London, Anglia, 1986.08.15. 28 Zenész/Drogos Addicts Tom Hiddleston

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
◆Magabiztos: minden helyzetből ki tudja dumálni magát, miközben azt sem tudja, hogy hol van
◆Jól énekel és gitározik: ez fontos, hisz a csajoknak bejönnek a zenészek
◆Közvetlen: bárkivel megtalálja a közös hangot
◆Művelt: nem hinné senki, de ez a srác a zeneakadémia halgatója volt és kitűnő tanuló volt a középiskolában is.
◆Tapintatos: kissé talán túlságosan is, viszont ő az, aki biztosan nem fog belepiszkálni az életedbe.

◆ negatív tulajdonságok:
◆Függő: a drogok, szerencsejáték és a pia a mindene, mindenkit elmar maga mellől.
◆Bizalmatlan: habár roppant közvetlen tud lenni, senkiben sem bízik, mivel elég sokan csapták már be.
◆Kishitű: agyja a magabiztosat, de igazából nagyon kevésre tartja magát és nem is érti, miért van a Földön.
◆Depresszív: sokszor van melankólikus, depresszív hangulatban. Sokszor érzi azt, hogy nincs értelme élnie. Már nem egyszer fordult meg a fejében az öngyilkosság.
◆Távolságtartó: megtartja azt az 5 méter távolságot és szinte senkivel sem beszél. habár imádja a nőket és azt, hogy akad rajongója, inkább egyedül ül otthon és zenét hallgat vagy ő maga játszik.
◆ egyebek: Nagyon hipochonder típus vagyok. A kórházak közelébe sem megyek soha. Ha beteg vagyok, inkább fetrengek otthon negyven fokos lázzal és percenként imádkozom a porcelántündér előtt, minthogy betegyem a lábam egy rendelőbe. Ebből kifolyólasg a puszizkodás, ölelgetés és hasonlók távol állnak tőlem. Ha egy rajongóm vagy mondjuk a húgom megölel, akkor ha hazaértem vagy mondjuk a húgom esetében, ha otthon vagyok, már rögtön le kell zuhanyoznom, vagy egy kád forró vízbewn kiáztatnom magam, különben elfog a hányinger és rosszullét.

Történet vagy szerepes példa

A fejem zúg, és azt sem tudom, hogy hol vagyok. A saját ágyamba, ez oké, de ez azért elég furcsa, főleg egy-egy koncert után. Viszont semmi kétség, hogy megint többet ittam, mint kellett volna. Ráadásul megfejelve egy kis anyaggal, elég durva hatásai tudnak lenni. Persze ez elég önpusztítóan hangzik, de nem az. Legalábbis én nem érzem annak. nem, egyszerűen nem. Nekem ez a természetes.
A mellettem lévő párnára néztem és egy vöröses hajú csaj volt mellettem, ami annyira nem is nagy csoda, tekintve, hogy mindig más mellett ébredek. Pedig ott van a barátnőm is, de szerintem már megszokta. Persze ezt nem lehet, de azt hiszem, hogy már nem is vagyunk együtt, vagy ha mégis, akkor így járt.
Lassan ültem fel az ágyban, de már ez is megterhelő volt és éreztem, hogy a gyomrom liftezik a torkom és a normális helye között.
-Picsába! –kaptam a számhoz a kezemet, majd elindultam a fürdőszoba felé, ahol WC fölé görnyedve próbáltam meg könnyíteni azon, hogy tegnap túlságosan is elszaladt velem az a bizonyos ló. Miután ez többé-kevésbé segített azon, hogy a gyomrom megnyugodjon, egyelőre, lekaptam a gatyámat és a zuhany alá lépkedtem, majd megengedtem a vizet. Az arcomat a zuhanyrózsa felé tartottam és úgy élveztem a frissítő víz hatását. A hátamat a zuhanyzó üveges falának döntöttem és behunyt szemmel kezdtem el azon gondolkodni, hogy a húgom vajon merre lehet, de a választ hamar megkaptam rá, amikor csak úgy poénból lehúzta a nemrég említett használati tárgyat, így sikeresen leforrázta az egész testemet, mire én egy törölközőért nyúltam és dühösen kiléptem a fülkéből.
-Baszd meg, Amber! Normális vagy?! –néztem rá idegesen, de ő csak egy jót röhögött és megszólalni is alig tudott a saját hülyesége okozta röhögő görcs miatt.
-Igen, kösz, teljesen. De ha látnád a fejed, te sem tudnád megállni. –jegyezte meg mosolyogva, majd az ajtó irányába mutatott, ahol a drága barátnőm állt. Szóval még együtt vagyunk.
-Crystal… -indultam meg felé egy mosoly kíséretében, majd magamhoz öleltem, de ő csak egy elég durcás arckifejezés kíséretében nézett maga elé.
-Ne mondj semmit… nem felejtettem el. –néztem rá komolyan. Csak tudnám, hogy mire kellene emlékeznem.
-Mégis mit nem felejtettél el? –nézett rám felvont szemöldökkel, majd a szobám ajtaja felé nézett, ami éppen annyira volt kinyitva, hogy a csaj vörös haja kilátszódjon.
-Gondolom nem a hűség fogalmára gondoltál. –jegyezte meg egy lemond sóhaj kíséretében. Nem tudom, hogy miért van még velem, de annyi szent, hogy szeret, hisz akkor nyilván nem itt lenne.
Én egy nagyot sóhajtottam, majd leültem a kanapéra és a két csajra bámultam, akik velem szemben álltak. A húgom és a nőm. Gyilkos páros, az biztos.