopakodó üzemmódra válthatott. Az ajtóban állva azonban a földön koppanó állát próbálta összevakarni amikor megpillantotta a srácot. Ómennyei magasságok! Veszettül jól nézett ki, és Darna már nem volt benne biztos, hogy ma este ő lesz az aki szédít, és akinek türelemre kell majd intenie a srácot. Az ajtó félfának támaszkodott ajkait beharapta és leplezetlen csodálattal nézte Aeront, a megráncolódó homlokát, aztán azt ahogyan nevetni kezdett, aztán azt ahogyan végigsimított a mellkasán a zakón. Ó mennyire szeretett volna ő végig simítani, rajta, aztán laza egyszerűséggel letépni róla a sarokba dobni és pokolba az egész estével és a pokolba az egész világgal, kell neki ez a veszedelmes francia, aki miatt szinte kivetkőzik magából, aki miatt már egyszerűen képtelen az agya a normális működésre, ahol ne a szürke szemek végtelen hullámzását látná.  Darna megnyalta a száját, egy komplettül feltálalt elegáns édesség volt éppen előtte és ő a kis telhetetlen most valóban habzsolni akart jóllakásig a francba is!
- *Buonasera! Devo dire che questa sera sembra pericolosamente fuori del mio gatto! Bunny domare così!- szólalt meg végül vigyorogva és cseppet sem leplezve, hogy Aeron elegáns ruhában még inkább kívánatosabb a számára. Nem mintha amúgy nem lenne az...csakhát.
- Marika...majd én segítek neki befejezni a választást, ha megbocsát.- az asszony olyan hálás szemeket meresztgetett a lányra, hogy Darna majdnem zavarba jött. Még mindig ott állt a kis rózsaszín kabátjában az ajtó félfának dőlve, de annyi helyet hagyott, hogy az asszony szabadon távozhasson. Mikor végre kettesben maradtak Aeronnal, a nyelvével újra végigszaladt az ajkain és a huncut kis vigyor egyetlen másodpercre sem szűnt meg. amikor végül közelebb indult a sráchoz.
- Tudod, azt mondják, hogy a nők többsége igencsak rá van gerjedve az egyenruhákra meg az efféle elegánsabb holmikra. Megmondom neked őszintén mio Gattino, hogy nem volt tudomásom róla eddig, hogy én meg igazán és nagyon rá vagyok indulva a wedding dress-ekre. Azt hiszem új dimenziókat kell nyitnunk az együttléteinket illetően.- még mindig mosolygott, amikor közelebb lépett a sráchoz és a nyakára kulcsolta a karját és egy csókkal üdvözölte. Nem ebbe  vitt szenvedélyt, hanem az érintésébe, a sóhajába, ahogyan az ajkai közé sóhajtotta újra olaszul.
- Buonasera mio gattino!- hozzádörgölte az arcát, aztán a szürke szempárba mélyesztette a sajátját.- Nekem nagyon tetszel így ahogyan most vagy. Indulhatunk?- nem hallatszott türelmetlenség a hangjából, egy szemernyi sem.


*Jó estét! Meg kell mondanom ma este veszedelmesen jól néz ki az én macskám! Nyuszi szelidítő módon jól!

Tag:Mio Gattiono Aeron| Music: [You must be registered and logged in to see this link.] | Outfit: [You must be registered and logged in to see this link.]| Note:
 

