Kora reggel csörög a telefonom. Még csukott szemmel sűrű nyöszörgések közepette nyúlok a telefonomért, még kómásan alig látok ezért jó közel az arcomhoz emelem a telefont és hunyorogva nézem ki hív. Ismeretlen szám, bár nem szoktam felvenni az ismeretleneket de most felvettem kora reggel nem igen tudtam még átgondolni az ilyen dolgokat.
-Hálóó?!
Mondtam nyűgösen aztán egy ismerős hang szólt a telefonba!
-Los Angeles është një gjë e vogël. Ejani të parë ju atje nesër në vendin e zakonshëm!
Ez annyit tesz, hogy holnap Los Angeles-be kell mennem!
-PO! (Igen-t jelenti albánul)
Majd le is rakta a telefont. Ez a főnököm volt. Nem tudtam eldönteni, hogy akkor aggódnom kéne vagy örülnöm de egyből kiment az álmosság a szememből. Nem is tétováztam sokat gyorsdan kipattantam az ágyból és elmentem megmosakodni na meg elvégezni a szükségleteim... Eztán tudtam, hogy a legtökéletesebben kell kinéznem ezért elvittem a legszebb öltönyömet a tisztítóba, hogy patyolat tiszta legyen, elvégre ha kitüntetnek akkor azért kell jól kinéznem ha pedig megölnek akkor szépen halljak meg... Aztán a kocsimat vittem el a tisztítóba majd miután megtisztították a fodrászhoz mentem.
-Csak egy kicsit szedje meg!
Majd miután végeztem ott is elmentem az öltönyömért.  Így már szép autóval szép öltönyel és jó frizurával mehetek az angyalok városába. Haza is mentem lefeküdni, hogy kipihenten mehessek másnap.
Már kora reggel csörgött az ébresztő és nem nagyon nyűglődtem egyből kikelltem hisz hívott a kötelesség. Még gyorsan megittam egy kávét majd felvettem az öltönyöm és útnak eredtem.
Hamarabb odaértem mint kellet volna ezért amíg várakoztam rágyujtottam egy cigire de nem kellet túl sokat várnom és 3 BMW azután még 2 Audi parkolt be a kocsim mögé. Leghátul az Audi A8-ból szállt ki a főnök. Odajött hozzám kezetfogott velem és adott 2 puszit. Eztán befelé terelt mindenkit. Végignéztem a sort és volt egy-két idegen arc akit nem ismertem.
Bementünk és hát a beszélgetés során rájöttem, hogy megnyugodhatok nem akarnak kicsinálni. Sőt annyira kevés közöm volt az egészhez, hogy kár volt kiöltöznöm ennyire. Csak az új arcokat mutatták be és elmondták, hogy mi a pálya mi lesz a dolguk stb. Eztán mindenki mehetett a dolgára így hát én is így tettem és elmentem egy bárba. Leültem a pulthoz kértem egy kólát és miközben szürcsöltem az üdítőmet nézelődtem.

Sürög és forog egész nap, mert a bárban mindig vannak vendégek. Tökéletes álca egy pimp számára, ha bárban szolgáló felszolgáló hölgynek álcázza magát. Ha ellenőriznék őt, akkor semmi kifogásolhatót nem találnának nála. Los Angelesben van egy bárban, ahova jelenleg kis szívességért vállalta el a melót és némi pénz fejében. A pénz pedig hatalom. A nap végére a legtöbb vendég elmegy, így nem nehéz kiszúrni a jól öltözött öltönyöst. Csak távolról figyeli, hogy miképpen rendel magának egy kólát, majd annak társaságában tölti az idejét. Kap az alkalmon, így közelebb merészkedik. Csinosan van felöltözve, egy fekete topot visel, ami egy kék farmernadrággal van összepárosítva. Lábán egy divatos sportcipő.
- Csak a buta ember iszik egyedül. - veti oda, ezzel jelezve, hogy rajta kívül mindenkinek akad beszélgető partnere. A végén szelíden elmosolyodik, míg nem a hatásszünet után folytatja.