Egy szicíliai vacsora

Az utóbbi napokban, sőt talán inkább valóban az utóbbi egy napban nem nagyon járt a kis rózsaszín laptop közelében, így aztán jelen pillanatban azt sem tudhatta, hogy mit küldött neki Aeron. A gondolatait az kötötte le, hogy életében először valakit bemutat a családjának. De nem egyszerűen bemutatja, hanem rögtön az olasz nagypapával fog találkozni,az egyetlen olyan férfi - és itt a papát nem is számítjuk- akinek adott a véleményére legyen szó bármiről és bárkiről. Éppen ezért a ma estét teljesen tökéletesnek szerette volna minden szempontból. Ezért a külsőségek, ezért ment a srácért a lakására, meg persze azért, hogy ezeket a finom csókokat ellopja azokról az őrületesen szexi szavakat suttogó ajkakról. Ha franciául beszélt attól Darna a mennyekben volt, szerinte Aeron volt egyedül képes reggel úgy suttogni minden mocskosságot a fülébe, hogy ha igazán aludt volna, és nem félálomban van, akkor is felébred, és valószínű nem csupán kétszer kavarodtak volna össze, hanem amennyiszer csak lehetett. Nem tudott betelni vele. Ha az élet egy bonbonos dobozka, ahogyan egy filmben hallotta, akkor Darna számára maga Aeron volt ez, és nem tudhatta mikor mit vesz ki belőle, mindig volt képes számára meglepetést okozni, mindig tett vagy mondott olyasmit, amiért a lánynak mosolyt csalt az arcára, vagy éppen tökéletesen megbolondította. Odavolt érte, ez az arcára volt írva, mert ahányszor csak találkoztak, legyen szó nyilvános helyről vagy éppen a lakásról, annak szex lett a vége. Szemérmetlenül és pofátlanul estek bárhol egymásnak ahol éppen csak rájuk tört a vágy, és egyiküknek sem jutott eszébe visszafogni a másikat. És Darna pont ezt imádta a franciában. Hogy éppen olyan élvhajhász volt mint ő. Nem sajnált tőle semmit, és nem vont meg tőle semmit, legyen szó egy kis vörösről, vagy egy másik szép szeműről, bármiben benne volt, amiből nem hagyták ki a másikat. A lánynak egy jelmondata volt a kapcsolatukat illetően
" Nem érdekel ha másik nővel van, ha én is ott lehetek!" De a srác ugyanígy volt vele. Ezerrel pörögtek és ez úgy tűnt egyetlen pillanatra sem csillapodik. Tony nagyon sokszor próbálta a húgát lebeszélni a fiúról, de úgy tűnt Darna hajthatatlan. Kellett neki ez a pezsgés ez a szabadság és szabadosság amit megkapott tőle. Senki nem volt képes mg számára eddig megadni ezt, éppen ezért foggal-körömmel ragaszkodott hozzá. A családját meg is lepte, hogy a lány valakihez ilyen intenzíven kötődik, hiszen Darnára eddig a futó kapcsolatok, a botrányos nyilvánosság volt a jellemző, a magamutogatás legerőteljesebb formája. Nos, ezek továbbra is jelen voltak, csak éppen a reflektorfényt megosztotta Aeronnal. Talán ezért is lehetett, hogy a neten egy cikk jelent meg róluk egy online felületen, amint éppen egy kínai étterem színpadán a karaoke buli kellős közepén premier plánban vegyülnek el egymásban a zongora tetején, miközben a háttérben még az ének nélkül szól [You must be registered and logged in to see this link.] című száma. A tömeg pedig mintha egy 3D-s pornón élvezkedne tapsol és őrjöng. Hát valahogy így. És úgy tűnt ennek sosem lesz vége, legalábbis ha Darnán múlik akkor tuti, hogy nem. Nem mintha a francia nagyon törekedett volna arra, hogy csillapodjon a kezdeti hevület. Ha létezik örökké lángoló vágy és egymásra kattanás, hát az övék az volt, és Darnát még az sem zavarta, hogy a férfi néha levegőt sem nagyon hagyott neki venni. Mert az ő gattinoja maga volt az élet a lángoló láva, maga a szicíliai Etna. Ezt próbálta elmagyarázni Julia nagyinak is, aki bár a konzervatív olasz asszonyok benyomását keltette, a barna, bár már kissé ezüstös tincsek alól kikacsintva biztosította az unokáját nagyon is tisztában van azzal, hogy mit jelent egy ilyen férfi. Guiseppe pontosan ilyen volt. Kifinomult ízlésű, roppant céltudatos és nagy csődör
- Nem nadrágkosztüm, de sicc odább a kezekkel különben...uhhhh....jesszusom megbolondítasz!- nem tudott befejezni egy épkézláb mondatot, mert a srác keze már megtalálta a bejáratot a kabát alá, egyenesen a ruha felhasított részét célozva meg. Atyisten, ennek a fiúnak külön kódrendszere van arra, hogy hol érintse meg ha azt szeretné, hogy az ő nyuszikája fél másodpercen belül a karjaiban legyen? Mert jelen pillanatban ennek volt a legnagyobb esélye, tekintettel arra, ahogyan Aeron keze a bőrére simult, ő meg kis híján eldobott mindent francba a világgal...ahogyan szokta, ezer szitkozódás közepette. Hiszen éppen ő volt aki nem akart együtt lenni vele az utóbbi napokban, pont azért, hogy a ma este tökéletes legyen. Hibás lépés volt. Úgy ki volt minden érzékszerve éhezve a franciára, hogy úgy érezte sosem várt még családi vacsorát így mint most....alaphelyzetben a szicíliai nagyszülőket imádta, most azonban biztos volt benne, hogy amennyit beszélni fognak....ó egekre, milyen sokára lesz még az a pillanat, hogy ő és Aeron a szobájában. Abba a szobában, ahova azelőtt soha nem vitt fel még senkit. De komolyan! Darnának megszámlálhatatlanul sok kalandja volt, de egy aranyszabály mindig volt: haza csak akkor viszi ha komoly a dolog, és mivel eddig ilyen még nem fordult elő, az ágyának nem volt rajta kívül egyetlen látogatója sem. Ideje lesz felavatni a bohém franciával Most azonban érezte az ölelésből, hogy tényleg jól esik a másiknak, ahogyan neki is, és ezen meglepődött. Sosem ölelt még így...egy csomó olyan dolog, gesztus, érintés és egy csomó mindent, amelyet azelőtt nem tett. Példának okáért sosem ment volna senkiért, most azonban kellett, hiszen a vacsora előtt még jó tanácsokkal kellett a fiút ellátni. Azt szerette volna, ha pont olyannak látják őt, amilyennek ő látta
- Szóval- köszörülte meg a torkát, Aeron mellett elég nehéz volt megőriznie a nyugodtságát, mondjuk úgy hiába való küzdelem volt.- Pazarul nézel ki, és a zsebkendő jobb választás mint a virág. És nem a fekete kell ide, hanem a vörös.- akkurátusan állt neki kicserélni, a nyakkendőt és a dísz zsebkendőt egy mélybordóra, amely jobban illet a francia szürke szemeihez és tökéletesen harmonizált a jelenlegi színárnyalattal is ami rajta volt.
- A parfüm új...a keresztapám küldte, Fabrizio, ebben van egy kis ánizs annak az illatát érzed olyan erőteljesen, és a hozzá kevert őrölt barna cukrot.Tudom, hogy csak egy olasz képes minél hihetetlenebb illatokat összeválogatni, de na, szóval komolyan. Tudom, hogy imádtad az előzőt, ezért viszont meg fogsz őrülni, főleg, amikor a helyes kis golyókkal fogsz játszadozni az ujjaid között és elkeveredik benne minden illatom. Így ni!- igazított még egyet a nyakkendőn majd a kérdést hallva elgondolkodott
- Csukló vagy nyak...feltételezem nem a helyes kis selyemköteleidre gondolsz....a szivárványszínűekre. Bár igaz ami igaz nem próbáltuk még ki milyen amikor a nyakamra tekeredsz vele és nem az ujjaid szorítanak meg úgy erőteljesebben. Imádom, amikor azokban a percekben suttogod a nevem. Aaaaaanyiiiirrraaaa szexiiiii- harapott bele a levegőbe a lány egyenesen a francia ajkai előtt, majd egy csókot lehelt a szájára. Éppen csak egy picikét mielőtt indulnának.
- Legyen a nyak, kíváncsi vagyok mit jelent ez nálad.- ujjait belefűzte Aeron ujjaiba és egészen az autóig nem engedte el azt. A Jaguár kulcsait Lensnek adta, hogy álljon be vele a garázsba, egyelőre nem lesz rá szüksége, majd küldetni fog érte valakit, vagy ha marad az sem baj. Az autó volt most ilyen szempontból a legkevesebb. Egész idő alatt, amíg hozzájuk tartottak látta a srácon eluralkodó pánikot. Komolyan ennyire fontos neki is, hogy megfeleljen a családjának? Darnát boldogsággal töltötte el a tudat, ahogyan végigpillantott az ő csodaszép pasiján. Kívánhatna tőle tökéletesebbet bármilyen szempontból is? Aligha
Útközben elmagyarázta neki nagyjából a felállást, ami a családját illette. Egyszerűen csak azért, mert érezte, hogy ez a fiúnak is éppen olyan fontos mint neki.
- Habár a papám a ház ura, mivel a nagyapa Guiseppe Calligeri is a házban tartózkodik, ezért ő jelenleg a családfő. Ez...nem lényeges ez afféle szokás nálunk, legalábbis olasz oldalról, Tehát ha belépünk a nagyapát kell először üdvözölnöd. Formalitás de nekünk nagyon fontos. Kérlek.- nézett rá a férfira remélte megérti, hogy Darna számára az, hogy a családja körébe beengedi Aeront mennyire különleges éppen ezért szeretné ha tökéletes lenne. Másodikként jön a papám Caanan. Utána anya, a nagyi és végül a bátyáim. Ez a sorrend, ha nem jelent számodra túl nagy problémát. A nagyapa operákról szeret beszélgetni, a kedvence Verdi és a Rigoletto, meg a Sevillai Borbély...ha erről kezd veled diskurálni, kösd fel a gatyát mert sosem fogsz szabadulni, és akkor még szerencsésnek érezheted magad, ha nem kell majd nekem kísérnem drága nagyapust, miközben a La Dona e mobile-t énekli. Bár gyanítom, hogy pár pohár pezsgő után erre is sor kerül majd. A nagyi imádni fog. Olyan vagy mint a fiatal Alain Delon, ezt már többször ecsetelte, és érte meg odavolt, francia is vagy, és ha még a sütijéből is eszel...na azt hiszem őt fogod levenni leghamarabb a lábáról. És a mamát. Ne lepődj meg...nagyon hasonlítok rá. Sőt rá hasonlítok a legjobban, a nagymama rengetegszer mondja, hogy olyan mintha valami huncut karikaturista megrajzolta volna a mamát a sok évvel idősebb Darnának. Szóval ez se érjen meglepetésként. A papa igazi kimért angol, de ha otthon vagy a kártyában és főleg a pókerben és még az igazi cubai szivart is szereted és hajlandó vagy vele elszívni egyet és megvitatni a tőzsdét, nyert ügyed van. Steven-el a fiatalabb öcsémmel azt hiszem nem lesz gond, ő igazi bohém, bármiről lehet vele beszélni, bár az érdeklődése nagyjából fél órás az adott téma iránt, utána éles váltással jön a  következő. Csakhogy értsd: egyik percben még Michaelangelo művészetéről beszéltek, a következőben meg Sasha Grey deep throat filmjeiről. Azt hiszem érzed az éles váltást.- vigyorgott Darna, és csak néha hagyott szünetet a beszédben- Tony a legnehezebb mind közül mert ő az aki leginkább szeret engem és éppen ezért  a leginkább félt az egész családból. Tudom, hogy mindenki szeret, de ő valahogyan azt érzi, hogy felelősséggel tartozik irántam. Lövésem sincs miért, pici korom óta ezt csinálja. Viszont vele, ha megtalálod a közös hangot, nőkről és borról bármeddig elbeszélgethetsz. Imádja.- lassan megérkeztek és a felhajtón a tompa kerti lámpák között érkeztek meg a házhoz. A bejárati ajtón át egy magas, nagyjából ötvenes évei közepén járó, libériát viselő férfi közeledett.
- Gyere bébi, szálljunk ki, Henry majd elrendezi a holmikat és az autót. Neeeee tudom, hogy érzékeny vagy erre, de Henry már akkor Royce-ot vezetett Angliában a második hercegi családnál, amikor te még csupán egy gondolat voltál az édesapád fejében.- a kezét nyújtotta a srácnak, hogy szálljon ki, időközben a komornyik is odaért, Darna pedig mosolyogva köszöntötte.
- Jó estét kisasszony!- fejbiccentés Aeron felé - Monseur Lier`Dorr. Örömömre szolgál önt üdvözölni a Stalanlow házban. Legyen szép estéjük!-  Darna mosolyogva köszönte meg a jókívánságokat majd visszafordult a fiú felé. Látható volt, hogy minden ízében remeg és reszket, és ezen próbált volna némiképp úrrá lenni, amikor nagyon finoman végigsimított az arcélén.
- Nem lesz semmi gond, tökéletes vagy így ahogy vagy! És ha én annak látlak a családom is annak fog. Hidd el nekem! És van itt még valami.- mosolyogva nyúlt a kabát zsebébe, és egy apró kis dobozkát vett elő belőle, titokzatosan vigyorgott, miközben a fedelével babrál
- Nem most akartam odaadni ez igazából karácsonyi ajándék....de látva a nyakkendőt azt hiszem pontosan ide illik.- lassan nyílt fel a fedele a dobozkának, és a bársony fedél egy halk pattanás kíséretében engedett, Darna ujjai között pedig megjelent, egy apró kis gyémántokkal kirakott nyuszi alakú nyakkendő tű. [You must be registered and logged in to see this link.]
- Azt mondják a gyémántok a nők könnyeiből születtek, azoknak a nőknek a könnyeiből, akik olyan nagyon sóvárognak a szépségük és a ragyogásuk után. Más elméletek szerint az isteneknek könnyei. Bármi legyen is az igazság, azt hiszem sok nő sírhat most, akár gyémántokat is, mert a legcsodálatosabb férfit happoltam el előlük, és ez mindent megér.- nagyon finom igazán visszafogott csókkal simult rá Aeron ajkaira. Vallomás volt ez a maga módján már csak azért is mert hiányzott belőle a Darnától megszokott szenvedély, sokkal inkább érzelmes volt, sokkal több minden volt benne, sokkal érzékibb is egyben. Egy olyan lány csókja volt ez aki igazán szerelmes volt, talán még maga sem tudja mennyire.
- Boldog karácsonyt mio gattino! És most gyere, te vagy ennek az estének a díszvendége, és én szeretném, ha ezzel mindenki tisztában lenne.- elsimította még a nyuszikát a nyakkendőn, majd a bejárati ajtó felé húzta maga után a srácot. Az előszobában megszabadult a kabátjától, és akkor vált minden bizonnyal nyilvánvalóvá Aeron számára, hogy Darna miért nem akarta levenni a rózsaszín kis kabátkát a lakásán. Volt is ruha rajta meg nem is. A rafinált kis fekete darab szinte többet mutatott mint amit takart.
A lány csupa mosoly volt, csupa ragyogás, a házon végigfutó beszélgetés moraja a nappali felől jött ahol várták őket, halk opera hangja töltötte be a teret valószínű a nagypapa volt az elkövető....és akkor perceken belül megjelent az ajtóban Darna, a csupa báj, csupa mosoly, csupa boldogság, az oldalán pedig az elegáns Aeron. Szemben a család, aki már nagyon várta őket.
-Buonasera! Szép estét! Hát megjöttünk. Szeretném nektek bemutatni Aeron Silvian Lucien Valentine Sebastienne Lier'Dorr.- minden nevet jó alaposan megnyomott, mindegyiknek jelentőséget adott azzal ahogyan kiejtette, és érezhető volt, hogy a Sebastienne név említésénél kicsit meglágyul a hangja, ez volt az összes neve közül a kedvence, és igen, voltak alkalmak, amikor a csúcson ezt üvöltötte, ettől gerjedt be, és valószínű ez az emlék is előtérbe került egyetlen tized másodpercre. Darna boldogan várta, hogy a családja és Aeron egymásra találjanak.