- Ráadásul kólát inni! Ez valami szentségtörés lehet. - vonul közben a másikkal szembe. Ha a férfi odanéz rá, akkor egy csinos alacsony nőt láthat, igazán kellemes vonalakkal és nagy keblekkel. Arcán angyali mosoly húzódik, amiben van valami varázslatos. Megérdemel  egy kis pihenést, így ennek fejében a saját költségére tölt magának egy édes bort. Az első kortynál megborzong, aztán mikor lenyelte, akkor megrázza a fejét. Mint ha csak a pilledtséget szeretné leküzdeni.

Miközben iszogattam az "italom"-at szépen lassan kifogytak az emberek a bárból és már csak én maradtam bent. Egy csinos hölgyike végezte még a dolgát meg a pultos de nem éppen zavartattam magam és kissé elgondolkodtam. Noss egy kissé magamon kívüli álapotba kerültem gondolkodás közben csak egy kellemes hangra eszméltem fel. A Földet bámultam így mikor felnéztem nem voltam túl dühös amiért megzavartak nyugalmamba. Szép lábak, gyönyörű test, görögdinnyék és bájos arc... De várjunk csak! Beszólt ez a csaj... Nekem... Mégse, vagy csak jó a kamu mosolya de nekem nagyon tetszik.
-Öhh -mosolyodok el- akkor kérlek igyon velem egyet, nehogy buta maradjak!
Majd felnevetek és belekortyolok az innivalómba.
-Egyébként azért kólázok  mert csak átutazóban vagyok erre és kocsiban nem akarok aludni. Bár én is szívesebben innék whiskey-t.
A beszélgetés közben kissé elterelődött másra is a figyelmem. Óvatosan néztem lábait és méregettem a fenekét na meg persze az óriási kebleit. Próbáltam persze csak óvatosan és tapintatosan csinálni, hogy ne legyen túl feltünő.
-Na és ön? Itt dolgozik vagy csak erre járt? Mert akkor önnek sem kéne innia -figyeltem, hogy szürcsöli az italát és közben beszéltem neki- vagy netán itt lakik a környéken?
Várva válaszát azért eléggé örültem, hogy nem egymagamba vagyok hanem van kivel beszélni na meg főleg, hogy ilyen csinos!

Az illető arcát vicces volt nézni, ahogy a gondolatok világából kizökkentette és rájött, hogy valaki megszólította. Kamu mosoly? Nos ebben van némi igazság, de amióta újra szabad és nem kurvaként tengeti életét, így egyre inkább természetesen tud mosolyogni mikor kell. Ha eleget gyakorol, akkor talán sikerül lehengerlően csinálni.
- Nos nincs ellenemre, ha iszogatunk egymás társaságában. - válaszolja vissza, miközben óvatosan felméri a férfit alaposabban. Leginkább a másik nevetése tetszik, ami vonzó számára, de azon kívül más dolog szintén felkerül a listájára. Hamar megtudja, hogy a másik átutazóban van és ezért nem iszik szeszes italt. Meg tudja érteni, s igazán kár lenne érte, ha a másik ittas vezetés által halna meg. A whisky elég erős ital ahhoz, hogy gondokat okozzon a vezetésnél. Feltűnik neki, hogy a másik tekintete olykor elkalandozik máshova, de cseppet sem szól érte. A kérdés hallatán felvonja a szemöldökét, majd egy mosollyal válaszol.
- Nos a tulajdonosnak tartozok egy kis szívességgel, így beugrottam hozzá kisegíteni. Ez csak egy hetes segítés, aztán megyek vissza Las Vegasba. - adja meg könnyedén a választ, hogy nem ide való. Mikor arról esik a szó, hogy nem kellene innia, akkor finoman kineveti a férfit.
- Nos a közeli hotelban szálltam meg, így csak két utcával arrébb kell sétálnom és úgy mond otthon vagyok. Ott meg nem fog engem senki sem zavarni. - egészíti ki az előzőket, majd belekortyol a saját italába. A beszélgető társa mellé beül valami kicicomázott nő, hogy leadja undok hangnemben a rendelését. Nem tesz semmit se ellene, csupán a tőle telhetően szolgálja ki. Mikor végzett, akkor vissza az ivótársához.
- Bocsáss meg, de közben dolgoznom kell. Hamarosan lejár a műszakom és mehetek haza. Várom azt, aki engem felvált. - nyomban felcsillan a szeme, mert a szeme sarkában megpillantja a pultos társát, aki éppen érkezik. Jeleznek egymásnak. Ennek fejében gyorsan leküldi az italát, aztán odaszól a férfinek.
- Ha megvár most, akkor tán beszélgethetnénk máshol. Már ha igényli a társaságom a kólájához. - merészen ráteszi a kecses kacsóját a férfi kézfejére, aztán elillan az öltözők felé. Három perc telik el,  mire kijön onnan de már nem a pulthoz sétál vissza, hanem a különös idegenhez.
- Most már szabad vagyok.

Nem nehéz vele beszélgetni, mert az álca munkája megköveteli a csevegést. Sokan próbálkoztak nála már, s a legtöbben úgy véli, hogy nagyon megbánták, hogy kíváncsiskodtak körülötte. Egy pimp nőnél sosem lehet tudni, hogy esetleg nem vonz be egy-egy saját személyt a saját játékába. A férfi, akit megszólított nem a beszédesebb fajtából való, azonban nem írja le elsőre. Fogalma sincs még arról, hogy miféle emberrel áll szemben. Nem foglalkozik a másik nézelődésével, ami olykor elkalandozik rajta. Tudja jól magáról, hogy termete ellenére jócskán a nőies kategóriába találkozik. A magassága meg csak azért lett ennyi, mert mikor fogságban volt, akkor nem kapott meg minden tápanyagot időben. Mikor meghallja, hogy a férfit nem zavarja, hogy olykor elhívja a kötelessége, akkor szemmel láthatóan megnyugszik. Különösnek találja, hogy nem úgy beszél hozzá, mint a többi ember és ez felkelti kissé az érdeklődését. Legtöbben letegezik egyből fittyet hányva arra, hogy mennyi idős. Bólint egyet arra, hogy ide áll a kocsival, azonban a kezes trükkje után kissé bizonytalanná válik a továbbiakkal kapcsolatban. Miért is? Mert a közömbös viselkedésben arra a következtetésre jut, hogy talán a férfinek nem igazán tetszik az e fajta érintkezés. Jó mélyen belevési az agyának egyik zugába és nem fogja elkövetni ezt a hibát még egyszer. Ezután következik, hogy bemegy a személyzeti öltözőbe és ott elbeszélget a társával. Mire kiér, addigra a férfi szintén visszaér az autótól.
- Máshová? Nos egy sétára kapható vagyok, de ilyenkor étterem ezen a környéken nincsen nyitva. - hallatja a hangját, egyben közli a társaságával, hogy valamennyire ismeri már a környéket, hogy tudjon ezekről. Elfogadja a kikísérést, aminek örül kissé. A férfi úgy bánik vele, mint egy királylánnyal, azonban őt ezekkel nem lehet levenni a lábáról. Előző élete során volt úgy, hogy jól kicicomázott férfiak jöttek hozzá, akik kedvesen viselkedtek vele, de mikor a dugáshoz értek, akkor a legdurvább és legperverzebb szörnyeteggé változtak át. A kocsi beszállás után rögtön becsatolja a biztonsági övet, majd eszébe jut egy kellemes hely neve.
- Nos egy helyre tudunk menni, ami öt kilométerre van ettől előre, aztán öt kilométerre kell jobbra haladni. A hely neve, Édes Melegedő. Ott tán tudunk beszélgetni tovább, miközben eszünk valamilyen főzeléket, mert az egy főzelékes árus. Minden napra más étel várja az embert, s nagyon finomakat készítenek. Az adagok meg bőven kielégítik az ember éhségét. - magyarázza el, hogy az egy olyan hely, ahová szívesen jár munka után. Megeszi mindig a vacsoráját, aztán teli hassal térhet nyugovóra a hotelszobában.