Tag:Mio Gattiono Aeron| Music: [You must be registered and logged in to see this link.] | Outfit: [You must be registered and logged in to see this link.]** [You must be registered and logged in to see this link.]| Note:
 

Egy szicíliai vacsora

Nagyon készült erre az estére, mert fontos volt neki, hogy a családja is elfogadja a fiút aki gyökerestől felforgatta ennek az ezer fokon égő lánynak az életét. Ha pár hónappal ezelőtt valaki azt mondta volna neki, hogy a születésnapján bemutatni készül a családjának egy fiút akit nemrég ismert meg, mégis soha életében nem vágyott még senkire úgy mint rá, soha életében senki nem volt még olyan hatással rá, mint a francia, valószínű Darna egyszerűen a képébe röhögött volna. Őt ugyan senki ne akarja birtokolni, senki ne akarja megmondani neki, hogy mit és hogyan csináljon, senki ne akarjon eljutni a szívéig, és ne akarjon érzelmeket kicsalni belőle mert az bizony nem fog menni. Ez a kapcsolat sem indult másnak, csak egy fogadásnak, bár tény, hogy ők ketten már az elejétől eléggé intenzíven egymásra voltak kattanva. Hogyan is lettek volna képesek elválni akár egyetlen másodpercre is, és Darna azt vette észre magán, hogy bármikor amikor távol van a franciától szenved és ez többnyire hisztiben, nyafogásban és persze a mindezeket követő tombolásban nyilvánult meg.
Amikor felfogta mit érez menekülni akart, minél távolabb Aerontól, mert félt. Félt a saját érzéseitől, a hatástól ahogyan az érzékein táncolt az ő gattinoja. Tényleg olyan volt mint egy macska. Pont olyan alamuszin mégis imádnivalóan tudott nézni, úgy bújt és dörgölőzött és pontosan olyan kényes is volt a külsejére. Rettentően hiú, amit Darna egyszerűen imádott benne. Mindig imádta az igényes férfiakat, de ez a srác még rajtuk is túltett a pierkőc viselkedésével, amivel megvadította a lányt. És nem csupán ezzel, hanem millió más dologgal, apróságokkal, vagy éppen egyszerű érintésekkel, ahogyan a bőrén végigkalandoztak az ujjai, ő meg úgy érezte, hogy apró kis lángokként sistereg fel benne a vágy, és a következő másodpercben semmi más nem számítana már, nem számítana éppen hol vannak arra vágyott, hogy elmerüljön benne. Az életének utolsó pár hete csak róla szólt, csak a fiúról aki úgy megbolondította őt mint a mágnes az iránytűt, mégis valahogyan ösztönösen érezte, hogy az a jó irány, amerre ő mutatja, amerre a léptei viszik, vissza hozzá.
A tükörnél megállva figyelte kettejüket, ahogyan a srác a nyakába teszi az ajándékát, ő meg azt vette észre, hogy ezerrel ver a szíve, és szinte veszettül vágyik arra, hogy Aeron ne álljon meg csupán a simogatásnál, ahogyan a bőréhez ért az ajkai Darna megmerevedett és legbelül könyörgött, egyre többször ismételgetve ugyanazt, hogy mire vár még? Mire? Itt és most nem számít semmi, már akkor is ezt érezte ott a lakásán. Nem csak Aeron viselte meg ez a pár nap nyugalmasnak nem mondható távollét, akár a vihar előtti csend, nyomasztóan tapintható volt az a vibrálás amely közöttük volt. Így utólag visszagondolva nem volt éppen a legépületesebb ötlet, hogy megálljt parancsolt maguknak, azok után amiket műveltek egymással ez kész tortúra volt. Mint egy finom sütemény, amelyet eddig falatozhattak, majd most megvonták maguktól a legfinomabb falatokat, csupán kívülről szemlélhették, csak gyönyörködhettek benne. Érezte az illatát, érezte a belőle árad feszültséget, és azt is érezte, hogy belőle is éppen ezt váltja ez az egész ki. Dörömbölt legbelül, kitörni vágyott volna, ő meg egy mély sóhaj kíséretében vissza száműzte, nem engedte. Karját felemelte és hátranyúlt a kezével, de nem mert beletúrni Aeron hajába, ha egyszer már olyan szépen belőtt séró volt, nem akarta pont percekkel a nagy találkozó előtt a "megduglak frizurával" megörvendeztetni a családját, pedig a kísértés őrületes volt, úgyhogy csupán a nyakának oldalán simított végig, hogy kifejezze nyaklánc ide vagy oda ő enélkül is hozzátartozik, lesz ami lesz. Persze azért az volt az igazság, hogy neki igenis számított a család véleménye, nagyon fontos volt, hogy elfogadják, hogy megértsék miért ezt a srácot választotta, és biztos volt benne, ha megismerik, ha nem csupán a neten vagy az újságokban olvasott hírekre hagyatkoznak, hanem beszélgetnek is vele, akkor megértik. Megértik, hogy nála tökéletesebbet ha akarna sem tudna találni. Neki kellett ez a fiú és kész. Aeron nagyon tudott hatni az emberekre, és Darna biztos volt benne, hogy ha őt így levette a lábáról, akkor őket is le fogja. Van ember a földön aki képes ellenállni egy Lier'Dorr sármnak?
Picit meg is fordult, épp csak annyira, hogy az állát súrolta az ajkával, beleborzongott abba, hogy megcsapta a fiú kesernyés parfümjének illata és ellenállhatatlan kísértést érzett, hogy beleharapjon. Ó te jó ég, mit képes művelni vele csupán azzal, hogy ennyi nap megtartóztatás után megérzi a közelségét? A fenekével hozzásimulva érezte, hogy a fiú is éppen úgy kívánja őt, igazából már korábban is érezte ezt.
- Hogy is mondtad az előbb mio Gattino? Ha nem lenne hivatalos esténk feldobnál a kocsid tetejére és hmmmm...- az utolsó hümmögö hangot ugyanazzal a kívánatos hangszínnel utánozta, ahogyan percekkel ezelőtt a francia tette a kocsinál. És akkor, abban a pillanatban meg is fordult a lány fejébe az őrült gondolat. És ha nem a saját családja várta volna őket, hanem valamely más hivatalos fogadáson lettek volna, minden bizonnyal addig hergelte volna a fiút amíg valóban fel nem csapja a forró motor háztetőre, a kabát alá csúszik a keze....aztán már nem csak a keze.
- Köszönöm, ez gyönyörű, és azt hiszem ez nálad felér egy vallomással.- utalt a nyakláncon lévő feliratra. Olyan snassz lenne egymásnak azt mondani, hogy szeretlek. A szó, amit már annyi féle képpen elcsépeltek, amelyet némelyek szokványosan, és szinte már rutinszerűen ejtettek ki. Darna érezte, hogy náluk ez is másképp lesz majd, hiszen már most sem lehetne hétköznapinak nevezni. De hát az egész kapcsolatuk ilyen. Meghökkent és eltér a megszokottól. Két őrült élvhajhász találkozása, akik talán soha nem lesznek képesek betelni a másikkal. Darna úgy érezte minél többször van a fiúval annál jobban és jobban kívánja. Úgy tűnt náluk fordítva működnek a dolgok ilyen szempontból.
A nappaliban aztán elengedte Aeron kezét, és hagyta, hogy mindenkivel pár szó erejéig összeismerkedjen, mindenkivel megtalálja a közös hangot. És a megérzései nem csaltak azt illetően, hogy kivel milyen viszonyt fog kialakítani az első pár másodpercben. Minden bizonnyal a jövőre nézve ezek a pillanatok döntőek lesznek, legalábbis ahogyan a lány a családját ismerte mindenképpen.
A nagyapja magas, kifinomult ember, egyenletesen barázdált arccal, és alaposan hátrazselézett V alakban kopaszodó ősz hajjal. Láthatóan valamikor fekete volt. Bogárfekete, akárcsak a francia srácé. Az erős olasz akcentus érezhető volt a beszédén, amikor kezet fogtak.
- Lám egy opera rajongó aki tudja mi a különbség Pavarotti és Bocelli között.- szabad kezének mutatóujját az égnek emelte és úgy adott nyomatékot a szavainak.- Il Cuore! Il Cuore! Ha választanod kell mindig Pavarottira fogadj. Olaszabb mint az a másik...- hangja egészen rekedt volt, mintha naponta több doboz cigarettát szívna, pedig az öreg pipázott csupán, mert az nyugalmat biztosít, az való az olyanoknak mint ő. Hogy ezen pontosan mit értett sosem fejtette ki.
- Nincs neked közöd fiam, egy bizonyos Jean-Claude Lierr'Dorr-hoz?- a nagypapa sötét, szénfekete  szemei összeszűkültek, ahogyan a fiút végigmérte. Perszehogy van, ő ne tudná, hogy van? Nem olyan hülye, hogy csak úgy engedi a házába - merthogy jelen pillanatban ez a kúria bizony az ő fennhatósága alá tartozott- besétálni akemlyik gazdag família sarját. Alaposan utánajárt ennek a kölyöknek. Van benne kurázsi az biztos. Azon túl amit megtudott azonban leginkább arra volt kíváncsi hogyan bánik az unokájával. Azzal, akiért ha megsérti nemhogy egy teljes szimfóniát játszatna el a Casiragi testvérek kis bandájával, hanem a komplett palermói filharmonikusokat összecsődítené.
- Az operát látom kedveli, engem az érdekel hogy áll a többi muzsikához. De majd erről beszélgetünk.- Guiseppe jól nevelt volt, és látta a fiún, hogy ideges. Ha ideges az jó, az azt jelenti, hogy van veszíteni valója, és akinek van veszítenivalója annak valami vagy valaki fontos. Csak remélni merte, hogy ez az unokája lenne.
Caanan kimért és hűvös volt akár egy angol arisztokrata, azoknak teljes gőgjével, azonban az évek alatt jócskán rakódott rá az olaszok vehemenciájából és temperamentumából, főleg egy olyan feleség mellett mint Francesca. Az asszony volt az, aki vidámságával és szépségével olvasztotta fel az albioni ködtől kissé hűvössé vált szívet. Caanan kézfogása határozott volt de az etikett szablyait egyetlen másodperccel sem lépte túl. Talán csak egy halvány mosoly futott végig az arcán látva Aeron őszinte lelkesedését, egy másodpercre a múltba repült vissza, amikor ugyanezzel a fiatalos lendülettel próbált a felesége családjának megfelelni. Angolként az ezer Etna tüzében vibráló olaszok között nem volt egyszerű. Valószínű most valami hasonlót érezhet a francia is.
- Ne legyen rest élni a lehetőséggel!- ennyit mondott csupán, amúgy sem volt az a bőbeszédű fajta, legfeljebb a lányával szemben, de Darnának nem nagyon tudott ellenállni.
Francesca, Darna édesanyja valóban kiköpött mása volt a lányának, egy negyed századnyival idősebb kiadásban, hajába pár tincset már ezüstre festett a lassan múló idő, de még mindig ugyanaz a mosolygós, ráncoktól mentes arc tekintett vissza Aeronra, amelyben csinos és mosolygós barna szemek pihentek. Fran, ahogyan a családja hívta bájos asszony volt és tökéletesen zavarba hozható még mindig a virágokkal.Természetét tekintve, a külsejével ellentétben a lányára cseppet sem hasonlított. Visszafogott és csendes volt, ami Darnára nem volt jellemző. A kislánya becézését hallva elkerekedtek a szemei és hallotta ahogyan hátrébb Calligeri papa felnevetett.
- Kicsi nyuszi...látod mindig mondtam én, hogy az vagy.- kedélyesen kacagott az öreg és megölelgette az unokáját. Steven hátrébb vigyorgott és bólogatott nagy bőszen, Tony csendesen ácsorgott az italával a kezében és kimért, lassú pillantásokkal figyelte Aeron ügyködését. E percben senki nem tudta volna megmondani mire gondol pontosan.
- Köszönöm Aeron, ön igazán figyelmes. Kérem érezze jól magát nálunk.- lesütötte a szemét, és elbújt a rózsacsokorban.
Julia, Darna nagymamája aprócska, igazi temperamentumos öreg hölgy volt, hatalmas szívvel és remek humorérzékkel megáldva és a süteményei párjukat ritkították, a nagyapa szerint egyetlen asszony nem süt olyan cassata-t mint az ő felesége . A főztje úgyszintén. A canella vagy a crocché Julia Calligeri-módra éttermek lapjaira kívánkozott volna. Ő azonban csak a családját örvendeztette meg vele, mert neki csak ők voltak a fontosak. Julia nem volt szégyenlős mint a lánya, határozottan szegte fel a fejét, és érezhető volt, hogy ha valakiből, belőle a lányunokának jócskán jutott. Még ennyi idősen is valami megfoghatatlan kisugárzás lengte körül, valamiféle aura amely kívánatossá tette a férje számára. Van ami sosem múlik el. Julia vibráló érzékisége ilyen volt.
- Maga meg olyan mint Alain Delon volt a Borsalino-ban. De látom mire hozzám jutott fiatalember kifogyott a bókokból. A lányom gyönyörű, az unokám lélegzetelállító, én meg már egyszerűen csak jó lelkű vagyok.- Julia felnevetett és legyintett- Ne is törődjön egy vénasszony sopánkodásával. Néha túlzásokba esem, mint most is. De mivel annyi előnye van, hogy Alain a kedvencem és maga igazán...jajj na miket beszélek. A virág meg egyszerűen jólelkű.- kacsintott az asszony, és hirtelen érezte, hogy Guiseppe keze pihen a vállán. Ott állt mögötte a férje.
- Tudom már miért ilyen makacs és szókimondó az unokám, miattad, Julia.- a következő pillanatokat ez az apró vidám kis közjáték oldotta volna, amikor is Stevennel még nem volt semmi gond. Hallott már a srácról eleget, és szimpatikus volt neki, kedvelte azokat a figurákat, akik nem hajoltak bele úgy az élet taposó malmába mint mondjuk a bátyja. És Aeron pontosan ilyennek tűnt. Látta ahogyan Anthony és Aeron egymásnak feszülnek, az eddigi kedélyességet egyetlen másodpercre képes volt a legidősebb Stalalow fiú messzire űzni. Simulékony, kellően pökkhendi és rátarti volt. Úgy szorította a francia kezét mintha a következő pillanatban össze akarná roppantani. Ennek a kakaskodásnak végül Darna vetett véget, meg Henry az érkező poharakkal.
- Jól vigyázz Lierr'Dorr, rajtad tartom a szemem!- súgta még oda neki, mielőtt elengedte a kezét, és mintha mi sem történt volna a lehető legtermészetesebb hangon szólalt meg. Szavaiból sütött a megvetés. Egyszerűen nem tudta elviselni, hogy valaki elrabolja a húgát, akire nincs befolyással, aki nem tartozik a holdudvarába. Szeretett mindenkit kontrollálni. Darnát viszont szerette és a legjobban akarta neki. A francia azonban eddig még nem bizonyított semmit.
Darna meghatódva vette el a virágot, és egyszerűen nem talált szavakat. Boldogan pillantott végig  a családján, ujjai a fiú ujjaiba pihentek. Mindenkire rá voltak írva a gondolatai, és a lány érezte, hogy a családja, akiknek a véleménye nagyon fontos volt a számára, befogadni látszott Aeront. Még Tony is viselkedik, mert látja, hogy a hugának mennyire fontos, hogy mennyire szeretné, ha a srác ide tartozhatna. A többiek meg talán azért, mert senki nem gondolta a bohém és kicsapongó lánykáról, hogy bárkit elhoz bemutatni.
- Lazítsssss...semmi baj nincs, minden pompásan alakul- súgta oda Darna, miközben a tálcáról elvette a pezsgős poharat, és egy apró csókot is lehelt az arca és az álla találkozására.
Az idős Calligeri megkocogtatta a pezsgőspoharát.
- Beszédet kívánok mondani- mindannyian elhallgattak és a nagyapát figyelték.- Emelem poharam elsősorban az ünnepeltre, az unokámra, aki most lett 23 éves, és még mindig gyönyörű akárcsak az összes asszony a családunkban. És természetesen emelem a családra, azokra akik itt lehetnek és azokra akik már nincsenek közöttünk. És emelem poharam az új családtagra, akit már mindannyian nagyon vártunk, és aki remélem jól érzi majd magát a köreinkben és nem csupán a mai estén, hanem még nagyon sok estén. Legyetek jók gyerekek!- emelte meg végül a poharát a családjukban hagyományossá váló mondat elhangzását követően, majd kortyolt egyet az italból, és a fiatalokhoz sétált.
Lassan rendeződtek össze, beszélgettek, itták a pezsgőt és mindenkin látszott, hogy a kezdeti görcsösség, lassan felenged, ahogyan Darna reményei szerint Aeron sem idegeskedik majd tovább. Boldog volt, hogy itt volt, hogy ezt az estét vele tölti. Nem akart szebb születésnapi ajándékot mint ő, és ezt meg is kapta. Csak nézte a fiút töltekezett a látványban, boldogan simogatta a mosolygó szempár ahogyan a családja körében elvegyült és mindenki próbálta vele megtalálni a közös hangot. Hirtelen Tony hangját hallotta maga mellett.
- Stweety, na de komolyan bordó nyakkendő a szürkéhez?- vonta fel a szemöldökét vigyorogva. Láthatóan remekül szórakozott. Ha a lánynak ilyen fontos ez a francia annak oka van. És ő tudni akarta mi az oka. Nem az ízlése a ruhákat illetően. Az már fel sem tűnt neki, hogy ugyanolyan pojáca ilyen szempontból mint ő maga, csak Aeronnak volt stílusa. Tony meg leginkább másolta az éppen aktuális divatot.
- Én választottam neki Tony.- pillantott hátra Darna nagyon komolyan majd oldalba bökte a bátyját.
- Hm, határozottan tetszik. Jó ízlésre vall, remek családból származik a divattervezője a srácnak.
- Egoista
- Nem mintha különbözne ebben tőlem, csak nézz rá!
- Jah, nézem s egyre jobban tetszik. Hasonlítotok egymásra azért akarjátok megfojtani egymást egy kanál vízben. De ne ma, ez ma az én születésnapom és én szeretem ezt a fiút. Szóval ezt tartsd észben.
- Észben fogom, Stweety- homlokon csókolta a hugát és csatlakozott a nagyapához aki éppen az olasz opera gyönyörűségeit ecsetelte a franciának. Remélhetőleg nem fogja halálra unni magát a Rigolettó-tól vagy az Aidától. Darna mosolyogva nézte a pillantása egy igazi boldog és szerelmes lány tekintete volt.