A kedves hölgy  nem tétovázik beszállni egy fekete au tóba egy öltönyös fickó mellé. Talán nem is sejti, hogy Las Vegasban van egy pár maffiózó akik szívesen rabolnak embereket, de főleg nőket? Ha ennyit nem tud elég buta lány lehet. Minden esetre én nem vagyok az a fajta aki ártatlan nőket ver, rabol és dug meg. Én inkább a romantikus úriember típus vagyok.
-Rendben akkor menjünk oda! Csak majd szóljon kérem hol kell befordulni...
És már el is indultam. Nem megyek túl gyorsan egy kényelmesebb dinamikusabb tempóval megyek végig az utcán. Hogy valami elfojtsa legalább a csendet beszélgetek kicsit.
-Egyébként még be se mutatkoztam. Aldo Bare a becsületes nevem!
Egy kis időre felé fordulok rámosolygok és a kezemet nyújtom.
-És önt hogy hívják?
Ideje volt bemutatkoznom, ha már együtt megyünk kajálni és a kocsimban ül. Eléggé furcsa lett volna úgy elmenni valakivel, hogy még azt sem tudom, hogy szólítják.
Aztán megint az út felé fordítottam tekintetemet és ismét szólni kezdtem.
-Egyébként gyakran jár erre? Az angyalok városába?
Elmosolyodtam majd folytattam!
-Bár önnek itt a helye... Legalább annyira gyönyörű mint egy angyal!
Egy-két bók belefér csak, hogy tudja nem közömbös számomra majd a szemem sarkából figyelem a reakcióját. Bár kissé kellemetlen lenne ha erős bókolgatások közepette kiderülne, hogy élettársa van. Bár az eddigi jelzéseiből nem úgy vettem le, hogy párja van. Viszont inkább meg kérdezem.
-Neharagudjon ha tapintatlannak tűnök de had kérdezzem meg. Van önnek udvarlója? Mármint úgy értem férje vagy barátja?
Majd tovább vezetés közben ránézek a kilóméterszámlálóra. Felriadok kissé! Majd hirtelen szólok:
-A nagy  beszélgetés közepette nem kellet volna még lefordulnunk?
Majd a hölgyre figyeltem.

A nagy fekete autó nem újdonság számára, mert mikor régen a munkáját kellett végeznie, akkor állandóan hurcolgatták őt, mint valami kabalát. Ha a férfinek egy lepukkadt kocsija lenne, akkor tán meggondolná magát, hogy beszálljon. A támadástól meg egyáltalán nem fél, mert harcművészetet nem véletlenül sajátította el. Bár alacsony termete és a súlya alul marad a legtöbb emberhez képest, de ettől függetlenül nem hagyná magát elraboltatni. Továbbra is furán beszél vele a férfi, hiszen általában a mocskosabb beszédhez van hozzászokva és régebben mindenki tegezte, kortól és nemtől függetlenül.
- Rendben szólok, hogy mikor kell befordulni – válaszol neki, miközben lassan elindulnak. Nem egy nagy tempó, így véletlenül sem lehet eltéveszteni, hogy melyik kereszteződésnél kell befordulni. Annyi bátorság csepeg végre a férfibe, hogy bemutatkozzon, de fogalma sincs róla, hogy igazi nevét tudta meg vagy esetleg álcát. Olyan könnyen nem tud megbízni bennük.
- Az én nevem Serafina Eldene – viszonozza az előbbi gesztust, igyekezve arra, hogy teljesen megegyező legyen a hangszín és a kiejtés módja. Egyik részről szórakoztató volt számára a férfi beszéde, másik részről jelen pillanatban szintén tanul valamit. Elkezd érdeklődni a férfi, amire természetesen válaszol.
- Nem járok gyakran erre, csak ha segítenem kell. - mondja ki rövid időn belül, mert a hosszú várakoztatás gyanús lehet. Természetes módon formálja a szavakat. A bókolgatás túlságosan erős, ráadásul az igazi jellemével ellentétes dolog, de botor dolog lenne Aldot emiatt kiigazítani. Hadd higgye, hogy egy szelíd nő ült be az autójába. A következő kérdés hallatán csak kineveti, majd szemét módon nem árulja el az igazságot.
- Ez aztán nagyon tapintatlan dolog volt, figyelni kellett volna. - hangja kicsit szurkálós, de leginkább játékos. Ha erre nem figyel fel a társa, akkor utána teljesen hallott dolog az egész. Mikor felriad a beszélgető partnere, mint Csipkerózsika az álmából, akkor hangosan elneveti magát. Úgy érzi nyert ügye lenne teljesen, ha picit jobban odatenné magát, de cseppet sem áll szándékában. Régen nem feküdt le senkivel sem, s ez teljesen jól van.
- Nem. Csak a következőnél kell befordulni. Rosszul van táblázva ez az útszakasz.

Aranyos lány csak kissé fura, olyan visszahúzódó de ez sem igazán tántorít el tőle. Szívesen társalgok vele pontosabban próbálok társalogni vele... Több, kevesebb sikerrel... Igazából az elején egész jól ment de a bók nem igazán jött be neki és amikor a párjáról kérdeztem arra sem felelt igazán. A válaszára csak egy mosolyt ejtek, nem tudtam, miképp kellett volna erre reagálnom. Vicc volt ez vagy komoly? A fene se tudja  minden esetre megpróbálom viccesre fogni a figurát.
-Jahj! Ne haragudjon kérem túlságosan is az útra figyeltem bizonyára azért volt tapintatlan a kérdésem.
Majd ismét csak egy mosolyt eresztek el. Tudtam, hogy ez kevés lesz még 10 kilóméterig de aztán ismét tört a csend a kanyar miatt. A hölgy jelez, hogy nem jó helyen akarok befordulni és csak ott fordulok ahol mondja, hogy forduljak. Élesen be és az emberek tapadnak is az ablakokra. Bár jelen pillanatban csak egy emberről volt szó. Minden esetre én csak felnevettem és viccesen szólok neki.
-Kapaszkodjon elég rossz minőségú ez az útszakasz.
Francba! Ez is elég gyenge volt de hát bókolni nem sok kedvem van az előbbi eset után. Kissé elkeserít, hogy a hölgyet nem érdekelte a bókom pedig mindenkinek szoktak tetszeni a bókjaim. Mind egy kis kérdezek tőle továbbra is valam tök alap snassz kérdést csak, hogy ne kussba legyünk aztán majd meglátom mi lesz.
-Szóval akkro te szereted a főzeléket? Mert biztos lenne valami elegáns étterem is akár ahova szívesen elviszlek... -nevetek fel majd folytatom- nem az semmi bajom a főzelékkel csak gondoltam a nők jobban szeretik az elegáns helyeket...

Visszahúzódó? Ha a férfi annak látja Serát, akkor nem fog ellene felszólalni. Nem fogja kioktatni abból, hogy valójában egy velejéig romlott nőszemély, aki angyali külsőbe van csomagolva. Az álcája ezek szerint tökéletes, hiszen mit sem sejt a partnere a beszélgetésük közben. Úgy tűnik Aldo nem figyel oda a részletekre. Megmosolyogja a másik válaszát, mikor a másik tapintatlanságáról beszélnek. Beáll közöttük újra a csend, de közben eldönti magában, hogy mi legyen a partnere sorsa.
- Ne bókolj és nyugodtan tegezz, kérlek – kezd elege lenni ebből a szép beszédből. Régen a bizonyos körökből származó ügyfelei sem bókoltak ennyire és nem ebben a stílusban. Nincs hozzászokva ezen gyönyörű kifejezésekre, csak a mocskos és pimaszabb fajtához. Ha Aldo el szeretné nyerni a szívét, akkor bizony sok odafigyelésre és türelemre van szüksége. Sera szívét nem lehet olyan könnyű megnyerni, mert már sokszor becsapták és sokszor csalódott.
- Rossz minőségű az útszakasz? - kérdez vissza, miközben az arcán lehet látni a hitetlenkedést. Felsóhajt, aztán nekilát bevetésnek. Közelebbik tenyerét a férfi combjára rakja, aztán lágyan megcirógatja azt simogatással. Ügyel arra, hogy ne legyen nagy csend közöttük.