Tag:Mio Gattiono Aeron| Music: [You must be registered and logged in to see this link.] | Outfit: [You must be registered and logged in to see this link.]| Note:

Egy szicíliai vacsora

Az este pazarul alakult és Darna álmaiban sem gondolta, hogy minden ennyire könnyedén és egyszerűen fog menni. Még Tony is viselkedett, noha érezhető volt, hogy az egész családból ő az, aki összeszűkülő szemekkel figyeli a huga pasiját. Árulkodó mozdulatokat keresett, valamit amibe igazán bele tudott volna kötni, ami őt igazolta volna, hogy Aeron nem megbízható, de nem talált ilyet. Talán másfél óra kellett, hogy némiképp ő is oldódjon, de a barátkozás még távol állt tőle, ahhoz előbb bizonyítani kellett volna. Hogy mit pontosan? Bármit. Igazából a legidősebb Stalanlow fiú volt az, aki hozta magával a szigetország beli rokonság gőgjét és távolságtartását, de pontosan ez tette arra igazán alkalmassá, hogy egykor apja után majd átvegye az üzletet, és ez tette alkalmassá arra is, hogy néhány faszit már eltakarított az útból akik szerinte Darnának nem voltak igazán megfelelőek. A lány amúgy is olyan volt mint valami mini tornádó. Felkavarta maga körül a levegőt és aztán sepert tovább, nem nézve mi az amit vonszol, mi az ami nem akar leakadni róla. Voltak olyanok akik nem értettek a szép szóból, nem értettek abból, hogy a lány nem akar valamit folytatni. Ilyenkor jött a képbe Tony és a baráti társaság, akik javarészt itteni szicíliaiakból álltak. Mert az üzlet nem merült ki feltétlenül abban, hogy a Corzel vállalat ügyeit intézte. A nagyapa is tudta, hogy a családban a kimértsége ellenére is Anthony a legalkalmasabb arra, hogy tovább vigye majd egykor az ő bizniszét is. Hűen a nevéhez, és hűen a családhoz. Ez volt mindenek előtt a legfontosabb. Mindig tartottak tőle, hogy Darna nem lesz majd képes megállapodni, és noha szemet hunytak a viselkedése felett, pusztán a nagyobb kilengései miatt lett általános visszhang a családban, azért valahol titkon reménykedtek abban, hogy lesz majd valaki, aki úgy elcsavarja a barna hajú lányka fejét, hogy nem lesz képes a továbbiakban játszani Szélvész kisasszonyt. Persze az már más lapra tartozik, hogy Darna pont olyan srácot fogott ki, aki tökéletesen rá hasonlított, aki éppúgy benne volt a jobb partikban ahogyan maga Darna. Nem lehetett neki ellenállni, és nem lehetett ellenállni a varázsának, annak a mosolynak ami felgyújtotta a bőrét leolvasztotta róla az alsóneműjét is. No igen, ez volt többek között amelyre a megátalkodott francia rávette, hogy ne hordjon bugyit. Soha! És ezen szokásán azóta sem változtatott, hogy megismerte Aeront. Most sem volt rajta és talán egy picit perverzül is hangzik, hogy a családi vacsora kellős közepén úgy libben ide-oda, hogy érzi összedörzsölődni a combjait. Mennyei érzés volt, és úgy gondolta amíg teheti csak így fog járni, főleg mert ilyenkor a férfira gondolt, akiért megveszett és ez még izgalmasabbá tette az egészet.
Halk beszélgetés hangja töltötte be a kicsinek éppen nem nevezhető nappalit, Aeron mindenhol megtalálta a helyét, és Darna boldogan és ragyogó szemekkel figyelte a mozdulatait, ahogyan megtalálja mindenkivel a közös hangot. De tényleg mindenkivel, és ahogyan haladtak előre az estében, ahogyan majd a vacsora asztalhoz ülnek, ahogyan majd eljutnak oda, mindenki igazán és őszintén elfogadja, hogy ő ezt a srácot választotta, a franciát, aki szó szerint képes volt levenni a lábáról. Volt vajon vagy lesz vajon olyan helyzet, amikor ha hozzáér nem ugrana legszívesebben az egekbe, egyetlen mozdulatától, hogy ha végigfut rajta a pillantása, azok az észvesztően gyönyörű ezüstszín szemek, akkor nem akar azonnal odarohanni hozzá, ráfonni a lábát, a combjai erősen megszorítanák és....Darna beharapta a száját és rágcsálni kezdte, valamiféle elfoglaltságot keresve, hogy messzeűzze a gondolatait amelyek most tényleg kéretlenül furakodtak elméjébe. Boldogan hunyta le a szemeit, és hagyta, hogy a francia az arcához dörgölőzzön, mélyet szippantott, magába szívta az illatát, amely még jó fél óra múlva is ott érződött az orrában, ahogyan beszélgetett nagyapával, vagy éppen nagyi sütijét gyömöszölte a szájába. Na igen, Darna valóban nem volt nagy konyhatündér, legalábbis a szó klasszikus értelmében, hiszen azért ne feledje Aeron milyen fonom volt az eper és csokoládé fagyi, az ő pici nyuszijáról hajnal kettőkor a konyhapulton. Tény, hogy a zöldségek és egyéb főzőtudománnyal kapcsolatos dolgokban nem volt otthon, de nem is ezért szerették őt soha. Meg aztán egy olyan kaliberű lánynak mint ő ilyesmire őszintén szólva nem is volt szüksége.
A lány odébb slisszant és már a nagyi mellett volt, akinek az arcára nyomott egy apró kis puszit. Darna ilyen volt, és ebből a szempontból tényleg inkább olasznak számított semmint angolnak. Abból elég volt két kimért férfi a családban. Ő sosem vágyott rá, de tény, hogy az angol nagyszülőket a maga kitörő lelkesedésével hasonló imádattal rajongta körül, és ilyenkor még az alaposan karót nyelt nemes idős Stalanlow sem tudott lányunokájának ellenállni. Mert őszintén, mit is kezd az ember azzal, ha egy tüneményes kis barna pici lány sikítva és nevetgélve veti magát a karjaiba minden húsvétkor amikor átlátogattak Európába. Mert Darna ilyen volt. Ezerrel szeretett és ezerrel gyűlölt, köztes megoldás nem létezett. Ezért történhetett az, hogy gattino minden ízében megmozgatta őt, ezért volt, hogy megveszett megbolondult érte, mint egy teljesen túltekert kis óramű. Ketyegett, kattogott és minden másodperce csak felé haladt, akár a nagymutató takarja a kicsit. Darna mosolya szétterült az arcán, amikor meglátta, hogy milyen ajándékokat hozott még Aeron. A borokat az ízük alapján ítélte meg, meg az alapján, hogy milyen módon keveredik el az éppen aktuális pasija bőrének zamatával, történetesen jelen pillanatban Aeronéval. És felőle akár koraközépkori lankákon érlelt marlot is lehetett volna, vagy éppen egy tavallyi évjáratú dércsípte aszú, bármi megfelelt volna, amit akkurátus és kínos lassúsággal le lehetett volna szopogatni a franciáról. Megrázta a fejét, és kortyolt a pezsgőből, az legalább hűvös volt. Steven jelent meg mellette, amíg Aeron a nagyszüleivel beszélgetett.
- Ragyogsz, Stweety. Szerelmes beléd ezt a hülye is látja. Nekem szimpatikus a gyerek, lehet vele mindenről dumálni. Tonyval meg ne foglalkozz! Párszor elpáholja pókerben a franciád és mindjárt lesz előtte tekintélye. Mert ismered a mondását: "Aki jól forgatja a lapokat..."
Darna nevetve vágott közbe és karolt bele fiatalabb bátyjába, egyszerre befejezve vele a mondatot.
-...az az életben is nyerő szériás.- Darna hangja nevetett
-... az az életben is nyerő szériás.- Steven hangja pedig duruzsolt mint valami kandalló, majd a mondat végén megcsókolta a huga fejebúbját.
- Tudod, kíváncsi  leszek holnapután Stalanlow nagyiék látogatására. Az öreg szicíliait levette a lábáról ez látszik, nézd meg hogy énekel. És hallod, hogy mibe kezdett bele? Megbolondulok.- nevetett Steven, ugyanis Aeron és a nagypapa éppen akkor kezdett bele a [You must be registered and logged in to see this link.], ami Verdi La Traviata-jának legismertebb és egyik legnehezebb duettje. Darna azért is mosolygott, mert tudta, hogy neki kell majd belépnie a megfelelő pillanatban, és bár korántsem volt egy koloratúrszoprán, de a maga módján mindig szívesen énekelte ezt a nagyapjával más kislány korától. Steven megpörgette a hugát, és hagyta, hogy a nagyapához táncoljon, libegő kis mozdulatokkal. Darna tényleg mosolygott és ragyogott, és boldogan énekelt, néhány résznél kikacsintott az őket kísérő Aeronra, a zongoránál Julia ült és boldogan kísérte őket, próbálva megtalálni a közös ritmust a franciával. A rögtönzött kis előadás végén a nagypapa, megfogta Darna apró kacsóját és a kis családi taps közepette meghajoltak. Valóban boldogok voltak és az egész este ennek a jegyében telt el, amikor aztán a nagymama  pattogva osztogatta a parancsokat, amit már megszoktak tőle, ő intézkedett a házban, és rá mindig hallgatni kellett. Bölcs asszony volt, és roppantul céltudatos. Darna le sem tudta volna tagadni, hogy az ő unokája.
Amikor felcsendült a keringő és ő belesimult Aeron ölelésébe boldog mosoly terült szét az arcán, érezte, hogy minden ízében megremeg, hogy minden másodperccel egyre jobban élvezi vele a táncot.
- Remek táncos vagy mio Gattino...a parketten is.- súgta oda abban a pillanatban amikor fordulni kellett a zene ütemére és ilyenkor a francia úgy húzta magához a derekát, hogy meg tudja tartani. Darna beleborzongott abba, hogy valami kellemes és finom érzés járta át minden porcikáját. Kedvelte ezt az egész helyzetet, még akkor is ha rá inkább az intenzívebb dolgok voltak jellemzőek és amit az ő édes franciájától mindig megkapott, bármit amit a csöpp kis száján kiejtett, és úgy érezte nem lehet semmi, ami képes lenne benne ezt az érzést megtörni, vagy akár egyetlen másodpercre is elhalványítani. Ahogy pörögtek, és szinte teljesen beleszédült a francia mozdulataiba, abba ahogyan a világ velük együtt forog és már csak elmosódott színes árnyékká vált a szoba, a hangok csak tompán jutottak el hozzá, és teljesen beleszédült a francia szürke szemeibe, mintha egy folyékony ezüst boldogság folyó hömpölyögne át az ő barnáiba és egyesülve beborítják a világot. Aztán csak egy pillanat volt fogalma sincs róla hogyan történt vagy miért csinálta, a szavak megállíthatatlanul jöttek az ajkaira, noha agya tiltakozott, hogy nem szabadna, hogy ne mondja ki, de már régen nem az esze uralkodott, hanem a szíve, az érzései, ez a boldog lebegés a francia karjában. A születésnapján táncol azzal a férfival akit szeret...kár is lenne tagadni, szereti.
- Szeretlek, Aeron!- csendültek fel a szavak a lány ajkairól és valami furcsa jég burkolt körül mindent, amin úgy érezte nem akar senkit átengedni, azt akarta, hogy ezek a másodpercek csak neki legyenek, hogy eljusson hozzá amit mondott, hogy komolyan gondolja, hogy senkit soha ennyire még nem akart, hogy soha senkit nem szeretett még. És tényleg nem.
Az idillt, a jégburkot Anthony érkezése törte meg, ahogyan elrabolta Darnát egy táncra, és a nagymama Aeronnal táncolt a továbbiakban. Ám a szavainak visszhangját ott hagyta benne, és Darna csak mosolygott. Kimondta, és megkönnyebbült, boldog volt és elégedett és nem akarta, hogy ez a születésnap véget érjen.
Julia nagyinak az ilyesmire mindennél jobb radarja volt, ki ismerhette volna nála jobban a lánykát, aki több időt töltött pici korában az ő palermói házukban mint Vegasban?
- Ha úgy mondta, komolyan is gondolta.- súgta oda tánc közben a franciának.- Nem dobálózunk ezekkel a szavakkal csak úgy, ezt jól vésse az eszébe fiatalember.
Majd sietve váltott témát a szilveszterrel kapcsolatosan, és persze a tervek amelyek a fiú fejében megfogalmazódtak
- Miért nem az új évben mentek át Nice-be és töltitek a szilvesztert Palermbóban? Guiseppet ismerve akár egy komplett színházat is lefoglalna nektek ha arra kéritek. Gyertek el hozzánk, Aeron, és aztán az új évben átviszed a kis lapinodat a nagyszüleidhez. Szerintem tökéletes elgondolás- nevettek az idős hölgy szemei, majd a zene elhalkult és ő illendően megrogyasztva a lábát köszönte meg a táncot a fiúnak. Henry jelent meg az ajtóban és közölte, hogy a vacsora tálalásra kész, fáradjanak át az étkezőbe. Mindenki szépen lassan elindult, Darna pedig Aeron mellé perdült, végre ismét ott lehetett vele, minden másodpercben hiányzott az érintése, ő meg kellően bújós volt ahhoz, hogy el tudja ezt hosszú távon viselni.
Az étkező hasonlóan impozáns volt mint a nappali, mindenhol arany és hófehér teríték, az asztalon szintén fehér virágok domináltak a közében elhelyezett asztalcsokron, láthatóan itt ügyeltek arra, hogy minden tökéletes legyen Darna születésnapján. A sarokban egy közel két méteres feldíszített karácsonyfa állt, szintén arany és ezüst díszekkel. Hangulatos és csodaszép volt. Szépen lassan helyet foglaltak, Aeron természetesen Darna mellett kapott helyet a másik oldalán Steven foglalt helyet, mellette Tony. Velük szemben Francesca, Caanan és Julia nagyi, az asztalfőn Guiseppe ült. Darna az asztal alatt megszorította Aeron combját. A keze amikor megérezte a selyemanyagot úgy kellett magát visszafognia, az asztal felett pedig arcán egy boldog mosoly csücsült.
- Jól érzed magad?- súgta oda de a kérdés kétértelmű voltát ha akarta volna sem tudta leplezni.  

Tag:Mio Gattiono Aeron| Music: [You must be registered and logged in to see this link.] | Outfit: [You must be registered and logged in to see this link.]| Note:

Egy szicíliai vacsora

Az este pazarul alakult és Darna a fellegekben járt, már majdnem szó szerint. Ez a játék, ez az élvezetek látványos megvonása, ahogyan mégis kacérkodnak a másikkal felettébb szórakoztatta és izgatta is egyben. Nem volt olyan porcikája ami ne kívánta volna a franciát, és nem volt olyan pillanat, hogy ne azon imádkozott volna magában, hogy mihamarabb legyenek túl a vacsorán. Szeretett a családja körében lenni, igazából ők voltak a legfontosabbak de jelen pillanatban már odáig haladt az este, hogy az a két nap igencsak érződött a lányon, születésnap ide vagy oda. Julia nagyi az asztalhoz telepedés pillanatában egy névjegykártyát csúsztatott oda Aeronnak, amelyen rajta voltak a telefonszámok. Valóban szerette volna ha a fiatalok náluk lépik át ezt az évet, szimpatikus volt neki ez a kölyök, akiről kiderült, hogy a Borász unokája. Lám milyen kicsi a világ, és ezek a gyerekek éppen úgy találkoztak egymással, ahogyan annak idején az ő Guiseppéje vette le a lábáról a külsőleg szemérmesnek tűnő szicíliai lánykát. Pedig nem volt ő az, nagyon nem, de ezt kevesen tudhatták. Akkoriban ügyelni kellett a látszatra. És valahányszor Darnára nézett, ugyanazt látta rajta amit egykor, ha tükörbe pillantott. Csak abban reménykedett, hogy ez a fiú képes lesz neki mindent megadni amire csak vágyik, és boldoggá tenni őt anélkül, hogy meg akarná változtatni. Talán Julia volt az egyetlen a családban aki kiállt az unokája életmódja mellett, amivel sikerült is az angol rokonok ellenszenvét kivívnia, ennek következményeként Guiseppe sikeresen összerúgta a port Caanan apjával, így aztán csak a kötelező látogatások maradtak, meg az évente két alakalommal megrendezésre kerülő születésnapok. Nagyjából öt éve a két család külön ünnepelt minden fontosabb eseményt, ahogyan most Darna születésnapját is.
A lány összerezzent amikor megérezte a srác kezét a combján az asztal alatt, rándult egyet, majd hasonló mosoly kíséretében a csípőjét lejjebb csúsztatta, hogy még jobban hozzáférjen ahova eredetileg indult az a simogatás. Mert hát csak a hülye nem vette volna észre mit is szeretne Aeron, és persze ő is pontosan erre vágyott. A mozgása, a tekintete, az érintése minden erről árulkodott, de uralkodniuk kellett magukon még legalább egy pár órát amit a vacsora után el fognak tölteni. Tudta, hogy ezért a két nap szünetért pokoli büntetést fog kapni, ahogyan azt is tudta, hogy a mocskos fantáziával megáldott francia az agyát fogja húzni a végletekig fel fogja izgatni de továbbra sem fogja megkapni tőle amit akar. Mert ilyen volt, mert szeretett szórakozni és szeretett a pici kis nyuszikája meglehetősen érzékeny idegein táncolni. Darna amennyire imádta ezért a tulajdonságáért ugyanannyira gyűlölte is érte, mert azokban a pillanatokban arra gondolt, hogy bármit megadna azért, hogy végre foglalkozzon vele a francia. Ilyenkor aztán jött az érzelmi zsarolás megannyi formája, az amitől soha nem riadt vissza a lány, és ezt Aeron is nagyon jól tudta, talán pont ezt akarta kiharcolni belőle. Most azonban viselkedniük kellett hiszen mégiscsak egy vacsoráról volt szó a családdal és mégiscsak a születésnapja amire mindenki nagyon készült és ezért nem győzött elég hálásnak lenni nekik. Látta, hogy szépen lassan elfogadják Aeront, látta az arcokon és Darna nagyon is jól ismerte az övéit, hiába feszengett mellette az ő kedvese, éppúgy érezte a belőle sütő vágyat ahogyan benne is benne volt. Darna szeretett volna már túllenni a vacsorán. Egyrészt egyáltalán nem volt éhes, másrészt tudta, hogy Tony mire készül a franciával kapcsolatosan, így szerette volna a srácot felkészíteni a bátyja mocskos trükkjeire.  De még hátravoltak a szokásos desszert közbeni tisztelet körök amikor a nagypapa mondd beszédet aztán apa….és Darna legnagyobb meglepetésére az ő mio gattinoja is szót kért magának. Ó nem is ő lett volna, ha nem így tesz, de pont ezt a határozottságot szerette benne.  Csak hallgatta amit mondd, szemei ragyogtak legszívesebben a nyakába ugrott volna, azt sem érdekli perpillanat, hogy ennek a családja is szemtanúja lenne. Ez a srác minden pillanatot minden vele töltött percet megért. Az elsőtől az utolsóig. Mielőtt a lány bármit mondhatott volna Aeron után Guiseppe emelkedett szóra, ki más?
– Nos, drága barátom igazán köszönöm a kedves szavaidat. Tudnod kell, hogy ez a gyönyörű lány, az egyetlen leány unokám, éppen ezért sokszorosan is fontos a számomra. – kezdett bele nyugodtan az olasz, majd megemelte a boros poharát és egészen a beszéde végéig ebben a pózban tartotta- Az egész olasz rokonság nevében Boldog Születésnapot kívánok az én olasz virágszálamnak, aki a szívem csücske amióta csak megszületett!- emelte meg a poharát a nagyapa jelezve, hogy mindenki ihat most már annyit amennyi belefér, és ez vonatkozott az unokáira éppúgy mint Aeronra.- Üdvözlünk a családunkban, fiam!- pillantott egy mondat erejéig Guiseppe a fiú felé, amely két dolgot jelentett. Családtag lettél, de ha bántod a kis virágunkat neked annyi, illetve azt, hogy innentől a kötelezettségek éppúgy érvényesek rád, ahogyan az előnyök is. A Calligeri családban ez így működött. nem mintha Guiseppe mindenféle érdek nélkül akarta volna a rokonságban látni a kölyköt. Kellett a kapcsolat a nagyapjával, az öreg már csak így működött, de persze egyetlen érdek sem számított volna, ha látja, hogy az unokája esetleg mégsem lenne boldog a franciával. De ordított róla a szerelem, ezt már tényleg csak a vak nem szúrta volna ki. Darna boldogan pillantott Aeronra és amikor végre leült mellé és a nagyapja is befejezte a saját beszédét Darna közelebb hajolt a sráchoz és a fülébe súgta a maga kis varázs szavait, amivel mindig tudott rá hatni. Ó édes kis boszorkány.
-Ezért dupla adagot kapsz a mély torokból mio gattino- és bűbájos vigyort villantott felé, majd egy adagot begyűrt kecsesen a túrótortából a legártatlanabb pofi kíséretében. A vacsora végeztével számukra az unalmasabb rész következett volna, de Darna úgy döntött nem vonul anyáékkal a könyvtárszobába, hanem a férfiakkal tart a kártya partira. Tudott ő is pókerezni, bár az utóbbi időben az ő drágája rendszeresen csupaszra vetkőztette, és amikor éppen arról beszélt a bátyjának, hogy a szabályokkal van csupán tisztában Darna majdnem felröhögött. Ó hát persze édes, csak azzal, de az pont elég hozzá, hogy minden ruhadarabot leimádkozott rólam. Gondolta magában, majd egy apró csókot maga is ellopott  a francia ajkairól és jókedvűen nevetett a ruhájára tett utaláson. No igen. Benne mindenből volt egy kicsi. Az angolok egyszerű távolságtartása azokkal szemben akik ezt érdemelték az olaszok tüzessége és temperamentuma, és persze maga Darna az alaptermészete, a bájossága, és a cserfessége. Ilyen volt ő így összegyúrva.  Senki nem mondta a srácnak, hogy le kellene bármikor is lépnie, nem voltak azok a régi őskövületek, még ha úgy is tünt. – Hogy érted, hogy meddig maradhatsz? Aeron, mi együtt vagyunk, vagy azt hitted azért mert félig angolok vagyunk tartjuk még azt a szokást hogy a menyasszony a vőlegényt az esküvő előtti napon nem láthatja, mert az szerencsétlenséget hoz, vagy mondjuk nem aludhatsz nálunk, mert a nagyapó sörétessel vár a hálószobám előtt, netán erényövet viselek?- láthatóan remekül szórakozott a francia zavarán, de persze nem volt ez gonosz egyszerűen csak mulattatta az ő kedvese és ennek most hangot is adott.- Természetesen nem kell menned sehová. Az én szobám a tiéd is. Persze egy dolgot tudnod kell. Ott még soha azelőtt nem járt senki…ha azt vesszük ilyen szempontból te leszel az első.- vonta meg csinos kis vállát, majd követte őket a kártyaszobába. Félhomály uralkodott és mindenhol a természetes és natúr színek domináltak. Darna belekarolt a franciába ahogyan átléptek a szalon küszöbén. Rohadtul szeretett volna már túl lenni ezen az estélyen. Kezdte kicsit feszélyezni az egész helyzet, főleg, mert a minőségi bor őt is egy kicsit fejbe kólintotta. A mosdót firtató kérdésre alig leplezett vigyor kúszik az ajkaira és valami gonoszul édes gondolat üt szöget a fejében.  – Gyere megmutatom- fűzte ujjait a fiúéba és mielőtt még észbe kaphatott volna egy szűk folyosón vezette végig, amely elválasztotta a nappalit és a kártyaszobát, a végén volt a mosdóhelység. Darna az ajtóra mutatott, a háta mögé nézett, majd nemes egyszerűséggel a valószínű erre a mozdulatra cseppet sem számító franciát belökte rajta egészen a falig nyomva. Darna megveszett, megőrült megbolondult, de nála most szakadt el az a bizonyos cérna. Teljes testsúlyát rápréselte a srácra, ajkai a másik ajkait harapdálták, egyszerűen képtelen volt magának parancsolni. Zihálta bele egyfolytában a szavakat, miközben folyamatosan csókokkal ostromolta kezével a mellkasán simítva végig.
- Komolyan azt hitted, hogy ezt büntetlenül megúszod? Óóóó nem rohadtul nem Aeron. Ez a születésnapom, és te egyfolytában folyamatosan  ostromolsz engem, mindenféle módon próbálsz hatni az érzékeimre. Jelentem sikerült. De jól vigyázz magadra, mert akkor foglak letámadni, amikor a leginkább nem számítasz rá. Au revoir, édes! Várlak a kártyaszobában.- igazgatta meg a srác zakóját, és simítgatta el az ingét, majd megpróbált észrevétlen kislisszanni a mosdóból…persze csak ha a másik hagyja.