- Igen a főzelékeket szeretem. Tudod, nagyon hasonlít ahhoz az ételhez, amit a fogságom ideje alatt kaptam. - hangja komollyá válik, miközben arcáról pillanatok alatt eltűnik az a bájos mosoly. Itt az ideje felfedni magát. Az elegáns éttermekről más jut az eszébe. Férfiak, akik gátlások nélkül játszadoztak vele nyilvános helyen, aztán meg a folytatás valamelyik Wc-ben. Kerüli azokat a helyeket, amihez kapcsolódik a múltja, mert nagyon lezáratlan az egész.
- Luxus prosti voltam, de most valami más akarok lenni. Végre lehetek valaki más, de olykor a múltam régi dolgai visszahúznak. Elegáns helyek? Nos először én is szerettem őket, de tudod, ha az embert csak szex miatt viszik oda, akkor ez a dolog megváltozik.
Úgy érzi, hogy hiába mondja el ezeket a dolgokat, a férfi nem biztos, hogy tudni fogja miről van szó. Csak egy jól öltözött tehetős pasinak látszik, de cseppet sem keménynek. Sóhajt egyet, mely jelzi, hogy ha már belekezdett élete mesélésébe, akkor befejezi a mesét.
- Vannak terveim a felemelkedésre, viszont kell nekem az, aki támogat pénzzel. Nőket és férfiakat akarok futtatni. - mondja ki kerek perec a helyzetet. Ha Aldoban nem tört össze a jó kislány kép, akkor most már biztosan. Ezután sem szándékozik bedobni a csábítását, mert azt végső esetre hagyja. Kíváncsian tekint a férfire, hogy vajon ezekre hogyan és miként fog reagálni.
- Ott állj meg a parkolóban, s a főzelék faló a túloldalon van. - ha megállnak, akkor kiszáll a kocsiból, aztán megvárja a másikat. Odasétál mellé, akkor első bájos kis mozdulatát teszi meg. Szép telt kebleit puhán odanyomja a férfi karjának.
- Mehetünk?

Vezetés közben kissé ledöbbentem mikor a nő arra kér ne bókoljak neki de tegezhetem. Vegyesek lettek az érzéseim vele kapcsolatban.
-Örülök ha tegeződhetünk kedves. -mosolygok rá- és ha nem szeretné, hogy bókoljak akkor  nem teszem csak álltalában meg szoktam dícsérni a szép hölgyeket ha esetleg nem lennének biztosak szépségükkel kapcsolatban.
Majd nem is törődöm a dologgal tovább ismét az útra figyelek. De nem tudok nem odafigyelni a fogság szóra. Ismét ledöbbenek, az arcomról lefagy a mosoly kissé talán be is lassítottam.
-Fogság? Mármint úgy érted, hogy fogságban tartottak? Miért? Ki ilyen kegyetlen?
Erősen figyelek a hölgyre és úgy érzem talán kissé próbál megnyílni előttem. Egész jó érzéssel tölt el, hogy így beszél a múltjáról, elég bátor csaj lehet.
-Csak a szex miatt? Figyelj még mielőtt azt hinnéd, hogy nekem rád van szükségem a szexhez tévedsz. Nem azért vittelek volna el elegáns helyre mert meg akarlak húzni, már elnézést a kifejezésért.
Majd komoly arcal tovább vezetek. Kissé felidegesít, hogy amiért jó a megjelenésem már mindenki azt hiszi csak kúrni viszem ide vagy oda. Mindegy... Hallgatom tovább ahogy beszéglet a hölgy. Ám nem kell sokat várnom hamar megörülök ismét.
-Tehát strici akarsz lenni. Jó dolog is az. -mosolyodok el mivel van tapasztalatom ezzel kapcsolatban- ám kell hozzá egy kis tudás. Na meg persze pénz is...