Tag:Mio Gattiono Aeron| Music: [You must be registered and logged in to see this link.] | Outfit: [You must be registered and logged in to see this link.]| Note:

Egy szicíliai vacsora

Én kis naív, tényleg azt gondoltam, hogy ettől a cuki gattino-tól csak úgy el tudok futni? Egy igazi macskával van dolgom aki puhán dörgölőzik, akinek elég csak egyszerűen végigsimítani a hátát, és már bújik is, de karmait is a bőrömbe vájja kegyetlenül. Addig játszol a cica farkával, amíg az elveszíti a fejét, szóval meg sem lepődtem azon, hogy ezt váltottam ki belőle. Igazából egész este tudat alatt ezt műveltem, de nem nagyon akartam és igazából nem is tudtam volna tőle igazán szabadulni. Ez azt hiszem már évek óta így volt belém kódolva, hogy következmények nélkül szórakozhatok az éppen aktuális pasimmal. Azt hiszem Aeronnal kapcsolatosan azt az aprócska, de nem elhanyagolható ténnyel nem számoltam, hogy ez a cukorpofi pontosan ugyanolyan gátlástalan mint én. Illetve nagyon is számoltam, pont ezért voltam vele, mert ezzel egyszerűen megfűtött és levett a lábamról azt hiszem immáron menthetetlenül. Tudtam, ahogyan haladtunk előre az estében, hogy az egész családomat levette a lábáról. Még apa arcán is láttam egy kicsit fagyos, de mégis őszinte mosolyt, anyám olvadozott mint valami málnahab, és azt hiszem a nagymamát utoljára akkor láttam ilyen gátlástalanul cukin flörtölni amikor nagyapa hetvenedik születésnapját ünnepeltük Palermó-ban. Steven-nek azt hiszem az este végeztével korszakos haverja lesz, és előre félek attól ha ezek olyan remekül meg fogják majd érteni egymást mi lesz akkor velem, kettejük ellen esélytelen leszek, főleg ha az én drágám a baromságaiba belerángatja az én egyébként mindenre kapható bátyámat. Persze meg kell vallani, hogy Steven is megérte a pénzét hozzám hasonlatosan, csak ő ezt kevésbé csinálta zajosan. Azt hiszem ebből a szempontból hozta magával a szigetország hűvösségét, amíg én inkább a déli temperamentumot örököltem. Érdekes egy család voltunk mi szó se róla, és ez az este tökéletesen megmutatta, hogy az élet szeretete éppen úgy jellemző ránk,mint a családi összetartozás. Nagyapa amúgy is ennek volt mindig a híve. Jöhetnek és mehetnek az életedbe a faszik, lehet annyi barátod mint az égen a csillag és szólhat az életed arról, hogy mint valami finom habos süteményt a végtelenségig habzsolod, de a család az mindig az marad. Mindent megválaszthatsz az életedben csak őket nem. El kell fogadni, mert a bajban csak rájuk számíthatsz. Én pedig azt szerettem volna ezen a születésnapomon, hogy elfogadják akit végre én választottam a sok őrül évem után végre valakit aki mellett ugyanilyen maradhatok, aki úgy fogad el ahogyan vagyok, sőt minden rezdülésével felerősíti azt. Ó hogyne vettem volna észre hogyan válaszol a jelzéseimre egésze este, és azt hiszem nem volt nehéz kiszúrni milyen kínos lassúsággal húzgálom a villát ki-be a számban a túrótortával egyetemben, miközben az áfonyaszirupot lenyalogatom róla, nagy barna szemeimmel folyamatosan a mellettem ülő Aeron reakcióit nézve. Az arcizma rándult csupán de én már ismertem a kimondatlan szavakat a szemeiben, hogy ezért bizony még kurva csúnyán meg fogok fizetni, ahogyan azért is, hogy tánc közben gyakorlatilag rátekeredtem, hogy csókot leheltem a fülcimpájára, amitől alaphelyzetben is megőrült. Hogy a büntetésem gyakorlatilag alig negyed óra múlva már el is érkezik, arra persze álmaimban sem gondoltam. Egyszerűen csak a tudomására akartam hozni mennyire rohadtul kívánom, hogy mennyire szeretnék már fenn lenni a hálóban végre bevezetni az én kis nyugalmas világomba. Tudom, hogy arra számított azok után ahogyan megismert, hogy majd valami elvetemült kéjbarlangba vezetem be, és már előre mulattatott a gondolat, hogy amivel ott fog szembesülni, annak köze sincs ahhoz a lányhoz akit ő megismert. Azért bennem is vannak határok, nem rendezhetek be egy komplett szado-mazo barlangot a szülői házban, és ha jobban szétnéz nálunk az ember akkor érti, hogy miért. Nekem is kellett egy hely ahol időnként jól esett szusszanni. Ezt készültem most megosztani vele, mert azt szerettem volna, ha a részese lesz, ha osztozhattam volna vele ebben az érzésben, ha kaphatott volna belőlem egy keveset azzal, hogy megismeri a világomat. Kinyitva az ajtót szabad bejárást engedek neki. Ahogyan szabad bejárást engedtem a ruhám alá, amikor végül annak hála, hogy lerohantam visszavágott. De most őszintén mire is számítottam? Hát pontosan erre. Hogy már annyira be van pörögve be van gerjedve, hogy nem fog ereszteni, már csak azért sem, mert én hívta,m ki magam ellen a sorsot. De ó milyen mocskosul éveztem én ezt az egészet. Nem mertem hangosabban felnevetni, már így is túl messzire mentem azzal, hogy letámadtam, holott én voltam az aki szex stop-ot rendelt el erre a két napra, a mai estéig. De ahogyan ő sem, úgy én sem bírtam már tovább. Ha a közelemben volt egyszerűen ezt váltotta ki belőlem. Egész este folyamatosan vetkőztetett a tekintetével. Legalább négy alakalommal éreztem magam tökéletesen csupasznak az este folyamán annak köszönhetően, hogy több percen keresztül szemeztünk. Már lassan nem is kellett, hogy hozzám érjen. Azzal ahogyan néz képes volt felforrósítani és orgazmus közeli állapotba juttatni. Ezt tette velem annak a hiánya, hogy nem lehettem vele. Rá voltam gerjedve ez az igazság, és a francia istenek mindegyikére, már ha vannak milyen finom tudott lenni ez a srác. És persze mennyire akaratos dög, ha éppen arról volt szó, hogy egy másodpercre én voltam aki nyomul, én voltam az aki a falhoz nyomta és tudatosítottam benne még mindig én vagyok aki ezt eléri nála, és nálam ő. Nem volt pillanat amit meg tudtam volna vonni tőle, és nem volt olyan alkalom amikor bárki más gyönyörén ne osztoztam volna vele. Mindent meg akartam vele osztani, de tényleg szó szerint mindent. Ahogyan most azt a feszítő érzést, azt a kurva nagy gerjedelmet amit azzal váltott ki belőlem, ahogyan a fenekemet végigsimította miután felálltunk a vacsora asztaltól. Jó persze beismerem az utolsó döfést én adtam meg a mélytorkos megjegyzéssel, amire úgy ugrott mint a cicus a gombolyagra. A bugyi hiányra meg emelem kezeimet az egész az ő ötlete volt a kezdetektől fogva, nekem egyszerűen csak jól esett. Persze nem tagadom csipetnyi rájátszás volt bennem, mert tudtam miképpen reagál erre. Éreztem, hogy kíván engem, de ha nem éreztem volna akkor is tudtam volna, ahogyan abban is biztos voltam, hogy ha rajta múlna akkor egy gyors menetre most is elkapna itt a mosdóban, egyszerűen megfordítana, hátrafogná a kezeimet, én meg nevetve hagynám. De ettől ő sokkal rafináltabb, ennyivel nem fogom megúszni. Mikor a golyók előkerülnek felnyögök...ó egek megígérte, de nem vettem komolyan. Először elképedtem, hallgattam a duruzsolását, és morogva hajtottam hátra a fejem, most én voltam aki dörgölőzött és meg is riszáltam a csípőm, hogy segítsek neki bejuttatni a helyükre a kis játékszereit. Én őrült franciám, egyszerűen megőrülök a mocskosul imádnivaló fantáziájától. Ez a srác egy megveszekedett őrült, a saját születésnapomon, a családi vacsorán nyom belém két dedikált ezüst gésagolyót amit azzal a kis cuccal fog irányítani. Úristen! Annyira nem normális, hogy egyszerűen meg tudnám zabálni! Hisztérikusan nevettem mikor megéreztem magamban a két újdonsült társamat akiknek az volt a feladatuk, hogy maximális gyönyör érzetet biztosítsanak. Szó se róla tették is a dolgukat amikor Aeron elkezdte feltekerni a fokozatot, én meg azon imádkoztam, hogy legalább válaszolni vagy bólintani képes legyek bármit kérdeznek tőlem anélkül, hogy túlságosan elrugaszkodott magasságokba csusszanna a hangom a bennem táncoló golyóktól. A szavaira utánakaptam a fogaimmal de nem értem el, és amúgy is már az ajtóban voltunk, így csak egy röpke mondatra futotta a füleihez súgva.
- Ezért még megfizetsz te mocskos strici, esküszöm a nap végén könyörögni fogsz, hogy ne olyan mélyen!- azzal magára hagytam őket a kártyaasztalnál. Nem mondom, hogy az est hátralévő része könnyű volt, sőt kurvára nem volt könnyű. Folyamatos izgalmi állapotban tartott és voltak helyzetek amikor inkább csak a poharam mögé menekültem. Atyaisten a végére már annyi bort ittam, amennyit szerintem soha, főleg, hogy én inkább a töményebb italokért voltam oda meg a pezsgőért, De könnyebb volt inni, mint beszélni, és valószínű a családomnak is feltűnt, de úgy tettem mint aki többet ivott a kelleténél, és azt hiszem ezért nem is szóltak semmit amikor az est végén már közel járva az éjfélhez elköszöntem tőlük, nyomomban Aeronnal.Folyamatosan zizegett ott mögöttem és azt hiszem most már éppen eléggé fel voltam ahhoz húzva, hogy válaszoljak neki. A lépcsőfeljárónál az egyik kiszögellésnél perdültem meg és szabad kezem mutató ujját egyenesen a mellkasának nyomtam
- Ha nem fogod be a szád, én tömöm be azzal a dísz zsebkendővel!- sziszegtem és  a hangomból egy cseppet sem tűnt az a felhang, hogy valóban, ha fél percen belül nem jutok hozzá ha nem őt érzem magamban, akkor nem vállalok semmiféle garanciát azért amit tenni fogok.Tovább cukkolt, és én egyszerre kívántam a pokolba és őrültem meg érte. Úgy jártam mint akinek kígyók vannak a lábai között és nem egy túlforrósodott névre szóló golyócska pár, amelyek egy ideje már elszórakoznak odabent. De jó nekik! Én meg szenvedek de kurvára és kezdett nagyon elegem lenni. A szobaajtóm mellett álltunk meg amikor még utoljára beszólt nekem. De tényleg utoljára, mert az ajtó nyílt, beléptem rajta, majd megmarkoltam a francia grabancát és szó szerint magam után ráncigáltam, úgy ahogyan volt rávetettem maga és végignyúltunk a szőnyegen, a lábaim rázártak, a ruhám felhasad még jobban, de már nem érdekelt. Rohadtul semmi csak az, hogy a számat rátapasszam az övére és fulladásig csókoljam, egyetlen másodperc szünetet sem hagyva neki. Ha erre nem vadul be akkor semmire. Vonszoltam magam után a saját kis őrületembe.