Szeretnék segíteni neki sőt be is vehetném mint "alkalmazott" de nem szeretném, hogy azért társalogjunk vagy ilyesmi, hogy támogassan ezekben. De talán ha adok neki egy két jó tanácsot akkor mind a ketten jól járunk és lehet, hogy később tudom támogatni anyagilag is.
-Dee ha szükséged van szakmai tanácsokra akkor szívesen segítek. Van pár prostim értek a dologhoz.
Mosolygok rá majd ahogy szól a nő meg is pillantom a parkolót. Mikor meglátom kezemet a combomon lévő kezére helyezem megsimítom párszor majd gyengéden megmarkolom a kézfejét aztán el is engedem. Szépen beállok a parkolóba.
-Végreh!
Fujtatok egyet és rámosolygok a lányra majd leállítom a kocsit. Majd mikro kiszálltunk a lány jön oda hozzám finom kebleit hozzám nyomja és bár elég jó mellei voltak próbáltam úgy tenni mint ha észre se venném majd a derekára teszem a kezemet elég közel a hátsó feléhez de még nem a fenekére és elindítom jelezve, hogy mutassa az utat, hagyva, hogy ő vezessen.
-Persze, mehetünk.
Majd rámosolygok és követem.

Természetesen figyeli a férfi arcvonását, hogy mi minden játszódik le szavai nyomán. Úgy néz ki, hogy nem számított arra, hogy ilyeneket kérjenek tőle, ezért magában megmosolyogja a jelenetet. Mikor meghallja a válaszát, akkor jóízűen kineveti a pasit.
- Aki nincs tisztában a szépségével, az nem nő, hanem a másik nem képviselője. - vágja rá rögtön, hogy kissé sakkban tartsa a másikat a beszédével. Jön a kisebb mese, ami megint kiváltott a másikból reakciókat. Talán nem haladnak olyan gyorsan, mint eddig, ám ő sem erre összpontosít. Nem hogy megnyílik, hanem elmondja mi volt vele azelőtt. Nem tudja kihagyni életéből azt a időt. Felfogható kisebb figyelmeztetésnek a részéről, hogy bizony ő elég sanyarú helyzetből próbál kilábalni és a saját erejéből.
- Meg akarsz húzni kifejezés inkább a szado-mazo játékokra igaz. Szóval ilyen lennél te? Vered és püfölöd a lányokat és még meg is húzod őket? - teszi fel incselkedve a kérdést. Pontosan azzal a szándékkal ferdíti el a másik szavait, hogy kissé mérgesítse és keltse a feszültséget közöttük. Szándékos lenne, vagy csupán így jött ki a lépés?
- Egyébként meg, nem gondolod, hogy a szép öltönyös pasik csupán szép öltözetbe bújtatott rossz fiúk? Én több ízből, sőt saját életemben tapasztaltam meg. Teszik a szépet a nőknek, s nagyon mesterkélten beszélnek. A végére annyira összezavarják a nőt, hogy az végül megadja magát. Velem nem egyszer tették meg, pedig mindannyiszor mondtam, hogy nem fogok bedőlni nekik. - magyarázza el borzalmas élményeit, mert cseppet sem érezte jól magát velük.
- Strici? Azért ne nézz le ennyire. Sokkal szebben hangzik az, hogy ember futtató. - közben hallgatja, hogy elkezd beszélni Aldo arról, amit ő lényegében szintén tudott. Most vagy hülyének nézi, vagy egyszerűen önkénytelenül kicsúszott a száján.
- Miféle tanácsokra gondolsz? Szerinted én nő létemre nem lehetek képes semmire? - húzza fel a szemöldökét kérdőn, mert számára ez a dolog tarthatatlan. Jobbnak látja, ha inkább lenyugszik. Megérkeznek a parkolóba, ahol a hűvös szél segít a lehiggadáshoz. Kissé pimasz módon közelíti meg a férfit, aki láthatólag ugyanolyan mozdulattal válaszol. Mikor mehetnek, akkor átsétálnak a főzelék falóba, ahol nincsenek sokan. Tökfőzeléket rendel tükörtojással,, majd lefoglal egy két személyes asztalt.
- Én csak egy támogatót keresek, nem pedig tanácsadót.