Tag:Mio Gattiono Aeron| Music: [You must be registered and logged in to see this link.] | Outfit: [You must be registered and logged in to see this link.]| Note:

Egy szicíliai vacsora

Néha minden pénzt megadtam volna azért, hogy ha a szobám hangszigetelt lett volna. Igaz a falak kellően masszívak voltak, de azt hiszem lesz ebben egy szép kis perverzió, hogy a szobám szomszédságának egyik oldalát a nagyszüleim foglalják el a másik oldalon pedig anyáék hálója van. Én meg itt vagyok elterülve a krémszínű perzsaszőnyegen ezzel a teljesen megbolondult franciával. De már nem volt bennem semmi gátlást azt illetően, hogy csináljunk bármit amit csak szeretne. Az én nyugalmas világomban voltunk, és itt ugyan nem talál semmit, amivel kiélheti rajtam a néha szadistába futó hajlamait. Na persze meg ahogyan azt Darna elképzeli...gondoltam én és valóban.Aeron feltalálja magát nem kell félteni. Érzem teljes egészében a vágyát ahogyan fölötte próbálok kellően uralkodó pozíciót találni, hogy a lábaimmal megszorítsam a combját, vagy megpróbáljak rákulcsolni a vádlijára, de ez a rohadék ruha nem enged és egyszerűen nem tudom őt elérni, és amíg itt szerencsétlenkedek azzal, hogy hagyjam még jobban felhasadni a már így is köldökig vágott ruhát, már ki is használja az időt és azzal a tenyérbemászóan csókolni való vigyorral vág gerincre. Ó pompás, akkor így fogjuk nyomni, de hát ugye én sem gondoltam komolyan, hogy a klasszikus figurát fogjuk itt végig vinni? Az efféle barátok között is negyed órás móka a résztvevők számától függően, mert nálunk bizony még ez is számított. Mindenen osztoztunk, bár azt hiszem ha faszi volt a képben az én drágám hajlamos volt elvetni a sulykot. Birtokló tipus volt na, én meg mit is mondjak. Élveztem azt a vehemenciát ahogyan mindezt csinálta. Volt valami elegancia benne, amely úgy hordozta magában a féltékenységet, hogy nem felbosszantott, hanem felizgatott vele. Mondom, hogy nem normális az egész, de azt hiszem pont ezt szeretem benne, és nem is akarom, hogy valaha vége legyen, hogy valaha ennél a két napnál többet távol kelljen töltenem tőle szinte nyöszörögve azután, hogy dugjon meg végre.Ahogyan most is, szinte érzem, hogy görcsbe áll mindenem és minden porcikám üvöltve vágyakozik utána. Csak én nem ordíthattam ahogyan szoktam, mert egyrészt a zsebkendője a számban landolna, másodsorban azt hiszem nagyapa haragja utol érné a franciát, és hiába is magyaráznám, hogy én akartam ezt az egészet, marhára nem érdekelné.Szóval ez most duplán is kínkeserves lesz nekem, mert úgy kell kiadnom magamból az elmúlt napok alatt felgyülemlett kegyetlen vágyat, hogy közben nem ereszthetem ki a hangom ahogyan azt megszoktam az ő házában vagy éppen az én lakásomon. Igaz ez utóbbinál meggyűlt a bajom a szomszédokkal, de ki bánja ha közben ez a pasi mindent megad amire valaha is csak vágytam, vagy még csak éppen kigondoltam azt.Maradjak? Hát hova a megveszekedett istenharagjába mennék egy komplett medencével a lábaim között? Perszehogy maradtam miközben ott vonaglottam a saját szőnyegemen, és azon imádkoztam magamban, hogy ne tartson sokáig bármivel is szöszmötöl. Hallottam a nevetését és ez nem ígért semmi jót. Vagy jobban mondva nagyon is azt ígért, de többszörösen is. Amikor visszatért végre hozzám a kezében ott fityegtek a baldachinomról leszedett kötözők. Jézusmária, ez nem lehet igaz! Ez a kibaszottul zseniális francia mindenből képes szado mazót varázsolni? Behoztam az én édes kis birodalmamba, de már itt is kényelembe helyezte magát és dirigál nekem, na nem! de még mielőtt tiltakozhattam volna, vagy közöltem volna vele a tőlem megszokott hevességgel, hogy akkor menjen, tűnjön a szemem elől haza már be is tapasztotta a számat és összekötözte a kezeimet. Az általam választott bordó nyakkendő pedig a nyakamon. Bár az igazság az, hogy ha haza is zavartam volna, már két óra múlva csuma részegen ott dörömböltem volna Lensnek, hogy engedjen be, mert nagyon hiányzik nekem az én szemét macskám. A hangja olyan volt, hogy a bőröm alatt is csiklandozott és azt hiszem még a fülcimpáim is rá voltak gerjedve. Nem érdekelt mit csinál velem, csak csinálja, ha eljön az én időm vissza fogja kapni, ami a csövön kifér. Hát így, azt hiszem. Nem mindenki tűrte volna el ezt neki, ahogyan én sem eltűrtem, hanem egyenesen élveztem és azért mert nála vehemensebb pasit még életemben nem láttam. Biztosan volt, de perpillanat nem is érdekelt. Jelenleg azt hiszem a fürdőben domináló vörös mozaikok tökéletesen tükrözték a lelkiállapotomat. Esküszöm mindenre ha egyszer ebből az állapotból kiszabadulok üvöltésig fogom karmolni és az egész rokonságát elátkozom, megvuduzom akármit megcsinálok, hogy ezt meri művelni velem éppen a születésnapomon. Ó pedig ez volt az igazán extra ajándék számomra, hogy semmi unalmas nem volt benne, hogy meg tudott lepni, még most is. Nem bazmeg nem megyek oda hozzád, ha kell valami vedd el! Már nem láttam semmit sem tisztán sem sehogy az agyamra boruló lila ködtől, csak azt, hogy veszettül vigyorog és nagyon élvezi a kis művét. Ellenben velem aki olyan volt így mint egy kötözött sonka a saját baladachinom kötözőivel meg az ő nyakkendőjével amit én választottam. Perverz? Az, nagyon az de hát így működtem, még akkor is ha ezerszer átkoztam el ezért továbbra is. Megráztam a fejem, és csak szuszogtam és morogtam bele a hülye zsebkendőjébe, kedvem lett volna egyszerűen kifújni. Ha sokáig kínlódok vele meg is tudtam volna csinálni, de rosszul szívom meg az anyagot megfulladok. Ahogyan így szuszorásztam megéreztem a zsebkendőn hagyott Aeron illatot és a köd még inkább elborította az agyamat. Kész, ezt egyszerűen nem lehet bírni. Ez már annyira gyönyörűen gusztustalanul őrült, hogy akármennyire is tiltakozik az agyam a testem megadja magát, ahogyan újabb forró hullámokban önt el engem a saját kéjem által gerjesztett nedvesség. Szinte már a lábamon érzem. Két napig visszafojtott könnyezés, mert azért a játékszabályokat én is betartottam és nem nyúltam magamhoz, úgyis rájött volna. Fogalmam sincs hogy csinálta és miből de mindig rájött és olyankor dupla annyi ideig kínzott. Hogy más valakivel vigasztalódni pont ma? Ó dehogyis, annyira rá voltam kattanva a franciámra, hogy nem kellett nekem rajta kívül senki, és nem csak azért mert fele ennyire sem lett volna jó, hanem azért mert nem is akartam tudni, hogy milyen. Nekem most ő kellett, de hogy ezt nem teszi zsebre az is tuti biztos. Nem véletlenül kötözött meg, és  igaza lett volna ha azt gondolja, hogy már régen a vérét nyalogattam volna teljes mellbedobással, szó szerint. Helyette arra figyeltem megint, hogy a golyók hogyan vibrálnak bennem, és mikor kezdünk már egymással valamit, mert az előkészületekkel rengeteget képes volt pöcsölni, és kezdtem elveszíteni a türelmem. A földön landoltam, de vigyázott rám, mindig vigyáz és én megbízom benne annyira, hogy tudjam soha nem tudna bántani igazán, még akkor sem ha tényleg nem szimpla módon nyomjuk a szexet. Figyel rám, mert szeret, tudom hogy így van érzem, és ő is érzi, ahogyan akkor is érzi amikor morogva torokból felnevetek, és kikerül a számból a zsebkendője. Megrázom a fejem de ez valamiféle sörényrázás igazság szerint, ő meg tudja, hogy ha megszólalok abban nem lesz köszönet, de a golyók mozgása meg ahogyan ott van fölöttem teljesen megbabonáz, csak bámulom őt mintha nem lenne körülöttem semmi más, csak Aeron meg a követelőzően elkeskenyedő ajkai. Ó de tudnám élvezni, ha nem itt felettem lenne, hanem egy kicsit lentebb csúszna...csessze meg ez az én ünnepem, hát köszöntsön fel végre tisztességesen! Ó de nem kell félnem, fel fog, nagyon is fel fog, csak győzzek levegőt kapni közben. Lazul a nyakkendő a lábaimról a cipők is lekerülnek, kicsit kényelmesebben meg tudom mozgatni.
- Leszarom a biztonsági szót, csináld!- komolyan abban a pillanatban, hogy az embert ezer oldalról ingerlik ki a francnak fog eszébe jutni bármilyen szó is azon kívül, hogy gyorsabban erősebben?
- Oh istenem Sebastienne, most komolyan azt várod,hogy könyörögjek? Hát azt várhatod, egyszerűen csak...csak csinááállldddd apicsába már!- kezdtem elveszíteni tökéletesen a türelmemet és ha nem kezd bele azonnal azt hiszem megugrom vele együtt a mellkasomon a zsugorszaltót félcsavarral. Nem érdekelt, hogy feltérdeltet vagy mit csinál csak tömje be végre a számat ahogyan azt annyira akartuk mind a ketten.

Tag:Mio Gattiono Aeron| Music: [You must be registered and logged in to see this link.] | Outfit: [You must be registered and logged in to see this link.]| Note: